Pest Megyi Hírlap, 1979. február (23. évfolyam, 39-49. szám)
1979-02-18 / 41. szám
■ »79. FEBRUAR 18., VASÁRNAP A KPM területén Javult a munkavédelem A KPM területén az üzemi balesetek korábbi kedvezőtlen alakulása a múlt év elején hozott intézkedések hatására kedvezően változott — állapították meg a tárca vállalati munkavédelmi felelőseinek értekezletén. Az üzemi balesetek száma 1978-ban 6,3 százalékkal, a csonkulásos baleseteké 3 százalékkal, a balesetek miatt kiesett munkanapok száma 1,5 százalékkal csökkent. Sikerült megállítani és csökkenteni a halálos üzemi balesetek korábbi emelkedő folyamatát A kedvező tendencia főként annak köszönhető, hogy javulóban van a vállalati vezetők munkavédelmi szemlélete. Az illetékesek fokozottabban ellenőrzik a megelőzést szolgáló intézkedések végrehajtását, s mind gyakoribb a jogos felelősségrevonás. Erőművek Alig hihető, hogy valaki egy ötvözetlen, szénszegény, hidegen hengerelt, elektrotechnikai acélszalag említésének hallatára különösképpen tűzbe jönne. Ha hozzátesszük, hogy a villamos motorok többségét Pest megyében gyártják, álló- és forgórészének készítéséhez szolgáló fenti alapanyag Magyarországon újdonság, és az eddiginél lényegesen kisebb mágnesezési veszteségű motorok készíthetők a felhasználásával, a szakember talán már felkapja a fejét, de az olvasó még mindig csak a vállát vo- nogatja: jó, jó, de nekem mit jelent ez? Egy erőművet. Ha egy képzeletbeli játék során ugyanis az ország összes villanymotorját az új anyagból készültre cserélnénk ki, az eddigivel teljesen azonos mechanikai teljesítményt leadó motorok egy eröműnyi villamos energiával kevesebbet fogyasztanának. Mivel néhány napja a Videoton kisfogyasztású televíziójáról szólva már hasonló eredményre jutottunk, a figyelmes olvasó joggal kérdezheti: minek ide külön energiatakarékossági program? Bízzuk a dolgot a Pest megyei Hírlapmegspórolnak ra, ők hetente egy erőművet! Viccnek nem is rossz. Mindazonáltal arra érdemes felfigyelni, hogy az ilyen jellegű műszaki újdonságok olyan energiatakarékosságra adnak lehetőséget, amely senkinek sem jelenti azt, hogy ezentúl kevesebbel kell beérnie. Ugyanis az energiafelhasználással szükségszerűen együttjáró veszteségek csökkentését eredményezik. A bevezetőben említett új anyagot a felhasználó — az tk- ladl ipari Müszergryár — és a gyártó — a Dunai Vasmű — közös fejlesztő munkájának eredményeként olyan minőségben sikerült előállítani, ami a motorok hatásfokát az eddigi 67—68 százalékról 71—72 százalékra növeli. Mindehhez — szinte külön haszonként — hozzájárul, meg, hogy a korábbi, szilíciummal ötvözött dinamószalagot felváltó új termék anyagmegtakarítást és tőkés import kiváltást is jelent. így minden szempontból megalapozottnak látszik, hogy a két partner csapatmunkájának eredményével megpályázta a tavaszi BNV'egyik nagydfját. W. B. Télutó Zebegényben A Tő KEZDETE — tulajdonképpen ez a neve annak a helynek, ahol járok. Hogy igaz-e a néveredeztetés, amely szerint Zebegény neve a német See Beginnt kifejezésből származik, nem tudom. Az viszont bizonyos, hogy a falu fölötti dombról nézve a kiszélesedő Duna hatalmas kanyarulata hegyek lábát hűsítő tavat is eszünkbe juttathat. A hideg vizű tavak csöndjét idézik körben a hegyoldalak is. A váratlanul szép, napos délelőtt most nem vonz kirándulókat, a község 1200 lakosának nagy része pedig Budapesten, Dunakeszin, Vácott hajol a gépek, az íróasztalok fölé. Magányosan ereszkedik lefelé a szerpentin, csak a csörgedező víz munkálkodik: egyre mélyebb árkot vág magának a domboldalon. A Szőnyi emlékmúzeum mellett vékony hóréteg simul a földre. Az erecske ebbe fúrja be magát. Az egyik ház kertjében a madáretetőnél még ott a szalonnadarab, de madár már nem jelentkezik. Átmeneti napokra: a természet lassan éled, az idő azonban még nem vonzza a Dunakanyar barátait. AZ EMLÉKMÚZEUM udvarán nagy halom fa, olajos hordók — Szőnyi István szoborportréja mögülük tekint a látogatóra. Tavaly több mint 60 ezren jártak itt — júniusban majd’ tízezren, januárban, decemberben ezerkétszá- zan. Csöndesek a termek — a múzeumőrök szerint van olyan nap, hogy 6—8 látogató érkezik, 20—35 fős csoportot csak a téli üdülők jelentenek. De hamarosan itt a március — mondják —, akkor megkezdődik az igazi forgalom. A községi tanács épületében viszont most sem eseménytelenek a napok. Foglalkoznak a tavaszi felújítási, karbantartási munkálatokkal, anyagot szereznek be, igyekeznek kivitelezőt találni, hogy a feladatokat ne az idegenforgalmi idényben, hanem kora tahúzás” — mondja a cikk, érzékeltetni akarván: ma is van széthúzás. Vajon mire utal? —- szomszédok perpatvarára?, az együttélés ellentmondásaira? Napjainkról ír? — amikor az összefogásnak, az együvé- tartozásnak számtalan példáját fel sem lehet sorolni egyetlen cikkben?! S mi a szándéka az újságnak akkor, amikor a „solymári sváb rezervációról” ír? És kik azok, akikről így fogalmaz: „ ... az idősebb — németebbnek vallja magát a született németnél”. Zavaros, érthetet, len a fogalmazás, ködös — de mindenesetre alkalmas a sértegetésre, a hántásra. Aki német anyanyelvűnek akarja vallani magát, az teheti, mindenki tiszteli érzelmeit, csakúgy, mint azokét, akik szerb, szlovák, román, vagy magyar anyanyelvűnek vallják magú. kát. Ki hogyan él, ki hogyan dolgozik, ki milyen utat jár — aszerint ítélik ott helyben, vagy akár a munkahelyén. Ha nem lennének megbecsült emberek a nemzetiségiek, ha nem éreznék ők is jól magukat a közösségben, fejlődne-e úgy a lakóhely, mint ahogyan fejlődik? Érhetnének-e el olyan sikereket a munkahelyeken, mint amilyeneket elérnek; ha nem dolgoznának becsületesen, gazdagodhatnának-e? Lehetne több idézettel is él. ni a cikkből: „. u. már nevükben is igazolják azt... (mármint a több száz éve ide települt németek), „az ide tele. pült sávbok”. De csak egy utolsót idézzünk: „Ezek azután itt élnek, csak a nyugdíjért mennek haza, Németországba”. Jól tudja az üzemi lap cikkírója és szerkesztője is, hogy ilyen ország nincs, csak Német Demokratikus Köztársaság és Német Szövetségi Köztársaság van. Két különböző társadalmi rendszerű, kétfajta ország. Nincs szükség több idézetre ahhoz, hogy bárki megállapítsa: a cikknek és írójának, valamint a cikk közlőjének nem nagyon fordult meg a kezében az a sokféle dokumentum, amelynek mindegyike a párt nemzetiségi politi. káját volt hivatva szolgálni. Azt a politikát, amely megszüntette az emberek származás és anyanyelv szerinti megkülönböztetését, amely egyetlen mércét: a becsületességet, a munka- és hazaszeretetei állította fel értékmérőként minden állampolgár számára. Azt, hogy együtt vállal, ja mindenki a szocializmus építését. És még valamit: ha valaki megsérti az elveket, azokkal szemben fellép. A történelem úgy hozta — nemcsak Európában, de a világ sok más táján is —, hogy jelentős számú néptöredékek élnek az adott országok határain túl. Az ebből fakadó gondok megoldása minden ország kormányától nagy figyelmet, felelősséget kíván. A kisebbség sorsa elválaszthatatlan a többség sorsától. A szocializmus oldja meg véglegesen a nemzetiségi kérdést, mert csak ez az egyetlen társadalmi rend az, amely mindenki számára szabad fejlődést biztosít. Kádár János 1977-ben/ a Frankfurter Rundschau riporterének a következőket mondotta: ,A volt uralkodó osztály nemzetietlen, más népekkel szemben gyűlölködő revansista politikája mérhetetlen kárt okozott mindenekelőtt magának a magyar népnek, kis híján a nemzet teljes pusztulását okozta. Mi nem ezt az utat járjuk. A törekvés az, hogy mai hazánkban, a szocializmus útján járva, új nemzeti felvirágzást biztosítsunk népünknek és természetesen a hazánkban élő nemzetiségeknek is." Egyszerű és világos szavak. Egy ország, egy párt programja ez. Solymár, Pilis- vörösvár, Pilisszentiván csak szép, szemléletes példák a program megvalósítására. vasszal végezhessék el. Dolgoznak a falugyűlés előkészítésén, és lassan megkezdődnek az üdülőhelyi állandó bizottság vizsgálatai is, amelyek eredményeként többek között megállapíthatják majd egyebek közt, hogy a zöldségellátás javul, hogy tavaly óta megszűnt a Fenyőgyöngye étteremben a vezetők állandó cserélődése. Gond is van persze bőven: a már 1938-ban üdülőközponttá nyilvánított kisközség lé- lekszáma nyáron gyakran hatszorosa az állandónak — ilyenkor nehéz gondoskodni az ellátásról. A területen több száz hétvégi telek fekszik, a közművek fejlesztését viszont akadályozza, hogy a tanácsnak az üdülőhelyi díjakból évente csak 80 ezer forint bevétele van. Sok pénz kell a 12 ezer négyzetméternyi parkterület, a Duna-parti sétány, a strand gondozásához is. MOST CSÖNDES a folyópart, de csöndes a Vasútállomás melletti presszó is, a helybeliek — ahogy mondják — nem nagyon nyitogatják az ajtót. Zárva van a „lángossü- tő” bódéja. Farkas Vince fafaragó kertjében pedig nylonburkolat mögött figyelnek a rezzenéstelen arcú figurák. Mielőtt vonatra szállnék, felsétálok a temetőhöz, a 19 éve elhúnyt Szőnyi István hatalmas fenyők védte nyugvóhelyéhez. Valahonnan innen figyelhette ő is a sötét ruhás, meggörnyedt embereket, akik Zebegényi temetés című festményére kerültek. A kép fél évszázada készült, de a gyász megmutatkozása máig sem változott. De nem változott a lassan lépdelő menetet körülölelő természet: az időtlen méltósággal hömpölygő Duna, a túlsó part korokat, embereket megőrző hegykoszorúja Sem. P. SZ. A szükség diktálta erény Fórum Pest megye építőiparának feladatairól Aligha van még olyan megyéje az országnak, ahol any- nyi lenne az építőipari szervezet mint nálunk. Mégis: egyikük sem küszködik annyi gonddal, mint éppen Pest megye. A két állítás között nincs ellentmondás. Ugyanis a se szeri, se száma vállalat, szövetkezet, melléküzemág, javítóbrigád, városgazdálkodási vállalat, kommunális és költségvetési üzem, vagy másként nevezett szervezet megalakulását a szükség diktálta, amit úgy szoktunk emlegetni: kapacitáshiány. Más megyékben az építkezések java a megyeszékhelyen, s még egy-két városban, nagyközségben folyik, de semmiképpen sem annyi településen mint itt. A fejlődés is kiegyensúlyozottabb, mint a főváros környéki területen. Az elmúlt évtizedekben robbanásszerűen emelkedett a lakosság száma, s az embereknek, származzanak bárhonnan is, lakás, üzlet, iskola, óvoda, vezetékes víz és csatorna kell. S a szegényt még az ág is húzza: nagyobb az építkezések iránti igény, de kevés és egyre kevesebb az építőmunkás. A kőművesek, festők, vasbeton- szerelők közül nagyon sokan Budapesten keresik meg a kenyerüket. A visszanyert jó hírnév A kialakult helyzetért hiba lenne akár a vállalatokat, szövetkezeteket, vagy a munkásokat felelőssé tenni. Nem mintha itt nem fordulna elő szervezetlenség, mulasztás, felelőtlenség, időpocsékolás, az önös érdekek előtérbe helyezése. De kisebb mértékben, mint másut'- Ez utóbbiról győznek meg azok az adatok, amelyeket azon a csütörtöki aktívaülésen hallottunk, ahol a Pest megyei építők, Balogh László, az MSZMP Pest megyei bizottságának titkára, Császár Ferenc, a megyei tanács általános elnökhelyettese, a pártbizottság és a tanács gazdaságpolitikai szakemberei, az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium munkatársai, közöttük Jantner Antal miniszterhelyettes vettek részt. Ha csupán a tanácsi költségvetésből megvalósult beruházásokat vesszük is számba, tisztelettel kell adóznunk a tervezők, a beruházók és a kivitelezők munkájának. Tíz éve 250 millió forint értékű lakás, gyermekintézmény, kórház, középület készült el. Tavaly a beruházások összértéke meghaladta a 3 milliár- dot. A harmadik ötéves tervben X215 tanácsi. és OTP-la- kást húztak fel. A most folyó tervidőszakban 12 ezernek, tehát tízszer annyinak kell elkészülnie. Éveken keresztül csak a végeredményt látva, s nem kutatva a felszín mögötti okokat, sokat köszörültük a nyelvünket az építőiparon. Közben nem vettük, vagy nem akartuk észrevenni, hogy korszerűtlen a technológia, elavult, s szegényes a háttéripar, s lehetőségeiket, erejüket meghaladóak a tervek, amelyeket végre kell hajtaniuk. Az építők egy reálisabb szemlélet fényében azonban visz- szanyerték jó hírüket. S ma, ha ügyes-bajos dolgaikról esik szó, már nem az a kérdés: rosszabbak-e az átlagnál az itt dolgozó munkások, műszakiak? Lépéselőny Fel sem merült ez a kérdés Jantner Antal miniszter- helyettes vitaindítójában sem. Röviden megvonva az elmúlt esztendő általános és megyei mérlegét, elmondta: Új lakások Dunakeszin összességében teljesítették tervüket. Pest megye jobb eredményeket mondhat magáénak. Tavaly például kétszer annyi tantermet építettek, mint amennyit eredetileg terveztek, megfelelő ütemben készülnek a lakások, s így az ötéves terv felezőjére némi előnyre is szert tettek. Az építőipar a strukturális változások korát éli. Nemcsak a technológia, a technika új- hodik meg, hanem a feladatok jellege is változik. Elég talán arra emlékeztetni, hogy évtizedeken keresztül kevés gondot fordítottak a kész lakások megóvására, karbantartására, mert az erők javát az új beruházások kötötték le. (Bár Pest megyében ennél jobb a helyzet, tervszerűbb volt a karbantartás itt is, van bőven tennivaló, hiszen például a lakások egyötöde- egyhatoda 1900 előtti). A mulasztást tehát gyors ütemben kell pótolni. Az országos másfél százalékos termelésnövekedésen belül nyolc százalékkal több lesz a tatarozás, javítás, korszerűsítés. Ami pedig az új építését illeti, erre is a tervszerűség, megfontoltság lesz a jellemző. Nem vállal az ipar erőn felüli, tehát elbírhatatlan terheket. Állami nagyberuházás idén sem kezdődik, annál több energia jut a félig készek befejezésére. A lakásépítési program természetesen nem szenved csorbát. Szólt a miniszterhelyettes arról is, hogy a technikai fejlődésen kívül az iparnak javulnia kell a meglévő kapacitások jobb kihasználásában is. Ennek a manapság sokat használt, már-már közhelyként hangzó kijelentésnek azonban konkrét értelmet, jelentést adnak. Az MSZMP Központi Bizottsága alapos elemző munka után tavaly vitatta meg az építő- és építőanyag-ipar (ez utóbbi termelése igen jelentős Pest megyében) helyzetét, s október 12-i határozatában meghatározta a fejlődés útját is. A határozat nyomán a minisztérium sorra kideríti az akadályozó okokat, s igyekszik megszüntetésükre megoldást találni. Az egyik ilyen gond: a tervezők, a beruházás bonyolítói és a kivtelezők összhangjának hiánya. A tervezőket ugyanis az épület költségeinek arányában díjazzák, nem érdekük tehát a takarékos szemlélet. Majdnem ugyanez a helyzet a kivitelezőkkel. S érthetően más szemüvegen keresztül néz a későbbi tulajdonos, a tanács, vagy az az állampolgár, akinek le kell szurkolnia a pénzt. A KB-ha- tározat szellemében a minisztérium támogatja az olyan vállalatok megalakulását, ahol a tervezők, és építtetők együtt dolgoznak a beruházások előkészítésén. A megyében e téren is tapasztalható már számos eredmény. Évről évre jobb az összhang a vállalatok között. A tervek nem rugaszkodnak el a valóságtól, s a beruházók és a kivitelezők együtt keresik a megye és a lakosság számára legjobb megoldáso- keit) A PÁÉV 900 lakást fejez be idén, de újabb 1600 szerkezetei is meglesznek az év végére, így jövőre is ütemes lesz az átadás. Ez pedig csak úgy lehetséges, hogy idejében elkészültek a területrendezési, fejlesztési tervek és a közművek. Menet közben megújhodni A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat Dunakeszin újabb tízemeletes magasház szerelési munkáit fejezi be márciusban. A nyárra a szakipari munkákkal is végeznek, beköltözhetnek a lakók. Sokszor emlegették az aktíván a kerepestarcsai kórház példáját, amely — a jó összhangon kívül — azért is készülhetett el időben, s a tervezett költségen belül, mert az egész megye támogatta a beruházást, a kisebb építőipari üzemek is küldtek segítséget, elsősorban szakiparosokat, sa PÁÉV vállalta és becsülettel teljesítette a generálkivitelező nem mindig hálás feladatát. Ügy mondják a szakemberek, az ilyen összhangnak a jövőben már nem szabad kivételt erősítő szabálynak lennie. S a kapacitások jobb kihasználására van más módszer is. Ahogy Bihari Béla, a PÁÉV igazgatóhelyettese elmondta, nagy teljesítményű gé_ peiket csak úgy lehet igazán jól kihasználni, ha a megye kisebb üzemei is igénybe veszik az általuk készített betont, kikölcsönzik gépeiket. Ha sikerült is a lehető legjobban kihasználni a lehetőségeket, az sem változtathat a tényen: Pest megye — ami az építkezéseket illeti — nem önellátó. Ezt Jandó Zoltán, a Pest megyei Beruházási Vállalat igazgatója tette szóvá. Bács megyeiek dolgoznak Cegléden és Nagykőrösön, Nóg- rád megyeiek Vácott, a 43-as Budaörsön, a 26_os Százhalombattán. Nincs saját házgyár, 4—5 féle elemet használnak, ami viszont a tervezők munkáját nehezíti. Többen emlegették így Honit János, a Váci Városgazdálkodási Vállalat igazgatója, hogy drága, pótolhatatlan gépeik hónapokat állnak alkatrészhiány miatt. Megfontolandó az a javaslat is, hogy a tervezők, beruházók, kivitele* zők „nagy hármasába” vegyék be negyediknek a használókat, az üzemeltetőket, hiszen tapasztalataik ismeretében sok bosszúságot, kárt lehetne megelőzni. Ötletek, javaslatok Szó esett róla, sorait rendezi az építőipar. A termelés lassabb ütemű emelkedése mellett jut idő országszerte a termelés szervezetének javítására, a technika korszerűsítésére, az építőipar saját beruházásaira. Mivel Pest megye az átlagosnál nagyobb gondokkal küszködik, mondta Balogh László, a megyei párt- bizottság titkára, kisebb a szusszanásnyi idő. Végre kell hajtani mindazokat a tennivalókat, mint másutt, ugyanakkor az országos átlagot meghaladó mértékben kell megvalósítani a megye halaszthatatlan beruházásait. Mindez csak úgy képzelhető, ha az építők minden oldalról számíthatnak a társadalom segítségére. A minisztérium az országos gondok megoldásán munkálkodik, 8 ebben minden bizonnyal segítségükre volt ez a jó néhány problémát felvető, de számos ötlettel, javaslattal is szolgáló vita. A Pest megyei pártbizottság áprilisban tárgyalja meg az építőipar feladatait. S ezen a fórumon számba veszik mindazokat a tennivalókat, feladatokat, ami támogatja az építőket abban, hogy az eddigieknél is hatékonyabban szolgálják a megye gyarapodását, boldogulását. Cs. A. k t
