Pest Megyi Hírlap, 1979. április (23. évfolyam, 77-100. szám)

1979-04-12 / 85. szám

Társadalmi munkások Épül az étterem A János utcában, a szolgál­tatóház és a Patyolat közé éke­lődve, épül a Gödöllő és Vidé­ke Áfész új vendéglátóipari egysége. Az elmúlt szombaton és vasárnap hetvenen dolgoz­tak kommunista műszakon az építkezésen. Az áfész kereske­delmi főosztályának, a Blahá- né úti és a veresegyházi laka­tosüzem dolgozói az épületele­mek összeállításában, szerelé­sében vettek részt. A több helyiségből álló, öt­száznegyven négyzetméter alapterületű épület teljes el­készültéig sok munka vár még a szövetkezet építőbrigádjára és a társadalmi munkásokra. A munkálatokat irányító Far­kas János brigádvezető el­mondta, hogy a tervek szerint augusztus 20-ára átadják az új létesítményt. Cs. Bag, Hévízgyörk Ismerkedés a szőkébb hazával Kirándulásra készülődnek a tagi és a hévízgyörki nyugdí­jasklub tagjai, akik az elmúlt években hazánk sok szép tá­jával, nevezetességével meg­ismerkedtek már. A többi kö­zött jártak Aggteleken, Esz­tergomban, Egerben, a Bala­tonnál. A bagiak legközelebbi kirándulásukon szűkebb ha­zájukkal, a Galga völgyével is­merkednek; felkeresik Gö­döllőt, Szadát, Veresegyházat, Galgamácsát. Megnézik a kör­nyék műemlékeit, ellátogat­nak a múzeumokba s betekin­tenek a néphagyományokba is. A hévízgyörkiek, akik ezt az utat már végigjárták, most a vácrátóti botanikus kertbe készülnek, majd Vác neveze­tességeivel szeretnének meg­ismerkedni. Ellátogatnak a fő­városba is, ahol a koronázási emlékeket nézik meg. — Hat előadást tartanak a népszerű magyar történelem sorozatban a, fiataloknak a péceli Szemere Pál művelődé­si házban. Ugyancsak az ifjab- bakat várják a hat vidám ze­nés összejövetelre. Az időseb­bek sem maradnak azonban műsor nélkül. Háromszor lesz alkalmuk zenés programra lá­togatni. VI. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1979. ÁPRILIS 12., CSÜTÖRTÖK 'Mim érdek - kölcsönös segítség Egy település fejlődésében fontos, hogy a helyi tanácson kívül az ott működő vállala­tok, intézmények, gazdasági egységek mennyire viselik szívükön a gondok megoldá­sát, megtesznek-e minden tő­lük telhetőt a köz gyarapodá­sáért. Különösen áll ez a né­hány ezres lélekszámú köz­ségekre, ahol a legfőbb mun­kaalkalmat a termelőszövet­kezetek adják, s a legtöbb se­gítséget is tőlük várhatják a falvak. A Szilasmenti Terme­lőszövetkezet határa Gödöllő­től a fővárosig terjed, s alap­vetően meghatározza nemcsak tagjai, hanem a területen le­vő községek boldogulását is. Csömör A községek, nagyközségek tanácselnökeinél tett látoga­táskor elsősorban arra vol­tunk kíváncsiak, milyen kap­csolatot sikerült kialakítaniuk az egyesülés óta alaposan meg­nőtt termelőszövetkezettel, vagy annak kerületeivel, s mi­lyennek ítélik a gazdaság és a tanács együttműködését. Csömörön Paulovics Mihály tanácselnök a kapcsolattartás számtalan lehetőségét említet­te: — A legszorosabb kapcsola­tunk természetesen a szövetke­zet csömöri kerületével van. Az itt dolgozók többségükben helyi lakosok, akik közvetle­nül is érdekeltek abban, hogy gyarapodjon a község. A min­dennapi munka során megis­merjük egymás gondjait, ered­ményeit. s ha kell, kölcsönö­sen segítünk. Teljesíthetetlen kéréssel a tanács sem fordul a szövet­kezethez. A felsorolt példák jól mutatják ezt. A munka­csapatok, a szocialista brigá­dok készségesen segítettek rendbe tenni az óvodát, a la­katosüzem dolgozói az álta­lános iskolát patronálják. A községben kevés a betonút, s a földutak karbantartása is sok nehézséget okoz. A tava­szi nagy esőzések után a szö­vetkezet földgyalui eltüntetik a kátyúkat, járhatóvá teszik a télen alaposan megrongáló­dott utakat. Nagyiarcsa A kétezres lélekszámú Nagy- tarcsán különösen örültek a szövetkezetek egyesülésének. Mészárosné Nyéki Ilona, a községi tanács elnöke: — Hittük, hogy egy nagyobb közösségben még sikeresebben tevékenykedhetünk a község és a szövetkezet gyarapodásá­ért. S nem is csalódtunk. Ki­egyensúlyozottabb lett az együttműködés, mint azelőtt volt. Öröm számunkra, hogy a szövetkezet vezetése magáénak érzi gondjainkat. A legtöbb segítséget a konkrét építésben kapjuk. Tavaly május elsején volt az alapkőletétele a hat tantermes általános iskolánk­nak. A községnek nagy szük­sége van erre az iskolára, de kivitelezőt nem sikerült talál­nunk. A szövetkezet vállalta ezt a szerepet, ök építik pél­dául a pedagóguslakásokat is. Nagytarcsa azzal a ritka eredménnyel dicsekedhet, hogy valamennyi óvodába jelentke­ző apróságnak helyet tudnak biztosítani, s ebben is szere­pet játszott a tsz támogatása. S ha kisebb-nagyobb munkák­hoz erőgépet kérnek, rend­szerint meg is kapják éppúgy, Helytöriénef Bírók és deákok Veresegyházon A XIV—XV. századra már minden bizonnyal kifejlődött és országosan elterjedt a fa­lusi bírói szervezet. Megléte a Gödöllői-dombság falvaiban is több okleveles adattal iga­zolható. Amikor 1430-ban Zsigmond király parancsára az óbudai káptalan elvégezte Veresegyház és Szada határ­járását, a gödöllői falubíró, László tiltakozott Borbála ki­rályné nevében, akinek bir­tokában volt Gödöllő. Siká­tor — a mai Sikátor-puszta Fót határában — másként Szentmárton vagy Mezőszent- márton három részre osztása­kor, 1424-ben említik Lőrinc nevű falubíráját is. Hosszú fejlődés A későbbiekben a falusi közigazgatásban nagy szerep­hez jutó nótáriusi állás törté­netileg a deákság körében ke­letkezett és a különböző korai elnevezések — litteratus, ma- gister — jelzik a képzettség fokát és azt. hogy a korai idő­ben a falusi közigazgatás írá­sos teendőit a tanítók, iskola- mesterek vagy vándordeákok végezték. Veresegyházi Bene­dek litteratus 1400-ban ki rályi emberként vett részt Isaszegen egy részbirtokos be­iktatásán. A margitszigeti apácák Ökörteleke — Gödöl­lő és Kerepes között elpusz­tult település — nevű birtoká­ba való beiktatásakor 1470- ben jelen volt Barnabás, ke- repesi bíró és Gödöllőről Gé­léi Miklós deák. Sajnos a középkori magvar állam bukásáig terjedő idő­ből semmilyen adat sem is_ meretes Szada és Veresegyház miként a községi sportkör tag­jai az autóbuszt, amely a mér­kőzésekre viszi őket. A székhelyen Senki sem próféta a saját hazájában — summázhatjuk a kerepestarcsai tanácson hal­lottakat. Vicsotka Gyuláné ta­nácselnök és Kökény Lászlóné, a nagyközségi - pártbizottság titkára alig több mint egy esz­tendeje tölti be tisztségét, s a rövid idő tapasztalatai alap­ján alakította ki véleményét is. — Sokat fejlődött a község az utóbbi években, de talán nem olyan mértékben, mint szerettük volna — mondja a tanácselnöknő. Kétségkívül jobb lett a kapcsolat a szö­vetkezettel, de van még ten­nivalónk bőven. Sok a közös rendezvényünk, a szilasmen- tiek szakemberei gyakran tar­tanak előadásokat időszerű té­mákról; a sportpályák füve­sítéséhez fűmagot kaptunk, s ha kértünk sódert, szállítóesz­közt is adtak hozzá. — S mégis miért van hiány­érzetünk? — kérdez Kőkény Lászlóné, s válaszol is: — Szeretnénk, ha jobban ott­hon éreznék magukat a szi- lasmentiek is a községben. Legégetőbb gondunk, hogy ke­vés az óvodai férőhely a köz­ségben. Sajnos jó néhány ké­relmezőt, köztük a szövetke­zet tagjait is el kellett utasí­tanunk. Jó lenne, ha segíte­nének az óvoda fejlesztésében. — A kerepesi és a kistarcsai sportkör egyesülésével talán megoldódik sportolóink utazta­tása is. A Móra Ferenc ut­cában lakók elég sokat szen­vednek a sóderszállítás nyo­mán felszálló portól, az elha­gyott kavicsbányák mielőbbi feltöltése is fontos lenne, hogy ezeken a helyeken zöldöveze­teket létesíthessünk. A nagy­község lakói igénylik azt is, hogy a szövetkezet termékeit itt is meg lehessen vásárolni, akár a piacon, akár az üzletek­ben. A kistarcsaiak különösen sokat panaszkodnak a zöld­ségfeldolgozóból szálló nem éppen kellemes illatokra. — Természetesen ezek kö­zös gondok — veszi át a szót Vicsotka Gyuláné. Ami a köz­ségnek fáj, az a tsz-nek is és viszont. Nagy segítség, hogy közművelődési munkánkat évi 40 ezer forinttal támogatják, hogy a szocialista brigádok a kerepesi sportpálya építésénél segítettek, hogy az irodaház dolgozói kommunista szomba­tot szerveztek, s a munkabért a bölcsődének ajánlották fel játékvásárlásra. De tudjuk, érezzük, hogy a fent felsorolt témákban is előreléphetünk, ha a jó kapcsolatot kölcsönö­sen tovább szélesítve segítjük egymást. A közösség gyarapo­dását szolgáló ötleteknek nem vagyunk híjával! G. M. A gyermekközösségek szerepe Pedagógusnapok az egyetemen Megyénkben négy helyen — Cegléden, Érden, Gödöllőn és Vácott — kétnapos rendez­vény kezdődött tegnap a Pe­dagógusok Szakszervezete me­gyei bizottsága és a megyei pedagógustovábbképző szer­vezésében. A harmadízben tartott me­gyei pedagógiai napok gödöl­lői programját az Agrártudo­mányi Egyetemen délelőtt tíz órakor nyitotta meg Benedek János, a városi tanács elnö­ke, majd Kiss Béláné, a Pe­dagógusok Szakszervezete me­gyebizottságának titkára tar­tott beszédet Egyebek mellett szólt arról, hogy időnként a gyerme­keinket nevelő pedagógusok számvetése végzett munkájuk­ról rendkívül fontos. Elemez­te annak a nagyfokú társa- sadalmi segítségnek a hatását, amely az iskolák és óvodák építésében megnyilvánult, s még napjainkban is tart. El­értünk arra a szintre, hogy — ha gondjaink vannak is — a felsős tanulók több mint 99 százaléka szakrendszerű okta­tásban részesül. A tárgyi és személyi feltételek megterem­tése azonban csak az egyik fontos kellék, mondotta, a döntő tényező a rátermett pe­dagógusok munkája. Öröm az is, hogy egyre több fiatal pe­dagógus kerül az oktatói kar­ba, de az is, hogy beilleszke­désüket általában jól segítik . helyi tanácsok és az iskola: kollektívák. Gödöllőn ebbe. az évben érettségiznek a Törő. Ignác Gimnázium és Óvónő Szakközépiskolában azok a fiatalok, 30-an, akik néhány éve óvónői pályára jelentkez­tek. A pedagógusnapok gödöllői programjának első napján, a megnyitó beszéd után dr. Kozéki Béla kandidátus, az MTA Pszichológiai Intézeté­nek tudományos főmunkatár­sa tartott igen érdekes elő­adást Az iskola, mint az em­beri kapcsolatok rendszere címmel. Egyebek közt arról a felelősségről szólt, amely a pedagógusokra hárul, amikor munkájukkal egyszerre szol­gálják a gyermekek és a tár­sadalom érdekeit. Ebben a kapcsolatrendszerben azonbar vannak olyan dolgok, amelye'. nem tartoznak bele az iskola, munka szervezésébe, tervezé­sébe, de mégis a “legfontosab­bak. Ilyen kérdés a pedagó­gus hatása a gyermekekre, vagy ilyen a szülő, a pedagó­gus és a kis közösségek embe­ri kapcsolatának jelentősége is. Az előadást követően, az el­ső napon tizenegy referátur és számos hozzászólás hang zott el. F. I. SPORT-SPORT —SPORT —SPORT— SPORT Járási labdarúgó-bajnokság Gólzáporos győzelmek Néhány érdekesség az e heti szövetségi napról. A járási II. osztályban szereplő őrbottyá- niak másodszor sem jelentek meg a mérkőzésre, ezért tö­rölték őket a bajnokságból. A GEAC—Galgahévíz találkozót az egyetemisták kérésére ké­sőbbi időpontban játsszák le. Április 2-án és 4-én ifjúsági válogatott mérkőzés volt Rác­kevén. A beválogatott Lázár (Dány), Kolompár (Valkó) nem jelent meg, ezért május 16-ig eltiltották őket. Bolhást (Gal­gahévíz) ugyanezért a bajnok­ság végéig tiltották el, figye­lembe véve iskolai eredmé­nyeit. A forduló rövid krónikája: i Túra—Isaszeg 9-0 (3-0). Vezette: Imre (Molnár, Ge­ese). A mezőnyben az isaszegiek kulturáltan játszottak, de a kapura nem voltak veszélye­sek. Túra úgyszólván minden kínálkozó helyzetét kihasznál­ta, ennek köszönheti fölényes győzelmét. Pécel—Zsámbok 3-1 (1-1). Vezette: László (Maszlagé Surman). A sportszerű találkozón szü­net után a zsámbokiak elfá­radtak, ami két pontjukba ke­rült. Bag—HMSE 2-8 (1-1). Vezette: Legéndi (Darnyik, Urbán), A bagiak kapust is cserél­tek, de ez sem segített. A HMSE széllel szemben is el­lenállhatatlan volt, s a máso­dik félidőben ontotta a gólo­kat. Mogyoród—Valkó 1-0 (1-0). Vezette: Czene (Bodor, Keg- lovics). Közepes színvonalú mérkő­zés, sorsát egy 16 méterről küldött kapáslövés döntötte el. HÁROM SPORTÁGBAN Az emlékverseny legjobbjai Tizennyolc csapat részvételé­vel rendezte meg a városi— járási sportfelügyelőség, a KISZ városi, valamint járási bizottsága a felszabadulási ké- zilabda-villámtornát. A nők között az erdőkertesi csapat lett az első, a férfi ifjúsági ku­pa az aszódi gimnazisták bir­tokába került. A felnőtt férfi­versenyben az ikladi Ipari Mű­szergyár Váci Mihály alapszer­vezetének csapata bizonyult a legjobbnak. Az április 4-e tiszteletére rendezett labdarúgótornára 26 csapat nevezett. A kispályás összecsapások végeredménye: 1. Vízmű, 2. Áfész, 3. Barátság. A tekézők is felszabadulási emlékversenyen mérték össze tudásukat. A GSC tekepályá­ján hatvanan indultak. A nők egyéni versenyében az áram­mérőgyári Szlifka Pálné győ­zött. A női csapatversenyt a rendelőintézetiek nyerték. Fér­fi egyéniben két kategóriában folyt a verseny. Az igazolt já­tékosok között Buzsik János (GSC) gurított a legjobban. A nem igazolt résztvevők között a gépgyár színeiben induló Urbán Andrásé lett az arany­érem. A férfi csapatversenyt az Elektromos nyerte. Veresegyház—Hévízgyörk 2-0 (1-0). Vezette: Széki (Födi). A mérkőzést Erdőkertesen játszották. A veresegyháziak javuló formáját bizonyítja, hogy két találkozóból három pontot szereztek. Ezen a va­sárnapon közepes színvonalú összecsapáson szerezték mega két pontot. Dány—Aszód 2-2 (0-1). Vezette: Sóti (Máté, Lovász). Igazi rangadót vívott a két csapat, két ellentétes félidő­vel. Az első játékrészben az aszódiak, a másodikban a dá- nyiak bizonyultak jobbnak. Kiemelkedő teljesítményt nyújtott a dányi Baglyas, aki a védelem oszlopa volt. Ez történt a II. osztályban: Isaszeg II—Kerepestarcsa 2-1 (0-0). Vezette: Mészáros (Burko- vics). A kerepestaircsaiaknál ba) volt az orvosi igazolásokkal, ezért csak kilenc játékossal ve­hették fel a küzdelmet. Domony—Nagytarcsa 2-1 (0-1). Vezette: Palotai. A döntetlen igazságosabb lett volna. A bajnokság állása: I. osztály: 18 13 3 2 55-22 29 18 10 8 — 42-19 28 18 12 3 3 60-26 27 18 11 2 5 38-26 24 18 10 3 5 40-26 23 18 8 6 4 38-20 22 18 10 1 7 47-28 21 18 9 1 8 32-38 19 18 8 1 9 37-29 17 18 4 4 10 31-50 12 18 4 2,12 25-36 10 18 3 1 14 25-52 7 17 3—14 21-69 6 18 1 1 16 15-65 3 1. Aszód 2. Dány 3. HMSE 4. Pécel 5. Zsámbok 6. Túra 7. GEAC 8. Bag 9. Valkó 10. Mogyoród 11. Veresegyház 12. Hévízgyörk 13. Galgahévíz 14. Isaszeg Csiba József Teke > Bajnokság — négy csapattal Megkezdődtek a küzdelmek a járási tekebajnokságban, amelyből tavaly a gödöllői és az aszódi első csapat jutott fel a megyei csoportba. Az I. forduló eredményei: Gödöllő II—Gödöllő III 6-2, Cinkota—Aszód II 1-7, Aszód II—Gödöllő III. 7-1, Gödöllő II—Cinkota 7-1. Gödöllő II— Aszód II 6-2, Cinkota—Gödöl­lő III 2-6. Az I. forduló végeredménye: 1. Gödöllő II 2. Aszód II. 3. Gödöllő III. 4. Cinkota 3 3-19-5 6 3 2 — 1 16- 8 4 3 1—2 9-15 2 3 — 3 4-20 0 1 mintegy 80 családnév között. Figyelemre méltó azonban, hogy három Kovács nevű csa­lád is él a faluban, közülük Kovács Dimitri küldönc Gödöl­lő faluba. A küldöncöknek egész hálózata bontakozik ki a török összeírásokból, Rátót- ról Bodor Tamás fia Benedek a küldönc Veresegyházra, Szentmiklósra — ma Örboty- tyán része — Becsi Pál fia Antal küldönc ugyancsak Ve­resegyházra. Szada ebben az időben a tímárbirtokok sorá­ba tartozik, Veresegyház pe­dig 1562-re a szultáni hász- birtokok sorába került és szintén a mezővárosi fejlődés útjára lépett. Házas zsellér A váci püspökség 1578-ból származó urbáriuma szerint Veresegyházon Tóth Lukács egésztelkes jobbágy a bíró, az ő bevallása alapján készítet­ték az urbárium falura vo­natkozó részét, s ebben is szerepel az egykerekű malom, amelyik a Széles vízen (Zö- les wyz) áll, valószínűleg a ma is létező veresegyházi tó gátján. Bíró István házas zsellér a neve szerint bírósá­got viselt ember lehetett. Sza- dán ugyanakkor Jász Mátyás egésztelkes a bíró és Kovács Bertalanban a falu kovácsát vélhetjük. Egy másik urbá­riumban, 1589-ben, a veres- egvházi Bíró Mihálv és Bíró György neve tűnik fel. A szá­zadvégi, 1580-as és 1590_es tö­rök összeírások szerint is Veresegyházon mindig megta­lálható egy deák és egy ko­vács. Horváth Lajos közigazgatására nézve. A tö­rök hódítást követően — ez a vidék 1541-ben hódolt — Ve­resegyházon már szinte teljes egészében megtaláljuk a köz- : igazgatás szervezetét, illetve azokat a mesterembereket és műhelyeiket, akiknek mindig is több-kevesebb kapcsolatuk volt a falu szervezetével. Mi­vel a XVI. századi források­ból egyszerre felrajzolhatóvá válik a közigazgatási szerve­zet, fel kell tételeznünk, hogy az ekkori állapot egy hosszú fejlődés eredménye. A budai szandzsák legelső, 1546-os összeírásából Biró Gergelyben kell a veresegyhá­zi bírót sejtenünk, segítőtársa pedig Diák Dimitri, aki a ne­ve szerint egyben a tanító is lehetett. Bercsik Kovács Ba- racsin nyilvánvalóan a falu ko­vácsa, rajta kívül még egy Kovács nevű él a faluban. Mészáros Imre neve is elárul­ja viselője foglalkozását. Bor­sos Balázsról pedig a követ­kező, 1559-es összeírás világo­san megmondja, hogy molnár és malma egy kerékre jár. Az 1559-es összeírás közli, hogy Diák Dimitri időközben meg­halt, helyére nyilván az a Kelemen diák lépett, akit az újonnan beköltözöttek között találunk. Küldöncök hálózata Szadán az 1546-os, 1559-es és 1562_es összeírásokban nem találunk a közigazgatási szer­vezetre utaló nevű lakosokat, egyetlen bíró, deák, molná’’. mészáros sem fordul elő a

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom