Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-25 / 71. szám
%Mä*m 1979. MÁRCIUS 25., VASÁRNAP Egy meg sem ír jegyzőkönyv TÁRGY: A KÖZMŰVELŐDÉS IRÁNYÍTÁSA ÁLLAMI FELADAT... Felvétetett: Szigetcsépen kétszer, Szigetszentmárton- ban, Ráckevén és Budapest felé az 51-es úton. Jelen voltak: Fazekas Erzsébet, a szigetcsépi Petőfi klubkönyvtár megbízott, vagy meg sem bízott igazgatója; Pásztor Jenő, a közös tanács elnöke; Tolvaj Zoltánná, a közös tanács vb-titkára: Tóth Julianna, a ráckevei járás közművelődési felügyelője és a vesztesek; a falu lakói. Bizonytalanság Az első fejezet: — Mikortól bízták meg a klubkönyvtár vezetésével? '— Nem tudom pontosan. Nekem még decemberben szólták, hogy vállalnám-e? Mondtam, hogy igen. Aztán sokáig semmit sem hallottam az ügyről — mondja a szigetcsépi óvodában a bújócskára ingerlő hatalmas autógumik között Fazekas Erzsébet, képesítés nélküli óvónő, aki a jelek szerint egy ideje már képesítés nélküli népművelő is. — A szentmárt oni tanácsnál azt mondták; február elsejétől másodállásban vegyem át a művelődési házat, de visszamenőleg január eggyel, én viszont csak március elsejétől számolom. — Mennyi pénzt fog kavnt érte? — A tanácsi gazdaság is úgy mondta: 650, 700, esetleg 750 forintot Még nem tudom biztosan. — Mit várnak öntől ezért a pénzért? — Hát azt nem tudnám megmondani. Gondolom, azt: működjön a ház. — Munkaterv? — Tudom, hogy kéne, de még nincs, nem is láttam még ilyesmit. — Költségvetés? — Nem vagyok benne biztos, de azt hallottam, hogy 80 ezer az állami támogatás, és 23 ezret kell bevételből teljesíteni. De hát ez lehet még több is, kevesebb Is. — Tud arról, hogy a helyi Lenin Termelőszövetkezettel létrejöhet a közös fenntartás? — Hallottam róla. Azonban semmi sem. biztos. És ráadásul azt sem tudom, hogy valóban fellendítheti-e a munkát, ez a közös fenntartás. Az igazat megvallva, azt sam tudom, hogy pontosan mit jelent. — Mióta foglalkozik a klubkönyvtárral, felkeresték-e a tanácstól, járástól, esetleg a megyétől? — Nem, de én már próbáltam érdeklődni..t Egy vagy kettő? Esetleg ez lehetne a második fejezet: — Meglehetősen sok gondunk van Szigeteséppel — ad tájékoztatásit, csak úgy nagy- stetve Pásztor Jenő tanácselnök. — Ha elvisz kocsival, azt megköszönöm, legalább nem kell autóstoppal mennem. Szóval az az igazság: 1977. április elsején egyesült tanácsi - lag Szigetújfalu, Szigetszient- márton és Szigetcsép. Valamennyi kezdeti problémát megtalálja nálunk, amelyet az MSZMP Központi Bizottságának elemzése 1972-ben megállapított az egyesülési nehézségekkel kapcsolatban. A csépiek azt mondják: náluk 30 évig nem történt semmi, és az egyesülés óta csak romlott a helyzet. Pedig ez nem igaz, ebben az évben például felújítjuk az egész közvilágítást a faluban, dé- erről mintha tudomást sem akarnának venni. Hogy a csépi klub- könyvtár? Ismerjük a helyzetet. Most már van ott egy megbízott vezető. De keressük a végleges megoldást. — Helytelen ígv felvetni a kérdést! — tiltakozik Tolvaj ZoMnné tanácstitkár. — Az igaz, hogy már több mint egy éve bevonult katonának a klubkönyvtár főállású vezetője, de pe higgye, hogy olyan egyszerű a megoldás. Nem kérem, nem igaz, hogy azóta zárva van az épület. Először is; az igazgató édesanyja, aki az iskolában igazgatóhelyettes, néhány hónapig, heti két órában adott ki könyveit. Aztán — volt egy kis szünet. Később megbíztunk egy elv- társnőt, képesítés nélkül, de 5 két hónap múlva elment műszaki rajzolónak. Azóta? De kérem, most már van vezető, külön a könyvtárban, egy óvónő és egy másik a művelődési területre (?), az is egy óvónő. Rövidesen rendezzük a dolgokat. Könnyű azt mondani, hogy lassan másfél éve. Fazekas Erzsikének megmondtuk; ideiglenesen próbálja meg, ha fog neki menni, akkor véglegesítjük. — .... Valóban csak egy státus van a klubkönyvtárban., de aki főállású volt, azzal nem volt elégedett sem a tanács, sem a járási könyvtár. így md, mást keresünk. Végül is ő ugyancsak képesítés nélküli volt. — Valóban egyetemre járt, a volt igaegiatánik, de közgazdasági egyetemre, először mi is azt hittük: népművelőnek tanul... igen, a tanács iskolázta be ... Szóval, ha a Fazekas Erzsiké megállja a helyét, mi hajlandók vagyunk Majd kiemelten... Ezt a harmadik passzust, többször kellene kinyomtatni: — Gondolom, ön, a járási közművelődési felügyelő is tudott a szigetcsépi klub- könyvtár vezetésének teljes rendezetlenségéről. Nem érezte, hogy idegeskednie, tennie, vészjeleket kellene adnia a körülbelül .tizennégy hónapos huzavona miatt? — Mondhatnám azt is: 19 művelődési intézmény felügyeletét kell ellátnom -i- nem titkolja Tóth Julianna, hogy kellemetlen az a bevezető kérdés egy beszélgetéshez. — Mondhatnám, hogy ez csak a munkám egy részét teszi ki, hiszen az én gondom az üzemek közművelődése is. —• Mondhatnám: a 19 intézmény közül a szigetcsépi az egyetlen, amely ilyen súlyos helyzetben volt, van, — Hát jó. Egyébként felkeresett az új magbízott vezető: elmondta elképzeléseit, tanácsokat kért. — Ha az átadott prospektusokra gondol, akkor Fazekas Erzsébet — már ami a problémáit illeti: üres kézzel távozott, mert aligha elméleti útmutatásokat keresett. —• A Csepel Autógyárban működő módszertani előadónk figyelmét is felhívtam a szigetcsépi helyzetre. Tudomásom szerint már voltok kint. — Nem voltak. Csupán magánvéleményem: én az ön helyében minden lehetséges időmet ott töltöttem volna Szi- getcsápen, mióta megbízták az új klüDkönyvtárvezstőt, s már lenne munfcaiterv és jóváhagyásra alkalmas költségvetés. —• Meglehet: igaza van. Azt is megígérem, hogy a magam részéről kiemelt figyelemben fogom részesíteni az új kolléganőt. De azt nem ígérhetem, hogy nem fedez fel a járásban, esetleg valahol a megyében hasonló helyzetet. F űhöz-táhoTA negyedik felvonás: visz- szatérés az eredeti helyszínre. Szigetcsép, Fazekas Erzsébet szolgálati szobája. — Köszönöm, hogy megmutatta a munkanaplók kitöltését, esküszöm, azt sem tudtam, hogyan kezdjek hozzá. Pedig szeretném jól csinálni. Mindenekelőtt: ebben a kis faluban három nemzetiség, magyar, német és szerb lakosság él. Olyan együttest szeretnék összehozni, amely mindhárom hagyományvilág őrzését vállalja. A most is működő ifjúsági klubnak rendszeres programot kellene ösz- szeéldítani, az asztalifocizás és a lenjezhaligatás mellett. Iró- olvaisó találkozókra is gondoltam, esetleg egy vándorkiállítást is meg lehetne szerezni, és rendszeresen kellene hívni a megyében működő amatőr színpadokat, olcsó, jó műsorral. Néha magyar nótát... — Ne nevessen ki, tudom, hogy semmit sem tudok. De ha egyszer végre itt mindenben rend lesz, akkor biztosan menni fog. Fórumot rendezhetek, lesz ismeretterjesztés, és remélem, szakkörös is néhány. — Voltam a Csepel Autógyár művelődési házaiban, a járási módszertani felügyelőnél, ő adta a naplókat. Arra is gondoltam: elmegyek Szentendrére, a megyei módszerta- nosokhoz, az nem lehet, hogy nem segítenek. A valóság hitelével Van felfagyás, az 51-és útop is, kirázza az emberből a gondolatokat: Fazekas Erzsébet: — Látja, arra még nem is gondoltam, hogy mint felelnék, ha megkérdezné valaki: felcserélnám-e az óvónőséget a népművelésre. Most úgy érzem, felcserélném. Szívesen leninek népművelő, ha elejibe segítenének. Pásztor Jenő: — Túl sok a jogilag rendezetlen kérdés. Mindenképpen végleges megoldást kellene találni a szigetcsépi gondra. Tolvaj Zoltánná: — Sok függ a falutól, Szi- getcséptől, attól, hogyan állnak hozzá a dologhoz. A közművelődés állami feladat, a tanácstörvény idevonatkozó résziét megerősítette a legutóbbi minisztertanácsi rendelet: amely a tanácsok szerepét hangsúlyozta. A kiadvány hiteléül: a Valóság. Kriszt György A MÚLT ÜZEN A JÖVŐNEK Bronzba öntve dll majd a téren BESZÉLGETÉS EGY KÉSZÜLŐ EMLÉKMŰRŐL Az angyalföldi műteremben egy gipszből formált nőalak emelkedik a magasba. Az életnagyságán ál nagyobb figura felemelt kezei bilincset tépnek szét. Hamarosan ércbe öntik, és Cegléden állítják fel a Tanácsköztársaság emlékműveként. Konyorcsik János szobrászművésznek nem ez az első emlékműve. Az alkotó 1956- ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, s azóta számos plasztikája gazdagítja köztereinket. A többi között megmintázta Ódry Árpád, Ságvári Endre, Chopin portréját. Petőfi mellszobra Balassagyarmaton, Tessedik Sámuelt ábrázoló szoborpor,tréja Budapesten, a Kossuth téren kapott helyet, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium árkádsorában. A Hajdúkatona bronzalakja a hajdúböszörményi múzeumban idézi a múltat, Vegyipari munkás című plasztikája a fővárosi József Attila lakótelepen látható, Ajkán háromalakos bányászem- lékműv^áll. Most faragják kőbe — Mátészalkára szánt — Anyaság című munkáját. A kétszeres Munkáosy-díjas művész ritkán vesz részt kiállításokon, önálló bemutatkozásának színhelye 1972-ben a Kulturális Kapcsolatok Intézete volt. Azóta főként üzemi vándorkiállításokon szerepel. Jelenleg a váci Madách Imre Művelődési Központban állítja ki kisplasztikáit. Valójában az utcák, terek az 6 igazi kiállítóhelyei, ahol a szobrai állnak. Készülő munkájáról beszélgettünk a művésszel. Asszonyok a krónikában — Hogyan kapta a megbízást? — Cegléd vezetői az ősszel kerestek fel, kérve: készítsek szobrot, mely emléket állít a Tanácsköztársaságnak, az akkor ott állomásozott Nemzetközi Vörös Ezrednek és a helybeli munkászászlóaljnak. A feladatot szívesen y állal - tam, hiszen ez a történelmi esemény közel áll hozzám, s ennek személyes okai is vannak. Apám is vöröskatona volt. Eredendő emlékeim gyerekkoromból, az ő elbeszéléseiből származnak. Művészként már volt alkalmam azt a kort tanulmányozni, amikor a Latinka Sándor-eml ék művet készítettem. Sok korabeli újságot, fényképet, plakátot átSzínészek. Chrudinák Alajos Biszmillah ... című iráni ri- portfilmje után — amely a nagy fölkészül tségű, bátran kérdező, s az arab világ politikai meg vallási zegzugaiban oly kitűnően tájékozódó riporter újabb remeklése volt — a Nézőpont jelenkezett csütörtökön este, s joggal mondhatni: ez az egy óra sem volt érdektelenebb annál a másiknál. Nem, mert a magánpanaszok és a színiháztáji pletykák zűrzavarából érdemben megvitatható témákká sűrített mindazt, amit manapság a fővárosi színészek túlterheltségéről hallani. Az, hogy miért agyonhajszolt az a néhány száz fővárosi akkor, még nem kíván hosszasabb magyarázatot. Mint tv-nézők, rádióhallgatók, moziba és színházba járók, tudhatjuk, hogy hányszor és hány helyen van szükség azokra a bizonyos alakokra, illetve azokra a bizonyos hangokra. Ám az, hogy ez a strapa valójában mekkora, sokak számára csak most derülhetett ki. A fölpanaszolt szuperelfoglal tság tehát tény! Korántsincs TV-FIGYELO viszont ennyire tisztázva a nagy hajsza oka. A kifaggatot- tak egyik csoportja szerint azért van mindez, mert van ugyan elég színész, de mindenhova csak azt a néhány tucatnyi fölkapottat hívják. Homlokegyenest ellenkező véleményen voltak mások, akik szerint éppen hogy nincs elég színész; azt a rettentő sok megbízatást ennyi emberrel lehetetlen teljesíteni. Ám Érdi Sándor — alkal- mankint tapasztalhattuk már ezt tőle — nem elégedett meg a legközvetlenebbül érdekeltek nyilatkozatainak egybete- relésével, hanem be-bekuk- kantott azokhoz is, akiken a szerepre hívás múlik, vagyis az egysztetőkhöz. Ott, az ő íróasztalaiknál derült ki, hogy mi a legnagyobb bibi. Nem más, mint az élet egyéb dolgaiban is oly gyakran tapasztalt túlbiztosítás. Ezen a túlbiztosításon kellene tehát módosítani — vélhette teljes joggal a tv-néző. néztem, más dokumentumokkal ismerkedtem. — Ennél a feladatnál mi volt a kiindulópontja? —■ Felkerestem a városi, jártaim utcáit, bementem a Kossuth Múzeumba, ahol részletes tájékoztatást kaptam 1918—1919. helybeli eseményeiről. Megragadott az akkori ceglédi élet egy jellemző mozzanata, az 1918. augusztus 6-i asszonytüntetés, amelyről a korabeli lapok mind megemlékeztek. A hónapok óta tartó élelemhiány miatt a ceglédi asszonyok tiltakozó felvonulást rendeztek a polgármesterhez, aki azonban vonakodott fogadni őket. A bátor nők közül kétszázat letartóztattak, mert szembeszáll- tak a kivezényelt rendőrökkel. Az őszirózsás forradalomnak és a Tanácsköztársaságnak ilyen előzményei voltak a városban. Ez a nőalak cselekvő részese a történeleminek, egy általános életérzés, a szabadságvágy egyetemes érvényű jelképe, az új eszme géniusza, vezérlő szelleme. Mint az emlékművek feladata általában, ez is a múltat a jövőbe menekíti, ezért ez alkotó társadalmi felelősségtudata nélkülözhetetlen. Fák között, a parkban — Hol áll 'majd a szobor és miből készül? —■ Már a kezdet kezdetén tudnom kellett, hová, milyen környezetbe kerül az alkotásom. Ez döntő mértékben meghatározza a kompozíció méretét, elhelyezési lehetőségét. A vasútállomással szemben1 levő Kölcsey tér látszott alkalmasnak öreg fáival szobrom befogadására. Történelmi tény is alátámasztotta a hely kiválasztását: miután a ceglédi vöröskatonák meghallgatták Szamuely Tibor beszédét, a Marseillaise hangjai mellett szálltak vonatra a pályaudvaron. — A bronzot tekintem leginkább a saját anyagomnak. Munkáim zöme ebből készül. Sokkal tágaibb kifejezési lehetőséget ad, mint más anyag. Ez számomra fontos, mert részletesen kidolgozott, -érzékletesen megfogalmazott emberfigurákat készítek. A születő mű intim környezetbe kerül, s bár erőt és elszántságot, állhatatosságot sugároz, úgy érzem, mégsem feszíti sízét a teret Ám ez is, mint minden szobor, akkor kezd el élni, amikor a helyére kerül. Mészkőtalapzaton — Hogyan jön létre szobor — tér — ember harmonikus találkozása? Erre a kérdésre a beszélgetésbe bekapcsolódó Tóth Tamás építész adott választ, mint a kivitelezésben közreműködő. — Amikor a feladatra vállalkoztam, abból indultam : ki, hogy a meglevő fák alkalmas háttérül szolgálnak, és a jelenlegi burkolt útfelület is felhasználható. Az emlékmű —a város felől érkezve — és irtás irányból egyaránt megközelíthető lesz. Gondolni kell az ott rendezendő ünnepségek, megemlékezések részvevőinek elhelyezésére. Mindezt egyszerű eszközökkel javaslom megoldani. A szobor talapzata 1,2 méter magas, egy tömbből álló süttői mészkő lesz, ebből az anyagból készül a burkolat, a rávezető út a jelenleg is használt betonlapokból» ★ Konyorcsik János készülő szobra hamarosan a Képzőművészeti Kivitelező Vállalat öntőrnűhelyében nyeri el végleges változatát. A tervek szerint május elsején avatják fel. A környék lakói és a vonathoz járók nap mint nap láthatják és befogadják a karját magasba emelő nőalakot, amely az áltállá hordozott gondolatot közvetíti a tegnapból a mába és a holnapba. Tamasi Tamás Ugyanígy azon a gyakorlaton is, hogy jószerivel csak a budapesti színészekért futkároz- nak a távirátkihordók. Hogy a nem országközponti művészek egyeztetése még nehezebb, mint azoké, akik kézközeiben laknak? Hát istenem — azaz, hogy stílusosan szólva: hát Tháliám! —, csak segíteni kell valahogy ezen a tényleg keserves színi helyzeten. Dunakanyar, a péntek esti tv-híradó is beszámolt arról a tanácskozásról, amely a Dunakanyar ellátását vitatta meg. Mindezt persze a maga módján tette, és nemcsak a tárgyalásról mutatott képeket, hanem az egyik érdekelt asz- szonyiól is nyilatkozatot kért. Ez is szép, az is jó — mondta a megszólaltatott, de ugyanígy azt sem hallgatta el, hogy milyen jelszó járja feléjük hét végeken: Rohanjunk a boltba, mert jönnek az üdülők! Hátha ezután tényleg nem kell majd annyira rohanná ... Akácz László Konyorcsik János műtermében a készülő szoborral. Apáti-Tóth Sándor felvétele
