Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. JANUAR T, VASÄRNAP V&tap Százötven figura — egy hordón Asztalos Johák fafaragó népművész szüreti motívumokkal díszítette a Mátrai Egyesült Mgtsz pincészetének égjük két­százötven hektoliteres hordóját A tizenöt négyzetméteres hor- dóft'iiékre csaknem százötven figurát faragott. Ahogyan a művezető látja Beszélgetés a mukafegyelemről, a bérfejlesztésről Az utóbbi években gyakran hallottuk: a művezetők a ter­melés közvetlen irányítói, ennek megfelelően kell meg­becsülnünk őket, anyagilag és erkölcsileg is. A 43. sz. ÁÉV. 3. számú Dunakeszi Házgyárának egyik gyártó­során találkoztam ' a har­mincéves Kovács Mihály mű­vezetővel, akiről azt hal­lottam: megfontolt, határozott, nyugodt természetű vezető. Most viszont, ahogy szokás mondani: nem lát a pipától. Előretöri ássa] ■— Megint elromlott a rázó­asztalunk — mondja. — Pedig így nem lehet panelt gyárta­ni. Fél órája vannak itt a Száz rackával Juhász lett a csikósszámadóból Tüzelőt visz a kétlovas sze­kér idős Bábel Sándornak, a Kiskunsági Állami Gazdaság nyugdíjasának. Az öreg jóval a kocsi előtt karikázik kerék­párján, alig hederít azokra, akik mellette elhaladnak, ép­pen csak biccent a fejével a köszöntésre — fontos dolga van. Fő a feje, miképp is ké­ne minél előbb lerakni otthon a szenet, a fuvarost ma még sok helyen várják. — Az asszony biztosan nem készítette ki a kosarat, lapá­tot — aggodalmaskodik ma­gában. A kiskaput maga után csukja, kerítésnek támasztja ócska járművét s már kiált is a feleségének: — Add a kamra kulcsát, a kötényemet, de tölts egy üveg bort is hamar — mondja sza­porán, inkább azért, hogy tudtul adja: itt vagyunk, meg­érkeztünk, tegye mindenki a kötelességét. Miközben élete párja sürög A házban, ő kiáll a kapu elé, türelmetlenül lesi, jön-e már az a fuvar? — Nahiszen, ez is milyen kocsis — dünnyög —, a szer­szám toldozva-foltozva, hit­vány az istráng is, csoda, hogy egyáltalán eljut valaho­vá. Jól is néztünk volna ki annak idején, ha így bánunk a jószággal. Botcsinálta ló­hajtó... A szél kitakarta Mert Bábel Sándorra a há­ború előtt kilencszáz lovat és hozzá ötvenkét embert bíztak. Soha nem volt híja a jószág­nak, csikónak, kancának. Ta­lán csak egyszer, amikor a jégeső kergette szét a ménest. Vagy ötven esztendeje történt, hogy az égiháború megvadí­totta a lovakat, s törve-zúzva maguk előtt karámot, min­dent, vágtattak a pusztába a szélrózsa minden irányába, Apajtól egészen Szabadszállá­sig. Szerencsére majd’ mind megkerült. Éppen úgy, mint ükapjának csikaja. Azt pedig bár meg ne lelte volna szegény! De ad­dig ment, míg idegen csikó­soknál rátalált. A bojtár, aki elkötötte, igencsak megijedhe­tett, amikor a ló igaz gazdája elcsípte, gallérjánál fogva a kútba lógatta. Az ijesztgetés hát megtörtént, jött a békü- és. A csikósok bánatpénzt ajánlottak, szalonnát kínáltak, vm az ükapa nem sokáig él­vezhette a derék atyafiakkal z újdonsült barátságot: egyik szűr alól ásó csapott le rá, kettévágta a fejét. Ezután vé­geztek a csikóval is. Gödröt ástak, beléeresztették a há­tast, lábbal fölfelé, hasára fektetve megölt gazdáját, be­temették. A dologra évek múlva derült fény: a szél ki­takarta a pusztai titkot, a homokból kikandikáló paták vezettek nyomra. A ló mégis más — A gazdaságban is jófor­mán csak nyergeim akarná­nak leginkább a pelyhedző ál­ló legénykék, ahogy lovat lát­nak, pedig olyan is akadt már köztük nem egy, aki alá még szamár se való. Igaz, azt is is­merni kell. Különösen az enyémet, az kutya egy jószág. A múltkor még azt a hosszú­lábú németet is ledobta ma­gáról — meséli Bábel Sándor, s jót kuncog az emléken. — Azért persze a mai csi­kósok legtöbbje előtt is le a kalappal. Csak az a baj, hogy én juhász lettem. Megvagyok én ezzel a száz rackával, a nyugdíj mellett elvagyok ve­lük, de a ló az mégiscsak más volt. Hát még a négyesfogat! Annak hajtásához mindig ke­vesen konyítottak igazán. S úgy, amint mi, magyarok, ta­lán egyetlen náció sem. Szép idők voltak azok, amikor még én is kocsin ülhettem. Most már csak a serlegeket, díja­kat nézegethetem. Még kül­földre is hívtak, hogy tanít­sam meg őket erre a mester­ségre, az asszony persze nem engedett. De nagy tisztesség­gel elbúcsúztatták: a pusztán adtam át lovat, kocsit az utó­domnak. Volt ott vagy har­mincezer ember. Három fia közül csak egy maradt a pusztán, ménesgaz­da lett. Ha szóltak volna ne­ki, tudná, milyen munka van ma itthon, biztosan sietne se­gíteni. Ma már ő az erősebb. — Csak ne nagyon hetven- kedjék! Azért, mert én szám­adóból erre az időre újból bojtár lettem? öreg vagyok, de hiába, megülöm én még a lovat. Vajon meg tudja-e ten­ni majd a fiam ilyen korá­ban?... Sose félt S megint a múlt dereng elő az emlékek ködéből, a gyer­mekkor, az esztendők, me­lyeknek során apránként megismerte a lovakat, a pusz­ta életét. Nagyon tudja, hogy azt, aki elbízza magát, köny- nyen leveti hátáról a íegjám- borabb kanca is. De félni? Sose félt. Se intézőtől, se csendőrtől, se jóval később, a szomszéd községből jött pus­kás emberektől, akkor, októ­ber végén. Mindig föltalálta magát valahogy. A száz rac­kát, ahogy kapta, mindjárt tudta, mit kezdjen velük. Tu­lajdonképpen meg is szerette őket. Az csak a fontos, hogy hasznos legyen az ember va­lamiképp. Akkor is, ha nyug­díjas. ★ — Na, végre, csakhogy megérkeztél! Állj a kocsival jó közel a bejárathoz: — ki­ált a fuvarosnak, aztán egy kupa jó borra invitálja, bel­jebb. A hórihorgas hajtóval kétszer is fenekére néznek a mintás oldalú bádogbögrének, megtörlik a szájuk szélét, ke­zük fejével, aztán nekifognak a lapátolásnak. Szép fényes a szén, nem poros. Dicséri por­tékáját a fuvaros, míg az utolsó darab is tető alá ke­rül, majd indulni készül. — Sándor bátyám! Elszalad a fuvaros lova! — kiabál az udvarból a szomszéd fia. S már lódul is kifelé á hosszú ember, a gazda meg dühösen-tréfásan szól utána: — Ej, a mindenit a kétbal- kezednek, ezt jól megcsinál­tad! Pedig a helyre munkáért éppen most akarta megkínál­ni még egy nyelettel... Valkó Béla Harkányban épül Szövetkezetek üdülője Harkányban befejező szaka­szába érkezett az ország leg­nagyobb te rmeió&zo vetkezeti üdülőjének építése. Már ké­szen áll a négyszintes szálüo- daépület és a munkások a bel­ső sizeneléseket végzik. A prog­ram szerint a nyár közepére készül el a beruházás, s elő­reláthatóan augusztusban fo­gadja az első vendégeket a kétszáz ágyas üdülő. A tsz-üdülő létrehozására közös vállalat alakult, amely­nek az ország tizenöt megyé­jében és a fővárosban 164 tagja van: termelőszövetkeze­tek, szakszövetkezetek, tsz- szövetségek és maga a TOT is. A közös vállalat tagjai a be­ruházás anyagi alapjának megteremtésére részjegyeket váltottak, s ezek arányában üdültethetik majd a dolgozó­kat. Valamennyi részjegy el­kelt, újabb tagokat tehát csak akkor vesz fel a közös válla­lat, ha napirendre kerül az üdülő ikerpárjának megépíté­se. A vendégek első osztályú szállodai ellátásnak megfelelő elhelyezést és étkezést kapnak majd. Az épületben orvosi rendelőt és gyógytomaszobát is kialakítanak, így a rászo­ruló tsz-tagok megfelelő szak­orvosi ellátásiban részesülnek. tmk-sok, azt ígérték, hamar megjavítják. Bízom bennük, mert telik az idő, s embereim normában dolgoznak. A rázóasztal körül, valóban nagy a sürgés-forgás. — Jól néznénk ki, ha min­den meghibásodás munka­kieséssel járna — kapja el a pillantásomat a művezető. — Ilyenkor van munka másutt, az öntők szerelnek, a simítok máshol dolgoznak. A brigá­dunk minden tagjára napi két és fél lakáselem gyártása esik. Ez a norma. Am ezen­kívül mindennap dolgozón­ként egy-két elemmel többet állítunk elő. A szerelők csak akkor esznek, ha már két- három sablonnal előretarta­nak. Említettem az átcsopor­tosítást. Szerencsés helyzetben vagyunk: brigádunk tagjai megtanulták egymás munká­ját. Így tudjuk túlteljesíteni a normát, a munkaidő teljes ki­használásával ! — Természetesen a brigád­ban nem egyformák az embe­rek. A döntő többség pontosan dolgozik. Miként bárhol a gyárunkban, nálunk sem vi­seljük el a fegyelmezetlenke- dőket. A múltkorában az egyik fiatalember kénytelen volt beadni a felmondását, miután hónapokon keresztül nem jött be dolgozni a fize­tésnapok után. Sokáig remél­tük, hogy megváltozik, nem­csak én beszéltem vele, ha­nem a brigádvezető is. Hiába. Időnként vannak más prob­lémák is. Évente két-három alkalommal előfordul, hogy egy-egy dolgozót nem enged­tem munkába állni, mert itta­san jelent meg a munkahe­lyen. No, nem részegen, de aki már ivott, nem dolgozhat a balesetveszély miatt. Persze nem úgy küldöm el, hogy másnap ne legyen kedve visz- szajönni. Van beleszólásuk Egymás után gördülnek el mellettünk a targoncák, a nagycsarnok zaja gyakran el­nyomja hangunkat. Betérünk az irodába, ahol a1 művezető cigarettát vesz elő, rágyújt: — Brigádunkból az évek folyamán jó közösség formá­lódott — fűzi tovább a szava­kat. — A brigádvezetővel és a szakszervezeti bizalmival szinte minden nagyobb gon­dot, problémát megbeszélünk. Rendszeresen megtartjuk a brigádgyúléseket. Hány hasz­nos, termeléssel kapcsolatos javaslatot hallottunk már ott! A jó ötleteket, javaslatokat igyekszünk rövid idő alatt megvalósítani. — A legutóbbi bérfejlesz­téskor meghallgatták a brigád­vezető és a bizalmi vélemé­nyét, javaslatait? — Nemcsak meghallgattuk, hanem meg is valósítottuk. Először az üzemvezetőnkkel részletesen megbeszéltük, kinek, mennyi béremelést ja­vasolunk. Ezután leültem a bizalmival és a brigádvezető­vel. Négy dolgozónk béreme­lését kevesellték. Javaslataikat elfogadtuk, hisz ők jobban is­merik a munkatársaikat. — Az üzemi demokrácia ki- szélesítése nem csorbítja a művezető hatás- és jogkörét? — Szerintem inkább köny- nyített a helyzetünkön. Több ember jobban meg tudja ítél­ni: ki mennyi órabéremelést érdemel meg. A prémium el­osztását is mindig megvitat­juk. A művezető feladata a munka irányítása, végsősoron ő a felelős az emberekért, a technológiai rend betartá­sáért. Megbecsülik őket — Elégedettek a dolgozók a fizetésükkel ? — Sok mindent kell mérle­gelnünk a bérek kialakításá­nál. Két művezető kollégám például kevesebbet keres ná­lam, igaz, ők csak egy-két éve vannak itt. Beosztottam, a brigádvezetőnk viszont nyolc éve dolgozik a gyárban és többet keres, mint én. Meg­érdemli. Univerzális ember, mindent megcsinál, amit ké­rünk tőle. A két darusunk körülbelül ugyanennyi pénzt visz haza, mint én — mint­egy 4600 forintot —, a dél­utáni és éjszakai műszakpót­lékkal, a túlórákkal együtt. Ügy érzem, anyagilag is meg­becsülik a munkánkat. Beszélgetésünk tavaly az év utolsó napjaiban hangzott el. Nem csoda, ha Kovács Mihály művezető izgett-mozgott a székén, s gyakran kipillantott az ablakon. — Nézem a naptáramat — mondja —, délelőtt otthon ki­számítottam: már csak né­hány munkanap van decem­berből, és az év végéig a bri­gádunknak még huszonegy lakást kell gyártania. Rajtunk nem múlik a tervteljesítés, csak ne legyen több hasonló üzemzavar. Messziről látom már, hogy működik a rázóasztal. Két asszony simítja a panelt. A dunakeszi házgyár rekonst­rukcióra váró, elöregedett be­rendezéseivel, becsületesen dolgozó munkásgárdájával versenyt fut az idővel. így, nem csoda, hogy 1978-ban is teljesítették a lakásgyártási tervüket. Roxin László Olajmentes mosóvíz A járműforgalmi telepekre is „betört” a környezetvédel­met szolgáló új berendezésé­vel a Tatabányai Szénbányák Vállalat, először a szombathe­lyi, majd a zalaegerszegi, a cinkotai és a győri közlekedé­si vállalatoknál létesített új­rendszerű víztisztítókat. A berendezések alkalmazá­sával régi gondot oldanak meg. A legtöbb hazai gépjár­műtelep mosóüzemeiből ugyanis megfelelő tisztítás nél­kül jut az erősen olajos szennyvíz a városi csatorna- hálózatba, vagy a közeli fo­lyókba. Emiatt jelentős pénz­bírságot fizetnek az autóköz­lekedési vállalatok. A tatabányai szakemberek olyan komplett technológiát dolgoztak ki, amelynek beve­zetésével visszafogják a szennyvízben levő olajat, és leválasztják a szilárd szeny- nyező anyagokat is. Az így megtisztított vizet újra fel­használhatják a személygép­kocsik, autóbuszok mosására. A Tatabányai Szénbányák Vállalat most újabb közleke­dési vállalatoktól kapott meg­rendelést víztisztító berende­zés gyártására. Többek között Lovásziban és Óbudán helyez­nek üzembe berendezéseket a gépkocsimosók szennyvizének tisztítására,' újrahasznosításá­ra. Cigányt okosság a budai járásban Alkotó részvétel A budai járás területén je­lentős a cigánylakosság szá­ma. Az Érden, Pátyon, Zsám- békon, Piliscsabán, Pilisvörös- váron és Törökbálinton élő ci­gányok a járás lakosságának 1,5 százalékát teszik ki. Életük, sorsuk, körülmé­nyeik rendszeres vizsgálata, fejlesztése ma a járás egyik legfontosabb feladata. Az MSZMP budai járási végre­hajtó bizottsága 1975-ben tár­gyalta meg a cigánylakosság helyzetét, s a községek szá­mára kötelezően előírt felada­tok teljesítése döntő változást hozott Budakeszin és Török­bálinton, de a többi község­ben is érezhető volt a fejlő­dés. További előrelépést je­lentett a megyei tanács vb 1977-es intézkedési terve, amelynek nyomán a közsé­gekben létrejöttek a koordi­nációs bizottságok, munkájuk az elmúlt időszakban több eredményt hozott. Legutóbb a megyei tanácstagok budai já­rási csoportja mutatta meg, hogyan alakultak a cigány­lakosság életkörülményei. Ér­tékelték a cigányok lakás- és egészségügyi helyzetét; rész­vételüket az oktatásban és a munkában; közéleti aktivitá­sukat, s végül a tanácstagi csoport állást foglalt a legsür­getőbb további járási tenni­valókról. Felszámolt telepek A budai járásban a legje­lentősebb eredmények a ci­gánylakosság lakáshelyzeté­nek javításában születtek az elmúlt években. Törökbálinton és Pátyon felszámolták a cigánytelepe­ket, s valamennyi községben segítséget nyújtottak a cigány családok lakásgondjainak megoldásához. Néhány adat: Érden 16 család gondján segí­tettek; Pilisvörösvárott hét család kapott lakást; Zsám- békon a nagycsaládos laká­sokból három jutott cigány családnak s jelentős az egyé­ni építkezések támogatása is; Piliscsabán 8 lakás építését kezdték meg. Persze ettől még sokan él­nek elmaradott körülmények között. A legrosszabb a hely­zet Érden, az ófaluban; de Pi­liscsabán és Zsámbékon még ma is egy-egy lakásban több család él. A lakáshelyzet döntően meghatározza a cigánylakos­ság egészségügyi állapotát. Itt is az érdi cigányok jelentik a legfőbb gondot: vándorlásuk, magatartásuk megnehezíti még az időszakos ellenőrzést is. Az elmúlt években a já­rásban növekedett a születé­sek száma a cigány családok­ban. Sürgősen segíteni kell az idős, magukra maradó em­bereken. Szociális otthonok­ban, öregek napközi otthonán ban igyekeznek számukra helyet adni. A család-nővédelmi tanács­adást kevesen veszik igénybe. A tisztaság biztosítása és a fertőző betegségek megelőzé­se mellett a legfontosabb, hogy a védőnők, pedagógusok, tanácsi vezetők felkeltsék az igényt az emberibb életmód iránt Felelősség a gyerekekért A járásban sokat tettek azért, hogy minél több gye­rek kerüljön közülük óvodá­ba, s hogy megakadályozzák az iskolai lemorzsolódást. Idén hat községből 44 ci­gánygyerek jelentkezett óvo­dába, ebből negyvenhármat vettek föl, 304-en tanulnak az általános iskolában, de évről évre jelentős a lemorzsolódás. Az 1977—78-as tanévben Pá­tyon 100, Piliscsabán 50, Zsámbékon 25, Érden 20 szá­zalék volt az osztályismétlésre bukott tanulók aránya. A le­morzsolódás megakadályozá­sára a tanárok rendszeresen foglalkoznak a cigánygyere­kekkel, s a napközi is jó esz­köze ennek a munkának. Az elmúlt években megnö­vekedett azoknak a szülőknek a száma, akik felelősséget éreznek gyermekeik tanulmá­nyaiért. Sokan azonban nem törődnek az iskolakötelezett­séggel. A járásban 12 gyerek nem jár iskolába, s ebből nyolc pilisvörösvári. Jelentős a veszélyeztetett gyerekek száma is, elsősorban Érden, ahol 18-at tartanak számon. Fontos feladat a cigány ta­nulók pályaválasztása: az 1977 —78-ban végzett 16 diák kö­zül 14 tanult tovább. A cigánylakosság foglal­koztatása gyakorlatilag nem jelent problémát a járásban. , Aktivan a közéletben Az állandó munkavállalás­sal arányosan csökken az ál- lampolgári fegyelemsértések száma. Piliscsabán, Zsámbé­kon, Pátyon és Törökbálinton csak elvétve fordul elő mun­kakerülés, s jelentéktelenek a szabálysértések is. A fegyelmet erősíti a ci­gánylakosság részvétele a közéletben. Pátyon és Pilis­csabán cigány tanácstagot vá­lasztottak ; Érden, Pilisvörös- váron és Törökbálinton több cigány tagja is van a koordi­nációs bizottságnak. A közéletben való aktiti közreműködést sürgette a me­gyei tanácstagi csoport, hi­szen életük megváltoztatására irányuló erőfeszítés csupán a cigánylakosság alkotó részvé­tele mellett lehet eredmé­nyes. M. A. f l

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom