Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-22 / 117. szám

%/líriav 1979. MÁJUS 22, KEDD MIBŐL TELIK, MIRE JUT? A közművelődés üzemi forrásai 'Adjanak pénzt a vállalatok! Gyakran hangzik el a kíván­ság, ha egy társadalmi kezde­ményezés, vagy lakóhelyi probléma anyagi fedezetét kell előteremteni. Ilyenkor tekin­télyes személyiségek, testüle­tek képviselői keresik fel a vállalatok vezetőit. Pénzt kér­nék a sportegyesület működé­sére, gyermekintézmények, művelődési házak fenntartásá­ra és még sok más, egyébként közcélú kiadásra, amely a legtöbbször megegyezik az üzemi dolgozók érdekeivel is. A munkahelyi vezetők éppen ezért rendszerint segítenek. De vajon miből teljesíthetik az ígéretüket? Hiszen minde­Tegnap délután 4 6rai kez­dette] a Csepel Autógyár mű­velődési központjában az autógyár mintegy ötven dol­gozója találkozott a televí­zió híradójának munkatársai­val. Az újságíró—néző talál­kozón a Magyar Televízió leg­régibb — 23 évre visszatekin­tő műsoráról hallhatták az ér­deklődők Matuz Józsefné fő- szerkesztő, Gál Jolán és Tóth György, a belpolitikai és a gazdaságpolitikai rovat mun­katársának közvetlen, érde­kes beszámolóját. A mintegy ötmillió nézővel számoló hír­adó gondjairól, problémáiról beszélt mindhárom munka­társ. E műsornak egyszerre kell az információközlés, az elemzés, a vizualitás igényei­nek megfelelnie — s mindezt harminc percen belül. A má- • sodik, a harmadik kiadásban is arra törekszenek, hogy — egyre rövidebb idő alatt — az időközben beérkezett friss hí­reket is közöljék. A részletes beszámoló után egymást követték a hozzászó­lások. Mindenki elismerően nyilatkozott a sokoldalúság­ról, a gyorsaságról, amelyet a mindhárom kiadás megvaló­sít Elsősorban a külpolitikai beszámolók színes, érdekes hangnemét dicsérték a nézők. Különösen jónak találták azt a törekvést, hogy a híradó munkatársai egy-egy fonto­sabb problémához egy idő el­teltével újra meg újra vissza­térnek, ellenőrzik azt is, hogy bíráló megjegyzéseiknek volt-e visszhangja. Szeretnének még ennél ás több konkrétan és élesen kritizáló riportot látni. P. Z. SOLYMÁRI ZENEI HETEK Nagy sikerű nyitó hangverseny retete és megértése hamaro­san élvonalbeli kórusaink kö­zé emeli őket. Marco Cara: Nem kell várni és Szokolay Sándor Babits versére kompo­nált madrigálját hallhattuk tőlük Papp József zongorakí­séretével. A Hazafias Nép­front Solymári Bizottságának Férfikara zárta az Apáczai Csere János Művelődési Ház dalosainak szereplését. Bár a nyitó hangverseny kissé talán hosszúra nyúlt, mi­re a közönség lassan hazain­dult, biztos vagyok benne, hogy valamennyi hangver­senyre — aki csak teiheti — újból eljön. Pintér Emőke nekelőtt az üzem dolgozóinak szociális kulturális kiadásaihoz kell pénzt biztostaniuk. Különös arányok A Pestvidéki Gépgyárban például dolgozónként tavaly 1 ezer 230 forintot költöttek, az idén 1 ezer 332 forintot ter­veztek. Dunakeszin a Gyü­mölcs- és Főzelékkonzervgyár­ban Bérezi László számviteli osztályvezető segítségével az alap belső arányait is átte­kinthettük. Az üdültetést 1977-ben pél­dául még csak évi 30 ezer forinttal támogatták. Az igé­nyek kielégítése végett azon­ban egyre több szobát kell bé­relni az üdülők környékén, ezért az idén már 80 ezer forint kiadásra kellett számí­tani. Ebből az alapból fedezik az üzemi étkeztetés térítési költségeit, a beteglátogatások apróbb kiadásait, a sportkö­ri támogatást, a nyugdíjba vonulók elbúcsúztatását. A József Attila Művelődési Köz­pont működéséhez 20 ezer fo­rinttal járul hozzá az üzem. A szakszervezeti könyvtár ál­lományának gyarapítására dol­gozónként 8 forintot utalnak át a Szakszervezetek Megyei Tanácsa könyvtári alapjára. Dunakeszin nem panaszkod­nak pénz szűkére. Inkább a bejáró dolgozók művelődési problémái okoznak gondot. Az SZMT vizsgálja A vállalatok között rendkí­vül tetemesek az eltérések. Az SZMT kulturális agitációs és propaganda osztályára na­gyon is változatos adatokat tartalmazó kimutatások ér­keznek. Az Ikladi Ipari Mű­szergyár adatai szerint ta­valy dolgozónként mindössze *15 forint 62 fülért költöttek, közművelődésre. — Ebben a pillanatban ne­héz lenne eldönteni, hogy az egészen belül helyesen ala­kultak-e a kulturális kiadások arányai — mondta Szekeres Zoltán, az SZMT osztályveze­tője. Nemrég azért kezdtünk vizsgálatot, hogy ezt megál­lapítsuk és ebben a kérdés­ben kialakítsuk az álláspon­tunkat. Annyi azonban bizo­nyos, hogy több pénz a jövő­ben sem lesz az üzemben, mint amiből jelenleg kell gondoskodni a jóléti, szociá­lis és kulturális tevékenység feltételeiről. Kovács T. István KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A demokratizált mozaik Szentgyörgyi József tárlata Bár éppen a változatok las­sú kimerülése miatt egyre ne­hezebb a mai festő helyzete, erősített töprengéssel az iga­zi tehetség mégis megtalálja világát. Szentgyörgyi József vívódó alkat, őszinte és te­hetséges, ezért képes arra, hogy drámai küzdelemben megközelítse a saját távlatait. Most erről az útról számol be az ábrázolt és asszociációkkal szerkesztett összetett formák­ban. A harsány színek még jobban érzékeltetik az ..Ikon- festő” és a „Panasz” feszült­ségét, melyek telítettek nosz­talgiával és finomsággal. Karátson Gábor új sorozata A Kulturális Kapcsolatok Dorottya utcai kiállítóhelyisé­gében izgalmas tárlatot láthat a néző. Karátson Gábor le­nyűgöző szakmai tudással lát­tatja az élet groteszk jelensé­geit; — Heath magánrepülő­gépét, a svéd Borgot te­niszezés közben, Makarioszt, Pintért a gólja után Fa­zekassal, VI. Pál pápát, amint homlokát törli. Mind­ez mégsem kuriózum, vagy annak keresése, hanem a kor arcát kutatja Karátson az élet groteszk mozzanatai­ban — a politika, a sport, a vallás közegében. A festői fintor komoly felkészültséggel Hegyi György: Születés társul, hozzájárulást jelent a gazdagodó valóság teljes fel­tárásához. Hegyi György mozaikjai A Szentendrén alkotó Hegyi György, akinek számtalan na­gyobb méretű mozaikja közül egyet 1978-ban avattak fel a tápiógyörgyei művelődési ház­ban, hosszabb ideje kísérlete­zik azzal, hogy a monumen­tális méretre szűkített mozaik műfaját táblaképpé szelídítse. Ez a kísérlet egyedi, fénye­sen sikerült, s ezzel a Hegyi György alkalmazta megoldás­sal a kisebb méretű mozaik bekopogtat a közélet fórumai­ról magánotthonokba az akva- rellhsz hasonló bensőséggel. Ezzel Hegyi György demokra­tizálta a mozaikot, új lehető­séget tárt fel, mely egyfor­mán felkelti a jogos érdek­lődést Szentendrén, Budapes­ten és Dunaújvárosban is. I Losonci Miklós megfelelően ben szólva Vita. Most, hogy a szombati meg a vasárnapi, tv- műsor — lévén az időjárásnak álmosító, szeb- kánikulai — nem késztet mindenáron való minősítésekre, hadd essék szó arról a vitáról, amelyet a Kri­tika című folyóirat e havi szá­ma közöl, és amelyben kedves képernyőnk sorsát hányták, vetették meg. Egyrészt maguk a prog­ramkészítők mondtak véle­ményt az immár férfikofát élő intézményről, másrészt meg azok nyilatkoztak, akik a szemünk elé kerülő látnivaló minősítését hivatásszerűen űzik. Hogy mi mindenről esett szó ebben az igencsak terjedelmes sokszemköztben? Hát először is arról, hogy tulajdonképpen még mindig nem tudni: mj is az, hogy — televízió. Furcsá, TV-FIGYELÓ de így van, mert van, aki in­kább a kellemes időtöltés elektronikus szolgáját látja benne, afféle szórakoztató — tehát elsősorban kulturális — intézménynek tekinti; míg mások éppen ellenkezőleg, olyan micsodának, amelynek kötelessége a mindennel való foglalkozás. Az egyik felszóla­ló egyenesen technikának mondta, amely a nézők elé tárja a megannyi összetevőből egymásra épülő társadalmi tu­datot. Kérdés kérdés hátán; ige­nek és nemek, nemek és ige­nek ... De mindezek dacára, hogy­hogy nem, a képernyő mindig megtelik, s alkalomadtán egész tűrhető látnivalókkal te­lik meg, amely villogások fi­gyelése közben — kezünket a SZÍNHÁZI estek Leánykérés CSEHOV NÉGY EGYFELVONÁSOSA A NÉPSZÍNHÁZBAN Vasárnap délután. A hő­mérő higanyszála harminc fok felett, de a Harmadik Soly­mári Zenei Heteket megnyitó Kórushangverseny bensőséges hangulata még forróbb. Ko­vács Béláné Solymár nagy­község tanácsa elnökének üd­vözlő szavai után Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igaz­gatója nyitotta meg az ese­ménysorozatot. A zene műve­lői és a művelődési házak együttműködése a népműve­lésen belül is igen komoly feladat — mondta egyebek között —, de ahogyan ez itt Solymáron találkozik, komoly közönségbázisra számítva, az országosan is tiszteletreméltó. A rendezvények tartalmi szín­vonala olyan magas mércével mérhető, hogy azt nem egy- egy kis település, de bármely komoly zenekultúrával ren­delkező város akárhol az or­szágban, szégyenkezés nélkül követhetné. A Néphadsereg Központi Fúvószenekarának Kamara- együttese Szokolay Sándor Solymár számára komponált szignálját, Miskolczi Ottó színművész Illyés Gyula: Bar­tók című versét tolmácsolta. Ezután a nyolcévestől a nyolvcanévesig felsorakozott az Apáczai Csere János Műve­lődési Ház valamennyi éneke­se. Szokolay Bálint vezényleté­vel a Gyermekkar Szokolay Sándor: Köszöntő, Kodály: Karácsonyi pásztortánc című művét adta elő, fuvolán közre­működött Szokolay Adám. A mindössze másfél éve alakult gyerekkórus tisztán csengő énekét örömmel hallgattuk, csakúgy mint az elmúlt hé­ten a Nemzeti Galériában. A solymári Asszonyok Népdalköre hagyományőrző, -átadó, remek éneklését orszá­gos elismerés kíséri. Most, sa­ját otthonukban talán még a megszokott magas nívót is felülmúlóan dalolták Kelemen Istvánná gyűjtéséből solymári népdalcsokrukat. A Madrigál kórus ugyan mégcsak nyolc hónapja alakult, de Kempe- len Tünde karnagy — aki egyben az Apáczai Csere Já­nos Művelődési Ház igazga­tója — máris olyan szép han­gokat varázsolt elő segítségük­kel, hogy biztosak lehetünk benne, a zene ilyen fokú sze­lószínűleg mert csak páratlan színészi tehetségnek szabad el­játszani. Most a darabbéli szí­nész (Kutas József) nem volt igazi Lear, sem Hamlet, így aztán nem tudtuk átélni a végsőt daloló hattyú mély ér­zelmi búcsúját. LANYKÉRÉS, talán múlt század végi orosz módra, ta­lán kisnemesi magyar módra. Az amazon természetű, vénü- lőcske lány és a félszeg-bu- gyuta kérő (Réz Edit, valamint Nyerges Ferenc) összeboroná- lódása kedves, mosolyogtató történet. Nagy lehetőséget kí­nál a jogos komédiázásra is. A lány apja (Koldus Nagy László) betölti a poénfeladó funkcióját, így aztán tetszés szerint feszíthető a humor húr­ja. Mindhárom színésznek si­került jó karaktert létrehozni, s megfelelő az előadás ritmu­sa is. A RENDEZÉSRŐL olyan ér­zése támadhat a nézőnek, mintha az egész műsor az utolsó jelenet bemutatásának kedvéért született volna — ezt sugallja a produkció összefogó címe is. Csongrádi Mária ren­dező, bizonnyal a Leánykérést álmodta színpadra először, s ehhez igazította a többi egy- felvonásos hangvételét és já­tékstílusát. Ez okozhatta a tor­zulást is. A Népszínház idei bemutatói közül, művészi szín­vonalban ez a produkció a leg­szerényebb. A céllal vitatha­tatlanul egyetért mindenki mármint, hogy Csehov legyen mindenkié, de az iaazi Csehov Kriszt György szívünkre! — dehogyis tiprő- dunk mi olyasmin, miszerint ilyen vagy amolyan intéz­mény-e, avagy csak afféle technika a televízió, hanem hol szórakozunk, hol épülünk — alkalmunk nyílik a szelle­mi feltöltődésre. így tanakodhat magában az előfizető, s tulajdonképpen nem sokkal másképpen cseng­tek össze a most emlegetett szakértői mondókák sem- Többségük éppen azt pedze­gette, hogy miképpen is le­hetne megszaporítani a jó töltekezési alkalmakat, hogy életünk, mindennapjaink mely szögleteiből kellene^ tisztább rajzolatú képeket előtárni. A. L. Pedagógusok fóruma. Nem lehet általánosságban nevelni. Nem lehet egy pedagógiai problémát megoldani, ha nin­csenek jelen a nevelés ala­nyai, a verekedős, osztálytár­sait fenyegető, erőszakos diák, s az osztály sem, a közösség, amely megbüntethetné. Tud­ták ezt jól a Pedagógusok fó­ruma vasárnapi műsorának — Játsszunk pedagógiát-nak. — szerkesztői is. A műsor előzetesében írtuk: Magyarországon mindenki ért a neveléshez. Most elmondhat­juk: a játékhoz is. Elvégre olyan játékba fogni, amely gyakorlati hasznú eredmény­nyel, a nevelési probléma megoldásának receptjével nem kecsegtet — ehhez bizony el­tökéltség kell. Nem hiányzott. Sem a já­tékra invitálok, sem a levél­írók, sem a csaknem félórás vita százhalombattai^ pedagó­gus résztvevői részéről. Mond­hatnánk: élvezettel, a jó já­ték örömével kísérelték meg a lehetetlent: kideríteni, hogy mi a teendő a verekedős diák megfékezésére, az osztálykö­zösség szorosabbá kovácsolá­sára, a pedagógus hibáinak korrigálására. S mert lehetet­len — természetesen nem si­került Ahogy az egyik levél­írót idézve mondta Bölcs Ist­ván, a műsor vezetője: — nincs az a komputer, amely — ha beletáplálnánk egy pedagó­giai problémát — megoldaná. Mégsem volt hiábavaló a játék. Még a forgatáskor így vélte a szerkesztő Gyenes Károly: — azt vizsgáljuk, hogy az eltérő pedagógiai ma­gatartások miként adnak kü- iörböző választ egyazon kér­désre. Ezt a célt elérték V. G. P. i * ŰSZÓ JÉGHEGYEK — ezzel jellemezhetjük legjobban An­ton Pavlovics Csehov színpadi műveit. Minden drámájában a teljességre törekvést, az em­beri lét lényegét ragadja meg. De amit felmutat, az nagyon is köznapi, ami a felszínen látható, az csak kis része az egésznek. Az igazi, hatalmas erő az emberi sorsokban rej­tőzik. És a Csehov-hösök menthetetlenek, mert a szín­padra magukkal cioelik elő­életüket, a társadalom által kényszerpályán döcögtetett múltjukat — miközben több­nyire csendesen elvágyódnak. Csakhogy ritkán tudják; hová akarnak eljutni a múlt század végi Oroszországból. Lázadásukban csupán költői erő van — sóvárgás a szépre, jóra, a tisztaságra — akár tra­gédia, akár színmű, vagy víg­játék szereplői. Mindez alig derül ki a népszínházi Csehov- ról. Pedig az alkotók meghirde­tett jelszava: „Csehov legyen mindenkié." Ehhez képest nem mondhatjuk éppen sikerültnek a válogatást, amely Leányké­rés címmel négy egyfelvoná- sost fog össze. A produkciót rövidesen bemutatják több Pest megvei településen is, de bízzunk benne, hogy Csehov nem tűnik majd bohózatszer­zőnek a közönség szemében. Bár az összeállítás gyengesége mellett, még az előadás hang­vétele is elcsúszott a komédiá- zás felé. Dicsérni persze lehet azt a szándékot, hogy egy nagy szín­padi szerzőt több, rövidebb al­kotással bemutassanak. Az is jó ötlet, hogy afféle narrátor­ként életrajzi adatokat mon­danak el Csehovról és kedves anekdotákkal szórakoztatják a közönséget, amíg átrendezik a színpadot. Ez sem változtat azon: a Népszínház ezzel az előadással nem tud hű, való­ságos képet adni az író mun­kásságáról. Amit láttat, az csak a tengerből kibukkanó jéghegytöredék, a valóságos mélységek rejtve maradnak. A DOHÁNYZÁS ÁRTAL- MASS AGÁRÓL című mini monodráma — szerencsére ez a nyitószám — áll legközelebb a csehovi színházhoz. A sze­rencsétlen papucsférj, neje pa­rancsára előadást tart a bagó okozta mérgezésekről, de leg­szívesebben tubákozna és pa­naszkodna a feleség ártalmas- ságáról. S eközben kitárul a „hős” egész szerencsétlen sor­sa, hogy anyagiak híján egyet­len lehetősége volt: gazdag lányt elvenni, megalkudni mindennel, ha olvasási, termé­szettudományos érdeklődési igényeit valamennyire is ki akarja elégíteni. Végül is be- lenyomorodott a megalkuvás­ba, se boldog nem lett, se okos, se bátor, tehát semmit ért az egész házassági ügyeskedés. A jó színészi megoldást (Gömöri V. István) nem segíti eléggé a rendezés, pedig hangeffektu­sokkal élőbbé, valószerűbbé válhatott volna az előadás. JUBILEUM. Ez az egyfelvo- násos maró szatírából, már- már alig valamit mondó bo­hózat lett a Népszínház elő­adásában. Az öntömjénező bankelnök Molnár Miklós szí­nészi megfogalmazásában annyira erőtlen, hogy pilleként elszáll a darab konfliktusa. Az írnok és az öregasszony (Gö­möri V. István, illetve Kóti Kati) érezteti mindössze, hogy mi is az a jellemkomikum, a többi szereplő szituációkat játszva tördeli darabokra a cselekményt. S hiába a ferge­teges iram, ha nincs dinamiz­mus, feszültség, amit látunk: céltalannak tűnő komédia. HATTYÚDAL címen egy színész utolsó fellépése, juta­lomjátéka ürügyén Csehov a befejezett alkotói életpálya minden tragikumát összesűrí­ti. Hiába volt Hamlet és Lear, a közönség még néhányszor talán emlegeti a művészt, az­tán foszladozó emlékké válik minden siker. Félelmetes fel­adat a Hattyúdal színészét el­játszani. Nem véletlenül tűzik csak naev ritkán műsorra ezt a páratlanul kitűnő művet, va­CSEPEL AUTÓGYÁR Hogyan készül a Tv-htradó?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom