Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-31 / 25. szám

‘kMíop 1979. JANUÁR 31., SZERDA TAPIOGYÖRGYEI PÉLDA A csökkenés nem törvényszerű Pest megye kulturális intéz­ményeinek döntő többsége a tanácsok és az üzemek közös fenntartásában működik. De o vállalatok és a szövetkeze- tele munkájának eredményes­ségétől függően befolyásolhat­ják — akár csökkenthetik — a művelődésre szánt összeget. . Faluháza lett? ' — A művelődési házat ke­resem. — A régit, vaigy az újat? A régi: évtizedek patinájá­tól megszürkült épület. A haj­dani társaskörök, falusi kaszi­nók stílusát őrzi. Földszintes. Odabent egy aprócska szín­paddal megtoldott terem, egy szakköri vagy klubszoba és egy iroda. Az új: korszerű burkolatú, csupa ablak, emeletes, lapos­tetős. Magába foglal egy nagy és egy kis előadó termet — ez utóbbi értekezletek, ismeret- terjesztő előadások, szakköri foglalkozások rendezésére is alkalmas. Az emeleten: olivasó- szobával egybe épített könyv­tár — 17 ezernél is több kö­tet sorakozik a polcokon. A nagy előadóval szemben ruha­tár és büfé. A folyosó túlsó végén a helybeli párt- és tö­megszervezetek irodái kaptak helyet. Tápiógyörgye utcáin is nyo­ma van a pénznek: nem ritka a többszintes lakóház, minden utcában vízvezeték, a járdák közül csak négynek nem szi­lárd a burkolata. Feltűnik néhány korszerű üzlet. Az alig több mint 3800 lakosú község­ben 17 tanterem van, a gyere­kek csak délelőtt járnak isko­lába. A faluközpontban nem Játszik hava lkodénak a mo­dern vonalú intézmény. Falu­háza? — Még nevenincs épület — válaszolt Földi Péter, a köz­ségi pártbizottság titkára. Az itt lakók .egy része kultúr- háznak mondja, mások párt­háznak, sokan pedig könyv­tárnak, a fiatalok viszont sok­szor nveziik KISZ-, meg út­törőirodának. Nem a név a fontos. November 7-én adtuk át az épületet és hamar nép­szerű lett, bejárnak ide az emberek: ez a fontos. Persze lenet, hogy már faluháza lett. Nyilván szívesen látogat be mindenki. Kellemes hangu­latú az előcsarnok és az eme­leti lépcső pácolt faburkola­ta, a nagyelőadó aranyló és bordó színei, a könyvtár előtti hall dohányzó asztala és fo­teljei. Barátságos, otthonos környezet. Néhány hét múlva újdonság is csalogat majd: a fonotéka, a magnószalag- és hanglemeztár. — Összesen 4 millió 995 ezer forintba került az épület és a berendezés — folytatja. Földi Péter. — A megyei pártbizottságtól egymilliót kaptunk a politikai és tömeg­szervezeti helyiségekre, a me­gyei tanács 1,3 milliót adott könyvtár építésére, a helyi Zöldmező Termelőszövetke­zet további egymilliót utalt ki. A hiányzó összeget a tá- piógyörgyei tanács fedezte volna, de a lakosság társadal­mi munkája is sokkal többet tett ki, mint félmillió forint. Így lett meg közös akarattal ez a gyönyörű épület, és közös fenntartásban működik a régi ház is, meg ez is. Sok a könyvszerető Kevés kis község dicseked­het két művelődési házzal. A régiben rendezik a színpad­igényes műsorokat, az ifjúsági táncesteket, s ott működik a fotószakikör, most pedig fel­szabadul az eddigi iroda is. Az új intézményben bonyolít­Az új faluháza Tápiógyörgyén ják le az irodalmi és zenei rendezvényeket, az ismeretter­jesztő előadásokat, az Ujtükör klub és a sakk-kör mellé a közeljövőben új szakkört, pontosabban önképzőkört is szerveznek. Ha a közművelő­dési rendezvények látogatói­nak számához hozzáadjuk a 800 felnőtt, s a csaknem ugyanennyi gyerekolvasót, akkor kellemes meglepetés­ként kapjuk az eredményt: Tápiógyörgye minden második lakója rendszeresen megfordul a művelődési intézmények­ben. — A közös fenntartás azt is jelenti, hogy a gazdasági egy­ségek magukénak tekintik a kulturális intézményeket: műsorokat, előadásokat kér­nek, és szerveznek maguk is — mondja Gál László, a köz­ségi tanács végrehajtó bizott­ságának titkára. — Így ter­mészetes, hogy a költségekhez is hozzájárulnak: a termelő- szövetkezet évente 30 ezer fo­rintot ad, az Afész 8 ezret és a takarékszövetkezet 2 ezret, a tanács kerete pedig eddig 186 ezer forint volt. Élettel töltődve — Eddig? — Még nem tudok konkrét számot mondani, de a tanács az idén növelni fogja a műve­lődési intézmények támoga­tását, és ígéretet kaptunk arra, hogy szakképzett, főfog­lalkozású népművelőt alkal­mazhatunk a nyáron, egy most végző diplomást. — Nem csökken-e az idén a gazdasági egységektől ka­pott támogatás összege? — Nem. Inkább abban bí­zunk, hogy növekszik. Ha az új szabályozók okoznak is vál­tozást az alapok képzésében, nem szükségszerű, hogy a kul­turális kiadások csökkenjenek. Hozzá teszem: azon is múlik, hogy a gazdasági vezetők mennyire tekintik fontosnak, s törvényben lefektetett köte­lességüknek a közművelődés segítését. Tápiógyörgyén nem lesz probléma. Sőt az előzetes tárgyalások szerint a Pomázi Faipari Szövetkezet helyi üze­me és a mi téglagyárunk is bekapcsolódik már ebben az évben a művelődési házak kö­zös fenntartásába. A tápiógyörgyei példa: me­gyei segítséggel és községi összefogással sokat javítottak a közművelődés tárgyi feltéte­lein és a megbízott igazgató­ként tevékenykedő könyvtár- vezető a kéréseket számontar- tó, de az igényeket is ébreszt- gető programokkal tölti meg a kereteket. Kriszt György KIÁLLÍTÓTERMEKBEN A pillanatból élő művészet Friedmann Endre a Mű­csarnokban állította ki fény­képeit. Van problémaérzéke, ebben rejlik valóságlátásának ereje. Lencséjével, mely saját szeme, szíve, szolidaritása, oda siet, ahol valamit rendezni szükséges. Munkával, politiká­val és művészettel. Ilyen ösz- szetett figyelemmel láttatja a tanyai iskolát, a fekete vonat dülöngélő utasait, a fesztiválok önfeledt ujjongóit, a magányos lovat. Vietnami sorozata drá­mai jelenetekből összegeződik s kérlelhetetlen pontossággal mutatja meg az imperializ­must és Vietnam győztes igaz­ságát. Friedmann Endre vall­ja: a pillanatból él művészete, a vissza nem térő idő egyedi varázsát ragadja meg hiányta­lan szorgalommal és követke­zetességgel. Ötvösmunkák Az újpesti Mini Galériában szolid hangvételű ötvöstárgyak láthatók; fedeles kupák, fali táblák, gyertyatartók, levél­vágók. Anyaguk vörösréz, Wester Erzsébet kézzel dombo­rítja, cizellálja műveit a nép­művészet forrásainak figyel­mes felhasználásával. A tanul­mányait Pál Lajos és Csajka István irányításával végzett iparművész ismeri a műfaj rejtelmeit; tulipános, virágdí­szes mintái nemes formákat eredményeznek, önálló kiállí­tása most feljogosítja arra, hogy magasabbra emelje a mércét, Suky Benedek kely- hének századokat áthidaló eszményi minőségének meg­közelítésében. A Csepel Galériában A Csepel Galériában Gy. Vad Erzsébet főleg évszak- és tájjjelző csendéleteivel tűnik ki, bár a bőség áradását szigo­rúbb ízléssel kell szelektálnia, s akkor további távlatai nyíl­hatnak a valóság szép megörö­kítésére. A budaörsi tájak vál­hatnak rajzi otthonává. Zebegényi hajtás Szőnyi István klasszikus ér­tékrendben fedezte fel és alakította festészetté Zebe- gényt. Berény Róbert, Amrita Sher-Gil és Bernáth Aurél után új művészek érkeznek e valóban különös festői forrás- vidákre. • Itt dolgozik nyaranta a művészet sok jelöltje a sza­badiskolában, de Kórusz Jó­zsef vezetésével egy kisebb kör is, melynek tagjai között találjuk M. Kiss. József gra­fikusművészt. Egy másik osz­tag az UVATERV dolgozóiból került ki, akik most ün­nepelték házi ki­állítás keretében fennállásuk 25. év­fordulóját. Tíz évig dolgoztak Ze- begényben, és a Kolozsváry Vil­mos irányította 30 fős társaság ma is a Szőnyi István képzőművészeti kör nevet - viseli. Tisztes munká­kat is láthatunk a bemutatón. Első­sorban Dobrosz- láv József akva- relljei, Süveges Gyula megfontolt rajzkészsége és Halász Imre fan­táziája kelt fi­gyelmet. A szigetszentmiklósi II. szá­mú iskola József Attila úttörő- csapata évek óta virágcsok­rokkal gondozza Lisztes István bronzszobrát, melyet a mun­kásosztály, nagy költőjéről mintázott. Most új eszmével léptek előre. Somogyi György festőművész-rajztanár április 11-re, a költészet napjára olyan pályázatot hirdetett az iskola tanulói között, melynek Harmath Sándor: Szentendre (A Szőnyi István képzőművészeti kör kiállítás sának anyagából.) keretében József Attila versei alapján készítenek illusztráció­kat, melyeket házi kiállítáison mutatnak be. Jövőre, József Attila születésének 75. évfor­dulójára költészetének állomá­sait érdemes lenne szemrevé­telezni az egész megyéből ér­kező gyermekrajzokkal Szi- getszentmiklóson. Losonci Miklós RÁDIÓFIGYELŐ FORMA 1. Szombaton dél­ben A száguldó cirkusz — Szilágyi János műsora a For­ma 1-es autósversenyekről. — Mint egy képeslap szórakoz­tató, színes oldala, izgalmas képekkel, kis történetekkel, könnyed elmélkedésekkel és pletykákkal — ilyen volt ez a műsor. Szó esett arról, mibe kerül égy Forma 1-es verseny­autó, s hogy vajon egy „kö­zönséges civil” tudná-e vezet­ni, hogy milyen életet élnek a nagy versenyző-sztárok és milyen sztárfeleségnek lenni, — egyszóval olyasmikről cse­vegett a riporter, ami érde­kelheti a lelátók emberét. S mivel Szilágyi János maga is „szenvedélyes kibic”, autóver­senyzés lelkes közönsége, mű­sorát még annak is kellemes, érdekes volt meghallgatni, aki maga nem osztozik ebben a szenvedélyben. VERSEK. Hétfőn délben a hírek és a Tánczenei koktél közben Nemes Nagy Ágnes verseit Molnár Piroska mond­ta el. Öt perc — három vers. GYERMEKEKNEK - GYERMEKEKÉRT A váci KISZ-kórus hangversenye Mindig örömmel adunk hírt a váci zenei eseményekről, hisz’ az elmúlt alig egy hét alatt is olyan nívós hangver­senyek voltak a városban, mint Bisztriczky Tibor és Han­tó Erika hegedűestje; a Musi- ca Humana kamarazenekar koncertje, Kovács Endre or­gonaművész és Frank Katalin oboaművész közreműködésé" vei; Tusa Erzsébet és Antal István zongoraművészek, va­lamint Várnagy Katalin mese­mondó remekbe sikerült Me­se-muzsikájának két előadá­sa. A hét végén a nemzetközi gyermekév tiszteletére ren­deztek hangversenyt. A váro­si tainács, a művelődési köz­pont, és a váci Állami Zeneis­kola annak tudatában, hogy számíthat a város támogatá­sára, a Vác városi KlSZ-kó- rus hangversenyének fel­emelt helyárú bevételét, a nemzetközi gyermekév csekk­számlájára ajánlotta fel. A gyermekekért rendezett hang­versenyt a legilletékesebbek, a gyerekek ingyen hallgatták meg, jutalomból. Délután négy órára a fiata­lok zsúfolásig megtöltötték a hangversenytermet. Az esti előadás főpróbája premier lett, a közreműködők leg­alább olyan teljesítményt nyújtottak, mint a hét órakor kezdődő díszelőadáson. A Vox Humana mellett felnövő, művészi teljesítmény­ben egyre gazdagodó KlSZ-kó- rusra méltán lehet büszke mindenki, akinek