Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-10 / 7. szám

Mit. ITT 1979. JANUÄR 10., SZERDA Az új szak első vizsgázói Első ízben vizsgáznak a na­pokban a Kertészeti Egyetem szeptemberben indult új szak­mérnöki szak hallgatói. Har­minchárom okleveles agrár­szakember kezdte meg két­éves tanulmányait, amelynek sikeres befejezése után talaj­erő-gazdálkodási szakmérnöki diplomát kapnak. Ez az új profilú oktatási forma azért is jelentős, mert az agráregyetemek nappali ta­gozatán ez idő szerint nincs talajerő-gazdálkodási szak­mérnökképzés, A Kertészeti Egyetem fel­adatánál fogva a szakmérnök­ágazat is elsősorban kertésze­ti 'jellegű, de ugyanakkor az általános növénytermesztéssel kapcsolatos ismereteket is el­sajátíthatják a hallgatók, akik agrár- és kertészmérnökök, valamint egyéb — főként mű­trágyázással foglalkozó — szakemberek soraiból kerül­nek ki. Mit tanulnak ősztől? A VÁCI MEZŐGAZDASÁGI SZAKKÖZÉPISKOLÁBAN ÁLLATTENYÉSZTŐKET IS KÉPEZNEK A GYAKORLÓBAN A következő tanévtől meg­változik iskolánk profilja — kezdi a beszélgetést Kutyássá Balázs, a váci Táncsics Mihály Mezőgazdasági Szakközépis­kola igazgatója. — A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ta­nárképző intézetének gyakorló iskolája a miénk, s idén 240- en nappali, 480-an pedig leve­lező tagozaton tanulnak nö­vénytermesztést, állattenyész­tést, s a négy év végeztével érettségi bizonyítványt is kap­nak. Évente harminc-har­mincöt mezőgazdász tanárje­lölt falaink között tölti az ok­tatási gyakorlatokat, s tanít is. Áruforgalmi ismeretek----Most a továbbtanul ásra­je lentkezés dömpingje idején, bizonyára sok Pest megyei fiatalt érdekel, hogy a követke­RADIOFIGYELO SZIVÁRVÁNY. Az ember és a környezet viszonya, a világ lenyomata, tükörképe ben­nünk és a mi nyomunk, lehet­séges hatásunk a közvetlen és tágabb környezetre, valameny- nyi társadalomtudomány és a művészetek témája. Huszka Antónia pszichológus és Egyed László bevezető beszélgetésé­ből is kiderült, milyen össze­tett a nevelés, a szocializáció egészét felölelő a környezet fogalma, különösen ha nem­csak tárgyi, hanem a társa­dalmi környezetet, az embert körülvevő sajátos miliőt is ideértjük. Erről próbált képet rajzolni vasárnap délelőtt a Szivárvány — kevés sikerrel. Hisz a riport mindig konkrét módszerével valami általáno­sat kellett volna megelevení­teni, s ezt tízperces terjedel­mű beszélgetésekben szinte lehetetlen. A dokumentum mű­faj már kiharcolta magának a mélyebb Elemzés, a művészi igényű ábrázolás jogát, ennek eszköze azonban a hosszabb dokumentumjátók. A rövid riport szükségszerűen megra­gad a felszínen, s ez nem is baj. A természethez és a mun­kához való kötődés szép do­kumentuma volt a fóti vadőr­rel készített riport. A sok kis színes beszélgetés azonban nem üdítő tarkaságot, ha­nem minden jellemző aprósá­got egybemosó unalmat szül. így a Szivárvány külön-külön érdekes riportjai gyakran egy­más hatását rontják. Vasár­nap is a rossz környezetben mindenki fekete, a jóban min­denki fehér volt. Indokolatla­nul sokat foglalkoztak a ven­déglátóiparral. Igazán jó Szi­várványt csak valami konkrét dologról (pofon, csók, stb) ér­demes készíteni, az azonos mo­tívumok ilyenkor valóban ösz- szefűzik a rövid történeteket. Az általánosságok megközelí­tésére úgy tűnik alkalmasabb módszer a kerekasztal-beszél- getés vagy a dokumentum já­ték. ÓKORI KALANDOZÁSOK. Már többször leírtam, hogy az ókor, a biblia világa vagy akár a távol-keleti kultúrák életének megismertetése mi­nél szélesebb körben feltéte­lezi a színvonalas, művelődés­történeti sorozatokat. Mégsem örvendetes, hogy a nagyon is különböző értékű művelődés- történeti műsorok gombamód­ra elszaporodtak. Persze az önmagában nem volna baj, hogy a különböző korokról, kultúrákról több összeállítást is hallhatunk, de joggal kér­hetünk számon minden soro­zattól — szóljon gyerekekhez vagy felnőttekhez — egy egy­séges, megalapozott kultúrel- méleti koncepciót. Azt, hogy az egyes adásokból képet kap­junk a feldolgozott kultúra társadalmi viszonyairól, ural­kodók és közrendűek minden­napi életéről, s a kultúra tör­ténetéről. Kihangsúlyozott, de mégsem erőltetett koncepció híján zenés művelődéstörténe­ti koktéllá hígul minden ösz- szeállítás. Ilyet néhány lexi­kon adatainak és a korral foglalkozó könyvek részletei­nek összeollózásával bárki ké­szíthet. Sajnos az Ókori ka­landozások első adásából is hiányzott az eligazító szerke­zet, mely kuriózumgyűjte- ménynél többé tehetné a mű­sort és segíthetné az idegen kultúrák eltérő értékrendjé­nek, gondolat- és hiedelemvi­lágának valóságos megértését. Mező Ferenc ző tanévtől megváltozik is­kolánk képzési célja. A tanár­képzéssel kapcsolatos felada­tot továbbra is ellátjuk, de diákjaink mást tanulnak majd, mint eddig! Ősztől az ország tíz hasonló iskolájában megkezdődik a mezőgazdasági áruforgalmi dol­gozók képzése. Nálunk a két első osztály egyikének diák­jai tehát áruforgalmi ismere­teket sajátítanak el, a másik első osztályban pedig a koráb­bihoz képest szakosítjuk az oktatást, s szarvasmarha-te­nyésztő szakmunkásokat neve­lünk. — Nézzük inkább a részlete­ket! Mindkét osztályban négy év lesz a képzés ideje, de szak­munkás-bizonyítványt is kap­nak a? állattenyésztő osztály tanulói. Eltér majd a két osz­tály órarendje.. Az áruforgal­misok magasabb óraszámban tanulják például a matemati­kát. de a többi közismereti tan­tárgyat, a magyart, oroszt, tör­ténelmet, biológiát, fizikát azonos óraszámban. Sajáto­san különbözik majd a szak­mai tárgyak sora. Az árufor­galmi szakközépiskolások a me­zőgazdasági termelés alapjai­val, agrárgazdaságtannal, üzemgazdaságtannal, mező- gazdasági áruforgalmazással és a mezőgazdasági műszaki ten­nivalókkal ismerkednek majd, az állattenyésztő szakmunkás­jelöltek pedig a házi állatok élettanával, az állattenyész­tési technológiával, az állat­tartás gépeivel, az állategész­ségüggyel és higiéniával, s a munkaszervezéssel. Más-más órabeosztásban — Más-más lesz a gyakorlat időtartama és témája is. A szakmunkásjelöltek első és második osztályban hat. har­madik és negyedik osztályban heti tizenkét órában szereznek jártasságot az állattartás és -tenyésztés módszereiben, a gépek kezelésében, hogy a leg­korszerűbb szarvasmarhate­lepeken hasznosíthassák tudá­sukat, például művezetőként. Lehet továbbtanulni — Szakközépiskolai tanu­lóink a negyedik év után mi­nőségellenőrként, áruátvevő­ként és -átadóként, gépnyil­vántartóként. raktárosként, vagy magtárosként helyezked­hetnek el, az érettségizett szak­munkásokat pedig várják a me­gye és az ország korszerű ál­lattenyésztő nagyüzemei, az ál­lami gazdaságok és a termelő- szövetkezetek. — Mindkét osztályból lehet­séges a továbbtanulás. Negye­diktől fakultatív tárgyként ta­nulhatják a biológiát a felső- oktatási intézményekbe pályá­zó állattenyésztők, a mező- gazdasági áruforgalmi szak­középiskolások pedig harma­diktól választhatnak a mate­matika, biológia és kémia kö­zül. V. G. P. SZÍNHÁZI ESTÉK Ál jl J ^ Szakonyi-bemutató A hatodik napon Ar ,. t JL a Madach Színházban Az Cinben kapcsolatok lát­szólagosságáról szól Szakonyi Károly új színpadi műve. Fel­idézi bennük a néhány évad­dal korábban megérdemelt si­kert aratott Adáshiba című drámáját. S persze sok olyan alkotást is — Sartre-on ke­resztül Beckettig, s köztünk élő „klasszikusig”, Örkényig —, amelynek témája, hogy korunkban egyre nehezebben találunk utat társainkhoz, mintha minden életek párhu­zamos síkon elhaladnának egymás mellett és csak pilla­natok adódnának a bensősé­ges találkozásokra. Mintha? Jogos e feltételes mód? De hiszen ki ne érezte volna már, hogy sok ember között is magányos? Ki merné állítani, hogy mindig értették, úgy értették mondandóját, ahogyan szándékainak rugói szerint kifejezni igyekezett? Van-e olyan ember, aki nem érezte még a szavak, gondola­tok, hittel közzétett mondatok devalvációját? A múlt esztendő utolsó be­mutatója szembesít ugyan mindezekkel a kérdésekkel, de választ nem ad egyetlen egyre sem. És nem az a baj, hogy a dráma témája már sokszor megírt, hanem az: a történetben nincs valóságos konfliktus, mert elkerüli a konkrét, szocialista viszonyok között élő ember igazi prob­lémáit. A hatodik napon — „Te­remte azért Isten embert az ő képére, az Istennek képére teremté azt: férfiúvá és asz- szonnyá teremté őket.” Káro- li Gáspár gyönyörűen leírt — fordított — „pogány bibliája” lehetne az új magyar dráma központi mondatának alapja: „Imé, az ember”’ Csakhogy: „Uralkodjék a tengernek ha­lain, az égen repülő madara­kon és mind az egész földön” — folytatódik az idézet és később sem esik szó az isten- képű emberről, mint sokad- magában élő társaslényről. Szakonyi is megmarad a rá- mutatásnál: Imé...” De eddig már ő is, más is eljutott, mármint a kérdések felvetéséig. Sőt, választ kere­ső, kiutat sejtető alkotással is dicsekedhet már századunk. Szakonyi Károly A hatodik napon című drámája nem ho­Kiállítás Szentendrén Pest megyei alkotók a Művészeti Alap tárlatán Tököli grafikus bemutatkozása s Ágotha Marcit Tökölön született Munkácsy-díjas fametszö i munkáit a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai s helyiségében január 28-ig tekinthetjük meg. A. Művészeti Alap nagyszabású tárlatot rendezett a Műcsar- | nokban az 1978-as vásárlásokból, mely mindössze egy hétig, E január 14-ig várja látogatóit. Stettner Béla grafikái január 27-ig várják a Pest megyei 5 Művelődési Központ szentendrei könyvtárában az olvasókat és E érdeklődőket. Kézfogás Tavaly a kriti­ka nem egyönte­tűen ítélte meg festőink bemutat­kozását, melyet a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége ren­dezett. A Művé­szeti Alap idei vállalkozása si­keresebb. Nem azért, mert a két intézmény között van különbség a belső munkát il­letően, hanem azért, mert egy­részt maga a mű­faj fejlődött az elmúlt évben, másrészt az alap jó és szigorú gazdának bizo­nyult, valóban hasznosan szelektált a mű­vek tömkelegében. Az nyil­vánvaló, hogy korunk va­lósága árnyaltabb, nem olyan homogén, mint a múlt idő. Ebből egyenesen kö­vetkezik az, hogy a mecé­násnak minden valóságmeg- közelitést, az összes stílust kötelező elfogadni, ha a mű minőségi értéke megbízható. Ebből a tényből következik két örvendetes dolog. Az, hogy a képek döntő többsége megüti az elfogadhatóság alapmércéjét, a másik, hogy az alap zsűrije nem stüust választott, hanem tehetséget. Ebből a hasznos és igazságos szigorúságból nemcsak jó tár­lat, hanem jó távlat született, hiszen festőink nyugodtan és összpontosítottan dolgozhat­nak a jövőben, mert most ér­zékelhették a válogatás tár­gyilagosságát Ez a festők és a Művészeti Alap elvi kézfo­gását igazolja, s egyben tük­rözi a műfaj jelenlegi általá­nos készültségi fokát, felgyor­sulást és átmeneti megtor­panásokat, a magyar festészet differenciált egységét a szem­léletben és a minőségben. Ez az évi mérleg vizsga és tájé­kozódás egyben a holnapot il­letően, s a demokratizmus nö­vekedését mérhetjük le ab­ban, hogy a tavalyi gyakor­lattól eltérően a magyar kép­írás nem a szűk szakma, ha­nem a közönség előtt méri, mérlegeli magát. Ebből a vizs­gálódásból először kitűnik az. hogy a fiatalok elsősorban Kárpáti Tamás, Tőig Molnár Zoltán és Dienes András ré­vén igényesen zárkóznak fel a festészet mestereihez és mesterjelöltjeihez. A szentendrei festők vala­hány korosztálya jelentkezik, — llosvai Varga István, Bar- csay Jenő, Miháltz Pál, Pirk János és Balogh László saját regiszterük érett színvonalán, de itt vannak a Dömsödön, Vácott, Szödligeten alkotók, akik közül Vecsési Sándor Kurdi hajtott háza remeklés, de Cs. Nagy András és Szüts Miklós is kitűnően szerepel. Jó diagnózist mutat a tár­lat. Egészséges a magyar fes­tészet fejlődése, van utánpót­lás és majdnem olyan sok­rétű a szépség megközelítése, mint amennyi szelvényből a valóság áll. Egv-egy jó út Óvári László, Baska József, Csík István, Aczél Ilona, Kán­tor Lajos teljesítménye, — fe­szültség és koncentráció termi vVllAGFA GALÉRIA Stettner Béla grafikája az eredményt; elmélyülés ét tudás. Kokas Ignác is bizo­nyít, hogy nem ért el egy ku­tatási lehetőség végéhez, még akad feltámivaló a látvány lálomásos megoldásaiban. Baska József és Bartl József piros kompozíciói izgalmasak, jó festői erőnlét jellemzi Mé­száros Géza, Kéri Adám ké­peit, — Klimó Károly, vala­mit nagyon keres; lendület­tel, meditációval. Megállít Eigel István, Garabuczy Ag­nes és Miháltz Pál művészete is, egyre határozottabban érik el magaslataikat saját útju­kon. Nem kívánhatunk mást, mint azt, hogy ilyen szakmai komolyság irányítsa festőink munkáját, ilyen általános di­namika jellemezze a magyar festészet fejlődését és ilyen szigorú szemű jószándék ve­zesse továbbra is a Művészeti Alap hatékony pártoló tevé­kenységét. Befejezésül még .annyit szükséges megjegyez­ni, hogy ezen évi összegezést továbbra is a széles nyilvá­nosság előtt tartsák, ne korlá­tozzák csupán a szakmai ér­deklődésre. Fametszetek A fametszet nehéz és egyre ritkábban alkalmazott grafi­kai műfaj: Ágotha Margit vi­lágszínvonalon műveli. A rej­telmes hálózat megfejthető rejtvény, a tiszta vonalvezetés számtalan epizóddal boldogít azon a rajzi köznyelven, melynek Ágotha Margit mű­velője és teremtője egyben. Ezzel a hiánytalan tudással ered vizuális képzelete Balas­si, Berzsenyi, Ady versei nyo­mába, és győzi , erővel; nem marad le a rajz Madách Mó­zesének értelmezésekor sem. Érdekesek kézzel varrott vá­szonképei, de igazi műfaja a fametszet; abban bontakoztas­sa ki tehetségét, hiszen bir­toka. Lapok a könyvtárban Bosnyák Sándor szervező munkájával egyre jobb gra­fikai kiállítások nyílnak itt, s ezzel az ifjú ovasók vizuális nevelése is rendre bővül. Most Stettner Béla lapjai adnak fogódzót; bálványa, aktja, asszonyok csoportja s Pro­métheusza; monotypiák, réz­karcok, papírmetszetek a rajznyelv korrekt színvonalán. Losonci Miklós Ágotha Margit metszete zott semmi újat, csupán gyen­ge ráérzés korábbi művekre és korábbi művére. A darab csalódást váltott ki, a helyze­tek banalitása miatt nincs fe­szültsége. A rendezés — Lengyel György munkája — sem tud orientálni a dráma anyagából kiindulva. Mindössze a törté­netet igyekszik humorosabbá, „jópofáskodóbbá” tenni. S nem is egészen sikertelenül. Mert nemcsak kineveti a helyzeteit és figuráit, hanem a légszomjas kapkodásban né­hol magunkra ismerve, saját kapcsolataink vizsgálatára is kényszerülünk. A cselek­mény központi figurája Si­mon, a nyugdíjas pincér, aki özvegyen él külvárosi kis há­zában. Születésnapjára össze­gyűlnek gyermekei, de a csa­ládi ünnepre menthetetlenül magukkal hozzák felületes látszatkapcsolataikat, amelyek szétfeszítik a családi kötelé­keket is. Kétségtelen: az alap­történet közvetlenül rokon Németh László Erzsébetnap című drámájával. Szakonyi alkotásából azonban hiányzik a történelmi sorsforduló, mint háttér-freskó. így a rendezés kénytelen eltolni a hangsúlyt a családot összetartó apáról, s az energiát — akárcsak a sze­replők életében — szétapró­zódnak. A szereplők mindezek mel­lett is közönségsikerre vihetik a kissé bágyadt darabot. Az íróilag vázlatos alakokat a színészi teremtőerő tölti meg élettel. Bessenyei Ferenc játssza Simont. A nagyszerű rész- megoldások ellenére joggal érezhetjük, hogy alapjában nehezen küzd meg a nem ép­pen alkatára szabott szerep­pel. A lényéből fakadó erő helybenjárássá szűkül. Simon, legfőbb tulajdonsága ebben a megoldásban, hogy megpró­bálja tisztességgel elfogadni gyermekei életformáját, de valóságos, emberi kontaktus már nem jöhet létre közöttük, Végül az apának — s a darab szerint a nézőnek is — egyet­len kiút marad: nem vállal­ni az életközösséget formális kapcsolatok árán. Simon nem engedi meg kisebbik lányá­nak, hogy hozzáköltözzön — Bessenyei ebben a végső jele­netben eljátssza a lényeget: ez is megalkuvás, kívülállás, hiszen nem változtatásra tö­rekszik. Psota Irén alakítja Simon idősebb lányát. A hízelkedő, hisztérikus és mindig alakos- kodó figurát olyan erővel ide­geníti el, hogy csak tagadni tudjuk ezt a viselkedési for­mát. Kimagasló színészi telje­sítményt láthatunk Psotától. Nincs egyetlen hibás reagálá­sa, pedig a legváltozatosabb érzelmi skálát járja végig. Magára ölti Teréz alakját: já­rása, fejtartása, hanglejtése s minden színészi eszköze azt szolgálja, hogy valós karak­tert alkosson. De ezt a való­ságot egyéniségéből, önmagá­ból viszi a darabba. Almási Éva teremti szín­padra Ditkét, a kisebbik lányt, akiben még megcsil­lan a jószándék, az éhség a totális emberi kapcsolatok iránt. De ő is kiszolgáltatott, mert üres kézzel és védtele­nül áll a világba, s hiába igyekszik kapaszkodni férfi- testvérével. Az is csak Al­mási játékából derül ki, hogy nehezen elviselhető ál­dozatot hozna, ha az apjához költözne. Így hát csöndes megadással jelenti be szándé­kát és az alakítást a megele­venített őszinteség teszi érté­kessé. Bálint András a fiútestvér megszemélyesítője a dráma szerinti író, aki emberi alako­kat formál műveiben a saját képére, aki a hatodik nap teremtését hajtja végre. Csak­hogy mindössze néhány mon­dat bujkál a fejében, emberek helyett mondatokat teremt — akár a dráma szerzője. Bálint szorongásos játéka a békétlen lelkiismeret tükre. De nála érezzük a legtöbb üresjára­tot, illusztráló módszert, bár a megoldás egészét mégsem nevezhetjük sikertelennek. Horesnyi László és Dózsa László a férj, illetve az ud­varló szerepében megoldott mindent, amire a darab lehe­tőséget ad. Fehér Miklós díszlete ismét a jelképteremtés sorozatával szolgálja az előadást. Míal- kovszky Erzsébet jelmezei korrekt alkotások. Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom