Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-07 / 5. szám

1979. JANUAR 7., VASÁRNAP Ilosvai Varga István öröksége Tegnap délután búcsúztatták a művészfcársadalom mély részvéte közepette Ilosvai Varga István festőmű­vészt, a Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes művészét, a Munka Érdemrend arany fokozatának ki­tüntetettjét a szentendrei köztemetőben. A Magyar Kép­ző- és Iparművészek Szövetsége és a városi párt- és ál­lami szervek nevében dr. Németh hajós, az MTA osz­tályvezetője, a művészettörténeti tudományok doktora mondott búcsúbeszédet. ’ Tiszta ember életműve zá­rult le. Még pontosabbak va­gyunk, ha azt mondjuk: tisz­ta ember, egy becsületes festő romláson felülemelkedett mi­nősége kezdi meg alakító munkáját a köztudatban. Ilos- vai Varga István a kivételek közé tartozott. Gáncsot nem vetett, örült minden érték­nek, nemes szavakkal pár­tolta társait, — s járt a maga útján. Kaktuszokat nevelt, lepkéket gyűjtött — ez volt az ő Párizsa. Tőlük tanulta a színek kifejező árnyalatait, a formák végtelen sokaságát Az ő akadémiája; pillangók és birsek, kerekes kút és napra­forgók környezete — mesterei Szentendre utcái a dőlt keríté­sekkel és piros cserepekkel. S miközben szelíd szilárdsággal a maga útját járta, tájékozó­dott a képzőművészet európai horizontján. Mindent ismert, de csak saját forrásait hasz­nálta, így gyarapította kép­írásunkat az Ilosvai-fejezettel. Kunhegyesen született 1895- ben. Jászberényben végezte középiskolai tanulmányait — 1916-tól Rippl-Rónai József magántanítványa lett. A hú­szas években Párizsban járt, miután elvégezte a müncheni akadémia elveit valló budapes­ti Mintarajztanoda stúdiumait. fCereste önmagát. 1926-ban festett kunhegyes! trtcája még Vlaminck szelle­mében készült, sok irány mo­tozott benne. Nagybányai rész­letet festett, aszfaltöntőket raj­zolt, Varga Zoltánról készített szellemes karikatúrát. Végleg 1935-ben telepedett le Szentendrén. A város va­rázslata ébresztette szuverén festővé. A kert, a virágok, a Sikátorok, az emberek. Ekkor kezdte figyelni önarcképét is, hogy a kort és az emberiséget tükröztesse benne, mint nagy elődje, Rembrandt. Ez a so­rozat telített a színek friss, hamvas üdeségével, négy év­tized minden személyes örö­me és zaklatottsága lüktet benne a festői objektivitás szi­gorú mérlegén. Az állandóság és a szüntelen metamorfózis,, a fiatalság energiája, a mél­tósággal viselt öregség, ecset, pipa, mint a karakter egysze­rű szimbólumai. Népmeséi tagolásban, szim­metrikus párhuzamokkal festi szolidáris lelkülettel a három napszámost Derkovits szövet­ségeseként 1935-ben, s három csavargójának sivár magánya is korábrázolás a gyár ide­gen hátterével. A valóság tisz­telete és az együttérzés han­gol művészetében mednyánsz- kys hangulatokat, máskor Dé- si-Huber István intenzitásával örökíti meg a krumpliszedő asszonyokat. A szociális ten­dencia megrázó portréja az 1938-ban készült „Munkanél­küli”; feje mögött a gyárké­mény nem szövetséges, hanem közömbös környezet. Művészetének főútvonala a szentendrei évszakringásban felfedezett emberi, festői öröm, a színek vidám pezsgése, mint­ha Beethoven Nyolcadik szim­fóniájának tiszta derűje tá­madna fel a képek szikrázó- an könnyed felületén. Itt és ekkor válik véglegesen Ilos- vai Varga István a színek költőjévé, így építi művekké Szentendre házaiban, növé­nyeiben, legelésző lovacská­jában a harmónia enciklopé­diáját. Emberséggel, tudással hódította meg festészetének életét, — a képversek tiszta­ságával, hitelével lépett min­dig előre. Tornai József írta Szabó Lő­rinc halálakor: „Elment, aki itthagyta magát”. Ilosvai Var. ga Istvánra érvényes a költői összegezés: eiomlott benne mindaz, ami romlékony, s fennmaradt, ami romolhatat- lan; a humánum szelídségével felépült, pompa: művészete. L. M. KÖZOKTATÁS ES KÖZMŰVELŐDÉS Együtt a közös célért A SZAZHALOMBATTAI PÉLDA Á folyamatos művelődés feltételeinek biztosítása érdekében megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a közoktatási és közművelődési intézmények között a tar­tós és rendszeres, pedagógiai célokat is szolgáló együtt­működés kialakítására. Fenti idézet az MSZMP Köz­ponti Bizottságának közmű­velődési határozatából való. Kelte: 1974. márciusa. Rövi­desen ötéves tehát. Az ered­ménye? Tagadhatatlan, hogy voltak kezdeményezések. Ám ezekből kevés bizonyult tar­tósnak és rendszeresnek. A kevés közé tartozik a száz­halombattai példa. Itt tavaly szeptemberében együttműkö­dési megállapodást kötött a város három tanácsi és két üzemi óvodája, két általános iskolája és két művelődési háza. Mitták Ferenc, Százha­lombatta népművelési fel­ügyelőiéként bábáskodott a megállapodásnál. Igényfelkeltés — Hosszú, nehéz szervező munkát végzett a városi ta­nács művelődésügyi osztálya, míg idáig eljutottunk. Le kel­lett győznünk bizonyos előíté­leteket. Sok pedagógus, ha a művelődési házról hallott, hú­zódozni kezdett, már megint pénzt kell gyűjteni moziláto­gatásra, és hasonlók. A nép­művelők pedig a gyerekek ok­tatását, nevelését kizárólag a tanítók, tanárok ügyének gon­dolták Meg kellett győznünk mindkét tábort arról, hogy alapvető céljuk közös: szerve­zett kapcsolatuk segít elindí­tani egy nagyszerű folyama­tot. Azt, hogy a gyermekek­nek természetes szükségletévé váljék a kulturálódás, műve­lődés. Ha valaki már óvodás korában kapcsolatban kerül a művelődési intézményekkel, könyvtárakkal, az később, az általános iskola után, akár dolgozni kezd, akár tovább tanul — nem idegenként fog mozogni ezeken a helyeken. A közoktatási és közművelő­dési szakemberek megértet­ték, hogy ezért az egységes célért egységes, folyamatos, nem kampányszerű rendszert kell kialakítani. — Milyen feladatokat vál­laltak a szerződők? — A művelődési házak a maguk sajátos eszközeivel se­gítik az óvodai, iskolai okta­tást, sokoldalú támogatást ad­nak a tanulók művelődési igé­nyeinek kielégítéséhez és a pedagógusok kulturális ellá­tásához is. Az óvodák, iskolák tanulóikat folyamatos műve­lődésre, önképzésre nevelve lehetővé teszik a gyerekek bekapcsolódását a közműve­lődési intézmények program­jaiba. Hangsúlyozni kell, hogy mindezt a közoktatás és köz- művelődés szervei egymással pontosan egyeztetve, az igé­nyeket és a lehetőségeket összhangba hozva teszik. A programokat minden tanév elején egyeztetik, ütemtervet készítenek. A folyamatos kap­csolattartás érdekében az óvo­dák és az iskolák közművelő­dési felelőst neveznek ki. Tanév végén pedig közösen értékelik a végzett munkát Programok — Nagyon egyszerűsítve, ezeket foglalja magában a megállapodás. Ez a keret. Mi­vel töltik ki, milyen progra­mokról, eredményekről, ter­vekről tudunk most számot adni? — A szerződés mintegy 3000 gyereket és sok pedagógust érint. Igyekeztünk olyan programot összeállítani, amely valamennyi korosztálynak, valamennyi érdeklődési kör­nek megfelel. Ezt természete­sen nem lehet az egyik nap­ról a másikra megvalósítani. A közművelődési felelősök, akiket aktivisták segítenek, a művelődési házak vezetőivel koordinálták a feladatokat, szervezik, levezetik a progra­mokat. — Megkezdődött az ovimo­zi, havonta a kicsiknek hely­be viszi a városi filmszínház a gyerekfilmeket A művelő­JIAGÜNK DOLGÁRÓL Otthon lenni a népben1 VERES PÉTER ÍRASAI A SZOCIALISTA MŰVELTSÉGRŐL MA IS ELŐTTEM VAN: jó másfél évtizede, hogy fehér ingben, szürke öl­tönyben, kisuvickolt csizmában (amúgy parasztosan — emlegette volt) Veres Péter megjelent az Egyetemi Színpadon, s az akkor divatossá váló népművelés ürügyén kifejtette véleményét a szocia­lista műveltségről. Nekünk címezve — akkori egyetemistáknak, főiskolásoknak — a lényeget, elmondta, hogy „lélekbe markoló, megindító, értelembe hasító, látásra-látomásra vezető, gondolkodás­ra kényszerítő, lelki-szellemi, sőt ideg­zetbeli élmények, tehát igazi irodalmi, művészeti hatások nélkül a felszedett iskolai vagy brosúraismeret csak »lec­ke« marad még a legjobb esetekben is”. Akárcsak korábban, akkor is sza- pulta a konzervkultúra vadhajtásait. Legalábbis azokat a jelenségszintű megnyilvánulásokat, amelyeknek a ki­agyalói körültekintés nélkül próbálták uniformisba öltöztetni azt a kultúrát, amelynek helytől, időtől, adottságtól függően mindig megvolt, megvan és meg is lesz az önálló léte, ha megfele­lően képzett és hozzáértő szakemberek, a „népből jött ifjú akarók” viselik a gondját. Olvasva társadalompolitikai, de leg­inkább művelődéssel, műveltséggel fog­lalkozó írásainak újabb válogatását, a sorok között fülelve, a gondolatok mö­gött tallózva egyre inkább az az érzé­sünk támadhat, hogy Veres Péter nem­csak életében volt mindig naprakész, aktuális, hanem 1979-ben is, halála után immár több évvel. Nem mintha témái között nem akadna „lerágott csont”, azaz azóta agyonvitatott felvetés. De legyen bármennyire is elcsépelt egy gondolat, ha az a bizonyos „verespéte- ri” magatartás — miszerint az ő véle­ménye soha nem autentikus, de írósága jogán mégis jogos — átsüt a mondan­dón: önéletírásából idézve: ezekben az írásokban összekeveredik az irodalom a tudománnyal és a politikával, és bi­zony néha a tudós üti az írót, mázkor az író a tudóst, de a politikus aztán leg­többször mind a kettőt. Jól belegondol­va végül is mindegy, hogy melyik Ve­res Pétert részesítjük előnyben: az írót, a tudós polihisztort vagy az egykor ak­tív politikust. Az ő egyéniségében aligha lehet szálakra bontani megnyilvánulá­sainak sokrétűségét. KIINDULÓPONTJA, kérdésfelvetése ugyanis mindig egy nézőpontból, illetve alapállásból fogant: ki harcoljon, ki tud harcolni a szocializmusért a mindenna­pok próbára tevő gondjai között? S ahogy a kérdés direkt, mert ő így érezte fontosnak és őszintének, a felelet sem lehet konkrétabb: „Egy otthon ülő, okos és művelt dolgozó ember, aki min­dig az emberek között van, többet ér a helyi népművelésben, mint száz átfutó előadás. Az az értelmiségi tanító, tanár, könyvtáros vagy akármi, aki otthon van a népben, és bizalmat tud kelteni maga iránt, lassan bizalmat ébreszthet az ügy iránt is. Aki meg azt is tudja, hogy né­hány igaz könyv, gondolkozásfejlesztő és életeligazító írás többet ér az új em­ber vagy általában az igazi ember for­málásában, mint száz rossz film, és akárhány száz esztrádelőadás, már egye­nesben van. Nem tévesztheti össze az emocionális szórakozást az érzelem, a lélek és a szellem dolgaival”. S írhat verselésről meg szavalásról, tánctanításról és zeneszeretetről, lakás­eszményről és életeszményről, nép­nyelvről és tájnyelvről, a parasztház­ról és a továbbtanulásról, a kispolgári- ságról, az elit értelmiségről és az „egy­szerű emberről”: dolgozatai nemcsak a címben meghatározott témáról szólnak. Ahogy a Kossuth Könyvkiadónál megjelent válogatott előszavában a szerkesztő Kristó Nagy István megjegy­zi: Ezek a tanulmányok, cikkek, hozzá­szólások, reflexiók egészükben máig érdekes, értékes, sőt érvényes hozzá­szólások nemcsak általában a művelő­dés, hanem az új erkölcs, a munka, a nemzedéki kérdés, a nevelés, az iroda­lom, művészet, elkötelezettség, haza- fiság stb. problémaköréhez. Mindegyik azt az életmódot, életszemléletet tük­rözi, amelyben a népi bölcsesség mel­lett egyaránt megnyilvánul az elkötele­zett együttgondolkozás és együtt lépés. Mert ugyan ki fogalmazná meg szemlé­letesebben rajta kívül: „Igazi közössé­gek nem formálódhatnak ki funkcioná­lis demokrácia nélkül. Egy sereg együtt dolgozó ember még nem okvetlen dol­gozó közösség. Azzá csak a szellem, a lélek, a gondolkodás és az ízlés, együtt­véve az erkölcsi kohézió teszi”. S egy­ben másutt folytatja is: „A szocializ­musban nem elég, hogy az állampolgá­rok engedelmes és beletörődő emberek legyenek, ide invenciózus dolgozók is kellenek. Mindenhova, minden pontra, minden mynkahelyre! Igenis: a jó mun­kához is kéll a „hősi”, vagy legalább a virtusos életérzés, kell a becsület-disz­ciplína!” MI EZ, HA NEM MEGLÁTÁSA ma! vitáinknak, mai gondjainknak? Pedig a világ, legalábbis a mi világunk nem változott annyit az elmúlt tíz-tizenöt évben, hogy ezt előre így elmondhatta volna Veres Péter. Csakhogy szokása­ink módosultak, mozdulataink lettek kényelmesebbek. S talán a munkáról sem abban az értelemben gondolko­dunk ma, ahogy ezt éz az Illyés Gyula által „lángelmének” nevezett egykori vasúti pályamunkás tette. Alighanem nem értékrendjeink átrétegeződéséről van itt szó, hanem mindinkább arról, hogy Veres Pétert is olvasva minél ha­marabb felfedezzük régebbi énünket, azaz a munkának és a munkásnak leg­alább annyi becsülete és rangja legyen, amit az alkotó ember két kezével, eszé­vel megérdemel. Veres Péter kötete eb­ben a rátalálásban segít. Segít meg­győzni abban, hogy bármilyen témáról is beszélünk: termelésről, kultúráról, erkölcsről vagy hazafiságról, gondola­taink csakis egy körben mozogjanak. Veres Péter verssorait idézve: abban, hogy „ide kell hoznunk a nagyvilágot, / ide kell hoznunk mindent, ami szép, ami jó, / ami nemes és amit érdemes”. Molnár Zsolt dési házak' meseelőadást, báb­színházát, zenés gyerekműso­rokat szerveznek, kéthavonta ez is eljut minden óvodába. A DKV színháztermében, ugyan­csak minden második hónap­ban, összegyűlik valamennyi óvodás, fellépett Télapó­műsorral a Barátság Művelő­dési Ház Villon irodalmi szín­pada, járt itt az Állami Báb­színház, várjuk Levente Pé­tert. Az óvónők munkájának megkönnyítésére, szakmai tu­dásuk növelésére a Barátság Művelődési Ház különböző is­meretterjesztő sorozatokat szervezett. A négyrészes kép­zőművészeti programban a kisgyerekek vizuális érdeklő­désének felkeltése is téma volt. Forrai Katalin az ének-, zeneoktatás óvodai lehetősé­geiről beszélt Várunk egy színházi rendezőt, aki négy alkalommal gyermekműsorok összeállításáról, az irodalmi anyag kiválogatásáról, a gye­rekek okos szerepeltetéséről beszél majd. — Az iskolák oktató, neve­lő munkáját egyebek között irodalmi műsorok szervezésé­vel segítik a művelődési há­zak. Ily módon Babits, Tóth Árpád, Móricz, József Attila alkotásaival ismerkednek a tanulók. A megyei TIT-szer- vezet számos természettudo­mányos előadássorozatot tart, a gyerekek igényei alapján, a művelődési házakban. Sokszor vetítünk játékfilmeket, főleg a kötelező olvasmányok fel­dolgozásait, de a művelődési házak beszerzik és az iskolák­ban levetítik a szaktárgyak­hoz szükséges oktató és is­meretterjesztő filmeket is. Sok á gyermekműsor, az Or­szágos Filharmónia 4 részes ifjúsági hangversenysorozatá­ra 500 bérletet adtunk el, azért nem többet, mert a DKV művelődési ház színház- termébe csak ennyi gyerek fér el .Több író—olvasó talál­kozót is szerveztünk. Mérleg ~ Gazdag, változatos, érde­kes dolgokat sorolt fel. Le­het-e már, alig néhány hónap után, valamiféle mérleget ké­szíteni? — Legfőbb az, hogy egyál­talán megkezdődött a közös munka. Szervezetten és folya­matosan. Eredményéit ké­sőbb látjuk majd. Például ak­kor, ha majd felépül az új, nagy, korszerű művelődési központunk. Abba már kultu­rális igénnyel teli, az intéz­mény lehetőségeit, feladatait ismerő fiatal törzsközönség fog járni. Azok, akikért az együttműködési megállapodás készült. A. Gy. TV-FIGYELŐ CserCS Tibor. A tv sajnála­tosan megcsappant interjúso­rozatában Cseres Tibor, a Hí. deg napok és még annyi más, méltán sikeres mű szerzője szólt életéről, munkásságának meghatározó élményeiről csü­törtökön késő este. Szólt, be­szélt, tűnődött, s dehogyis nyi­latkozott, mert — tapasztal­hattuk — mi sem áll tőle tá­volabb, mint a sikeres szerző pózában tetszelegni. Pedig igazán megtehetné, hogy fölülről lefelé szóljon, mert a mostanság publikáld írók közül igazán kevés van, aki úgy, s annyit fogott át kö. zeilmúltunk történelméről, mint ő. Dehát Cseres Tibor — hadd örvendjünk ennek — azok közé a toliforgatók közé tartozik, aki nem kényszerül a témák után futni, hanem be­várja, átéli, s hosszan-hosszans dolgozza föl azokat. Mint a legsikeresebb regé; nyéről, a Hideg napokról szól­va elmondotta, ezt az írását ic igen sokáig hordozgatta, s bi­zony tetemes időbe tellett amíg irodalmi művé nőtt az a katonaládája alján rejtegetett két és fél gépelt oldalas váz­lat. Amit Bodnár György irodai lomtörténész kérdéseire vála­szolva elmondott, az mind azt példázta: csak a népe sorsá­val azonosuló, annak históriá­ját a maga teljességében fölfo­gó — a kívánatos változtatás sokat nemcsak megérző, de hirdető — író válhat igazán si­keressé, vagyis olyan valaki­vé, akinek a szavára tényleg figyelnek. Noha a Cseres megírta időknek még számos tanúja él, azért olvasótáborának már jó néhány olyan fiatal is tagja, aki a megörökített esz­tendőkben még dehogyis léte­zett. Így aztán többé is, más; sá is lényegültek a tudakoló­zások, s a válaszok: a törté-: nelemre nyílt alkalmunk rá­pillantani. Ti és Mi. Akárki mit mond,' ez a Ti és Mi egy ritka jó játék! Viccelődés, bohóckodás, ügyeskedő ügyetlenkedés egy­szerre, s mint ilyen, mind a kamerák előtt tüsténtkedők- nek, mind pedig a képernyők; re figyelőknek egyaránt re­mek szórakozásul szolgál. A lelkes előfizető — aki im; már tényleg egy szó_ és tett- béli tréfatömeget élvezhet vé­gig, s nem a két nem ölre me­nésén bosszankodhat — még annak megsejdítését is magára vállalja, hogy ezt a Ti és Mi-t maguk a kiötlők és lebonyolí­tók élvezik a legjobban. Va­lahogy így kell lennie, mert másként hogyan iá sűrűsödne ennyi természetes jókedv egy-egy jelentkezésben. Igen, ezt az országos csetepa­tét igazán vidám anyák éá apák jegyzik, akik — látha­tóan — egymást múlják felül a képtelennél képtelenebb tip­pek összehordásakor. Egyszóval nagyon szeretni; valók ezek a sportcsarnoki öszs szekapcsolások! Akácz László Nyelvtanulás az óvodában( A budaörsi I. sz napköziotthonos óvodában 1968 óta ta­nítanak német nyelvet. Élőbeszéden kívül könyvekkel és le­mezekkel segítik a nyelv jobb elsajátítását. Ezt az oktatási formát az óvoda nevelőtestületében dolgozó, német nyelvet beszélő óvónők alakították ki I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom