Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. JANUAR T, VASÄRNAP A NEB-vizsgálat nyomán Nincs gazdája az i iskolatejstek A Pest megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság tavaly tavasz- szal vizsgálta meg a tejterme­lés, feldolgozás és fogyasztás alakulását a megyében. A tavaszi NEB-vizsgálat megállapításait eljuttatták a Pest megyei Tanács mezőgaz­dasági és élelmezésügyi, a ke­reskedelmi, valamint művelő­désügyi osztályának azzal, hogy később tájékoztassák a bizottságot a tejtermelést, fel­vásárlást és értékesítést koor­dináló tevékenységükről, s Vizsgálják meg, mit lehet ten­ni az iskolatej-akció fellendí­tése érdekében. A mezőgazdasági osztály a megye állami és szövetkezeti tejfeldolgozó üzemeinek mun­kaerő- és szakmunkás-ellátott­ságának vizsgálatára fordította a legtöbb figyelmet. Elég — nem elég? A vácszentlászlói Galgatej- tiél a 25 szakmunkás a dolgo­zók egyötödét teszi ki, de kö­zülük csak kettőnek van tej­ipari képzettsége, a többiek.— gépszerelők, géplakatosok, vil­lanyszerelők stb. A vállalat belátta, hogy ez tarthatatlan állapot; arról értesítették a megyei tanácsot, hogy 33 dol­gozójuknak szakmunkásképző tanfolyamot indítanak. A Ceglédtejnél 207-en dol­goznak, 15,4 százalékuk szak­munkás. Az üzem vezetősége szerint ez elég, mert a betaní­tott munkások nem végeznek bonyolult munkát. A mező- gazdasági osztály szerint ke­vés, mert a gépek kezelése szakmunka. A dabasi Dabastej vezetője is úgy vélekedik, hogy elég az a kilenc szakmunkás, a kilenc betanított munkásnak amúgy sincs meg az alapképzettsége. A 47 dolgozó közül évente nyolc-tíz kilép, munkaerőhi­ány van. A szakmunkáskép­zéssel bizonyára jobban hely­hez lehetne őket kötni. Ígére­tet a dabasi Fehér Akác Tsz elnökétől kapott az osztály: 1979-ben szakmunkásképző tanfolyamot szerveznek. A kőröstetétleni Alföldtej 120 dolgozójából 14 a tejter­mékgyártó szakmunkás, a tan­folyamot 1977-ben végezték el az üzemben. A tanfolyam megszervezésére sok energiát fordítottak a vezetők, a dol­gozókat egyenként győzték meg a továbbképzés szüksé­gességéről. Az új szakmunká­sok többsége nő. A törökbálinti Budatej 207 fizikai munkást foglalkoztat, 72-nek van szakmunkásbizo­nyítványa. Csakhogy többsé­gük — nem tejipari szakmun­kás. A tantestület érdeme A művelődési osztály a ke­reskedelmi osztállyal karöltve vizsgálta meg a NEB felkéré­sére, hogy mit lehetne tenni az iskolatej-akció kiterjesztése — vagy inkább életre keltése — érdekében. A szállítókon semmi sem múlik, legalábbis ami az áru mennyiségét illeti — mondják a kereskedelmiek. Véleményük szerint csak az iskolán belüli értékesítés hoz­hat eredményt. Magyarul: az akció megszervezése nem ke­reskedelmi feladat. A művelődési osztály ennek a megállapításnak nem örül. Tudják — amint ezt vala­mennyien tudjuk —, hogy a gyerekek egy jelentős hányada reggeli nélkül, sokszor hajnal­Törvényességi óvás egy pálinkaperben Fordulat a Böjti-ügyben Rejtekpincék mesterei cím­mel a zugpálinka-főzőkről és a megyében (is) egyre szaporo­dó bögrecsárdákról múlt év nyarán cikk jelent meg a Pest megyei Hírlapban. Az írás egyebek mellett foglalkozott Böjti Sándor bírósági ügyével is. Nagykáta egyik legvagyono­sabb emberétől — a borvizézé- sért tíz évvel korábban már elítélt férfitől — 238 liter ha­misított pálinkát foglalt le a rendőrség, amikor tanyájáról fuvaroztatta haza az italt. A Nagykátai Járásbíróság példát statuáló és a jómódú vádlottra is visszatartó erejű büntetést kívánt kiszabni, s 6 hónapi fel­függesztett szabadságvesztésre, valamint 25 ezer forint pénz- büntetésre ítélte a 61 éves zugfőzőt. Az ítéletet azonban nemcsak a vádlott, hanem az ügyész is súlyosnak találta, s ezért a megyei bíróságtól mindketten az első fokú dön­tés enyhítését kérték. Indít­ványuknak helyt adva a . fel- lebbviteli büntetőtanács je­lentősen mérsékelte a bünte­tést: eltörölte a felfüggesztett szabadságvesztést, s 10 ezer forintra csökkentette a pénz­bírságot. Mivel ekkora összeg­gel jóval kisebb vétkű feketé­zőket is büntetett a megyé­ben nem is ritkán a Vám- és Pénzügyőrség, azzal a furcsa ellentmondással zárult le ta­valy jogerősen a Böjti-ügy, hogy egy bűncselekményt csak szabálysértés súlyú büntetés­sel toroltak meg. Az elmúlt napokban azon­ban tudomásunkra jutott, hogy azóta a Böjti-akta a legmaga­sabb ítélkező fórumot is meg­járta. A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másod­fokú ítélet büntetése törvény­sértően enyhe, s visszaállítot­ta a nagykátai bíróság által kiszabott első ítéletet. Indok­lásként a Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a tiltott pálinkafőzés — amelyhez rend­szerint tilalmazott értékesítés, (zugkimérés) is kapcsolódik — harácsoló jellegű, s a társada­lomra kimagaslóan veszélyes bűncselekmény. Ezért — a ha­tározat szerint — a nagykátai bíróság ítéletében helyesen mutatdtt rá, hogy a terhelt va­gyonos állapotát figyelembe véve a puszta pénzfőbüntetés­től visszatartó hatás nem vár­ható. ban érkezik az iskolába. Az órákat üres gyomorral ülik végig. Otthonról aligha hoz­hatnak tejet, kakaót. A nap­köziben csak a napközisekről gondoskodnak — tanítás után. Ahol megoldották ezt a gon­dot, s ahol péksüteményt, sőt esetleg tejet is kapnak a gye­rekek, ott ez a tantestület ér­deme. Rendszerint úttörőcsa­patok, KISZ-szervezetek vál­lalkoztak az árusításra. Né­hány helyen büfét nyitottak, Van tehát ilyen, olyan, amo­lyan próbálkozás — csak meg­oldás nincs. Bebizonyosodott, hogy csak a gyerekekre bízni az árusítást — az elszámolási viták iga­zolják — nem lehet. A peda­gógusok — kevés kivétellel — nem vállalják, mert a. felada­tot csak napi munkájuk ro­vására láthatnák el. Az Okta­tási Minisztérium és a Peda­gógusok Szakszervezetének állásfoglalása szerint a tantes­tület tagjai erre nem is köte­lezhetők. Három kívánság Három megoldás kínálkozik. Hogy ki melyiket választja, azt az iskola mérete határozza meg. A négyszázas létszámú iskolákban kihelyezett tejbol­tot lehetne nyitni, s ezt héttől tízig nyitva tartani. Körülbe­lül száz ilyen nagy iskola van a megyében. (Nyugdíjasoknak kiváló munkalehetőség!) A közepes nagyságúakban kihelyezett árusítást ajánl a művelődési osztály: a helybeli üzlet egy dolgozója a tanítás előtt és az első két szünetben árulhatna péksüteményt, te­jet, kakaót. Meggyorsítaná az árusítást a tejjeggyel való fi­zetés. A kisebb iskolákban meg­tenné a felelős-rendszer is. A bolt gondoskodna a szállítás­ról, az iskolai megbízott pe­dig — aki nyugdíjas is lehet­ne — átvenné az árut és el­adná a. gyerekeknek. Utasítást persze senki nem ad — és nem is adhat. 1979 a gyermekek nemzet­közi éve... Hatos Erzsébet Sportba jók üzemében A Magyar Hajó- és Darugyár bala­tonfüredi gyáregy­ségének sporthajó üzeme termékei­nek nagyobb há­nyadát exportálja. A külföldi piaco­kon keresett sport­hajók gyártásának fokozására új mű­helycsarnokot épí­tettek, ahol már folyik a próbaüze­mi termelés. A ké­pen: készülnek a vitorlástestek az új csarnokban. Rózsás Sándor felvétele A tárgyalás szünetében H., az ülnök — mint általában — ezúttal is filozofált. H. bölcsel­kedései többnyire emlékezete­sek. És nemcsak azért, mert az ülnökök meglehetősen ritkán szoktak elmélkedni, moralizál­ni az esetek felett. A legtöbb ülnök, ha megkérdezi az' em­ber az ügyről, mond néhány újságból megtanult fordulatot vagy az utcán hallott közhe­lyet, például, hogy „bizony ismét ölt az alkohol” — és ezzel az ügy el van intézve ré­széről. Kaland — bűncselekmények ? H. nem ilyen ülnök. Kérdez, kombinál a tárgyaláson, időn­ként sarokba szorít egy-egy ügyeskedő tanút, vagy sértet­tet — és soha nem firkálgat elmerülten a pulpitus mögött. Az pedig, hogy időnként cuk­rot szopogat, igazán nem sé­relmezhető, a cukor láthatóan segíti a koncentrálásban, mert mint említettem, H. fi­gyel a tárgyaláson, sőt nézetei M unka ügyi viták Kritika vagy rágalom? Egy vállalat osztályvezető­jének felmondtak. Az indok az volt, hogy a főosztályveze­tő ellen vádaskodó kijelenté­seket tett, amelyek az illetőre súlyos következményeket von­hattak volna maguk után és amikor a fegyelmi tárgyalá­son felhívták: igazolja állítá­sait, ennek nem tett eleget, de vádjait fenntartotta, sőt azzal fenyegetőzött, hogy a munkahelyén tapasztalt sza­bálytalanságokat a felsőbb szervekkel közli, ami majd az­zal a következménnyel jár, hogy néhány embert állásától felfüggesztenek. Fenyegetését be is váltotta, mert az illeté­kes minisztériumban bejelen­tést tett. Az elbocsátás miatt az osz­tályvezető panasszal fordult a munkaügyi bírósághoz. Arra hivatkozott, nem akart vádas­kodni, csak üzletpolitikai és -viteli problémákra kívánta felhívni a figyelmet. Mindezt a vállalat érdekében köteles­sége volt megtenni. A bizott­ság elutasító határozatot ho­zott, mire a főtisztviselő a munkaügyi bíróságon a fel­mondás hatálytalanításáért pert indított. Keresetének helyt ad­tak és a bíróság elrendelte, eredeti munkakörébe való visszavételét, valamint az el­bocsátása óta elmaradt fizeté­sének megtérítését. Az ítélet indoklása szerint az osztályvezetőnek a vállalat egyes téves üzletpolitikai el­gondolásaira tett észrevételei megfeleltek a valóságnak. Az ezekkel kapcsolatos bejelenté­seit a minisztérium ellenőrzési osztálya elfogadta és a sza­bálytalanságokért részben a megvádolt főosztályvezetőt, részben magát, az elbocsátott osztályvezetőt tette felelőssé. Ezért a bíróság alkalmazhat­nak találta a Munka Törvény- könyvének a felmondást kor­látozó rendelkezését, és a fel­mondást hatálytalanította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság a következő­ket mondta ki: — A törvényességi óvási el­járásban csak a jogerős íté­lettel lezárt peranyag vehető figyelembe. Ebből következik, nem lehet tekintettel lenni olyan adatokra, amelyek mint bizonyítékok, korábban nem szerepeltek. A munkaügyi bí­róság ítélete megalapozatlan, mert az ügy érdemi elbírálá­sához szükséges teljes tényál­lást nem derítette fel. Az el­bírálásnál a felmondás jog­szerűségét, vagy alaptalansá­gát meg kellett volna vizsgál­nia. Amennyiben a felmondási okokat a dolgozó vitássá te­szi, azokat alaposan tisztázni kell. — Bár az elbocsátott osz­tályvezető hangoztatta: nem akart rágalmazni és vádas­kodni, csak jogos kritikai meg­jegyzéseket tenni, ezzel szem­ben a munkaadó mindvégig arra az álláspontra helyezke­dett, hogy magatartása kifeje­zetten rosszhiszemű volt, állí­tásai valótlannak bizonyultak és munkaköre betöltésére al­kalmatlannak bizonyult. Ezt megerősíti az a légkör, amit munkahelyén teremtett. Az eltérő nyilatkozatokra figye­lemmel és a minisztériumi módot kellett volna adni, hogy állításainak alaposságát és bejelentésének jóhiszeműségét bizonyítsa. Egyidejűleg azon­ban a vállalatnak is lehetősé­get kellett volna adni, hogy a felmondás indoklásának helytállóságát igazolja. — Részletesen tisztázni kel­lett volna azt is, hogy a fő­osztály vezetője intézkedései ellen felhozott vádak mennyi­ben felelnek meg a valóság­nak, mert a munkaügyi bíró­ság csak e tények ismeretében kerülhetett volna abba a hely­zetbe, hogy megnyugtatóan állást foglalhasson, vajon a volt osztályvezető bejelentését egyéni célok és érdekek ve­zették-e, illetve rosszhiszemű volt-e — hangzik tovább a ha­tározat. A munkaügyi bíróság azonban mindezt nem vizsgál­ta, tehát ítélete megalapozat­lan. A Legfőbb Bíróság még le­szögezte: amennyiben kide­rülne, hogy a volt osztályve­zető az általa kifogásolt intéz­kedések létrehozatalában és lebonyolításában kezdeménye­ző. illetve aktív szerepet vál­lalt anélkül, hogy a hátrá­nyosnak vélt elhatározások el­len ícellő időben és írásban tiltakozott volna, a miniszté­riumhoz később intézett beje­lentését nem lehet jóhigzemű- nek tekinteni. Ebben az eset­ben pedig a Munka Törvény- könyvének a felmondást kor­látozó rendelkezését a javára nem lehet alkalmazni. Mindezek alapján a Legfel­sőbb Bíróság a munkaügyi bí­róság jogerős ítéletét hatályon kívül helyezte és új eljárásra, vizsgálat eredményére tekin- i valamint új határozat hozata- tettel a volt osztályvezetőnek 1 Iára utasította. is vannak a bíráskodással kapcsolatban. Az egyik rögesz­méje éppen az, hogy a bíróság nem valami közönséges döntő- bizottság, vagy afféle jogot al­kalmazó testület, hanem egy már-már transzcendens — fel­sőbbrendű — szerv. Ez pedig nem jelent olyasmit, hogy H. tévedhetetlennek tartaná a bíróságokat, de mint többször kifejtette, az emberek ponto­san a tévedhetetlenség míto­szát helyezik az ítélősaékekbe, hiszen ez az igazság utolsó bástyája... s itt még követ­kezne néhány hasonlat, ha mindezt ő maga magyarázná el. A lényeg azonban nyilván­valóan az, hogy H.-nak ko­moly tapasztalatai és ezekre épített elméleted vannak az igazságszolgáltatásról meg a bűnözésről, s legutóbb éppen az egyik régi rögeszméjét em­legette. — Az eseménytelen élet, az egyformaság, a semmittevés ellen az emberek sokfélekép­pen védekeznek. Én például? Eljövök ide ülnöknek... Ezenkívül még rengeteg he­lyen keresik az izgalmat, a kalandot, a vállalkozás örö­mét. Lehet, hogy furcsán hangzik, nekem mégis az a meggyőződésem, hogy a ka­landért néhányan még tör­vénysértést is vállalnak, bár legtöbbször nem is gondolnak erre. Nem mondanám, hogy túl sokan lennének effélék, ki­váltképp azt nem, hogy ők ad­nák a bűnözők zömét, de an­nál azért jóval többen van­nak, hogy ne vegyük észre őket. „Jámbor” tettesek H. okoskodásában lehet né­mi igazság, ha aura gondolok, hogy a törvény házában idő­ről időre előkerülnek olyan emberek, akik látszólag meg­magyarázhatatlanul kevered­tek bűncselekményekbe. Az a két falusi-tanyasi házaspár, Péliék és Fabókék például, akiknek most tárgyalja ügyét Dabason a bíróság, oly láza­san indultak hosszú heteken át újra és újra az éjszakába, mintha kommersz szórakozá­sok hasonló élményt nem is jelenthetnének. Vállalkozásu­kat tapasztalt tolvajok aligha­nem balekmunkának tartanák, egy pszichológus viszont bizo­nyára ingerszegény környezet­tel, sivár lelki élettel és ilyes­mikkel magyarázná. Az eset pedig röviden annyi, hogy Fabókék — ezek az amúgy jámbor s mindeddig bűntelen 25 év körüli emberek — autó- foszitogatássai loptak egy idő­re izgalmat életükbe. Nyilván­valóan ostoba szórakozás ez, nagy és hálátlan közönséggel. Idétlen időtöltés, de aligha klasszikus bűntett, talán ez a későbbiekben látható is lesz. Ámbár az is lehet, hogy téve­dek. Hiszen az egyik károsult i Éjszakai portyák A Faibók—Péli féle különös autóspartik tavaly márciusiban néhány keréklopással kezdőd­tek, s már ezek nyomán is, akárcsak a nógyhónapos szé­ria adaitt végiig, Wartburgok és Trabantok váltak mozgáskép­telenné. A tettesek szimpátiá­ját a két márka annak kö­szönhette, hogy ök is ilyen tí­pusú járművekkel rendelkez­tek, s a két autó hamarosan egyre sűrűbben tűnt fel az éjszakai országutakon, különö­sen az E5-ösön. Fabókék ugyanis rövidesen speciali­zálódtak a lerobbant, padkán veszteglő járművekre, s a nagy forgalmú, nemzetközi út­vonal ehhez alkalmas terep­nek ígérkezett. S valóban, a fővárostól Kecskemétig nincs olyan település, amelyhez a nappal békés polgári életet élő dabasi és ladánybemed há­zaspárnak ne fűződne tolvaj­emléke. Alsónémedin egy meghibásodott ZIL-ből a mindig magukkal hordott tömlővel nyolcvan liter ben­zint eresztettek le az állandó poggyászként fuvarozott mar* monkaranákba, s ugyancsak megcsapoltak három teher­autót Dabason is. Táborfalván a helyi autószerelő műhelyé­ből rádiót loptak. Örkény ha­tárában egy mikrobuszból zsákban hordták el a könyve­ket és ruhaneműket, míg Kecskeméten és Lajosmizsén — amerre jártak — gépkocsik „roggyantak” meg. S a hazai pályán elért sikerek után Fa­bókék a balatoni sztrádán in­dultak portyára és két for­dulóval nyolc autókereket, gyertyákat, akkumulátort, hengerfejet és egy MZ-kere- ket loptak el, de ezután csak­hamar lebuktak Bugyi határá­ban egy Peugeot kifosztása közben. Letartóztatásuk után valósá­gos gépkocsi raktárt találtak a nyomozók Dabason (így a töb­bi közt huszonhat kereket), mert a zsákmányt majdhogy­nem hiánytalanul megőrizték a tettesek... ★ — Hát igazi tolvajmentali- tás ez? — kérdezte H. A tol­vajok nem gyűjtögetnek, ha­nem túladnak a holmin, ahogy csak lehet, hiszen erre megy ki az egész vállalkozás, rá­adásul minden tárgy egyben bűnjel is, ami növeli a lebu­kás veszélyét. Csakhogy ezek a Fabókék elsősorban nem is a pénzért tolvaj kodtak — ahogy így a szavaiból kive­szem —, hanem csak úgy, vagyis a lopásért önmagáért — szellemesfcedett H., a nyug­díjas tanító. És figyelje meg: az ilyen Fabókok nincsenek egyedül, ott voltak például aj zebegényi vasutasok, akik hál rom éven keresztül fosztogat-! ták éjjelente a vagonokat, de a rengeteg holmi csak otthon porosodott a padláson, nem adtak el belőle szinte semmit sem... Babus Endre Aüióskeseiyűk az E5-ösön Hiánytalanul megőrizték a zsákmányt tanú éppen ebben a perben közölte komoran: az ilyen embereket kell ártalmatlanná tenni, kérem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom