Pest Megyi Hírlap, 1979. március (23. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-11 / 59. szám
"íJÚAav 1979. MÁRCIUS 11., VASÁRNAP Egy feles az ablakpárkányról A bögrecsárda mindig nyitva A Kék fény jóvoltából, s a tagadhatatlan tényeknek köszönhetően kétes értékű országos hírnévre tett szert a nagy- kátai járás. Errefelé ugyanis több kocsmai, bolti és házi pálinka fogy, s ennek következtében több pofon is csattan, mint az ország vagy Pest megye más tájain. Ezen nem változtatott, illetve nem sokat segített az alkoholkorlátozás sem. Az italboltok, büfék most már hétköznapokon 9 óra előtt nem árusítanak szeszesitalt. Sőt a legtöbb 9 előtt ki sem nyit. A szomjas torok mégsem marad szárazon; se szeri, se száma az előkelőén bögrecsárdának nevezett házi pálinka- és bor- árusító helyeknek. A kár hajnalban is Farmosra szombat reggel indultam, úgy, hogy már tudtam két zugárusról. Aztán feleslegesnek bizonyult az előzetes tájékozódás, mert a faluban — teljes ismeretlenként — néhány perc alatt több bögrecsárda difiével gazdagodtam. Mondták, bármelyik helyre bemehetek, és ha sikerül a bizalmukat megnyernem, akkor kiszolgálnak. Nem olcsóbb, mint a kocsmában, és talán a poharakat sem mossák el előtte, de közel van és akár hajnalban is olthatom szomjamat. — Kilenc előtt soha nem nyitok ki, aztán mégis azt mondják, hogy kilenc óra körül itt egy csomó részeget lehet látni. Ez igaz, de nem itt Isszák le magukat, Már úgy jönnek ide — mondta Miknai Dávidné italboltvezető. — Honnét jönnek? — Honnét; a házaktól. Itt a téesz-központ felé Fülöpék ablakában már reggel kint vannak a féldecis poharak. A munkába menők megállnak, tfelhajtják, fizetnek, és menn ' dolgozni. S még ez a 1 eset. Van, aki újabbat s végül dolgozni sem megy. Állítólag már olyan pálinkát is kimértek, amitói kórházba kerültek a vendégek. Szombat délelőtt tíz óra. Vagy húsz ember csoportosult a farmost Bosszantó (hivatalosan 310-es sz. Áfész-italboít) előtt. Kezükben kőbányai sörösüveg, féldecis pohár. A párkányon üres üvegek és poharak. Békésen, csendesen iszogató emberek. Ha esik, ha fúj Ez a Bosszantó egyébként elszomorító hely. Tulajdonképpen felvonulási épület, fél méteres eresszel. A kedves vendégek az utcán állva iszogatnak. Ha pedig esik az eső vagy a hó, akkor a szomszédos buszváróba állhatnak be. — Miért nevezik Bosszantónak? — kérdeztem meg a legbarátságosabbnak látszó, pirospozsgás arcú férfitől, Pau- lovics Imre nyugdíjastól. Nevetve válaszolt. — Mert az asszonyok bosz- szankodnak miatta ... Meg mi is, szerdán, amikor szünnapot tart. — Miért ide járnak, hisz még leülni sem lehet? — Menjünk be a faluba? — kérdezett vissza egy másik férfi. — Már csak nem leszünk olyan bolondok, amikor ez is itt van. beljebb, jóllehet akkor látott először. S mivel nem kérdezte hogy ki vagyok, mit akarok, rögtön pálinkát kértem. Mondta, hogy sajnos nem tud adni, mert elfogyott. — S amikor van, mennyiért adják? — Egy feles most már nyolc forint, amióta a kocsmában is megdrágították. Kell nekünk az a kis pénz. Az uram beteges, nem dolgozik, én meg keveset keresek. Ezt a házat is végre be kéne fejezni. Kétszer is hívatták — Nem félnek a feljelentéstől? — Már nem — mondta az asszony. — Az uramat már kétszer is hivatták a tanácshoz emiatt. — Akkor bizony egy-kétezer forint büntetésre számíthatnak. Megéri? — Az ember vagy egyáltalán ne csinálja, vagy csak nagyban. Tápiógyörgyén özvegy Pál Bernátné is árusít pálinkát. Barátságos, szorgalmas, tehetős asszony. Hatvanegynéhány éves kora ellenére számos háziállattal bajlódik, nagy kertet, szőlőt gondoz. Büszkén mutogatta a hízót, a két süldőt. S mindent egyedül csinál; a fia a családjával ugyanis Gyömrőn él. Most már csak abban bizakodnak, hogy majd felnőnek az unokák. Üzletet nem köthettünk, mert ö csak — így mondta — a családtagoknak, rokonoknak, a segítő szomszédoknak hajlandó bort vagy pálinkát adni. — Megszólják-e a faluban azokat, akik a házukat zugkocsmává alakították át? — kérdeztem tőle. y-S.MtL. fi jK.. áír ____—__.__ — Dehogy szólják. Legfeljebb irigykednek rá. Nem csak titokban A nagykátai járás hasonló adottságokkal rendelkező két szomszédos faluja Kóka és Lő- rinckáta között ég és föld különbség van. Lőrinckátán fóliázással egészítik ki bevételeiket, illetve tesznek szert — tisztességesen! — viszonylag jó jövedelemre. A másikban, Kókán, majd’ a fél falu — már nem is igen titokban — otthon pálinkát főz. Egy kilogramm cukor árából a munkát, a nyersanyagot stb., vagyis az önköltséget leszámítva ötven forint tiszta haszonra tesznek szert. Még az antialkoholista küzdelem hivatásos prófétái sem akarnak absztinens országot. Minden jószándékú ember azonban mérsékelni szeretné a mértéktelen fogyasztást. S ennek egyik bevált módja, ha a vendéglátó helyek kulturáltak. Olyanok, ahol le lehet ülni, nyugodtan beszélgetni, akár olvasni vagy zenét hallgatni. S ahol nemcsak inni, hanem enni is lehet. Szombaton tizenkét óra előtt Szentmártonkátán az áfész büféjében tizenhárom ember tartózkodott. Néhányan asztaloknál ültek, kezükben vagy előttük sörösüveg. A söntés- pult mögött álló hölgytől- szendvicset kértem. Mondta és mutatta is, hogy már nincs. Csak konzerv van. A szomszédban a 32-es sz. vegyesboltban ugyancsak szendvicset, illetve ahhoz valót kerestem. A két óráig nyitva tartó boltban már nem volt kenyér és zsömle, s felvágott sem. Palackozott ital? Az nem fogyott el. Ahogy a büfében sem; palackozva, kimérve, ahogy kell — az igények szerint. Szente Pál • A vádat nők képviselik Látogatás a gödöllői ügyészségen A bíróság épülete, mint az országban mindenütt, Gödöllőn is súlyosan-komoran áll a város főútján. A hó már mindenütt elolvadt, de hűvös falai tövében szürkésfekete kupacok gubbassztanak, aljukból vékony erecskék csordogálnak a járdára. Belépünk a nagy, kopott két- szárnyú ajtón. Az ügyészséget keressük. Eligazítás sehol. Valami azt súgja, a felsőbb szinten találhatók A folyosó végére érve sem látunk eligazító feliratot. Ismét lépcsőforduló. Nem mehetünk tovább. Vissza a földszintre. A lengőajtó mögötti folyosón fehéres padok, némelyiken két-három asszony, férfi üldögél. Várakoznak, beszélgetnek. Ügyfelek. Rám vetik tekintetüket Találgatják, vajon milyen ügyben járok. Fiatal kollektíva A kanyarban levő ajtón fehér kartonlap: Ügyészség, alatta felsorolva, kik találhatók a szobában. Belépve az irodába jutunk, innen nyílnak az ügyészek szobái. A külső félhomály hirtelen vált világosba, az ablakok az utcára néznek. Olajkályhák árasztják a meleget. Az irodától balra levő szoba fiatal férfi munkahelye. A többi, egybenyíló helyiség íróasztala mögött csupa nő. Pályájuk elején álló fiatalok. Zömmel néhány éve kerültek a városba, ahol szokatlanul gyorsan rázódtak össze, s vívták ki mind az itteni vezetők, mind hivatali feljebbvalóik elismerését. Hármójukkal beszélgettünk hosszasabban. Arra voltunk kíváncsiak, minek köszönhetik sikerüket, miként alakult ki ilyen hamar a jó munka- kapcsolat, az a leginkább baráti légkörnek nevezhető munkahelyi klíma, amelyben zökkenők nélkül intézhetik az ügyeket, s elősegíti, hogy külMegfélemlítve, kifosztva Fiatalkorú bűnbanda az Alsó-Tápió vidékén Az utóbbi hónapok egyik legsúlyosabb ítéletét hirdette ki a fiatalkorúak bütetőtaná- csa a Pestvidéki Járásbíróságon. A per vádlottai, az öttagú — nagyrészt analfabéta és félanalfabéta — markecoló társaság tavaly márciustól szeptemberig fosztogatta a részeg embereket az Alsó-Tápió vidékén. A rablók valameny- nyien fiatalkorúak, mindössze 15—16—18 évesek... Támadás a Kuglihegyen A bűncselekmények többségét a vádlottak saját falujukban, Sülysápon és a község határában levő Kuglihegyen követték el, mégis áldozataik egy része feljelentést sem mert tenni a rendőrségen. D. J., az idős tanyai ember is — akitől pedig a legnagyobb összeget vették el a fiatalkorú útonállók —, csak hivatalos felszólítás után tett feljelentő vallomást. — Nyolcezerhatszáz forint volt nálam, azon a napon vettem föl a nyugdíjamat visszamenőleg is a postahivatalban. A pénzt két részre osztottam, az egyik részt az alsó, a másik részt a felső pantallómba tettem. Kora délután hazafelé indultomban a , restiben ittam egy kevéske Es ha bezárnák, és le- j bort. Amikor a szőlőkhöz érbontanák? — Az lenne ám igazán bosz- szantó! A tulajdonos, a Tápiószele és Vidéke Áfész mindesetre tem, Süly határában látom, hogy szalad elölről is meg hátulról is felém egy-egy gyerek. Rögtön észrevettem, hogy az F. fiúk, de azt már nem tudnám megmondani, hogy a nagy bevételtől esne el. Eb-; s°k P- gyerekből ők pont me- ben a kiábrándító bódéban! lyikek. Aztán, ahogy hozzám tavai, 2 millió 20. szítettek a földön, aztán kihúzták a nadrágszíjamat és átkutatták mind a két pantallómat. A gyerekek elvették tőlem a bicskámat, a szíjamat és az összes pénzemet is. Miért nem tettem én annak idején feljelentést? Nézzék, én egyedül lakom kint a határezer forint forgalmat értek el. S az idei tervük is ekkora. Persze, ha bezárnák, nőne Fülöpék és a többiek forgalma. Molnár Lászlóéké is, akik szintén a közelben laknak. Csak az asszonyt találtam otthon. Kedves szóval invitált ban, féltem, hogy bármikor megtámadhatnak és bosszút állhatnak rajtam. S valóban, D. J.-nek volt mitől tartania. Az ő kifeszíté- ses kirablása ugyanis rendha- gyóan szelíd volt, hiszen a két testvér, F. Sándor és F. (I.) Tibor, valamint unokafivérük, F. (II.) Tibor áldozatainál szinte minden alkalommal orvosi beavatkozásra is szükség volt. Egy augusztusi este Sülysápon — talán ez volt minden ütlegelés közül a legkegyetlenebb — F. Sándor annyira összevert egy 68 éves férfit, hogy a szerencsétlen ember koponyasérüléseket szenvedett és másfél liter vért vesztett. Az eszméletlenül heverő öreg zsebében támadója 500 forintot talált. Pár nappal később a gyömrői Halászkert étteremből hazafelé induló egyik vendéget az öcs, F. (I.) Tibor kővel ütötte le, majd a magatehetetlen férfitől elvette karóráját és pénztárcáját. Szeptember elején a két F. Tibor sörösüveggel csapott halántékon egy embert a gyömrői vasútállomáson (a zsákmány 80 forint volt), másnap pedig a maglódnyaralói váróteremben tűntek fel az éjszakai órákban, és minden indok nélkül belekötöttek, majd (természetesen) megvertek egy spicces utast. A legsúlyosabb végkimenetelű orvtámadás egy 39 éves részeg férfit ért Sülysáp határában. A szerencsétlen embert — mielőtt elvették 270 forintját —, úgy összerúg- dosták, hogy az egyik szemére már sohasem fog tökéletesen látni. Vet közt efő a parkban Tavaly nyáron F. (I.) Tibor jóvoltából a gyömrői parkban — akár a 40-es években a kispesti erdőben — vetkőztetéses rablás is történt. A sötétben hátulról lecsapó támadó az eszméletlenül földre zuhant férfit minden értékesebb darabjától megszabadította — levette farmernadrágját, dzsekijét és cipőjét is —, úgyhogy amikor a sértett hajnalban magához tért, alsónadrágban volt kénytelen továbbfolytatni útját. Letartóztatásukkor az öttagú társaság kontóját 12 bűn- cselekmény és mintegy 20 ezer forint elrabolt érték terhelte. Mert a markecolás változatlanul viszonylag jól jövedelmező bűntett, mivel sok kocsmázó ember hord magánál nagyobb összeget. Gyömrőn például — ahol a közbiztonságra jellemzően nem egy zsebben boxer lapul — M. M.-nek 7600 forinttal a pénztárcájában és 25 korsónyi alkohollal a vérében vakmerőség volt kifeküdnie a vasútállomásra. F. Sándor, F. (II.) Tibor, B. László és Sz. József nem is hagyták ezt kihasználatlanul. Máskor pedig olyan férfitől vettek el nem nagy erőfeszítés árán pénzt, aki már a kocsmában is székkel együtt dőlt el... A végkifejlet A Pestvidéki Járásbíróság bűnszövetségben elkövetett rablás bűntettéért F. Sándort 5 évi börtönre ítélte. F. (I) Tibort és F. (II.) Tibort a mar- kecoláson kívül maradandó testi sértés okozásában is bűnösnek mondta ki a büntetőtanács, s ezért a kezdeményező F. (I.) Tibort 7 év 4 hónapi, F. (II.) Tibort pedig 3 év 8 hónapi szabadságvesztéssel sújtotta. A negyed- és ötöd- rendű vádlott, a 15 éves Sz József és a 18 éves B. László büntetése 1 évi, illetve 8 hónapi börtön, de mindkét büntetés végrehajtását felfüggesztette a bíróság. Az ítélet nem jogerős. Babus Endre ső kapcsolataik se hátráltassák a munkát. Ma már múlt időben és mosolyogva említik, hogy az első időkben szokatlanul hatottak. Megesett, hogy valaki a vezető ügyész szobájában váltig a főnök iránt érdeklődött, aki az ő tudatában nyilvánvalóan férfi képében jelent meg, s nehezen fogta fel, akivel beszél, a fiatal nő, az a főnök. A vezető ügyész, dr. Gleich- ner Gézáné. Munkatársai szerint elsősorban az ő érdeme, hogy Hét-két és fél év után kollektívájuknak tekintélye van, harmonikusan együtt dolgoznak a rendőrséggel, a bírósággal, feledtetni tudták a korábbi vezető ügyészt, aki pedig igen jó hírnévnek örvendett Gödöllőn. — Eleinte féltünk egy kicsit — mondotta a város egyik vezetője —, de hamar megnyugodtunk. Már az első testületi üléseken feltűnt, ahol a vezető ügyész törvényességi szempontból figyeli az előterjesztéseket, döntéseket, hogy milyen felkészült, és határozott a véleménye. Az ilyen fellépés villámgyorsan leszereli a kétkedőket. — S még hozzátette: — Nem mérlegel, hogy kinek az indítványáról van szó, vezetőé-e vagy testületi tagé, egyet tart szem előtt, a törvényességet. Segíteni kész Az 1977 nyarán Gödöllőre került fiatal vezető ügyész megnyerte az első csatát. Ez minden informátorom szerint az ő érdeme. A második jelentős tett a bíróság falain belül történt. Roppant nehéz volna kibogózni, kinek mekkora az érdeme abban, hogy összekovácsolódott a jó munkacsapat, amely csupa szorgalmas, a másikon mindig segíteni kész ügyészekből, fogalmazókból, irodatisztekből, adminisztrátorokból áll. S nem is érdemes. Ha mégis, elsősorban a jövő szempontjából. Hiszen ha tudják, s nemcsak érzik összetevőit, az esetleges nézetkülönbségeknek is köny- nyebben elejét vehetik, vagy leküzdhetik. Habár ők kitartó faggatózásomra ugyanilyen állhatatosan magyarázták, náluk ilyesmi nem fordulhat elő később sem. Eltekintve persze a szakmai vitáktól, azok nem ritkák. Ha titok nincs is, mi a nyitja a fentebb barátinak nevezett munkahelyi légkörnek. Elemzése a tanulságokért fontos, habár másutt, más körülmények között dolgozó, eltérő összeállítású kollektívák alig- alig követhetik példájukat, éppen az eltérések miatt, ök maguk sok mindent írnak a véletlen számlájára. Senki sem válogatta össze ezt a kilenc embert, ki régebben, ki később, de ismeretlenül került ide. A két jellemző közös vonást többször említettük, nők és fiatalok. Az igazság szeretete Egy és más mindkettőből következik. Elsősorban az, hogy szeretnének bizonyítani. Hisszük, hogy nem belema- gyarázás, ha azt állítjuk, főképpen önmaguknak. Olyan ügyészek dolgoznak Gödöllőn, akik éppenhogy maguk mögött hagyták fogalmazói éveiket, könnyen összeszámolhatnák, talán számon is tartják, hány tárgyaláson vettek részt, hány ügyet bogoztak ki, hányszor sikerült a bűnöst megbüntetni, a vétlent felr menteni. Valamennyien találkoztak már az emberi együttélés néha tragikus, máskor komikus eseteivel, megismerkedtek jó néhány notórius panasztevővel és feljelentővel, olyan bűnelkövetővel is, akiről bizonyosan tudták, hogy az, bizonyítékok hiányában mégis fel kell menteni. Egyszóval a munkában az egyes ember és a közösség sokféle arca mutatkozott meg előttük, ami egyenlő hiixitásuk sokszínűségével és érdekességével. A gödöllői ügyészi kollektíva tagjaival folytatott beszélgetéseink legfontosabb tanulságát a végére hagytuk. Nyomban helyesbítenünk kell, hiszen csak hármójukkal beszéltünk, de a tanulság, úgy érezzük, általánosítható. Mindegyikük ügyész akart lenni, ezt tekinti élethivatásnak és -pályának. És miért? Egyhangú válasz: mert szereti az igazságot, és gyűlöli az igaztalanságot. Ügy gondolják, ők ezen a inunkátérüléten tehetik a legtöbbet, azzal, hogy a közösség ellen vétők viselt dolgait felfedik, a vétlenek- nek pedig igazságot szolgáltatnak. Ezért szorgalmasak, ezért foglalkoznak a hozzájuk tartozó ügyekkel munkaidőben és azon túl, töprengenek és rágódnak, mert tudják, hogy döntéseik következménye súlyos. Akik nevét még nem említettük: dr. Solti Irén büntető ügyész és Szaszkó Bogár Erzsébet irodatiszt, jelenleg joghallgató, leendő ügyész. Kör Pál Munkaügyi viták A prémiumfeladat értékelése Egy vidéki vállalat egyik | ezért arra a tisztviselőknek tisztviselőjének háromezer, a joguk van, és másiknak négyezer forintos prémiumfeladatot tűzött ki. Az értékelésnél azonban azt állapították meg, hogy teljesítményük alapján csak a fele összeg illeti meg őket. A határozat ellen mindketten a munkaügyi döntőbizottsághoz fordultak. Hangoztatták: feladatuknak nemcsak eleget tettek, hanem túlteljesítették. A tárgyaláson a vállalat képviselője bejelentette: újabb értékelés szerint semmi sem illeti meg őket, tehát a korábbi döntést visz- szavonják. A bizottság megállapította, hogy a teljesítményüket csökkentő tényezők figyelembevételével, a tisztviselőknek a kitűzött összeg 50 százaléka jár. A határozat ellen mind a vállalat, mind a két alkalmazottja a munkahelyi bírósághoz fordult, amely azonban a kereseteket elutasította. Az ítélet indoklása szerint a tisztviselők prémiumfeladatuknak teljes mértékben nem tettek eleget. Viszont annak eldöntése, hogy a kitűzött teljesítmény elérhető volt-e, nem lehet bírósági vita tárgya. A vállalat a kifizethető összegre vonatkozó értékelést elvégezte, a visszavonás érvénytelen. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került, amely a következőket mondta ki: — A munkaügyi bíróságnak a prémium fele összegének kifizetésére szóló döntése téves törvényértelmezésen alapszik, tehát a jogszabályoknak nem felel meg. Ezenkívül annak a megállapításának alátámasztására, hogy a tisztviselők prér miumfeladatukat csak részben teljesítették, semmiféle bizonyítékot nem jelölt meg. A vita elbírálásához indokolt lett volna beszerezni a munkaadó prémiumszabályzatát. A feladatkitűzésben ugyanis az szerepelt, hogy a premizálással kapcsolatos kérdésben e szabályzat rendelkezései irányadók. Mivel még tulajdonképpen az sem tisztázott, mit kell a prémiumkitűzésben szereplő feladat alatt érteni, márpedig enélkül az igény nem bírálható el, a jogerős ítélet megalapozatlan. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a munkaügyi bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra, valamint új határozat hozatalára utasította. & *
