Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-20 / 116. szám

1979. MÁJUS 20., VASÄRNAP 3 Befejeződött a Pajzs 79 hadgyakorlat (Folytatás az 1. oldalról) tok sokoldalúan gondoskodnak országaik védelméről, védelmi képességük erősítéséről. A Varsói Szerződés hadsere. geinek személyi állománya az elődök hősi hagyományait kö­vetve, szilárd eltökéltséggel, váll váll mellett teljesíti ha­zafias kötelezettségét, amelyet a Pajzs ’79 gyakorlat is tanú­sított. Stefan Hamercsak százados, a csehszlovák néphadsereg tisztje azokra az ünnepekre emlékeztetett, amelyeket a koalíciós csapatok éppen a gyakorlatra való felkészülés idején tartottak meg. A győ­zelem napjának ünnepén a szovjet nép által hozott áldo­zatra emlékeztünk, míg a Var­sói Szerződés létrejöttének 24. évfordulóján már azokra az eredményekre hivatkozhat­tunk, amelyeket népeink a második világháborúban ara­tott győzelem eredményeként érhettek el. — Büszkék vagyunk arra — mondotta —, hogy egymásnak bemutathattuk magas fokú harci készenlétünket és kész­ségünket arra, hogy közösen A nagygyűlést követően Lá­zár György fogadást adott a Pajzs ’79 hadgyakorlat befeje­zése alkalmából. — Mindannyian, akik az elmúlt napokban láthattuk a gyakorló törzseket és csapato­kat, meggyőződhettünk arról, hogy egyesített fegyveres erő­ink megbízható pajzsként ol­talmazzák szocialista vívmá­nyainkat. Hadseregeink kato­nai felkészültsége, haditechni­kájának színvonala és haté­konysága, a csapatok magas­fokú képzettsége és összehan­golt együttműködése legyőz­hetetlen erő — mond­ta pohárköszöntőjében Lázár György. A magyar közvélemény meg­különböztetett érdeklődéssel kísérte figyelemmel a katonai erőpróba eseményeit, és szív­ből örült a sikereknek. A Mi­nisztertanács elnöke hangsú­lyozta: hazánk következetesen harcol azért, hogy tovább foly­tatódjék és visszafordíthatat­lanná váljék az enyhülési fo­lyamat. Teszi ezt abban a biztos tudatban, hogy — bár a világ, legreakciósabb körei mindent elkövetnek azért, hogy az erőviszonyok javukra billenjenek — az alapvető ten­védjük meg határainkat bár­mely agresszor kísérletével szemben. — Békében élni, barátság­ban alkotni — csak ez lehet minden haladó gondolkodású, tisztességes ember vágya, ter­mészetes törekvése hazánkban és szerte a világon. Ám a bé­kevágy nem elég: a békét épí­teni is kell, szilárd meggyőző­déssel, egyértelmű kiállással és cselekedetekkel — mondotta a Dunai Vasmű és Dunaújvá­ros lakosságának képviseleté­ben Pintér János szocialista brigádvezető, a következő fel­szólaló. Mindezt adatokkal tá­masztotta alá: a második vi­lágháború óta 133 háború zaj­lott le a világon, 25 milliós emberáldozattal. Ennek ellené­re — folytatta —, mi, munká­sok, bizalommal és nyugodtan végezzük mindennapi munkán­kat, mert tudjuk, hogy a Var­sói Szerződés országai magas szintű katonai felkészültségük­kel. modern fegyverzetükkel a közös célokat, a szocialista ha­za határait védelmezik. A munkás—katona nagygyű­lés Csémi Károly zárszava után az Internacionálé hang­jaival ért véget. denciákban nem történt válto­zás: az erőviszonyok eltolódá­sa a szocializmus, a haladás javára, feltartóztathatatlanul tovább folytatódik. Népünk tetteiben meghatá­rozó tudat, hogy történel­münkben először találtunk olyan barátokra, akikkel kö­zös úton járva valóra váltbat­Szombaton délután elutazott hazánkból Dobri Dzsurov hadseregtábornok, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédel­mi minisztere, Wojciech Ja­ruzelski hadseregtábornok, a Lengyel Népköztársaság nem­zetvédelmi minisztere, Karl- Heinz Hoffmann hadseregtá­bornok, a Német Demokra­tikus Köztársaság nemzetvé­delmi minisztere, Ion Coman vezérezredes, a Román Szocia­lista Köztársaság nemzetvé­delmi minisztere. Dmitrij Usz- tyinov, a Szovjetunió marsall- ja, a Szovjetunió honvédelmi minisztere, Martin Dzur had- seregtábomok. a Csehszlo­juk nagy nemzeti célunkat, bé­kében, biztonságban élve épít­hetjük a fejlett szocialista tár­sadalmat — mondotta befeje­zésül Lázár György, majd ar­ra kérte a jelenlevő miniszte­reket, hogy hazájukba vissza­térve tolmácsolják pártunk és népünk testvéri üdvözletét Dobri Dzsurov hadsereg tá­bornok, a Bolgár Népköztársa­ság nemzetvédelmi minisztere, mondott ezt követően pohár­köszöntőt, amelyben megkö­szönte az MSZMP Központi Bizottságának, a kormánynak és a magyar népnek azt a meleg fogadtatást, vendégsze­retetet, amelyben a közös had­gyakorlatra érkezőket részesí­tették. Hangoztatta, hogy a Pajzs ’79 hadgyakorlat jelen­tős előrelépés a Varsói Szer­ződés tagállamai hadseregei­nek fejlődésében; bizonyította azok megnövekedett harckész­ségét, s egyben komoly inter­nacionalista nevelő iskolát is teremtett a résztvevők szá­mára. Ugyancsak szombaton adták ki első ízben a Fegyverbarát- ságért Érdemérmet, a Pajzs ’79 hadgyakorlat befejezése al­kalmából. Kiemelkedő szemé­lyes tevékenységükért és a hadgyakorlaton tanúsított pél­dás helytállásukért 127-en kapták meg az új kitüntetés arany, ezüst illetve bronz fo­kozatát. A kitüntetéseket Czi- nege Lajos adta át a Varsói Szerződés tagállamai honvédel­mi minisztereinek jelenlété­ben, a Dunaújvárosban meg­rendezett ünnepségen, a bol­gár, magyar, román, szovjet és csehszlovák tiszteknek és ka­tonáknak. vák Szocialista Köztársaság nemzetvédelmi minisztere, va­lamint Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsallja, a Var­sói Szerződés tagállamai egye­sített fegyveres erői főpa­rancsnoka és az egyesített fegyveres erők törzsének főnö­ke, akik Czinege Lajos hadse­regtábornok, honvédelmi mi­niszter meghívására részt vet­tek a Pajzs ’79 hadgyakorla­ton. A vendégeket a repülőtéren Czinege Lajos és a Hon­védelmi Minisztérium katonai tanácsának tagjai búcsúztat­ták, Jelen voltak a Varsói Szerződés tagállamainak bu­dapesti nagykövetei. Lázár György fogadása Elutaztak hazánkból a Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszterei és egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka j/Hegéra ? Tervezők a gazdaságosságért Egyre gyengülő mérték­ben ugyan, de még tartja ma­gát a nézet gyáraink, üze­meink többségében: nem kifi­zetődő saját formatervezőket, divattervezőket foglalkoztat­niuk.' Ha a szükség mégis rá­kényszeríti őket, alkalman­ként, egy-egy megbízás ere­jéig veszik csak igénybe a tervezők hozzáértését, tudá­sát. Nekik lenne igazuk? Számos példa bizonyítja ennek ellen­kezőjét határainkon túl. Si­keres üzletkötések sora iga­zolja, nagyon is megéri, ha formatervezőre, divattervező­re bízzák a célszerűség mel­lett az esztétikusság megte­remtését. Hiszen a vásárló nemcsak azt várja el egv-egy ruhadarabtól, használati tárgy­tól. hogy funkciójának megfe­leljen, hahem azt is, hogy íz­léses, mutatós legyen. Meg­győző érvként azonban nem szükséges messze országokba mennünk. A Váci Kötöttáru- gyárban is akad jó tapaszta­lat elég. Évekkel előre — Nem készült arról soha kimutatás, nogy divatterve­zőink munkája mennyi tény­leges hasznot hoz a gyárnak, mégis túlzás nélkül állíthatom — mondja Ley er János, fej­lesztési főmérnök —, nélkülük nehezen boldogulnánk. 1979­re 1 milliárd 40 milliós ter­melési értéket terveztünk, en­nek mintegy 20—25 százaléka tőkés és szocialista exportra kerül. A magas exportkötele­zettségek és a gyárban lezaj­lott termékszer kezet-változás is amellett szól, hogy fokozot­tan vegyük figyelembe a mi­nőség mellett az esztétikusság követelményét is. A gyár há­rom, főállásban foglalkoztatott divattervezőjének nagy szere­pe volt abban is, hogy a ter­mékszerkezet-változást köve­tően a hagyományos tréning­ruhákat felváltotta a szabad­idő-ruhák — a kelmét és a fazont tekintve — végtelen sora. Hazánkban a legnagyobb mennyiségben mi gyártjuk a tréning-, pontosabban a sza­badidő-ruhákat — magyarázza a főmérnök. — Ez azzal a kö­telességgel is jár, hogy irá­nyítanunk kell a divatot, for­málni a nagyközönség ízlését. Szép és gyártható Anyagiakban, s az időről nem is szólva, nem kis meg­terhelést jelentene a gyárnak, ha ezeket a modelleket meg­rendelés útián, kívülálló té­nyezőktől várnák. — A legnagyobb előnynek mégis azt tartom — véli Le- yer János —, hogy terve­zőink tudják, milyenek a mű­szaki adottságaink, így bizto­san nem készülnek olyan ter­vek, amelyek szépek ugyan, csak éppen a gyártás próbá­ját nem állják ki. Talán nehéz elhinni, de a termelés biztonságát is befo­lyásolhatja a divattervezők munkája. A felkészült terve­zőgárda évekkel előre lát, nap­jainkban megálmodott modell­jeivel már két-három évvel későbbi termelést készít elő. Vácott már az 1980-as kollek­ciókat készítik. Az egyes pia­cok igényétől, hagyományaitól függően kínálnak mást és mást a belkereskedelemnek, a szovjet és a tőkés vevőknek. Mindig megújulni — Egy-egy modell élettar­tama átlag egy esztendő. A folyton változó és növekvő igény tervezőinktől is sokat, a mindig megújulást, újatadást követeli meg. Olyan művészek ők, akiknek alkotásai nem egy életre szólóak, mégis, az ízlésformálásban óriási a je­lentőségük. A Váci Kötöttárugyár ízlé­ses szabadidő-ruháiból ma még sajnos kevés jut a hazai boltok pultjaira. A további termékszerkezet-módosítás, az ésszerű gyártmányszervezés hozzájárulhat azonban, hogy a divattervezők napjaink kí­vánalmainak magas színvona­lon megfelelő modelljeit mind többen viselhessék is. Gáspár Mária Ácséi György: Érezze minden álampelgár, hegy nélkülözhetetlen Sem aZ °rszá9 általános helyzetéről, sem a külpolitika időszerű kérdéseiről nem tartok beszámolót, s nem beszt.ek a terme­lőszövetkezet dolgairól sem. Csupán jelen­legi helyzetünk néhány témáját szeretném megemlíteni. Az az érzésem, hogy mostaná­ban sokat panaszkodunk. Mindenki elmond­ja: bonyolult problémákat kell megoldanunk! Én úgy érzem, ha harminc evvel ezelőtt azt .jósolta volna nekem valaki, hogy ilyen nehéz problémákkal, gondokkal küszködünk majd a hetvenes évek vége felé —. akkor nem hittem volna az illetőnek. Nem tudtam volna elképzelni, hogy három évtized alatt ilyen messzire jussunk. Amikor Baranya megyében, a mecseki szén- bányászok először jelöltek képviselőjüknek, sikkor azt ígértem nekik: lesz kenyér! lesz szalonna! lesz fedél a fejük fölött! és lesz egyszer mindenkinek szép ruhája! Eszembe sem jutott volna akkor azt ígérni, hogy any- nyira fejlődünk ilyen rövid idő alait: világ­piaci gondjaink lesznek, a hatékonyság, a mennyiség, s mi több, • minőségi problémák izgatnak bennünket. ^-PZ_e|ejí.k a század- és ezredforduló, en­nek hangulatában élnek az emberek, mégis érdemes messzebbre visszanézni. Marx a múlt században azt mondta, hogy az embe­riség igazi történelme a szocializmus építésé­vel kezdődik. Először fordul elő a történe­lemben. hogy a dolgozóknak nemcsak két kezüket de fejüket, szívüket is hasznosítani kell a munkában. Egyre többen vannak azok, akik felismerve saját és az ország ala pvető ér­dekeit. a továbbhaladás feltételeit, a társa­dalom gondjaival, azonosulnak, igy gondol­kodnak és cselekszenek, évről.evre többet adnak. Természetesen korántsem teljes képe ez fej­lődésünknek, mai életünknek. Meg kell küz- denünk ma is a létező, a régről örökölt vagy napjainkban keletkező ellentmondások sorá­val. A fejlett szocializmust építjük. Áttérünk a rövidebb távú tervezésről a hosszabb távú tervezésre. Ezt nemcsak gazdasági, technikai, sokkal inkább társadalmi okok is indokol­ják. Valaha csak azt kérdeztük: miből él­jünk? Ma már az is fontos: hogyan éljünk? miért éljünk? Ezek a nagy kérdéseink.’ Meg lehet kérdezni, hogy ettől boldogab­bak-e az emberek? József Attila Eszmélet című költeményében így fogalmazta meg a boldogságot: „Láttam a boldogságot én, / lágy volt, szőke és másfél mázsa.” Az ember­hez méltó élethez szükséges a ndnimális igények kielégítése. Emberhez méltóan élni azt is jelenti, hogy nemcsak enni kell, jól­lakni vacsorára. Jó érzés arról beszélni, hogy ma az a gondunk: nem kellene este vacso­rázni, mert túlsúlyban vagyunk. Hogyan áll a mi szocializmusunk gazdasá­gilag? Nehéz évpt hagytunk magunk mögött. Egyszer tudósokkal beszélgettem dolgainkról, azok azt mondták, hogy a szocializmus az or- ságos tervezésben fölényben van a kapitaliz­mussal szemben. A vállalati tervezésben azonban a kapitalizmus van még mindig fö­lényben. Ezért nagy érték az, ha kiemelkedő vállalatok, üzemek, termelőszövetkezetek, szo­cialista brigádok vannak. Lenin életében többen féltek a szocializmustól, azt hitték, elszürkülnek az emberek. Lenin azt mondta, hogy olyan közeget kell teremteni, amelyben mindenki kibontakoztathatja egyéniségét. Egész életre kihat, ha valaki modern üzem­ben oldhat meg fontos feladatokat. Néhány éve más volt a gond: hány mázsát termel­tünk? Most inkább az: mibe kerül egy mázsa? Fontos tudnunk, tavaly mennyit termeltünk és mivel lesz idén jobb, több. A mi társadalmunk „„ ______________________az éhség megszün­tetése, az alapvető emberi életszükségletek kielégítése után minőségileg más feladatok előtt áll. Nincs olyan terület, ahol ne lenné­nek új problémák. Valamikor például az volt a cél, hogy mindenki számára legyen munka­hely, ma az, hogy ne legyen több munkahely, mint ahány munkaerő van. Ezek másfajta gondok. Az élet erős nemzetközi versenybe kényszerített bennünket. Ez azonban nemcsak gond — jót is jelent, mert mozgósítja a tár­sadalmat. Mi hiszünk rendszerünk fölényé­ben. A mi dolgozóink munka- és közösségi szeretetben is felülmúlhatatlanok. Sokan, akik a felszabaduláskor nem éltek, vagy még gyerekek voltak, azt hiszik, csak most vannak gondjaink, eddig minden köny- nyen ment". Nem így van. A múltban például a földosztás sem csak ünnepből állt. Nem min­den paraszt bízott benne. Voltak, akik azt hitték, megkárosítanak valakit, ha övéké lesz a föld. Akkoriban sok olyan írást kel­lett a földosztóknak kiadni: „Én kényszerí­tettem, hogy elfogadja a földet.” Valaki egyszer azt mondta nekem: „Hu­szonöt évig tartott, amíg összehoztam a föl­det. Nappaltól éjszakáig végeztem a dolgom, hogy előteremtsem. Nem azzal éltem le az éle­tem, akivel akartam, csak azért, mert 1,5 holdat hozott a házhoz. És akkor maguk csak úgy, egyszerűen ugyanannyi földet ad­nak ingyen a szomszédomnak, mint nekem van, amiért én 25 évig gürcöltem.” S néhány évvel a földosztás után újra jöt­tünk: tépjen be a parasztság a közösbe. Hány küldöttség járt akkoriban a pártköz­pontban, kérve, hogy utasítsa őket a párt arra, hogy szövetkezetbe menjenek, ne nekik kelljen szembekerülni a családdal, az isme­rősökkel. Ne kelljen nekik felelősséget .vállal­ni, ne nekik kelljen dönteni a sorsukról. És ma egyetlen ellenséges nyugati rádió, de sem­miféle burzsoá propaganda sem teszi vitássá a termelőszövetkezeteket. A magyar dolgozó parasztoknak sajátjukká vált ez az életfor­ma, szeretik. A történelemben soha nem volt még példa: ilyen rövid idő alatt kimoz­dítani az embereket a megszokottból, átala­kítani egész életüket, gondolkodásukat. Nehéz a külgazdasági helyzetűn*. Eddig egyszerű volt: ki kellett elégíteni az emberek igényeik Most minőségileg kell újat adni. Mindenben meg kell újulni. Lenin mondotta, hogy van eset, amikor könnyebb barikádo­kon meghalni, mint megtanulni számolni. Te­hát új igényt, új igényrendszert és új szükségletrendszert kell kifejleszteni. Kicsit többet kicsit másképp, kicsit jobban hasz­nálni a fejet. Minden munkahelynek felelős­nek kell lennie azért, hogy megfeleljen a kö­vetelményeknek. Vitathatatlan az összefüggés a műveltség, a tudás, a felkészültség gyarapo­dása és a szocialista magatartás, a cselekvő- készség és döntőképesség között A felszabadulás eWtt a magyarok a ,írá_ ban, a zenében és az elméleti matematikában és fizikában jártak élen. Akinek mái gépre, technikára, műszaki ellátásra, pénz­re volt szüksége — az nem bolaogul- hatott itthon, külföldre ment Ma milliók kutatnak, milliók elégíthetik ki tudásvágyu­kat. Ma milliókat kell gondolkodásra kérni. Mi ennek nemcsak az előfeltételét .teremtet­tük meg. Fontos ösztönző az emberrel való törődés. Az őszinte szó, a közvetlen hang — sok példa bizonyítja — helytállásra ösztönöz, s növeli a közösségi érzést. Fontos az értékek nyílt differenciálása, mert a nyilvánosság a legnagyobb kontroll. A dolgozók ítéletében, véleményében, igazságérzetében meg lehet bízni. Arra van szükség, hogy a vezető ismer­je beosztottjait, és a beosztottak is ismerjék vezetőjüket. Kádár János mondotta egyszer: „Hiába jó az országban a levegő, ha egyes munkahelyeken nem jó a levegő." Azt hiszem, hogy olyan helyzetben vagyunk, amikor fel kell venni a harcot a szellemi restség ellen. Az állam igyekszik a családok gondtalan élé­tét biztosítani, de ennek figyelembevétele mellett is az a helyes: az kapjon többet, alti megérdemli. De mindenkinek legyen lehető­sége, ha jól, okosan dolgozik, hogy többet kapjon. Azok a legfontosabb feladatok, amelyek az ország, a népi anyagi és szellemi felemelke­dését, az állampolgárok szociális biztonságát, az emberi méltóság teljesebb tiszteletben tar­tását. a szocialista humánum fejlesztését, az ország szilárd politikai helyzetét szolgálják. Minden embernek legyenek tervei, és érezze mindenki, hogy nyugodtan tervezhet. Mindig magasabb legyen a mérce, de olyan mércéket állítsunk, amelyeket át lehet ugrani. Négy generáció ,. __________ ul ebben a teremben, é6 ezt a napi munka közben is meg kell tanulnunk tudomásul venni. Az, aki magélte a kapitalizmust, saját sorsából tudja, milyen a kizsákmányolás, félelem a munkanélküli­ségtől, a megalázottságtól. A másik generáció, az, amely gyerekként élte át a háborút, és 1945 után kezdte felnőtt életét. A harmadik, amely megérte az 1956-os ellenforradalmat. De itt ülnek azok is, akik csak kisgyermekként lát­ták. Számukra a nemrég-múlt is történelem. A társadalmi, a gazdasági posztokat is mind­inkább olyan emberek foglalják el, akik már a szocializmusban nevelkedtek. Az, aki villanyfénynél született, sokszor azért fakad ki, mert rossz a kapcsoló, nem tudja a háztartási gépet használni. Fogalma sincs, milyen lehetett a pislákoló petróleum- lámpa mellett vakoskodni. S nem példálózni kell előttük, hanem együtt, az ő fejüket, szí­vüket is igénybe véve megoldani gondjainkat. A fejlődéssel jár, hogy a fiatalok konfliktu­sokon és azok megoldásán keresztül találják meg helyüket az építőmunkában. Türelmesen kell őket meghallgatni, és értékesíteni mind­azt, ami értékes javaslataikban, véleményük­ben. Boldogok-e ma az emberek? Az bizonyos, hogy ma emberibb életet élnek, mint bármi­kor, függetlenül attól, mennyi pénz jut egy főre. Bármelyik kapitalista országnál maga­sabb rendű a mi társadalmunk. Másabb. Itt több dalosul meg képességükből, mint a leg­fejlettebb tőkés társadalomban. Több értelmet találhatnak életükben, munkájukban Ebben az is benne van, hogy mind több ember értse meg, minden állampolgár érezze: nélkü­lözhetetlen tagja a társadalomnak, és minden vezető érezze, hogy ö pótolható. Ha Önök érzik, hogy fontos emberek, hogy szükséges, amit csinálnak itt a megyének, a fővárosnak és az egész országnak, akkor tu­datában vannak annak is: a szocializmus épí­tése bonyolult, de nincs szebb, mint ezt épí­teni. Aczéi Györgynek, az MSZMP Politikai Bi- zottsága tagjának, a Minisztertanács elnök­helyettesének beszéde nyomán, amely az Óbuda Termelőszövetkezet küldöttgyűlésén, a Kiváló Szövetkezet kitüntetés május 18-i ünnepélyén hangzott el.

Next

/
Oldalképek
Tartalom