Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-10 / 58. szám

1979. MÁRCIUS 10., SZOMBAT Épül a gyömrői vízmű A Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat II. számú építésvezetőségének dolgozói építik Gyomron a helyi lakosság és Üllő nagyközség ellátására szolgáló vízmüvet. Képünk elő­terében a csapadék-lefolyó aknát magasítják, háttérben a már elkészült gépház látható. Barcza Zsolt felvétele Egyre több munkás újító A Pamutfonóipari Vállalat váci gyárában a statisztikai adatok tanúsága szerint ala­posan megnőtt a dolgozók újí­tási kedve. Tavaly 130 újítást nyújtottak be, azaz minden negyedik munkás újító. A ter­melést segítő ötletek gazdái között egyre több a fiatal, a fizikai dolgozó "és a nő. Az elutasított javaslatok száma is arányosan emelkedett. Nagy sikere volt a gyárban az ötletnapnak, amelynek megrendezésével egy régi ha­gyományt élesztettek újjá, s hozzájuk csatlakozva a válla­lat többi gyárában is lesz ha­sonló, az újítómozgalom to­vábbi szélesítését szolgáló fó­rum. Keresték az igazságot Akár hasonlíthatnának is egymásra. ' Mindketten bírák • voltak, szolgálati idejük szinte napra egyezik: harminc év, ebből egyvégtében huszonegy a Pest megyei Bíróságon. Most a nyugdíjas élet rendjét gyako­rolják, törekvésük is egy: csöndes kertészkedés a Bala­tonnál. Csakhogy nem hasonlítanak. Dr. Garádi István meleg- mosolyú, kiegyensúlyozott em­ber („Kiegyensúlyozott len­nék? Jó, hogy annak lát, min­dig törekedtem a lelki egyen­súlyra. De hát ismeri ezt a pá­lyát: sok vajúdással, állandó belső feszültséggel jár. Talán alkati tulajdonságaimnak kö­szönhetem, hogy sikerült meg­őrizni magam”); dr. Korpásy Gyula arca sápadtságában, megremegő' mozdulataiban hordja hetven évét. Néha töb­bet is. (Egy bíró nem tudja levetkőzni az ügyeit, még most sem, amikor pedig egy- egy döntés már csak álmom­ban kísért. De nincs rossz álmom. Mindig lelkiismeretem és legjobb tudásom szerint ítélkeztem.) Megismerni az embert Kettejük közül Korpásy doktoré volt a klasszikus bí­rói szerep: büntetőügyekben ítélkezve emberi sorsok fölött döntött. — Mi nőit bírót ,,ors poeti­cája”? — Az ember megismerése. Túl a tényeken mindig hagy­tam időt magamnak arra, hogy fölkutassam a belső mozgatókat; a vádlott jelle­mét, életkörülményeit. Jogunk sarkalatos alapköve az ártat­lanság elve, és én mindig azt kerestem: milyen okok veszik el az ember ártatlanságát. — Harminc éven át állt szemben a bűnöző emberrel. Ellenfelek voltak? — Nem, mindig úgy tekin­tettem a vádlottat, mint a másik embert Igaz: megté- vedt, hibázó embert Tudja, volt az életemnek egy szaka­sza, ami minden keserűsége ellenére döntő volt pályámon. 1953-tól négy éven át nem gyakorolhattam bíró^ hivatá­somat: ismerős vargabetű: fe­gyelmi, majd rehabilitáció. A közben eltelt időben vasgyá­ri munkás voltam, sztahano­vista: hát én óit megtanul­tam, mi az: nehéz fizikai munkát végezni, fizetéskor kocsmának indulni... Megis­mertem a körülményeket amelyek később elém vezet­ték az embereket. — Hisz abban, hogy az ítél­kezés — nevelés? A sikeres ítélet — A büntetés célja nem a fogat fogért szemet szemért megtorlás, hanem a nevelés. Vallom, hogy az ember for­málható, s hogy átalakításá­ban, még ha a büntetés szigo­rú eszközével is, mi, bírák is részesek vagyunk. 1 Dr. Garádi István polgári ügyek intézésével töltötte éle­tét: családjogi perekben, kár­térítési, kisajátítási, munka­ügyi vitákban tett igazságot — Tévedés lenne, hogy a polgári jog az igazságszolgál­tatás szürkébb területe? — A laikusok között él ez a nézet: a krimik bíróhősei mindig büntetőügyben dolgoz­nak. Én magam nemhogy szürkébbnek, de jogi követel­ményeit nézve egyenrangúnak tartom a két területet. Jóma­gam kezdettől a polgári jog­hoz vonzódtam, igaz, jó isko­lám volt: pécsi gyakornokként Rudolf horándtól olyan indí­tást jsaptam, ami a mai napig arra kötelez, hogy én is to­vább adjam a polgári ügyek szeretető t. — Mit jelent a polgári bíró számára a sikeres ítélkezés? — Jogilag megalapozott, he­lyes döntést. Azt, hogy az egy­más ellen acsarkodó, önös anyagi érdekeiket védő, s eh­hez minden jogi kiskaput ki­használó felek között megta­lálja az igazságos jogi meg­oldást. Az igazi persze az, ha sikerül az egyezség, sokszor olyanok között, akik elfordí­tották a fejüket a váróterem­ben egymástól. Erre nem volt mindig lehetőség, de ha az ember megtalálta a felek nyitját, azt, hogy kihez, hogy lehet szólni, a jogi eredmé­nyen túl, emberi siker is volt az ítélet. — Naponta hallva a kisstílű áskálódásokat; végignézve emberek pénz irányította ma­gatartását, hogyan őrizte meg életkedvét? — Ügy van az, hogy az or­vos sem gyógyítandó beteget lát minden járókelőben; mi, bírák sem vetítjük ki a tár­gyalóterem tapasztalatait az OgéSz életre. Harminc éven át az adott hitet, hogy az emberi módon meghozott döntés pél­da lehetett másoknak. Közös vállalás Akár hasonlíthatnának is egymásra. Hetente visszajárnak a bí­róságra: mindig akad egy megbeszélésre váró ügy, egy vitatnivaló ítélet Vagy ha más nem, egy tisztelettudó előreköszönés a fiatalabb kol­légáktól. „Mi volt a mun­kánk? — mindketten eltöp­rengenek ezen. — Kerestük az igazságot” Életük közös vállalása volt ez. Major Árvácska A beszámoló taggyűlések Fest megyei tapasztalatai Fekete és pezsgőszín Aferctenyésxet a ráckevei tsz-hen — Mindössze fél óra szabad időm van — fogadott sajnál­kozva a ráckevei termelőszö­vetkezetben Papái József ál­lattenyésztési főágazatvezető. — A Fővárosi Mértékutáni Szabósághoz kell mennem, nercbunda ügyben. — Hm... Jól megy a sora! — No, nem ... Másról van szó! A szövetkezetünkben te­nyésztett állatok szőrméjét adom ei. Nerc?! A téma érthetően felvillanyozott Az egyszerű halandó ilyesmit legfeljebb a belvárosi luxusüzletek kiraka­tában csodálhat meg, esetleg a mozivásznon ... — Szeretném látni! — Most lehetetlen. A telep innen háromszáz kilométerre található, a Békés megyei Bi- harugrai Halgazdaságban. Tő­lük vettük át ugyanis 1978 elején a veszteségesnek bizo­nyult kis tenyészetet A szak- irodalom alapos tanulmányo­zása után fantáziát láttunk benne, hittük, hogy megfelelő ta­karmányozással jövedel­mezővé tehetjük. Nem csalódtunk számítá­sainkban: tavaly kétmillió fo­rint tiszta nyereséget hozott. A takarmányozást a fehér­jében, keményítőben és vita­minokban gazdag ipari hús- hulladékokra alapozták. Ta­valy 1700 anya- és 450 apaálla­tot vettek át, és a szakszerű tenyésztési munka révén év végére az állomány megdup­lázódott. Év végére már 10 ezer 500 hímre és nőstényre számítanak. — Ha már nem láthatom, beszéljen róluk ... — Az első példányok 1972 elején Groendhal norvég ke­reskedő és a MA VAD köz­vetítésével kerültek Észak- Európából a Biharugrai Hal­gazdaságba, ahol tudomá­som szerint az országban első­ként foglalkoztak nyércte­nyésztéssel. A körülbelül 50 centiméter hosszú, másfél-két kiló súlyú, fürge mozgású állatok rendkívül kényesek, érzé­kenyek, nagy törődést igé­nyelnek. Kétféle színben találhatók a telepen: feketében és pezsgő- színben. A hímek szőrméje az érté­kesebb, mert lágyabb, puhább, csillogóbb. Egy bunda elkészí­téséhez 30 állatra van szük­ség. Jelenleg a Május 1. Ru­hagyárnak, a Fővárosi Mér­tékutáni Szabóságnak szállíta­nak nyers, kikészítetlen nerc­bőrt, de már tárgyainak — a Tanimpexen keresztül — nyu­gatnémet vevőkkel is. — Ügy tervezzük, vásáro­lunk majd kikészítőgépsort is. Az lesz az igazi üzlet, ha már szabásra kész nercszőrmét állíthatunk elő — mondta vé­gül Papdi József. K. M. BEFEJEZŐDTEK Pest megyében a pártve­zetőségek összevont taggyűlései és a beszá­moló taggyűlések. A megye több mint 113 pártvezetősége adott számot az összevont tag­gyűléseken a Központi Bizottság és a Megyéi Pártbizottság által meghatározott feladatok végrehajtásáról. Az összevont taggyűléseket átfogó politikai és szervezeti munka előzte meg. Ennek köszönhető, hogy a párttagság 85 százaléka vett részt az összevont taggyű­léseken és a megjelentek 12 százaléka mondott véleményt. Az összevont taggyűlések beszámolóiban központi helyet foglalt el az 1978. évi gaz­daságpolitikai cselekvési programok végre­hajtásának értékelése és az 1979. évi felada­tok, mindenekelőtt gazdaságpolitikai tenni­valók meghatározása. A pártvezetőségek dön­tő többségükben eredményesnek minősítet­ték a múlt évi cselekvési programok végre­hajtását. Különösen így volt ez a budai, rác­kevei, szentendrei járásokban működő párt- vezetőségeknél, valamint a Csepel Autógyár­ban. A GAZDASÁGI ÉPÍTŐ MUNKA felada­tait elsősorban a Központi Bizottság 1978. december 6-i, illetve a mezőgazdasági jellegű pártszerveknél az 1978. március 15-i határo­zata alapján tárgyalták meg. Ezen túlme­nően a pártvezetőségek beszámolói a Közpon­ti bizottság 1976. október 26-i határozata szellemében foglalkoztak a párttagság mar­xista-leninista felkészültségével a pártpro­paganda munka tapasztalataival és a tömeg­politikai munka feladataival. A beszámolók megállapították, hogy a ha­tározat végrehajtása folyamán jobban előtér­be került a munkásmozgalom, a nemzetközi kommunista mozgalom történetének tanulmá­nyozása. Ennek hatására továbbfejlődött a párttagság internacionalista szemlélete, egysé­gesebbé vált a társadalmi folyamatok sokol­dalúságának megítélése. A pártszervezetek tö­megpolitikai tevékenysége kedvező hatást gyakorolt a párt tömegkapcsolatának további erősödésére. A pártvezetőségek a munkaszín­vonalának további emeléséhez szükségesnek tartják, hogy a propagandisták a pártokta­tásban több figyelmet szenteljenek az állami és társadalmi élet területén jelentkező el­lentmondások bemutatására, azok megszünte­tésének módozataira. Megfogalmazódott az az igény, hogy "az alapszervezetek beszámoló taggyűlésein rész­letesen elemezzék az ott dolgozó kommunis­ták munkáját, a pártmegbízatások teljesítését és lehetőleg személyre szóló módon határoz­zák meg a további feladatokat. AZ ÖSSZEVONT TAGGYŰLÉSEK vitáiban a párttagság mindenekelőtt a gazdaságpoliti­kai tevékenységhez és a párt belső életéhez tett észrevételeket, javaslatokat. A vitában elhangzott hozzászólások, javaslatok azt bizo­nyították, hogy a párttagság megfelelő érett­séggel rendelkezik és a számukra meghatá­rozott feladatok meghatározásában aktívan részt kíván vállalni. A hozzászólások fel­hívták a pártvezetőség figyelmét, hogy a nö­vekvő követelmények szem előtt tartásával tegyenek többet és a jobb munkamegosztásért a párttagok egyenletesebb teherviselését. Kü­lönösen igény volt erre a budai, a ceglédi és a váci járás területén megtartott összevont taggyűléseken. A vitában több helyen elis­meréssel szóltak a pártvezetőségek eredmé­nyes tevékenységéről. Az összevont taggyű­lések vitáit a tárgyilagosság, a felelősségtel­jes véleménynyilvánítás jellemezte. Az össze­vont taggyűlések a párttagság megfelelő fó­rumai voltak az elmúlt évi munka értékelé­séhez és az 1979. évi alapszervezeti feladatok meghatározásához. Az összevont taggyűléseket követően a me­gyében csaknem 1300 pártalapszervezet tar­totta meg beszámoló taggyűlését, amelyen a párttagság mintegy 86 százaléka vett részt és a vitában közel 10 ezer fő nyilvánított véle­ményt. A pártalapszervezetek vezetőségei a beszámolót és a taggyűléseket kollektív mun­kával készítették elő. A korábbi évek gya­korlatának megfelelően az irányító pártszer­vezetek, a testületek tagjai, az apparátus dől. ‘gozói, a társadalmi aktivisták konkrét segít­séget adtak az alapszervezetek munkájához és az irányító pártszervek választott testüle­téinek tagjai valamennyi taggyűlésen részt vettek. Az alapszervezetek vezetősége és a párt­tagság szervezetten felkészült a jelentős ese­ményre. A pártalapszervezetek beszámoló taggyűlésein reálisan mérlegelték az 1978. évi munkát. A Központi Bizottság áprilisi hatá­rozatának szellemében mindenekelőtt a vég­rehajtás megszervezésére, az egységes cse­lekvés kialakítására helyezték a fő súlyt. Különösen ez jellemezte a beszámoló taggyű­léseket Gödöllő városban, budai járásban és a Csepel Autógyár pártalapszervezeteinél. az Elmült Evekhez képest előre­lépést jelent, hogy a beszámolók a gazdaság: és pártéléttel összefüggő kérdések során azt értékelték, hogy a pártalapszervezet működési területén a helyi gyakorlat mennyire van összhangban a felső pártszervek politikai határozataival, hogyan érvényesül a politikai felelősség az alapszervezet kommunistáinál, a terület gazdasági vezetőinél, a dolgozó kol­lektíváknál. A vezetőségek munkájának fej­lődését bizonyítja, hogy a beszámolók nem mindénékelőtt a számok halmazában értékel­ték a végzett munkát, hanem a hatékonyság szempontjait szem előtt tartva vizsgálták a gazdaságosságot és a politikai munka haté­konyságát. Az álapszervezéti vezetőségek be­számolóiból kitűnt, hogy a gazdaság irányí­tása, a termelés pártellenőrzése egyre követ­kezetesebben érvényesül a pártszervezetek munkájában. Az elmúlt évek eredményeinek elérésében az alapszervezetek nagy szerepet tulajdonítottak a szocialista munkaverseny- mozgalomnak, a szocialista brigádokban dol­gozó kommunisták munkájának. A pártalapszervezetek vezetőségei — mint ez a beszámolóból kitűnt — tavaly többet tettek azért, hogy a kommunisták politikai, szakmai felkészültsége növekedjen és aktí­vabban vettek részt a közművelődés felada­taiban is. Megállapítható, hogy 1978-ban a pártalap­szervezetek vezetősége és a párttagság na­gyobb felelősséggel végezte munkáját a gaz­daságpolitikai tevékenységben és a pártélet területén is. Az elhangzott vélemények arra utalnak, hogy a párttagság egyetértett a veze­tőségek beszámolóival. Az eredmények és a további feladatok tekintetében egységes ál­láspont alakult ki a beszámoló taggyűlése­ken. Az elfogadott gazdaságpolitikai cselek­vési programok jól szolgálják a helyi gazda­sági célkitűzések elérését. A pártalapszerve- zeteknél sikerült kiemelni a felsőbb pártszer. vek döntéseiből a legfontosabb politikai fel­adatokat és ezeket jól alkalmazták a helyi tennivalók meghatározásában. A beszámoló taggyűlések tehát befejeződ­tek a megyében, s elfogadták a cselekvési programokat. A megye pártalapszervezetei- ben az egyes párttagok előtt is világosak, konkrétak a célok és a végrehajtásra váró feladatok. Az 1979-es év első negyedének vé­géhez közeledünk. Ez módot ad arra, hogy a pártalapszervezetek, különösen a termelő területeken, már az április végi taggyűlése­ken módot találjanak arra, hogy értékeljék a népgazdaság idei évének kezdési tapaszta­latait. Erre több lehetőség kínálkozik. Helyes, ha a vállalat, az üzem legfőbb gazdasági ve­zetőjét kérik meg, hogy tájékoztassa a tag­gyűlésen a párttagságot az első negyedév eredményeiről és a problémákról, s ezek ismeretében határozzák meg a cselekvés: programmal összhangban az alapszervezet kommunistáinak további feladatait. Mód van természetesen arra is, hogy a pártalap­szervezet vezetősége gazdasági, ellenőrző mun­kája során szerzett tapasztalatok alapján a pártalapszervezetvezetőségi ülésén végezze el az értékelést és hívja fel a kommunisták figyelmét a szükséges teendők elvégzésére. Mindenképpen indokolt, hogy az idén a korábbiakhoz képest rendszeresebben és gyak­rabban térjenek vissza az alapszervezetek ve­zetőségei — amennyiben indokolt taggyűlé­sen is — a beszámoló taggyűlésen elfogadott cselekvési programok értékelésére és hozza­nak megfelelő politikai döntéseket azok va­lóra váltása végett. AZ A TAPASZTALAT, hogy a megye párt­tagsága a beszámoló taggyűlésen megértette a népgazdaság 1979. évi feladatait, tisztá­ban van a jelentkező nehézségekkel, de azt is látja, hogy megfelelő politikai aktivitással, a tömegszervezetek hatékony közreműködésé­vel képesek vagyunk a megnövekedett fel­adatok eredményes végrehajtására. A megye pártalapszervezetei ebben a tudatban végzik további munkájukat. ARATÓ ANDRÄS az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom