Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-08 / 82. szám
1979. ÁPRILIS 8., VASÁRNAP %1Cídcm Végső búcsú Zalka Mátétól A Mező Imre úti temetőben katonai tiszteletadással április 11-én, szerdán 14 órakor vesznek végső búcsút Zalka Mátétól, a spanyol polgárháború legendás hírű 'ábornokától. Hamvait a Munkásmozgalmi Panteonban helyezik örök nyugovóra. Géprészek egységesítése Két főiskola megü.apodása A hazai építőipari géppark egységesítése érdekében az Ybl Miklós Építőioari Műszaki Főiskola kutatási együttműködési megállapodást kötött a Moszkvai Építőmérnöki Egyetemmel, mivel a Magyarországon működő 200 ezer építőipari munkagép hétezer különböző típusból tevődik össze, javításuk és a pótalkatrészeik beszerzése túl bonyolult. A két intézmény vezetői közösen dolgoznak ki javaslatot építőiparunk gépparkjának legkedvezőbb összetételére, mivel a legtöbb gépet a Szovjetunióból hozzuk be. Az öt évre tervezett kutatási együttműködés során megvizsgálják annak lehetőségét is, hogy a különböző típusú és teljesítményű gépek mely részeit lehet egységesíteni. Mi lesz veled Dunai Cement? A kérdésre váSaszoSf a vezérigazgató Több mint negyedszázada dolgozik Végh József a szakmában, a Cement- és Mészművek vezérigazgatói székébe 1970-ben került. Ma is jól emlékszik: hónapokra volt szüksége, míg meggyőzette magát és vállalta ezt a nem kevés gonddal és felelősségei járó beosztást. Mindezt azért bocsátjuk előre, mert, ha a váci Dunai Cement- és Mészmű jelenéről és jövőjéről akarunk szólni, óhatatlan a múlt felidézése. Csökkent a termelés Miért határoztak az ötvenes évek végén úgy, hogy éppen Vác határában építik fel az ország akkori legnagyobb cement- és mészgyárát? Két okból. Elsődlegesen azért, mert így jó lehetőség kínálkozott nemcsak a főváros, hanem több ipari centrum ellátására is. Mégpedig aránylag kedvező szállítási lehetőséggel. Ezenkívül a geológiai vizsgálatok is eredményesek voltak: ötven-hatvan évre elegendő mészkövet rejt a föld gyomra, állapították meg. Ma is ott látható még a felirat a DCM bejáratánál: KISZ védnökséggel készült. 1963-ban nagy-nagy társadalmi összefogás eredményeként született meg a váciak büszkesége. Azután jöttek azonban a gondok. S mint általáFelelősséggel, szeretettel A HARMINCHÁROM éves magyar úttörőmozgalom eredményekben gazdag múltra tekinthet vissza, és ma már több mintegy millió tagöt számlál. Vezetői a nemes társadalmi munkában talán a legfontosabb feladatot: a jövő nemzedék szocialista emberré nevelését vállalják. Mégpedig túlórák tízezreiben, gyakran pihenőnapjaikat, szünidejük nagy részét feláldozva. Az úttörővezetők szerepe, ma, amikor gyermekeink számára belátható táv-' lattá vált a fejlett szocializmus Magyarországa, az a jövő, amelynek eredményeit élvezni fogják —, különösen megnőtt. Ne feledjük, a ma harminc-negyvenévesei, tehát a dolgozók derékhada szinte kivétel nélkül az úttörőmozgalomban ismerkedett meg először forradalmi hagyományainkkal, az úttörőélet törvényében foglalt emberi, forradalmi magatartásformákkal és gyakorlattal. Ez a generáció azóta kiváló vezetőkké, tudósokká, művészekké, szakmunkásokká nevelődött. Amikor néhány évvel ezelőtt először került kezembe egy olyan önéletrajz, amelyben már arról is beszámolt valaki, hogy mikor, melyik úttörőcsapat tagja volt, egy pillanatra meghökkentem. Őszintén mondom, nem magamra gondoltam, hanem arra a harminckét évvel ezelőtti napra, amikor Zalaszentmi- hályon megalapítottuk a járás első úttörőcsapatát. AZ ÚTTÖRŐCSAPATOK vezetői ma már egyenjogú tagjai az általános iskolák vezetőségének. Rangjuk, tekintélyük van, munkájukat párt-, KISZ-mun- kának tekintik. A politikai és társadalmi vezető testületekben is mindenütt ott találhatók az úttörővezetők. Legutóbb három évvel ezelőtt tartották az úttörővezetők VI. országos konferenciáját. Az április 8- án kezdődő háromnapos VII. konferenciát, ezúttal Kecskeméten rendezik meg. Az egymillió úttörőt, 85 515 úttörővezetőt képviselő 220 küldött, az Országos Úttörő Tanács 115 tagja, valamint a 114 meghívott — tehát az összesen 449 fős konferencia résztvevői plenáris és szekció üléseken elemzik a hároméves munka eredményeit, gondjait. A tanácskozáson Pest megye képviseletében 19 küldött vesz részt. AZ MSZMP XI. kongresszusa óta a magyar társadalom figyelme, gondoskodása közepette egyre javuló körülmények és feltételek között dolgozhat a Magyar Úttörőszövetség. A pártszervezetek közvetlenül is segítik az úttörő- csapatok munkáját. Az iskola és az úttörőmozgalom között korábbi viták helyébe a hatékony együttműködés lépett. Ma már senki sem vitatja, hogy a szocialista nevelőiskola és az úttörőcsapat sajátos mozgalmi tevékenysége egymástól elválaszthatatlan. Mind több a pedagógusok munkáját segítő KISZ-es iíivezetők száma. A KISZ- szervezetek általában ösz- szeegyeztetik akcióprogramjaikat a testvércsapat éves tervével, különösen a sport, a táborozás, az Ifjú gárdák, és az Üttörőgár- dák, a kulturális szemlék, a szakkörök munkáját illetően. Javult a szülők és az úttörőcsapatok kapcsolata is. Az iskolákat, úttörőcsapatokat patronáló üzemek, intézmények nemcsak és nem elsősorban anyagi segítséget nyújtanak, hanem azt a társadalmi légkört biztosítják, amelyben folyamatosan terebélyesedhet az úttörőmozgalom közhasznú tevékenysége. A Csepel Autógyár KlSZ-fiataljai például rendszeresen támogatják a környékbeli iskolákat, segítenek a nyolcadikosok pályaválasztásában. Persze ettől még nem mindig lesz több játszótér, nem növekszik úgy a táborozok, túrázók száma, nem nem bővül a táborozási le-'*- hetőség — de azért a sok kicsi itt is sokra megy és folyamatoson javítja a mozgalom feltételeit. MINDERRŐL bizonyára behatóan tanácskoznak a kecskeméti konferencián, remélhetően a legtöbb kérdésre nemcsak szakavatott, hanem a gyerekek iránti szeretettől is sugalmazott és áthatott módon. Vasvári Ferenc ban lenni szokott, halmozottan. Kiderült, hogy a bányában fejthető kőzet rossz minőségű, s ez a berendezések használhatóságát is kedvezőtlenül befolyásolta. Egyébként az NDK-ból vásárolt technológia a gyakorlatban nem vált be, már a kezdeti időszakban több módosítás vált szükségessé. Ezek alapján 1989-re a korábbi nedves technológia helyett — amely igen-igen energiaigényes — kialakították a félszáraz, majd pedig a száraz technológiát. Minden erőfeszítés ellenére azonban egyre csökkent a gyár termelése. Elkövetkezett az 1970-es esztendő, s itt már átadhatjuk a szót Végh Józsefnek. Talpra dlI a gyár — Miután cementre és mészre nagy szüksége volt a népgazdaságnak, olyan intézkedéseket kellett hoznunk, melyek elősegíthették a gyár talpraállását. 1971-ben készítettünk egy átfogó tervet, amely rövidtávú, úgynevezett stabilizációs, valamint egy hosszútávú, optimális termelési programból állt. Előbbit három év alatt végrehajtottuk, utóbbi napjainkban is tart. Hosszadalmasak a fejlesztés igényei. — Ez összefügg azzal, hogy mostanra alaposan tönkrementek a gyár berendezései és mielőbbi nagyrekonstruk- cióra szorul? — A váci üzem további, tartás üzemeltetésére szüksége van az építőiparnak, a termelés megszüntetésére tehát nem gondolunk. Évente 200—220 millió forintot fordítunk fenntartásra, felújításra, ezzel eddig biztosítottuk a folyamatos termelést. Miután egy új gyár több mint 10 milliárd forintba kerülne, a meglevő felszámolásának gondolata fel sem merül. Két variációban elkészítettük viszont a teljes felújítási terv- javaslatot. Hogy melyiket hagyják jóvá feletteseink, az elsősorban anyagi kérdés. Első ütemben a nyersanyagelőkészítést — ideértve a bányát is —, második ütemben pedig a belső üzemek nagyrekonstrukcióját szeretnénk végrehajtani. Az általunk számított költség 3—4 milliárd forint. Húsz kilométer — Nem beszéltünk még a DCM másik termékéről, a mészről. Két kérdés is idekívánkozik, ezzel kapcsolatban: gazdaságos-e a gyártás, ha saját bányájukból nem jutnak megfelelő nyersanyaghoz? Tervezik-e a mésztermelés visszafejlesztését? — Való igaz, miután a felszínre került kőzetnek csak mintegy fele hasznosítható nyersanyag, nem jut belőle a mészgyártáshoz is. Az üzem kapacitása 140 ezer tonna, tavaly 133 ezer tonna készült. Nem voltak és nincsenek értékesítési gondjaink, vásárolják az általunk készített me- szet. Keszegbánya húsz kilométerre van Váctól, ekkora távolságról nem gazdaságtalan a mészkő szállítása. — Izgatja a város lakóit, miért maradt abba a portala- nítási program? — Téves ez az információ. 1977 végére a program első lépcsőjében megtörtént a cementmalmok portalanítása. Ez 50 millió forintjába került a műveknek. Az viszont helytálló, hogy lelassult a további munka. Második lépcsőben ugyanis a nyerselőkészítést és a szárítóüzemek portalanítását határoztuk el, ennek idén év végéig kellene megtörténnie. Sajnos, a kivitelező Szellőző Művek emberei lassan dolgoznak, emiatt a program — 160 millió forint a teljes költsége — csak a tervidőszak végére fejeződik be. Akkorra tűnnek el a váciaknak oly sok bosszúságot, károkat, ártalmakat okozó alacsony füstölgő kémények. Nekrológot tehát nem kell írnunk a közeljövőben a váci DCM-röl. Idei cementtermelési tervük is igazolja ezt: 1 millió 150 ezer tonna gyártását irányozták elő. Dodó Györgyi Mai feladatok, eredmények Ülést tartott az értelmiségi fiatalok tanácsa Több mint másfélszáz ifjú szakember részvételével kétnapos tanácskozást tartott a KISZ Központi Bizottságának értelmiségi fiatalok tanácsa Esztergomban Nagy Sándornak, a KISZ KB titkárának vezetésével. A szombaton befejeződött konzultáción a tanács és kilenc munkaBizottságának tagjai (fiatal agrár, jogász, kutató, műszaki és közgazdász, népművelő, művész, orvos, pedagógus és újságíró szakemberek) tájékozódtak az értelmiségi területen megoldandó néhány feladatról és megvitatták az értelmiségi fiatalok és KISZ-szervezeteik időszerű teendőit. Az értelmiségi fiatalok tanácskozásán részt vett Maró- thy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a KISZ KB első titkára. Előadást tartott az MSZMP KB legutóbbi ülésének határozatairól, aktuális bel- és külpolitikai kérdésekről, a KISZ időszerű feladatairól, az ifjúsági szövetségnek az értelmiségi fiatalok körében végzett tevékenységéről, tapasztalatairól, eredményeiről, majd kérdésekre válaszolt. A tanácskozáson Grósz Károly, az MSZMP KB agitációs és propaganda osztályának vezetője az agitációs és propagandamunka aktuális, feladatairól, az értelmiségi fiatalok ebből fakadó teendőiről szólt Köpeczi Béla akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese Az értelmiség helye, szerepe, feladatai a fejlett szocialista társadalom építésének időszakában címmel tartott előadást Az értelmiségi fiatalokat képviselő munkabizottságokban megvitatták és meghatározták a munkaterületen adódó feladatokat az új mozgalmi évben. Felszabadítók a budai járásban Három aknavetős a harcok színterén Baráti asztalnál beszélgetnek a vendégek: P. Ny. Szapcin, G. P. Szidás és I. F. Trofimcnko — akik a háború óta először látogattak el a harcok színhelyére. Három egykori aknavetős járja ezekben a napokban a budai hegyvidéket. Felkeresik a harcok színterét, elesett baj társaik nyughelyét. 1945. óta először járnak itt. Alma-Atából, hétezer kilométeres távolságból érkeztek április 2-án. Mindhárman a 101-es iz- maili, Alekszandr Nyevszkij Érdemrenddel kitüntetett aknavetős ezred katonái voltak. 1977 decemberében levelet írtak Zsámbékra, hogy felkeresik az egykori harcok helyét. A helyi üzemek, szövetkezetek, a pártbizottság és tanács ! összefogása révén kerülhetett most sor a látogatásra. A vendégek ellátogattak a budai járási pártbizottságra is, ahol nekünk is alkalmunk nyílt találkozni velük. Előbb Mógor Béla, a párt- bizottság titkára rövid tájékoztatást adott a járás életéről. Elmondta, hogy ez Magyarország legnépesebb járása, 120 ezren lakják. Gáspár András, a járási KISZ-bizottság titkára meleg szavakkal köszöntötte a messze földről érkezett vendégeket, és ajándékot adott át nekik. GRlGORIJ SZIDÁS k^társa és a feleségek nevében köszönetét mondott a szívélyes vendéglátásért és felidézte a múltat: — Amikor Zsámbékon és környékén harcoltunk, 72 embert vesztett el az ezredünk. Sehol ennyi katonánk nem esett el. Viszont a 11—12 ezer németből, akik kitörtek a körülzárt Budapestről, egy sem jutott át a gyűrűn. Feladatunkat teljesítettük. Ezért kapta meg az ezred az Alekszandr Nyevszkij Érdemrendet. G. P. Szidás elmondta, hogy később a Balaton térségében csatáztak, ott halt hősi halált az ezred parancsnoka, Szkicsko alezredes. Április 4-én a Gellérthegyen járva, örömmel látták, hogy az emlékmű talapzatába aranybetűkkel vésték be egykori parancsnokuk nevét. Sokszor viszont úgy temették el bajtársaikat, hogy a nevüket sem tudták felírni a fejfájukra. Nem volt rá idő. így most nehéz lesz megtalálni sírjukat. A köszöntők, az emlékezés után kötetlenebb a beszélgetés. Fazekas János, a budai járás egyik katonai alakulatáSpeciális gépsoron A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kereiJesiarcsai gyárában év elején kezdte meg üzemszerű termelését az új kário- ló és fésűs üzem. A hazai gyapjúnyersanyag jellemzője az erős növényi szennyeződés, ezért kellett speciális gépeket beszerezni. nak honvédje alig győzi tol-' mácsolni a kérdéseket és válaszokat. Mutassuk be a vendégeket. Lenin- grádIVAN TROFIMENKO ban járt katonai iskolára, őrnagyi rendfokozatban az ezred törzsfőnöke volt, többször megsebesült, s 1961-ben alezredesként vonult nyugdíjba. G. P. Szidás 18 évesen vonult be, 1943-ban, az egyik zászlóalj fegyverfőnöke volt. 1959-ben befejezte a jogi egyetemet, azóta ezen a területen dolgozik, tizenhét PROKOFIJ SZAPCIN éves volt, amikor katona lett, s húszéves korában járt Zsámbékon, főhadnagyként. Az ezred Komszomol-titkára volt; betegsége miatt, 1956-ban, alezredesi rendfokozatban szerelt le. Felesége — akit akkor még nem ismert —, felcserként végigharcolta a frontot, Romániában, Bulgáriában, és Magyarországon. A három veterán sorsában sok a közös vonás. A legdöntőbb _ az, hogy legszebb fiatal éveik harcban, s örökös életveszélyben telték el. Családalapításra nem is gondolhattak — csak a háború után. Vajon most, 34 év múltán, milyen érzés’ arra a földre lépni, amelyért harcoltak? — Megkérdezhetem — fordulok Szidáshoz, aki a legközlékenyebb —, mit álmodott első éjjel Zsámbékon? Nem voltak-e rossz érzései? A kérdés meglepi, eltűnődik, mosolyog. — Nem emlékszem, hogy valamit is álmodtam volna. Későn érkeztünk, este 11-kor, fáradtan, utána még beszélgettünk, s úgy dőltünk ágyba, mintha sosem aludtunk volna. Rossz érzés? Nem. A háború már messze van, s itt mindenki nagyon kedves hozzánk. Rögtön megismertem Furug- lyás Lajost, Marádics Irént — azóta férjhez mfent, Kovács Lászlóné a neve —, és a többieket, akik segítettek nekünk. — Miben? — Ételt készítettek, vizet forraltak, elhelyezték a sebesülteket. Csata dúlt, nekünk nem jutott mindenre időnk. A csapatok a hegytetőkön voltak, hogy a lövöldözéssel ne veszélyeztessük Zsámbék, Tök, Páty polgári lakosságát. Mesélik, hogy láttak egy do- kumentumíilmet, s néhány kockán felismerték saját alakulatukat — bár az arcokat nem tudták jól kivenni —, amint Budaörs környékén tüzelnek a németekre. Azt mondják, jó volt látni. Talán eszükbe sem jut. hogy az életet a haláltól csak egy lövedék, egy apró szilánk választotta el. beszélnek. Jó. hogy óvodaibölcsődei gondjai vannak a budai járásnak — s nem más. Hogy egyetlen elégedetlen arcot sem láttak. Az emberek szépen öltöznek; jól élnek. Elmondjuk harcostársainknak, hogy ahol mi harcoltunk a hitleri fasizmus ellen, az élet egyre jobb és jobb lesz. A Sztálingrádnál megalakult ezred három egykori harcosa a héten Székesfehérvárra, a Balaton felvidékére látogat el. Sírokat látnak majd, és a békés építés ezer jelét. P. J. A BÉKÉRŐL t
