Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)
1979-04-04 / 79. szám
IIMagazínI 1979. ÁPRILIS 4., SZERDA _Jgg ässs Mint lapunk első oldalún beszámolunk róla, kihirdették a településfejlesztést segítő társadalmi munka megyei versenyén ek eredményét. Hozzátesszük, hogy Pest megye lakossága tavaly. több mint 3 it) millió forint értékű önkéntes közös inunkéival jeiru.lt hozzá a városok„ községek gyarapoeleíseihoz, 12 millióval több volt az összefogás eredménye, mint a megelőző esztenelőben. iliporíjainkban a három első helyezett települést, lmöelöllőt, Kemence-lferneeebarátit és Veresegyház nagyközségei mutat jak be. Veresegyház régen és ma A tanácsai nők piros melegítőben ballagott éjszaka, csákány a vállán és nyomában vagy kétszáz fiatal. Mire a helyszínre értek, a község pártszervezetének vezetői már ott voltak: egy katonai rádiós kocsiból harsogott a rock-zene, az ideiglenesen felfüggesztett vilianyégők még romanrtiku- sabbá tették a hangulatot. — Mindez két évvel ezelőtti emlék: a veresegyházi ifjúsági találkozó résztvevői, színjátszók, klubvézetők, fotó- & film- saakkörösök, KISZ-esek és nem KISZ-esek a szó legjobb értelmében játszva dolgoztak. Az éjszakai társadalmi munkával 800 méter járda alapozása készült el. A község szinte valamennyi vezetője együtt dolgozott a fiatalokkal. A faluért vállalt közös munkának hagyományai vannak Veresegyházon, a hatezer lakos — és ebben a csecsemők száma is benne van — több mint egy évtizede 6—8 millió forint értékű társadalmi munkát végez évente. Pásztor Béla tizennégy éve tanácselnöke a falunak. Sétára hívtam, gondolatban: milyen is volt akkor ez a község? 1— Bizonnyal nem ismerné meg, aki azóta nem járt erre — próbálja felidézni Pásztor Béla az emlékeket. — A mai 16 tantermes iskola helyén két düledező parasztház állt, az orvosi rendelő telkén egy másik roskatag viskó, a közöttük vezető utcán nem fért el egy teherautó. Főtér pedig nem is volt, talán három épület vett körül egy tenyérnyi területet. A mostani úttörőtábor jószerével egy mocsaras gödörként festett és a strand mindössze felét tette ki a jelenleginek. Alig akadt néhány rendezett utca, aszfaltozott járda pedig csak mutatóban. Nemigen dicsekedhettünk a község fejlettségével. Kellemes sétára hív a mai Veresegyház: nemcsak új, hanem többségükben szép és korszerű családi házak sorakoznak az út mentén. A szilárd burkolatú járdákat fák és virágoskertek szegélyezik. Az ABC-áruházat megirigyelné bármelyik budapesti kerület, az udvarias, figyelmes kiszolgálást különösen. Az üzemanyagtöltő állomás melletti főtér egyben vásárlóközpont is. Nem hivalkodó, de egy gazdag falu centrumaként fogad. És lépten- nyomon építkezésekbe botlik a látogató: formálódik az új gyógyszertár és a főtértől alig száz méterre egy majdani sporttelep közművesítésénél tartanak. A munka valódi értéke nagyobb a megtermelt forintnál, mert aki dolgozik, az magáénak is érzi lakóhelyét. — Szinte nem tudok mondani olyan létesítményt, amelynek építésében ne vettek volna részt a község lakói — büszkélkedik a tanácselnök. — S nemcsak a helyi üzemek dolgozói, hanem azok is, akik Budapesten, Vácott, vagy más városokban vállaltak munkát. Az úttörőktől az idősekig évente átlagosan 3—5 nap társadalmi munkán vesz riszt a lakosság. Akadt, aki tavaly 41 napot dolgozott, például Farkas László. Ugyancsak rendszeresen sokat tesz a közösségért Csapó István kisiparos, vagy említhetem Fekete Ferencet is. Nálunk mindig együtt dolgozik a társadalmi munkán a falu lakossága, még dr. Darányi József 73 éves nyugdíjas is maltert, homokot hordott, igaz, ő kitűnő egészségnek örvend, ma is bírja magát: ő volt a kétkezes súlylökés világbajnoka valaha. S "ha már neveket említettünk, érdemes feljegyezni néhányat azok közül, akik kiemelkedően sokat tettek — igaz, Pásztor Béla tanácselnök nem szívesen emel ki senkit; mert a közös munka, közös elismerést érdemel. De az élenjárók között volt Czene János, a községi pártszervezet szervezőtitkára, Haját Imre gépkocsivezető és Varró János nyugdíjas, a pártbizottság aktivistái; a tanácsapparátusból Nyilas Zoltán műszaki előadó, Lebke László igazgatási csoportvezető és Czenei lm- réné hivatalsegéd; a tanácstagok közül pedig Richter Árpád, Dulkai László, Jávor Józsefné és Újvári Andrásné. A településfejlesztési versenyben elért első díjat bizonnyal nemcsak a tavalyi eredménynyel érdemelték ki a veresegyháziak, hanem A veresegyházi 860 négyzetméter alapterületű ABC-áruház építkezésénél csaknem 1600-an 25 ezer 200 társadalmi munkaórában dolgoztak az évek során a céltudatos fejlesztéssel is. Mi jellemezte munkájukat? A meglevő adottságokat kívánták bővíteni, vagy a régit másodlagosnak tekintő, újszerű elképzelésük volt? — Persze a meglevőkre alapoztunk, de az volt a koncepciónk, hogy teljesen új képet adjunk a községnek — mondta a tanácselnök. — A centrális elhelyezkedésből indultunk ki és a közintézményeket úgy ékítettük, hogy minél közelebb legyenek egymáshoz, hogy minél kevesebb fáradsággal elérhetők legyenek. Ezért kerül most az orvosi rendelő mellé a gyógyszertár, a főtérre az új posta és a gazdabolt, s néhány év múlva oda kerül a tanácsháza is, de előbb az óvodát és az iskolát akarjuk fejleszteni. Mindent előre megfontoltan létesítünk, az 1972-ben elkészült településrendezési tervünk alapján. — Mire fordítják a most nyert csaknem félmilliót? — A sporttelepre. Lesz labdarúgópálya, s mellette egy edzőpálya, kézilabda- és röplabda-, valamint egy 120 méteres futópálya. A sofőr azt kérdezi: Ge- mence? Nem, mondom, k-val, mint kemence, ahol a kenyeret sütik. Kemence, mutatom a térképen: föl kell menni északnak a Duna mentén, Szabón is túl, az országhatárig. Az utolsó nagy település Szob, odáig jár a vonat; onnan autóbusz hozza-viszí a környékbelieket. — Nemcsak a gépkocsivezetőnek idegen a mi falunk — magyarázza Pongrácz János, Kern ence-Bernecebaráti közös községi tanácsának elnöke —, de még hivatalos helyen is alig ismernek bennünket. Elnökségem kezdetén történt, fönn, a megyén. Mondom az egyik előadónak, honnan. Azt mondja: de elvtárs, mi Pest megye 'vagyunk. Jó ideig magyaráztam : mi is ... Nevetnénk a történeten, ha nem ismernénk a helybéliek patriotizmus faragta sérelmét: messze van a főváros, könnyen kimondják, figyelemből is, pénzből is kevés jút a határ mellé. Valójában pedig máshol se telik sok. Mennyivel gazdálkodnak egy évben? — kérdezem a tanácselnököt. — Kétszázezer forinttal. És mit ér az új tornaterem? — Hat és fél milliót. Különös számjéték ez, hiába ide a matematika tudása. Ehhez a számtanhoz tanácselnöknek kell lenni egy magyarországi kisközségben. — Elég korán rájöttünk arra — mondja Pongrácz János —, hogy az a miénk, amit megcsinálunk magunknak. Így épülnek évek óta utak, járdák, saját erőből lett az öregek napközi otthona is. Két éve, amikor elhatároztuk egy közös hasznosítású: sportot és kultúrcélokat szolgáló tornaterem építését, tudtuk: magunkra számíthatunk • egyedül, ösz- szefogott a község: a szövetkezet, a téesz, az erdőgazdaság. Dolgoztak rajta az iskolások, a kisiparosok, a falu lakói. Most már meg lehet nézni: áll a tornaterem. A mennyezeten faberakás (az anyagot az erdészettől kaptuk, a téesz íűrészbrigádja társadalmi munkában vágta méretre); lábunk alatt betonalap, arra jön a svédpadló. (A segédmunkát a falu adta, felnőttek, diákok dolgoztak az alapozásnál.) Alul van a tornaterem, ott lehet majd megrendezni a kultúrműsorokat is. A második szinten klubterem, úttörőszoba, kiszolgálóhelyiségek. Évtizedeken át — mondja Kertész László testnevelő — egy poros tanteremben tornáztunk. Varrószobának jó lett volna, sportra alkalmatlan. Mit jelent nekünk ez a terem? Az iskola új történetét. Somogyvári Sebestyén, az iskola igazgatója érkezik. Móra Ferenc latintanára lehetett ilyen a Szeptemberi emlékben: hófehér hajú, nyílt tekintetű tanárember. Huszonhatodik éve vezeti Bernecebarátin az iskolát. , — Annyi történt az elmúlt öt évben a községben — mondja —, mint az azt megelőző húszban. Összefogott a lakosság, aki csak tehette, segített a tornateremnél is, máshol is. Én mindig azt mondom: egymás nélkül semmire sem mehettünk volna. Pongrácz János tanácselnök a mezőgazdaságból jött, agronómus volt, majd téész- elnök. Dehát mindennapi dolog ez: Kemence környékén mindenki mezőgazdász. Sűrű, fekete hajában hiába keresek fehér szálat. Nem a hajamat, a gyomromat viselték meg az évek. A téesz vezetése volt a nagy megpróbáltatás, kevés eszközünk, kevés pénzünk volt és én nem akartam belenyugodni a lassú haladásba. Ma? Nézzen körül: a határban Rába-Steiger dolgozik, a téeszből gyarapodnak meg a népek. öt éve vezeti a két község életét, s Kemence az elmúlt esztendőben első lett a községek társadalmi munkaversenyében. Három- százezer forint a győztes jutalma. — Elnök elvtárs, mit tudnak kezdeni eny- nyi pénzzel? — Ha háromszor háromszázezer lepne, akkor is gond volna a helye. Be kell fejeznünk a tornatermet, augusztus húszra tervezzük az átadást. Az óvodásoknak játszóteret építünk, bővítjük az úttörőtábort... Terv az van bőven, csak győzzük utolérni a gondolatainkat. — Van-e titka a sikernek? ú — Nem titok: sikerült meggyőzni az embereket. Nem mondom, hogy mindenkit, de ahogy mind tótiben látták a münká értelmét,, úgy álltak' melMilC Mert ez a legfontosabb: érezzék az emberek a munka eredményét. És amire vállalkozik a tanács, az minél szélesebb érdekeltségű legyen. Az is nagyon fontos, hogy jó időpontban gondolkodjunk. Ügy szoktam fogalmazni: tudni kell, mikor, lehet fölhúzni a vitorlát. Így jártunk az öregek napközi otthonával is: jókor jött az ötlet,' időben fogtunk a dologhoz. Ma talán még sem tudnánk csinálni. Persze az idősek akkor csak húzódoztak, mi oda nem megyünk,' azt mondták. Ma meg el sem tudnák képzelni enélkül az életüket. Az öregek reggelente ott mennek el a kemencéi tanácsháza előtt az otthonba. Az el-, nők ilyenkor kihajol az ablakon: Hová mennek? — kérdezi. Hová mennénk, édes fiam? — felelik. — Megyünk haza. Gödöllőn marad a vándorzászló A társadalmi munka eredményeit nem lehet pusztán egy-két adattal, számsorok összefüggéseivel bemutatni. Ha leírjuk, hogy Gödöllőn tavaly csaknem 22 millió forint^ volt az értéke, még szinte semmit sem mondtunk. Éppen az ilyenfajta munka természetéből* * 1 fakad — bár forintban mérik —, tulajdonképpeni haszna felmérhetetlen. Aligha fejezhetjük ki például pénzben, kilométerekben, vagy négyzetméterekben az együtt töltött órák közösségi élményét, de arról sem árulkodhatnak a számok, hogy mit jelentenek a közösségnek — valódi értékben — a kilométerek, négyzetméterek és forintok. Vilmos György, Gödöllő város, népfront- bizottságáhak titkára is ezt akarta érzékeltetni, amikor arról beszélt, mekkora öröm és elismerés a lakosságnak az, hogy most harmadszor szerezték meg az első helyet a városok között a településfejlesztést segítő társa- dalmimunka-versenyben, s végleg övéké marad a Pest megyei Tanács vándorzászlaja. — Már ötödik éve pontosan tervezzük, ütemezzük a társadalmi munkákat a tanáccsal, a tanácstagokkal, a lakóbizottsággal, a vállalatok és szövetkezetek szocialista brigádjaival. Az idén is — még áz év elején — felmértük, hol, milyen feladatok várnak közös megoldásra, s azt is, akadnak-e majd társadalmi munkások ezekre a feladatokra. Ennek a gyakorlatnak köszönhető esztendők óta a széles körű megmozdulások láncolata. Tennivaló mindig és mindenütt bőven volt, s a legtöbb helyen segítő kéz is jócskán. A tanácsnál idejében elkészítették a terveket, építőanyagot is adtak oda, ahová az kellett. Sosem marádtak ki az együttműködésből a város üzemei, szövetkezetei. Ahol tudtak, anyaggal, pénzzel, a brigádok önkéntes munkájával segítettek. — Így lett makamád út a Báthori, az Árpád, a Babati, a Hős és a Röges utca felső szakasza — sorolja Vilmos György — elkészült a Fenyves-köz, a Damjanich úti feljáró, a Repülőtéri és a Vásártéri út a buszfordulóval. Ezeknek a munkáknak értéke 8 és fél millió forint. Nehezebb pontos számokkal ■ kifejezni, de nagyon fontos volt az a segítség, amit a lakók az utak melletti padkák, a vízelvezető árkok, az átereszek megtisztításához, karbantartásához adtak. Említést érdelemnek azok a köztisztasági akciók is, amelyek tavaszi és őszi nagytakarítás címszóval vonultak be Gödöllő történetébe, s amelyekben nemcsak azt utcák lakói, hanem az iskolák diákjai és a vállalatok dolgozói is részt vettek. Tavaly is sokat szépült a város, elkészültei: az alsó- « parki tornapályák, több helyen parkosítottak, sok fát ültettek — diákok, felnőttek egyaránt. A Damjanich János általános iskolában a szülők, a tanárok, a patronáló vállalatok és a tanács segítségével elkészült a 300 méteres futópálya, amely a kézilabdapályát egészíti ki, s végeztek a belső udvar rendezésével is. — Az Egy üzem — egy iskola mozgalomban valamennyi gyermekintézmény patrónu- sokra talált, s a szocialista brigádok tagjai, a szülői munkaközösség aktivistáival összefogva minden szükséges javítást, felújítást elvégeztek. Nagy szerepük volt abban, hogy az Imre úti általános iskola szeptemberre, fél év alatt, 6 vadonatúj tanteremmel bővült. De ott voltak a társadalmi munkások a gázvezeték épíA Gödöllői Építőipari Szövetkezet — mint korábban a Munkácsy úti általános iskola bővítésénél — az Imre utcai iskolánál is gjorsan és alaposan dolgozott. A hat tanterem felépítéséből jelentős részt vállaltak társadalmi munkában is a szocialista brigádok tésén a Szabadság téren, a balatonlellei városi úttörőtáborban is; mindenütt, ahol sürgetett a munka, ahová hívták őket — mondotta a városi népfronttitkár. A vállalatok, szövetkezetek, s az intézmények szocialista brigádjai, dolgozói több mint 10 millió forintnyi társadalmi munkát vállaltak, a többit a 61 tanácstagi körzet lakói. Enhek eredménye az ismételt első hely. A településeket bemutatta: GÁTI ZOLTÁN, KRISZT GYÖRGY és major árvácska A felvételeket készítette: BARCZA ZSOLT Kemence—Bernecebarátin a tornaterem építésében a helyi iskolások is sokat segítenek. Kezdetben téglát hordtak, a nagyobbak maltert kevertek, most a tereprendezésben vesznek részt Kemence-Bernecebaráti jövője
