Pest Megyi Hírlap, 1979. május (23. évfolyam, 101-125. szám)

1979-05-13 / 110. szám

6 Z'^rzr -4/Pf W v/wifcro 1979. MÁJUS 13-, VASÁRNAP Razzia Kákán Zugfőzdések tündöklése és... „Kókán most átok ül, s forr a vér az emberekben” — mor­mogta maga elé a Felsővásár­téren egy öreg, miközben sor­ra vette a falu szomorúan ne­vezetes napjait. Tavaly kora ásztól életveszélyes késelés, öngyilkosság, rablás, verekedés *s két gyilkosság színhelye volt a község, s a bűncselek­mények majd mindegyike al­koholgőzös hétvégekre esett. A nemrégiben öt év szigorított börtönre ítélt László Jánosban például azon a decemberi va­sárnap esitén, amikor félté­kenységében halálra rugdosta falubelijét, egy kancsó bor „dolgozott”. Az átokról beszélő öreg mégis békén hagyta a szeszt. Ittak errefelé korábban is épp eleget — gondolhatta. Magyar falut az alkohol persze nem kerül el sehol sem, de Kóka mégsem egyszerűen ivós hely. A község hosszú esztendők óta az illegális szeszszakma me­gyei központja, ahogy Kecel BácsrKiskunban, vagy Rezi Vasban. A titokban főzött kó- kai pálinkából nemcsak a fa­lubeliek isznak, de jut Dány- ba. Zsámbokra. s a messzibb falvakba, sőt néhányan vonat­tal — ahol szintén mérik — behordják munkahelyükre is, a fővárosba. A gyanakvás szelleme Agakat eibáló szeles tavaszi reggelen RR-es pénzügyőr Zsi­gulik vesztegelnek a felső- sülyi elágazásnál. A nyárfás út torkolat a kókai pálinka- razziák „startvonala”. Itt, a falutól 10—12 kilométerre be­szélik meg közös akcióik tak­tikai részleteit a megye és a ceglédi zöld egyenruhások. Kókai ember, aki nyomban vinné a hírt, hogy „jönnek a fináncok”, erre már nemigen téved. A százados kezében kockás füzetlap, a legutolsó névtelen levél, amit a Mező Imre úti parancsnokságra ír­tak. Tizenhat állítólagos zug- főzdés címe mellett, az isme­retlen levélírók nem ritka precizitásával útbaigazító meg­jegyzések is találhatók: „a cájg a garázsban”, „a tanyáján főzi”, „a kocsmárosnak adja el”... Az ilyen névtelen levelek nemegyszer valótlannak bizo­nyulnak, mégis a Pénzügyőr­ségnek az adatok ellenőrzé­séig komolyan kell venni tar­talmukat, mert a jóhiszemű bejelentők sem véletlenül őr­zik meg anonimitásukat. Az emberek — aligha alaptalanul — tartanak a feketézők bosz- szújától, a megveretéstől vagy éppen a bevádolástól. Mert az inkognito adta biztonságot a zugfőzdések is kihasználják, s ezen az áprilisi razzián később néhány házban talán nem is alaptalanul mondogatták: „meglehet, hogy pont az főzi legjobban, aki a feljelentgeté­seket írta” ... így ivódik az emberekbe mind mélyebben az ilyen pálinkás vidékeken a gyanakvás szelleme, midőn ör­dögi körben egymást vádol­ják a mamutjövedelmeken joggal felháborodó helybeliek, a feketézők és a tisztességes boldogulás láttán is sápítozó irigyek. A levél pedig — amelynek természetrajzában kissé elmerültünk — időköz­ben a parancsnok zsebébe ke­rült, s a három fehér autó nyolc pénzügyőrrel elindult Kóka felé. Arnyékbokszol ás ? A falu főutcáján egy új, emeletes ház mellett kissé le­lassít a kocsi. E frissen húzott falak alatt titkos pálinkafőző pincére bukkant még tavaly a százados és csoportja, nem- , sokkal később pedig ugyanők egy kókai tyúkól hátsó álfala mögött fedeztek' fel szeszle­párlókat. A felderítés az ilyen bravúrok ellenére időnként mégis az ámyékbokszolásra hasonlít. A feketézők a zugpá- linkázás terjedésével mind ravaszabbak, sokan kihúzód­tak már a tanyákra és a sző­lőskunyhókba, ahova csak ne­hezen vergődik el a pénzügyőr Zsiguli. Zám Tibor Szeszmes­terek című szociográfiája sze­rint csak minden ötödik zug- I főzdést tudják pálinkázáson I rajtakapni a rendőrök, vagy pénzügyőrök, és minden ille­gálisain kifőzött tíz hektónyi szeszből csupán két-három li­ter kerül lefoglalásra. Túlzás volna tehát azt állítani — jegyzi meg kesernyésen Zám —, hogy az államhatalom ko­moly veszélyt jelent a minden országrészt behálózó „szesz- szindikátusra”. A helyi tanácsoknak bár fel­adatuk, sőt az adózás folytán érdekük is lenne a beavatko­zás, mégis a választókkal való békesség kedvéért inkább nem zavarják a feketézők kö­reit, a rendőrök pedig több­nyire egészen mással vannak elfoglalva. A pénzügyőrök al­kalmankénti maximum 10 ezer forintos bírsággal és a tör- vénvházak nem sokkal súlyo­sabb szankciói viszont kevéssé rendítik meg a feketézőket S itt most elsősorban nem a büntetések enyheségéről van szó. A szeszüzlet csábítása kü­lönösen az utóbbi évek soroza­tos áremelkedéseivel oly ha­talmassá nőtt, hogy egyedül büntető jogszabályokkal — a piaci viszonyok megváltoztatá­sa nélkül — kilátástalannak látszik a feketézés elleni harc. Fáin cájgok mesterei A parazita módon terjesz­kedő illegális szeszszakma több községben érdekkörébe vonta a helyi kereskedőket, s azóta a boltosok éjszaka szol­gálják ki a feketézőket, az utóbbi időben azonban néhány zugfőzdés gátlástalan maga- biztossággal fényes nappal, teherautóval fuvaroztatja há­zához mázsaszámra a cukrot A pénzügyőrök eddigi legna­gyobb kókai zsákmányánál 381 liter törkölypálinkán és két lepárlókészüléken kívül nyolc és fél mázsa kristály- cukor került elő. S a boltosok mellett a fekete szesziparhoz maszek mesterek is kapcsolód­nak. Évekkel ezelőtt megfi­gyelték már kz egyenruhások, hogy a pálinkás vidékek főző­készülékei — akár a mostani razzián elkobzott vörösréz üst­sisakból, szeszp áracsőb 51, öt- venliteres üstből és kéthektós vashordóból álló cájg — nem kontármunkák. A felszerelése­ket feltehetően egy-két kör­nyékbeli kisiparos „gyártja”, s e fáin készülékekből a vállal­kozók mindjárt kettőt csinál­tatnak, hogyha az egyikkel le­buknak, időveszteség nélkül tovább párolhassanak a má­sikkal. A kereskedelemben, a’ kisiparon és az egyre virág­zóbb bögrecsárda-hálózaton túl az illegális szeszszakma meg­környékezte a vendéglátóipart isi A kókai razzián egy gebi- nes presszóvezető lakásán két marmonkanna házi pálinkát találtak, ez azonban a tiltott főzésen kívül még nem bizo­nyít semmit sem —, az viszont tény, hogy legutóbb Cegléd- bercelen értek tetten egy kocs- márost, amint feketén vett italt adott el. Monopóliumlovagok A hektószámra forgalmazó zugfőzők és bögrecsárdások csekély munkával szerzett te­temes jövedelmükkel nem vé­letlenül irritálják a közvéle­ményt. Nem egy emeletes ház­ra, mint busás hasznuk tár- gyiasulására és szabad feke- tézésük szimbólumára néznek megyeszerte az emberek. Min­denki látja, hogy a zugiárusok saját hasznukra ügyeskedik ki az állami szeszmonopóliu- mot, amely hatalmassá tette az alkohol ára és értéke közötti különbözetet, de nem pár ezer seftelő, hanem közcélok fede­zése érdekében. Ám ez csak szépen hangzó elv, amelynek gazdasági és jogi feltételeit az állaimnak meg is kell terem­tenie, mert különben továbbra is egy-egy szolid feketéző — amint Zám Tibor kiszámította —, két-három heti munkával megkeresheti azt az összeget, amennyiért egy jól kavilifikálf szakmunkás dolgozik egy éven át. Babus Endre ■ Határidő: 1980 Minden a helyére fog kerülni Óbudán épül már a megyei KÖJAL-székház Egy helyszín: „Budapest, Stáhly utca 7. Rideg-szürke, egyemeletes épület. A Pest megyei KÖJÁL jelenlegi „székháza”. A Pest megyei Tanács Semmelweis Kórházá­nak tulajdona. Csak albérlő itt a KÖJÁL. Méghozzá nem egyedül; a Pest megyei Ideg­gondozó Intézet, a Rókus Kór­ház nővérszállása, műszaki osztálya, gondnoksága, s hat itt lakó család osztozik a há­zon”. Ezt írtuk márciusban a me­gyei Közegészségügyi és Jár­ványügyi Állomás dolgozóinak munkakörülményeiről szóló cikkünkben, melyen hírül ad­ta: új KÖJÁL-székházat épít Pest megye. Vasbeton a váz Egy másik helyszín: Óbuda, Váradi utca 43. Vasrácshal­mok, deszkák, acéllemezek, vaskos csavarok, betonkeverő, síneken gördülő két jókora daru. Odébb fabarakk, oldalán tábla hirdeti: Pest megyei KÖJÁL-székház. Az alagsor vázszerkezete, födémé kész. Már a földszin­ten dolgoznak a kivitelezők, a Középületépítő Vállalat mun­kásai. Echlinger Vendel mű­vezető magyarázza: — Gyor­san szerelhető, s számtalan sokszor felhasználható a Scan­form zsaluszerkezet. Vakolni sem kell utána, mert sima fe­lületű fémlapok közé öntjük a betont. Ezzel az eljárással ké­szül az épület pillérváza, fö­démé, s a támfalak is. A hom­lokzat a már kész szerkezetre utólag kerül, vasbeton pane­A homlokzat terve Egy kisebb cájg — lefoglalás előtt. Barcza Zsolt felvételei lekből. A közfalak gipszkar­tonból lesznek. — Nem kevés a tennival­lónk. A 494 cölöpön álló épü­let szintenként 750 négyzetmé­teres alapterületű lesz, s vál­tozó t— három—ötszintes — magasságú. Most harmincán dolgozunk itt, például négy vasbetonszerelő és tizenkilénc szerkezetszerelő. Csak egyet­len számot a munka méreté­ről : kétezer köbméternyi a vázszerkezetbe kerülő beton­mennyiség ... Polgár Edit termelési ügyin­téző: — Nemcsak a végső ha­táridő — ez 1980. december 31. — fontos. Az építésvezetőség Felszabadulás szocialista bri­gádja és a Kovács László ve­zette vasbetonszerelő, vala­mint a Kis László vezette szerkezetezerelő kollektíva szocialista szerződést kötött. Az épületszerkezet elkészítésé­nek határideje eredetileg ez év november vége, s hogy előbb befejezhessük, részha­táridőket is megállapítottunk: a pince födémé május 1-ére, a második emelet feletti födém augusztus 20-ra, az ötödik emelet feletti pedig november 7-re el keld készüljön. Jól ál­lunk: a pincefödém még ápri­lis utolsó hetében teljesen a helyére került... A régi és az új Még áll a régi székház, dol­goznak benne, de épül az új, dolgoznak rajta. Érdemes tü­zetesebben is megvizsgálni: mi minden változik majd meg, ha a KÖJÁL-szakemberek birtokba veszik ez utóbbit. A mostani II irodában — ezeket lakásokból alakítot­ták ki — hatvankilencen dol­goznak, szűkösen szorongva. A KÖJÁL többi munkatársa, a 41 orvos, laboráns, vegyész- mérnök, biológus a szakmai jellegű vizsgálatokat nem is a Stáhly utcában, hanem más országos intézetekben végzi el. így a higiénés részleg és a laboratóriumi részleg ketté­szakadt Soká tart, míg az adatok egyiktől a másikig jut­tJst és üstsisak utolsó útja. Irány a MEH-telep! T Munkaügyi viták A munkaidő megállapításáról Egy mezőgazdasági terme­lőszövetkezet üzletét házas­pár vezette. A férj volt az üzletvezető, felesége a helyet­tese. Több éves munkaviszo­nyukat nemrég felmondással megszüntették, mire elmaradt munkabérük megfizetéséért előbb a munkaügyi döntőbi­zottsághoz fordultak, majd amikor ott elutasították őket, pert indítottak. Keresetükben arra hivatkoztak, hogy havi munkaidejüket a tsz a törvé­nyes mértéket meghaladóan szabta meg, de túlóradijat nem fizetett. Ezenkívül nekik kel­lett takarítaniuk is, de ezért sem kaptak semmit. A munkaügyi bíróság a ke­resetnek csak annyiban adott helyt, hogy a takarítás díját megítélte, további követelésü­ket azonban elutasította. A jogerős ítélet azon rendelke­zése ellen, amellyel a túlmun­ka megfizetésére irányuló ké­relmet elutasította, a Legfel­sőbb Bíróság elnöke törvé­nyességi óvást emelt. — Az óvás alapos — mond­ta ki a Legfelsőbb Bíróság. A házaspárral kötött munkaszer­ződés szolgálati idejüket jog­szabálysértően állapította meg havi kétszázhetven órában. Bár jogszabály ezt lehetővé teszi, de nem rendszeresen és nem az év minden hónapjá­ban. A házaspár törvényes munkaideje az évi kétezeröt­száz órát nem haladhatta vol­na meg. Ezzel szemben há­romezer-kétszáznegyven mun­kaórát teljesítettek, tehát jo­gosan állították, hogy túl­óráztak. A szövetkezet a ha­vi munkaidő megállapításánál akkor járt volna el helyesen, ha a nagyobb forgalmú hóna­pokban azt havi kétszázhet­ven órában határozza meg, de egyes hónapokban ennél lé­nyegesen kevesebben, azaz úgy, hogy a teljesített munka­órák száma a heti 48 órás törvényes munkaidőt ne ha­ladja meg. — Tévedett tehát a mun­kaügyi bíróság, amikor azt ál­lapította meg, hogy a házas­pár nem túlórázott — hang­zik tovább a határozat. A munkaügyi bíróságnak tétele­sen tisztáznia kellett volna, hogy mindegyikük hány túl­órát teljesített és ezért milyen ellenérték illeti meg őket. Mindezek alapján a Legfel­sőbb Bíróság a munkaügyi bí­róság ítéletének azt a rendel­kezését, amellyel a túlóradíj kifizetésére irányuló keresetet elutasította, hatályon kívül helyezte és a bíróságot ebben a vonatkozásban új eljárásra és új határozat hozatalára kö­telezte. nak, s bonyolult a belső ügy*' intézés útja. Meddő próbálkozás lenne, ha számokban akarnánk kife­jezni, megmérni a Pest megyei KÖJÁL 110 dolgozójának munkáját. De ha csupán azt tekintjük, hogy végeznek a környezet csaknem minden té­nyezőjére vonatkozó vizsgála­tot, s elemzések sorának vetik alá az embertől származó vizsgálati anyagokat, akkor a legszerényebb számítás szerint is csak százezrekben mérhető évente a laboratóriumi analí­zisek száma. Ezek közül csu­pán kettőt: tavaly több mint nyolcezer volt a munkaegész­ségügyi, s ötször ennyi a víz­vizsgálatok mennyisége. A mostani munkakörülmé­nyek ismeretében tehát sem­miképp sem érthetetlen, ha a feladatokhoz képest kevésnek tartják a KÖJÁL vezetői a me­gye mai lehetőségeit, s erre hivatkozva mondják: csak a legfontosabb, legalapvetőbb vizsgálatokat végezhetik el, s az igényeknél jóval kevesebb a laboratóriumi elemzés. Ésszerű elosztás Az új székházban a koráb­binál több, 186 KÖJÁL-szak- ember dolgozik majd. Hogy munkájuk hatékonyabb lehes­sen, az intézetben egymás mellett alakítják ki az egyes osztályok — például a tele­pülés-egészségügyi, vagy mun­kaegészségügyi osztály — hi­giénés és laboratóriumi rész­legeit, s megszüntetik a még ma is fennálló széttagoltságot. Nem lesz tehát akadálya an­nak, hogy az orvos, a labo­ráns, a biológus, a vegyész- mérnök a szó szoros értelmé­ben csoportmunkával oldja meg feladatát. Még április közepén elké­szült a terv: milyen műszerek, felszerelési tárgyak kerülje­nek az új székházba. Csupán az ötezer forintnál drágább vizsgálóeszközökre és gépekre 13 millió forintot szánnak, s ugyanennyit a fogyóeszközök­re. Ezúttal módot kerítettek arra is, hogy olyan műszere­ket vásároljanak, amelyeket több osztály laboratóriumai is használhatnak, s így gazdasá­gos a megvételük. De ami ennél is fontosabb: az előrelátás, a jó munka- szervezés. Az új intézet legel­ső emeletén lesznek a vizsgá­lati állatok ketrecei, földszint­jét úgy alakítják ki, hogy á fertőzőanyagok átvételére szolgáló dejektórium külön bejárattal nyíljon, hogy a fog­lalkozási betegség gyanújával belgyógyászati vizsgálatra jö­vőknek ne kelljen emeletet mászniuk, s hogy funkcionális egységet alkossanak a külön­böző munkahelyek az egyes emeleteken. Az új óbudai KöJÁL-szék- háznak mihamarább el kell készülnie. Tudják ezt a köz­egészségügyi dolgozók, s az építők is. De aligha akad ma ember Pest megyében, aki másként vélekedne. Mert az egyre fejlődő ipar és mező- gazdaság, a dinamikusan nö­vekvő népesség a KÖJÁL fel­adatait is gyarapítja. Egészsé­günk védelme, a járványok megelőzése pedig mindany- nyiunk érdeke. Vasvári G. Pál ♦ * á A

Next

/
Oldalképek
Tartalom