Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-08 / 82. szám

1979. ÁPRILIS 8., VASÄRNAP • • Összetartó ének FIATALOK, ÖREGEK A VOX III MAYÁBAN Negyven éve, 1938-ban ala­kult meg a váci Vox Humana együttes, s azóta folyamato­san jelen van a magyar ze­nei életben. Amatőr együttes számára nincs is ennél na­gyobb dicséret, hiszen Mak­iári József, Liszt-díjas kar­nagy, kivételével mindnyájan, szabad perceiket föláldozva tesznek eleget azoknak a pro­fiszintű követelményeknek, amelyeket a nagymultú, te­kintélyes énekkar saját maga elé, mérceként állított. Lendítő sikerélmény — Kisiparostól középisko­lásig, mindenféle foglalko­zású ember megtalálható az együttesben — mondja Frak- n ói Béla kórustitkár, aki maga is énekel a basszus­szólamban. — Nagyon sok diákunk van, ez eleve bizto­sítja az utánpótlást. Három nemzedék énekel együtt a Voxban; a fiúkon kívül az unokák is megjelentek. A száztagú kórusban egészen különböző generációk alakul­tak nagy, baráti társasággá. A tagok próbán kívül is gyakran találkoznak. Emlé­kezetes klubestek, farsangi bálok műsorait állandóan föl­elevenítik: a legutóbbin a kó­rustagok1 paródiákat, tréfás verseket írtak egymásról; több mint három órát tartott a műsor. Az idén már kirán­dultunk is — egy tavaszias napon — a kisinóci turista­házba. A szalonnasütést az eső elmosta, de a közös ének­lés nem maradt el. A baráti légkör legalább annyit segít a sikerek elérésében, mint a kemény, nagy koncentrációt igénylő próbák, /: — Nővérem, Mária beszélt rá, hogy lépjek be én is a kórusba — emlékezik Huszág Zsuzsa, az altszdSrtm vezetője. —i Az első három próba után úgy tértem haza, hogy nem jövök többet. A Forte-ban vagyok Vegyésztechnikus és nagyon lefoglal a munkám. Végül is az első két szám meg­tanulása után a sikerélmény átsegített a nehézségeken. Most már — nem túlzók, — hem tudnék meglenni a Vox Humana nélkül: nagyszerű a közös éneklés varázsa. A nyári szünetet üresnek érzem, ■ilyenkor a szokásosnál is gyakrabban hallgatok otthon komolyzenét lemezről. Egyik legemlékezetesebb él- inénye az 1986-os arezzói fesztivál volt. Este tudták meg, hogy a vegyes kórus ka­tegóriában első, a gregorián műfajban pedig harmadik he­lyezést értek el. Makiári Jó­zsef — a nagy méltatlanko­dás ellenére sem engedte, hogy megünnepeljék a sikert, hiszen hátra volt a másnap reggeli folklór szereplés ... megnyerték a népek zenéje kategória első díját is. Három nemzedék Lengyel György és felesége a legrégibb aktív kórustagok közé tartoznak. — Harminckét év után di­csekvés nélkül mondhatom, hogy betéve tudom a reper­toárunkat — mondja Lengyel Gyöfgy erdőmémök, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium dolgozója. Fele­ségemmel együtt 1947-ben léptünk be a Vox Humáné­ba, de nem itt kezdtem éne­kelni, hanem az elemi isko­lában és a soproni egyetemi évek alatt Ahogy tréfásan mondani szoktam barátaim­nak, én mindig megélek vala­hogy, a tenor ritka férfihang, így nagy becsben tartanak. — A zenekar nagybácsijá­nak szoktak nevezni, 15-től 65 éves korig minden kórusta­got személyesen ismerek. A muzsika tényleg összetartó erő. Ráadásul az éneklés csa­ládi műfaj: a Füke családból nemrégiben öten is velünk daloltak. Jövőre Tahin Gyula unokája, Hámory Márta eléri a gimnazista korosztályt, s mivel édesapja már a basszus szólam tagja, három nemze­dék énekel majd együtt. Sok diákunk a szó legszorosabb értelmében tanári felügyelet alatt énekel: ugyanazon iskola diákjai és tanárai együtt sze­repelnek a kórusban. A nők között nagyobb a fluktuáció, de a kismamák legtöbbször, amint lehet, visszatérnek a Voxba. A férfikarban kisebb az elvándorlás, később érik a hangjuk, s aki húszéves ko­rában kerül hozzánk, az itt is ragad. Nagy Pál Budapes­ten jár egyetemre, de hétfőn és csütörtökön, a próbák miatt hazautazik; vonat, vagy busz költségeit a kórustagok közösen fedezik. — Szívesen emlékszem visz- sza néhány kedves kalandos eoizódra a kórus történeté­ből. Sopronból visszatérve, egyszer eltévedtünk a hóvi­harban, s mire megtaláltuk az utat, az egyik busz elrom­lott. A nőket hazaküldtük, mi pedig egy Lövő nevű község kiskocsmájában töltöttünk majdnem egy teljes napot. Vácról küldtek buszt utá­nunk. És Drezdában egyszer ottfelejtett bennünket a MA­LÉV. Ezek az élmények is se­gítik a jó társaság összeková- csolódását. Lemezre várva — Huszonkilenc éve — ki­sebb-nagyobb kihagyásokkal éneklek a Vox Humana ba­riton szólamában; egyszer a sport, máskor a hosszú beteg­ség vitt el, de mindig vissza­tértem — meséli Gomba La­jos mérnök ____aSződligetről já rok át a próbákra. Két kis­lányom közül a kisebbik az iskolakórus alt szólamában énekel, mihelyt eléri a gim­nazista korosztályt, bekapcso­lódik a Vox Humana munká­jába. — Nemcsak én vagyok be­járó, Verőcéről, Sződligetről, Zebegényből, Budapestről jön­nek próbára. De a pontos­ságra mindnyájan nagy súlyt helyezünk. A bonyolult kórus­művek betanulásánál nagyon fontos a fegyelem. Amatőrök vagyunk, de az együttes múlt­ja komoly munkára kötelez. — Csak egy dolgot szeret­nék még elmondani: 1966- ban a zeneakadémiai koncer­tünk után Kodály Zoltán cso­dálkozva megkérdezte: önök­nek tényleg nincs még lemez- felvételük? Azóta sincs .. 1 Pósa Zoltán Hat díj Móra Ferenc prózamondó verseny Hat első díjat adtak ki szom­baton a Móra Frenc szülésé­nek századik évfordulója tisz­teletére rendezett országos kö­zépiskolai prózamondó ver­seny döntőjén Kiskunfélegy­házán. A győztesek: Bihari Agnes és Jónás Judit buda­pesti, Kern Katalin paksi, Kürtösi Judit kiskunfélegyhá­zi, Menyhárt Krisztina győri, és Pölcz Julianr.c. soproni diá­kok. Az országos döntőn az elő­zetes vetélkedők huszonhét legjobb középiskolás próza­mondója versengett az elsősé­gért. A győzteseket oklevéllel és Móra-emlékplakettel, Ligeti Erika szobrászművész Móra- centenáriumra készített alko­tásával jutalmazták. A többi résztvevő okleveleket, emlék­lapokat és könyvjutalmakat kapott.-r s TI /f • j * A nemzetközi gyermekév Iranv IVJiCXl KO alkalmából homokszobrá­szati világbajnokságot ren­deznek április 28-án a mexikói Acapulcóban. A versenyen részt vevő magyar úttörőket és kisdobosokat Budapesten a XII. kerületi Lékai János Úttörőhöz versenyén választották ki. A gyerekek hazai pályán homok helyett agyagból készítettek szobrokat. OLVASÓJEGY NÉLKÜL Főiskolai gyakorlat a könyvtárban A múlt században épült a ház, amelyben a zsámbéki községi könyvtár működik. A két bolthajtásos helyiségben tízezer kötet. Körben kis helytörténeti gyűjtemény. A falakon a korábban itt mű­ködött képzőművészeti szak­kör tagjainak munkái. A sa­rokban magas, sötétre festett szekrény. r Kézben az újdonságok — Ez az a bizonyos nép­könyvtári szekrény — simít végig az oldalán Zombori Imre, az intézmény részfog­lalkozású vezetője. — Több mint húsz éve, amikor végleg átvettem a könyvtárat, ezt a szekrényt kaptam háromszáz­ötven kötettel. A felszabadulás előtt ennyi sem volt, az Egyet­értés iparosegylet könyvtárát csak a tagok használhatták. Ma több mint öt és félszáz olvasó látogat ide rendszere­sen. Az elmúlt évben 10 ezer 500 kötetet kölcsönöztek, a legfontosabb kézikönyveket helyben olvashatják. Az új­donságok a kölcsönzőpult mel­letti asztalkán sorakoznak: vásárolni is lehet, hiszen a sa­ját könyvtár iránti igény nő. De milyen műveket kölcsö­nöznek, vásárolnak elsősor­ban? — A községben igen sokan foglalkoznak őszibarack, sző­lő, zöldség termesztésével, kis­állattenyésztéssel, érthető, hogy elsősorban ilyen tárgyú szakkönyvekkel tudjuk ide­kötni az embereket — mond­ja Zombori Imre. — Az olva­sók érdeklődési körének meg­ismerésében sokat jelent, hogy 1949 óta Zsámbékon tanítok, j s a mai gyerekek szüleit is ismerem. Tanítójelöltek gyakorlaton A hetente négy alkalommal' nyitva tartó könyvtárban tar­talmas munka folyik. A peda­gógusok vezetésével csoporto­san is ellátogatnak ide az is­kolásak, az elmúlt évben 10 rendezvény volt, kilencven kisdobos például Joó Katalin íróval találkozott. Most szer­vezik újjá a könyvtár irodal­mi színpadát, amelynek egy- egy tagja tavaly, a toki mű­velődési ház Ady-szavalóver- senyén első és harmadik díjat nyert. — Rendszeresen jönnek a tanítóképző főiskola diákjai — teszi hozzá Zombori Imre. — A könyvtár-népművelés, speciálkollégiumot hallgató tanítójelöltek itt és a toki könyvtárban vesznek részt gyakorlaton. Feladatokat kap­nak a katalogizálásban, köl­csönzésben, a könyvek meg­rendelésében, leltározásában. Több idő — nagyobb kedv A főiskolával kialakult kap­csolat hozzájárul a községi könyvtár fejlődéséhez is. Az elkövetkező években a ma művelődési háznak, lámpamú­zeumnak, zeneiskolának is he­lyet adó épület több helyisé­gét megkapja, s a jelenlegi 57 négyzetméteres területe majd­nem kétszeresére növekszik. Bővíteni lehetne a szűkösnek tűnő folyóiratállományt, nö­velni a már ma is kicsi, s az utóbbi években csökkentett könyvbeszerzési keretet, fő­állású könyvtáros alkalmazá­sával több lehetne a nyitva­tartási idő. Regények, a tv-ben Mai magyar művekből és klasszikusnak számító regé­nyekből újabb televíziós alko­tások készültek el, s a követ­kező hetekben-hónapokban képernyőre is kerülnek. Április 18-án mutatja be a tv Gelléri Andor Endre ön­életrajzi regénye, az Egy önér- zet története alapján készült filmet — Meztelenül címmel. Ez egy fiatalember szerelmeit, barátságait, a szülői házhoz való viszonyát kíséri nyomon. A második negyedévben ve­títik Raffai Sarolta Egyszál magam című, nagy sikerű re­gényének fv-változatát. Ebben egy fiatal tanyasi tanítónő csa­lódása tárul a néző elé: a tör­ténet egyben a karrierizmus kritikája, ugyanakkor a hiva­tásukat szerető asszonyok irán­ti tiszteletét fejezi ki. Galgóczi Erzsébet újabb re­gényének feldolgozása a ter­vek szerint júliusban kerül képernyőre az Üsző jégtábla címmel. Egy Moszkvában ta­nuló egyetemista lány kará­csonyi szünetre érkezik haza, tele honvággyal, a családi kör­re, szüleihez vágyódva: itthon azonban csalódás éri, dédelge­tett otthon helyett egyéni cé­lokat, és anyagi érdekekért szövetkezett csoportosulást ta­lál. Hatrészes sorozat vetítését kezdi meg május 11-én a tele­vízió: Jókai Mór Mire megvé­nülünk című regényének cse­lekményét péntek esténként követhetik nyomon az érdeklő­dők. A nyár elején mutatják be a Bródy Sándor Napforduló című alkotásából készült tv- játékot is. Fiatalember fősze­replője a fővárosban szeretne hírlapíró lenni, s tele van hit­tel, illúzióval: viszonylag rö­vid idő alatt mindent el is ér — csupán a hitét veszti el. Hiányzik a nyolcadik A PEYDI DOLGOZÓI - ISKOLAPADBAN Egy ötvenéves asszony ti­tokban végezte el az általános iskolát. Az igazgatót is meg­kérte, hogy semmiféle hivata­los értesítést ne küldjön a la­kására. A tanítási napokon hol az egyik, hol a másik rokon családot jelölte meg alibiként, mintha hozzájuk menne ven­dégségbe. Így aztán a férje csak akkor szerzett minderről tudomást, amikor a sikeres vizsga után hazavitte szép, je­les bizonyítványát. Részletes statisztika — Ez a példa sajnos egye­di — mondták a Pest megyei Vegyi- és Divatcikk Ipari Vál­lalat személyzeti osztályán, ahol Nagy Józsefné osztályve­zetővel, Széli Károlynéval, a szakszervezeti bizottság titká­rával és Szever Józsefné köz- művelődési és oktatási előadó­val beszélgettünk. Soroltuk azokat az érveket, amelyek az általános műveltséget jelentő nyolc általános iskolai végzett­ség mellett szólnak. S a prob­lémákat, amelyeket a hiánya okoz: nem valósítható meg a sokat emlegetett permanens műveltség, hatástalanabbak a tömegkommunikációs eszkö­zök információi, alig megold­ható a matematikai, fizikai, kémiai alapismereteket felté­telező szakmai képzés és to­vábbképzés. Alapműveltség nélkül alacsonyabb a kulturá­lis érdeklődés. Mindezt már tudjuk, mi mindent kell hát tennünk? A PEVDI üzemeinek 2500 dolgozója közül ötszázan nem rendelkeznek nyolc általános­sal. A részletes statisztika sze­rint a 40—50 év közöttiek kö­réből 216, a negyven éven aluliak korosztályából 150 dol­gozónak nincs nyolc osztályt igazoló bizonyítványa. Áz alapműveltségre különösen az utóbbi csoportnak lenne nagy szüksége, hiszen a nyugdíjig még több mint másfél, két év­tizedet kell dolgozniuk, mi­közben körülöttük állandóan fejlődik, változik a világ, a technika és a műszaki köve­telmények sora. Az ötvenéves munkásnő tit­kolódzása csak látszólag rend­hagyó. Az értetlen környezet, az iskoláról esetleg még a gye­rekkorban kialakult téves kép­zetek, a kisebb-nagyobb ku­darcoktól való félelem is sok embert Visszatart attól, hogy felnőttkorban üljön be az is­kolapadba. A nőknek nehezebb — Már hogy tanulhatnánk? — kérdezik a gyömrői üzem dolgozói — amikor nekünk gondoskodni kell az állatok­ról, művelni a kertet, nem jut nekünk időnk az ilyesmire. Közülük csak négyen irat­koztak be a községi általános iskolába. Tavaly 35-en végez­ték el az általános iskola va­lamelyik osztályát. Jó ered­mény ez, vagy kevés? Attól függ, honnan nézzük. A dolgozók 70 százaléka nő, és jelenleg is 360-an vannak gyermekgondozási szabadsá­gon. Közismert, hogy nem könnyű a továbbtanulni szán­dékozó nők helyzete. Nagy akaraterőt igényel a munká­ból hazatérve, a késő esti órá­kig tartó házimunka után még a tanulás, az összefüggések, a szabályok megértése. Tény, hogy a vállalat mun­kahelyein alig alkalmaznak se­gédmunkásokat. Többségében szakmunkás és betanított mun­kakörökben tudják foglalkoz­tatni a dolgozókat. Ezért szinte állandóan szerveznek nyolc ál­talánost feltételező szakmai képzést és továbbképzést. A vállalat kis egységekre tagoló­dása is kedvezőtlenül befolyá­solja a munkahelyi közműve­lődés szervezését. S ezt még inkább nehezíti a dolgozók gyakori cserélődése, a fluk­tuáció. Így a statisztika szinte változatlan, a már kiképzettek máshol javítják az arányo­kat. Segít a KISZ _— A szakszervezeti bizott­ság a meggyőzés eszközével, a bizalmiak és aktivisták közre­működésével tud hozzájárulni az arányok javításához — mondta Széli Károlyné. — A szociális-kulturális alapból anyagi támogatással ösztönöz­zük az általános iskola elvég­zését. Emellett a vállalat mű­szaki munkatársai konzultá­ciókat tartanak a továbbtanu­ló dolgozóknak. Az általános iskolások segítésében a KISZ is szerepet vállal. Kovács T. István — mondhatják joggal a mű­sorszórás veterán áldozatai — volt ilyesmi már máskor is. Mert tehetséges teátristáknak ugyan bőviben vagyunk, de azokban már annál kevésbé, akik őket ilyen s olyan ját- szódásokra vezérlik. Vers. Babits tanár úr — Király István professzor, az Ady versmondó verseny zsű­rijének elnöke nevezte el így Babits Lászlót, e Pest megyé­ben munkálkodó anyagbe­szerzőt — pénteken este megint diadalmaskodott. A most folyó újabb, immár ötö­dik vers- és prózamondó ver­seny harmadik elődöntőjében oly könnycsalogató tisztaság­gal, annyi lefegyverző nyelvi és emberi erővel mondta el a Radnóti-vers (A la recherche) strófáit, hogy csak úgy röpköd­tek a magasba azok a nyolc, kilenc pontok. S a pontok mellé a szóbéli dicséret is ki­járt, amely méltatásokat fi­gyelve egy kicsit ennek az egész vállalkozásnak a ho- zsannázását is hallani véltük. Joggal, mert — noha még csak az elődöntők folynak — máris mindenféle felsőfokot megérdemel ez a Radnóti em­lékének tisztelgő szavalósdi. Akácz László jYELÓ csak közhely-szituációknak mondhatók. Mindezek után már aligha kell bizonygatni, hogy — az előfizető legnagyobb sajnála­tára — még kicsinyke élet­grádicsokként sem voltunk képesek fölfedezni azokat a címben jelzett sors-Küszöbö- ket. Az pedig, hogy fél szemünk péntek esténkint mégis ott bóklászott kedves dobozunk fényes oldalán, javarészt az igen jó, alkalrtankint egészen kiváló színészi játéknak kö­szönhető. Lévén szinte telje­sen megíratlan a történet, így azok voltak kénytelenek valami elhitető elevenséget belevinni, akikre a szerepeket kiosztották. A Radovicsot alakító Gáti Oszkár például, akit valami hasonló — de több talentummal kitalált — figura megtestesítőjeként na­gyon szívesen látnánk más­kor is. Vagy például az a Kertész Péter, aki — mint Babarczi — szinte képes volt egyéni ízzel megeleveníteni azt a rossz sémákból össze­gyúrt tiszti vadállatot. No de TV-FK Küszöbök. Mostanában aligha náspágoltak el úgy honi készítésű tv-produkciót a kri­tikák, mint a Berkesi András regényéből Mészáros Gyula rendezésében előállított Kü­szöböket. Még javában per­gették ezt a hatrészes képfo­lyamot, amikor már itt is, ott is olvashattuk, hogy eb­ben így tévedtek a szerzők, amabban meg az volt elké­pesztő skandalum. (Hogy ne csak a levegőbe beszéljünk: egyebek között Horthy és Hitler találkozójának színhe­lyét is tévesen jelölték meg.) A kudarc fő oka az, hogy már a forgatókönyv sem volt megírva. Legföljebb csak úgy futtában a papírra kopogtat­ták a legkönnyebben a he­lyükre ugró szavakat, de arra már nem jutott sem idő, sem erő — avagy éppen fo­galmazási tehetség —, hogy az elmondásra szánt szöveg­ből valami egyéni íz, a figu­rát jellemző karakter is elő­tűnjön. Ezek a megíratlan embe­rek pedig olyan helyzetekbe terelődtek, amelyek megint­— Az eredmények javulását az is elősegíti — mondja a beszélgetés végén Zombori Imre — hogy a korábbi idő­szakhoz képest erősen csök­kent az eljárók száma. Ugyan ma is sokan utaznak dolgozni a fővárosba, de a fiatalok nagy része a jól működő termelő- szövetkezet vagy a helyi üze­mek mellett dönt, s így egyre több idő és kedv jut az olva­sásra. P. Sz. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom