Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)
1979-05-24 / 119. szám
"4ßf V xJlimw 1979. MÄJUS 24., CSÜTÖRTÖK Mutasd meg a könyveidet! Szép, modem, minden kényelemmel berendezett munkásszállása van Dunakeszin a MÁV Járműjavító Üzemnek. A portás határozott fellépésű ember, csak egy kicsit bizalmatlan. — A gondnoknő beteg. — Akkor a lakóbizottság elnökével szeretnék beszélni. — Az is van, de nincs itthon — mondja és a táblán függő sorból egy kulcsra mutat — Beszélhetnék talán a kultúrfelel őssel ? Jelen és jövő Végül a nemrég megbízott könyvtáros érkezik le a portára. Juhász László 21 éves fiatalember, foglalkozása asztalos. — Miről lenne szó? — kérdezi. — Merthogy programunk van, kevés az időm. — Érdekelne, hogy például mit és mennyien olvasnak. — Erről a könyvtárról még nem sokat tudok mondani — mutat a porta melletti könyvszekrényben elhelyezett kötetekre. — Nem volt még időm átnézni őket, mert a faipari szakközépiskola esti tagozatán tanulok és kevés a szabad időm. A többség egyébként is a művelődési központ könyvtárából kölcsönöz, ahol sokkal nagyobb a választék. Ez csak amolyan kedvcsináló, kisegítő könyvtár. Az emeleteket járva, csak minden harmadik-negyedik ajtó mögül hangzik válasz a kopogtatásra. Hol vannak a szobák lakói? é— A közeli szakmunkások szakközépiskolájában, a dolgozók gimnáziuma levelező tagozatának óráin, ott ülnek a járműjavító fiatal dolgozói is. Szabolcsból, Csongrádból, a Dunántúlról érkezett emberek, akik Dunakeszin tanultak szakmát és itt szereznek majd érettségi bizonyítványt is. Egy dús hajú, barna fiatalember, aki már a közelgő érettségire készül, panaszkodik, hogy a tanuláson kívül semmire sincs ideje. Lám, itt él öt éve, és még nem látta Szentendrét sem, pedig csak át kellene kelni a Korányi réven. A többség fiatal Az igazsághoz tartozik, egyszer jártam itt napközben is. A szállás gondnoka mutatta meg a négyszemélyes, tiszta, otthonos hangulatú szobákat. Akkor lettem figyelmes az ágyak fölé szerelt könyvespolcokra, ami sajnos még ritka jelenség a munkásszállásokon. Az egyik polcon vaskos kötetek, Rémi József válogatott irodalmi tanulmányai, Varjas: Ady és kora, a Zsebenciklopédia, Üzemgazdaságién, Petőfi, Jókai és Mikszáth könyvei sorakoznak. Tulajdonosuk egy asztalos, ö is középiskolába jár. Az angol—magyar szótár, a Korszerű edzés az atlétikában és a Sportképességek fejlesztése című könyvek gazdája szobafestő és az üzemi sportkörben atlétizál. Egy képeslapfotókból, nőideálok képeiből montírozott tablókkal díszített szobában csöndes fiatalember üldögél az ágy szélén. Az ő könyvespolcán is vannak könyvek, de azt mondja, nem szokta őket forgatni. Ideje ugyan volna, de őszintén bevallja, nem szeret olvasni. — Más itt, mint otthon — mondja. — Szabolcs megyéből jöttem ide és a szakmunkás- vizsga után még nem járt ie a szerződésem. Ha már otthon leszek, minden másként lesz. A szállás 120 lakójának többsége fiatal, 20—30 év közöttiek. Dénárt György technikus, a lakóbizottság elnöke, aki időközben visszaérkezett a szobájába, 41 évesen már idősnek számít közöttük. Ipari tanulóként lépett be a vállalathoz. Lépést tartani — Ott nőttem fel. ahol Németh László született — Vajon találnánk-e a könyvei közül néhányat a polcokon? — Az én szekrényemben bizonyosan. — Hogy élnek itt az emberek? — Amint maga is tapasztalhatta egy részük tanulással tölti el az idejét, az idősebbek este a tv-műsort nézik, s vannak akik egy kicsit zajosabban szórakoznak — TV.FIGYELO Két példás riport Az Életet az __ _/£,l éveknek a nyug- T V I díjasok műsora. És mert a nyug díjas lehet 55 vagy 85 éves — nem könnyű a szerkesztőknek minden korosztályhoz egyszerre szólniuk. A tegnapi adás két — éppen Pest megyei — riportja pedig véleményünk szerint nem is a nyugdíjasok érdeklődését volt hivatva felkelteni. Tegyük hozzá gyorsan: nagyon helyesen. A szentmártonkátal, úgynevezett hetes napközi otthon pillanatnyilag egyedülálló az országban. Hogy ne legyen az, hogy számuk szaporodjék — nem nyugdíjasok feladata. A televíziósok (Molnár Margit szerkesztő-riporter és Bajor Nagy Ernő műsorvezető) a tanácsok, tömegszervezetek, üzemek figyelmét igyekeznek felhívni egy hasznos, követendő kezdeményezésre. A szent- mártonkátai példa nem utánozhatatlan. Csak éppen any- nyi gondos tervezés, törődés, átgondolt előrelátás kell hozzá. mint itt. A községbeliek ugyanis nemcsak az olcsó, kényelmes, bentlakásos otthon j lehetőségét teremtették meg, hanem még arra is gondoltak, j . hogy a hétvégeken hazatérő ; idős embereket fűtött otthon ! | már csak melegítésre váró étel fogadja. | | A másik riport példátadó hőse Szűcs Árpád volt Harminc körüli, bajuszos, mosolygós fiatalember. A kiskunlac- házi központú, az egész ráckevei járásra kiterjedő szociális foglalkoztató igazgatója, A foglalkoztatóban öregek dolgoznak, egy élet komoly munkájával hátuk mögött. Ez az újabb munka ad erőt nekik a további élethez. Főnökük, patrónusuk pedig olyan szeretettel, türelemmel, megértéssel beszélt róluk, melyre — sajnos — kevés a példa. — Mit szeret az öregekben — kérdezte a riporter, dr. Agárdi Tamás. — Őszinteségüket — hangzott a válasz, gondolkodás nélkül, őszintén. A. Gy. mondja, a beszűrődő gitárzenére utalva. — A házikönyvtár mellé kértük már, hogy tartsanak ismeretterjesztő filmvetítéseket is. Nagy hiányt azonban nem szenvedünk, mert közel a művelődési ház és a könyvtár. Aki akarja, az itt tartalmasán töltheti el szabad idejét. — Maga szerint mi mindenhez kell értenie, mit kell megtanulnia a munkásembernek? — Ebben a rohanó tempójú világban erre nagyon nehéz lenne pontos választ adni. Az biztos, hogy ha ma a szakmunkás nem képezi magát rendszeresen, egy-két év alatt lemarad. A közeljövőben nálunk is többféle típusú kocsit kell majd javítani, karbantartani, amihez sokoldalúan képzett szakemberek kellenek. Én ezt tartom a legfontosabbnak. — Nehogy rosszat írjon — figyelmeztetett a portás. Tavaly is járt itt valaki és megírta, hogy a régi épület fürdőjében nem volt meleg víz. Itt viszont van. Mint ahogy minden emeleten társalgó és tv-készülék is. Modern, otthonos környezet, havi 120 forintért. Ha valaminek mégis a hiányát érezném, vagy a szállás társadalmi vezetőjeként pótolni akarnám, még itt a kulturális intézmények és iskolák közeli szomszédságában is, az a szállás kulturális életének tervszerű irányítása lenne azért, hogy ne csak a véletlen hatások érvényesüljenek. Kovács István Immár tizedszer Nyelvi táborok Elkészült a Szovjetunióba, nyelvi táborozásra utazó magyar fiatalok programja. Az idén — immár a tizedik nyáron — a korábbihoz hasonlóan 300 magyar diák utazik Kurszkba, Jaroszlavlba és Lugába egyhónapos orosz nyelvi táborba. A fiatalok június végén, július elején indulnak a MALÉV különrepülőgépével, 15 pedagógus kíséretében Moszkvába, illetve L eningrádba. A Kurszkba készülő fiatalok előbb Moszkva nevezetességeivel ismerkednek, majd három hetet töltenek a kurszki parkerdő közepén levő bentlakásos iskolában. A másik két csoport leningrádi városnézéssel kezdi nyári programját, mielőtt Jaroszlavlba és Lugába érkezik. A táborokban kiváló szovjet nyelvtanárok foglalkoznak a magyar fiatalokkal, akik szovjet közép- és főiskolásokkal lesznek együtt a táborokban. Két magyar és egy szovjet diák alkot egy háromtagú csoportot; úgynevezett trojkát, amelyben jó alkalom adódik arra, hogy az orosz nyelv olyan részleteivel is megismerkedjenek, amelyek elsajátítására iskolai keretekben aligha lenne mód. A MAGYAR SAJTÓ TÖRTÉNETE Rákóczi Mercuriusától Kossuth Hírlapjáig Szerdán délelőtt az olvasó- közönséget is érdeklő szakmai esemény színhelye volt a Magyar Újságírók Országos Szövetsége: az Akadémiai Kiadó és a szerkesztők itt mutatták be a sajtó képviselőinek A magyar sajtó történetének most megjelent és a könyvhétre forgalomba kerülő első kötetét, * Évfordulók küszöbén A sajtó jeles évfordulóinak küszöbén készült el a korszerű nagy sajtótörténet indító kötete: jövőre lesz kétszázhetvenöt éve, hogy megjelent az első magyar újság — amely- lyel egyébként a sajtótörténetünk is kezdődik —, II. Rákóczi Ferencnek Mercurius Hungaricus-a, kétszáz éves lesz a magyar nyelvű újságírás és százéves a Magyar Távirati Iroda. Az évfordulók küszöbén rendezett sajtótájékoztatót az Üj- ságírószövetség elnöke Pálfy József nyitotta meg, köszöntve a jelenlevők körében a sajtótörténet főszerkesztőjét, Szabolcsi Miklóst, s az első kötet Könyvtár a gyárban Idén adták át rendeltetésének a Nagykőrösi Konzervgyár több mint kétezer kötetes gyermekkönyvtárát. A gyári óvodások, az itt dolgozók gyermekei látogathatják. szerkesztőjét, Kókay Györgyöt illetve a nagyjelentőségű munka kiadására vállalkozc Akadémiai Kiadó igazgatóját Bernát Györgyöt. Hangsúlyozta, hogy a MUOSZ igyekezeti minden támogatást megadni t munkához mind anyagi, mind erkölcsi tekintetben — egyebek között másfél millió forinttal járult hozzá a sajtótörténethez. Szabolcsi Miklós ezt a vállalkozást azok mellé a nagj sorozatok mellé állította, ame. lyeket könyvkiadásunk ezekben az években jelentet meg a magyar irodalomtörténet, < tízkötetes történelmi összegezés, a néprajzi összefoglalt munkák, s a készülő művészet történet és zenetörténet so rába. E vállalkozás sajátos sága, hogy nem történelem könyv, nem irodalomtörténet s nem is művelődéstörténet komplexen tárgyal egy olyai bonyolult jelenséget, mint í sajtó, amelyik nemcsak tájékoztat koráról, hanem befolyásolja is korát, amely intézmény. Megemlékezett a sajtótörténeti munkánk korán elhunyt kezdeményezőjéről s szervezőjéről, Dersi Tamásról. Elmondta, hogy a következó kötet — két részben — a jövő ev végén várható Kosáry Domokos és Németh G. Béla szerkesztésében, s 1848-tól körülbelül 1895-ig terjed, a harmadik — Muesi Ferenc szerkesztésében — 1919-ig, a negyedik pedig — ezt Márkus László szerkeszti — 1945-ig jut el. Az egész sorozatot — amelynek szerkesztője Vásár- nelyi Miklós — szeretnék 1983-ig megjelentetni. A megjelent kötetet szerkesztője, Kókay György ismertette. A nyolc és negyedszáz oldalas munka fejezeteit ö és Fenyő István, Kosáry Domokos, T. Erdélyi Ilona, valamint Ugrin Aranka irta Rákóczi említett újságjától Kossuth Pesti Hírlapjáig, pontosabban az 1848-as forradalomig tekinti át sajtónkat, amely ez idő alatt fejlődött a puszta referáló, hírközlő írásmódtól a kommentáló, magyarázó, értelmező, politizáló újságírássá. N. F. HETI Fl L MJ EG YZET A dzsungel könyve Egy kocka A dzsungel könyve című amerikai rajzfilmből: Farkas- anyó megtalálja Mauglit. Korának híres-neves írója és költője volt Rudyard Kipling; bizonyos vonatkozásokban az angol viktoriánus kor tipikus írója is, az akkor még csonkítatlan brit világbirodalom eszméinek képviselője. Ám a sok műből ma már — még az angol nyelvterületen is — tulajdonképpen egyetlen (és távolról sem főműnek szánt) alkotása él: az 1894— 95-ben írott A dzsungel könyve. Ezen a bűbájos történeten nemzedékek nőttek fel. Kevés olyan irodalmi nyelve lehet a világnak, amelyre le ne fordították volna. Halhatatlanná vált, mint a másik két angol gyermekkönyv: a Micimackó és az Alice Csodaországban. Mi érmék a halhatatlanságnak a titka? Elsősorban talán az, hogy Kipling a dzsungelbe kitett és a dzsungel állatai között felnőtt kisfiú, Maugli történetében nemcsak a remek érzékkel „humanizált” állatfigurák karakteres alakjait teremti meg, hanem azt is az ifjabb és kevésbé ifjú olvasók agyába vési, hogy élni, megélni, együtt élni csak megértéssel és szeretettel, barátsággal és segítséggel lehet. Maugli, a zord őserdő viszonyai közé került gyönge csecsemő, menthetetlenül elpusztulna, ha Ba- gira, a párduc és Farkasanyó pártfogásába nem veszi, ha Balu, az óriási medve nem fogadja barátjává, s ha segítségükkel nem tanulja meg a létért való küzdelem fortélyait, fogásait. Maugli, a csupasz Embergyerek, az ember és a természet egyáltalán nem békés, de nem is feltétlenül élethalálharcot jelentő egymás meilett élésének is a jelképe. Mi sem természetesebb, hogy A dzsungel könyvéből film is készült. Nem nagyon korán; a némafilm valamiképp lefelejtette Kipling könyvét a megfilmesítendő könyvek terjedelmes listájáról. Csak 1942- ben, a háború kellős közepén vitte filmre a magyar származású Korda Zoltán Angliában. Valósággal magyar film volt ez: a „nagy" Korda Sándor volt a producere, a díszleteket az előbbi két Korda öccse, Korda Vince tervezte, s a rádióban néha manapság is felhangzó zenét Rózsa Miklós szerezte. No és a főszereplő, Maugli: a zseniális kis indiai színész, Sabu. aki egy másik híres Korda-produkcióban tűnt fel, A bagdadi tolvajban, A régi Dzsungel könyve játékfilm volt, bizonyára emlékeznek is rá még sokan. Az új, melyet most játszanak a mozikban, rajzfilm. Főcímén ott olvasható a rajzfilm legnagyobb mesterének, Walt Disneynek is a neve. De a film befejezésekor ő már nem élt. S mégis: a film minden kockáján ott van az ő keze nyoma vagy legalábbbis az ő szelleme. Ott van a rajzok összetéveszthetetlen stílusában, az egyes figurák képi és mozgásbeli megfogalmazásában. Ott van a bravúros rajzfilmtechnikában, ott a színekben, a derűs ötletekben, s ott abban a meleg, szívből jövő humorban, amely a film minden kockáját áthatja. Disney humanista volt, s Kipling könyve ebben jó társa. Kicsit érzelmes, kicsit naiv ugyan ez a film is, mint minden Disney- alkotás, de a nevetésbe vegyülő kis meghatottság sem válik a film kárára. (Amely, úgy mellesleg, alighanem a legjobb és legigényesebb Walt Disney-mű.) A bajkeverő Nehéz egy jónevű, megbízható oerg/oxos elei«, ha a sors olyan kétbalkezes alakot hoz az útjába, mint Pignon ur. Körülbelül erről szól — és ennyi a tartalma — a francia—olasz koprodukcióban készült A bajkeverő című filmnek. (Rendező: E. Molinaro.) E meglehetősen silány kis tanulságért azonoan alaposan meg keli szenvednie a nézőnek. Másfél órán át keil szemleinie az enyhén szólva is kétbalkezes (Kevésbé enyhén szóivá: jelnóiás) Pignon úr és az elegáns, jó modorú, iegyel- mezétt es xötelidegzetű bérgyilkos, Ralph tusakodását. Kalphnak komoly feladata van: le kell lőnie valakit. O megbízható, a szakmában kivívott hírnevére gondosan ügyeid munkavállalóként mindent megtesz a megbízatás kifogástalan végrehajtása érdekében, de Pignon úrban a bal! sors jelenik meg: a szerelmi bánatban szenvedő ingügynöktől nem lehet szabadulni. Bánatával és szünet nélküli öngyilkossági kísérleteivel végül | is rendőrkézre juttatja Ral- I phot, de önmagát is és így a I levakarhatatlan Pignon még a j börtönben is pokollá fogja ' tenni Ralph életét. Ez így ta- \ Ián humorosan hangzik — de \ a film inkább kényszeredett, | kínos vigyorra késztet, sem- > mint jóízű nevetésre. Egyedül | a két főszereplő, a Ralphot játszó Lino Ventura és a Pignon urat megszemélyesítő Jacques Brel színészi teljesítménye teszi megnézhetővé a filmet, mely egyébként az első negyedórában véget érne, ha Ralph — józan eszére hallgatva — két óriási nyakleves kíséretében faképnél hagyná az idegeire menő ingügynököt. De ez a bérgyilkos sajnos humanista ... A halott iskolatársak esete Egy négyrészes sorozat egyik darabja ez a csehszlovák film; a sorozat megtörtént bűnügyeket dolgoz fel, de az egyes:' részek nem függnek össze egymással. Dusán Klein rendező most látható alkotása az 1960-as évek elejére viszi vissza a nézőt. Egy férfit, aki a II. világháború alatt elárulta az ellenállási mozgalomban részt vevő osztálytársát, a bőr- i tönből való szabadulása után megölnek, s hamarosan meghal még egy osztálytársnőjük is. A háttérben régi bűnök húzódnak, előkerül egy disszi- dens is, de bizonyíték végül is nincs, csak két friss s egy régi holttest. A film nem lenne érdektelen, ha nem ilyen — néhol az unalomig — lassúra sikerül. \ Takács István I I
