Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-20 / 66. szám

19*9. MÁRCIUS 20., KF.DD Emberek és elemek Megújulás előtt a lakásgyár A budapesti 43-as Állami Építőipari Vállalat 3-as számú dunakeszi egysége ma is az ország legnagyobb házgyára. Jelenleg mintegy 600 embert foglalkoztatnak, elkelne azon­ban még vagy száz munkás. Mialatt a gyár igazgatójára várok, jut időm szemlélődni az irodában. A falakon grafi­konok: piros oszlopok jelzik, hány lakásra való készül ha­vonta, a kékek pedig azt kö­vetik nyomon, mennyit szál­lítottak el ebből az építkezé­sekre. — Tavaly 4203 lakást vár­tak tőlünk, ennél néhánnyal többet szállítottunk ki az év végéig — mondja Pethő Ist­ván, a gyár vezetője. Idén ha­sonló a terv, de mégis nehe­zebb lesz a dolgunk. Két újabb épülettípussal bővül a gyártmányskála: készítünk U és 16 lakószintes épületeleme­ket is. A fiatal, gyorsan gyarapodó város Dunakeszi gondja a házgyáré is: 1978-ban 380 la­káshoz küldtek elemeket, ösz- szeszerelésük a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat dolga volt. S nem lesz hiba idén sem, ígérik, 380—400 la­kás készülhet el, már ami az elemeken múlik. — Természetesen nekünk elsősorban saját vállalatunk építkezéseit kell kiszolgálnunk — magyarázza az igazgató — épp ezért, az év első hónap­jaiban nyomjuk meg a gom­bot és igyekszünk a tervezett­nél többet gyártani. Csak így tudjuk később ütemesen biz­tosítani a szükséges lakásele­meket Dunakeszire is. Csempézett fürdőszobák A gyár nemsokára 12 éves. Ennél azonban fontosabbnak tartják, hogy nemrégen hagy­ta el az üzemet a harmincez­redik lakás, és majd az öt- venezrediknél szeretnének dá- ridót rendezni. Ünnepi készü­lődés helyett tehát inkább gondok foglalkoztatják a gyár irányítóit. Pethő István kön­törfalazás nélkül állapítja meg, elhasználódtak a beren­dezések, fizikailag a tönk szé­lére jutott a házgyár, á nagy- értékű vibrációs ártalom tíz év alatt agyonkoptatta a gé­peket. Már két éve el kellett volna kezdeni a rekonstruk­ciót. — Az állandó javítások sokba kerülnek a vállalatunk­nak — teszi még hozzá kis szünet után —, s az is üres ígérgetés lenne, ha azt mon­danám, hogy idén javul ná­lunk a minőség. Csakis a gyár teljes felújítása — mi- koris a kapacitás is megnö­vekszik —, teszi majd lehe­tővé, hogy sértetlen, esztéti­kailag is megfelelő minőségű elemeket bocsássunk útra. A jelenlegi létszámból nem tu­dunk embereket állítani a glettelésekrc. a kikészítésre, a javítgatásokra. Sakk-matt helyzetben vagyunk: a meny- nyiséget nem csökkenthetjük. Nehéz a három műszak A munkások átlagbére meg­haladta tavaly az 52 ezer fo­rintot, ez több mint havi 4300 forintot jelent. Igaz a ház­gyárban még ma is sok a ne­héz fizikai munka — ötven­hatvan kilós zsákokat cipel­nek, kézzel lapátolják a be­tont — és több egységben is három műszakban dolgoznak. Csöppet sem tartják vonzó­erőnek az átlagosnál maga­sabb jövedelmeket. Mindezt Medvenyi János, a gyár szak- szervezeti bizottságának a titkára mondja el —, aki egyébként a tmk művezetője is —, miközben az üzem felé kalauzol. Elképzelni nem könnyű — erre mondjuk, hogy ezt látni kellene —, egyetlen óriási csarnokban készül az összes elem. Az első hajóban — má­sutt tán műhelynek nevez­nénk —, ahol a vizestérelem gyártósor áll, a komplett für­dőszobákat gyártják. Jelenleg egy műszakban négy típusból 12 fürdőszobát tudnak előállí­tani. Ezek kádakkal beszerel­ve, lcicsempézve, teljes vizes­blokkal és elektromos veze­tékkel beépítve, PVC padló­val borítva kerülnek a minő­ségellenőrök elé. Harmincnégy községből — 11 saját autóbuszukkal — hozzák-viszik a munkásokat a gyárba, Köteles Ferencnét például a közeli Gödről. — öt éve kerültem ide, ta­karítónőként dolgoztam meg nem rég is — mondja. — So­kan csodálkoztak, hogy fiata­lon ilyen munkát vállalatok, de én nem szégyelltem. A há­rom műszak nem volt köny- nyű, de lassan hozzászoktam. Mint az állandó zajhoz. Ami­kor megbíztak a hajó anyag­raktárának a vezetésével, elő­ször megrémültem a nagy fel­adattól. De most már bará­taim a cement, a csempe, a PVC lemez... Minden fel- használásra kerülő anyagot én adok ki és vételezek vissza. Férjemmel csak a délelőttös műszakban járhatunk most együtt, ő burkoló szakmun­kás. Hajónként 2—2 tizenöt ton­nás daru siklik a fejünk ló- lött. Boszorkányos ügyesség­gel teremnek mindig ott, ahol szükség van rájuk. A 2-es egységben az egyik érlelő-gő- zöló kád mellett állunk. Itt 7 kisválaszíal várja a kieme­lését. Néhány méterre tőlünk dübörögve ömlik a beton a sínen járó terítőkocsiból a sablonba, s amikor rázendí­tenek a vibrációs motorok, sietve húzódunk el a fület- tépö hangok elől. — Tavaly már készítettünk két hangszigetelő falat — mu­tat jobbra és balra kísérőm —, csakhogy kevés volt rá a pénzünk, s nem húztuk fel őket a csarnok magasságáig, így pedig vajmi keveset ér­nek. Popele Pált a 3-as hajó da­rujából hívja le a művezetője, míg leér, közli, az üzemrész­ben a födémelemeket gyártják, műszakonként 35—40-et. Cement, mész, kavics — A nehézgépkezelői vizs­gát 1971-ben szereztem, sze­rettem volna több pénzt ke­resni. No meg, vonzott is a magasság — gyújt egy ciga­rettára Popele Pál. — Ott fent még erősebb a zaj, igyek­szem nem észrevenni. Külön­ben is igen-igen figyelni kell mindenre: az emberekre, a berendezésekre, az elemekre. Nekem még nem volt balese­tem soha. Művezetője árulja el róla később, hogy nemrég válasz­tották meg munkatársai a Lenin brigád vezetőjévé, s ennek máris hasznát látja. Néhány új dolgozó került ugyanis hozzájuk, s a brigád pártfogásba vette őket, tanít- gatja a fogásokra. Mennyi cement, víz, kavics kerül a betonba? Ezt félauto­mata vezérlőpultok mellől irá­nyítják a betongyár harmadik emeletéről. Klányi Béla cso­portvezető hasztalanul töröl- geti verejtékező homlokát, ar­cát. — Itt a teremben mindig iszonyú a hőség, de ablakot nem nyithatunk, mert akkor meg nagy lesz a huzat. Most egy műszakban 170—200 köb­méter betont készítünk, az igénylést lentről jelzik, s mi küldjük az anyagot a térítő- kocsikba. Monoton, nagy fi­gyelmet igénylő a munkánk. Minket neveznek a házgyár szivének. Az éjszakai műszak különösen megviseli az em­bert. Nem lehet ezt még tíz év alatt sem igazán meg­szokni. A 4-es hajó — a vasas üzem — utunk következő ál­lomása. Itt két műszakban ál­lítják elő a különböző méretű vasszereléseket. Gyártanak vagy 120 féle elemet. A vasas munka nem nevez­hető kifejezetten nőinek, a szükség azonban megkövetel­te a gyengébb nem betörését. Gál Jánosnét kilenc éve hozza Erdőkertesről az autó­busz. Kérdezem őt, vajon, miért-éppen a házgyárban ke­resett munkát annak idején. Az ötös'hajó — Valaki szólt nekem, ha idejövök, segít a gyár, ka­punk olcsón építőanyagot. S nekem akkor lakásgondjaim voltak. Később ugyan más­ként fakult, mint terveztem, úgy, hogy csak idén kezdek építkezni. Meg is ígérték a bontott téglát. Figyelem, ahogy a hajlító­gép formálja a vasrudakat, közben megnyugtat Gál Já- nosné, hogy ez aránylag a könnyű munkák közé tartO­ZlX. — Voltam én már ponthe­gesztő, kötöztem vasszerelést is. Az sokkal nehezebb volt — jegyzi meg. — És ugyan hol kereshetnék nő létemre 4200 forintot? A házgyárnak tán legfonto­sabb elemeit, a nagyteher­hordó válaszfalakat az 5-ös hajóban készítik. Itt már si­került valamelyest csökken­teni a fizikai munkát. Egy olyan korszerű terítőasztalt állítottak üzembe, amely hossz- és oldalirányban is mozog. így már nem kell la­pátolni az anyagot. Elfáradtunk kissé. Megpi­henni a Menyasszony-kikép­zőnek becézett étkező-pihenő fülkébe invitál Medvényi Já­nos. A közelmúltban vala­mennyi hajóban felállítottak egyet-egyet. A zajt és a port ily módon kívülrekesztve, kellemesebb körülmények kö­zött tízóraizhatnak az embe­rek. Dodó Györgyi Rengeteg cérna A Pamut fonó­ipari Vállalat új­pesti cérnagyára az idén kétezer- három százhúsz tonna cérna gyár­tását tervezi. Űj termékként meg­kezdték a szinte­tikus cérna gyár­tását. A hazai igé­nyek kielégítése mellett a világ számos országába exportálnak. Lavér helfet! flirdőszolia Pillanatképek az LSZV új munkásszállójából A kellemes kékben pompá­zó, környezetből színiével es alakjával egyaránt kimagasló épületet elegáns irodaháznak vélné első pillntásra az em­ber. Hamar kiderül, nem szor­gos ügyintézők fellegvárában, hanem a Lenfonó- és Szövő­ipari Vállalat új budakalászi munkásszállójában jár. A dél­előtt békés nyugalmát, az éj­szakások álmát csak elvétve zavarja meg egy-egy csukódó ajtó. Az első emeleti irodában Rutkai lmréné, a szálló veze­tője ad felvilágosítást: — Januárban nyílt meg a szálló, s végre jó körülmények közé kerültek a gyár dolgozói. A korábbi épület elavult, a drága albérleteket sem volt ér­demes fenntartani. A modern, jól felszerelt 230 személyes szálló viszont meg­adja a lehetőséget, hogy ha nem is saját otthonukban, de mégis jó körülmények között éljenek lakói. A földszinten tágas társalgó, könyvtár van. Ráckevén és környékén Jobb ellátást ígér a szövetkezet Még új név Pest megye szö­vetkezeti mozgalmában: Rúc- keve és Vidéke Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szövet­kezet. Alig egy esztendeje ala­kult meg több mint 8 ezer taggal a szigetszentmártoni. a dömsödi és a Kis-Duna- menti Áfész egyesülése ré­vén. Jelenleg 12 község tarto­zik kereskedelmi ellátási kör­zetébe. Ezen a jórészt üdülő­övezetnek számító területen csaknem 40 ezren élnek, a nyá­ri hónapokban különösen a ráckevei horgászparadicsom­ban megduplázódik a lakosság. Az áru biztosítása Hogy milyen következmé­nyekkel jár ez? Mindenekelőtt ezzel: a szokottnál jóval több kenyér, pékáru, tejtermék, hús­készítmény és egyéb áru fogy ilyenkor. Az áru biztosítása nem tartozik a könnyű felada­tok közé. Akik Ráckeve és környékén üdültek, tapasztal­hatták, a hétvégeken akado­zott az ellátás, a szövetkezet nem tudott minden jogos igényt kielégíteni. — Idén feltétlenül előbbre lépünk, javulás várható az üdülőkörzet ellátásában — ígé­ri a fogyasztási szövetkezet vezetősége. Igyekezetben tavaly sem volt hiány, nem is dolgoztak rosszul, hiszen az áfész Pest megye élenjáró szövetkezetei­hez tartozik. Mint azt Csáti Sándor elnöktől megtudtuk: 1978-ban a tervezett 195 mil­lió helyett 198 milliós forgal­mat bonyolítottak le. És bár nőtt az eladásra került tőke­hús és húskészítmények meny­it visége, az igényeket nem tud­ták maradéktalanul kielégíte­ni. Hét végi forgalom — Az árukínálatnak jobban kell alkalmazkodnia a lakos­ság keresletéhez — hangsú­lyozta beszélgetésünkkor Csóti Sándor elnök. Célunk: ba­romfihús mindennap kapható legyen az áfész hűtőpulttal el­látott boitjaioan — meg a hétvégeken, is. Hogy a nyári hónapokban, de foieg az ide­genforgalmi csúcsidőben biz­tosítani tudjuk üdítőitalból a széles választékot, úgynevezett Colabázist hozumc leire Szi- getszentmartonban és Dömsö- dön. Ami ugyancsak örvendetes: a me.egeiel-íorga.om növelése érdekében az átesz vendéglátó üzemága szinte minden lehe­tőséget kihasznál — egységeik rendszeresen kitelepülnek a Ráckevei járás politikai, áu)- turális és idegenforgalmi megmozdulásaira. Szerződést kötöttek a Pest megyei Idegen­forgalmi Hivatallal. Ennek alapján az apajpusztai lovas­napok idején 8500 külföldi vendég étkeztetéséről gondos­kodnak. Idegenforgalmi hitel Az üdülőterület ellátásának javítása, valamint a Ráckevei- Duna-ág fejlesztése érdekében pályázatot nyújtottak be a Du- | na-parton idényjelleggel üze­melő, napi 1000 ember étkez­tetését biztosító konyha meg­építésére. A létesítmény Foria elemekből készülne, a beruhá­zás költsége megközelítené az ötmillió forintot. — Honnan kerítene ennyi pénzt a szövetkezet, hiszen amúgy sok fejtörést jelent fő­leg a Csepel-szigeten levő ral- vak elavult üzleteinek korsze­rűsítéséhez szükséges anyagiak előteremtése? — Ha az illetékesek elfogad­ják pályázatunkat, akkor je­lentős állami támogatást ka­punk. Az építkezés költségei­nek 50 százalékát a Belkeres­kedelmi Minisztérium, 20 szá­zalékát a megyei szövetség te- dezné. Ezenkívül felvennénk 30 százalékos idegenforgalmi hitelt. A konyha megépítésé­vel végleg megoldanánk a Kiskunlacháza körzetében levő üdülőterület és az ifjúsági tá­bor élelmezését. K. I. Az első emeleten vendégszo­bákat alakítottak ki, a máso­dikon a férfiak, a harmadikon a nők rendezkedtek be. A ne­gyedik-ötödik emelet most még üres. Ősztől a gyár fonó-szö­vő szakmunkástanulói talál­nak otthonra itt, és a csillag- hegyi gyárból is érkeznek la­kók. Csak a kocsma? — Pedagógus vagyok, talán ezért is gondolt rám a szálló- vezetői megbízatással a gyár — mondja Rutkainé. — Nekünk egy kicsit a családot, az ott­hont is pótolnunk kell lakóink­nak, akik zömében fiatalok, néhányan közülük állami gon­dozottak. Nekik bizony még a fizetés beosztásában is .segí­tenünk kell. Már megalakult a szállóbi­zottság, a fegyelmi bizottság, amely az együttélés rendjét vigyázza. Túlzás lenne azt ál­lítani, nem akadt dolguk. Fi­zetésnapokon megesik, hogy a kelleténél többször jár körbe a pohár a sarki kocsmákban. — Budakalászon sajnos, nincs más szórakozási lehető­ség — panaszkodik a szálló vezetője. Szomorú, hogy még a fiatalkorúakat is kiszolgál­ják ezeken a helyeken. az, hogy férfiak és nők egyaránt laknak a szállóban, kevesebb gondot okoz. mint az alkohol, vagy a környékről idesereglő fiúk. A beszélgetésbe szőke, lá­nyos arcú fiú robban be. ö is a szálló lakója, állami gondo­zott. Pénzért jött a vezetői szo­bába. — Czúth Péternek hívnak. Januártól dolgozom a gyárban. Stekkelő vagyok. Néhányszor már rosszul lettem a zajtól, a portól, de azt mondták, ezt a munkát Is meg lehet szokni. Májusban leszek 15 éves. Apámnak lakást ígértek, ha megkapja, magához vesz. — Ezeknek a gyerekeknek kellene más szórakozás, mint a kocsma. Holnap nyílik a könyvtár, a textilipari szak- szervezettől 240 ezer forintot kaptunk kulturális célra. Lesz kondicionáló termünk, mag­nók, lemezjátszók, játékok, a társalgóban pingpongasztal. Kell a törődés A nők emeletén, a konyha íelől paprikáscsirke illata száll. A négyágyas szobák egyi­kében a 16 éves, állami gon­dozott Góczen Magdi cseppet sem haragszik megzavart ál­máért:— Azt kérdi, jó-e itt a szállón? Hát, persze! Még a szigorúságot i,s szeretem. Aki­nek nincsenek szülei, örül, hogy egyáltalán törődik ve.e valaki. Itt még tanulhatok is! Szobatársnője Kiss Ferene- né, nem szívesen emlékszik vissza az albérletre: — Lgy félig kész házban laktunk, a szobának padlója sem volt, csak a hideg beton. Január­ban még fűteni sem tudtunk, a lavórban, kancsóban beia- gyott a víz. Itt egészen más. szépen keresek, szeretem ezt a vidéket, ha javul az idő, ki­rándulok majd. A hívatlan látogató iránti j kíváncsiság újabb lakókat vonz a kis szobába. Papp Gyöngyi | energikusan, a kívülállóról I megfeledkezve győzködi a Iá-1 nyokat: — Szégyen, ha egy nő és környezete rendetlen! Le­het ez a szálló igazi otthon, ha mi azzá tesszük, vagyázunk rá. Össze sem lehet hasonlí­tani a korábbi szállóval. Ott tízen voltunk egy szobában, vaságyakon aludtunk. Igaz, még i-tt sem minden olyan, mint kellene. Kevés ennyi nő­nek egy centrifuga, kellene te­lefon, az elektromos masinák is sokszor elromlanák. Gyöngyi egyébként szabad idejében szívesen segít a szál­ló vezetőinek. „Anyáskodik” a lányok fölött, sok jó ötlet kez­deményezője. Elvállalta a szállóban az egészségügyi fe­lelős tisztét. Előadásokat szer­vez a nőknek, férfiaknak fon­tos egészségügyi kérdésekről, szigorú szemekkel vizsgálja a rendet a szobákban, a szekré­nyekben, a közös használatú helyiségekben. Gyöngyi „saját” szobájába in­vitál. Az otthonteremtés vá­gyának megannyi jele a barát­ságos kis sarokban. Csipkék az asztalon, az ágyon. Saját le­mezjátszó, televízió a szek­rénykén. Félve csúszik ki szá­mon a régóta fontolgatott kér­dés: — nem hiányzik a saját otthon, a család? — Férjhez menni csak akkor érdemes, ha igazi társat talál az ember — válaszol. — Talán majd, egyszer. Több, mint várták Visszatérve az irodába Ba­kos Zoltánné, a szálló gondno­ka prózaibb bajokkal hozako­dik elő. — Most vitatkoztam néhány órát a tervező-kivite­lező KIPSZER szakembereivel. Sajnos, több a műszaki hiba. mint amennyit várhattunk. A csöpögő bojler, a rossz lift, a hibás szennyvízelvezető rend­szer. amely nem a lakók miatt dugul e! folyton, alaposan meg­nehezíti az alig több mint kéthónapos, és régen várt szál­ló mindennapjait. Dél van. A szálló megélén­kül. A délutánosok ebédelnek, műszakba készülődnek. Talán már hall’ák is gépeik jelleg­zetes zaját. Gáspár Mária Á BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT FELVESZ menetirónyitót. jegy- és szakaszellenőrt, jegykiadó pénztárost, járműkísérőt. Jelentkezni lehet Felvételi irodánkon: Budapest VII., Kertész u. 10. Telefon: 422-130 1489-es vagy 1695-ös mellék. i I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom