Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
Gyermekek, szülők, nevelők Beszélgetés Komidesz Mihállyal, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjével • Az utóbbi évek oktatás-fejlesztési tendenciáit figyelembe véve, hogyan minősíthetjük a közoktatás helyzetében, feltételeiben bekövetkezett változásokat? A legnagyobb fejlődés az óvodáknál tapasztalható — amit egyre inkább a közoktatás szerves részének is tekintünk pedagógiai funkciója miatt —, 1970_ben az óvodáskorú gyerekek 57,7 százaléka járt óvodába, jelenleg arányuk 83—84 százalék. Az óvoda példája mutatja legjobban azt is, hogy a fejlődés ellentmondásos, a társadalom igényei még e dinamikus növekedési ütemet is megelőzik, hiszen például az elmúlt évben 34 400 gyerek felvételét kellett hely hiányában elutasítani. Az általános iskolai tantermek Száma 1970 óta mintegy 2300-zal növekedett, s 35,4-ről 32,7-re csökkent az egy osztályteremre jutó tanulók száma. Az iskolaépítés, tanterembővítés mértéke azonban ennél jóval nagyobb volt, hiszen pótolni kellett az elavult, tanításból kivont épületeket, emellett sok tantermet a körzetesítés, illetve az elnéptelenedés miatt kellett a használatból kivonni. A fejlesztés üteme azonban itt sem megfelelő, egyes területeken a feszültségek növekedtek is. Különösén a nagyvárosokban, az új lakótelepeken, a gyorsabban fejlődő településeken okoz gondot a tanteremhiány, hiszen ezeken a területeken a gyermeklétszám igen gyor_ san növekszik. Sok helyen kell visz- szaállni a két műszakos oktatásra, de előfordul helyenként a napi háromszori váltás is. örvendetesen növekedett a napközis ellátás aránya — 18,8 százalékról 34,4 százalékra —, de a gondjainkat itt is tükrözi, hogy bővíteni egyre inkább csak az alsótagozatosok számára tudunk. (Az alsótagozatosok 47.2 százaléka, a felsősöknek viszont csak 19,4 százaiéira a napközis.) Jelentősen nőtt — csaknem 9 ezerrel — az .általános iskolában tanító pedagógusok száma. Különösen az utóbbi években történt sok intézkedés a pedagógusképzés növelésére, ennek kedvező hatása főként ezután várható. Nem tudtuk azonban elkerülni, hogy átmenetileg ne növekedjék a képesítés nélküliek aránya, s ma is sok helyen okoz gondot a szakképzett pedagógusok hiánya. Azt hiszem, ez a vázlatos felsorolás is érzékelteti, hogy a fejlődés ellenére sok területen vannak a közoktatásban megoldásra váró feladatok, feszültségek is. És ha ehhez hozzávesszük az oktatás korszerűsítésének feladatait, amelyek minden oktatási formában szükségszerűek, s jórészt ezután következnek, akkor nyilvánvaló, hogy erőfeszítéseinket tovább kell növelni. • A demográfiai helyzet változásait is figyelembe véve mi várható a következő években? Köztudott, hogy a jelenlegi feszültségek viszonylag alacsony tanulói létszám mellett alakultak ki. Az elkövetkező 3 évben azonban kb. százezerrel növekszik az óvodáskorú gyermekek száma, és tíz év múlva 300 000-rel lesz több az általános iskolai tanuló. Ebből eredően a következő esztendőkben gondosabban kell számbavennünk, hogy anyagi lehetőségeinket mire fordítjuk. Az bizonyos, hogy a létszámcsúcsra nem tervezhetjük a fejlesztés ütemét. Er_ re nincs is szükség. Átmeneti megoldásokat is kell keresnünk. Szükség lesz olyan átmeneti jellegű épületek létrehozására, amelyek segítségével iskolaépületeinket — ott, ahol erre szükség van — tantermekkel, napközi otthoni helyiségekkel bővíthetjük. Szükség van a köz- művelődési és egyéb ifjúsági célokat szolgáló intézmények segítségére is. Ennek már számos példáját látjuk több helyen olymódon, hogy napköziben ezeket az épületeket az iskolák rendelkezésére bocsátják. Ezen kívül természetesen más megoldásokat is kell keresnünk. • Az MSZMP Központi Bizottsága 1972-ben átfogóan értékelte a magyar közoktatásügy helyzetét és megszabta fejlesztésének irányelveit. Tavaly szeptemberben, amikor a párt vezető szervei megvizsgálták e határozat végrehajtásának tapasztalatait, milyen következtetésekre jutottak? A feltételek gyarapodása mellett az 1972-ben megfogalmazott politikai és pedagógiai célok megvalósításában is jelentős eredmények születtek: megkezdődött az iskolarendszer egészét átfogó tartalmi korszerűsítés, erősödött az oktatás és nevelés egysége. Ebben nagy szerepe van a nevelőtestületeknek, a pedagógus pártszervezeteknek, az iskolák irányítására egyre nagyobb figyelmet fordító állami és pártszerveknek. Szélesedtek és tartalmasabbá váltak az iskolák társadalmi kap_ csolatai, sok segítséget nyújtanak az ifjúság neveléséhez a társadalmi és tömegszervezetek. Jelentős politikai eredménynek tartjuk a művelődés, a tanulás növekvő társadalmi megbecsülését. A határozat végrehajtásának üteme egyenetlen, néhány fontos területen az előrehaladás a szükségesnél lassúbb. Így például az iskolák oktatási-nevelési színvonala közötti különbségeket nem sikerült kellően csökkenteni. A társadalmi-gazdasági változások menetközben új követelményeket is támasztanak az oktatás iránt, ami mégjobban ösztönöz a korszerűsítésre, az iskolai munka hatékonyságának növelésére. Ezért növelni kell az iskolák szerepét a tudatformálásban, a marxista—leninista világnézet, a politikai elkötelezettség erősítésében. Nagyobb feladatok hárulnak az iskolákra a népgazdaság mennyiségileg és minőségileg is változó szakember-szükségletének kielégítésében. A következő években —az 1972-es határozatnak megfelelően — továbbra is az általános iskolák és a szakmunkásképző iskolák fejlesztésére kell az erőket összpontosítani, hiszen e két iskolatípus szerepe a legalapvetőbb. • A Központi Bizottság 1372-es határozatának egyik fő politikai célja az oktatás tartalmi korszerűsítése. Hol tartunk most ezen a téren? Indokolt-e arról szólni, hogy most érkeztünk el a közoktatás fejlesztésének rsgjelentősebb állomásához? Az egyik legfőbb tennivaló valóban az oktató-nevelő munka tartal_ mi színvonalának emelése. Ennek legfőbb eszközei jelenleg az új nevelési tervek, aj. új tantervek bevezetése, az új tankönyvek elkészítése és kiadása. Mindez‘az elmúlt tanévben lényegében már elkezdődött és azóta is bővül, folytatódik. A tantervek megújítását alapvetően két körülmény tette szükségessé. Az egyik, hogy 1963 óta — amikor az eddig alkalmazott tantervek készültek -— jelentősen változott, fejlődött a társadalom, és a tudományos megismerés is előrehaladt. Ezeket a változásokat a régi tantervek nem tükrözhették, az idő túlhaladta egy részüket. A másik körülmény az, hogy a kedvezőbb szocializációs feltételek hatására a mai 6 éves gyerekek lényegesen érettebbek, testi és szellemi fejlettségükben meghaladják a 15—20 évvel ezelőtti generációk szintjét, többre képesek. Ez azt jelenti, hogy a gyerekek tudását, gondolkodását főleg az óvodában és az alsó tagozaton újabb, játékos elemeket magában foglaló módsze. rekkel az eddiginél jobban lehet és kell is fejleszteni. Az új oktatási és nevelési tervek kifejezik, érvényre juttatják azt a törekvésünket, hogy a tudományos ismereteket az életkori sajátosságoknak megfelelően olyan összetételben és színvonalon kell a fiatal nemzedékeknek oktatni, ami biztosítja korszerű műveltségüket, és megfelelő összhangban van a társadalmi követelményekkel. Nagy vita folyt a műveltségi arányokról, az egyes tantárgyak ismeretanyagáról és ebből — helyesen — több megyei lap is kivette a részét Minden javaslatot, ötletet természetesen nem lehetett elfogadni. Ezek egy része egyébként egymásnak is ellentmondott, voltak, akik a humán, mások pedig a reál műveltség javára akarták lényegesen megváltoztatni az arányokat. Végül is a tantervekben a társadalmi és a természettudományi ismeretek aránya lényegesen nem változott, a viták tanulságaként is az alakult ki, hogy e két nagy tantárgycsoport feladatát nem helyes szembeállítani. Csakis együtt tudják kialakítani a társadal_ jni élet, benne a gazdaság követelményeinek megfelelő emberi tulajdonságokat és a szükséges tudást. Ugyanakkor azonban korszerűbb lett mind a humán, mind a reál tárgyak tartalma. Jobban figyelembe veszik a tudomány mai állását, fejlettségét, különösen vonatkozik ez a matematikára és az anyanyelvi oktatásra. A történelmi és az irodalom _ tananyaga nagyobb figyelmet fordít a hozzánk közelebb álló korokra, s elmélyültebb tanulmányozásra ad lehetőséget Mindez a világnézeti nevelés szempontjából is alapvető. Az általános iskola 8. osztályában bevezetik az állampolgári és társadalmi ismeretek oktatását, amely segíti, hogy a tanulók megismerjék hazánk társadalmi életét a szocialista építést, a közösségek, a lakóhely, a tanács, az állami tevékenységet. Az általános iskolák, ban és a gimnáziumi oktatásban új tantárgy, a technika váltja fel a korábbi gyakorlati foglalkozásokat. Az 1963-as óratervekkel szemben jelentős változás az is, hogy növekedett a testnevelési órák száma, a fiatalok testkultúrájának, fizikai edzettségének fejlesztése érdekében. Bár tudjuk, hogy az új tantervek, tananyagok szemléletükben is, tartalmukban is jobbak, korszerűbbek a réginél, alkalmasak az oktatásinevelési célok színvonalas megvaló- sítására, mégsem gondoljuk, hogy hibátlanok, tökéletesek. Bevezetésük tapasztalatait gondosan kell elemezni, a gyakorlat próbája alapján a szükséges korrekciókat is meg kell majd tenni. Az új tantervek bevezetése a pedagógusoknak nagy feladatot jelent Nemcsak amiatt, mert az ismeret- anyag, a tananyag változik, hanem azért is, mert új módszerek kiala_ kítását — az eddiginél nagyobb önállóságot — kíván tőlük a reform. Az új tananyagok, tankönyvek bevezetése a szülők számára is gondot jelent. Egyik-másik olyannyira eltér a hagyományostól, az általuk tanulttól, hogy gyermekeik otthoni segítése nehezebb lesz. A pedagógusok persze azt szeretnék, ha a gyerekek az iskolában mindent megértenének és otthon csak az ismeretek tételes megtanulása, gyakorlása lenné a feladat. Ez azonban nem mindig van így. Ezért tüféímét kérünk, és támogatunk minden olyan kezdeményezést, ami az új tananyagok szülők közötti megismertetését szolgálja. • A közoktatás tartalmi fejlesztésének egyik leglényegesebb eleme a középfokú képzés, s annak összehangolása a népgazdasági igényekkel. Hogyan fejeződik ki ez a követelmény oktatáspolitikai gyakorlatunkban? A középfokú iskoláknak a szülők és gyermekek tanulás iránti igényét úgy kell kielégítenünk, hogy az összhangban legyen a népgazdaság szükségleteivel és lehetőségeivel. Az 1970-es évek fejlődését áttekintve megállapíthatjuk, hogy a középfokú oktatás tulajdonképpen már általánossá vált, hiszen ma már az Elmélkedő Pál Mihály plasztikája általános iskolát befejezők több mint 90 százaléka tovább tanul. Ezzel párhuzamosan a középfokú oktatás belső arányai — céljainknak megfelelően — a szakmai képzés javára módosultak. Ebben a tanévben már az első osztályos tanulók Mátyás Ferenc: Ami kimondhatatlan Oly nehéz a ki nem mondott szó, s ami kimondhatatlan, a koponya börtönében viaskodó, a citerahűrokon zokogó, a leírhatatlan, mint lélek, hogyha hontalan vagy, csatamezőn a kicsorbult kard — olyan nehéz, akár a meglőtt madár, ki vérzőn gubbaszt a fán, — s mint a láncra vert medve, rémület a szivekben. Mondd el hát, ami fáj, kiáltsd az egek felé, mint borújukat a fellegek, munkasebüket a tenyerek, s majdan a föláldozott földgolyó, — ne legyen nehéz a muszáj, vágjon szavad bárdként, villámlón, ne maradjon könny a pilládon, s hogy megbecsüljenek. 53 százaléka szakmunkásképzőbe, 27 százaléka szakközépiskolába és 20 százaléka gimnáziumba jár. Ezek az arányok már jobban megfelelnek az egyéni törekvéseknek és a társadalmi igényeknek egyaránt, mint a korábbiak. Most a fő feladat itt is a tantervi reform megvalósítása, a középfokú iskolák képzési céljainak, tartalmi munkájának korszerűsítése. A gimnáziumokban bevezetik a fakultatív oktatási rendszert, s ez lehetővé teszi a tanulók számára, hogy a harmadik osztálytól kezdve érdeklődési körüknek megfelelően egy-két tantárgyat elmélyültebben tanuljanak, illetve a gyakorlati élet. ben jól hasznosítható ismeretekre tegyenek szert. Az ipari és mezőgazdasági szak- középiskolák képzési célja megváltozott, a tanulók az érettségi mellett szakmunkás-képesítést is kapnak, s felkészítik őket a szakirányú továbbtanulásra. A szakmunkásképző iskolákban a szélesebb szakmai alapozás, a kon- vertál'hatóbb képzés érdekében az egymáshoz közelálló szakmákat ösz- szevonják, számuk 190-ről mintegy 130-ra csökken. A 80-as évek ele. jétől térnek át az új szakmajegyzék szerinti képzésre. Mindent egybevetve elmondhatom, hogy az utóbbi években egy nagyszabású és átfogó folyamat kibontakozásának lehetünk tanúi. Ez nem egyszerűen a mennyiségi viszonylatokat érinti, hanem sokkal inkább a közoktatás tartalmi jegyeit. A korszerűség követelményeivel szoros összhangban kezdeményezzük, szór. galmazzuk ezeket a változásokat Lépéseinket behatárolják mind az objektív, mind pedig a szubjektív feltételek. Ezekről sohasem szabad megfeledkezni, megteremtésükért összefogott és széles körű társadalmi együttműködésre van szükség — fejezte be dr. Kornidesz Mihály. , RÁKOS IMRE
