Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-27 / 72. szám

xMHiw 1979. MÁRCIUS 27., KEDD Élményekben gazdag évek KASTÉLYFALAK KÖZT - NAGYKOVÁCSIBAN Romantikus domboldalon, 17 holdas sűrű erdőkkel, ele­gáns labdarúgó-, kézilabda­pályákkal tarkított park áll gróf Tisza Lajos egykori nagy­kovácsi kastélya előtt, amely most erdészetben, faiparban, mezőgazdaságban dolgozó, is­kolától távol lakó 130 tanyai gyereknek ad otthont. A kas­tély modem és hagyományos elemeket ötvöző, még a leg­újabb kollégiumokhoz képest is szokatlan, praktikus, játé­kos és otthonos berendezést rejt falai közt. A tanulószo­bákat azok a népművészeti, változatos mintájú függönyök díszítik, amelyeket maguk a gyerekek készítettek, Nagy Gi­zella igazgatóhelyettes irányí­tásával. A folyosókon, a szek­rényekben is saját kézimun­kák találhatók. Családias légkör Az intézet tavaly ünnepelte fennállásának 20. jubileumát — mondja Tóth László igaz­gató. — Az itt végzettek nagy többsége eljött a jubileumi ünnepségre, nosztalgiával em­lékezett az itt eltöltött évek­re. Húsz év alatt igen sok ta­nuló került ki innen. Közöt­tük tanár, orvos, mérnök, ha­jós, faipari, mezőgazdasági, erdészeti szakmunkás van. Eredetileg erdészeti nevelőott­hon voltunk, de néhány év óta a Mezőgazdasági és Élelme­zésügyi Minisztériumhoz tar­tozunk, így az ország minden részéből fölveszünk mezőgaz­dasági, faipari dolgozók gye­rekeit is. Húsz év alatt szép környezetben kialakult egy közösség, olyan hagyományok­kal, amelyek lehetővé teszik, hogy valóban családias legyen itt a hangulat. Ezt csakis egy­féleképpen teremthettük meg: az intézmény valamennyi dol­gozója gyerekcentrikus. Tud­ják, hogy nem az erdészeti ne­velőotthon van miértünk, ha­nem mi vagyunk a benne élő gyermekekért. Otthon tanács Az iskolai úttörőcsapattal szorossal együttműködve a ne­velőotthon és a községi iskola tanári testületé erősíti, támo­gatja az ifjúsági önkormány­zatot, amelynek irányító szer­ve a diákokból álló otthonta­nács. Minden szeptemberben — titkosan — megválasztják a tanulók a tisztségviselőket, el­nököt, titkárt, kultúr-, sport-, munka-, tisztaságfelelőst. A tanácstagok az otthongyűlése­ken az egész intézet diákjai és tanári ka-ra előtt számolnak be arról, amit végeztek. A nagykovácsi általános is­kola váltott műszaku, egyszer a felső-, máskor az als »tago­zat jár délután iskolába. Éb­resztő ennek ellenére minden­ki számára fél hétkor, a ki- sebbek-nagyobbak közös szo­bában laknak, így tudják pat­ronálni az idősebbek a fiata­labbakat. A déiutánosok ter­mészetesen délelőtt vannak tanulószobában, szakkör- és klubfoglalkozásokon. A dél­előtti-délutáni foglalkozások összehangolása mind a tan­testületre, mind az otthonta­ná csra komoly szervezési fel­adatokat ró. Ennek ellenére a tanuláson kívül mindig jut idő játékra, sportra. Az edzett if­júságért mozgalom egyik — azóta már országszerte nép­szerűvé vált játékát —, a scp- rühokit a nagykovácsi erdé­szeti ' nevelőotthon diákjai ta­lálták ki. Házon kívül Szabad szombatokon gyako­riak a kirándulások, színház- látogatások. A gyerekek leg­utóbb a Pálvölgyi cseppköbar- langban jártak, a napokban a Mark Twain Huckleberry Finn című világhírű ifjúsági regényéből készült színművet látták a Gyermekszínház elő­adásában. A faliújságon már jó előre megjélenteík képek, sze­melvények az előadásról. Gyakran járnak az Operaház­ba, hangversenyekre, ilyenkor közös zenehallgatáson, zene­vagy operatörténeti előadáson készítik föl a pedagógusok a gyerekeket. így a színházláto­gatások elvesztik a legmini­málisabb formális jelleget is, a gyerekek minden fegyelmezés nélkül példásan viselkednek. ezért többször kaptak jutal­mat a Bábszínház és a Gyer- rnekszfnház vezetőségétől. Tóth László igazgató az inté­zet házi múzeumából előveszi Móra Ferenc Kóchuszár című kötetét, amelyet Lukács Mar­git Koesuth-díjas színművész nyújtott át Szoboszlai Eriká­nak, az otthontanács akkori titkárának. Szoboszlai Erika és az intézet régi növendéke. Tóth János megkapták az In­tézet örökös tagja kitüntetést, hiszen azóta már végzett óvó­nőként, illetve pedagógusként is vissza-visszatérnek az in­tézet négy rendezvényeire, vendégként és szereplőként Tóth László elmondta még, hogy az erdészeti nevelőott­hon diákjainak tanulmányi át­laga mindig kiemelkedő. A visszajáró öregdiákok, az in­tézet falai között uralkodó jó hangulat egyaránt bizonyítja, hogy a gyerekek számára nem­csak hasznosak az itt eltöltött évek, hanem élményt is jelen­tenek. Fosa Zoltán Orosz nyelvi verseny Az idén is Monoron rendez­ték a hét végén az orosz nyelvi országos középiskolai verseny megyei fordulóját Az írásbeli dolgozatok elbírálása után a megyei versenybizott­ság a legjobb 12 dolgozat ké­szítőjét hívta meg a szóbeli versenyre. Kategóriánként az alábbi sorrend alakult ki. A szakosított tantervű- osztályok tanulói közül első Bokros Il­dikó, második Bihari Erzsé­bet, mindketten a rnonori Jó­zsef Attila gimnázium 3. osz­tályos tanulói, harmadik Gö- bölös Katalin, a váci Sztáron Sándor gimnázium negyedik osztályos tanulója. Fakultatív és általános tan­tervi osztályok közül első Berze Márta, az aszódi Pe­tőfi Sándor gimnázium 3. osztályos tanulója, második Erős Zsuzsa, a nagykőrösi Arany János gimnázium 4. osztályos tanulója, a harma­dik Radóczy Katalin, a dabasi Táncsics Mihály gimnázium 4. osztályos tanulója. A szakközépiskolai osztá­lyok versenyében első Molnár Sára, a nagykőrösi Toldi Mik­lós Élelmezésipari Szakkö­zépiskola 4. osztályos tanu­lója, második Pál Mária, a nagykőrösi Óvónői Szakkö­zépiskola negyedik osztályos tanulója, harmadik Hódos Mária, a váci Egészségügyi Szakközépiskola negyedik osz­tályos tanulója. A nyertesek közül néhá- nyan a tavaszi szünetben ren­dezendő országos döntőn vesznek részt. Jókedv, sokszínű műsor A PEST MEGYEI DIÁKNAPOK VERSENYEIN EK EREDMÉNYÉRŐL Március 13-én Vácott fák­lyás felvonulással befejeződött a Pest megyei diáknapok ver­senysorozata. Március 10-én Szentendrén, 11-én Cegléden a megyei diákkórusok vetélked­tek, Vácoott pedig zenei, vers- és prózamondói, polbeat-, né­pitánc- és diákszínpadi bemu­tatók követték egymást. A versenyzés izgalmán túl is nagy volt a tét: a legszínvo­nalasabb együttesekből és szó­listákból tevődik össze az a csapat, amely április 29. és má­jus 1. között Egerben a Gárdo­nyi Géza diáknapokon részt vesz és képviseli Pest megye diákságát. A személyiség fejlesztése Sopron, Gyula, Keszthely, Sárospatak és Székesfehérvár mellett Eger az egyik színhe­lye az országos diákfesztivál­nak. A kétévenként megrende­zett diáktalálkozókon hat fesz­tiváldíjat adnak ki, amelyek révén az egyes résztvevő isko­lák, csapatok közösségét, sok­oldalú, színvonalas kulturális tevékenységét díjazzák, ezzel is elősegítve a nevelés célját: a személyiség sokoldalú fej­lesztését. Itt önállóan szerkesz­tett műsorokkal, művészeti be­mutatókkal, vetélkedőkkel vesznek részt a megyék fia­taljai. Diákírók és diákköltők talál­koznak Sárvároít, fotó- és diapályázat résztvevőinek szakmai megbeszélése lesz Pé­csett, képző- és iparművészeti, népi díszítőmunkák diák ké­szítőinek két-három napos ta­nácskozása Szegeden, és idén először országos szakmatörté­neti pályázat és kiállítás lesz Kőbányán a Pataki Művelődési Házban. A honismereti pályá­zatra Pest megyéből sok nép­rajzi és helytörténeti munkát küldtek, a legjobbak készítői a nyáron országos táborozáson vesznek részt. Huszonötezer tanuló A diáknapok szelleme szin­te az egész középfokú oktatá­si rendszert megmozgatta. A megye gimnáziumaiban, szak- középiskoláiban, szakmun­kásképző iskoláiban körülbe­lül húsz-huszonötezer tanuló kapcsolódott be valamilyen formában a versengésbe, gaz­dagítva ezzel is saját szemé­lyiségüket és társaiknak is él­ményt szerezve. Az iskolai válogatás után került sor a megyei bemuta­tókra, amelyeket a KISZ Pest megyei bizottsága és a Pest megyei Tanács művelődési osztálya közösen szervezett és pártfogolt. A mintegy ezerhat- i száz versenyzőből a zsűri dön­tése alapján állította össze az Egerbe utazó 370 tagú Pest megyei csoportot a KISZ me­gyei bizottsága. Sok tehetséges fiatal — Nagyon sok tehetséges fiatalra figyelhettünk fel — mondta Ságiné Kátai Ildikó, a Pest megyei diáknapok főszer­vezője. — Kategóriánként a zsűrik arany, ezüst és bronz fokozattal értékelték a teljesít­mények színvonalát. Végül is a jó előadásokból kiemelke­dett a gödöllői Török Ignác Gimnázium és Óvónőképző Szakközépiskola kórusa, ezen belül a gára-csoport (Sára Csilla, Sára Ferenc és Hudák Péter), amely a szólóének, népzene, diákszínpad, vers és próza kategóriában egyaránt kitűnően szerepelt, valamint a Páti Gyermekváros. Ezért a két Pest megyei fesztiváldíjat ők nyerték el. A fótiak pol­beat- és Csiribiri együttese nagy sikert aratott, képzőmű­vészeti kiállításuk pedig kü­lön figyelemreméltó eseménye volt a diáknapnak. Az itt sze­replő alkotásokat, hímzéseket, kézimunkákat továbbküldjük a szegedi országos kiállításra. Az egész rendezvénysorozat szervezett lebonyolításában, a gördülékeny műsormenetben Hahess Edit, Sipos Mária, 'Zebegényi grafikus Veszprém ben KIÁLLÍTÁSOK A NEMZETI GALÉRIÁBAN - FESTŐK AZ NDK-BÓ Az áprilisban is nyitva tar­tó tárlatok sorával emlékeztet a Magyar Nemzeti Galéria a most kilencven esztendős Gá­bor Móric, továbbá Kondor Bá­la művészetére, ható, növekvő értékeire. Virágok, portrék Gábor Móric lelkületének és tehetségének pedáns fegyel­mével egész életművét arra fordította, hogy képekben lát­tassa a virágok különleges lágyságát, színeinek kifogyha­tatlan árnyalatait. Oly szépen, finoman festette meg a kri­zantémokat, rózsákat, dáliákat, hogy ténylegesen és festve is megmaradt tónusaikból ne­künk is marad öröm. A lát­vány frisseaége, ahogy a nyár zöld párnáiból kilobban a tu­lipán sárga lángja. Ez a tűz szín és csönd, a növényi szép­ség magányos békéje, amit Gábor Móric szelíd erővel vett észre hét évtized festői állan­dóságával, melyhez önarcké- j pét, Krúdy és Kisfalnál Strobl j Zsigmond arcmását, Orvietój látképét csatolta soha nem la­zuló elmélyüléssel. A monotípiák világa E nem is olyan régen először látott lapok semmit, nem vesz­tették intellektuális feszessé­gükből, s abból a rajzi lele­ményből, mely e sorozat kül­alakja. Kondor Béla ön­emésztése és a világot, önmagát is ítélő szigora vonalhálózatával valaki ön­arcképét építi. Ez a valaki; mindenki: én, te. ő, a világ, az emberiség. Kondor önvizsgá­latát maradandó minőségű mű­vészetének elemeivel immár mi folytatjuk önmagunk szá­mára. Nem hízeleg e rajzi tü­kör, hibáink és mulasztásaink elevenébe hatol, munkára, al­kotásra serkent nyugtalanító esztétikumával. Rajzok, metszetek Bakallár József festőművész saját alkotótevékenységén túl fontos közművelődési szerepet vállal azzal, hogy Budapesten a XX. kerületi 35. számú Sza­bó Ervin fiókkönyvtárban rendre kiállításokat szervez világtájak és messzi kultúrák, közeli műhelyek eredményei­ből. Gazdag a repertoár, meg­fontolt a szerkesztő partitúra, hiszen művek érkeztek J a­pánból, Afrikából, a Szovjet­unióból, Dániából, és Szent­endréről, Miskolcról; szobrok, képek, ikonok. Most az NDK-bóI küldték el munkáikat azon grafikusok, akik méltó módon reprezen­tálják a rajzművészet alapos­ságát, szakmai felkészültségét, Zempléni Zsuzsa, Gajdács Ibo­lya és Mészáros Péter KISZ- tanácsadó tanárok segítettek, ami ennyi fiatal résztvevő ese­tében nagy feladat volt. Országos fesztivál előtt Részt vesz tehát az egri Gárdonyi Géza diákfesztiválon az említett két megyei feszti­váldíjason kívül a váci Sztá­ron Sándor Gimnázium ki­emelkedően jól szereplő kama­razenekara, a ceglédi Kossuth Gimnázium néptáncegyüttese, az érdi Vörösmarty Gimná­zium, a nagykőrösi Arany Já­nos Gimnázium, a Monori Gimnázium diákszínpada, a váci Lőwy Sándor Gépipari Szakközépiskola fiúkórusa. Szólózene kategóriában a zon­gora, dob, vibrafon ifjú tehet­ségei utaznak. A KISZ Pest megyei bizott­sága különdíját és egyúttal egri meghívást kapott a váci Hallássérültek Szakmunkás Is­kolájának tánclcara, a művészi előadásért. . Felkészültség, sokszínű, gaz­dag műsor, jókedv, vidámság jellemezte a versenyeket. A megye fiataljai éltek az alka­lommal és lehetőséggel, hogy önmagukból, életükből, tehet­ségükből minél többet meg­mutathatnak. Az országos fesztivál előtt ez a megyei se­regszemle segítette a KISZ- szervezeteket. tanárokat, mű­vészeti vezetőket is, hogy fel­mérjék, meddig jutottak el és hol, miben kell továbblépni. Hajós Anna Wolfgang Barton: Virágelemzés az egyes slüusámyalatokat. Wotjgang Barton virágokat elemez, Renate Brömme vá­rost, Bernhard Michel arcokat, Gerhard Schwarz gépalkatré­szeket. Ez a rajz-analízis meg­bízható, ha olykor nélkülözi is a fantázia finomságait, az eré­nye, korlátja is. Kincse is egy. úttal. Valamivel nagyobb könnyedség e kitűnően felké­szült grafikusok javára szol­gálna. kisgrafikák tárlata Poór Ferenc gondos elősza­vával kíséri M. Kiss József veszprémi kiállítását az a ka­talógus, mely • valahány mű­vének címét tartalmazza. Több száz lap ez, fametszet, kli­sé, linó, jelzi a könyvtáros M. Kiss szorgalmát, odaadását. Ö a Zebegényi Műhely tagja, mestere, inspirátora Kórusz József grafikusművész, részt vett a lipcsei képzőművészeti akadémia stúdiumain is, volt a keszthelyi múzeum restaurá­tor-grafikusa, Igazat adunk Poór Ferencnek, amikor gaz­dag munkásságából kiérned a régészeti tárgyú lapok gondo­lati, rajzi eimélyutlségót, ec pompás a baiatoni hajózik értelmező sorozata is. Tekintő, lyes irodalmi galériája, mely­ben rajzokkal nevezi még szá­zadunk jeles magyar és kül­földi költőit, íróit. Kifogy ha­tatlan termőkedve metszetben örökíti meg a nagyvilág ese­ményeit, és ez a magas szín­vonalú grafikai híradás Tolsz­toj karakterét éppúgy méltó­nak ítéli a megörökítésre, mint a balatoni bödönhajót, a lip­csei állatkertet, a piti Iráni ci­gányokat, a matrózt, a csellis­tát, a gyíkot, vagy az iskola­csengőt. Mentes minden nagy­képűségtől, grafikája szolgá­latot vállal és teljesít. Lehet, hogy ma még nem az elsők között tartja számon a műkri­tika, de könnyen megtörténhet, hogy ez a szívvel érlelt grafi­kai segédszolgálat maradandó­vá válik. Céljaiban már ma is az. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Csend. Azt, hogy piszkos egy utca, tér, netalán vala­mely iakás lehet, eddig is tudtuk, ám az, hogy a csend is bekoszolódhat, csak mosta­nában kezd nyilvánvalóvá vál­ni. Igaz, maszatossá, foltossá, szennyessé, mocskossá válhat az a nehezen meghatározható micsoda is, aminek meglétét nemigen vesszük észre, sokkal inkába a hiányától- szenve­dünk. Mint a Hét vasárnap esti — egyébként megint túlságosan jól szabottra, hogy azt ne mondjuk, érdektelenül ele­gánsra sikeredett — műsorá­nak egyik hazai illetőségű ri­portjából megtudhattuk, már- már minden elviselhető mér­téket túlhaladnak honi zajon­gásaink. S hogyne haladnának túl, ha köz- és magánterületi csendünket csupán egy 1949- ben hozott, s mára jobbára már elfeledett rendelet védi, és hát az otthonok, munkahe­lyek falait sem úgy szabják, rakják, hogy alkalmasak len­nének kiszűrni a keményebb hangzatú zajokat. Márpedig ilyesféleképpen kellene építkeznünk — mon­dogatták Wisinger István mik­rofonjába a megkérdezett szakemberek. Annál is inkább, mert ha előre számításba ve­szik a helyiségek csöndesításét, akkor csak ötszázaléknyi a többletkiadás, ám ha utólag igyekeznek ugyanezt megcse­lekedni, akkor éppen tízszer több a fizetnivaló. Abban persze még csacska- ság lenne reménykedni, hogy ilyen békességesre csinálódik ezután mindenféle ház. Az vi­szont várható, sőt kérhető, hogy a motorberregésre is gondoljanak a tervezők vagyis a kevéssé használt he­lyiségeket tereljék az utcák felé, és a kevésbé mozgalmas oldalra a nyugovást szolgáló szobákat. Ehhez még arra a föntebb emlegetett öt százalék pluszpénzre sincs szükség — elegendő, ha a megszokottól eltérően mozog a mérnöki ce­ruza. Rokonok. Korábbi moso­lyaink szájbiggyesztássé her­vadtak a Rokonok vagyunk, ugye? című műsor • második részét nézve. Míg az első je­lentkezésben tisztes menai5ásé- gű ötlet sziporkázott — a finnek világhírű futójának, Lasse Virennek hangulatos' do­rombolása egészen kitűnő be­tét volt! —, ebben a második traktusban már teljességgel el­uralkodott a magánemberi ksdéiyeskedés. Privát dolgok­ról privát hangvételű társal- kodásokat rögzítettek a masi­nák, s az iskolapadi szóváltá­sok közé beiktatott filmhetete­ket sem volt valami nagy szó­rakozás nézni. Azt a hosszacs- kán fényképezett szaunázást sem, amelynek gőzfelhőit és nyírfacsapásait Egri Jánosék bizonyára fölötte élvezték, ám ami a néző számára éppenség­gel az unalom perceit jelentet­te. Hasonlóképpen a téli lék­halászatot, ami megintcsak el­nyújtotta, de nem kitöltötte az adás bőségesen mért hetven percét. Így aztán még az a kevéske ismeret sem rögződött meg a mezőben, ami időnként elhang­zott a szellemeskedések köze­pette: a bosszankodástól nem tudtunk igazán figyelni. Egyenjogúság. cgy tűnik, megállíthatatlan adásfolyam­má dagad a „Hogy nálam kü­lönb legyen ...” című műsor. Lefutottak már az előre meg­tervezett jelentkezések, ám annyi levél és telefon követte ezeket, hogy újra meg újra magyarázkodniuk kell Ransch- burg Jenőéknek. A most el­múlt szombaton is végigélvez­hettük a nevelési sorozat egyik ilyen utóeszmecserejét, amelyben a két nem egyenjo­gúságáról esett szó. Mármint az utódokkal való törődésben megmutatható egyenjogúság­ról. Szerencsére sem az emlí­tett pszichológus, sem beszél­getőtársa, Ferge Zsuzsa szo­ciológus nem egészen értett enyet az anyák, apák feladat­körével, s így egy igazán jól pergő, megannyi érvtől feszes' vitával ajándékozott meg kép­ernyőnk. Ha valamit, hát ezt a cseperedési tanakodást ugyancsak érdemes figyelni! Akácz László

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom