Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-19 / 115. szám

4 'ijfídau 1979. MÄJUS 19., SZOMBAT KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A humánus eszmék szolgálata A budaörsi általános iskola és gimnázium emeleti zsibon­gójának falait tablók borítják Korábban érettségizett diá­kok, s nevelőik néznek farkas­szemet a most végzősökkel. A cirádás keretűek mellett egy egyszerűbb, falapra ragasztott tablót is láthat, ez a dátum áll rajta: 1975—79. Három órára zárva — Beenged9 — Nem, senki sem mehet a folyosóra, a három teremben érettségi írásbeli vizsga fo­lyik, a termek között is tilos a közlekedés — így a folyosó­ügyeletes, Szerző Aladárné történelemtanár. — Szigorúak a szabályok, még az igazgató is csak ellenőrizni léphet be. Ki­lenc óra óta ülök itt, a levele­ző diákok osztályzóvizsgára írott dolgozatait javítom. Reg­gel óta semmi említésre méltó nem történt, csupán az egyik kislány lett rosszul, neki hoz­tam gyógyszert és vizet. Ma­tematikából írásbeliznek. A mosdóba is legfeljebb három percre mehetnek ki, és egy­szerre csak egy diák,.. Marad tehát a várakozás, míg a maturánsok a feladato­TV-FIGYELŐ Örömeink — gondjaink NYÍLT BESZÉLGETÉS A MEGYEI VEZETŐKKEL Minden ellen­kező híresztelés — és követel­mény — ellené­re a kritikus nem objektív. Számtalan, tu­datos, vagy tudatalatti sze­mélyes indíték befolyásolja egy-egy alkotás megítélésé­ben. Ezúton előre bevallom: el­fogult voltam a tegnap, kicsit késő este sugárzott műsor nézésekor. A fővárost ölelő Pest megye — szűkebb pát­riánk. Ki tudna hát róla és a vele foglalkozó műsorról pártatlanul és szárazon ír­ni? Jó volt tegnap látni és láttatni magunkat. Láttuk és hallottuk — a megye vezetői­nek (Barinkat Oszkárnénak és Balogh Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárainak; dr. Csicsay Ivánnak, a megyei ta­nács elnökhelyettesének; dr. Olajos Mihálynak, a pártbi­zottság osztályvezetőjének; Krasznai Lajosnak, a megyei párt-vb. tagjának, a budai já­rási pártbizottság első titká­rának; Weisz Györgynek, Vác tanácselnökének) nyugodt, át­gondolt, a tényeket pontosan ismerő beszélgetéséből — mennyi az örömünk, és mennyi a gondunk. Láttattuk az or­szággal a sikereinket és nem titkoltuk problémáinkat A műsor címe meghatáro­zó volt. A beszélgetés jórészét éppen a Budapest közelségé­ből származó előnyök és Hát­rányok elemzése töltötte ki. Nyilvánvaló, hogy nemcsak a közvetlenül érintetteket, ha­nem más tájakon élőket is érdekelte: mekkora és milyen szerteágazó és fontos ez a kapcsolat. Értesülhettek a főváros el­látásáról, zöldségszállítmányok, más áruk vagonjairól, de in­gázók gondjairól is. A DHV hatalmas energiabázisáról, de a kereskedelmi ellátás, sőt az ezzel kapcsolatos negatív szemlélet („minek a faluba bolt, 20 kilométerre van csak Budapest”) problémáiról is. örülhettek Szentendre múzeu. mi „nagyhatalmának”, Vác iparának, Gödöllő agrár- centrumának, az agrártudo­mány fellegvárának. Elgon­dolkodhattak a települések növekedéséből, a megye la­kosságának hatalmas számá­ból adódó nehézségeken. Eset­leg irigyelhették a Mechanikai Művek és más gyárak szerke­zetváltását. örülhettek az új 580 ágyas kerepestarcsai kór­háznak, de már kevésbé, hogy ígéret ellenére is nehéz tö­megközlekedési járművön megközelíteni a kórházat. A sort folytathatnánk. A negyven percbe sok minden belefért. De mondhatjuk: sok minden ki is maradt. Ez azon­ban természetes. Dicséretére válik a műsor készítőinek (Vértessy Sándor műsorvezető­nek, Peták István szerkesztő­nek, Vámos Judit rendezőnek), hogy alapos előkészítő munka után a megyére legjellemzőbb vonásokat igyekeztek tömören felvázolni. Azokat, melyekkel Pest megye a többitől külön­bözik, talán kiválik. Hogy a vázlat szinte teljes képpé vált, az a szereplőknek, Pest me­gye vezetőinek köszönhető; té­nyekkel illusztrált őszintesé­güknek, közvetlenségüknek, sikereinkkel elégedett, gond­jainkat sem takargató nyíltsá­guknak. i A. Gy. [pest megye/] TV [akció W>J A varázsló Kovács Margit Szerény, kedves hangjával, elbűvölő egyéniségével ismét megjelent közöttünk. Alig egy éve halt meg, s most döbbe­netes volt filmen, az ő hang­ján hallani: ünnep ez a mai filmforgatás is egy kicsit, af­féle posztumusz, mert egy­szer akkor is levetíthetik, ami­kor már nem élek, és ott fo­gok nyüzsögni a képernyőn. A televízió jóvoltából ismét lát­tuk Győrben, Szentendrén, Bu­dapesten, a lakásán, megfi­gyelhettük. ahogy dolgozik. Ismét beszélt a műveiről, ar­ról a sajátos, érzésekkel teli világról, amelyet kerámiáin is megcsodálunk. A televízió Pest megyei ak­ciója adott apropót a Kovács Margitról szóló A varázsló cí­mű film ismétlésére. De aktu­alitást kapott a műsor azért is, mert befejezéséhez közeledik Szentendrén a művésznő kerá­miáit bemutató állandó kiállí­tás bővítése és átrendezése. Az alkotók, D. Fehér Zsuzsa, Somogyi Valéria, Haraszti Zsolt és Hollós Olivér felidéz­ték Kovács Margit életét és munkásságát. Ma már művé­szettörténeti állomásoknak te­kinthetjük Jasschik Almos a televízióban festőművész műtermét, a bé­csi és a müncheni iparművé­szeti iskolát, amelyeken a Pest megyéhez sok szállal kötődő keramikus pályája elindult. Szülővárosában Győrben, a Kriszt-ház tetőterében ma is őrzik életművének nagy ré­szét. s Budapesten, Torinóban, Rómában. Genfben ugyancsak találkozhat a turista Kovács Margit alkotásaival. A kamera most többek között felidézte — a szentendrei gyűjtemé­nyen kívül — a váci művelő­dési ház előcsarnokában lát­ható reliefjét is. A filmnek sikerült érzékel­tetni Kovács Margit munkás­ságának kettős varázsát: kis­plasztikái és kisméretű szob­rai ritka monumentális hatás kiváltására képesek, ugyanak­kor a klasszikus képzőmű­vészeti formákban képes lét­rehozni a magyar népdalok ihletett világát. A tegnap dél­utáni adás talán egyetlen ap­ró hibája, hogy a művek be­mutatásánál a kelleténél töb­bet idézett a kamera a részle­teken, s a néző fantáziájában nehezen rakódott össze az egységes kép. Kr. Gy. | kát megoldják. Addig Bandur [ Aladár igazgatótól tudom meg: idén egyetlen negyedik osztály volt a gimnáziumban, a 36 tanuló közül 35-en jelent­keztek érettségi vizsgára, s az év végi osztályzatok alapján 31-en kezdhették meg hétfőn a matúrát a magyar írásbelivel. Azért akad jellemző voná­suk: szinte kivétel nélkül hu­mán érdeklődésűek, a történe­lem, a magyar és a földraiz volt az erősségük. A diák írók sárvári találkozóján például első díjat nyert Filep Tamás, Julis László és Csizmazia Eleo­nóra. Farkas Andrea, valamint Klucsik Géza szavalóversenyen jeleskedett, s az osztályból öten jutottak a Ki tud többet a Szovjetunióról? című vetélke­dő megyei döntőjébe. Mennyit tanultál? Lak Erzsébet kétkedve von­ja fel szemöldökét, s úgy kér­dezd, tényleg ő végzett első­nek? Azután egy szuszra mondja: hét pél dia volt, ötöt oldott meg, három biztosan jó, nehezebbre számított, igen, csak a függvénytáblázatot, a körzőt, az írószerszámot vihet­te be, az első példa volt a leg­könnyebb, egyismeretlenes egyenlet, a harmadik a legne­hezebb, a trigonometriai fel­adat. Tegnap jobban izgult a magyar vizsga előtt, a helyes­írás miatt, abban bízik, hogy a szóbeli jobban sikerül. To­vább? Szegeden a Tanárképző Főiskolán biológia-testnevelés szakon. Ha sikerül ... —• Érzésem szerint meglesz a kettes — így Kovács Ildikó. — ö a kozmetikus szakmát fogja választani érettségi után, egyelőre azonban hátravan még a magyar, a biológia és földrajz szóbeli, tanulni kell. Incze Árpád eddig négyes­hármas tanuló volt. A leg­gyengébb matematikából: — Készültem az érettségire, a ta­vaszi szünet óta napi egy-két órát. A hét példa közül ötöt oldottam meg, hogy jól-e, nem tudom. De jobban tartottam a magyar vizsgától. Mar nem sikerülne Váczi Pál testnevelőtanár tíz diák vizsgáját vezette: — A szaktanár csak a tétel­hirdetésnél lehet a teremben. Utána három órán át egyedül ügyeltem a vizsga rendjére, de nem volt semmi gond. Nézze ezt a kék füzetet. Negyven ol­dalas a vizsgaszabályzat. Gon­dolhatja : eléggé részletes... — Nem — neveti el magát —, ma már nem valószínű, hogy sikeresen érettségiznék. Sokat felejt az ember, s 1955 óta, akkor végeztem a gimná­ziumot, a tananyag is megvál­tozott. Azt hiszem, mi még kevesebbet tanultunk, de azt alaposabban. V. G. P. REMSEY-KIÁLLÍTÁS NAGYKŐRÖSÖN Az elmúlt napokban nyitotta meg a nagykőrösi Arany János Múzeumban ltemsey Jenő festőművész gyűjteményes kiállítását Aradi Nóra művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia művészet­történeti kutatócsoportjának igazgatója. Ebből az alkalomból nyújtotta át Remsey Jenőnek Makai Katalin, Nagykőrös vb. művelődésügyi osztályvezetője a „Nagykőrösért emlékérmet”. A tárlat, melyet a Magyar Nemzeti Galéria, a nagykőrösi Arany János Múzeum, a gödöllői múzeum és magángyűjtemények, továbbá Remsey Jenő mű­termeiből válogattak, június 10-ig tekinthető meg a nagykőrösi Arany János Múzeumban. Balzac hőse, Chabert ezre­des Napóleon katonája volt, akit a harcok után mélyen elfeledtek, Remsey Jenó a magyar szecesszió Chabert ezredese, — magányos rekvi- zitum egy nagy mozgalomból. Mégis más az ő története. Nemcsak a szecesszió nemzet­közi irányzatának egyik ki­magasló személyisége és utolsó mohikánja, hiszen hol van már a szecesszió, de al­kot Remsey Jenő, aki szinte az egyetlen a megújulok so­rában azon csoportból. Egyet­len élő is. Gulácsy, Picasso kortársa Gödöllőn él és dol­gozik. Meggyőződéssel, derű­vel, töretlenül. Nem kárt. nem kapott obsitot a művé­szettől. Nagykőrösön született 1885- ben, — 1909 óta szemléli mű­veit európai közönsége Gö­döllőn, Bécsben, Budapesten, Mentonban, Párizsban, Genf­ben, Drezdában, New York­ban, s ezúttal retrospektív ki­állítás keretében Nagykőrö­sön. Ezen tárlat megnyitó sza­vaiban Aradi Nóra művé­szettörténész Remsey Jenő életművének következetessé­gét emelte ki és bonyolultsá­gát, mely egy bonyolult kor­ban érte el határainak állo­másait. 1 1906-ban készült rajzai, ak- varelljei erősen szociális indi- tékúak, pártállás nélkül is a munkásmozgalom törekvéseit deklamálják a szecesszió je­gyében. Ez a tendencia végig megmarad az életmű minden szakaszán — biblikus keret­ben. gödöllői környezetben és a párizsi sorozatban is. Jel­lemző, hogy 1936-ban is villa­moson figyeli meg először a szegények vonulását, később a magyar atmoszféra megvál­tozott, s Remsey Jenő két év­tizeddel később erre a ma­gányra Párizsban bukkan a metró utasai között. Fel is jegyzi ezt is, azt is lelkületé- nek őrzött, növelt szolidaritá­sával. sége valahol mégis időtlen éppen következetessége és festői minősége miatt. Lázas munkatempója annyi mindent értelmezett a pipás önarc­képtől, szegény babacsináló asszonytól, a gödöllői vásárig, a csodálatos halfogásig a reá­lis szimbólumok jegyében. Képei viharzások; benne ör­vénylenek Oradour mártírjai, Dózsa népe, Marseille matró­zai. Aradi Nóra joggal jegyezte meg, hogy milyen fontos sze­repe volt párizsi sorozatának 1959-ben, amikor a „nem köz­lés”, az ábrázolás megvetése általános divatként jelentke­zett a francia művészet gya­korlatában. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy Remsey Jenő mindenki által érthető Párizs látomása olyan nagy vissz­hangot váltott ki a haladó francia kritikában, s tényle­gesen is nagy jelentősége volt, hogy visszavonhatatlanul megörökítette a francia kis­embert. Nem is akárho­gyan, hanem egy vulkanikus expresszió jegyében, mely a maga lírai hevületével válik akkor és ott az idő festői kró­nikásává nem is francia, ha­nem emberi fontossággal. Ez az internacionális jelleg állandó tényezője művészeté­nek még akkor is, ha eszmé­nyeiben a magyar hagyomá­nyok gyökérzetével lendül föl és előre. Dinamikája nem csökken. Igaz, a szelekció műszerét nem mindig alkal- j mazta éppen a képzelet bő- j sége következményeként — ■ dús energiák tartalékaival | szárnyalt, s nem bánta, ha ! olykor mellékútra tévedt. ! Győzte erővel, hogy mindig j visszaérjen s közben halad- i jón a humánus eszmék or- ! szágútján. I Remsey Jenő képzőművé- : szetünk olyan Chabert ezre- j dese, aki túljutott a nosztal- I gián, s az új, fényesebb kor­szakhoz is csatlakozni tudott, akart tehetségével, elhivatott- j ságával, olyan Chabert, aki művekkel válaszolt a diadal­massá váló humánum, a mi életünk eszményeihez. Így ke­rülte el a magányt, így vált életműve termő és maradandó szigetté művészetünk új föl­det eredményező egyetemes munkájában. Társadalmunk­nak ezúttal nincs is más teendője, mint az, hogy gyűj­teménnyé kormányozza a Remsey-életművet valahol Nagykőrösön vagy Gödöllőn. Ahol született, anol élt. Losonci Miklós A nagykőrösi Remsey-tár- lat jellemző művek kiválasz­tásával a közel nyolc évtize­des festői gyakorlat minden lényeges elemét idézi. A mű állandóságát és az alkotó rendszeres megújulását is. Azt, ahogy a szecesszió el­múltával Remsey Jenő követ­kezetesen tovább bányássza a maga kincseit a saját szige­tén. Sziget volt, sziget marad Remsey Jenő festészete: ál­mok, ideák kavarognak a fe­lületeken szenvedélyes hév­vel. Kiválik a sorból, ö más, csak önmagára hasonlít, sok­szor korára sem. Időszerű­'larseille-i mat ró/kocsma, 19G5 LAPOZGATÓ Klasszikusok — újonnan Shakespeare-t nem kell be­mutatni — minden korban közismert, darabjai mindig játszottak. De annál keveseb­bet mond a közönségnek Tho­mas Otway neve, aki egy év­századdal utána élt és írt az angol színpadnak. A megóvott Velence Bár Otway legjobb darabjai még két évszázad múltán is az angol színpad sikerdarabjai közé tartoztak, neki magának nem biztosítottak sikeres éle­tet. Éhezés és nyomorgás kí­sérte a pályáját a félbehagyott oxfordi egyetemi tanulmá­nyoktól a színészkedésen s a darabíráson át a koldulásig. Egyike legismertebb darab­jainak, A megóvott Velence 1682-ben született. A közös ma­gyar—román könyvkiadás ke­retében a bukaresti Kriterion jelentette meg magyarul Já­nosházy György fordításában és utószavával. Ö ezt a tragé­diát tartja Otway legjobb mű­vének, mind dramaturgiáját, mind stüusa költőiságét, alak­jai sodróan szenvedélyes meg­formálását, s a kor adta ta­pasztalat és élmény áttételes kifejezésében megnyilvánuló eredetiségét tekintve. A szer­zői ajánlásban sokan király­hűséget véltek (a szerző a ki­rály nyilvános szeretőjének ajánlotta e művét), a dráma azonban ellentmond ennek. Igaz viszont, hogy egy csődbe jutott forradalom és szembe­tűnő gazdasági romlás után, a restauráció elkerülhetetlensé­gének tapasztalatával más ki­utat aligha láthatott a zűrza­varból az író (aki e munka be­fejezése után három évvel éhenhalt) a dinasztikus rend­nél. Így hőseinek összeesküvé­se is kalandorvállalkozás lesz, bár erkölcsileg bíráik fölé nő­nek — a tisztességes halált vá­lasztják a megalkuvás helyett. Irodalomtörténeti érdekesség e dráma, s a fordítással gazda­godtunk. Mozart Prágában — Ezerhátszáznyolcvanhét őszén Mozart feleségével együtt útnak indult Prágába, a Don Juan bemutatójára — ezzel kezdődik Eduard Mörikének. a múlt század elején született német költőnek s elbeszélőnek a legjelentősebb regenye, a klasszikus művésznovella, amelyet most az Európa kitű­nő kétnyelvű sorozatában ol­vashatunk németül és Lengyel Balázs fordításában magyarul. Egyetlen nap történetébe sű­ríti Mozart egyéniségét, em­beri mivoltában, derű és tra­gikum, szórakozottság, kínos helyzet, nagyság, zsenialitás kavarog látszólag szabadon áradva, valójában szervesen, komponáltan, mintegy a mo­zarti zenét leképezve, a re­gényben. Első szerelem A múlt század, nagy olvas­mányélménye volt a magyar irodalomban is Turgenyev. Ezúttal Áprily Lajos fordí­tásában az Első szerelem cím­mel négy kisregény jelent meg az Európánál a Világirodalom Remekei sorozatban. Az 1860- ban publikált címadó kisre­gény mellett a Rugyint (1889), az Aszját (1858) és A puszta Lear királyát (1870) olvashat­juk. Bakcsi György a könyv­höz írott értő utószavában tö­mören jellemzi „a felesleges ember ánekesé”-nek munkás­ságát, helyét az irodalomban. Valóban: a „felesleges”, csőd­be került ember típusát látjuk újra s újra több -változatban Turgenyev művében: ez a kor típusa volt, a korabeli cári Oroszország kárhoztatta te­hetetlenségre az embert. Ezt az orosz boldogtalanságot élte s adta vissza élményesen az író. Németh Ferenc IZGALMAS NAPOK UTÁN >» Érettségizők — Budaörsön

Next

/
Oldalképek
Tartalom