Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

xMiiap 1979. MÁRCIUS 10., SZOMBAT Jubileumi könyvnapok SZÖVETKEZETI MEGNYITÓ NAGYKŐRÖSÖN Az ide! ünnepi könyvhetet Június 1 és 8 között rendezik meg — jelentették be a könyvhét szervező bizottságá­nak pénteki ülésén. Az 50. év­forduló tiszteletére a fővárosi megnyitót a VIII. kerületi Blaha Lujza téren, a hajdani Nemzeti Színház helyén tart- jáK. Az országos vidéki meg­nyitó Miskolcon lesz, 1927- ben a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Egyesületé­nek miskolci közgyűlésén ja­vasolta első ízben Supka Géza, a Literatúra című folyóirat szerkesztője, hogy „hazánkban könyvnap tartassák, amely könyvnap a magyar kultúrá­nak egyetemes nemzeti ün­nepe legyen”, a szövetkezeti könyvterjesztés ünnepi meg­nyitójának Nagykőrös ad ott­hont. A gyermekek nemzetközi évét is köszöntik az ünnepi könyvhéten: a magyar gyer- í mekkönyvkiadás egész törté- j netét felölelő nagyszabású ki- ' állítás nyílik Budapesten. Az ünnepi könyvhéten megemlé­keznek a magyar irodalom két jeles alkotójáról, a száz éve született Móricz Zsigmondról és Móra Ferencről is. A terjesztő vállalatok az idén is gondoskodnak arról, hogy minél több helyen meg­jelenjék az utcán a könyv, sok­száz sátor, könyvutca, -tér, -udvar nyílik majd az ünnepi alkalomra. Kulturális élétünk jelentős eseményére több mint száz új­donsággal jelentkeznek a ki­adók. Ismét megjelennek a népszerű antológiák, a Körkép 79, a Szép versek 78, a Ri­valda 77—78. Egyetemi előkészítők Tavasszal ismét indít inten_ zív egyetemi előkészítő kollé­giumokat a TIT József Attila Szabadegyeteme. Ezúttal nyolc tárgyból segítik az egyetemre, főiskolára készülőket a társu­lat budapesti szervezetének szakosztályai, tagjai, egyetemi oktatók, illetve középiskolai tanárok. Az előző évek ta­pasztalatait felhasználva a biológiai, a fizikai, a kémiai, a matematikai, magyar nyelv és irodalmi, a történelmi, a politikai gazdaságtani, vala­mint a közművelődési téma­körökben bővítik a jelentke­zők ismereteit, kiemelten fog­lalkozva példamegoldásokkal. A matematikai és a fizikai kurzusok az írásbelin kívül a szóbeli vizsgára is felké­szítenek: a tanfolyam első felében az írásbeli, második részében a szóbeli felvételi­hez adnak elméleti és gyakor­lati tanácsokat. A biológiára készülők — újdonságként — a tantárgytesztekkel is ellen­őrizhetik ismereteik gyarapo­dását. Két nyár között — félidőben MEGHOSSZABBÍTOTT OLVASÓTÁBOROK Az országosan is egyre szé­lesedő olvasótábori mozgalom szervezésében Pest megye szép eredményeket ér el: az utóbbi években nyaranta már húsz tábor nyitja ki kapuit az álta­lános iskolások, szakmunkás- tanulók, középiskolások, fiatal munkások előtt. Az olvasótábor, ahogyan a Hazafias Népfront Országos Tanácsának módszertani út­mutatója írja, „alkalmas kö­zösségi nevelési forma, és az intézményes keretek nyújtotta lehetőségek intenzív kiegészí­tője. Az olvasótábor-mozgalom célul tűzte ki a 12—20 éves fiatalok ön- és társadalmi is­mereteinek fejlesztését, cselek­vőképességük fokozását”. Közösség alakult Ez a törekvés azt is feltéte­lezi, hogy a táborok munkája nem szakad meg a kellemes nyári két hét elteltével, hogy egész évben tovább él a nyá­ron kialakult közösség. Az egyéni, baráti kapcsolatok elő­segítésén túl törekedni kell ar­ra is, hogy a fiatalok folyama­tosan, szervezett keretek kö­zött találkozzanak egymással, és a táborban kialakult szem­léletmóddal, tevékenységek­kel. Csonka Mária, a megyei könyvtár előadója szerint né­hány helyen eredményesen végzik a nyári táborozás hatá­sait erősítő folyamatos közös­ségi munkát. — Először a ráckevei járás­ban ismerték fel, hogy a nyá­ri két hét önmagában kevés. A leányfalui német anyanyel­vi olvasótábor sem fejeződik be a táborzárással. Említhetem példaként a tavaly év elején Magyarkúton, fiatal termelő­szövetkezeti csoportvezetők számára rendezett tábort is: ebben az évben arra töreked­tek a szervezők, hogy ugyan­azok vegyenek részt a foglal­kozásokon. — Elkezdte a folyamatosság feltételeinek megteremtését a megyei könyvtár is. Tavefty Vácott, a Pokol-szigeten má­sodszor rendeztünk olvasótá­bort cigánytanulók részvételé­vel. Október elején összehív­tuk a gyerekeket, a megye min­den részéből, a korábbi 60 résztvevőből 40 jött el. Leve­títettük nekik a táborról ké­szült filmet, kiállításon láthat­ták saját munkáikat és az őket ábrázoló fotókat. Filmklub a könyvtárban A váci városi-járási könyv­tárban az olvasószolgálatot ve­zető Szertel Juliannának „egyik szeme sír, a másik meg ne­vet”, amikor a Zebegényben fiatal szakmunkások részvéte­lével rendezett olvasótáborról, az azóta végzett munkáról kér­dezem. Hogy miért nevet az egyik, nem is kell kérdeznem, hiszen „olvasótáborból”, jeles­re vizsgázott mindenki, akinek köze volt Zebegényhez. — A tábor megrendezése Pálos István, a zebegényi klub­könyvtár vezetőjének ötlete volt. A programban (többek között) Csalog Zsolt író és Be- retvás András festőművész vett részt, no meg tizenkilenc 16— 28 év közötti szakmunkás, fő­leg a járásból (a tábort negy­ven főre tervezték, de a váciak kiválogatása, kikérése nehéz­ségekbe ütközött). Nem egy könyv elolvasásáról, hanem az ízlés- és tudatformálásról. A zenei, képzőművészeti, irodal­mi és a filmmel kapcsolatos foglalkozások, a játékok, be­szélgetések során tartalmas, mély kapcsolatok alakultak ki. Ezért gondoltunk arra, hogy a közösséget együtt kell tarta­nunk. A folytatás nem is maradt, el, bár nem olyan lett, mint amilyennek elképzelték. Szer­tel Julianna filmklubot szer­vezett a könyvtárban, s Csalog Zsolt és Beretvás András ve­zetésével élénk viták alakul­tak ki a bemutatott rövidfil­mek (pl. Huszprik Zoltán: Tisz­telet az öregasszonyoknak, Sá­ra Sándor: Cigányok, Dárday Pál: Részvénytársaság Külső- vaton) által felvetett kérdések­ről. A személyes találkozásra a filmklub ad alkalmat. — Meggyőződésem — mond­ja Szertel Julianna —, hogy a fiatalok na.gy százaléka igé­nyelné az őszinte vitákat. De a Váctól távol lakók ritkán tud­nak eljönni, ezért is szervez­tünk nyílt filmklubot. Ennek ellenére a résztvevők számát nem tudjuk 20—25 főié emel­ni. És itt nemcsak a szak­munkásokról van szó: az első filmvetítésre értelmiségiek is eljöttek, de elmaradtak. Rá kellett jönnünk arra is, hogy a középiskolás lányokat se na­gyon érdeklik az ilyen rendez­vények, a gépipari szakközép- iskolás fiúkat szerencsére in­kább. Öröm és aggodalom Nem alaptalan Szertel Juli­anna öröme, s nem ok nélküli­ek aggodalmai sem. Az egyen­leg készítésekor azonban még­is nyereségről, s nem veszte­ségről van szó: a huszonöt fia­tal őszinte, baráti közössége, vitalitása nemcsak a résztve­vőkre hat — eredményei, köz­vetve nagyobb közösségekben érzékelhetőek. Az viszont meg­fontolandó tanulság, hogy az olvasótáborok, és a két nyár közötti félidőben, a művelődés ügye nemcsak a táborvezetőkön és résztvevőkön múlik. A né­hány helyen már folyamatos, és a megtorpanások ellenére is sikeres munkát, a családoknak, az iskoláknak, a munkahelyek­nek, a közművelődési intézmé­nyeknek összehangoltadban kell segíteniük. P. Szabó Ernő DAJKA, FUTÓ, TAKARÍTÓ, ADMINISZTRÁTOR Tanulnak tőlük—akaratlanul is (A fűtőt Sanyinak hívták. A vezetéknevére már nem em­lékszem, lehet, hogy soha nem is tudtam. Sanyi fura kis ember volt. Inas kezével lapátolta a sze­net a kazánba, közben hal­kan magyarázta, melyik csap melyik csövet nyitja, azon át hova jut a meleg. A hatodik B-ből vagy öten-hatan jár­káltunk a szünetekben, a lyu­kas órákon hozzá, figyeltük, hogyan dolgozik, s kérdezős­ködtünk: mi az a manometer, hogyan működik a kazán? Sanyi az iskolában laikott. Egyszer este, a szakköri fog­lalkozás után a folyosón ácso- rogtunk. Hegedűszó ütötte meg fülünket. Sanyi játszott a hangszeren. Örökölte a hege­dűt, s önszorgalomból ismer­kedett a kottajegyekkel, a ze­nével, a húrokkal. Nem lettem fűtő. De a ka­zánház képe, a hegedűlő fűtő­fiú emléke máig él bennem.) Fejlődő intézményekben Egy beszámolóból: Pest me­gye alsó- és középfokú okta­tási intézményeiben három esztendeje 4 ezren dolgoztak, ma több mint 6 ezren, nem pedagógusi minőségben. Az óvodákban az 1842 óvónő mel­lett 2029 a dajkák, a takarí­tók, a konyhai dolgozók, a be­tanított és a kisegítő munká­sok száma. Az általános isko­lákban a 6005 pedagóguson kívül 3769-en dolgoznak. A kö­zépiskolák 748 nevelője mel­lett 499-en végeznek egyéb munkát. A nem pedagógus dolgozók 75 százaléka nő, a többségük nehéz körülmények között te­vékenykedik, szinte minden fiziikai munkát elvégez. Pest megye lakosságának gyors növekedésével rohamo­san fejlődnek az oktatási in­tézmények, emelkedik a gaz­dasági, az ügyviteli és a kisegí­tő munkaköröket ellátók szá­ma. (A gimnáziumban Margit né­ni takarította az osztályunkat. Zsémbes volt. A tisztaságot tartotta életcéljának. Egy-egy padban felejtett uzsonnáspa- pír, a padlóra hullott szemét bosszantotta. — Ejnye gyerekek, hát ott­hon is így tartotok rendet? Mit szólna az édesanyátok, ha ott is szétszórnátok az össze­tépett füzetlap-fecniket ? A Kovácsnak pedig mondjátok meg, hogyha a ceruzája és a tornacipője kell neki, engem keressen!... Házsártos hangján bizony lehordott néha mindannyiun­kat. Egy azonban biztos: a Kovács Versatil-ceruzája és tornacipője megkerült, az osz­tályban pedig reggelente tisz­taság, rend fogadott minket. Bevallom, a rend ma sem erősségem. De időnként, ami­kor már zavar a körülöttem összegyűlt papírok, jegyzetek halma, nagytakarításhoz fo­gok. Ügy vélem, a külső ren­detlenség takarhat belső ren­det. Mégis: bántja a szeme­met a dolgok, a tárgyak káo­sza. A kenyérhajat, a kiszá­radt kenyérszeletet pedig fél­reteszem: jó lesz pirítósnak.) A jelentésből kiderül: tar­tós munkaerőhiány a községek iskoláiban nincs, de a városok­ban és az agglomerációban nehezebb a helyzet, hiszen az ipari üzemekben lényegesen magasabb bért kaphatnak a dolgozók. Az agglomerációs te­lepülések kivételével általában megoldott a dolgozók lakás- helyzete, legtöbben saját ház­ban laknak, kevesen szolgálati lakásban. A munkahelyi körülmények nagyon változóak: szociális helyiségek a régebben épült intézményekben alig vannak, az újakban megfelelőek. A konyhai dolgozók helyzete jobb, mert mosdó, öltöző nél­kül nem üzemelhet konyha. Nagy különbségek A technikai felszereltség te­kintetében is nagy a különb­ség az egyes intézmények kö­zött. Az is tapasztalható, hogy a dolgozók tartózkodnak a meglevő gépek használatától, nem ismerik azokat. Feladat tehát a gépek megismerteté­se, akár tanfolyamok szerve­zésével is. Balesetelhárító ok­tatásban általában részesülnek a dolgozók, a gépesítés növe­lésével azonban szükségessé válik az oktatás megismétlé­se. Általános, hogy majdnem minden szociális juttatást biz­tosítanak az édesanyáknak. A jutalomszabadság lehetőségé­vel az intézményvezetők alig élnek, egyesek hallani sem akarnak róla. A kettős bérki­fizetés, a feladat ellátatlansá­ga riasztja őket. Az alacsony fizetésű techni­kai dolgozók segélykérelmeit általában kielégítik. Külön fi­gyelmet fordítanak a több- gyermekes családok rendsze­res támogatására. 1977-ben rendezték a sze­mélyi alapbéreket. Ez jó ha­tással volt hangulatukra, erő­sítette biztonságérzetüket. Ju­talomban, kitüntetésben — a pedagógusokkal arányosan — mind többen részesülnek. (Főiskola, pszichológia tan­szék : UTCÁK ÉS TEREK KUL­TÚRÁJA. Az elmúlt esztendei képzőművészeti világhét mot. tójában megjelölt helyszínek alighanem beszélgetéseink leg­gyakrabban használt szavai közé tartoznak. A hozzájuk tapadó szóösszetételek és tar­talmak — a történelmi emlé­kek mellett — leginkább a vá­sárlást, a randevút, a munká. ba menetelt, a csúcsforgalmat, az esti vagy a vasárnapi sétát idézik. Ami látványukat illeti, az emberek sokáig beérték egy-egy elismerő vagy éppen­séggel elítélő jelzővel. A kul­túrát még elvétve sem hoz­ták kapcsolatba velük. Ma pe­dig utcák és terek kultúrájá­ról beszélünk. Egyszeriben ta­lán túlságosan is tág és le­egyszerűsített ez a megfogal­mazás. Bőséges abban az érte­lemben, hogy a biológiai kör­nyezettől elindulva egyaránt beleértjük a színesre festett házak homlokzatát, a haszná­lati tárgyakat a telefonfülké­től a szemétgyűjtőkig, a reklá­mot, a játszóteret, az öltözkö­dést, tehát a közlekedéstől az új városok telepítéséig mind­azt, ami szemlélődésünk és cselekvéseink közepette egyik meghatározója életünknek. De félő, hogy ez a korántsem tel­jes felsorolás, valamint téma- megjelölés mindössze a fel­színt kavarja meg. A VÁROS AZ EMBERÉRT. Nincsenek adataim, hogy nap­jainkban hol és mennyit., leg­főképpen mit teszünk az utcák Ember és környezete és terek kultúrájáért. Annyit azonban tudok, jártamban-kel- temben tapasztalom, hogy a világhét mottója tovább hat. Nemcsak városainkban, közsé­geinkben váltott ki érdeklő­dést és cselekvő tenniakarást a humánusabb emberi környe­zet megteremtésének igénye, legújabban könyvkiadásunk is hozzájárul ahhoz, hogy ez a téma még jó pár évig napi­renden maradjon. A Corvina nagy érdeklődést kiváltott kö­tetének éppen az az érdeme, hogy nem elégszik meg látle­lettel, egyszeri információadás­sal. Paulhans Peters könyve, A város az emberért tulajdon­képpen védőbeszéd a városi élet mellett, azaz vitairatként is felfogható, hiszen bőséges illusztrációtárában egyaránt akadnak merítésre alkalmas vagy éppenséggel elrettentő szándékkal közölt, tudatunkat ingerlő példák. Peters mást sem tesz, mint megfordítva könyvének a címét, folyamatá­ban vizsgálja: mit tehet az ember a városért, vagyis a szerinte fontosnak tartott ta­golás elve hogyan harmonizál a szűkebb környezet egyedisé­gének és kulturáltságának kö­vetelményeivel. URBANISZTIKA. Igények bedig mindenütt akadnak. Eb­ből fakadnak a köznapi kérdé­sek is: hol és milyen környe­zetben élünk; meddig feszít­hető a rendszerszemléletű be­avatkozás a természet rendjé­be, képesek vagyunk-e váro­sainkat rendezett egészként át­tekinteni; hogyan lehetne a mai urbs-ok lakosainak az éle­tét még emberibbé tenni. Mindezeket azért emlegetjük fel, mert ma már aligha lehet úgy véleményt nyil­vánítani, hogy ne rendelkez­zünk alapfokú urbanisztikai jártassággal. Ehhez nyújt se­gítséget az Urbanisztika című tanulmánygyűjtemény, amely nemcsak hézagpótló, hanem mértékadó is több tekintet­ben. Elsősorban is abban, amit Vidor Ferenc, a kötet szer­kesztője, összeállítója és a be. vezétő tanulmány írója úgy határoz meg, hogy az urba- • nista szakmájában kivétel nél­kül mindenki érdekelt, hiszen „az egyes ember és az egyes társadalmak egyensúlyra tö­rekvései, az állandóan változó természeti, művi és társadal­mi környezettel való mitikus egység, egyben racionális egész-ség vágya a legrégebbi idők óta része az emberiség kultúrájának”. A KÖZÖSSÉGI MŰVÉSZET FELÉ. A már említett Kepes György is hozzászól a vitához. Az Amerikában élő tudós­képzőművész kötete a Magve­tő Gyorsuló idő sorozatában látott napvilágot. Kepes is vallja, hogy kötelességünk azon töprengeni: az új lehető­ségek és formák miképpen kapcsolhatók össze használha­tó és hasznos funkciókkal. Azaz, „teljesen ki kell hasz­nálnunk képességeinket: egy­szerre kell rendelkeznünk a tudós agyával, a festő szemé­vel és a költő szívével. Tudo­mányos ismereteink útján tá­jékozódhatunk az emberek biológiai és pszichológiai igé­nyeiről, és csak így láthatunk hozzá a mesterséges világ új­rateremtéséhez, valamint az ember és a környezet közötti egyensúly helyreállításához.” Mindhárom könyv arra fi­gyelmeztet, hogy ember és környezet kapcsolata folyama­tot és nem egyszeri akciót fel­tételez. Azaz, mindenkinek egyformán részt kell vállalnia szűkebb környezetének alakí­tásában. Mindenekelőtt azért, hogy településeink, utcáink, tereink, házaink a szűkös hasznosságukon túl valódi, em­berhez méltó keretei, helyszí­nei legyenek életünknek. M. Zs. — Szevasz Éva, sok a me­lód? — Akad bőven, miért? — Tudod, készítettem egy 50 oldalas pályamunkát... Le kellene gépelni rendesen, mert egy hónap múlva lesz a diák­köri konferencia, és szeret­nék benevezni. Mennyiért ír­nád le? — Ha két hét múlva jó, ak­kor oldalanként háromért. — Ilyen olcsón masze- kolsz??? — Na jó, látom nem érted. Mennyi az ösztöndíjad? — Ötszáz ... — Mennyit kapsz a szüléid­től? — Tíz piroshasút... — És mennyi az albérlet? És a kaja? És a tankönyvek? Megértettem Évát, az admi­nisztrátort. Azóta is hálás va­gyok neki. Nem lettem admi­nisztrátor sem. De megtanul­tam, miként lehet szívességet tenni.) Ismét a dokumentum nyo­mán: a munkahelyi légkör csaknem mindenütt kielégí­tő. Nézeteltérések, viták forrá­sa a rendszerint túl általáno­san megfogalmazott munka­köri leírás. Az intézményve­zetők jó kapcsolatot tartanak az egyéb dolgozókkal, megbe­csülik, szinte féltik őket, hi­szen sokszor pótolhatatlanok, hiányuk pedig nagy problémát jelent az intézmény munká­jában. Sokan népszerűségnek örvendenek a tanulók, a pe­dagógusok körében, vannak azonban olyan nagy városi is­kolák, ahol a diákok nem ad­ják meg a kellő tiszteletet a takarítónak, a hivatalsegéd­nek. Erre ott akad példa, ahol a pedagógusok és a többi dol­gozók kapcsolata tartózko­dó. Nevelnek Az említett jelentést a Pe­dagógusok Szakszervezete Pest megyei Bizottságának ülésén tárgyalták. Az irat ja­vaslatokkal zárul: indokolt az alacsony, alsó bérhatárok fe­lülvizsgálata, a szakszervezeti bizottsági ülések rendszeresen foglalkozzanak e réteg élet- és munkakörülményeivel. A technikai dolgozók köréből választott tisztségviselőket fo­kozatosan részesítsék szak- szervezeti képzésben, folya­matos felvilágosító, agitációs munkával növeljék szervezett­ségüket, politikai tájékozott­ságukat. Segítsék a kulturális, a művelődési, a közösségi te­vékenységbe való bekapcsoló­dásukat, pontosítsák a mun­kaköri leírásokat... A tanácskozáson mondta dr. Novák István, a Pest megyei Tanács művelődési, osztályá­nak vezetője: — Az oktatásban várhatóan tovább fog nőni a technikai dolgozók aránya. Magasabb képzettségű emberekre lesz szükség. Oktatástechnikusok­ra, gazdaságilag képzett ügy­intézőkre, felkészült iskolatit­károkra, a konyhai gépeket kezelni tudó, szakképzett sza­kácsokra, a takarítógépekhez értő takarítókra, a modem technikát ismerő fűtőkre ... Ugyanott mondta Sárdi La­jos, a Pedagógusok Szakszer­vezete központi vezetőségé­nek titkára: — A nem pedagógus iskolai dolgozó — nevelő tényező. Szerepe személyiségformáló lehet: Sokat tanulnak tőle a gyerekek akarva-akaratlanul is. Nemcsak munkaerő a daj­ka, a takarító, az adminisztrá­tor, hanem személyiség maga is, s jó példája — a rossz is — követésre ingerel. Egy-egy gyerekcsoportot maga köré vonzó iskolai dolgozó néha na­gyobb hatású nevelő, mint a tanár. ★ Az óvodától a diplomáig vé­gigkísérik életünket. Névről ismernek mindannyiunkat, mint tanáraink. Tudjuk gyen­géinket, erényeinket. Észre­vétlenek. A kis igazságtalan­ság is mély nyomot hagy ben­nük, még mélyebbet, ha kö­zöny kíséri munkájukat. Pe­dig nélkülük nehéz lenne. Ta­lán lehetetlen ... Vasvári G. Pál ♦ Á f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom