Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
1979. MÁRCIUS 25. .VASÄRNAP ap 6 Vásott képű oroszlán Ki tárolja, szállítsa a jég krémet? A legifjabb nemzedéknél aratott sikerére jellemző, hogy már új nevet is találtak rá. Egyes nyelvújító-óvodások pohárfagyinak hívják a vásott képű oroszlánnal reklámozott Leo jégkrémet. A kedvelt édesség, bár évente egyre nagyobb mennyiségben készül, a Budatej társulás törökbálinti üzemében — tavaly például 126 vagon fagyasztott édességet értékesítettek —, egyelőre még nem jut az or szág távolabbi községeinek üzletedbe. Az idénre tervezett tsrmelésfölfuttatás is csak a február végén a Magyar Hű tőiparral . kötött szerződés alapján válik lehetővé. A dőlog magyarázata egyszerű: a jégkrémet elsősorban a tavasza, nyári hónapokban vásárolják. Az ilyenkor jelentkező fokozott igényeket csalt raktárból lehet kielégíteni, tehát az árut hosszú ideig hűteni kell. Erre alkalmas házakkal, tározókkal jelenleg a Budatej nem rendelkezik. Igaz, a Ceglédi Húsipari Vállalat és a nagyrédei termelőszövetkezet ideiglenesen segítséget nyújtott a törökbálintiaknak. A biztonságosabb megoldást mégis az országos vállalat hűtőinek igénybevétele nyújthatja. Ahhoz ugyanis, hogy a hűtött csemege az ország minden résziben kapható legyen, továbblépésre van szükség. Eleddig a magyar hűtőipar •nem mutatott különösebb érdeklődést a kérdés iránt. Pedig a közkedvelt nyalánkság árusítása nem járna ráfizetéssel.: Ebben főként a kitűnő •minőségnek és. a bő: választóknak Vati1 Szerepe. A BUda- 'pesti Nemzetközi Vásáron például díjat is nyert egy csokis változat, és a nyáron megjelennek a banános, narancsos és meggyes jégkrémek is. Reméljük, a magyar hűtő- ipar illetékeséit sem hagyja túl sokáig hidegen a fagyasztott krémek ügye. V. B. Az indulás első tétova lépései Csendes délelőtt: beszélgetés Diósdon Tisztán emlékszem: meg- remegett a keze. Biztosan engem keres? — csodálkozott. Nem tévedés, mondtam, itt áilJ a papíron: Szabó Mária. Diósd. Én vagyok, bólintott. Megérdeklődtem, leülhetek-e? Zavarba jött: hogyne, foglaljon csak helyet, látja, még erről is megfeledkeztem! Elővette a cigarettát, nem vagyok nagy dohányos, magyarázta, de most rágyújtanék, van gyufája? Nem volt gyufám, elnézést kért, átment a szomszéd szobába. Ha ráköszönnek Körülnéztem. Egyszerű hivatali _ szoba, egy szekrény, egy íróasztal, két fotel, ez volt minden berendezése; az ablak is falusi, mélyén ülő, kes- kenyre vágott, sápadt csík az üvegen a napfény. Kérdezzen, mondta várakozva; hol fölvette, hol meg letette a cigarettát, menekülés volt ez a mozdulat Szokattam nekem a szereplés, talán sose fogom megtanulná,' még akkor is zavarba jövök, ha rámlköszömnek az utcán, s hogy el ne felejtsem viszonozni, inkább előreköszönök. Pedig bele kell tanulnia, biztattam. Ezt magyarázom magamnak én is, de mintha mindig tükör előtt álXnék, úgy kell rendezgetni mozdulataimat. Hány éves? — kérdeztem. Huszonöt, válaszolta, hatvány arcán mentegetőzés volt a mosoly. Túl fiatalnak talál, ugye? így gondolhatják mások is, én is ezt érzem, néha el is bizonytalanodom, amikor idősebb, tapasztaltabb kollégával kerülök szembe: van-e jogom felülbírálni? Első vizsgálatomat a járásnál nagy lendülettel, kínzó alapossággal végeztem, fegyelmi lett a Vége, az nekem nagy törés volt. Itt is emberek munkájáról ítél, akadékoskodtam. Meglehet, mondta, de nem fölöttük, hanem mellettük állok. Erősnek látják A Jászságból jött, apja tanácsi ember volt. Hogy is van ez? — faggatóztam. — Azember kiskorában elhatározza: én vébétitkár leszek? Elnevette magát, először nevetett beszélgetésünk alatt, széles, felszabadult, mosollyal, sokáig nem gondoltam én erre, tudja, milyen az, a családi hagyományok inkább taszítanak. Aztán csak behódolt a családi múltnak. Be, ha ezt akarja hallani, nem volt különösebb elképzelésem, olyan sose lehat tudni alapon választottam a gimnázium tanácsi tagozatát, az iskolából kerültem a járásra, minden nagyobb cél, vágyak nélkül, ott a tanácsban szerettem meg a munkát. Rágyújtott megint, megnyugodva izzott föl a parázs; kérdezzen tovább, biztatott, engem még nem kérdeztek, s hiába1 is gondolom el magarn- ban, többet számít kimondani a gondolatokat. Az arcát fürkésztem: határozott embernek látom, állapítottam meg. A körülmények adják, magyarázta. Nem engedhetem meg, hogy kiüljön a belső ingadozás, mert az emberek is úgy szeretik, ha már valakit vezetőnek tesznek, hát erősnek lássák. Kitárt ajtók Az emberek szeretettel fogadták: a tanácsban, a községben mindenki segíteni akart, válaszul reggeltől estig nyitva az ajtaja, ezzel viszonozza a készséget. De a falugyűlést, azt nem vállaltaim, mondta, korai lett volna még odaállni a lakók elé, új ember vagyok én a bírálatra, a tervezésre is, majd az év végén, amikor tudom, ki, hol; lakik, kiben mi van, akikor szembenézhetek a faluval. Akkor már lesz mit mondanom, s azt is megnézheti, amit addigra csinálunk. Papírdarabot tépett, arra írta föl a nevét, címét, telefonszámát. Névkártyám nincs, mondta tréfálkozva, én gonoszkodtam: lassan arra is illő gondolni. Komolyra vette a dolgot, úgy gondolja — kérdezte — ez is velejár? A rang katekizmusa Ráhagytam a bizonytalanságot, nem mondtam, hogy kimeríthetetlen a vezetői rang katekizmusa, s ha beleférne is a nyomtatott név kötelezettsége, vannak dolgok, amit úgysem lehet leírni: a kéz remegését, az előneköszön-és igyekezetét, esz ajtó kiitárásét. TiSíZtán emlékszem: megre- msgett a keze, majd csak megszokom, mondta. Bizonyosan, válaszoltam, s csak magamban kívántam: ezt a mozdulatot sose felejtse el. Major Árvácska Super Ssíor A székesfehérvári Videoton Rádió- és Televízió Gyárban elkészült a modul-rendszerű televíziók színes változata, a Super Color. Az új készülék sorozatgyártása a hónap végén kezdődik, ősszel pedig már az üzletekben lesz. A képen: prototípus bemérése. M ydéi gsi&m Az Importpétié olajégő karrierje Ha valamelyik megyei üzem kísérleti műhelyéből új gyártmány kerül ki, hírt adunk róla. így is van rendjén, hiszen iparengedélyünk elsősorban az újdonságok közzétételére szól. N sha érdemes azonban utánanézni annak is, mi lett az egykor címoldalon szereplő gyártmányok sorsa? Beváltották-e a hozzájuk fűzött reményeket? Hosszabb távon is gazdaságosan gyártható, jói értékesíthető produktumoknak bizonyultak-e? Rendelésre vagy raktárra Lassan egy esztendeje lesz, hogy a Pestvidéki Gépgyár olaj- és gázégő családja a tavalyi tavasa vásáron elnyerte a B'NV-nagydíjat. Beszélgetőpartnereink Németh Lajos gyáregységvezető és Tihanyi Gyula kereskedelmi főosztály- vezető: , — Az olaj- és gázégők fejlesztésével 1983-bán kezdtünk el foglalkozni. Próbálkoztunk, kísérleteztünk, de úgy igazán nem akart sikerülni. Azután szép lassan megismertük a szakmát, új fejlesztésbe kezdtünk, s enn.sk lett eredménye [ az oiz égőcsalád, amelyért az elismerést kaptuk. A nagydíj nemcsak a korszerű műszaki paramétereket, hanem a gyárKiatóságot is honorálta, mivel az új sorozatból a korábbinál kisebb létszámmal háromszoros darabszámot tudunk előállítani. A gyárthatóság önmagában még nem minden, a gazdaságos termelésnél a tervszerű, megszakítások nélküli sorozatok elérése a cél. Ez persze ellentmond a vevők igényeinek, akiktől nem lehet elvárni. hogy vásárlási szándékaikkal a saját elképzeléseik helyett a gyár termelési programjához — és nyereségéhez — igazodjanak. .•'X' t V . — A Pénzügyminisztérium támogatásával a : Prometheus Tüzeléstechnikai Vállalatnál — nekik egyébként kirendeltségük működik itt, a gyár területen — létrehoztunk egy tizenötmillió forintos készlettel dolgozó készáruraktárat. Mi ugyanis csak azokat a megrendeléseket fogadjuk el, amelyeket a tárgyévet megelőző év június 30-ig megkapunk. Ennek alapján készítjük el a termelési tervet, s az elaprózott, vagy soron kívüli igényekkel jelentkezőket a Pro- metheushoz irányítjuk. Ha ugyanis — némi túlzással — ötpercenként más és más típust kérnek tőlünk, nem lehet sem tervszerű, sem gazdaságos termelésről beszélni. Mire van szükség A Pestvidáki Gépgyárban a/zonban nem akarnak visszaélni azzal a helyzettel, hogy a hazai olaj- és gázégők nagyobbik fölét ők gyártják: — Arra törekszünk, hogy a Prometheus raktárán mindig legyen megfelelő választék, így az is hozzájuthat, aki valamilyen oknál fogva nem tudott időben rendelni. Mindazonáltal az a véleményünk, hogy az esetek jó részében — például beruházásoknál — nem lehet megoldhatatlan, feladat a rendelkezésre álló tervek alapján akár másfél évvel korábban megmondani, mire van szükség. (Anélkül, hogy ezért a Pestvidéki Gépgyárat hibáztatnánk, hiszen ha gazdaságosan akar gyártani, kénytelen így tenni, általánosságban is szögezzük le: egy dinamikus, korszerű termékszerkezetre törekvő gazdaságban megengedhetetlenek a másfél éves várakozási idők. Sem anyagra, sem késztermékre nem szabad, hogyeny- nyit kelljen várakozni. Ma. amikor a világon mindenhol legrosszabb esetben is hónapokban mérik a szállítási terminusokat, a nálunk még általános hosszadalmas átfutási idők mind a termelőket, mind I a felhasználókat még inkább nehézkessé — s ezen keresztül az egész népgazdaságot versenyképtelenné tehetik. Szigethalmion tehát határozottam azt állítják, hogy az általuk gyártott típusokból —hó a fentiek szerint nem is mindig határidőre — ki tudják elégíteni az ipar, a mezőgazdaság és a háztartások igényeit. Hogy ennek ellenére importra — méghozzá tőkés importra — szorulunk, annak oka, hogy nagy teljesítményű égőket nem gyártanak: — Ezért szeretnénk például a Láng Gépgyár korszerű, svájci licenc alapján gyártott I kazánjaihoz olyan égőfejeket előállítani, amelyek feleslegessé tennék a tőkés importot, A eáí erdőkében több céggel folytatunk kooperációs tárgyalásokat. Ugyanaz a dollár A külgazdasági kapcsolatokról szólva az export is szóba került. A Pestvidéki Gépgyár közvetlenül nem exportálja termékeit, égőfejei mégis számos országba eljutnak: — Elsősorban mezőgazda- sági berendezésekkel, szárítókkal, baromfitelepekkel, istállókkal együtt, rendszerbe építve kerülnek ki termékeink a világpiacra. Ez a közvetett export nekünk nem hoz sokat a konyhára, jobban járnánk, ha közvetlenül adnánk el ugyanennyit. A külkereskedelmi támogatások rendszerével egyébként sincs sok szerencséjük. Korábban, más példákkal összefüggésben már megírtuk, hogy a tőkés importot helyettesítő hazai termelés ösztönzése — mondjuk úgy — hiányos. Most is erről van szó. Mielőtt a Pestvidéki Gépgyár kifejlesztette ezt az olaj- és gázégő családot, évente 3 millió dollárért importáltunk ilyen termékeket. A jelenlegi igényeket körülbelül 9 millió dollár importtal lehetne csak kielégíteni. Ha egy hazai vállalat ekkora tőkés exportot produkál, szép summa üti a markát állami visszatérítésként — a megnövekedatt prémiumokról nem is beszélve. Ha viszont ugyanennyi importot takarít meg valaki — ami végül is ugyanaz a dollár — az erkölcsi elismerésen kívül semmire sem számíthat. A gyár vezetői — mindamellett, hogy ezt természetesen fájlalják — elsősorban a saját hatáskörben megoldható problém áfcra koncén trálnak. A kapacitás bővítésével, külső kooperációs lehetőségek felkutatásával szeretnék a hazai igényeket minél jobban kiszolgálni. Weyer Béla Pihen a komp. Kikötötték. Nem a versbélit. A Horány-’ ba tartót, Dunakeszin. -Nem éppen illedelmes fóhászókat mondó autósokkal együtt olvasom a táblát: a magas vízállás miatt a teherforgalom szünetel. Lóról, azaz kocsiról magyar! Nagy pakkok kerülnek,, elő. Gyferekkerékpár, kosárban a holmik, összekötözött szerszámok, facsemeték. Tavaszeleji hétvége, irány a telek. Arról a Trabantról vajon hogyan, kerül át a túloldalra a tétőre erősített hatalmás szekrény? — A váci komp jár? — reménykedem a pénztárnál. — Az se. Leparkolok oldalt, veszek egy személyjegyet. A Szekrény a Trabanttal visszafordul Pestnek, ott át Budára, majd Tahinál átjön a szigetre, az új hídon. Kiosi'öröm. Túlpart. Tényleg magas a víz. A fák bokáig állnak benne. Bakokon apró motoros- aárka; a Nelly. Mellette kisebb-nagyobb átkelőhajók, viZibuszfélék, nagy komp. A' Pest megyei Kishajózási és Javító’ Vállalat horányi üzeme kihalt. Robur- busz, méllette traktor az udvaron. Vaslemezek. A kerítés mögött két korcs kutya -jól szórakozik az autótlnnította- kon. Ketten kétszárnyú ajtót cipelnek, így másik pár Ötújjnyi vastag, asztal- (áphagyságú márványtáblát visz. Jómá- fú 'megjegyzések kísérik őket:-r- Mi lesz a sírfelirat? Magukat tengetik alá, ha beleszakadtak? I-íázak. kértek. Üres a környék. Nyárön itt mozdujni sem lehetett. A hideg szél fószlott táblát hímbál: Horány- gyöngye é ,..e .vem. , Egy mellettem bandukólőtói kérdem: — Nyitva van már? — Addig jó, míg ninés.' — Hogyhogy? — Késdobáló ez uram, nem étterem. Lerobbant cselló, legalábbis még a nyáron az volt. Pedig széles e határban az egyetlen vendéglő lenne. Űtitársaimat lassan felszívják a kisebb-nagyobb házikók. Szabó Gáspár megbízást teljesít: — Sógoromék kiküldetésben vannak. A férj szerelő az Izzóban, gyárat építenek valahol Afrikában. Írtak, nézzem már meg, mi kárt tett a tél a vityilló- jukban. Kis cseh faház, az ablakok, ajtók szorosan zárva, úgy tűnik, minden rendben. Az egyik kertben két melegítés férfi tempósan ássa a földet. Nem beszélnek, ez energiapazarlás lenne. Kis pálinkás- üveg a hátuk mögött, a pihenő-határ. Elérik az ásásban, meghúzzák, rágyújtanál^. Rátámaszkodnak az ásóra, fejük körül könnyű cigarettafüst, nehezen lélegző pára és néznek maguk elé. Két igazi napszámos, földmunkás, a századelőről. Aranykezű pesti fogorvos az egyik, ismerem. Az ezerhatos Lada ott áll a ház mögött. Tovább az utcán. Faragott műszékely kapu, kerítés. Más semmi, de a kerítés, az megvan. Jobbra fordulok, sehol egy lélek. Egyre hidegebbnek érzem a szelet. Fehér rács mögött ritka szép, még így télutón, tavaszelőn is ápolt kert. A fák töve körülrakva mozaiklapocskákkal, a lassan zöldülő gyepen kőtipsgő vezet a faházhoz. A teraszon tűzifát cipelő magas, vékony férfi. Bekéredzkedem. Dr. Tarcsay Rezső és felesége már negyedik éve építi a hétvégi pihenőt. Nekem úgy tűnik, rég kész, a házigazda legyint: —• Most parkettázok, ahogy melegszik, befejezem a pincét, azután le kell bontani a szer számoskamrát, a helyén füvesíteni, á, sohasem lesz ez kész. — Akkor minek csinálja? — Mert épp ez a jó benne! Nézzen szét, itt mindent magam csináltam. A tapétázástól, a csempézéstől, a kútfúrástól, a kertegyengeíésen, alapozáson át a vízvezetékszerelésig, permetezésig, füvesítésig. — Műszaki ember? Falun nőtt fel? — Egy kereskedelmi vállalat áruforgalmi vezetője vagyok és városi voltam mindig. Alig várjuk, hogy elmúlt jón a tél, minden hétvégén ez az oázis, ja fizikai munka a legjobb feszültség- levezető. A kellemesen melegítő kandalló mellett még tízórait is kapok Olgi asz- szonytól. Már a kávénál tartunk, mikor vendég érkezik. Karczagi Sándor, a Rádióból, illetve a szomszédból. Perceken belül fuvarkérdésekről, cementről, trágyázásról, sóderről folyik a szó, hallatlan szakértelemmel. Mikor kell belakkozni Karczagiék faházát, hol vették Tarcsayék a tőzeget meg a palántákat — két agrár- és építőszakember. Visszafelé. Még megnézem messziről a tavaly épült kis ABC-t, jól jött ez az üdülőknek, nem kell Pestről hozni a tejet, kenyeret. Most még ez is zárva, a strandon is csak a víz lubickol. A betonúton fehér festékkel meghúzott vonalak: lábteniszpálya, közepén Mundial ’78 felirat. Szívós festék, nem volt elég az egész hosszú ősz, havas, jeges tél, hogy ezt a szívderítő mementót eltüntesse. A révállomóson meglepetés. Jön a komp Dunakesziről, tele kocsival. — Itt volt előbb a főnökség, azt mondták, mehet — kötöget a meleg fülkében a pénztárosnő. No lám, milyen tekintélytisztelő víz a Duna, ha főnökség jön, ő is engedi menni a kompot. Legördülnek a Ladák, Skodák, Trabantok, megpakolva. Hiába, márciusi szombat van, a telek, a házacska nem vár. , Indulás vissza, úgy érzem magam, mint egy dunai Onassis. Egyedül vagyok utas. Pedig a felirat szerint elfér 350 személy, 80 ló. Andai György & á 3ön a tavasz — irámi J'J'oránij,
