Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-25 / 71. szám

»ec irr -fBf /f Titsch» 1979. MÁRCIUS 25., VASÄRNAP Lakótelepi lépcsőház viharai Egy délelőtt Monoron, a szabálysé rtési főelőadónál A monori nagyközségi ta­nács épületének ablakai a fő­térre nyílnak. A szabálysérté­si főelőadó irodájából az egyik munkatárs kihurcolkodik, tár­gyalás következik, ő már nem fér el. Néhány széket zsúfol­nak a háromszor három lé­pésnyi szabad területre. Ha ablakot nyitnának, a buszok, teherautók, tartálykocsik zú­gása minden hangot elnyomna. Most csend van, levegő vi­szont alig. Rigó László, a fia­tal szabálysértési főelőadó öl­tönyben, nyakkendősen, az Ügyhöz illő komolysággal és türelemmel készül a tárgyalás­ra. Szem- és fültanúja voltam a tíz • perccel ezelőtti, jó fél óráig tartó jelenetnek, s most úgy tűnik, a főelőadónak kö­télből lehetnek az idegei. Né­hány terebélyes diófa, s egy még meg nem született sza­bálysértési határozat miatt az ügyfél — idős férfi — nem hogy csitulni, hanem távozni sem volt hajlandó, amíg több decibeles hangerővel el nem zengte véleményét a tanács­ról, s az ügyintézőkről, akik nemcsak az állampolgárok, ha­nem a jogrend ellenségei is... Csendes állampolgárok Rigó László megigazítja nyakkendőjét, ellenőrzi a mag­netofont. Kezdődik. Ketten lépnek be. A férfi rágógumit forgat a szájában, kényelmesen letelepszik. Az asszony szorosan az íróasztal mellé ül. Személyi igazolvá­nyok kerülnek elő, adatok a magnószalagra, melyek sze­rint a monori Schönmann utca szürke épületének II/3. szá­mú lépcsőházából a hivatalos idézésre megjelent M. S. és B—né. A beszélgetés a lehe­tő legudvariasabb. Két békés, csendes, jóakaratú állampol­gár hallgatja végig a levelet, amelyet Rigó László f felól vas. A levél röviden így szól: 5Í 1977 januárjában tizennyolc család költözött be a monori nagyközségi tanács által ki­utalt, illetve értékesített Schön- mann utcai lakótelep szürke házának lakásaiba. Van há­rom család — M. S.-ék, B.-né- ék és Sz.-néék —, akik a ház életét pokollá teszik. Mi mind­annyian dolgozó emberek va­gyunk, örömmel költöztünk új lakásunkba. Most azonban már nyugodtan pihenni sem merünk, mert nem tudhatjuk, hol és mikor szabadul el a pokol. Ezt sem fizikailag, sem idegileg nem lehet sokáig bír­ni. Panaszunkat elmondtuk a Pest megyei Hírlap Monor és Vidéke szerkesztőségében is. Ezt követően cikk jelent meg, Az együttélés szabályai cím­mel, melynek hatására a szö­vetkezeti bizottság lakógyűlést hívott össze, hogy a közösség segítségével megpróbáljuk helyreállítani a lépcsőház nyu­galmát. Itt azonban a rend­bontók fenyegetően léptek fel. M. S. a panasztevőket szemét, gerinctelen embereknek ne­vezte, az egyik lakót pedig olyan hangnemben torkolta le, hogy az általános megbotrán­kozást váltott ki. Megint állt a bál A lakógyűlés óta a helyzet tovább romlott. Január 13-án Sz.-né egy óráig ordítozott a második emeleti lépcsőházban, minősíthetetlen hangnemben. 20-án újra állt a bál. Sz.-néék lakásában éjszaka egy óráig névnapot tartottak, amelyet megelőzően Sz.-né felkereste a szövetkezeti bizottság elnö­két, s ötszáz forintot akart átadni neki, mint a kilátásba helyezett büntetés összegét. Nem tudjuk, még hová fa­jul a helyzet. Már a szövetke­zeti bizottság elnöke sem mer fellépni velük szemben, mert azzal fenyegették, hogy leha. jítják az emeletről. Mint a fent vázoltakból is talán érzékelhető, józan ér­vekkel ezekre az emberekre nem lehet hatni. Ezért fordu­lunk végső elkeseredésünkben a tisztelt szabálysértési ható­sághoz, legyen segítségünkre a normális közösségi élet megte­remtésében. Tisztelettel: — öt aláírás^ öt család nevében.” M. S. és B.-né elmosolyod­nak. Sz.-né, akiről harmadik­ként volt szó a levélben, orvosi igazolást küldött maga he­lyett. B.-né szólal meg először. — Soha, egyikükkel sem voltam haragban. Köszöntem nekik, hányszor! Nem fo­gadták. Elváltam, két gyere­ket nevelek egyedül. Hogy a fiam ordíttatja a magnót? Ez nem igaz, én sem bírnám hall­gatni, hajnali fél 4-kor me­gyek munkába. És ami azt il­leti, hát K.-éknál is van egy olyan óra, ami állandóan, idegesítően tiktakkol. Most én is jelentsem fel őt ezért? Még a televízióját is hallom, a fal vezeti a hangot! Én azt kívánom, ne legyen harag a házban. Erkélyjelenet M. S. hallhatóan megfor­gatja szájában a rágógumit. — Kezdjük a szilveszterrel — mondja. — Jókora társa­ság volt nálunk, igaz. Az er­kélyt illemhelynek használták. Elismerem, emiatt a lakógyű­lésen is durva voltam. Egy lakótárstól ezért bocsánatot kértem. És én ezzel lezártnak tekintem a dolgot. Örülök, hogy a lépcsőházbizalmi tiszt­ségemből leváltottak, azzal is csak haragosokat szereztem magafiinak, ha egyeseket fi­gyelmeztettem erre, arra. Ja­nuár 13-án, amikor Sz.-né a névnapi rendezvényre készü­lődött, felmentem a szövetke­zeti elnökhöz, hogy engedélyt kérjek: tíz óráig tarthasson a mulatság. Az elnököt nem ta­láltam otthon, ezért néhány lakótársnak szóltam Sz.-né ne­vében, nézzék el, ha kicsit hangosabb a mulatság, ami egyébként tízkor véget is ért. Mást nem tudok mondani. , Jönnek a tanúk. Egyenként. V—né irhabundában, mosoly­gósán, kedvesen odabólint B„ nének. Gondolom, megerősíti majd az előbb elhangzotta­kat. Tévedek. — A szilveszteri dologról nem sokat tudok, mi a föld­szinten lakunk. Igaz. hogy volt zaj, de nem tudtam, me­lyik lakásból jöhet. A lakógyű­lésen aztán szó esett az er­kélyjelenetről. Nagyon felhá­borodtunk. Sz.-né ordítozását is hallottam. Azt kiabálta egy órán keresztül a lépcsőházban, hogy ő idegbeteg, őt nem von­hatja felelősségre senki, ép­pen ezért igenis azt csinál, amit akar. Azt is mondta — vagyis ordította —, hogy a névnapot is megrendezi, s elő­re felviszi az elnöknek az öt­száz forint büntetéspénzt. Szabad-e hegedülni? Rigó László néha közbekér­dez. Forog a magnótekercs. B.- né cigarettát kínál körbe. amúgy családiasán. Rágyúj­tunk. O. J. tanú következik. Kínos percek az ominózus er­kélyjelenetről. Bizonyítani, re­konstruálni...? A főelőadó elejti a témát, ezt egyszerűen képtelenség kibogozni, ám a lényeg marad: azon az éjsza­kán B. J.-éknek le kellett szedniük a mennyezeti lámpa buráit, hogy le ne szakadja­nak a fenti dübörgéstől, s sé­tálni indult a család éjnek idején az elviselhetetlen zaj miatt. A névnapi ünnepség is hasonlóan zajlott, O. J. sze­rint éjszaka egy órakór még kórus énekelte a magyamótá- kat, s az addig felügyelet nél­küli gyerekek a lépcsőházban csaptak bujócska közben elvi­selhetetlen lármát. Ö. J. mi­előtt távozik, még megkéfdfe- zi, van_e joga Sz.-né férjének éjszakánként hegedülni? Rigó László válaszol: — Hát nincs. Hogy is len­ne joga éjszaka hegedülni?! — Mert hegedül! — mondja O. J. — Nincs is a vonójához tar­tozék — nevet vidáman B.-né az íróasztal mellett. Később, amint egy másik tanú megerő­síti, a vonó mégiscsak működő­képes lehet, a hegedűszó éj­szakánként igenis hallható. K. Z.-né higgadtan, okosán, mintegy. összefoglalja az eddig elhangzottakat. — Kérem — mondja —, ez az állapot, amire a beadvány­ban is utaltunk, már a be­költözés óta tart. Most jutot­tunk el odáig, hogy nem bír­juk tovább. Ami az említett családok lakásaiban folyik, azt kocsmában sem tűrnék. Ami­kor a szabálysértési bizottság idézése megérkezett, csakazért- is alapon üvöltették a mag­nót, fenyegették a bejelentő­ket, pletyka és vádaskodás járt körül a házban, pokol ott az élet. Megerősíthetem, hogy szilveszterkor is. a lakógyűlé­sen is, a névnapi ünnepségen is szégyenletes módon visel­kedtek. — ön szerint — kérdez köz­be Rigó László — Ön szerint hogyan lehetne ennek véget vetni? Mi a megoldás? — Mi nem látunk kiutat — válaszol K. Z.-né. A tárgyalás 9-kor kezdődött, delet harangoznak, mire befe­jeződik. — Ki fogja ezt a délelőttöt nekem megfizetni? — kér­dezte B.-né, amikor hazafelé indult. Újabb tűzfészkek Két éve tart a Schönmann utcai színjáték, hol erőtelje­sebb, hol szelídebb felvonások­kal. Monoron a Schönmann utcai 124 lakás az első lakótelep. De készülnek már az újabb, a Pozsonyi úti tervei is. Üjabb tűzfészkekkel leszünk gazda­gabbak, vagy netán megtanu­lunk együtt élni? , A szabálysértési főelőadó még nem tudja, hogyan is döntsön, melyik kaptafára húzza a tanúk bizonyította eseményeket: csendháborítás, közbotrányokozás? Az akta nincs lezárva. Rigó László mégiscsak ki­nyitja az ablakot, Autók áll­nak be, s indulnak ki a par­kolóból, behallatszik az utca zaja. Két tárgyalás közötti szünet. Ez a csend. Koblencz Zsuzsa Az igazságügy szolgálatában Az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet több tudo­mányterületet érintő népgaz­dasági jelentőségű ügy mér­nökszakértői vizsgálatával fog­lalkozik. Közlekedési és üzemi balesetek, a termékek minősé­gi és szavatossági vitái, külön­féle gépipari problémák, újí­tási és találmányi ügyek elem­zésével segítik a bíróságok, a rendőrség és az ügyészség munkáját. A képen: Rogányi József né technikus a mérő- magnetofonon rögzített üzemi zajszintet elemzi. Taxiállomás Kerepesíarcsán Két és fél millió fuvar Pest megyében Az alapító levélben azt írják a Fővárosi Autótaxi Vállalat feladatáról: Taxifuvarozás Bu­dapest központjától (0 kilómé, térkőtől) számított 30 kilomé­teres sugarú körben. Ebbe a körbe Pest megyéből 106 hely­ség tartozik, Délegyházától Do­bogókőig, és Százhalombattá­tól Vácrátótig. Ebben a nagy körzetben a taxik aránylag szabadon mozognak, nem tú­rakocsikként, hanem városi díjszabással. Természetesen a gépkocsivezetőknek Budapest elhagyásakor be kell jelentkez­niük a diszpécsernél — erre elsősorban saját védelmük miatt van szükség. Krimibe illő Emlékezetes, néhány éve a pomázi Munkaterápiás Intézet egyik, betege Aszód határában pisztolylövésekkel megölt egy sofőrt; majd másik taxiba szállt, s Dumharaszti határá­ban élete kockáztatásával tet­te ártalmatlanná a gépkocsi- vezető. Az eset után intézke­déseket tettek a taxisok vé­delmére, és a kocsikba külön­leges vészjelzőket szereitek be. Az évi 22—23 millió fuvar egytizede — a számítások sze­rint 2,5 millió fuvar — Buda­pestről a megyébe irányul. Napközben sok a hivatalos út; vállalatok, szövetkezetek em­berei ugranak ki az ügyes-ba­jos dolgokat intézni. Délután, munka végeztével, a bevásár­lók szállíttatják haza magukat és az új szőnyeget, mosógépet, televíziót stb. a közeli közsé­gekbe. Új úti cél Hamarosan új úticél lesz a kerepestarcsai kórház. Ez ugyan ötszáz méterrel túl van a tarifahatáron, de a várható nagy forgalomra tekintettel. — egyedi kivételként taxiáj-: tamást kívánnak létrehozni.. A tervek között " az'is szerepel,' hogy a kórház portája és a taxiközpont között közvetlen telefonkapcsolatot létesítenek. Ilyen forró drót sok pesti kór­Babetláv&l medicinlabdák kö­zött. Kis'kunlacházán a távoli tét Madrid volt. Idén ugyanis a spanyol fő­város rendezi a diákok közle­kedési spartakiádját, a XVIt. nemzetközi iskolakupát. A teg­napi Pest megyei futam száz­húsz kerékpárosa és Babettása közül a legjobbaknak azonban előbb még a budapesti orszá­gos döntőn kell nagyot pedá- lozniuk, hogy esélyük legyen a nyári mediterrán utazásra. Álom egy Hondáról Ceglédi gimnazista Rátonyi Zoltán. Többek szerint a mo- pedesek között ő a verseny egyik esélyese, hiszen öreg NIK-es, már kétszer bevere- kedte magát korábban az or­szágos döntőbe. Az edzésekről és Madridról kérdezem. — A kis Hondákat és Peugeot motorokat jó lenne egyszer már kipróbálni. Azok ugyanúgy 50 köbcentimétere­sék, mint a mi gépeink, de sokkal erősebbek azoknál. Hogyan edzettünk? A ceglédi crosspályári homokon és ugra­tókon nyúztuk a motorokat, és az ügyeségi versenyre is az itteninél nehezebb feladatokat próbáltunk, nehogy Kiskunlac- házán meglepetés érjen ben­nünket. Libikókán és crosspályán S az erős tréning jótékony .hatása: a következő percekben az ügyességi pályán — libikó­kán, akadályok és medicinlab­dák között, majd vékony pallón — egyetlen hibapontot sem szed össze a ceglédi fiú. De ezzel még csak a verseny első negyedén van túl, s csak ezután következik a terepmo­torozás, valamint a . KRESZ- és az elméleti vizsga. Győzni pedig nem lesz könnyű, hiszen félszáz másik Babettás szeret­ne még eljutni áprilisban Bu­dapestre és aztán talán Mad­ridba ... A legjobbak jutalma A fiatalok versenye — me­lyet megtekintett dr. Honti János rendőr vezérőrnagy, Pest megye rendőrfőkapitánya — a díjkiosztással fejeződött be. A kerékpárosok A-kategó riájában a lányok közül Balta Melinda (budai járás) szerez­te meg az első helyet, a fiúk közül pedig Beer Róbert (bu­dai járás). A segédmotorkerékpár A-ka­tegóriában Rátonyi Zoltán (Cegléd) bizonyult a legjobb­nak. A B-kategóriában pedig Papcsák István (Cegléd). A járások közötti versenyt a ceglédi járás csapata nyerte. Rajt előtt a kerékpárosok. Halmágyi Péter felvételei I ház között működik; megkony- | nyítve a taxirendelést. (Az új í- telefonvonal kiépítése termé­szetesen nem a Főtaxitól, ha­nem a postától függ.) Bár a megyében nincs külön taxivállalat — a városokban a Volán látja el ezt a felada­tot —, taxisofőrök szép szám­mal, akadnak. Sokan járnak be Budakesziről, Nagykovácsiból, Gödről, Érdről, de még Gö­döllőről is. A vállalat ma már 800 URH-s kocsival rendelkezik. Az adóvevő készülékek ható­sugara 50—60 kilométer. S minthogy a nap minden per­cében — éjszaka is —, járják a taxik a megyét, nyugodtan állíthatjuk, hogy az URH-kap- csolattal Pest megye jelentős .részét behálózzák. Erre nem ,egy írásos dokumentum akad. URH-segít ség Gavacs György forgalmi és kereskedelmi igazgatóval la­pozgatjuk az Idegen esemé­nyek nyilvántartása elnevezé­sű könyvet. Március elsején, 0 óra 5 perckor jelentették a 10—33 hívószámú rádión: Gyálori, a felső állomásnál,' az udvarban ég egy gépkocsi. A diszpécser azonnal riasztotta a tűzoltókat Érden, a Budai út 26. előtt egy idős férfi rosszul lett, nem tudott lábra álllni — értesítet­ték a mentőket. A régi balato­ni úton a szél az úttestre dön­tött egy fát. Az M—7-as autó­pálya az Osztapenkó szobor­tól kifelé jeges — szólták az útfenntartóknak. Szigéthalmon az 5I-es út elágazásában, a vasúti átjáróban két személy- gépkocsi összeütközött. Ilyen esetekben a mentőket és a rendőrséget egyaránt ér­tesítik. Mérhetetlenül nagy előnye az URH-val kapcsolatnak az időnyereség, ami nemegyszer a sérült életének megmentését jelenti. Nemcsak szidás Az élet- és vagyonvédelem állampolgári kötelesség; a ta­xisofőrök is ennek tesznek eleget a kezelésükre bízott, nagy értékű, korszerű készü­lékek használatával. Egyéb­ként a különleges esetek .jel­zése nem lenne feladata a ta­xivállalatnak, ez nem is sze­repel a? alapító levélben, ám az évek során, az URH elter­jedésével kialakult ez a szo­kás. Elismerés, dicséret a lakos­ságtól és a vállalatoktól érke­zik. Két példa: a Betonútépítő Vállalat vezetői köszönő leve­let írtaik Fekete László mun­kájáért, mert a sofőr az M— 3-as autópálya építésén dolgo­zó Hess Károly önkéntes ifjú­sági' táborban kiváló szolgála­tot teljesített. Gödöllőről Cecó Zoltán és felesége levélben köszönte meg, hogy Matula Ernő gép­kocsivezető a kocsiban felej­tett nagy összeget és az érték­tárgyakat maradéktalanul visszaszolgáltatta. Paládi József Kupáért küzdi kerekesek A távoli tét a madridi találkozó volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom