Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-31 / 25. szám
/ 1979. JANUAR 31., SZERDA %Mrí(W Tudományos ülésszak Gödöllőn Az agrárt elsőoktatás fejlesztésén - dolgozó kutatók telmérték a gyakorlati képzés negyvenesztendós hazai és nemzetközi tapasztalatait. A rendkívül gazdag ismeret- anyag alapján most ajánlásokat dolgoznak ki az egyes intézményekben folyó gyakorlati képzés fejlesztésére, illetve egész rendszerére. Munkájuk része annak a 39 témából álló kutatási feladatinak, amely a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium j 1981—90. évek közötti I komplex szakoktatás-fej. j. lesztési döntéseit hivatott megalapozni. A jelentős fejlesztési program megvalósításában résztvevő mintegy 140 kutató kétnapos tudományos ülésszakon — hétfőn és kedden — a gödöllői Agrártudományi Egyetemen vitatta meg a szakoktatás-fejlesztés múlt évi eredményeiről szóló beszámolókat, s a soron következő feladatokat. A most másodízben rendezett tanácskozáson a szakemberek hangoztatták, hogy mezőgazdasági nagyüzemeink jó bemutató bázisai a korszerű vezetési, irányítási, gazdálkodási ismeretek, technológiák oktatásának. Velük a sokirányú munka- kapcsolat kialakítása nélkülözhetetlen. A tudományos ülésszak, résztvevői egyetértéssel állapították meg, hogy az elmúlt három évbén a korábbinál nagyobb lendület tapasztalható az agrárfelsőoktatás tartalmi és módszertani fejlesztésében. Az egyes intézményekben széles körű vitafórumok alakultak ki, s a figyelem mindinkább a differenciált szakemberképzésre irányul. Az orvosi magatartás az etika „Az elmúlt években számos intézkedés született az etikai helyzet javítására, az eredményekkel azonban nem vagyunk elégedettek” — hangsúlyozta Zsögön Éva államtitkár kedden, á Semmelweis Orvostudományi Egyetem Nagyvárad téri elméleti épületében megtartott országos tanácskozáson. Az Egészségügyi Minisztérium etikai akcióprogramjának végrehajtását elemző és a további feladatokat meghatározó eszmecsere részvevői elé terjesztett , beszámolóban a többi között arról is szó esett, hogy az utóbbi három évben megalakultak az intézmények etikai tanácsai. Rendeletek, állásfoglalások születtek az intézeten belüli illegális magángyakorlat megsziünteitésére, szabályozták a szakambulanciák feladatát, a betegbeutalás és a felvétel rendjét. Az ellátás színvonalának emelkedése mellett ez is hozzájárult azoknak a feszültségeknek az oldásához, amelyek etikai torzulások forrásai lehetnek. Az államtitkár az orvosi titoktartás jelentőségéről és a magángyakorlattal összefüggő gondokról is szólt. Á szocialista egészségügy elveitől és szervezetétől idegen a magángyakorlat, néhány területen azonban még hiányt pótol. Azt azonban semmiképpen sem szabad megengedni, hogy ellentétes legyen a törvényes előírásokkal, hogy az orvos a betegét magántevékenység keretében lássa el akkor is, amikor az az állami egészségügyi szolgálatban egyébként is feladata lenne. A hálapénz megszüntetéséért is további erőfeszítéseket kell tenni. Az integrált egészségügyi ellátásban utólag adott, hálapénz is elítélendő, hiszen a beteg akaratlanul is arra számít, amikor átnyújtja a borítékot, hogy legközelebb majd jobban látják el. Az anyagiasság s az arra utaló magatartás különben is ösz- szeférhetetlen az orvosi hivatással. Ezt az eddigieknél jobban kell hangsúlyozni a leendő szakemberek képzésekor is. Az egyetemi felvételeknél pedig olyan követelményrendszert kell kialakítani, amely az előzetes felkészültség mérése mellett a fiatalok hivatástudatáról és emberi értékeiről is képet ad. A vitában a felszólalók hangsúlyozták: hiba lenne az etikát csupán a hálapénz témakörére leszűkíteni. Alapvető követelmény a korszerű, magas színvonalú szakmai tudás. Nem kevésbé az olyan orvos—beteg kapcsolat, amelyben az őszinte érdeklődés, az emberi szó is a gyógyítás fontos eszköze. Ugyanakkor az is kétségtelen, hogy beteget még soha nem marasztaltak el azért, mert borítékkal próbált előnyöket szerezni. A közvélemény ma sem érzi természetesnek az egészségügyi törvénynek azt a sarkalatos tételét, hogy az orvos az állami egészségügyi ellátás keretében köteles az állampolgárt egész1 ségi állapotának megfelelően, lelkiismeretesen, a rendelkezésre álló legKorszerűbb módon ellátni — minden ellenszolgáltatás nélkül. Az orvosetikát viszont nem lehet és nem szabad önmagában, a társadalmi környezettől elvonatkoztatni, bár kétségtelen, hogy az orvos borravalója — a hálapénze — más megítélés alá esik, mint a pincéré, vagy a taxisofőré. A vitában többen rámutattak arra, hogy az etikai helyzet javításának számos lehetősége — a kinevezés, a minősítés, a számonkérés, a felmentés — a vezetők kezében van, ezekkel tudatosabban kellene élniük. Ügyancsak mindenütt jobban támaszkodhatnának az etikai tanácsokra. Létrehozásuk ugyanis éppen ez volt a célja; a vezetés' segítése, az etikai problémák feltárása, megelőzése. Marjai József Moszkvában A Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködés Kormányközi Bizottság ülésszakára kedden Moszkvába érkezett a Marjai József miniszterelnök-helyettes, a bizottság magyar tagozatának elnöke vezette küldöttség. Marjai Józsefet és a delegáció tagjait a repülőtéren Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, a bizottság szovjet tagozatának elnöke köszöntötte. Marjai Józsefet kedden délután fogadta Nyikolaj Bajba- kov, a Szovjetunió Miniszter- tanácsának elnökhelyettese, az állami tervibizotijság elnöke. Majd a magyar kormány elnökhelyettesét Zija Nurijev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese is fogadta. A két látogatáson jelen volt dr. Szűrös Mátyás nagykövet is. Dr. Szűrös Mátyás, a Magyar Népköztársaság moszkvai nagykövete kedden fogadást adott Marjai József miniszterelnök-helyettes tiszteletére. A rendkívül szívélyes, baráti légkörű fogadáson ott volt Konsztantyin Katusev, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, valamint az SZKP KB, a szovjet kormány és a külügyminisztérium több felelős beosztású munkatársa. Egy kalap pénz (2) Alkalmasak és alkalmatlanok Valamit valamiért, ott maradt abba tétova bóklászásunk a pénzszerzés és -költés simának aligha nevezhető terepén. Ahogy eddig, most is elsőként kérdések fogalmazódnak meg bennünk, hiszen jogos a kétkedés, mennyire vetíthető ki az általánosítás vásznára az, ami egyedi, esetleges? Hazánkban a legalacsonyabb és a legmagasabb átlagjövedelem kategóriák közötti különbség háromszoros. Itt bizony nincs szó nagy pénzekről. Az öreg hosszú víkendje A kiváló szakmunkás megkereshet annyit, mint a főmérnöke, s van a megyében olyan vállalat, ahol a kutató- mérnök jövedelme jóval fölötte áll az igazgatójáénak. Erre azonban ritkán mondják, hogy egy kalap pénzt visz haza. S különben is: csak haza lehet vinni azt a kalap pénzt? A közösségnek nem lehet megkeresni? S ha igen, akkor, aki megkereste, menynyit kap a kalapból? A gyárigazgató külföldi üzleti útra ment. Kommentár: állampénzen könnyű utazni. Jól felkészült, partnereinek minden kérdésére kimerítő választ adhatott. Napi tizepkét-tizen- négy órákat dolgozott. KomMérleg a DÍVSZ munkájáról Február 1—4 között Dort- mundban ülésezik a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség végrehajtó bizottsága, hogy mérleget készítsen a világ haladó ifjúsági mozgalmait tömörítő legnagyobb világszervezet múlt évi munkájáról, s elfogadja az idei esztendő akcióprogramját — jelentette be Ernesto Ottone Fernandez, a DÍVSZ chilei elnöke. Kedden az ifjúsági világszövetség székházában sajtókonferencián adott tájékoztatást az 1978-as év mérlegéről s az elkövetkező feladatokról. Kiemelte: a DÍVSZ idén továbbra is a békét és a leszerelést, az antiimperialista szolidaritást, valamint az ifjúság jogaiért folytatott küzdelmet tekinti legfőbb feladatának. Fontos törekvés, hogy a nemzetközi haladó ifjúsági mozgalomban kibontakozott együttműködés Európán kívül terjedjen ki más földrészekre is. Vagy húsz éve a leghatározottabban kimondták, hogy megszűnt az építőipar idény- jellege. A korabeli technológia szintjén így aztán mínusz tíz fokban is markolászhattuk a jeges táblákat, falaztunk, betonoztunk. Azt hittük, hamar tönkre mennek az ily módon emelt épületek. Ezt bizonyította, hogy időnként tavasszal leszakadt egy-egy lépcső, megrepedeztek a falak. Erre a feltételezésre azonban rácáfolt az elmúlt két évtized. Azóta pedig nagyot változott az építőipar technológiája. Zsaluzaton iílt a hó Vácott a Széchenyi utcán a kész betonalapokból vasszerelékek nyúlnak ki. Az állványokat, zsaluzatokat befedte ott- jártunkkor még a hó. Itt csak a szabadban tudták volna folytatni a munkát, így az embereket máshová irányították. Az Árpád úton toronydaruk karcsú teste fúródik a párás szürkeségbe. A kezelőfülkék üresek, a darusok más dolog híján az öltözőbe mentek. Messziről nézve elhagyottnak látszik az építkezés, de harsog a szalagfűrész, koppan a szekerce. Ácsok készítik a zsaluzatot a betonozáshoz, csákányt emelgető emberek birkóznak a sóderhalommal. A Cementipari Országos Vállalat irodaházát 1980-ra kell felépíteni. Varga András művezető szerint jó ütemben halad a munka. Ha az idő engedi, rövidesen kezdik a betonozást. Ha nem, akkor a felvonulási épület helyiségeiben nekilátnak a homlokzati panelek előregyártásá- hoz. A felvonulási épület kéményével bajlódik valaki, bizonyára a huzattal van baj. A 1 vízvezetéket szalmafonattal tekerték körül a fagy ellen. Tipikus téli kép az építkezéseken. Vác deákvári- lakótelepén Peva rendszerű technológiával építik a szövetkezeti lakásokat a Pest megyei Tanácsi Építőipari Vállalat dolgozói. Festők, mázo!ók A festők is új technológiát alkalmaznak. Meszelés helyett preplasta és fiiisin anyagokkal glettelik a mennyezetet, fröcskölik a betonelemeket. Ezekkel az anyagokkal plusz öt fok alatt már nem lehet dolgozni, ezért az időtől függően osztják be a munkát. Azért így sem az igazi. A nyári 4—4500 forint helyett most havi háromezerháromszáz forint körül alakul a keresetük. Készületlenül érte az építőipart ez a hosszú tél. Az elmúlt években a váci üzemekben szereztek számukra télen festőmunkát. Ezzel a vállalat is jól járt, meg a szakemberek is. Füstölő hő'égfúvó Ezen az építkezésen sem kell már falazni, vakolni, habarcsot keverni. A lakások vizesblokkjait készen szállítják a helyszínre, daruval emelik be a helyükre. Üveg, gipsz és perlit keverékéből készült elemek a válaszfalak. A kőművesek dolga ezek beállítása, ékelése, függőzése, simára glettelése. A munkahelyeiken viszont hideg van, huzatosak a helyiségek. A munkák közelében felszerelt hőlégfúvó, inkább füstöt ereget, mint meleget. Két ipari tanulót az idei tél tett először próbára. Azért bizonygatják, nem bánták meg a választást. — Nem fázik? —.kérdezem KöscH István brigád vezetőt, aki overallban, vattakabát nélkül jár-kel az épületben. — Munka közben az ember nem érzi a hideget. Különben is megszoktam — mondja. Tizenhárom éve kőműves. A brigádvezetői posztot az apjától örökölte, aki most az ipari tanulókat oktatja. A család négy tagja dolgozik a vállalatnál. ötödik a felesége, akinek nincs gondja a télre, gépírónő a központban. — A tél és a hideg vele jár a szakmával — mondja Kosdi István. Ha ezért, vagy másért nem szeretném a szakmámat, más munkát keresnék. De tudja, jó érzés, hogy a város majd minden pontján tudok olyan házakat mutatni, amelyeken ott a kezem nyoma. Lobognak a tüzek Az épületgépészek mínusz tizenkét fokos hidegben szerelték a vizesblokkok csőve- zetékeit, de azért senki sem panaszkodott. Kosa József művezető, aki időközben csatlakozott hozzánk, megjegyzi: — Feltűnően kevesen vannak ilyenkor betegállományban. — Melegedő, tétlenkedő emberek az építkezéseken? Igaz, ha kint a szabadban dolgoznak, tüzet is gyújtanak, mert időnként azért fel kell melegedni. De néhány ilyen kép láttán nem szabad általánosítani. — Mindenki tudja, mit vállalt — mondják az épületgépészek, aki akar, máshol is kap állást. A többség nem megy el. Az emberek most éppúgy helytállnak, mint nyáron, dolgoznak becsülettel. K. T. I. mentár: jól érezheti magát a hosszú vikenden az öreg, Tárgyalásai eredményeként — természetesen: a fölkínált termékek minősége, ára, stb. következményeként — olyan piacon kötött egymillió dolláros üzletet, ahová azelőtt cége — s az érintett külkereskedelmi vállalat — ötven-hatvan- ezer dollár értékű árut szállított. Holt fáradtan érkezett haza, s telefonált a gyárba: következő nap nem megy be. Kommentár: a góré annyira elbágyadt a pihenésben, hogy nem jön még be. Bejött, azután összehívta közvetlen munkatársait, részletesen ismertette a megkötött üzletet. Híre ment, kommentár: no, ezért nagy kalap pénzt fölmarkol az öreg. A gyárigazgató valóban kapott valamit a .sikeres üzleti útért. Behívta a felügyeletet gyakorló miniszterhelyettes, s egy kávé mellett elbeszélgettek, majd a felettes megköszönte az addig mostohának tartott piacon elért frontáttörést. Megköszönte; egy kézfogással. Kommentár: legyen, aki elhiszi. Mindez visszajutott a gyárigazgató fülébe. Igaz, régóta gazdasági vezető, mégis, érzékenységét nem vesztette el. Nem mehetett oda mindenkihez, nem szedhetett elő papírokat, nem hívhatta oda a miniszter- helyettest. Egyszerűbb utat — de korántsem megoldást — választott: nem megy többet külföldre. Szakmai tudása, tapasztalata, egyénisége, mindmind alkalmassá teszik arra, hogy a meglehetősen pedáns külföldi partnerekkel egyenrangú tárgyalófél legyen. Mégis, ő nem megy. A következő esztendei megrendeléseket már mások — a gyárból s a külkereskedelmi vállalattól egy-egy fő, — készítették elő. A külkereskedő négy másik cikkel foglalkozik; tehát egyebek között ezzel is. A gyárból utazó fiatalembert pedig figyelmeztetnie kellett a külkereskedelmi kirendeltség vezetőjének: lehet, hogy szokatlan, de ott, abban az országban az üzleti tárgyalásokra menők nem farmert viselnek... Akkor derült ki: a fiatalember nem vitt magával öltönyt. Valahogy így zajlott le azután az egész tárgyalás. A végeredmény — persze nem a farmeröltöny, hanem a belső hányavetiség miatt: az előző esztendei szállításoknak csak a harmadát érte el a megrendelés. delemnek a kétszeresét adják. A cég első vezetőjét akkor nevezték ki, amikor a cég helyén még kukoricatáblák voltak. A második esetben már belülről történt az előre- léptetés. A harmadikban szintén. Annak ellenére, hogy különböző beosztásokba nagyon sok vezetőt vittek el, a vállalati kulcsposztokon állók kilencven százaléka olyan, aki itt jutott feljebb, itt vált alkalmassá arra, hogy társai s a maga fáradozása következményeként napról napra egy-egy kalap pénzt fizessen be a népgazdaságnak. Igaz, ma is szívesen a látogató elé teszik azt a káderfejlesztési tervet, amelyben — jelenlegi —' fizikai munkások, szerény beosztású előadók, művezetők neve szerepel. A holnap osztály- és főosztályvezetői, főmérnökei, termelőegység-irányítói, s meglehet, igazgatói. Azaz: ha szabad a frivol kifejezésnél, a pénzcsinálásriál maradni, akkor kimondhatjuk, erre, erre is tanítani kell az embereket, mert szakma ez, nem akármilyen! Szakma ez! Legnagyobb a megyei vállalatok között, ami a termelési értéket illeti, s ennek megfelelően nyereségét szívesen elfogadná egy közepes üzem, évi teljes teljesítményének. Mert az előzőekben sem említettünk nevet, most sem tesszük, csak annyit még: a szóban forgó cég korábbi vezetője azóta miniszter lett. Minden zavar, átmeneti visz- szaesés nélkül lépett helyére utódja, aki folytatta, gyarapította az előd munkáját; a pénzcsinálást. Mert ezt itt kutya kötelességnek tartják, hiszen milliárdokat fektetett be a népgazdaság, akkor ezeknek a milliárdoknak kamatozniuk kell. Pénzt kell tehát csinálni, nyereséget, tiszta jövedelmet. Ami nem egyszerű. Mert közben az üzem tovább épül, új egységeit szerelik, azokat át kell venni, de ugyanúgy törődni a már működő egységekkel. S nem egyszerű a dolog azért sem, mert közben sorra-rendre vitték, viszik el a nagy képzettségű vezetőket, kit a Nagyalföldre, az ottani olaj- és földgázbányászat egyik irányítójának, kit a minisztériumba. S egy idő után az igazgatóra is sor került, a szaktröszt vezérigazgató-helyettese lett. Utódja minden zavar, átmeneti visszaesés nélkül lépett a helyére, folytatta, gyarapította két elődje munkáját; a pénzcsinálást. S teszi ezt olyan sikerrel, de természetesen nem egyedül, hanem a kollektíva áldozatos munkáját jól irányítva, hogy a felügyeleti vizsgálat szerint az itt befektetett forintok a nép- gazdasági átlagos tiszta jöveNem beszélt önmagáért Fölötte áll a negyvenhárom milliárd forintnak a megye iparában az állóeszközök bruttó értéke. Kézenfekvő: az eszközöknek ezt a hatalmas tömegét a társadalom vásárolta meg a saját pénzéből, s bocsátotta egy-egy termelői kollektíva rendelkezésére. Igen- ám, de nem mindenütt lehet azonos az eszközök kamata — most az okok részletezésétől tekintsünk el — különböző jellegzetességek miatt, s így a megyében a száz forint értékű lekötött eszközre jutó vállalati nyereség hét és negyvenhat forint között van, az átlag tíz forint. Azaz: nagyon is különböző kalapokkal megy a társadalom azért a pénzért, amit korábbi kiadásai fejében beszed. Igenám: ugyanakkor korántsem ritka eset, hogy ahol a társadalom picinyke kalappal szerényen áll a sorban, ott a helyiek jókora kalappal merik ki a bankótömegből a maguk részét...! Mert nem következetes az elszámoltatás, azért történhet ez. A társadalom nevében megejtett mérlegelés ma még alig veszi figyelembe a hatékonysági teljesítményt, annál inkább az ágazati hovatartozást, a vállalat kategóriabesorolását, a vezetők címét, beosztását, s csak végül-végül azt, mit mennyiért tesznek le a közös asztalra. A gépipari vállalat új igazgatót kapott. Elődjét — nehezen található — érdemei elismerése mellett fölmentették. Az új igazgató, tehetséges munkatársai segítségével két esztendő alatt úgy számolta fel a veszteséget, hogy százmilliós nyereséget fizethettek be az államkasszába. Személyes jövedelme ugyanakkor elődje javadalmazásának alig hetven százalékát érte el. Miért? Ö nem keresett választ rá, úgy gondolta, a teljesítmény önmagáért beszélt. Lehet, hogy beszélt, de nem figyelt oda senki, nem hallotta meg. Az állam a maga kalapjával elvitte azt, ami neki jár, ám a szent tehén, a bázisszemlélet jegyében a harmadik esztendőben már azt kérte számon — buzgó, de nehézfejű tisztviselői közbejöttével — a cégtől, miért rekedt' meg a dinamikus fejlődés? Hiszen az előző két évben ... Az igazgató magyarázkodik, hogy a veszteség fölszámolásához r^nd kellett, szervezettség, azaz meglevő tartalékok hasznosítása. A további lépésekhez azonban beruházási hitel kellene a saját fejlesztési alapjuk mellé, amit éppen azok a tisztviselők töröltettek, akik a dinamizmust firtatják. Az már csak fura fintora a sorsnak, hogy a szóban forgó, szakági tisztviselőknek a főnöke szintén gyárigazgató volt. ' Annak a gyárnak volt az igazgatója, amelyről szó van, ő tehát az, aki a veszteséget nagyfa utódjára. Mészáros Ottó Következik: A bot vastagabbik vége Építők a hosszú télbon Már nem szezonmunka — szervezés kérdése
