Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

1979. MÁRCIUS 10.. SZOMBAT xAmtm Új otthonban a régi könyvek Nagy sürgés-forgás volt az elmúlt napokban a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat buda­kalászi gyárában Lovász Já- nosné könyvtáros irányításá­val kiürítették a szakszerve­zeti könyvtár régi, fűtetlen, barátságtalan helyiségét. A szocialista brigádok is besegí­tettek a munkába, gondosan becsomagolták és új helyére szállították a 12 ezer kötetnyi könyvállományt. A vállalat vezetősége úgy döntött, hogy a nemrég avatott leányszállás épületében ad új otthont a könyvtárnak. A szakszervezeti könyvtár avatására csütörtökön délután került sor dr. Czine Mihály professzor részvételével. Beck Tamás, az LSZV vezérigazga­tója ünnepélyes keretek között adta át a budakalászi szakszer­vezeti bizottságnak, illetve a gyár dolgozóinak a könyvek áj birodalmát. U. Gy. Készül a körút A Pest megyei Közúti Építő Vállalat szakemberei hozzá­kezdtek a szentendrei belső körút második, befejező szaka­szának építését. A munkával a nyáron végeznek. Móricz Zsigmond Pócsmegyeren Nyáron a révek, télen csak a híd köti össze a külvilág, gal a szigetet. Itt élnek a szi­getiek, a Duna hordta jó ho­mokon, immáron ezer év óta. Ä négy község II. Endre ki­rály korában települt ide. A török korban a parti lakosság is ide menekült. A sziget jelenéről a fiata­lokkal lehet szót ér . mi, reg. múltat idézni csak a nagyon öreg embereKkel érdc-mes. itt mindig olyasmit termeltek — zöldségét gyümüicsäc — vagy neveltek baromfit, hiszen minden me;>ny.stabeo elro- gyasztotta a nagyváros, Buda­pest. így alakult ki a „kofa­kultúra”. Ez viszont a derék­had emléke. Az ötvenegyné- hány eveseké, és Móricz Zsig- mondé, aki szeretett a szi­geten „gyalogolni”, mert éber riporterösztöne mindig meg­erezte, ha va.arai „tolira való” történt ott. Mondjuk, Pócsme­gyeren. A harmincas években — Annak idején, de régen is vót, úgy a harmincas évek derekán lehetett, suttyó le­génykoromban, ladikoztam. Persze, csak akkor, ha kel­lett... Beszélgető társam — Vitális Józsi bácsi — úgy ítélem in. kább a nyolcvanhoz, mint a hetvenhez van közelebb, negy­venhárom évet élt le a szi­geten. — A leányfalui parton ere­szeltem, vártam, hatba gyün valaki, akinek éppen ilyen la- dikos köll, mint en. Gyűrt is, nagybajszú. nadrágos ember, olyan városi formájú. „Űriem­ber lehet — gondoltam. — Csak az a göcsörtös oot, az hogy került a kezébe?” — Atvinne-e? — kérdi, s botjával a sziget felé bökött. — Oda, Pócsmegyerre. — Át én — válaszoltam tisz- tességtudóan. — Azért va­gyok ... A ladikban aztán rákezdett. Kérdezett az mindenfélét, még azt is: hány korcsma van Pócsmegyeren. Csuda kíváncsi ember vót... Vajon mit kereshetett Mó_ ricz Zsigmond Pócsmegyeren? „Leányfaluból tegnap át­mentem Pócsmegyerre... Pócsmegyeren háztartási is­kola van. Huj, ez nagy dolog. Ilyen itt még nem volt. Ez a négy község... ősi elhagya- tottságban élt mindig, s az utolsó huszonöt év alatt is. mióta itt lakom Leányfalun. A népszokásokat, a gazdasá. gi életet, az egész faint ős: állapotában őrizte meg a Duna ... Má1- a révben meg­lepetés: a télen egv o ysn révházat kar:»arituttak ide, hogy a Rajna partjába is oda­illenék, lapos betontetejévei. A' háztartási iskola kedves ré­gi kis parasztház tiszta szobá­jában van. Két csinos kecs­keméti tanárnő huszonegy pompás kis falusi eladólányt éppen a csecsemőápolásra ok­tat. Délután van, orvosi óra ... Háztartási iskola — No. Vitális Esztike, mi a kanyaró és a vörheny közt a különbség? S a leányka feláll és felel: — A kanyaró és a vörheny közt az a különbség ... Megáll, elpirul, aztán szé­pen elmondja a tüneteket, fel_ sorolja a tüdő-, vese-, mell- hártya- és középfültőgyulla- dásokat, melyek a vörhenynél előállhatnak... A tanítás alatt értesülök, hogy nemcsak háztartási iskola van a fa­luban, hanem' gazdasági téli szaktanfolyam is. Ez nagysze­rű, a következő órára át­megyek oda is ... Növényter­mesztést, állattenyésztést, ker­tészetet és gyümölcstermesztést tanulnak... 184 órán. — Most negyven ilyen tan­folyam van az országban. — Kevés... Hány község van az országban? Senki sem tudja: — Kereken 3333. — Száz év alatt minden köz­ség kap egy ilyen tanfolya­mot ...”. (Az idézett riportrészlet Farsang Pócsmegyeren cím_ mel a Pesti Napló, 1936. feb­ruár 23-i számában jelent meg.) — Akkor, amikor régen la- dikozott, tudta-e, kit szállít át a túlsó partra? — Honnan tudtam volna? Csak ami kör már beleírta az újságba, akkor jött a tiszte. letes úr, és mutatta: híres emberek lettünk. Az újság is írt rólunk. Azt az újságot el­tettem. Megőriztem. A nővé­remet, Esztikéi, e.iemenem .. Hallgatunk. Mit s kérdez­hetnék, most’ Pedig volna mit. De Józsi bácsi újra kez­di: — Engem katonának vittek, a család meg elköltözött a szi­getről. Szétszóródtunk. Ki erre él, ki arra nyugszik a teme­tőben. — Azóta, amióta hazakerült a fogságból, járt-e a szige­ten? — Nem jártaim. Minek men_ nék oda? öreg vagyok, nehe­zen mozgcjk. Itt, a vejemnél, jó sorom van. Kapálgatok a kertben, etetem a csirkéket... — Józsi bátyám, ha szólít­hatom így. arra feleljen, ha egy hintó ideállna a ház elé, s a kocsis azt mondaná, azért jött, hogy magát végigkocsi- káztassa a szigeten, elmenne-e vele? Újra járva a szigetet Hirtelen rámpillant, a sze. méhen a reménység csipke­bokra ég... — Hát... éppen elmehet­nék ... majd nyáron, ha me­leg van. — No, akkor megegyez­tünk. És valóban megegyeztünk. Megbeszéltük, hogy az első derűs nyári napon e.megyek érte, ha nem is előkejő hin- tóval, csak egy közönséges autóval, de végigjárjuk a szi­getet, kinyitjuk az emlékezé­sek kútját, hogy majd egy újabb írásban arról is beszá­molhassak, hogyan látja a szi_ get mai helyzetét Vitális Jó­zsef. Mindennek oka van. ez az írás sincs híján. Az ok: tisz­telgés. Tisztelgés Móricz Zsig­mond előtt, aki szívesen ba­rangolt megyénkben, aki élete legkiegyensúlyozottabb éveit éppen Leányfalun élte. Idén, július 2-án lesz szü­letésének a 100. évfordulója. Gyerekbusz — felnőtt kíséret Interjú a járási hivatal elnökével A Szentendrei Járási Hiva­tal elnöke, Rozgonyi Ernőné dr., a közelmúltban a községi tanácselnökök, titkárok, párt­titkárok és a Hazafias Nép­front titkárai előtt számolt be a járási hivatal tavalyi tevé­kenységéről. Az átfogó be­számolóból négy témakörben kértünk a hivatal elnökétől bővebb ismertetést Óvodák, iskolák* Első kérdésünk az óvodák, iskolák helyzetére vonatko­zott — Arra törekszünk, hogy a gyerekek minél jobb körül­mények között járjanak isko_ lába, hogy feloldjuk a szűkös férőhelyek miatti gondot. Leg­utóbb sikerült például a Kis­orosziban kihasználatlan óvo­dába átirányítani '!3 tahitótfa- lui gyereket, iskolabuszt is Élénk eszmecsere Falugyűlés Dunafoogdányhan Évről évre fontos esemény Dunabogdányban a falugyűlés. A község lakói ugyanis nem csupán hallgatói, hanem te­vékeny résztvevői az eszme­cserének. Tehetik ezt nem csu­pán állampolgári jogaiknál fogva, hanem azért is, mert minden esztendőben két ke­zük munkájával járulnak hoz­zá lakóhelyük gyarapodásá­hoz. Természetes tehát, hogy jogot formálnak arra, hogy el­mondják a véleményüket ar­ról, mit építsenek, fejlessze­nek a faluban. Fölösleges szóvirágra nincs szükség ilyenkor. Jól tudhatja ezt Knáb Mihály társadalmi tanácselnökhelyettes, olyan rö­viden, lényegre törően mond­ta el beszámolóját. Hasonló szellemben folytatta a sort Horváth Antal, az Űttörő Ter­melőszövetkezet elnöke, aki arról beszélt, hogy érdemes a lakosságnak továbbra is fog­lalkozni a kisárutermeléssel, állattartással. Hosszú távra is megéri az üzlet, s a tsz is támogatja a kisgazdaságokat. Örömmel hallgatták a köz­ség lakói a bejelentést: tava­lyi munkájuknak nemcsak az az eredménye, hogy szebb lett lakóhelyük, elnyerték a Duna­kanyar Intéző Bizottsága által meghirdetett településfejlesz­tési versenyt, s a vele járó 25 ezer forintos jutalmat, amit szintén a község gyarapításá­ra fordíthatnak. Az ünneplésnek azonban hamar vége szakadt, sorra vet­ték az idei tennivalókat. Sza­bályozni kell a Csádri-patakot, meg kell építeni a Kert utcai támfalat, az iskolai vízvezeté­ket, s még jó néhány más sürgős munkát. Mindebben a lakosság támogatására számí­tanak. A beszámoló utáni vitában jó néhány újabb megoldandó feladatról esett szó. így arról, hogy az orvosi rendelőben nincs telefon. Rozgonyi Ernő­né dr., a járási hivatal elnöke ezzel kapcsolatban mondta el, hogy erre csak a szentendrei telefonközpont elkészülte után kerülhet sor. Válaszolt az er­refelé gyakori vadkárokra vo­natkozó kérdésekre is. A terü­let gazdái, a vadásztársaságok minden esetben megtérítették a bejelentett, megítélt kárt. Ennél többet várni aligha le­het. Érdekes vita alakult ki a művelődési otthon kihasználá­sáról. A résztvevők kérték, az épület ne legyen afféle ré­gi értelemben vett tiszta szo­ba, szervezzenek több, sok embert érdeklő kulturális programot. Andezit az utakra Háromszázezer tonna andezitet bányásznak évente, főleg nyíltszíni fejtéssel a Középdunavölgyi Vízügyi Igazgatóság dunabogdányi bányájában. A követ többek közt a Duna sza­bályozásánál és útépítéseknél használják lel. beállítottunk, sőt, már a gye­rekeket egy-egy felnőtt is kí­séri. Tahitótfaiun az általános iskolában voltak sza.bal he­lyek, erre a kisoroszi gyere­keknek volt szüksége. Nehéz munka volt meggyőzni a szü­lőket a körzetesítésről, de nagy segítséget kaptunk Lé­vai Gézáné tanácselnöktől, Gál István párttitkártól és Szendrődi Ferencnétől, a mű­velődési osztály vezetőjétől. Pedagóguslakások Második kérdésünk az egész­ségügyi dolgozók, valamint a pedagógusok élet- és munka­körülményeire vonatkozott. — Tizenhárom községben van korszerű orvosi lakás, ter­mészetesen állandó orvos is. Sajnos az egészségügyi kö­zépkádereknél, védőnőknél, gondozóknál már nem ilyen szerencsés a helyzet. Ezért le­telepítésük még megoldandó feladat. Helyes volna, ha a tanácsok házhelyeket adná­nak azoknak a középkáderek­nek, akik építkezni szeretné­nek. Pedagógusainknál ha­sonló a helyzet, noha Pilis­szántón legutóbb négy lakást építtetett a község. Budaka- lászon ugyancsak megoldott­nak tekinthető a lakáskérdés. Környezetvédelem Harmadik kérdésünk; a kör­nyezetvédelem. — Egyik legfontosabb fel­adatunk a szemétszállítás meg­szervezése volt. Az egész Du­nakanyarban vigyáznunk kell a környezetvédelmi követel­mények megtartására. Ebben a törekvésünkben a lakosság, a Dunakanyar Intézőbizottság megértő támogató volt Egy­séges szemétgyűjtő edényt szerzett be Pilisszentlászló, Visegrád, Tahitótfalu és Du- nabogdány. A községek között olyan megállapodás született amely szabályozta a szemét- szállítást, valamint a szemét­telep kialakítását, amelyhez az érdekeltek félmillió forin­tot adtak össze. A szigeti köz­ségeket is bekapcsoltuk a szervezett szemétszállításba. Társadalmi munka Utolsó kérdésünk: a társa­dalmi munka. — Véleményem szerint csak úgy alakulhat ki a hasznos társadalmi munka, ha min­denkit érintő kérdések meg­oldásához kérjük a lakosság megértő támogatását. Példa­ként említhetem Visegrádot, ahol igen szép eredmények születtek. A járásra vonatko­zóan csak annyit, hogy amíg 1977-ben a társadalmi munka összértéke 9,6 millió forint volt, tavaly ez 14,7 millióra emelkedett. 15 vállalat összefog Iskola, park, út épül Megkötötték a társadalmimunka-szerzödéseket A múlt héten a város és lakóinak életében fontos ese­mény történt: a tanács veze­tői, valamint a Hazafias Nép­front elnöksége társadalmi- munka-szerződést kötött a vál­lalatokkal. Megosztott gondok „A társadalmi munkának városunkban fontos fejleszté­si és politikai jelentősége van ... olyan szükséges, de ál­lamilag nem elvégezhető gon­dokat old meg, amelyek je­lentősen javítják a lakosság körülményeit és szebbé teszik városunkat az idelátogatók számára .. olvasható a ta­nács műszaki osztályának elő­terjesztésében. Figyelemre méltó ez a meg­állapítás, mert a helyi igé­nyekről szól, ugyanakkor azt is jelzi, hogy bármennyire is kedves város a lakosságnak Szentendre, az egész országé. Ez pedig kötelez! A városi tanács vezetői tudták, fejlesztési és egyéb gondjaikat megoszthatják a vállalatokkal, az ott dolgozók­kal. A bizalom , nem volt alap­talan. A város egyik legégetőbb gondja, hogy kevés az iskola. Gondoljuk meg, Szentendre a háború előtt álmos, kis Duna menti városka volt; ma lakó­teleppel, új városrészekkel bő­vül. Természetesen a fejlődés­ben akadhatnak lemaradások. Ezt a Felszabadulás lakótele­piek tudják a legjobban, hi­szen ott még csak most épül az új, 16 tantermes iskola. Iskolaépítésekre 15 vállalat, 4000 óra szakmunkát és 2500 óra segédmunkát ajánlott fel. Műemléki környezet A Kossuth Lajos Katonai Főiskola hallgatói tizenegyfé­le munkát végeznek. Többek között a laktanya környéké­nek parkosítását, járdák kar­bantartását, az Omszki park építését, a Papszigetre veze­tő gyalogoshíd tervezését, a vízi úttörő-sporttelep betono­zását, a Pannónia telepen pe­dig egy játszóteret készítenek. A Beton- és Vasbetonipari Művek dolgozói szintén par­kosítják a gyár előtti területet, valamint önköltségi áron biz­tosítanak építőanyagokat kü­lönböző munkákhoz. A PEVDI rostirónokkal, rajzeszközökkel támogatja az i iskolákat, óvodákat. Az Erdé­szeti Fa- és Vegyesipari Vál­lalat, a volt kocsigyár, a Bükkös-patak egyik szakaszá­nak rendbehozására vállalko­zott, ezenkívül öt autóbusz- váró építéséhez ad anyagot. A város belterületén épülő isko­la összes egyedi nyílászáró szerkezetét is elkészítik. Ez azért is jelentős vállalás, mert a műemléki környezetbe nem lehet típustervek szerinti szerkezeteket beépíteni. Vál­lalták még a nyári Park-tábor folyamatos karbantartását is. Gazdag segítség A papírgyár 1500 óra társa­dalmi munkát ajánlott fel a sportpálya felújítására. A Pest megyei Fémipari Vállalat 12 féle munkát vállalt, beleért­ve a játszótermi vasjátékok készítését, valamint az izbégl öregek napközi otthonának belső szakipari munkáit. A Szentendrei Szakmunkás- képző Iskola 1764 óra szak­munkát és 640 óra segédmun­kát végez a városban. A Pest megyei Űt- és Hídépítő Vál­lalat szentendrei építésvezető­sége a Körte, a Virág, a Jó­zsef, az Áchim András, vala­mint a Zenta utcában épít utat. A vállalat dolgozói a papszigeti strandon sportpá­lya betonozását is elvégzik. Az oldalt írta: Karácsonyi István Fotó: Bozsán Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom