Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

VÁCI NAPLÓ XXIII. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1979. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK A riporterőrs kérdez — az elnök válaszol Korszerűtlen körülmények között nem lehet korszerű az oktatás Míg a tavaszi szünetre ké­szültünk, tudomásunkra ju­tott, hogy tanáraink részére pedagógiai napokat szervez­nek. Ez adta az ötletet, hogy riportot készítsünk Krima Já­nossal, a váci járási hivatal elnökével. — Miben látja a pedagógiai napok jelentőségét? — Egyrészt egységes szem­lélet alakítható ki, másrészt alkalom nyílik arra, hogy kü­lönböző intézményvezetője, pe­dagógusok saját módszereiket, oktatási tormáikat közzétéve tapasztalatokat gyűjtsenek és adhassanak át. így a kedvező pedagógiai módszerek máshol is elterjedhetnek. — Kik tartanak előadáso­kat? — Az előadásokat olyan pe­dagógusok tartják, akik az oktatás területen hosszú időt töltöttek el, megfelelő gyakor- láttal rendelkeznek es ku­tatómunkában is részt vesz­nek, de szót kapnak az iskó- lákban tanító pedagógusok is. — Az idei pedagógiai napo­kon szerepel-e a gyermekek nemzetközi évével kapcsolatos téma? — Igen. A pedagógiai napo­kat az idén a gyermekek nem­zetközi évének jegyében szer­vezték. A magasabb színvona­lú oktatás, a gyermekek jó iskolai közérzetének kiala­kítása mind-mind magas fokú pedagógiai felkészültséget, és ismereteket igényel. — Milyennek látja a járás általános iskoláinak helyzetét? — Érdekes, összetett kér­dés ez. Ahhoz, hogy a város­hoz közelálló, illetve azonos színvonalú oktatási rendszer alakuljon ki, a tárgyi feltéte­lek megteremtése a legfonto­sabb. Korszerű tantermek kel­lenek, olyan iskolák, amelyek felszereltsége segíti az okta­tó-nevelő munkát. Ezért tö­rekszünk a kabinet rendszerű oktatás teljes körű kialakításá­ra. Ebben az ötéves tervben például 38 iskolai tanterem építését terveztük, és ezt há­rom év alatt be is fejeztük, így túlteljesítjük a tanterem­bővítési tervünket. További bővítést terveztünk Vámosmi - kolán, valamint azokon a he­lyeken, ahol jelenleg szükség- termekben tanulnak pajtásai­tok. — Vannak-e még a járásban korszerűtlenül felszerelt is­kolák és korszerűtlen épüle­tek? — Vannak iskolák, amelyek már a felszabadulás előtt is korszerűtlenek voltak. Ez azt jelenti, hogy az ötödik ötéves tervi túlteljesítéssel már elő kell készítenünk a következő ötéves tervet, mert korsze­rűtlen körülmények között kor­szerű oktatást nagyon nehéz megvalósítani. A pedagógusok lelkes és szakmát szerető mun­kája nem mindig tudja pótol­ni a mostoha körülmények okozta hátrányt. — Hány iskola épült a közelmúltban és melyek a to­vábbi tervek? — Amint említettem, 38 tantermet építettünk eddig. Tavaly adtunk át Gödön egy nyolctantermes iskolát tor­nateremmel. Megépült egy nagyon szép, könnyűszerkeze­tes 8 tantermes iskola Püs­pökhatvanban. Négy-négy tanteremmel korszerűsödött a letkési és váchartyáni iskola. Tervünk, hogy egyrészt a meglévő iskolákat bővítjük tantermekkel és tornatermek­kel. — Hallottuk, hogy szep­tembertől a kóspallagi gyere­kek nálunk, Verőcemaroson tanulnak. Miért lesz ez nekik jó? — Mert szaktantermi okta­tásban lesz részük. Nem keil egy teremben több osztály­nak egyszerre tanulnia. Ha odakerülnek hozzátok, meg i fognak lepődni, hogy mennyi­vel könnyebb lesz itt tanul- niok. — Tervezik-e a mi isko­lánk bővítését? — Mielőtt a kóspallagi kör­zetesítést elkezdtük, egyeztet­tük a verőcemarosi iskola ve­zetőivel is elképzeléseinket. Ügy tűnik, hogy minden gye­reknek lesz helye. Ha szűk lesz az iskola — kibővítjük. Már készülnek a tervek. — Befejezésül arra kérjük, tessék eljönni hozzánk, mert azt látni kell, hogy mennyire szükséges az iskolabővítés! ' — Szívesen a segítségetek­re leszek. ★ Az interjút készítették a ve­rőcemarosi általános iskola Kincskereső riporterőrs tag­jai: Cserni Katalin, Mester Hajnalka, Beregi Tibor, Mes­ter Ferenc• 7. osztályos ta­nulók. Gyermekév! könyvek Könyvsátrat állított fel a Dunakanyar Áruház bejáratá­nál Pethő Ervin, a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat egyik helyi bizományosa. Főként a nemzetközi gyermekévvel kap­csolatos kiadványokat árusítja. Óriáskígyóként tekergő csövek Utolsó simítások az Adrián „Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Vállalat munkás- szállásának klubszobája olyan vendégeket fogadott tegnap, akik személy szerint felelősek azért, hogy az Adria kőolajve­zeték százhalombattai szivaty- tyúállomása és a hozzácsatla­kozó tartálypark határidőre el­készüljön. Nem a kivitelező vállalatok vezetői gyűltek te­hát össze, hanem a főépítésve­zetők, a műszaki csoportok irá­nyítói, s azoknak a szocialis­ta brigádoknak a vezetői, akik vállalták; összefogva, együtt­működve, mindent megtesznek, hogy e fontos létesítmény idő­ben megépüljön, hogy ne lép­jék túl a tervezett költséget. Tíz hazai, két csehszlovák kivitelező és két magyar kül­kereskedelmi vállalat fogadta el a beruházó DKV együttmű­ködést kérő felhívását...” Egy év t£lt el azóta, hogy a Pest megyei Hírlapban megje­lent ez a hír, aktuálisnak — időszerűnek — találtuk tehát, hogy megnézzük, mi történt a zocialista együttműködési meg­állapodás aláírása óta. Olajfogadásra képes — Hol tart ma az építkezés, jelentett-e valóban valami se­gítséget a résztvevők önként vállalt, úgy is mondhatjuk, be­csületbeli kötelessége? — kér­dezzük Hortolányi Elemért, a DKV beruházások szakszerve­zeti intéző bizottságának a tit­kárát. — Tavaly nyáron, amikor, úgy láttuk, nem sikerül tarta­ni a hetekre, napokra lebontott ütemezési tervet, tanácskozás­ra hívtuk össze mindazokat, akik az együttműködést vállal­ták. Közösen megbeszéltük ki­nek mi a további teendője, megvitattuk mi nehezíti a munkát, s hogy miként tart­hatjuk be a tervezett határ­időt. — Végül is, sikerült... — A Jugoszláviából érkező Adria kőolaj-távvezeték ma­gyarországi szakaszának igen fontos része a százhalombattai szivattyúállomás és tartály­park, elkészültünk a teljes be­ruházás 1978-ra előirányzott részével. Pontosabban: a rend­szer olajfogadásra képes volt decemberben. — Ez így kimondva roppant egyszerűen hangzik... — Pedig voltak nehézsége­ink menet közben. Ezek leküz­désére sokat tett az egész be­Korábban szabadult fel ruházásért védnökséget válla­ló siófoki Gáz- és Olajszállító Vállalat KISZ-bizottsága. Em­lítésre méltó ezen kívül az is, hogy vállalatunk ifjúkommu­nistái nemcsak társadalmi munkát szerveztek többízben, hanem nyolc alkalommal úgy­nevezett zöldutas leveleikkel szerezték meg az éppen hiány­zó, nélkülözhetetlen anyagokat. Intéző bizottságunk irányításá­val pedig élénk munkaverseny bontakozott ki. Minden a helyén Nehezül a terep, beszélgetés helyett most már a lábunk alá keli figyelnünk. Az eső áztatta agyagos talaj több mint ven­dégmarasztaló, veszélyesen csúszik. Cipőinkre vastagon ta­pad a sár, megkönnyebbülünk, amint végre szilárd, betonte­repre érünk. Mellettünk, fö- lénk magasodik a már két tel­jesen kész és a két másik, most születő óriási tartály. Szilágyi József, a Gáz- és Olajszállító Vállalat műszaki csoportvezetője — ő a fogadó- állomás beruházásának a fe­lelőse —, itt vár bennünket. — Összesen 120 ezer köbmé­ter olajtárolótér létesítését irá­nyoztuk elő, kizárólag a Cseh­szlovákiába továbbítandó olaj időnkénti tárolására. Tehát olyankor, ha valamilyen ok miatt nem küldhetjük azonnal tovább az olajat — magyaráz­za. — Egy-egy tartály 30 ezer köbméter űrtartalmú; a Che- pos Csehszlovák Tartályépítő Vállalat nálunk ismeretlen technológiával készítette. Csak néhány métert kell to­vább mennünk, s máris a szi­vattyúállomáshoz érkezünk. A szivattyúteret és a szivattyú­kezelőteret az Üt- és Vasútépí­tő Vállalat szakemberei alakí­tották ki, ám a motorok elhe­lyezése és a technológiai sze­relés a Plynostáv csehszlovák vezetéképítő konszern munká­saira várt. — Látszólag idén, a beruhá­zás második ütemében keve­sebb a beruházók és a kivite­lezők dolga. Igaz ez? — Csak látszólag — mondja kalauzolónk. — Igaz, hogy gya­korlatilag minden a helyén van, de ez nem jelenti azt, hogy készen vagyunk. Most kötik össze véglegesen a tar- tálypark és a szivattyúállomás közötti vezetékrendszert és folyik az állomás még el nem készült rendszerének a tech­nológiai szerelése is. Ha a nyo­máspróbát befejezzük, tárolni is tudjuk az érkező olajat. Decemberre automatika A borús időjárás nem köny- nyíti a szivattyúállomáson dol­gozók munkáját. A funkciópró­bát — ennek során ellenőrzik minden rendben van-e, és hogy az áram megforgatja-e a mo­torokat — nem végezhetik eső­ben. Felépült tavaly a fogadóál­lomás központi épülete is, ahol a diszpécserközpont és a hír­közlő apparátus is székel majd. A nagy teremben, ahová elő­ször belépünk, szinte elvész a kis vezérlő pult; modem gye­rekjátéknak tűnik. — Ez az állomás szíve és agya — mutatja a műszaki csoportvezető, ám most élette­lenek a zöld-piros-narancssár- ga gombok. — Egyelőre mecha­nikusan működtethetjük innen a szerelvényeket. Pontosan megfigyelhetjük majd a gép­egységek, szivattyúk, motoros, tolózárak, hajtóművek megfe­lelő üzemeltetési paramétereit, műszaki adatait. Irányításra és ellenőrzésre egyaránt alkalmas ez a készülék. Ma még ugyan csak mecha­nikus módon fogadhatnák az olajat az állomáson, de de­cemberre befejeződik a műsze­rezés teljes automatizálása is. 1980 közepére pedig — az ere­deti tervek szerint — kiépítik az Adria kőolaj-távvezeték szi­vattyúállomásainak és -vonali létesítményeinek úgynevezett telemechanikai rendszerét. Ami nem jelent egyebet, minthogy a jugoszláv határtól a cseh­szlovákig, automatikusan irá­nyítható lesz az egész rend­szer. Tízmillió tonna — Ez már a holnap, vannak azonban még tennivalók az idén is. Melyek az utolsó si­mítások? — Amint valamennyi tech­nológiai szerelés befejeződik, következik a csőrendszerek és a helyszínre telepített berende­zések festése és szigetelése. Ezenkívül hátra van még a végleges úthálózat kiépítése és a tereprendezés. Vagyis a fogadóállomás külső arculatá­nak a kialakítása. Addig is a beruházók munkáját lassan át­veszik az üzemeltetők; folya­matosan adják át a rendszert. Visszafelé könnyebb a dol­gunk, nem kell kilométereket' gyalogolnunk. Az értünk kül­dött Volga jól megfekszi az utat, bírja a gödröket. A ve­zető — csehszlovák, egyetlen szót sem tud magyarul — biz­tos kézzel markolja a volánt. A kocsiból még impozánsabb- nak hatnak az óriáskígyókként tekergő csövek, s a lassan tá­volba tűnő tartályváros. Ha meggondoljuk, hogy 10 millió tonna olaj szállítására lesz alkalmas az Adria. és, hogy Közel-Keletről és Észak- Afrikából érkezik a magyar városba ... Nagyszerű tettekre képes az ember. D. Gy. Ami szemnek, szájnak ingere Ehető fatörzs az asztalon A világ legédesebb fatör­zsével találkozhattak a kedd délutáni cukrászbemutatón a vámosmikolai eszpresszó ven­dégei. A csokoládéból és pis­kótatésztából készült műre­mek azonban csak egy része volt annak a sok finomságnak, amely alatt az asztalok való­sággal roskadoztak. A szobi Áfész március vé­gén nyitotta meg a mintegy 100 ezer forintos költséggel felújított presszót, amely ott­hont adott a bemutatónak. Rasman István igazgatósági elnök elmondta, hogy egy régi ruházati bolt és raktárhelyi­ség átalakításával új cuk­rász- és hidegkonyhai készít­ményeket gyártó üzemet épí­tettek. A beruházás költségei meghaladták a hárommillió forintot. A tervek szerint az üzem az Áfész területéhez tartozó 16 községet látja el termékeivel. Az idén mintegy 3 millió forintos forgalomra számítanak. Az üzem vezetője, Horváth József a főváros legpatiná­sabb cukrászdájában, a Vö- rösmartyban — vagy ahogy többen ismerik, a Zserbóban — szerzett bőséges szakmai tapasztalatokat, s vendéglátó ipari főiskolai végzettsége i: biztosíték arra, hogy az üzerr. a nyári idegenforgalmi sze­zonban is valamennyi igény, ki tud elégíteni. Az Áfész már megszervezte a zavarta­lan szállítást is. Ami gondot jelent: szakem­ber híján csak várhatóan má­jus elejétől tudnak hidegkony­hai készítményeket gyártani, s a cukrászüzemben is elkelne egy-két hozzáértő kéz. A hely­zet javítására a szövetkezet cukrásztanulókkal kötött szer­ződést; a két fiatal várhatóan a nyár elején munkába áll V ámosmikolán. A presszók felújítása nem alkalomszerű, az Áfész éven­ként 1,5 millió forintot költ korszerűsítésekre. Eddig Let- kés, Ipolytölgyes, Bemeceba- ráti, Kóspallag és Márianosztrr vendéglátó egységeit újítottá', fel, s ezeket a boltokat kor­szerű hűtőberendezésekkel i ellátták. Legközelebb a nagy b ^ zsönyi presszó, valamint r vámosmikolai és kemence' bisztró átalakítására kerül sor. A bemutatón az édességet kedvelők 10 százalékos áren­gedménnyel a helyszínen meg­vásárolhatták a cukrászüzem termékeit. F. Z. Móricz Zsigmond emlékezete Ünnepség, előadások, kiállítás a városban i versenyek tarkítják az emlé­kezést a város és a járás is- ' kóláiban. Bekapcsolódott a munkába a Pest megyei Mo­ziüzemi Vállalat is. Ezekben az időkben sűrűbben vetíte­nek majd Móricz-művekből készült filmeket Vácott. Petővári Gyula Moziműsor A váci Kultúr Filmszínház április 12-től 15-ig délután a Keoma című színes, olasz westem-filmet vetíti; este Az erőd című új magyar ka­landfilmet játssza. Vasárnapi matiné: Vadnyugati mackóka­land (lengyel mesefilm). Korábban beszámoltunk ar­ról, hogy január 18-án Vá­cott megalakult a váci Móricz Zsigmond Emlékbizottság, amelynek gyakorlati munkáját két közművelődési szerv, egy vállalat és egy intézmény irá­nyítja: városi és járási köz- művelődési felügyelők, Dá­niel Kornélné és Péter Pál; a művelődési központtól Iglói Sarolta, a Híradástechnikai Anyagok Gyára közművelődési bizottsága részéről a könyvtá­ros, továbbá a Hazafias Nép­front városi bizottsága. A központi ünnepség — ki­állítással egybekötve — a mű­velődési ház színháztermében lesz 1979. május 11-én, pénte­ken délután 5 órakor. Az em­lékező rendezvényt S. Hegedűs László országgyűlési képviselő, a HNF országos titkára nyit­ja meg. Ezt követi két iroda­lomtörténeti előadás. Az el­sőt dr. Jöcsik Lajos író, köz­gazdász, egyetemi tanár, Mó­ricz Zsigmond Kelet Népe cí­mű lapjának volt szerkesztője tartja, majd dr. Czine Mihály az irodalomtudományok dok­tora, egyetemi tanár elemzi a Móricz Zsigmond életművet. Az eddig felsorolt előadók valamennyien az országos em­lékbizottság tagjai is. Sellei Zoltán előadóművész két no­vellát és három verset mond el. Egyik ezek közül Gulyás Pál debreceni költő kevésbé ismert verse Móricz Zsigmond- ról. Szünet után a váci KISZ- kórus ad hangversenyt Bogá- nyi Tibor karnagy vezényleté­vel. Az irodalmi emlékműsor előtt fél 5-kor nyílik meg a művelődési ház aulájában a Móricz Zsigmond Emlékkiál­lítás, melyet dr. Koncz Károly, a HNF városi bizottságának el­nöke nyit meg. Ez a kiállítás a Híradástechnikai Anyagok Gyára közművelődési bizottsá­gának támogatásával jött lét­re, amit az emlékműsor be­fejezése után a váci tanulóif­júság számára az iskolákban is bemutatnak. A képanyagot a szerkesztő úgy válogatta össze, hogy a tanulóifjúság és a néző reális képet kapjon a nagy magyar kritikai-realista írónk életéről. Az emlékműsor minden részvevőjének a Hazafias Néo- front Vác Városi Bizottsága és a Híradástechnikai Anyagok Gyára alkalmi emléklapot ad át a hangverseny előtt. A mű­sort részletező plakát és dí­szes meghívó invitálja majd a város lakosságát a rendez­vényre. Természetesen, menet köz­ben, egész éven át Móricz Zsigmonddal kapcsolatos ve­télkedők, próza- és versmondó országos döntőben negyedik leli, s ennek jutalmául nyom­ban megkapta a szakmunkás­bizonyítványt. Bea Ágnes, a Dunakanyar Vegyesipari Ktsz fodrászta­nulója a szakma kiváló ta­nulója verseny járási, illetve megyei döntőjében első, az

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom