Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)

1979-03-18 / 65. szám

1979. MÁRCIUS 18., VASÁRNAP JET™ -if,w \s(map Előtérben a pártcsoportok célszerűbb munkája Beszámoló taggyűlések után a ráckevei járásban Befejeződtek a ráckevei já­rásban is a pártszervezetek beszámoló taggyűlései. Miként az elmúlt években, idén is a mozgalmi munka egyéves mérlegét vonták meg a kom­munisták, s egyben meghatá­rozták az elkövetkező időszak feladatait és tennivalóit. A beszámolók középpontjában a pártszervezetek gazdaságirá­nyító és -ellenőrző munkája állott. Az elmúlt évi cse­lekvési programok végrehaj­tásáról, az ideológiai, az agitációs és a propaganda munkával foglalkozó kérdé­sekről úgyszólván mindenütt tartalmas, a fejlődést segítő vi­ták alakultak ki. Ezt igazolja: a járásban megtartott 115 be­számoló taggyűlésen a pártta­gok mintegy 90 százaléka, 3632 kommunista vett rés2t, s a vitákban csaknem 800-an nyilvánítottak véleményt. Szemléletváltozás A beszámoló taggyűléseken az is kiderült, hogy a kom­munisták ismerik és átérzik a népgazdaság előtt álló felada­tok súlyát, készek tenni azok megvalósításáért a helyi lehe­tőség feltárásával, a fe­gyelmezettebb munka meg­szervezésével. Szinte min­denütt megfogalmazódott, hogy a korábbinál még nagyobb szükség van a kommunisták példamutatására a termelés­ben, a takarékosabb és a ko­rábbinál még hatékonyabb munkában. A ráckevei járás közismer­ten mezőgazdasági vidék. Több közös gazdaság termelé­si eredményeivel felhívta ma­gára nemcsak a megye, hanem az ország figyelmét is. Több mezőgazdasági üzem az utób­bi években jutott a járási ter­melőszövetkezetek élvonalába, s sok esetben az elmúlt esz­tendők szemléletváltozása ho­zott eredményt. A dunavarsá- nyi Petőfi Termelőszövetkezet dolgozóinak munkája is iga­zolja ezt. Tavalyi cselekvési programjuk középpontjában különös hangsúlyt kapott az egyes üzemek terveinek össze­hangolt végrehajtása. Olyan feladatokat kellett megolda­niuk, mint a nyúlhús exportot növelő beruházások befejezé­se, s ezzel párhuzamosan a szakosított szarvasmarha e'.ep kialakítása és betelepítése. A fejlesztések, a korábbinál még fegyelmezettebb és pontosabb munka következtében a " ter­melőszövetkezet mezőgazdasá­gi termelésének árbevétele mintegy 23 százalékkal növe­kedett. Kritikusan A pártszervezetek a beszá­moló taggyűléseken igyekeztek ráirányítani a figyelmet a gazdálkodás problémáira is. A Soroksári Állami Gazdaság pártvezetősége beszámolói Voan számos hiányosságra is fel­hívta a figyelmet. Kiderült, hogy a gazdaság az 1977-es év­hez képest 20 százalékkal nö­velte a termelését, nyereség- tervét azonban csak 39 szá­zalékra teljesítette. A terme­lés hatékonysága mintegy 9,1 százalékkal romlott. A párt- szervezet az idei évre szóló gazdaságpolitikai cselekvési programjában kiemelt fel­adatként a termelés költsé­geinek csökkentését határozta meg. A ráckevei járás legnagyobb ipari üzeme a Pestvidéki Gép­gyár. A dolgozók tavaly ki­emelkedő munkát végeztek. Bizonyítja ezt, hogy a válla­lat árbevétele és nyeresége is meghaladta a tervezettet. A vállalat bérszínvonala 41 ezer 200 forintra emelkedett, s a munkaköri pótlékkal együtt a dolgozók évi átlagos íove- delme eléri a 43 ezer 900 fo­rintot. A tavalyi sikerekre alapozva a gyár vezetői és dolgozói idén a termelés 20 százalékos növelését tervezik, mely feladat megvalósításában a legnagyobb szerep a javító gyáregység dolgozóira hárul. A beszámolók részletesen foglalkoztak a pártszervezetek ideológiai és propaganda mun­kájával. Megfogalmazódott, hogy a pártoktatás tartalma­sabbá vált, javult a szerve­zettség, a részvétel aránya. Az elkövetkező időszak feladata az eszmei-politikai nevelő munka fejlődésének segítése. Ez a párttagság politikai tu­dásszintjét gyarapítja, hozzá­járul a szocialista életmód még következetesebb megváló sí fásához. A pártszervezetek belső éle. tének tárgyalásakor különö­sen a pártcsoportok munkája kapott hangsúlyt. A tartamai munka javítására hoztak pél­dául határozatot a kommunis­ták az Apajpnsztai Állami Gazdaság, a kiskunlacházi ÉGSZÖV és a ráckevei Arany kalász Termelőszövetkezet pártszervezeteiben. A hozzászólásokból kicsen­dült: a kommunisták készek tenni a beszámolókban meg­fogalmazottak megvalósításá­ért. Többhelyütt kifogásolták a párttagok a laza munkafe­gyelmet, a munkaidő helytelen kihasználását, s a cselekvési egység fokozását hangsúlyoz­ták. Nyílt légkörben Sokan szemléleti kérdéseket vetettek fel, vagyis azt, hogy a hanyag, a nemtörődöm ve­zetőket, munkásokat el kell marasztalni, a hibákat pedig minden esetben őszintén fel­tárni, hiszen az az előrelépés feltétele. Ügyszólván vala­mennyi beszámoló taggyűlésen hangsúlyozták a kommunisták a vezetők felelősségét, ami a munka folyamatosságának, a termelés javításának a feltéte­le. A ráckevei Aranykalász Termelőszövetkezet négyes alapszervezetének kommunistái például szóvátették: a gazda­sági vezetéssel rossz a kapcso­latuk, több vezető nem felel meg maradéktalanul a hár­mas követelménynek, laza a munkafegyelem. összességében elmondható: a ráckevei járás pártszervezetei­nek beszámoló taggyűlései a további fejlődés alapját rak­ták le. A beszámolók tartalma, felépítése és színvonala meg­felelt a követelményeknek. Feladatukat teljesítették, mi­vel a munka leglényegesebb kérdéseire irányították a fi­gyelmet. Az eszmecseréket őszinte, nyílt légkör jellemez­te. Virág Ferenc Új honfoglalók Muszályon Van olyan, hogy Muszály. így, nagy M-mel, ly-nal, és nem azért, mert valami na­gyon fontos kötelességről kí­vánok alábbiakban értekezni. Muszály — apróbetűs név a térképen, a nagyon részle­tes Pest megyein, az autótér­képen már rajta sincs. Ott tessék keresni, Nagykáita után pár kilométerre, Farmos mel­lett. Én bizony nehezen találtam volna meg, ha nem segít Ba- gyinszky Béla, a négyezer lel­kes Farmos tanácselnöke: — Igen, itt van a határunk­ban. Hégi szőlőterület, pin­cék, kis kunyhók. Már alig lakják állandóan, a tulajdo­nosok megöregedtek. így hát többnyire eladogatták szol­nokiaknak, újszásziaknak, pes­tieknek. Hobbitelkeknek. Gondunk, bajunk nincs e te­rülettel, hacsak a villany nem. Kellene az áram, dehát nagy- feszültségű vezeték, kisfe­szültségű vezeték, trafók, mi­egymás — csak hogy innen faluból eljusson oda. beleke­rülne vagy félmillióba. — Furcsa név: Muszály. — Van errefelé még ilyen. Táoiószőlős környékét vala­mikor Halesznek nevezték. v — Aztán miért? — Kínlódtak az emberek a természettel, azután ha elve­tettek valamit nem tudhat­ták, mire jutnak. Mondták er­re: ha lesz valami, jó, ha nem, hát megette a fene az egé­szet Erdő mélyén Fényesre suvickolt csizmáid, ködmönös, kucsmás szegődik mellém, hogy eligazítson a szőlő felé. Szép a neve neki is, furcsa, szokatlan: Mikhel Istvánnak hívják, a tanács hi­vatalsegédje. — Vigyázva kell ám men­ni, bár most nem esett ke­mény a földút Most balra, így. Látja azokat az árkokat? r- Már szépen benőtték a bokrok. — Még a háború előtt ka­tonai barakkok voltaik itt, raktárak, hadianyag, miegy­más. Negyvenöt után kiürítet­ték, az emberek meg lassan az alapokat is széthordták. Jó téglák, betonlapok kerültek a farmosi házak falába. Vigyáz­zon, huppanó, ott meg gödrök. Fenyves között kanyarog az út, majd szálerdő, jó néhány derékban kettéhasadt faóriás, azután felbukkan az első ház. Felirat sehol. — Megérkeztünk — így Mikhel István. — Ide mind­járt bemehetünk. Nagy Kar­csi, állandó lakos, ügyeskezű asztalos. » Az ügyes kéz barátságos pa­rolával invitál beljebb, csupa derű, jókedély. — Kiszerkeszt minket? írja Be azt is, voltam én ám másfél évig állami koszton! — No, miért? — Meghívtam pár fácánt, meg őzet vacsorára. Mármint hurokkal, fegyverrel — nevet hatalmasat Nagy Károly, majd elkomorul: — Hibáztam, nagyot. A komoly két szó után ne­héz a csend. Az asztalos édes­anyja, özvegy Nagy Béláné üveget tesz az asztalra, a sö­tét felhő eltűnik a parányi konyhából. Kicsit karcos, szá­raz, homoki bor. — Még a tavalyelőtti ter­més maradéka. A múlt nyá­ron az egész ezerhatszáz kvad- rátunkat elverte az istencsapás. Itt ment rajtunk keresztül az a bődületes szélvihar meg jég, két-három kilométeres Védik a paragrafusok Megőrzi arcát a Garancsi tó sávban rombolt, az csavarta ki a fákat is az erdőn, láthat­ta. Teremni muszáj Nagy néni csendesen panasz­kodik. Kicsiny nyugdíja van a férje után, a baromfi elvan a ház körül, a szőlőből, a gyümölcsből jól jön egy kis mellékes. Gyerekei Pesten, az egyik Angliában, csak a Kar­csi van itthon; Decemberben elmegy a mama Pestre, lá­nyaihoz, de hiába van ott té­vé, magnó, fürdőszoba, így, március elején már alig vár­ja, mikor jöhet vissza. — Azt mondták a ta­nácsnál, százszázalékos a vi­harkár, nem kell adót fizetni, de hogy így lesz-e ...2 — in­gatja kendős fejét. — így lesz — riyoíhja meg a szót a hivatalbeli emberek tudásával Mikhel ' István. Nagy néni férje úgy hal­lotta az öregektől, azért Mu­szály a hely, mert muszáj volt a szőlőnek megteremni. Dol­goztak érte eleget, míg adott valamit a homok. Még egyszer megbukik az üveg, még pár víg mondat, azután felkereke­dünk. Tarkó Mihály csatlako­zik hozzánk, éjjeles a Taurus­ban, Pesten. Farmoson van há­za, de a nappalokat itt tölti kint, apja szőlőjében, vagy bütykölgetnek ezt-azt Nagy Károllyal. Sók a ház, ők meg afféle ezermesterek. Gyógyító táj Kis patak mellett visz a földút. — Az Alsóhajta, kis vacak, de hatvanhárombán úgy meg­duzzadt, a be ton hidat is el­vitte. A túloldalán a Tápió- mente Tsz földjei. Harapni lehet a levegőt. A patak mentén kis, nádból ké­szült számyékfélék, alattuk tyúkok, kacsák. Nagy és Tar­kó mutogatja a szorosan egy­máshoz tapadó, keskeny, nad­— Volt egy kis hízónk, ab­ból eszünk finoman. Ügykö­dök a szőlőben, meg van egy 17 méter hosszú fóliasátrunk, benne retket palántázunk, jól jön majd egy kis pénz. Villany kéne Kis szovjet tranzisztoros tv a sarokban. Akkuról működik. — Villany kellene, villany, villany. Higgye meg, semmink se hiányzik, csak a villany. Hogy sokba kerül? A faluból igen, de itt megy el a határ­ban a Tápiószentmárton—Tá- pi ószele közötti távvezeték, ar­ról csak egy trafó kéne. Va­gyunk itt nyaranta több szá­zan, elvégeznénk minden munkát, fizetnénk is, erről a vezetékről nem kerülne olyart.sókha.. Nem vagyok elektromos ügyekben szakértő, de talán érdemes volna ezt a megoldást is átgondolni. — Tudja — így Nagy Jó­zsef —, bent voltunk most Szolnokon, eladtuk az ottani házunkat. Siettettem minden­kit, szinte menekültem ide vissza. Itt jó. Ügy vagyunk itt néhányan, mint a testvé­rek, a jó testvérek. Esténként összejövünk kártyázni, té­vézni, nyáron el-eimegyünk a szentmártoni fürdőbe. Vannak nagy szalonnasütések, boroz- gatunk, dalolgatunk. Ha va­laki bemegy a faluba, meg­kérdi a többieket sorba, mit hozzon nekik. Ez a Karcsi meg — Nagy Károlyra bök — még az én egykori munkámat is megirigyelte. Múltkor be­törőt fogott az egyik házban. — Képzelje azt a pimaszt, nyugodtan javítgatja a defek­tes motorját. Elkaptam a nya­kát, a járőrnek csak a karpe­recét kellett rátenni. Nevet megint, vele mind­nyájan, még a márciusi nap is. Muszáj neki. Andai György Közösen a városért Népfronttervek Százhalombattán teniek forgónak is neveznek, nem tűnik valószínűnek. A hivatalos vélemény szerint a tó vizét mindenesetre óbb fenékforrás táplálja, s feltéte­lezhetően ezek között meleg- vizű is akad. A tavat övező erdőkoszorú azonban minden kétséget kizáróan kipusztult. A tó és környéke azonban megőrizte eredeti szépségét, különleges növényfajtáit. Né­hány éve, amikor még korláto,- zás nélkül hajthattak végig a vízpart mentén az autótulajdo­nosok, a pusztulásra minden esélye megvolt a Garancsi tónak. Vízben fürdették az olajtól, sártól elpiszkolódott gépkocsijaikat, száguldozásaik során porfelhőbe burkolták a békés napozókat. A vidám autóversenyzésnek egy szép napon a Garancsi tó legújabb- kori tulajdonosa, a toki Egyet­értés Tsz vetett véget, kitilt­va a benzingőzgyártó masiná­kat, az alkalmi szervizállomás­ról. A tiltó szabályzatoknak, betonoszlopokra erősített, drótsövénnyel és élénk színű figyelemfelkeltő táblákkal adott nyomatékot. A feliratok­ból az arra járó megtudhatta, hogy tilos a fürdés és hor­gászni csak a szövetkezet egyesületének tagjai számára engedélyeztetett. Így a tó ugyan a kevesek birtoka lett, de legalább elkerüli a végső bajt: élővilágának pusztulá­sát. A Hazafias Népfront százha­lombattai városi bizottsága munkájában elsősorban az MSZMP XI. és a Népfront VI. kongresszusának határoza­taira támaszkodik. Saját terü­letükre adaptálják a megyei HNF-bizottság, a helyi párt- és állami szervek irányelve­it. Fő törekvésük, hogy a la­kosság valamennyi rétegét be­vonják a várospolitika alakítá­sába, végrehajtásába. Ennek érdekében idén a di­namikusan fejlődő város la­kóterületein igyekeznek ak­tív szervezőmunkát végezni. Fokozzák a tanácstagok és a körzeti bizottságok együttmű­ködését, folyamatos tájékozta­tással segítik majd a május­ban újonnan választandó la­kóbizottságok munkáját. Egy­re több értelmiségit kívánnak bevonni a város társadalmi, kulturális életének fellendíté­sébe, úgy, hogy érdeklődé­süknek és képzettségüknek megfelelő területen dolgoz­hassanak. A nemzetközi gyer­mekév alkalmával társadalmi munkákat szerveznek az óvo­dák, bölcsődéit, iskolák, ját­szóterek bővítésére. A népfrontbizottság ülésein Százhalombatta kereskedel­mi ellátásával éppúgy foglal­koznak, mint a város terveinek alakulásával. A választókörzet országgyűlési képviselője is beszámol munkájáról és Tár­gyalják a helyi népfront- és KISZ-bizottság együttműkö­dési megállapodásának ta. pasztalatait is. Elnökségi ülésen vitatják majd meg, milyen társadalmi munkaakciókra van legin­kább szükség 1979-ben. Be­számol munkájáról a környe­zetvédelmi munkabizottság és a művelődéspolitikai, és okta­tási bizottság is, folyamatos tájékoztatást adnak a lakóte­rületi körzeti bizottságok. 4 rágszíjszőlőkön álló házakat Van pár száz, kisebb-nagyobb. Ez egy szolnokié, azt egy Ganz-MÁVAG-nyugdíjas tata­rozta ki olyan szépre, amott széldinamó lapátja magasodik hosszú póznán, arrébb . egy pesti fröccsöntő birtoka, ott meg Mundics bácsi, szolnoki nyugdíjas faragcsál egy fada­rabot kertjében. — Mennyiért cseréltek gaz­dát a szőlők, porták? — Attól függ, milyen álla­potban tartották. Olyikat 50 —60 ezerért adták, de volt jó­val olcsóbb is. Nagy József, nyugdíjas szol­noki rendőr tizenötezerért vette tanyáját. — Kikészült nekem minde­nem. Gyomrom, idegeim. Azt mondta az orvos, ha élni aka­rok, menjek levegőre. Most? Negyed kiló szalonna meg se kottyan. Csoda történt itt ve­lem. én mondom. A házat maga hozta helyre. A kis szobában szép subasző­nyegek, Nagyné, Marika mun­kája. Tapasztottak a házhoz kis teraszt, konyhát, a kam­rában rúdon kolbász, szalámi, sonka. „A régi időben itt egy kas­télyszerű erősség állott, mely­nek tulajdonosa Hajmási Csepke nevű nemes úr volt, aki családjával a török idők­ben is itt lakott. Ezen úrnak volt egy szép hajadon leánya, akit a közeli zsámbéki várkas­tély török parancsnokának fia egyszer vadászat közben meg­látott, beleszeretett, addig ke­rülgette, míg az is szerelmes­sé nem lett. Ezek aztán, hogy a szülők észre ne vegyék, egy szép erdőkoszorúzta völgyben, hol egy ivókút állott, az itt- lévő szomorú fűznek alján ta­lálkoztak. Egy ily találkozás alkalmával, midőn már a jó­isten nem nézhette tovább, hogy egy magyar leány önként egy török karjaiba vesse ma­gát, megnyílt alatta a föld. s elnyelte őket. a kút vize oedig elöntötte az egész völgyet, amelyből keletkezett azután a mai napig meglévő Garancsi tó, mely nevét is a török if­jútól vette. A kút helyén pe­dig ma is van egy örvény, mely keletkezése óta nem egv kenderáztató hajadont, vagy fürdőző gyermeket sodort már el.” Így szól a nénmonda, ame­lyet Kézdi Vásárhelyi Géza tinnyei kisbirtokos jegyzett föl, a századfordulón még a helybéliek szóhagyománya alapján. Hogy az említett veszély lé­tezik-e, amit egyébként az it­A víz életében éppen egy esztendeje nyitott új korsza­kot a Pest megyei tanács ál­tal hozott határozat, amely természetvédelmi területté nyilvánította a tavat és még vagy 96 hektár erdőt, füves térséget. Egyszer és min­denkorra kizárva annak lene- tőségét, hogy a földeket par­cellázzák, olyan épületeset emeljenek a dombokon, ame­lyek megváltoztatják a táj képét. A rendelkezés a fentie­ken kívül korlátot szab annak is, hogy a tóba önkényesen új halfajokat telepítsenek. A tinnyeiek, ha nem is túl hangosan, most amiatt dohog­nak, miért nem fürödhetnek nyaranta a kellemes hőmérsék­letű vízben. Vendéglő építését . sürgetik, ahol a rekkenő nő­ségben hűtött italokhoz is hoz­zájutnának. A horgászok, akik szenvedélyüknek hódol­va, ösztönszerűen irtóznak mindenféle zajtól, természete­sen tiltakoznak az efféle óha­jok ellen. Igaz, a védetté nyil­vánított területen várhatóan az ő jogaikat, is megnyirbálják. Az élővilágot védő törvény paragrafusai alól, amelyek rá­juk is vonatkoznak, egyelőre felmentést nyertek, autóikkal szabad bejárást élveznek az idegenek elől sorompóval el­zárt területre. Az illetékesek szerint rövidesen módosul a helyzet: csak a kijelölt par­kolóhelyre állhatnak be majd ők is autóikkal, szemben a jelenlegi gyakorlattal, amikor- is a gépkocsi ajtaját kitáró, a volán mögött ülő „természet- barát” pecásokat láthatunk a víz partján. Az érdekek szövevényét bo­nyolítja az is, hogy immár har­madik éve rendezik' itt az augusztus 20-i népünnepélyt, s hogy milyen módon teszik magukévá jó néhányan az akkor ide látogatók közül nem­zeti közkincsünket, az erdőt, arról a hátrahagyott hulladé­kok tanúskodhatnak. Kinek van igaza? Valószínű azoknak, akik nemcsak a má­ra gondolnak, az evés-ivásra, a strandolásra. Hanem elsősor­ban arra, hogy a biológiai szférát öngyilkos módon pusz­tító emberekkel szemben meg­védjenek egy-egy olyan térsé­get, mint a Garancsi tó is és a közeli szépséges, sokféle füvet, fát rejtegető Meleg-völgy. Az a falu, amelynek lakói a 700 éves megmaradást jelző föl­iratot festhették, a községet jelző fölirat alá, bizonyára meg fogják érteni, hogy a je­lentőségét vesztett település nem valami divat turistapa­radicsommá válás révén lesz ijra ismert. Rájönnek, akkor cselekszenek helyesen, ha el­fogadják a természetvédők ja­vaslatait, a táj megőrzi jelen­legi arcát. Sőt a kopár dom­bok néhány esztendő múlva az eredeti fafajokkal, juharral, tölggyel népesülnek be. Meg­értik, hogy a kései unokák­kal akkor tesznek jót, ha meg­óvják az elődök hagyatékát. Valkó Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom