Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979, MÁRCIUS 18., VASÁRNAP Kultúránk a nagyvilágban Hazánk egyebek közi kiváló magyar képzőművészek, írók, költők, zeneszerzők révén, népművészetünk és mai kul­túránk értékeinek közvetítésé­vel válUr egyre ismertebbé a nagyvilágban. Ebben jelentős szerepe van a Kulturális Kap­csolatok Intézetének. Jelenleg tizennégy szocialista ország­gal, húsz tőkés állammal, negyven fejlődő országgal él­nek érvényes államközi egyez­ményeink, az együttműködés feltételeit, lehetőségeit tartal­mazó konkrét .munkaterveink. E kapcsolatok keretében az idén is sokoldalú bemutatko­zásra nyílt lehetőségünk. A Szovjetunióban a magyar drá­ma hetén számos magyar da­rabot mutattak be különböző színpadokon, egyebek közt a Madách Színház társulatának közreműködésével. Magyar filmheteket tervez az - intézet Athénban, Helsinkiben, Ró­mában, Isztambulban, de Bra­zíliában és V enezuelában is. Itt a tervek szerint megrendezik a magyar egyetemek hetét is, több neves professzor és kuta­tó szellemű diák részvételével. Egy spanyol nyelvű kiadvány­nyal is szerepelünk, melyben azokat a legjobb tanulmányo­kat tervezik összegyűjteni, amelyeket egyetemeink tu­dományos diákköreinek tagjai készítettek Venezueláról. ízelítő még a programból: Franciaországban dokumen­tációk, fotók elevenítik fel a történelmi eseményeket a pá­rizsi Magyar Intézet kiállítá­sán, a Tanácsköztársaság kiki­áltásának 60. évfordulója al­kalmából. Nyíregyházi nyári egyetem A Móricz- centenárium jegyében Móricz a filmművészetben, Rózsa Sándor születése, Apám regénye. Önmagában is ígére­tesnek tűnik, ha mindössze csak annyit emelünk ki a nyír­egyházi nyári szabadegyetem előadásaiból. Mindinkább azzá válik, ha tudjuk, hogy az elő­adásokat kiváló történészek, irodalmárok és művészettör­ténészek tartják. Figyelemre méltóak a fakultatív foglalko­zások is, melyeket műterem- és tárlatlátogatások, kirándu­lások és a nyírbátori zenei na­pokon való részvétel tesz von­zóvá. AZ ALKOTO MŰHELYÉBEN Betonba öntött elszánt akarat TANÁCSKÖZTÁRSASÁG-EMLÉKMŰVET AVATNAK GÖDÖLLŐN Amikor először kerestem, Gyurcsek Ferenc szobrászmű­vész még Vácott dolgozott. Mire azonban a majd Gö­döllőn álló Tanácsköztársasá­gi emlékmű előkészületi mun­kálatainak befejezéséhez kö­zeledik, már fővárosi mű­termében beszélhettünk meg találkozót. A falak frissen me­szelve, a villanyt még nem is vezették be, így gyertya­fényben mutatja vázlatait, be­szél pályájáról. — Budapesten születtem, 1942-ben. A Képzőművészeti Főiskolán Somogyi József volt a mesterem. 1968-ban végez­tem — ezután a Fiatal Kép­zőművészek Stúdiójában dol­goztam. Megragadni az időt Évekig nem kapott megbí­zatást köztéri munkára, egé­szen addig, amíg több pályá­zaton első díjat nem nyert. A KISZ Központi Bizottsága Dó­zsa György születése 500. év­fordulójára hirdetett pályáza­tát például a Parasztlázadás­sal nyerté meg. Mutatja a vázlatot: durván megmunkált felületű, kezében kaszát tarló, álló alak. Expresszivitásával a mester hatására is emlékez­tethetne, mégis, inkább arról beszél, hogy 'Gyurcsek Ferenc felhasználta többek körött a futurizmus, vagy a francia Delanuay nevéhez fűződő szi- multanizmus tanulságait: a plasztika egyszerre ábrázolja a győztes parasztsereget és az elbukást; ahogy a figurát kör­bejárjuk, különböző elmozdu­lásokat figyelhetünk meg, a szobrász így az időben egy­mástól távol eső szituációkat egyetlen műbe sűríti. Nem ta­gadja, hogy hatottak rá a kü­lönböző irányzatok. — Tudatosan használom fel a tanulságokat központi prob­lémám megoldásához: hogyan lehet megragadni- az időt a szobrász eszközeivel? Nem hiszem, hogy a XX. századi ember időfogalmának az a bi­zonyos termékeny pillanatban történő ábrázolás megfelelne. A múlt-jelen-jövő érzelmi jel­legű megfogalmazásával egyet­len művön belül, a különböző idősíkok egymás melletti megjelenítésével kísérletezem. Ez a törekvés figyelhető meg azon az emlékműterven, amelyet a Szovjetunió meg­alakulása 60. évfordulójára ké­szített: a forradalom dinami­kus formái és a régi Oroszor­szágot szimbolizáló hagymaku­polák fölé emelkedik a ha­talmas hasáb, az első szocia­lista állam jelképe. Ez fog­lalkoztatta azon a terven is, amelyet 1975-ben, a Szolnok 900 éves című jéligés pályá­zatra küldött be. Több fordu­ló után megnyerte a pályáza­tot; a 12 méter magas, 1000 tonna vasbeton felhasználásá­val készült emlékművet a szolnoki pályaudvar előtti té­ren 1975. auguszt”s 20-án avat­ták fel. Az alkotásért — ame­lyen a száz négyzetméteres dombormű különböző részei egy-egy korszak emberének életét mutatják be — Mun- kácsy-díjat kanott. Természetesen nemcsak be­tonnal dolgozik- foglalkoztat­ják a bronzban, mészkőben, márványban rejlő kifejezési lehetőségek is. 1976-ban a bulgáriai Burgaszban például, a nemzetközi márvány-szimpó- zionon a várnai csatára em­lékezve, márványból faragott Hunyadi-emlékművet. A szo­bor elnyerte Burgasz nagydí­ját, s ma a város egyik köz­terén áll. Gyurcsek Ferencet azóta erős szálak fűzik Bul­gáriához, évente meglátogat­ja barátait. Visszatérve az anyaghoz: mégis úgy tűnik, a beton, mint századunk korsze­rű anyaga, fő helyet foglal el eszközei között. Legújabb munkája, a gödöllői Tanács- köztársaság emlékmű is be­tonból készült. — Az emlékmű tulajdonkép­pen figurákból szerveződő ököl — mutatja a vázlatot —, de nem naturálisán mintázott forma, inkább nagy, tömb­szerű emlékoszlop. Munka köz­ben arra a több hónapos el­szántságra, harcra gondoltam, ami a Magyar Tanácsköztársa- ság vezetőit, közkatonáit jel­lemezte. Másképpen: az ér­dekelt, hogy a kis formákból hogyan áll össze nagy aka­rat, olyan, ami lehetővé tet­te, hogy a munkások és pa­rasztok állama létrejöjjön. El akartam kerülni az illusztratív jelleget, s azt is, hogy a mű plakátszerű legyen. A környezetbe helyezve — Az emlékmű lakótelepen áll. Hogyan íéhet kialakítani az egyforma házak körött a méltó környezetet? — A plasztikán vissza kel­lett hozni a függőleges motí­vumot, de mivel a házak éles, kubisztikus formák, a szobrot oldottabban, mozgalmasabban kellett formálni. Ugyanakkor a házak ablakrendszere ismét­lődik az emlékmű alakjainak ritmusában. Nem a méreiek tartanak párhuzamot — hi­szen a mű öt méter, a posz- tamenssel együtt öt méter nat- van centi magas —, hanem az, hogy a szobron is, a házakon is az emberi lépték valósul meg. Szerencsére a lakótele­pen meghagytak néhány fe­nyőfát, a plasztika körül is örökzöldeket, sok gyöpöt kép­zelek el. A növényzet el­választja, ugyanakkor össze­köti az épületeket és a mű azonos anyagát, a betont. Közösségi művészet — Az eddigiekből kiderült, hogy nagy fontosságot tulaj­donít a korszerű emberi kör­nyezet kialakításának, a szo­bor és a tér kapcsolatának. Nyilván ebből is következik, hogy műtermében nem látha­tunk kisplasztikákat. — A kisplasztikát, mint műfajt én nem tartom a kor művészetének. A szobor konk­rét térbe helyezve, épülethez, közösségi funkcióhoz kapcso­lódva kapja meg léte értel­mét. Az előzmények szerintem szinte magánügynek számíta­nak. Ugyanígy vagyok a Kiál­lításokkal is: ezek az alkal­mak elsősorban arra szolgái­nak, hogy az alkotó és az ér­deklődő együtt lássa egy kor­szak teljesítményét, hogy le­szűrje a tapasztalatokat. Ez nem azt jelenti, hogy nem is állítok ki, hanem azt, hogy a szobrászatnak valóban közös­ségi művészetté válását ■ re- rintem a köztéri munkákkal ér. hetjük el. Hogy a kapcsolat még személyesebb, közvetle­nebb legyen, a mi generáción­kat egyre inkább az jelle nzi, hogy a mű végső megformálá­sát nagy méretekben nem bíz­zuk kivitelezőre, hanem ma­gunk végezzük el. Ez persze igen sok munkái jelent — de azt is szavatol­ja, hogy a közönséghez való­ban a szobrász üzenete jut el. Gyurcsek Ferenc bízik abban, hogy az üzenet értő befoga­dókra talál, ezért tervez újabb köztéri alkotásokat. Jelenleg egy Barcsra kerülő, a magyar és a délszláv kultúra rokon­ságát jelképező plasztikán dol­gozik; elkészítette pályaművét az Ópusztaszerre kerülő, a második honfoglalásra, a föld­osztásra emlékeztető szoborra hirdetett pályázatra — s be­jutott a legjobbak közé. Nagy­maroson, a Duna-parton ál­landó kiállításon mutatja be néhány művét, s Vácott ha­marosan elhelyezik az emlí­tett Parasztlázadás című mun­káját. Sí remiék tervet készít: ezzel a modern magyar művé­szet egyik nagy alakja, Bori- nyik Sándor előtt hajt fejet — 3 közelmúltban elhunyt mű­vész Gyurcsek Ferenccel állí­tott ki utoljára. P. Szabó Ernő ISKOLAERETTEN KEZDEM Vizsgáznak a hatévesek Nem mindannyian szüle­tünk azonos adottságokkal, s eltérők neveltetésünk körül­ményei is. Élete első öt-hat évében a gyermekek fejlődése különböző. Van, aki eleve hát­ránnyal kezdi iskolai tanul­mányait. Ő lesz az, aki végig­bukdácsolja az általános isko­lát, 5 lesz a sereghajtó. Miként szüntethető meg a kisgyermekkorban szerzett hátrány, s miként érhető el, hogy minden gyermek azonos esélyekkel kezdje az első osz­tályt? Erről kérdeztük Marti­nász Ferencet, a Pest megyei Tanács művelődésügyi osztá­lyának főmunkatársát Az ok: tíz éve — Miközben tankötelezett­ségi törvény írja elő a köte­lező iskplába járást, még min­dig sok azoknak a fiataloknak a száma, akik a nyolcadik osztály elvégzése nélkül ke­rülnek a termelésbe. A tan­kötelezettség tíz évig tart. A mai 16—20 éves fiatalok mu­lasztásának okát tehát tízegy­néhány évvel -korábban kell keresnünk. — Amikor ők az iskolába léptek, csak egészségügyi vizsgálaton estek át, amely főként a testi alkalmasságra vonatkozott, s felületesen — „ránézésre” — a szellemire. A gyógypedagógiai intézetek csak a legsúlyosabban fogya­tékos, testileg vagy szellemi­leg sérült gyermekeket fogad­hatták. A fejlődésben kissé elmaradottak, akik csak né­hány tekintetben „késleked­tek” az éréssel, az iskolába kerültek, s többi társukkal azonos feltételek között kel­lett állniuk a versenyt. Nem csoda, hogy nem tartottak lé­pést, s hogy a kezdeti hát­rány később csak nőtt: meg­rekedtek az általános iskola alsó négy osztályában, esetleg néhányan eljutottak a hato­dik-hetedik osztályig. Tíz éve 10—20 százalék volt az általános iskolában tanévet vésztők aránya. — Az 1970-es években, az oktatáspolitikai párthatározat és az ifjúsági törvény nyo­mán — az iskolai nevelés ha­tékonyabbá tételére — számos intézkedés született. Például ilyen volt a tanulók túlterhe­lése ellen a tananyagcsökken­tés, az iskolai pótló és korre­petáló foglalkozások rendsze­rének megteremtése, hogy az el-elmaradozókat felzárkóztat­hassák nevelőik. Tíz év alatt megkétszereződött megyénk­ben a kisegítő iskolai osztá­lyok száma, s ma minden öt­ezernél több lelket számláló településen indulhat ilyen osztály, ha szükség van rá. A cél azonban nemcsak a már meglevő hátrányok leküzdése, hanem a hátrányos állapot kialakulásának megelőzése is. Szervezetted nevelni — Fontos, hogy a különbö­ző adottságú, eltérő környe­zetben nevelkedett gyerekek azonos eséllyel kezdjék az is­kolai tanulást. Ezért, aligha vitatható, az iskolakezdés előtti szervezett nevelés tehet a legtöbbet. Idén az óvodás­korúak háromnegyede jár óvodába Pest megyében, s aki nem, az iskolaelőkészítő fog­lalkozásokra jár tanulmányai megkezdése előtt. Sajnos, so.í településen — szociális szem­pontokat mérlegelve — gyak­ran a 3 évps gyermekeket ve­szik fel az óvodába, holott éppen az ötéveseknek lenne arra a legnagyobb szüksége, hogy még behozhassák esetle­ges lemaradásaikat, mielőtt tanulóvá válnának. — A gyermekek életében az első hat év eseményei nagy különbségeket szülhetnek — azaz differenciáló hatásúak. Példa erre egy kísérlet, amely­ben ezer családnak kidolgo­zott programot adtak: hogyan neveljék gyermeküket a szü­letés utáni 16 hónap során. A gyerekek szinte kivétel nél­kül jó és jeles tanulók lettek az iskola első osztályában ... — A korán keletkezett hát­rányok felismerését szolgálják az iskolaérettségi vizsgálatok. A gyermeknek, szüleinek, ne­velőinek sem jó, ha kudarcok sora éri az iskolaéretlen ta­nulót. Az optimális esetben minden gyerek akkor kezdi meg tanulmányait, amikor testileg, szellemileg éretté válik az iskolai „munkavég­zésre”. : Mi is az az iskolaérettség? — kérdezhetik joggal. A Művelő­dési Minisztérium állásfogla­lása szerint „olyan viszonyfo- galom, amely a gyermek testi állapotának, értelmi fejlettsé­gének, szociális magatartásá­nak az életkorhoz és az isko­lai követelményekhez mért teljesítőképességét fejezi ki.” Aki tehát e három tekin­tetben általánosan, vagy rész­legesen lemaradt, megkülön­böztetett figyelemmel nevel­hető csak. Hiszen aki a fejlő­désben időlegesen hátrányba került, az a tanulásban időle­gesen gátolt. Ez a gátoltság pedig igen eltérő jellegű és mértékű lehet. Ismét az állásfoglalás írja: „Az iskolaéretlen gyermek azonban nem értelmi fogyaté­TV-FIG YELO Kockázat. Nemigen fogható rá a Kockázat című sorozat leg­utóbbi, pénteken kora este lá­tott adására, hogy érdektelen, s pláne nem, hogy afféle mis­másoló nyilatkozatok gyűjte­ménye volt. Nem bizony, mert oly lényegbe markolóan s any- nyi szóhitelesítő indulattal vette számba iparunk verseny- képességének megannyi gond­ját, hogy szinte már magunk is szükségét éreztük beleszól­ni: bizony, így van; dehát ha másként kell, akkor miért nem másként?... Hogy miért nem tudunk ki­rukkolni több s jobb termék- kel? Az ipari nagyüzemek ve­zetőinek, meg a gyártás és munkaszervezés elméleti szak­értőinek egyöntetű véleménye szerint azért nem, mert álta­lában mindenütt laza a mun­kafegyelem. Az előírt nyolc órák helyett, hét, hat és fél órák , teljesítődnek, s — mint Nemes Ferenc, az Országos Vezetőképző Intézet igazgatója mondotta — az ilyen immel- ámmal végzett szerszámemel- getés miatt 5—10 százaléknyi a gyárkapukon belüli munka- nélküliek száma. Mindez pedig azért, mert még mindig nem alakult ki a teljesítmény és a bér közötti összhang, azaz, a növekvő teljesítményt nem kö­veti a növekvő bér. így aztán nemcsak jelszó, de minden­felé tapasztalható gyakorlat is az a bizonyos „na még el­megy”; a nagyobb igyekvéssel elérhető maximum helyett a tengéssel-lengéssel is teljesít­hető optimum a cél. Ez a félkézzel való igyekvés különösen a bőriparban ter­mett elképesztő példákat. Ott számolták ki, hogy egy bizo­nyos, Nyugat-Európából vett gépen idehaza 30—40 százalék­nyival kevesebbet termeltek mint odakint. Mondanunk sem kell, hogy ugyanannyi idő alatt és ugyanannyi ember ál­tal végzett munkáról van szó. Hogy mit lehet ez ellen a gép tájéki lötyögés ellen ten­ni? Például azt, hogy el kell küldeni azokat a legfőbb lö- työgőket. Ilyen kényszerű ka­lapemeltetésre a kemény kezű vezetéséről híres Győri Va­gon- és Gépgyár vállalkozott, ahonnan — Gubcsi Lajos kér­déseire felelve maga a vezér- igazgató, Horváth Ede számolt be erről — igen tekintélyes számban menesztettek alkal­mazottakat. Persze nem az egyik napról a másikra adták ki azokat a munkakönyveket, s nem is más cégek címei nél­kül — tehát szigorúan, de em­berségesen jártak el. S hogy mennyire megfontoltan mond­ták rá valakire, hogy fölösle­ges, azt a későbbi tájékozódá­suk fényesen igazolta. Mert aki nem felelt meg a vagon­gyárban, az rendszerint alkal­matlannak bizonyult az újabb és újabb vállalatoknál is. Hát ilyesmit is lehet — su­gallta ez a remekbe sikeredett Kockázat, amely a keményebb kéz programja mellett a bát­rabb hírverés parancsát is meghirdette. Igen — érvelt a Medicor képviselője —, nem elég csak a mostani bátorta­lansággal kínálgatni a termé­keinket, hanem sokkalta rá­menősebben kell vevőt fogni, mert a régi gyakorlat szerint jobbára attól vásárolnak, aki hangosabban ágál a piacon. Hátha még jó is az a valami, amit így, teli torokból harsog­nak szét... Vöröskatonák. Háromszor harminc percben mutat be egy kisebb csapatra való vöröska­tonát közös vállalkozásában a magyar és a szovjet tv. Első­ként ugyancsak pénteken este ismerkedhettünk meg ezekkel a csak testükben elaggott haj­dani fegyveresekkel, akik rendre felidézték, hogy hol s hogyan változtattak eszmét, s cseréltek csapatot. Érdekes és kedves monológjaikat kora­beli dokumentúmfilmek rész­letei szakították meg, amelye­ket figyelve még inkább föl tudtuk idézni a hatvan év előtti, ugyancsak mozgalmas heteket, hónapokat. E régi harcosok ebben a képi környe- nyezetben szinte visszafiata­lodtak. Akácz László kos! Megfelelő iskolai fejlesz­tő munka esetén rövidé bb- hosszabb idő alatt felzárkóz­tatása megoldható.” — Ma a gyerekek többsé­ge óvodába jár, s az óvónő megismeri őket. Alkalma van megítélni fejlettségüket, az orvossal együtt Kettejük vé­leménye szerint természetesen lesznek gyerekek, akiket nem tartanak iskolaérettnék, vagy akiknek megítélésében bi­zonytalanok. Az óvodába nem járó gyerekekről az iskolaelö- készítö foglalkozást vezető pe­dagógus és az orvos mond vé­leményt. így alakul ki azok­nak a köre, akik a követke­ző lépcsőben a nevelési ta­nácsadóba kerülnek. A töb­biek minden további vizsgá­lat nélkül mehetnek első osz­tályba. Mit vizsgálnak? — Mit vizsgálnak a nevelési tanácsadóban? Az idei évben először Pest megye mind a kilenc járási székhelyén meg­| nyílt a nevelési tanácsadó, utolsóként a dabasi, ráckevei és nagykátai járásokban. A tanácsadóban pedagógus, pszi­chológus, orvos legfeljebb egy napig tartó vizsgálat során fi­gyeli meg a gyermek testi és moz.gásfejíettségét, egészség­ügyi szokásait, a játékokban való megnyilvánulásai alap­ján érzelmi és szociális, vala­mint értelmi fejlettségéről al­kot képet. Például a beszéd- készségről, a közlékenységről, a figyelem tartósságáról, a t'"",akhoz való viszonyulásá­ról. — A sokoldalú vizsgálat után a tanácsadó véleménye alapján az iskolaigazgató hatá­roz a gyermek sorsáról. Ha például úgy ítéli meg, hogy az iskolaéretlen, többféle javas­latot tehet:, a gyérek meg­kezdheti' * tanulmányait az el­ső osztályban, esetleg köteles korrepetáláson, pótló foglal­kozáson részt venni, vagy kis- létszámú osztályban tanulni, ahol a nevelőnek több ideje jut egy-egy tanulóra, s a ko­rábban szerzett hátrányt könnyebben számolhatja fel. Végül a mindennapi iskolá- bajárás alóli felmentés is el­képzelhető egyévi időtartam­ra. Ez utóbbi határozatot rend­szerint a testileg fejletlen, fá­radékony gyermekek esetében hozzák, orvosi javaslatra. Ilyenkor a gyermek továbSVa is az óvodába, iskolaelőkészí­tőre jár, ahol ilyen nincs, ott­hon marad, de — kötelezett­ség nélkül — látogathatja az iskolát is. — Mit várunk* az iskola- érettségi vizsgálatoktól? Hadd illusztráljam egy korábbi pél­dával: tavaly Cegléden 68 gyermeket vizsgáltak a neve­lési tanácsadóban. Közülük 24-en első osztályba iratkoz­hattak, 15-en kislétszámú osz­tályokban kezdték tanulmá­nyaikat, a többieket felmen­tették, s néhányan gyógype­dagógiai intézetekbe kerültek, ahol a testi, vagy_ szellemi sérülésnek megfelelő oktatást kaphatnak. — Tehát amit várunk, egy­szerű: kevesebb legyen az in­dokolatlanul felmentett, az évet vesztő, bukdácsoló tanu­ló, aki csak nehezen végezheti el a nyolcadik osztályt. V. G. P. Több könyv kelt el A Monorvidéki Áfész járá­si könyvesboltja révén 2.8 millió forint értékű mű talált gazdára a múlt esztendőben. Ennek felét a 46 tagú bizo­mányos gárda forgalmazta. Tankönyvet 1 millió forintért vásároltak az iskolások. A 19 község bizományosai közül a vecsési (a kölcsönző bolt­ban) egymaga 230 ezer forint értékű könyvet adott el. Ez már-már afféle fiókkönyvüz- letnek tekinthető a járásban. A monori Mezőgép bizományosa, Bánki H. Sándorné 80 ezer. Pilisen Kispataki Ferencné 85 ezer, az üllői Áfész irodában Nagit Lászlóné 76 ezer forin­tot forgalmazott. Ä járás ta­karékszövetkezetei közül az ecseri központi fiók 42 ezer, üllői kirendeltsége pedig 60 ezer forint értékben adott el könyvet

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom