Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-30 / 100. szám

1979. ÁPRILIS 30., HÉTFŐ Nyelvi labor A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Idegen- nyelvű Lektorá­tusának Nyelvi Laboratóriumában az idén kezdődött § a szakfordítói cso­portok nyelvi kép­zése. A laborató­riumban egyszerre Sí tanuló, négy­féle programot hallgathat. 1 Barcza Zsolt felvétele A ZEREGENYI FÁK ALATT A jövőnek nevelt közösséggel A MŰVÉSZET ÉS VALÓSÁG ELEVEN KAPCSOLATA Lassan húsz éve, hogy meg- jelentkezését; halt Szőnyi István festőmű­vész. És az ember lázad. Ke­resi a folytatást, a mában élő szép múltat. Most fedez­tem fel másodszor és véglege_ sen, megértettem Szőnyi ars poeticáját. Tavaly ősszel ra­gyogott a nap, sugarak pász­táztak a fák között, szétbont­va az éles kontúrokat. Most a cseppek, a sűrű pára oldot­ta fel a vonalait fegyelmét. Akár a Szőnyi-képeken; a le­vegő és a napfény hatására a színek és a formák lágy szín­foltokká olvadnak. Művelődéspolitikai tett A Szőnyi Emlékmúzeum parkjában civilizált • század­utónk betonlapokkal tapétázta a hegyi ösvényt. Az úthajlat mellett ünnepire egyengetett vörössalakos sportpálya. A túloldalon hófehérré mázol­ták Szőnyi híres padját, így aztán ijedten keresem a száz­szor megfestett kerekeskutat, de nem változott, szerencsére: érintetlenül áll a valóságmo- dell. Idézd Szőnyi dolgozó. .szobáját, ahol a múzeummá »merevedett, .tárgyak között egy síestőállványon ott-'a. félig kész mű, az élettől lezártam: egy- szervolt fényeket rögzít a kerakeskút képe. Minden csupa ünnep volt az elmúlt szombaton a hegyme- rédek parkban. Meg kellett áll­ni az esőfüggöny alatt'; cso­dálni az összecsengést képek és természet között, a Börzsöny és a Visegrádi-hegy vonulat bágyadt kékjét, a barna Du­nát és oldalt a múzeum szín­házépületének falíelületnyi ablakait. Odabent irigylésre méltó emberek ültek, a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti körének tagjai, vezetői. Nekik hétköznapokon is pihenést ad a maguk szépítette környezet, S randevúhelyet a múzsákkal Való találkozáshoz. — Nagy megbecsüléssel te­kintünk azokra a művészekre, közművelődési dolgozókra, ak­tívákra, akik szerepet vállal­nak abban, hogy a zebegényi múzeum baráti körének tevé­kenysége országos művelődés­politikai tetté vált — hang. zott Barinkai Oszkárné, az MSZMP megyei bizottsága tit­kárának ünnepi köszöntője az új színházterem dobogójáról. — Köszönjük az eddig vég­zett szerteágazó és nem köny- hyű munkájukat. Tudjuk, hogy a további eredményekről csak akkor szólhatunk majd, ha tovább sokasodnak az olyan sok áldozatot. vállaló intéz­mények, gazdasági egységek, mint a Képzőművészeti Alap Kivitelező Vállalata, a patro­náló párt_ és állami szervek, a zebegényi Érc. és Ásvány­bánya Vállalat, az erdőgazda­ság, a kemencei termelőszö­vetkezet, tovább sokasodnak az olyan hittel és elhivatottsággal dolgozó emberek, mint Dániel Kornél és Hincz Gyula festő­művészek, Himmer Lőrinc, a baráti kör elnöke. Korusz Jó­zsef, Czigány György és má­sok. 1 Igényes programok Tízéves jubileumát ünne­pelte . az emlékmúzeum baráti köre. A megalakulástól eltelt ídő alatt az alig két tucatnyi kezdeményezők tábora négy­százra emelkedett. A 400. tag az elmúlt csütörtökön írta alá Göd község KISZ-szervezetének titkára. De a névsorban találhatunk szolnokiakat, debrecenieket és soproniakat is ... — Ha felidézzük az eddigi munka néhány emlékezetes ú— lomását: a képzőművészeti szabadiskola létrejöttét, a kemping megteremtését, az amatőr művészeti mozgalma­kat felkaroló akciókat, az igé­nyes és látogatott közművelő­dési programokat; a Két nap a múzeumban, az Irodalmi és zenei hétvégék rendezvényeit, az olvasótáborokat és tanfo­lyamokat, akkor láthatjuk: a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti köre az országra nyi­tott 'kaput. Zebegény iskola­példájává vált az öntevékeny­ségnek — hallhatták a megbe_ csülő elismerést az ünneplők Barinkai Oszkámétól. — Az anyagi és szellemi erők kon­centrálásának ritka példáját adták. Zebegényben nem jel­szó a tömegek és a művésze­tek egymásra találása, hanem eleven valóság. Olyan járatlan úton indultak el, amzly példát ad megyénk más körzeteinek is. Buzdító példa — Szőnyi olyan ember volt, akit mindenki a szívébe zárt — emlékezik vissza Bartha Antal, a baráti kör első elnöke. — Képes volt egyszerre jelen len­ni a mindennapok kisszerűnek tűnő problémáiban és eltávo­lodni mindentől, á művészeti absztrakció síkján fogalmaz­ni meg a köznapi életet. Nekem felrémük a Zebegé­nyi temetés, és mint film­vásznon, áttűnnek az Uszályok, a Hazafelé menők sorsot tük­röző tartása, arca, a kép tuda­tosan szerkesztett konstruk­ciója. Szőnyi megragadóan egyesítette a századelő magyar avantgarde-ját a nagybányai természetelvű iskolával. — Amikor az állami támo­gatás adta lehetőségeket fel­használva megvásárolhattuk a Szőnyi-házat és. hagyatékát, önkéntelenül adódott a gon­dolat: társadalmi alapokra kell helyeznünk e művészi örökség őrzését, megismerteté­sét — folytatja Bartha Antal. — Napok alatt többszöröződött meg a baráti kör tagsága, művészek és politikai vezetők, amatőrök és műpártolók so­kaságé állt mellénk. — Hiszek a nemzeteket, né­peket összefogó művészet ere­jében — kapcsolódott a be­szélgetésbe Balogh György, a Csehszlovákiai Magyar Dolgo­zók Kulturális Szövetsége ér­sekújvári klubjának vezetője. — Az Új Szó című lapban ol­vastam 1972_ben a zebegényi szabadiskoláról, a következő évben eljöttem ide, beszéltem Dániel Kornéllal, a múzeum igazgatójával és Hincz Gyula festőművésszel, az ő készsé­güknek köszönhetjük, hogy az­óta is évente 18—20 klubta­gunk jár Zebegénybe. S hogy egyáltalán van Érsekújvárod képzőművész kör, ait is a Szőnyi baráti körnek köszön­hetjük, az ő példájukon fel­buzdulva barangoltam végig a várost Hübsch Sámuel ba­rátommal: műbarátokat, lelkes amatőröket keresve. Most már több mint 250 tagunk van. Poharak csendülnek, köszön­tik azokat, akik tíz évvel ez­előtt vállalták az indulást a járatlan úton: Bokor József, a szabadiskola művészeti igaz-* gatója, Baragya György a 201_ es szakmunkásképző tanára, aki a művésztelep létesítése­kor az első kapavágásokban üs részt vett, Németh Ferenc volt iskolaigazgató, ő diákjai­val közösen vállalt társadalmi munkát, Bözsöny Ferenc, a televízió bemondója, ugyancsak részese a park szépülésének és Szentpál Mónika előadómű­vész, ki lenne képes számon- tairtani, hogy hány műsor ré­szese lelhetett. Iglói Márta — ma a váci tanács közművelő­dési előadója — nyolc éven keresztül a hétköznapjait is a zebegényi alkotótelsp létesí­tésének áldozta. Az alkotás ereje Néhányan a szabadiskola alkotóinak rézkarcaiból kapott képeket nézegetik, közöttük dr. Csicsay Iván, a megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Ri- sanek Klára, a váci járási hi­vatal elnöke és Fodor Imre elektromérnök, a kör vezető­ségének tagja. Az órákkal ko­rábban elhangzott ünnepi be­széd zárógondolata alkalom­hoz illő pohárköszöntőnek il­lik: — Kívánom a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti körének, hogy az elkövetkezendő évek­ben is mipél több emberrel tudják megismertetni, a mű. vészét egybeforrasztó erejét felhasználva; a közösségi ér­zést — csendül vissza Barin­kai Oszkárné mondandója. — Kívánom a kör minden tag­jának, hogy sok öröme legyen abban; hogy a jövőnek nevelt közösséggel megszerettetik szo­cialista kultúránkat és életün­ket. Kriszt György VITA A FORMÁRÓL X A tanító legyen népművelő is ZSÁMBÉKON NÉPSZERŰ A SZAKKOLLÉGIUM Az Esztergomi Tanítókép­ző Főiskola zsámbéki tagoza­tán idén 79 elsőéves és 65 másodéves diák sajátítja el, miként kell majd tanítani. Képzési rendszerük érdekes­sége az úgynevezett szakkol­légiumi rendszer: a kötelező tárgyakon kívül szabadon vá­laszthatnak nyolc szakkollé­gium — például a pedagógiai, könyvtárismereti, népművelé­si, rajz, orosz és testnevelési — közül kettőt, s ezekkel a tárgyakkal alaposabban fog­lalkoznak. A legtöbben — az elsősök közül 30-an, a másodévesek közül 25-es — a népmüveelést választották, s hogy ez miért fontos? Jelenleg Pest me­gyében, s országszerte is a hivatásos népművelők alig több. mint egyötöde szakkép­zett ... A választás okai A tanév elején felmérés ké­szült arról, miért éppen a népművelési ismereteket vá­lasztották a szakkollégisták, íme néhány a válaszok kö­zül: „... mert a tanítói munkám mellett szükség lesz arra is, hogy segítsek annak a telepü­lésnek kulturális tennivalóiban is, ahol elhelyezkedem.” — írja egy másodéves. „Ha elvégeztem a főiskolát, a tanítás mellett szeretnék népműveléssel is foglalkozni, például klubvezetéssel...” — így egy évfolyamtársa. S a harmadik: „Szerintem a felnőttek közművelődése szo­rosan hozzákapcsolódik a ta­nításhoz. Munkámban sem nélkülözhetem majd ezt a kapcsolatot.” Három másik diákot — ők elsőévesek — beszélgető part­nerül hívtunk. Vasziliadu Viktória: — Én már gimnazista koromban sze­rettem volna népművelő len­ni. Amit megtanulok, azt to­vább akarom adni mindenki­nek. A szolnoki Varga Kata­lin Gimnáziumban magyar— rajz szakos osztályba jártam, természetes volt tehát, hogy itt a népművelést és a raj­zot választottam szakkollé­giumként. Érdekel a művelő­déstörténet is, nemrégiben tartottam kiselőadást cso­portomban a reneszánsz ko­ráról. Weixelbaum János: — Vác- ról jöttem, s a dolgozók szak- középiskolájában érettségiz­tem. Gyárban is dolgoztam lakatosként. Ott azt tapasztal­tam, hogy a népművelők több­nyire nem a megfelelő .mó­don közelítenek a munkások­hoz, s nem úgy próbálják őket megnyerni a kultúra ügyé­nek, hogy igényeiknek meg­felelő szintű programmal kezdjék. Elképzelhető, hogy a munkám mellett népművelés­sel is foglalkozom majd, s akkor én jobban szeretnék dolgozni. Kábái Zsuzsanna: — Én ta­nítani fogok. A népművelő Ls, a tanító is emberekkel fog­lalkozik. Ez utóbbin múlik, hogy a gyermek elindul-e a művelődés, a tudományos is­meretszerzés útján, a népmű­velőn pedig, hogy felnőttként elsajátítja-e „tanítványa” az önműveléshez szükséges kész­séget. A tanító sem csak a tananyagot adja át. Csak úgy tudom elképzelni a munkámat, hogy tanítóként legalább mel­lékállásban foglalkozzak a művelődésüggyel is. Hogy hol? Még nem tudom, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztályával kötöttem tanulmá­nyi szerződést, ott fogok taní­tani, ahol szükség lesz a mun­kámra. Csak tiszteletdíjas Gyapai Sándorné óraadó ta­nár, a Szakszervezetek Buda­pesti Tanácsa oktatási köz­pontjának vezetője: — A je­lenlegi közművelődési szak- emberhiány idején a pedagó­gus, a tanító — ha megfe­lelő felnőttoktatási képzést kap — munkahelyén kettős te­vékenységet tud folytatni. Na­gyobb így faluhelyt a nevelő személyének presztízse — legalábbis elméletben. — Miből is áll a népműve­lési képzés? Nos, a hallgatók hat féléven át heti három-hat órában tanulják ezt a tár­gyat. Művelődéstörténetet, mű­velődéselméletet és művelő­déspolitikát, általános és szakesztétikát, művelődési ott­honok vezetésével kapcsolatos és módszertani ismereteket. A negyedik félévben már gya­korlati foglalkozásokon iga­zoljuk az elméletben tanulta­kat. művelődési központokat, országos és megyei intézmé­nyeket látogatunk. Az 5—8. félévben pedig a hallgatók művelődési házakban, ott­honokban folytatnak gyakor­latot, s részt vesznek a mun- ka terv-elkészítésében, a mű­sorok szervezésében, vezeté­sében. — Nem könnyű ezt a tár­gyat tanulni. Szinte alig akad tankönyv. Kevés a gyakorlati foglalkozás is, s néha bizony száraz a tananyag. Mégis mi­re jó az itt szerzett tudás? Mindenekelőtt: középfokú népművelői ismereteket kap­nak a hallgatók, s munkahe­lyükön á tanítás mellett — tehát semmiképp sem főál­lásban — tiszteletdíjasként ve­zethetnek például művelődési otthont, klubot Szakkollégium marad? Dr. Hargitai Károly, a zsámbéki tagozat vezetője, fő­igazgató-helyettes: — A szakkollégiumok napjainkban pedagógiai viták központjában állnak. Vannak, akik azt vallják, hogy szükséges egy- egy témában elmélyedni, s ha nem is felsőfokú, de leg­alább középfokú ismereteket szerezni. Ilyen például a nép­művelési szakkollégium is. Akad azonban két hibás nézet ezügyben. Az egyik: diákjaink közül sokan úgy hiszik, hogy a szakkollégium elsősorban szakképzést ad, s csak másod­sorban lesznek tanítók, ha elvégezték a főiskolát. A közművelődési intézmények szakemberhiánya miatt a te­lepüléseken pedig azt vár­ják, hogy képzett népművelő­ket bocsásson útjukra a főis­kola. — Csakhogy iskolánk elsőd­leges célja a tanítóképzés. (Pest megyében a tanítóhiány sem kevésbé súlyos, mint a népművelőhiány, a pedagógu­sok egytizede például képesítés nélküli.) A népművelők ma­gasszintű felkészítését a köz- művelődési szakembereket képző intézeteknek kell meg­oldania. — Mások úgy vélik, hogy a célunk a tanítóképzés legyen. — elsősorban az alapképzés további erősítésével. Ezért nem szakkollégiumi keretek között kívánatos a népművelé­si és például könyvtárosi is­meretek szerzése. Inkább az lenne a megfelelő forma, ha minden tanítójelölt megkapná ezeket az ismereteket — tehát nemcsak az érdeklődők! — A viták természetesen a képzés formájáról folynak, s nem a tartalmáról. Magam is úgy vélem, hogy a közművelő­dési alapismeréteket el kell sajátítania minden tanítónak, de nem kell feltétlenül speciá­lis népművelő szakemberré válniuk, legalábbis ahhoz nem, hogy munkahelyükön, lakóhe­lyükön kivehessek részüket a felnőttek oktatásából-neveiésé- bőd is. V. G. P. n Duna menti népek dalai, táncai EGY KONCERTSOROZAT TANULSÁGAIRÓL ^ ' sorszám, érdektelenné vá­lik. A hallgatóság kizökken a hangverseny hangulatából — a gyerekeknél, ez beszélgetés­ben, mozgolódásban nyilvánul meg. Első osztályos,, tehát hét­éves koruktól vehetnek bérle­teket, és ez eleve kétségessé teszi például a Vivaldi hang­verseny befogadását. Egyér­telmű sikert éppen ezért Tu­sa Erzsébet Mesemuzsiká.ia és a Magyar Rádió Gyermekkó­rusának fellépése aratott. Mindkettő szoros kapcsolatot tudott teremteni a gyermek- hallgatósággal, bevonta őket is az aktív zenélésbe és ezzel mindannyiukat a siker része­sévé tette. Egy fajta lehetőség a bér­let, amellyel több és több gyerek jut el szervezetten hangversenyre. Az itt ka­pott élrriény azonban feldol­gozásra vár. Megkönnyíti az iskolai zeneoktatást a szü­lő, ha felkészíti a gyermeket a várható zenei élményre, ha utána együtt megbeszélik, ér. tékelik a látottakat, hallotta­kat, azokra építenek új tanul­mányaikban, vissza-vissza idé­zik őket, rangjukhoz mél­tóan. Mindannyiunknak van tehát komoly feladatunk gyerme­keink ügyében. A zene. a művészetek -■ megszerettetése a tartalmas, harmonikus élet igénylését vonja maga után — és erre a lehetőséget gyerme­keinknek meg kell adnunk. Hajós Anna bérletrendszer, mit nyújt — és milyen adósságokat juttat eszünkbe. Mivel a Filharmóniának ilyen összesített adata nincs, saját becslésre támaszkodva a bérletelőadásai körülbelül öt­ezer általános iskolás kisdiák zenei nevelését segítik elő. Ezeken kettős feladatot kell megoldani: egyrészt a kulturá­lis nevelést, az igények ki­elégítését. másrészt az érdek­lődés előidézését. A Filharmónia bérleti elő­adásain könnyíteni, ösztönöz­ni kell az ismeretszerzésit, fej­leszteni és befolyásolni a gye­rekek ízlését. Ezt nem lehet­ne szív nélkül és az érintet­tek bevonásának mellőzésé­vel megvalósítani. A kudar­cok időnként elkerülhetetle­nek, de az átgondolt, jól ki­választott, az egyszerűbb, könnyebben befogadhatótól fokozatosan komolyodó mű­vekből összeállított műsorok többnyire sikerre vezetnek. A hangversenyek szórakoz­tatva tanítanak. Néha hibá­juk, hogy nem sikerült a gyermekek műveltségi szintjé­nek, életkori sajátosságainak megfelelő programot találni, s ilyenkor bármennyire színvo­nalas és jó az elhangzó mű­ben járták az együttes férfi­tagjai, megismertetve a fiatal­jainktól bizony már eléggé messzeszakadt népi táncmű­vészet egy-egy illusztris da­rabját. A szólótáncok virtuóza Kar­sai Zsigmond, a népművészet mestere. Szinte egy helyben járja a Maros menti pontozót. A tánc láthatóan örömet sze­rez neki, mozdulatai tiszták, kidolgozottak, mégis a sponta­neitás, a pillanatnyi hangulat tükröződik bennük. A Sebő együttes több tánc kíséretét játszotta. Szólószá­maiban érdekes hangszereivel, köztük a különleges hangzású tekerőlanttal ismerkedhetünk meg. A Bartók táncegyüttes elő­adásában bihari táncokkal, majd verbunkosokkal, csár­dással, szatmári táncokkal zárult a hangverseny és egy­úttal a bérleti évad is a daba- si és gödöllői gyermekeknek. A Pest megyében kibocsá­tott bérleti hangversenyek az április 20-i szentendrei elő­adással — ahol a Budapest táncegyüttes lépett fel — be­fejeződtek. Érdemes hát megállni és végiggondolni, mit jelent a me­gye ifjúságának életében az a „A gyermek a számára döntő zenei élményeket 6 —16- éves korában szerzi meg.” (Kodály) l iana menti népek dalai és táncai címmel Budapes­ten az Erkel Színházban áp­rilis utolsó hetében került sor az Országos Filharmónia if­júsági bérleti hangversenyé­re. Dabasi és gödöllői gyere­kek töltötték meg szinte tel­jesen a hatalmas színházi né­zőteret, nagyrészt általános iskolások. A Bartók táncegyüttes leány­táncokkal kezdte műsorát. Az énekszóval kísért kirobbanó temperamentumé, változatos lépéskombinációjú számok si­keresen mutatták be a népdal és néptánc szoros kapcsola­tát. A tardonai karikázó, a gyimesi csángótánc után a Vujicsics együttes következett. Két magyarországi szerb dalt és egy macedón dalt adtak elő. Sebestyén Márta és Greges Marica közreműködésével. A népi ihletésű délszláv dalla­mokat a hajdútáncokból ki­alakult eszköztáncok néhánya követte: pásztortánc, ci­gánybotoló, goráltánc, Maros menti hajdútánc. Bottal, fo­kossal, a tánc kialakulásának környezetét idéző népviselet-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom