Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)

1979-02-21 / 43. szám

»79. FEBRUAR 21., SZERDA Kiállítás az előcsarnokban KÉPZŐMŰVÉSZETI ÉLET A SZENTENDREI GIMNÁZIUMBAN A szentendrei Móricz Zsig- mond gimnázium vizuális kul­turáltsága sajátos. Helyzete miatt és Somodi László festő­művész-rajztanár jóvoltából, szintén. Szentendre a „festők városa” idestova száz éve, s ez az egyik meghatározó elem. A képgyűjtést mégsem szor­galmazzák, azt a múzeumok feladatának tekintik. A szent­endrei festőiség átvételét más módon népszerűsítik. Az aulá­ban diákrajzok láthatók — Darányi Gábor, Csesznák And_ rás kollázsai, képei. Érződik rajtuk az elvonatkoztatás ere­je, látszik tanáruk, Somodi László szemlélete, akinek egyik fő érdeme az, hogy sza­badon engedi kibontakozni a képességeket, stíluskötöttség nélkül. Tablók Valamennyi szentendrei tabló tervezett Az egyiken Deim Pál festőművész szín­emblémája látható, a másikon Somodi László rajza, az összes ■többit szentendrei gimnazis­ták komponálták. A tablók csoportosítása eredeti ötlet — elterjesztendő Pest megye kö­zépfokú intézményeiben. A képi összeállítás nagy példá­kat idéz — Michelangelo, Cé­zanne és Léger műveinek reprodukcióit, sokszor igen beszédes nagyításokkal. Rajzi alapszint Somodi László megvalósított elképzelése az, hogy minden tanítványa elsajátítja a rajzi készség alapfokát, így ez a vizuális kulturáltság minden­ki számára biztos képzőművé­szeti eligazodást jelent a jö­vőben. Aki többre képes, mint jelenlegi harmadikos tanítvá­nya, Kiss Ildikó, annak tehet­ségét külön pallérozza. Igazi képköltő a szó szoros és át­vitt értelmében; verseket ír és szigorúan szerkesztett lap-« jai is telítettek líraisággal. Minden bizonnyal hamarosan sikeresen fog felvételizni a Képzőművészeti Főiskolán. S aki nem? Mindenki iránytűt kap a felismert szépség eszté­tikai öröméhez. Ha nem is alkotóvá, de cselekvő, aktív befogadóvá neveli a diákokat Kis Ildikó m. o.: Város 1978. Somodi László, s ezzel jó úton jár, helyes irányt mutat rajz­tanári tevékenysége. Somodi László hivatása Sokrétű egyéniség, nem is annyira karaktere, mint elképzelései jóvoltából. M.nt rajztanár nemcsak a szent­endrei gimnázium nevelő­je, hanem megyei fel­ügyelő és a rajz országos szaktantervi bizottság tagja, aki Pest megyei kollégáival elkészítette hosszú évekre az általános iskola első és ne­gyedik osztályának tanmene­tét, ugyanakkor az alsós ta­gozat rajzóráihoz ad segítsé­get a „Rajztanítás”-ban meg­jelent tanulmányával. Mint gimnáziumi rajztanár nem „középiskolás fokon” kompo­nálja képeit, erről győződhet­tünk meg pomázi, szentendrei önálló kiállításain és az orszá­gos, megyei pedagógus képző­művészek tárlatain. Az isko­lában is, a rajzi, festői to­vábbképzésben is példát mu­tat kollégái számára. Sze­rénységből, tudásból. Most szervezi a jubileumi év alkal­mából a Pest megyei Móricz Zsigmond grafikai pályázatot középfokú tanintézmények ré­szére, melyet áprilisban be­mutatnak a Pest megyei Mű­velődési Központban. Talán egyszer és reméljük hamaro­san arra is sor kerül, hogy energiáinak jobb kihasználásá­val létrehozza a szentendrei gimnázium Móricz Galériá ját, hiszen a forrás adott; a szentendrei festők, grafikusok, szobrászok munkássága, s akik közül a legtöbben csak arra várnak, hogy felkérjék őkef; adományozzanak művet egy létesítendő új iskolamú­zeum számára. Losonci Miklós Országos népművészeti pályázat Gyermekjátékok, hímzett és szőtt textíliák, használati és szobor igényű faragások, kerá­miák és egyéb műfajú alkotá­sok: hímes tojás, kovácsolt­vas, bőrmunka, kékfestő stb. küldhető be arra a pályázatra, amelyet a nyíregyházi műve­lődésügyi szervek és intézmé­nyek a Népművelési Intézettel közösen hirdettek meg amatőr RADIOFIGYELO Mándy Iván hangjátékaiból hallhattunlk, öt nap alatt hat remek darabot. Mándy írásai­ban, novelláiban, regényeiben is folytonosan „játszik” a hanggal, nála bármi megszó­lalhat, egy rozoga szék. ócs- íka felöltő, félpár kesztyű — tárgyaihoz természetesen hoz­zátartozik a hang. így hát a hangjáték számára talán min­dig is otthonos műfaj volt, gondolhatnánk, ha nem is­mernénk az „Előadók és társ­szerzők” című írásait, ame­lyekből kiderül, hogy ezt az otthonosságot, természetessé­get se adták ingyen, az ötve­nes években, amikor a rádiós átdolgozások tömegével, ren­geteg rutinmunkával fizetett ezért az otthonosságért „Re­mek munkát kaptunk! — Hon­nan? — A Rádiótól. — Vala­mi Kolhoz? — Ugyan! — Traktorosok? — Víz. víz... látom, nem találja ki. ÉletT rajz, dramatizált életrajz Ba­lassiról! Nos, mit szól?... Nagy link volt a Balassi, min­denkinek tartozott, nőknek is. Ivott, verekedett. Csuda pofa! Hanem tudja-e, hogy az apját egy pap miatt üldözték?... — Ezt írjuk meg? A pappal? — Itt kell megfogni. Világos.” Ám az efféle munkák kény­szerű vállalása közben is meg­őrizte saját írói hangját. Ahogy írja: „De ezek a figu­rák mégiscsak megőrizték ön­magukat. Nem lettek hűtlenek a tehetségükhöz.” Ha Mándy hűségéről beszél, annak való­di hitele van: minden írása a hűségről szól valamiképpen. Hűség a gyerekkorhoz, az apa. az anya képéhez, régi házak­hoz, régi mozikhoz, vedlett tárgyakhoz, félrecsúszott em­berekhez, már-már mániákus ragaszkodás mindenhez, ami megtörtént az életben. Sem­mi sem fölösleges az emlé­keinkből, ne dobjunk el sem­mit — a Pesti mozik című hang játékból milyen erővel halljuk ki ezt a ragaszkodást! | Mándy akármikor fejből fel­sorolja a mozikat, ahová járt: Túrán, Tivoli, Eldorádó, Pát­ria, Roxi, Fővárosi, Főnix, pontosan fel tudja idézni a kis doboz-mozik szagát, a mo­zijegyek színét, a jegyszedő né­nik kiabálását, az összegyűrt csokoládépapírokat. Nem ha­jított el semmit, gondosan őrizgette az összeragadt sava­nyúcukrokat, a nagyhangú hirdetéseket, a filmcsillagok mosolyát, s íme, most elénk teszi; nem rendetlen össze­visszaságban, hanem pontosan, gondosan rendben tartva. Azt beszélik... Riportműsor szóbeszédekről — vasárnap délután. Ez a rendszeresen je­lentkező műsor igyekszik — ha nem is elébe menni, de legalább útját állni a terjedő mendemondáknak, félfüllel hallott és félreértett informá­cióknak. Miről volt szó ez­úttal? Azt beszélik, hogy aki ebben az évben, a gyermekek évében szül, hosszabb szülési szabadságot és nagyobb se­gélyt kap. Nem igaz, felelte a riporter kérdésére az illetékes. Azt beszélik, hogy a vívás egyre veszélyesebb sport lesz, nemrég halálos áramütés ért egy fiatal vívót a találatjelző készüléktől. Szó esett a romló húsellátásról, a lakásárak ro­hamos emelkedéséről is; a műsor szerkesztői valóban olyan kérdésekre kerestek megnyugtató választ vagy leg­alább pontos információt, ame­lyek a közvéleményt foglal­koztatják. Mosonyi Aliz alkotók számára. A pályázaton csak azok a művek nem sze­repelhetnek, amelyek országos pályázaton már díjat nyertek, vagy kereskedelmi forgalom­ból ismertek. A művek 1979. május 5-ig a nyíregyházi Városi Művelődé­si Központ (4401 Nyíregyháza, Szab.a '»ág tér 9. Pf. 53) címére, pos Küldhetők be. A zsűri a legjo-»o alkotásokat arany, ezüst, illetve bronz fokozatú pályadíjban részesíti. A kate­góriánként legjobb művek a kétévenként sorra kerülő or­szágos pályázaton „Gránátal­ma” nívódíjban részesülnek. Jutalmazzák a legjobb szak­köröket és azok vezetőit is. A bíráló bizottság által elfo­gadott munkákból 1979. júniu­sában kiállítást rendeznek Nyíregyházán. A pályaművek visszaküldéséről a rendező szervek legkésőbb 1979. szep­tember 15-ig gondoskodnak. KI HOVÁ KÉSZÜL? Nem a szülő dönt SZIGETSZENTMÁRTONI NYOLCADIKOSOK PÁLYAVÁLASZTÁSA — Pályaválasztási propa­gandánk legfőbb hiányosságá­nak azt tartom, hogy nem tudjuk kellőképpen megismer­tetni az általános iskolásokat a kevésbé divatos, ám a nép­gazdaság szempontjából rend­kívül fontos szakmák szépsé­geivel. Határozottan érvel Buda Dénes, a KISZ Pest megyei bizottságának ifjúmunkás fe­lelőse. Az elmúlt napokban Szigetszentmártonban, a rác­kevei járás 1600 lelket számlá­ló településén jártunk, s a helyi általános iskola egyetlen nyolcadik osztályában arra voltunk kíváncsiak, milyen té­nyezők befolyásolták legin­kább a diákok pályaválasztá­sát. Ragaszkodás a szülőfaluhoz A szigetszentmártoni nyol­cadikosok osztályfőnöke, Far­kas lmréné tíz esztendeje ta­nít, s abban a szerencsés hely­zetben van, hogy már az első osztályban is oktatta a most pályát választó gyerekeket. Véleményét így összegezte: — Azt tapasztaltam, hogy a gyerekek pályaválasztását két tényező döntően befolyásolta. Az egyik: településünk a szi­gethalmi Csepel Autógyár, va­lamint Ráckeve vonzáskörze­tében fekszik. A szakmát ta­nulók többsége e két helyen folytatja útját. A másik: ra­gaszkodnak szülőfalujukhoz, a megszokott környezethez, így jó néhányan közülük szeret­nének a későbbiek során visz- szatérni, s ott kamatoztatni a másutt megszerzett tudást. Szerintem ez mindenképpen jó dolog. — Miként befolyásolták a szülők a diákok pályaválasz tását? — Legtöbbjük reálisan ítél­te meg a gyerek képességeit, s azt igyekezett összhangba hoz­ni a lehetőségekkel. Azok, akik a Csepel Autógyárban dolgoznak, úgy irányították a dolgokat, hogy ugyanoda ke­rüljön csemetéjük is — szak­mát tanulni. Néhány esetben előfordult, hogy a szülők el­érhetetlen célt tűztek ki az utód elé — ilyenkor igyekez­tem meggyőzni őket hibás szemléletük tarthatatlanságá­ról. — S hallgattak a pedagógus szavára? — Szerencsére igen. Belát­ták tévedésüket — gyerekük érdekében. Szakmát tanulnak A szigetszentmártoni nyol­cadikosok közül a legtöbben szakmát tanulnak; sokak ipa­ri szakmunkásképző intézet­ben, néhányan pedig szakkö­zépiskolában. Ki hová ké­szül? Krizsán Erzsébet kereske­delmi szakmunkásképzőben folytatja tanulmányait: ha vé­gez, előadóként a helyi ÁBC- áruházban kíván elhelyezked­ni. — Naponta vásárolok, s megtetszett ez a szakma — indokolta döntését Krizsán Erzsébet. — A szüleim koráb­ban azt szerették volna, ha gyors- és gépíró iskolába me­gyek, de az osztályfőnököm segítségével meggyőztem őket arról, hogy nincs semmi ked­vem hozzá. Ráadásul magyar­ból nem a legjobbak az osz­tályzataim. Így pedig olyan pályára kerülök, amit magam választottam. Szívesen állok majd a pult mögé... Durucz Béla, a szigethalmi 208-as számú Ipari Szakmun­kásképző Intézetben folytatja tanulmányait: autó-motorsze­relőnek készül, s ha végez, a Csepel Autógyárban szeretne dolgozni. Vajon miért? — Apám a Csepel Autóban hegesztő, anyám ugyanott be­tanított munkás, s mivel több­ször jártam már ebben a nagyüzemben, úgy gondoltam, én is megtalálhatom a számí­tásaimat. A motorszerelés mindig közel állt hozzám, sze­rintem jól választottam... — S ha netán túl sokan je­lentkeznek, és mondjuk hely­hiány miatt nem vesznek fel, mihez kezdesz? — Azt hiszem, akkor karos­szérialakatosnak jelentkezem. A szigetszentmártoni nyol­cadikosok közül Horváth Ist­ván az egyetlen, aki a válasz­tott szakma megszerzése után termelőszövetkezetben vagy állami gazdaságban kezdi el önálló életét. Mezőgazdasági gépszerelőnek készül. Amikor beszélgettünk, még nem dön­tött arról, hogy a piliscsabai Mezőgazdasági Gépészeti Szakközépiskolában, avagy a kiskunlacházi 222-es számú Ipari Szakmunkásképző Inté­zetben folytatja tanulmányait. — Odahaza azt akarták, hogy kőműves vagy szobafes- tő-mázoló legyek, mert azzal sok pénzt lehet keresni — mondta Horváth István. — Nekem egyikhez sem volt kedvem. Sokkal inkább érde­kelnek a korszerű mezőgazda- sági gépek, s az osztályfőnö­köm javasolta, hogy ezt a pá­lyát válasszam. Egyébként a bátyám betanított lakatos a ráckevei Aranykalász Terme­lőszövetkezetben, s tőle sokat hallottam e szakma szépségé­ről. Közeleg a búcsú Három pályaválasztás, há­rom sors. Ami feltétlenül biz­tató: akiket megszólaltattunk, olyan szakma mesterei lesz­nek, amit szabad akaratukból választottak. Nem a szülői kényszer, s nem is hamis ké­pek alapján döntöttek további életükről. Csak rajtuk múlik, boldogulnak-e néhány év múl­va önálló kenyérkeresőként, megállj ák-e helyüket az élet­ben. Falas Gábor AZ ÖSSZEFOGÁS EREJE A Tápiómente együttes nemzetközi sikere Mint arról gyorshírben be­számoltunk, a nagykátai Tá­piómente együttes megnyerte a szicíliai Agrigentóban ren­dezett 36. nemzetközi folklór­fesztivál fődíját, az Arany Obeliszket Közel félmillió né­ző tekintette meg háromórás színes műsorukat. Itáliában, táncaikat közvetítette az olasz televízió is, most február 23- án pénteken saját közönségük­nek mutatkoznak be újra a nagykátai Bartók Béla Járási Művelődési Központban. Nagy, váratlan siker ez, kü­lönösen, ha meggondoljuk, hogy svájci, spanyol, német, olasz, kínai, argentínai, chilei, török, skót, román népművé­Orgonahangverseny Vácott NAGY SIKERREL SZEREPELT MARGITTAY SÁNDOR Az Országos Filharmónia rendezésében meghirdetett bérletsorozat utolsó hangver­senyeként a váci állami zene­iskolában Margittay Sándor Liszt-díjas karnagy orgona­estjére került sor, akinek sok­oldalúságára jellemző: orgo­naművész, karmester, korre­petitor és immár második éve a Budapest Kórus karnagya. Az orgona legszorosabb kapcsolatban a barokk zené­vel volt, mert ennek a kor­nak a dús, változatos hang- színideálját szinte tökéletesen szólaltatja meg. Ebből a zenei anyagból vá­logatott Margittay Sándor, műsorának összeállításakor. A kiemelkedő orgonaművész és zeneszerző dán Buxtehude- től, akinek lübeoki koncert­jére Arnstadtból a fiatal Bach is elzarándokolt, az F-dúr prelúdium és fúga hangzott el. Loeillet: Air című műve a kor belga zenéjét reprezentál­ta, az angol orgonamuzsikát pedig Purcell pompázatos hangzású, világos szerkeszté­sű Trumpet Tune Air-ja kép­viselte. A fanfárszerű hango­kat lágy dallamok kötik össze, ünnepélyes, emelkedett han­gulatot árasztva. Domenico Zipoli: Versetti című darabja a Lassus-féle motetta-technika továbbfej­lesztésével, stílusjegyeinek felhasználásával készült. A hat kibontott téma laza kap­csolatban áll egymással, mindegyik kis önálló egész. Daquin francia karácsonyi éneke, majd Vivaldi vonósze­nekarra írt A-moll concertó- jának Bach által készített or­gonaátirata hangzott fel. Az előadóművész itt adósunk maradt a második tételből áradó érzelmekkel. Margittay Sándor az orgona legnagyobb mesterének, Jo­hann Sebastian Bachnak szen­telte az est hátralevő részét A zeneszerző fiatalkori darab­ján, az E-moll prelúdium és fúgán (BWV 533) még Buxte­hude hatása érződik. Az azo­nos zenei tőről fakadó prelú­dium és fúga téma kidolgo­zottságával, tiszta előadás­módjával hatott. A karácsony­ra szánt F-dúr Pastorale (BWV 590) meghitt hangulatot árasztott, főleg a sodró erejű negyedik rész szerzett művé­szi élményt. A szintén ifjúkori C-dúr prelúdium és fúga (BWV 531) pompás fanfárszerű pedálszó­lóval kezdődik. Nagyszerű in­dítás után erőt és karaktert sugárzó, lendületes előadásban hangzott el a darab. Két karácsonyi és egy hús­véti koráldallamhoz írt korál- előjáték következett, majd méltó befejezésként a D-moll toccata és fúga (BWV 565). A legismertebb Bach orgonamű méltó tolmácsolása is bizo­nyította: Margittay Sándorhoz közelebb állnak az erős érzel­mi töltésű zeneszámok, az erő és dinamizmus, a szenvedé­lyek. Fenség és öröm, villám­lás és mennydörgés hűséges tolmácsolója volt. Az est má­sodik részét éreztük maradék­talanul a sajátjának — és itt nyújtott a legtöbbet hallgatói­nak is. A hangverseny sikere, a nagyszámú közönség, a váci zeneiskola alig kétéves, kitű­nő hangzású orgonája további koncerteket vár. Hajós Anna székét előztek meg. Az össze­fogás csöndes diadala már közismert, mégis azt kérdezem Chmely Ödöntől, a Tápiómen­te együttes menedzserétől, ho­gyan jutottak ide? „ — „1969-ben alakult Nagy- kátán a szövetkezeti együttes a SZÖVOSZ nagykátai, ceglé­di, gödöllői egységeinek cse­lekvő támogatásával. Ottho­nunk a Bartók Béla Járási Művelődési Központ lett, se­gítette munkánk rendszeresen és folyamatosan a Pest me­gyei Művelődési Központ és Könyvtár is. Jelenleg csak a ruhák értéke meghaladja az egymillió forintot, de nem ez a lényeg. Hetente három pró­bát tartunk évek óta Dómján Lajos művészeti vezetőnk irá­nyításával, az, hogy az ének­kar, tánckar és a zenészek kö­zött tanárokat, tsz-dolgozókat, cigánymuzsikusokat és járás, bírót egyaránt találunk. Együtt dolgoznak; fáradha­tatlanul, önzetlenül. Nem vé­letlen az eredmény. Tápiósze- léről, Szentmártonkátáról, Tá- piószecsőről, Tápióságról és Nagykátáról verbuválódott a nyolcvanas létszámú együt­tes.” S mégis, miben látja az ag­rigentói siker nyitját, mi emel­te a legmagasabbra az ő mű­vészetüket? „A zsűri véleményét ismét­lem. A Tápiómente együttes tökéletes mozgásával, hiteles folklór hátterével vált ki a többiek közül. Ezt a nem­zetközi döntést igazolta a kö­zönség is, mely elbűvölten néz. te az ostoros pásztortáncot, kalotaszegi csujogatót, dobozi csárdást és a kalocsai páros táncot. Nézte, s a zenekarral együtt dobolta a ritmust” Megindultan gratulálunk az­zal a tiszta szándékkal, hogy a nagykátai példa nyomán erősödjön a lelkesedés Pest megye valahány tájegységén, mert a szellemi és anyagi for­rás biztosított; népünk tehet­sége és társadalmunk művé­szetpártolása. L. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom