Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-04 / 53. szám

xxiii. évfolyam, 53. szám. 1979. MÁRCIUS 4., VASÁRNAP Püspökszilágy — a zárt falu? A kötelékek-lassan ©iádnak Püspökszilágyon hét esz­tendővel' ezelőtt megbukott az iskola körzetesítésének terve: a szülők nagy része különbö- . ző meggondolásokból nem egyezett bele, hogy gyermekét autóbuszokon Váchartyánba járassa iskolába. A kívülállók nehezen értették az esetet, a helyismerettel rendelkezők pedig elégedetlenül csóválták a fejüket: no csak, no csak, hát Püspökszdlágy még min­dig zárt falu? Lassú vándorlás „Püspökszilágy. Nagyközség a váczi járasoun. LuKosatnaK száma lü02, a kik mind ma­gyarok, s rom. kath. vaUásúak. A lakóházak száma 156. Postá­ja Váchartyán, távíró és vasúti állomása Galgagyörk. ltídü-oen egy nyolczad, 1695-ben egyne­gyed portával írták össze. A rom. Kath. plébánia 1715-ben már fennállott, az anyaköny­vek is ez évtől kezdődnek. 1715-ben 17, 1720-ban 25 adó­köteles magyar háztartást írtak itt össze. A róm. kath. temp­lom, melyet 1746-ban gróf Altnan Károly váczi püspök helyreállittatott, még a török hódoltság előtti korszakból va- tó. ... 1848-ig a váczi püspök­ség volt a helység földesura. Jelenleg a váczi püspökségnek és a váczi alsóvárosi telkesek­nek van itt nagyobb birtokuk. A tagosítás 1863-ban történt. A községhez tartozik Szór pusz­ta, mely már az 1332—33. évi pápai tizedjegyzékben is elő­fordul. Jelenleg Nagyszór né­ven ismeretes. Továbbá Ká- roly-major, melynek neve az­előtt Alsószór volt, azután Kis­szór; Nagycseres és Nagylénia.” E sorokkal mutatja be olva­sóinak az 1910-ben megjelent ,.Magyarország vármegyéi és városai” című sorozat egyik kötete Püspökszilágyot. Az eltelt csaknem hetven esztendő jelentős változásokat hozott a falu életében. Kisné- medivel és Váchartyánnal kö­zös tanácsot és termelőszövet­kezetet alakítottak. Megkez­dődött egyfajta lassú vándor­lás is: a fiatalabbak a város­hoz közelebb költöznek, a nyugdíjat megért idősebbek pedig szüleik házába vágyód­nak vissza. A történelem gyakran szükség szülte esemé­nyei nyomot hagytak az em­berekben is. * Elszökdöstek Zárt falu-e még Püspökszi­lágy? A választ Demény Já­nostól, a közös tanács püspök­szilágyi születésű, és ott élő el­nökétől kértük. — Ma már egyértelműen azt mondhatom, hogy nem. Persze voltak idők, amikor nem mer­tem volna ilyen határozottan kijelenteni. Emlékszem pél­dául, hogy gyermekkoromban mindenkit keresztapának, ke­resztmamának szólítottam, hi­szen szinte az egész falu szeg­ről végről rokon volt egymás­sal. Nem is nagyon engedtek be idegent maguk közé a szilá­gyiak: ha bál volt, s a" szom­szédos községekből eljöttek a fiatalok, szinte mindig véres verekedéssel végződött a mu­latság. Így volt ez a házasság­gal is: falubeli csak falubelivel — mondogatták az öregek. — Mi tartotta össze az em­bereket? — A szegénység. A legtöb­ben a püspöki uradalom föld­jein és erdejében dolgoztak. A felszabadulás után is egy da­rabig a fahordásból éltek meg a községbsliek: kijátszva az erdőőrök éberségét, fát vág­tak, rozsét gyűjtögettek, s el­adták. Nagy volt a rizikó, gyakran jöttek a rendőrök, de ők is érezték, hogy a fa nélkül éhenhalna a falu. így aztán a legnagyobb bün­tetés általában az volt, hogy elvették a kitermelt tűzreva- lót. Később alakult a termelő­szövetkezet, amely munkale­hetőséget adott sok embernek. Csakhogy a téesz eléggé gyen­ge volt. Megtörtént, hogy a ta­gok szó szerint elszökdöstek, s inkább az Alagi Állami Gaz­daságban dolgoztak, több pén­zért. Kit, hova? — Mikor kezdődött a falu „kinyílni”? — A hatvanas években. Ak­kor már egyre többen tanul­tak más városokban, s gyako­rivá vált, hogy „idegen” ke­rült a családokba férjként, fe­leségként. A tanácsok és a ter­melőszövetkezetek egyesítése aztán véglegessé tette ezt a folyamatot. Emlékszem, ami­kor megalakult a közös tanács, az első testületi üléseken még külön csoportokban ültek az egy-egy faluból érkező tanács­tagok. Ez manapság már nincs így,’ hiszen felismerték: szűkös anyagi lehetőségeink nem te­szik lehetővé, hogy egyszer­re, mindenütt, minden elkép­zelést -megvalósítsunk. A dol­gokat fontosságuk szerint rangsorolni kell. Ezért aztán hol az egyik, hol a másik köz­ségre költünk többet. Kisebb sértődések még mindig előfor­dulnak ... — Hogyan változott az utób­bi .két évtizedben a szilágyiak élete? — Jellemző folyamat, hogy ma már egyre többen nem a földművelésből, hanem mun­kásként, az iparból élnek meg. Reggelente autóbusszal, vo­nattal utaznak az üzemekbe, s haza csak késő délután ér­nek. Bejáró dolgozók — így szok­tuk összegezni, és sok helyen csak legyintenek: velük nem lehet mit kezdeni, fáradtak, szinte csak aludni jönnek ha­za. Püspökszilágyon más a helyzet. A régi öregek azt tar­tották, hogy a faluért minden évben négy napot kell ingyen dolgozni. E jó szokásukat még napjainkban is megtartották az emberek. Nem volt vélet­len, hogy hét esztendővel ez­előtt 1 millió 200 ezer forin­tért egy korszerű kultúrházat tudtunk építeni. Tavaly több mint 600 forint értékű társadalmi munka ju­tott egy-egy lakosra átlagosan a három községben. Ha vala­hol valamilyen munkát szer­vezünk, annyian jönnek, hogy néha már gondot jelent, kit, hová osszunk be. Ilyen szorgos embereket kevés helyen ta­lálni az országban ... A közösség fonta Az iskola körzetesítésének terve hét esztendővel ezelőtt megbukott. Megtörtént az is, hogy egy „idegent” nem vá­lasztottak meg tanácstagnak, mert az emberek nem érezték maguk közé valónak. Püspökszilágy még mindig a régi, zárt falu? Aligha. Igaz, a kemény kötelékek, amelyeket az öntörvényű kö­zösségek lakói .maguk köré fonnak, csak lassan oldód­nak. De oldódnak Azóta már a püspökszilágyi kisgyerekek is Váchartyánba 'árnak iskolába. Furucz Zoltán Váci történelemkönyv A híres intézmény szerepe a szabadságharcban Süketnéma Intézetünk ta­nárainak és tanítványainak az 1848—49-es szabadságharcban való szerepéről eddig kevés gzó esett hazai és városi tör­ténetünk leírásaiban. A ren­delkezésünkre álló kevés anyag is bizonyság azonban arra, hogy méltán híres in­tézményünk alaposan kivette a részét a hazafias szolgálat­ból. Az Országos Nemzetőrseregi Haditanács már 1848. augusz­tus 1-én megküldi Vácz Vá­rosa Tanácsának az alábbi le­velet: „Belügyminister úr ér­tesítése következtében a város tanácsának meghagyatik: hogy a süketnéma intézet tanárait és hivatalnokait, semmi szín alatt a kimozdítandó nemzet­őrsereghez ne sorozza — mert másképp tettük mellett a fe­lelősség terhe csupán önöket érendi. Baldacci.” Baldacci Manó honvéd tá­bornok, aki császári tiszt lété­re a magyar ügy mellé állt, az egész magyar nemzetőrség fő- parancsnoka volt. Kossuth tá­bornokká nevezte ki, majd Ol- mützben halt meg várfogság­ban a szabadságharc leverése után. Több, váci érdekű ok­mányon olvasható a neve. Megjegyzendő, hogy egész rokonsága a császár hűséges alattvalója volt... Miért volt hát ez a kivétele­zésnek számító parancs? Az intézet tanárai a magyar had­sereg ellátásában tevékenyen közreműködtek: az embersé­ges fegyelem tanárokat és ta­nítványokat arra ösztönzött, hogy komoly munkájukkal se­gítsék a harcoló seregeket. Ez az intézet jelentős mennyisé­gű szalmazsákkal látta el a hadikórházakat. Álljon itt Szé­ky József százados „Nyílt ren­deleté”': „A helybeli süketnéma inté­zet igazgatójának Kolonics úr­nak ... meghagyatik, hogy a... Hadseregbeli betegek számára rögtön kiszolgáltatandó 52 szal­mazsákok megvarásait az inté­zetben leánysz'emélyzet által eszközölni kötelességének tart­sa. Váczon január 10-én, 1849.” Ha még azt is tudjuk, hogy a szabadságharc alatt Vácott nem is egy, hanem több hadi­kórház működött, akkor meg­értjük a nemzetőrseregi hadi­tanács valószínűleg meg-meg- újuló kérését, amelynek iga­zolása a Baldacci-féle men­tesítő levél. R. T. Hogyan készül az elevátor? Szaktárgyi verseny — úttörőknek A hét elején rendezték Vá­cott a szaktárgyi versenyek, a tudományos technikai úttörő­szemle városi döntőit a mű­velődési központban, illetve a Hámán Kató Általános Isko­lában. Múltunk, jelenünk A szaktárgyi versenyekre hat iskola küldte el három­tagú csapatát, így egy-egy ág­ban összesen tizennyolc paj­tás mérte össze tudását. A feladatok változatosak és he­lyenként nehezek voltak: orosz nyelvből például a tár­salgás mellett rövid műsort kellett a résztvevőknek össze- szeállítaniuk, s egy villámin­terjút rögtönözniük. Múltunk, jelenünk, jövőnk — ez volt a címe a társada­lomkutatók témakörének. Akik sikerrel akartak pályáz­ni az első helyre, azoknak egyebek között hazánk törté­nelmét és földrajzát alaposan kellett ismerniük. A termé­szetkutatók fizikából, kémiá­ból és biológiából készültek, de feladataik között környe­zetvédelmi kérdések is szere­peltek. A kisdobosok külön csoportban indultak. A versengés jó hangulat­ban, és a házigazda szerepét vállaló Petőfi Sándor Általá­nos Iskola tanárainak, pajtá­sainak jóvoltából zökkenő­mentesen zajlott. A csaknem öt órán át tartó izgalmak után a négytagú, pedagógu­sokból és az üzemek KISZ- szervezetéinek képviselőiből álló zsűri alapos értékelés után döntött: az orosz nyelv barátainak vetélkedőjén a Gábor József Általános Isko­la (Hazaffy Krisztina, Kövesi Márta, Máthé Ágota), a társa­dalomkutatók között a Há­mán Kató Általános Iskola (Lippai Nagy írisz, Gerengay Ildikó, Gabányi Józse'f), a ter­mészetkutatók versenyében pedig az Árpád úti Általános Iskola csapata (Varga Zoltán, Koncz József, Dénes István) győzött, s egyben jogot sze­reztek a megyei döntőn való részvételre. A kisdobosok csoportjában a Báthori úti Általános Iskola pajtásai (Bá­lik Kitti, Nagy László, Mol­nár Ágnes) végeztek az első helyen. A technikusoknál A technikusok szemléjét — az elmúlt évhez hasonlóan — ismét a Hámán Kató Általá­nos Iskolában rendezték meg. öt iskolából érkeztek három­három tagú csapatok. A fel­adat igen nehéz volt: a Köz­lekedés, szállítás, anyagmoz­gatás című témakörben az el- ,méleti kérdések megválaszo­Az év végére Megfiatalodik a Nyugati Köztudott, hogy 1975-ben le­bontották a Nyugati pályaud­var tetőzetét, nehogy a nagy súly összeroppantsa az erősen elöregedett tetőszerkezetet. Az Eiffel-iroda tervezte műemlék épületet kívánták ezzel az ak­cióval megvédeni. Egy éve pe­dig lezárták a Nyugati pálya­udvar csarnokát, hogy meg­kezdjék a teljes rékonstrukci- ót. Ez a változás mintegy 120 ezer utast ■ érintett, ebből a Pest megyéből utazók száma 70 ezerre tehető. Az építéssel járó kellemet­lenségek után azonban az idén december 15-re a vasútállomás teljes pompájában áll majd. Fedák Dezső, a KPM vasúti főosztályának magasépítési osztályvezetője elmondta, hogy jelenleg a vágánycsarnok re­konstrukciójánál tartanak. Szeptember 30-ra elkészül a sínekre néző kijárati fal. Köz­ben párhuzamosan folyik az épületek alatti különféle köz­művezetékek építése is. Ezzel egyidőben a csarnok belső te­rét is helyreállítják. Az idei átadással még' nem ért véget a rekonstrukció. Folytatódik a két oldalhajó ja­vítása, így például az Utas­ellátó helyisége, a ceglédi vá­róé, és elkészül a peronelőtető. Gyenge Károly, a KPM vas­úti főosztályának vezetője ar­ról is tájékoztatott, hogy amíg a régi csarnokban hat vágány volt, az újban csak négy kao helyet. Tíz méter széles, 46 méter hosszú lesz a peron alatti aluljáró. A munkálato­kat igen megnehezítette, hogy másfél méteres talajvíz tört fel, így éjjel-nappal folyik a talajvíz szivattyúzása. A mun­ka tavaly márciusban kezdő­Hetente egy alkalommal, csütörtökön tartja foglalkozásait a Madách Imre Művelődési Központ gyermek-néptánccso­portja. A 6—8 éves táncosok oktatója Szalalán Carmen ta­nárnő. Simon Zoltán felvétele dött, a befejezésig el kellett távolítani 6100 köbméter föl­det, s beépítettek ezerszáz köbméter vasbetont és 80 vas­beton tartószerkezetet. A vágányépítés időszaká­ban, úgy október középért a csarnok előtti ideiglenes ke­resztperont le kell majd zárni, s az addigra elkészült gyalog- aluljáró biztosítja az indulási oldal és a betűvel jelzett vágá­nyok közötti "közlekedést. Síz. M. Orvosi ügyelet Hétfőn dr. Kreiner Lenke, kedden dr. Bénik Gyula, szer­dán dr. Molnár János, csü­törtökön dr. Vajta Gábor, pénteken dr. Bea Mátyás, szombaton és vasárnap dr. Csömör Pál tart ügyeletes or­vosi vizsgálatot Vácott, a régi kórház épületében (Március 15. tér 9.). Az éjszakai és ün­nepi ügyeletet teljesítő orvo­sokat a 11—525-ös telefonszá­mon lehet hívni. A beosztás, hét közben meg­változhat. lása után a pajtásoknak a merítőkanalas elevátor mo­delljét kellett elkészíteniük a Construction 120 típusú építő­készlet felhasználásával, a Pécsi Tanárképző Főiskola műszaki tanszéke által össze­állított útmutató és műszaki rajzok segítségével. A ^süri Boroncsok Béla vezetésével sokoldalúan és szigorúan ér­tékelte a szerkezet szerelésé­nek pontosságát, s habár ap­róbb figyelmetlenségek akad­tak, a győzelmet szoros ver­sengésben végül is az Árpád úti Általános Iskola csapata nyerte. Az eredményhirdetés után a három pajtás — Fidel Lász­ló, Hálák László, és Struve Gábor — boldogan fogadta a gratulációkat. — Nehéz volt a feladat? — Az első pillanatban nem tűnt különösebben bonyolult­nak, de amikor a heveder varrását készítettük, nagyon oda kellett figyelnünk — vá­laszolta Fidel Laci. — Tud­tuk: győzni csak úgy lehet, ha a modellt a műszaki rajz alapján pontosan szereljük össze. — Hogyan készültetek a versenyre? — Átnéztük a politechnikai munkafüzeteket, egészen az ötödik osztályosokig vissza­menőleg — vette át a szót Struve Gabi. — Amikor meg­tudtuk. hogy mi képviseljük, iskolánkat, felosztottuk egy­más között a területeket. De segítettek tanáraink is. Átis­mételtük például az elektro­mos kapcsolásokat és a mű­szaki rajzra vonatkozó isme­reteinket is felfrissítettük. A feladat egyébként nem volt teljesen új, hiszen gyakorlati órákon készítettünk hasonló modelleket. Segített a szerencse — Meg aztán a szerencse is segített — tette még hozzá Hálák Laci. aki az elméleti kérdések megválaszolásában jeleskedett. — A feladatok között szerepelt egy gépko­csi fékjének a felismerése, s én néhány nappal ezelőtt ott­hon édesapámmal éppen a Skodánk fékjét szereltem. így hát nem okozott különösebb gondot a helyes válasz. A győztesek számára most néhány nap pihenés követke­zik, aztán folytatódik a felké­szülés a következő nagy erő­próbára, a március 18—20 kö­zött Vácott megrendezendő megyei döntőre. F. Z. Szabálysértők Bírság a garázdálkodóknak Botrány a Zrínyi utcában A Zrínyi utcai Bözsi néni ivója néven ismert vendéglő­ben tartózkodott Trieb Fülöp 32 éves váci lakos. Az italozás megártott a férfinek. Először tőrkést vett elő, s azt nagy erővel az asztalba vágta. Űjabfc italt kért, de az üzletvezető — érthetően — megtagadta a ki­szolgálást. Trieb erre pohara­kat tört össze, szidalmazta a vendéglő dolgozóit. Az ügy a rendőrkapitányság szabálysér­tési előadója előtt folytatódott. Garázdaság miatt 250Ö forint­ra büntették a botrányokozót, s az erről szóló határozatot 10 napra kifüggesztették a ven­déglőben is. Hegedűs Győző 67 éves szobi lakos a helybeli Határ ven­déglőbe tért. Látszott, hogy már erősen ittas, ezért a fel­szolgáló megtagadta a továb­bi italkiadást. Hegedűs dühös lett, szidalmazta a felszolgá­lót, fel akarta borítani az asztalt, s nem távozott. Mint­egy másfél órás (!) veszekedés után rendőrt hívtak, hogy rendet csináljon. A büntetés 1800 forint pénzbírság. A ha­tározatot 10 napra kifüggesz­tették a Határ vendéglőben. Havasi Jenő 21 éves váci la­kosnál is az ital volt a tettes­társ. A Fehér Galamb étte­remben szórakozott, s minden ok nélkül belekötött F. Sán­dorba. A vitatkozás, gorom­báskodás folytatódott a helyi­ség elhagyása után is. Hava­si orrbaverte F. Sándort. Ve­rekedés miatt 2500 forint bír­sággal sújtották. Marányi András 25 éves vá­ci lakos a Damjanich téri Mackó presszóban ivott. Zár­órakor mindenkit felszólítot­tak, hogy hagyja el a helyisé­get Az üzletvezető félig le­húzta a redőnyt. Kis idő múl­va Marányi bezörgetett azzal, hogy a pohárban hagyott ma­radék sörét o karja meginni. Nem engedjek be, mire kia­bálni kezdett, rúgta az ajtót, kiverte az egyik ablaküveget, szidalmazta a presszó dolgo­zóit. A szabálysértési előadó előtt arra hivatkozott, hogy it­tas állapota miatt semmire sem emlékszik. 2500 forint bírságot fizetett és az erről szóló határozatot 10 napig ki­függesztették a Mackóban. Mind a négy határozat jog­erős. P. R. Néptánc — gyermekeknek

Next

/
Oldalképek
Tartalom