Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-10 / 83. szám

1979. ÁPRILIS 10., KEDD !w:ra Tf sr/íwm ím fflisiisemi km'séía Háttal a milliárdosoknak Vannak üzemek, melyek szin­te törzsvendégként szerepel­nek lapunkban. A magyarázat egyszerű: ha egy-egy gazda­ságpolitikai jelenséget vagy annak hátterét szeretnénk be­mutatni, kézenfekvő, hogy ezekhez a megye legjelentő­sebb, meghatározó szerepet be­töltő vállalatainál keressünk példát. Így aztán míg a sok száz milliós, milliárdos termelési értékek előállítóiról nap mint nap olvashatunk, vannak olyan kisüzemek, melyekről jósze- rint azt sem tudjuk, hogy lé­teznek. A Danuvia Központi Szer­szám- és Készülékgyár vasadi telepét a valóságban is nehéz volt megtalálni, mivel a Kos­suth Szakszövetkezet udvarán keresztül lehet csak megköze­líteni. A szövetkezettől bérelt épületben Tóth István telepve­zetővel együtt összesen 53 dol­gozó — többségükben nők — készítik az ablakok, erkélyaj­tók tartozékait, a görgős oldal- rúdzárakat. — 1970. óta évente 750—800 ezer darabot gyártunk. Ez évi tervünk 33 millió forint, eny- nyi. készterméket szállítunk az ország különböző pontjain le­vő épületasztalosipari vállala­toknak. Egy órával korábban — Jó néhány nagyüzemben is csak jelentős nehézségek árán lehet a második műszakot megszervezni — a harmadikról nem is beszélve —, hogyan le­hetséges, hogy itt mindez vi­szonylag simán ment? — Tény, hogy szót lehet érteni az emberekkel. Ennek egyik magyarázata, hogy ko­rábban itt más kereseti forrás nem volt, aki nem akart a földdel dolgozni, csak az ingá­zást választhatta. Most a mi üzemünk, és az Irodagépipari Vállalat telepe helyben bizto­sít munkát. A szót értés má­sik titka, hogy mi is figyelem­be vesszük az ő érdekeiket. Szabadságok kiadásánál, mű­szakbeosztás elkészítésénél ügyelni kell például arra, mi­kor van spárgaszedés, sárga­répaszedés ideje, hiszen ez még fontos jövedelemkiegészítő for­rás. Lehet, hogy ez nem éppen nagyipari módszer, cserébe vi­szont olyant is kapunk, amiről az igazi gyárakban még csak nem is álmodhatnak. Egyetlen példa: 'nálunk 1 órakor van műszakváltás, de a dolgozók nagy része már délben itt van. Pedig túlzás lenne azt mon­dani, hogy a munkakörülmé­nyek lennének olyan vonzóak, hogy ezért érdemes egy órával korábban bejönni. Az épületet eredetileg ugyanis — tisztesség ne essék! — baromfi tartásra építették, s bár végül a szár­nyas bérlőjelöltek nem költöz­tek be, ez nem az igazi. Sze­rencsére már nincs távol az igazi megoldás: alig pár mé­terre a jelenlegi épülettől épül az új, 600 négyzetméteres csar­nok. — Az év második felében el­készül, akkor két nap alatt át­költözünk, ebből pedig szociá­lis épületet, öltözőt, fürdőt csi­nálunk — mondja búcsúzóul Tóth István. Néhány kilométerrel arrébb, Nyáregyházán sem üzemépü­letnek készült, ahol most a Danuvia telepe van. A pilisi tsz-től bérelt létesítmény ko­rábban — pontosabban 1971. előtt — istálló és raktár volt. Az ipar képviseletében — Azon vagyunk, hogy még a látszatát is elkerüljük az is­tállónak — legalábbis ami a fogalomhoz tartozó rendetlen­séget illeti —, mutatja az ud­varon a saját ültetésű platán­csemetéket Csiló István telep­vezető, aki negyvenedmagával dolgozik itt. — Ellentétben a vasadiakkal mi nem készterméket, hanem félkészárut és előgyártmányo- kat állítunk elő, így forint he­lyett normaórában számolunk. Havonta átlagosan hatezer normaórát teljesítünk, elsősor­ban hidraulikus tápegységek tartályainak lakatos, hegesztő és festő munkáit végezzük. Ezenkívül különböző szál- és rúdanyagok darabolásával, nagyolásával forgácsoló műhe­lyünk hidraulikus útszelepek- hez készít előgyártmányokat. A Danuvia telepe jelenti Nyáregyházán az egyetlen ipar­szerű foglalkoztatottsági lehe­tőséget. A betanított munkások keresete 2500—2600 forint kö­rül van, míg a szakmunkások 3500 forintot visznek haza ha­vonta — attól függően, hogy mennyit dolgoztak. Valameny- nyi produktív dolgozó ugyanis teljesítménybérezésben része­sül. Csak dolgozók A két helyszín bemutatása után rövid összegzés is idekí­vánkozik. A gazdaságpolitikai tanulság kedvéért szögezzük le: tökéletesen tisztában vagyunk azzal, hogy a magyar népgaz­daság és az ipar jövője nem a tsz melléküzemágakban, a meg­ismerthez hasonló, kisközsé­gekben működő telepekben van. Ezzel együtt azonban ezek a sokszor kócerájnak, sufni­nak és még ki tudja minek le­szólt kis termelőegységek olyan munkákat végeznek el, amire a nagy ipari centrumok­ban már nehéz lenne munkás­kezet, szabad kapacitást talál­ni. Gazdaságosságuk mellett csak egy érv a több közül, hogy — mivel helybeli munkaerőt foglalkoztatnak — lényegesen kevésbé terhelik az infrastruk­túrát, például a közlekedést, mint a nagyüzemek. A másik érvet illusztrálja egy példa: mikor a vasadi látogatást meg­beszélendő, telefonon kerestem Tóth Istvánt, de éppen hiva- los ügyben távol volt. Hozzá­szokva a titkárnők hadához, a mammutaoparátusokhoz, kér­tem a telefont felvevő asszonyt, hogy akkor adjon valaki má­sik illetékes főnököt, vagy he­lyettest — Nincs itt kérem olyan, csak mi vagyunk, dol­gozók ... Weyer Béla Feaíu a Borxsönylbsn Kispaláéi hétköznapok Erdőségen át, völgyek fölött halad az autóbusz Kóspallag- ra, a falu fölé magasodó Fe­ketehegy irányába. A száraz levelű tölgyerdők megtartot­ták őszi, rozsdavörös színüket, s mint krétával húzott vona­lak, a nyiladékok között: ma­gasba kúsznak az erdei ösvé­nyek. Szlovákul — magyarul A vegyesboltban magyarul érdeklődnek a vevők kívánsá­gairól. A fejkendős asszonyok szlovákul sorolják kéréseiket. A lakosság jelentős része szlo­vák nemzetiségű. Elődeiket a XVIII. század közepén telepí­tette ide a visegrádi korona­uradalom, hogy a fakiterme­léshez munkaerőt biztosítson. A szorgos lakók később meg­tanulták a dohány- és málna­termesztést is. De egészen a hatvanas évek végéig a faki­termelés maradt a vezető fog­lalkozás Kóspallagon. A fiatalabbak ma már szí­vesebben vállalnak munkát az iparban, mint a mezőgazda­ságban. Hajnalban, délután és este Szob, illetve Vác között fordulnak velük az autóbuszok. Az iskolában, óvodában és a szobi termelőszövetkezet mel­léküzemeiben mintegy 100 helybeli lakost foglalkoztatnak. Bár az elmúlt évtizedben itt is sok szép új ház épült, mégis a mintegy 900 lélekszá­mú falu lakossága inkább fogy, mint növekszik. Szobra, Vácra a vasút közelébe köl­töznek a fiatalok. A tanácsháza falán kétnyel­vű felirat tájékoztatja az Ügyfeleket. Az iroda ajtaja most zárva, mert csak min­den második nap tartanak fél­fogadást. Kóspallag január 1- től közigazgatásilag Verőce­maroshoz tartozik. Kisközségben élni „Szeretünk itt élni, ez a szülőhelyünk, tiszta a levegőr csendes a falu” — fogalmaz­zák meg véleményükét a kós- pallagiak, de hozzáteszik: „azért kis településen élni hátrányos is.” Ősztől például Verőcemarosra járnak iskolá­ba a felsőtagozatosok, a kicsi­ket azonban továbbra is ösz- szevont osztályokban oktatják. Hosszan sorolhatnánk még a gondokat. Vasárnap ritkább az autó- buszjárat, nehezebb eljutni a faluból; színházba, moziba. Takaros, új egészségházat épí­tettek a tanácsháza mellé, de az orvos más községből jár ki. Horváth László, a községi pártalapszervezet titkára és Baku Tibor, a termelőszövet­kezeti tekercselőüzem vezető­je szerint szorgalmas nép la­kik itt. Van jövője Kóspallag- nak. Hivatásos népművelő ve­zeti a községi klubkönyvtárat. Megalakult az ifjúsági klub és hetente kétszer filmet vetíte­nek. A könyvtár háromezres állományából tavaly 250 olva­só kölcsönzött rendszeresen. A postai nyilvántartás szerint 160 családnak jár napilap. A kóspallagiak többsége örült az új testvérközségi kapcsolatnak és további erősödést vár a Verőcemaros—Kóspallag ta­nácstól. Kárpáti Kamill, a verőce­marosi pártbizottság titkára ismeri az „örökséget”, amit Kóspallag közigazgatásával átvettek a nagyközség állami és pártvezetői. A jövő — A közös igazgatás bizo­nyára elősegíti majd a kis település zártságának feloldá­sát — mondja. — A., tíz. .kilo­méter hosszú bekötő utat a közeljövőben bitumenszőnyeg­gel terítik le. Tervbe vették egy új ABC építését és rövi­desen felújítják az óvodát. A VI. ötéves tervben pedig ki­épül az egészséges vízellátást szolgáló vezetékrendszer is. Ennyi látható ma Kóspallag jövőjéből, két hónappal a ta­nács átszervezése után. Kovács István Űttörővezetők konferenciája ■Mint lapunk első oldalán közöltük, megkezdődött Kecs­keméten az úttörővezetők VII. országos konferenciája.; Ami a számokat, tényeket illeti: napjainkban több mint egymillió piros és kék nyak­kendős pajtást tömörít soraiba pártunk gyermekszervezete. Szerte az országban több mint 3300 csapatban végzik lelkes munkájukat. Tavaly a kisdiá­kok 15 millió 126 ezer óra társadalmi munkát végeztek. Sxéées Istvánná : Közösen a társadalommal A beszámolóhoz fűzött szó­beli kiegészítőjében Szűcs Ist­vánná, az úttörőszövetség fő­titkára szólt arról, hogy az elmúlt hónapokban a járási, a városi, a kerületi, majd a me­gyei számvetések előzték meg az országos tanácskozást, s több ezer úttörővezető alkotó vitában, számos értékes indít­vánnyal gazdagította az Or­szágos Tanácsnak a mozgalmi munka továbbfejlesztésére tett javaslatait — Az elmúlt években vég­zett munka egyik legfőbb ered­ményének azt tartjuk, — hangsúlyozta Szűcs Istvánná —, hogy az úttörőközösségek rendszeresebb, elevenebb kap­csolatot alakítottak ki a fel­nőtt társadalommal. — Az úttörőközösségek éle­tében szervesen összekapcso­lódik a tanulás a munkával; az iskolai kötelességek telje­sítése a közösségért, a társa- dadalomért végzett tevékeny­séggel. Megoldásra váró fontos fel­adatként - említette a gyerme­kek társadalmi családi hely­zetében, iskolai körülményeik­ben még meglevő különbségek csökkentését. Arra van szük­ség — hangoztatta —, hogy a szövetség sajátos eszközeivel teremtsen lehetőséget a gyer­mekek adottságainak és ké­pességeinek kibontakoztatá­sára. Az úttörőszövetség tár­sadalmi jellege elsősorban ab­ban mutatkozik meg — emelte ki Szűcs Istvánná —, hogy ezernyi szállal kapcso­lódik társadalmunk életéhez, szorosan együttmunkálkodik a gyermekek nevelésében részt vevő társadalmi közösségek­kel. Németh Károly: Egyetemes a felelősség Pártunk és népünk követke­zetesen halad a XI. kongresz- szuson kijelölt úton, eredmé­nyesen munkálkodik nemzeti programunk valóra váltásán, a fejlett szocialista társada­lom építésén. Az országépí­tésben, biztos távlatot látva maga előtt, szocialista cél­jainkkal mindinkább azo­nosulva részt vesz ifjúságunk is. Ezért pártunk Központi Bizottsága legutóbbi ülésén — a fiatalok nemzedékéről szól­va — joggal fogalmazhatott úgy, hogy a magyar ifjúság széles tömegei egyetértenek a párt és a kormány politiká­jával, annak valóra váltását támogatják. Helytállnak a termelőmunkában, a tanulás­ban, tevékenyek a közéletben, becsülettel teljesítik honvé­delmi kötelezettségeiket, fele­lősségteljes hazafias, interna­cionalista magatartást tanú­sítanak. Mindebben nagy ré­sze van az úttörőszövetség­nek is, annak, hogy milyen U j szerelősor az árammérőgyárban felelősségtudatot, közösségi érzést, tettre készséget oltott a fiatalokba. — Azoknak a magasabb kö­vetelményeknek, amelyeket az előttünk álló feladatok meg­oldása az egész társadalom­mal szemben támaszt, tükrö­ződniük kell az úttörőszövet­ség mindennapi életében, ne­velő munkájában is. Az életre való felkészítést, miként a szép és tartalmas élet szoká­sait is, a gyermekkorban kell megalapozni. A Központi Bizottság tit­kára ezután elismeréssel sióit arról, hogy a Komm'unista If­júsági Szövetség a párttól ka­pott megbízatásának megfele­lően végzi az úttörőszövetség politikai irányítását. Többet kell tennünk azért, hogy az úttörőmozgalomból kiváló nemzedék minél zök­kenőmentesebben találja meg helyét életének új szakaszá­ban. Szükségesnek tartom — mondotta Németh Károly —, hogy a KISZ és az úttörőszö­vetség vezető testületéi, tá­maszkodva az öttörővezetők­re, dolgozzák ki azokat a tar­talmi teendőket, esetleg szer­vezeti formákat, amelyek megkönnyítik ezt az átmene­tet. — Pártunk teljes bizalom­mal van az úttörőmozgalom iránt — folytatta. Tevékeny­sége jó irányban halad. Mun­káiéban jó társadalmi feltéte­lekre számíthat. — Fontos, hogy pártszerve­zeteink, az állami, gazdasági, kulturális szervek, intézmé­nyek, a társadalmi szerveze­tek segítsék az úttörőket tár­sadalmi valóságunk jobb meg­ismerésében. A felnőttek soha ne felejtsék el, hogy a gyer­mekek nemcsak a jóra fogé­konyak, hanem a rossz is nyo­mot hagy bennük. A jövő ge­nerációjáért egyetemes a fe­lelősségünk. Végül arról szólt, hogy rendkívül fontos, nemes köte­lesség mindjobban elmélyí­teni a gyermekekben a haza- fiság és az internacionalizmus érzését. — A hazaszeretet a szülői ház, a szülőföld szere- tetével kezdődik — mondotta — az iskola formálja, s az első kisebb közösségben ver gyökeret, bontakozik, érlelő­dik. Az úttörőmozgalom nagy erénye, hogy ehhez többletet nyújt. Az eddigi úton haladva a jövőben is erősítsék a gyer­mekekben a nemzeti érzést és vele együtt harmonikus össz­hangban a más nemzetek, né­pek iránti tiszteletet, megbe­csülést, a szabadságért, a ha­ladásért küzdő népekkel való szolidaritást — hangsúlyozta befejezésül Németh Károly.. . Ä kereskedelem és a könnyűipar előrelépett Ab áreSSenörxések tespasxtisBafw A Ganz Műszer Művek gödöllői Árammérőgyárában az idén mintegy négyszázezer darab egyfázisú árammérőt gyár­tanak. Ennek a mennyiségnek több mint ötven százalékát ex­portálják. A gyárban a termelés hatékonyságának növelésére új szerelősort helyeztek üzembe. Az árellenőrzések alaposab­bak, szabálytalanságok esetén a felelősscgrevonás is szigo­rúbb mint korábban — álla­pította meg az Országos Anyag- és Árhivatal. A múlt év má­sodik felében az árhatóságok ellenőrei 50 ezer esetben vizs­gálták az árakat, a vállalati kalkulációkat, az ár és a mi­nőség összhangját, s átlag min­den ötödik ellenőrzés feltárt valamilyen hibát. A vállalati árpolitikában — különösen a kereskedelemben és a könnyűiparban — előre­lépés tapasztatható. Jó néhány helyen hosszabb távra ár-, il­letve áprolitikai terveket ké­szítenek, ezekben nemcsak a költségek esetleges várható emelkedését, hanem az ön­költségcsökkentési lehetősége­ket is figyelembe veszik, hogy az árakat viszonylag stabilan tarthassák. Jól megalapozott érterv azonban még nem mindenütt készül, különösen sok a behoznivaló a gépipar­ban. Az árkalkulációkban ál­talában sem pozitív, sem ne- i gatív irányban nem tapasztal- j ható különösebb változás. A leggyakoribb szabálytalansá­got most is a költségek elszá­molásában találták. Több he­lyen nagyobb értékű alapanya­gokkal kalkulálnak, mint ami­lyen az a valóságban, a hul­ladékot akkor is veszteségként kezelik, amikor azt valami­lyen módon értékesíteni tud­ják. A valóságosnál magasabb bérköltséget is sokszor számol­nak el. Mivel az ellenőrök a kalkulálókat most sokkal tü­zetesebben vizsgálták, mint korábban, több helyen tártak fel jogtalan hasznot. Bár a múlt év második felében szám­szerűen valamivel kevesebb volt az árellenőrzés, mint az első félévben, felelősségrevo- násra 20 százalékkal több eset. ben került sor. Különösen a súlyosabb felelősségrevonások száma nőtt. A múlt év első fe­lében 19, a második félévben pedig 51 esetben kezdeményez­tek az árhatóságok büntető eljárást. A második félévben 9 gazdasági bírságot, 2235 sza­bálysértési, 659 fegyelmi eljá­rást, 1712 pénzbírságot indít­ványoztak. Több mint ötezer esetben kártérítés, prémium­megvonás vagy figyelmeztetés követte a vizsgálatot. Ugyan, akkor intézkedtek, hogy a ká­rosultakat kártalanítsák. A szállító vállalatok sajnos még mindig csak elvétve élnek azzal a lehetőséggel, hogy ma­gasabb árhoz juthatnak, ha szerződésben vállalják az áru ütemes szállítását. Többnyire arra hivatkoznak, hogy az alapanyagot ők sem kapják egyenletesen. S miközben egy­másra mutogatnak, elmulaszt­ják a szervezett üzleti kapcso­latok kiépítését, kevés erőfe­szítést tesznek a kooperációk javításáért. Ez az oka annak, hogy sok helyütt a készletnö­velés kényelmes módszerével teszik gondtalanabbá saját munkájukat. Továbbra is fokozottan vizs­gálják az árterveket, azok tel­jesítését, védve a fogyasztókat az árak indokolatlan emelésé­től. Hasonlóképpen nagy figye­lemmel kísérik az ár és a mi­nőség összhangját, a gazdaság­talan termelés visszaszorítását, továbbá azt, hogy egyes gazda­ságtalan termékek gyártásának csökkentése, vagy megszünte­tése, hogyan hat az árak ala­kulására, a lakosság ellátására.

Next

/
Oldalképek
Tartalom