a város ze­nei életéhez bármi köze is van. Bogányi Tibor karnagy először lánykórussal indult, a lányok körül legyeskedö fiú­kat bevonni a kórus életébe, megszerettetni velük a közös éneklést, ugyancsak az ő gon­dolata volt. A kórus ma már száznál is több tagot számlái, a dalkör egyharmada fiú és kétharmada lány. A teljesít­ményük mércéjeként elég megemlíteni, hogy ezen a hangversenyen oratórium elő­adására is vállalkoztak, s fu­totta erejükből az országos hí­rű szólisták egyenrangú part­nereként megszólaltatni Händel Béke-ódáját. Az esti díszhangversenyre eljött dr. Pesta László, aki a gyermekév nemzetközi bizott­sága magyar tagozata elnök­ségének nevében köszöntötte a megjelenteket. A műsor első számaként Kodály: Nagyszalontai köszön­tőjét hallhattuk, majd a Nor­vég lányok és az öregek cí­mű művek következtek. Az Arany János soraira kompo­nált köszöntő és a két Weöres Sándor szövegű Kodály-kórus után, Bárdos Lajos: Szeged felől cimű népdal ihletésű műve szólalt meg. Olyan sze­retettel, ahogyan az csak a közös éneklést igazán élvező kórusok előadásában lehet­séges. Bár az észak-amerikai indiánok messze vannak Vác- tól, a Weöres-vers köré épí­tett népdalmotívációjú El­múlt a tél, Bárdos feldolgozá­sában és a KISZ-kórus elő­adásában hitelesen elénk va­rázsolta életük néhány pilla­natát. Dr. Vargha Károly szö­vegére ültette át a Régi tánc­dalt Bárdos Lajos, s a vidám magyar tánc előadása vastap­sot kapott. A ráadásként elő­adott Tormis: János-köszöntő az észt kóruskultúrából adott remek ízelítőt. Dr. Baksai László gyermek- orvos, de szabad idejében or­gonái. Előadásában Bach: G­dúr prelúdium, és fúga, vala­mint Bach: C-dúr Concerto cí­mű műveket hallhattuk. A mesterhez méjtó interpretálás­ban szólaltatta meg a műve­ket. A szünet után a szolnoki szimfonikus zenekar Báli Jó­zsef vezényletével elsőként, mint vonóskamarazenekar mu­tatkozott be, Vivaldi: D-moll Concerto grossójának előadá­sával. A hegedűszólókat: Sűrű Erzsébet és Szabó Katalin, a gordonkaszólamot Kőműves Miklós játszotta. Ezután a ze­nekar kibővült a fúvósokkal, és újból felsorakozott a szín­padra a Vác városi KISZ-kórus Cscrni Péter felvétele is. Händel: Béke-ódájának szopránszólóját Moldován Stefánia érdemes művész, az altot Mészöly Katalin, az Operaház magánénekesei, míg a tenort Szabó András kama­raénekes, a basszust Vághe- lyi Gábor, a szegedi Nemzeti Színház magánénekese inter­pretálta. A magánénekesek, a kórus, a zenekar és a vezény­lő Bogányi Tibor egyenrangú előadásban tolmácsolta a ki" lenctételes művet. A délutáni koncerten Kuti Tamás, az estin Lukin László ismertette és méltatta a műve­ket, valamint szerzőiket. Pintér Emőke Ez a műsorforma olyan mint a reklám — nem valószínű, hogy valaki ezért kapcsolja be rádióját, de ha már meghall­gatta a híreket és majdan meg akarja hallgatni a tánc­zenei koktélt, talán nem kap­csolja ki közben a rádiót, s hátha fölkapja a fejét, mond­ván: „nicsak, milyen jó költő ez a Nemes Nagy Ágnes” avagy „egész jó dolog a köl­tészet”, s talán kezébe vesz egy verses kötetet. Ez persze a legjobb eset; amint a rek­lám-műsorok is többnyire csak háttér-zajként funkcio­nálnak, s csak akkor figye­lünk oda, ha egy reklám kü­lönösen ügyesre, szellemesre sikerül, ezek a rövid költészeti „reklám-műsorok” is megér­demelnének néhány jó ötletet, — . valamit, ami felhívná, odaterelné a rádióhallgató fi­gyelmét. Elképzelhető például olyan színész, akinek szemé­lyes viszonya van ahhoz a néhány vershez, amit elmond, s aki tudna néhány szót mon­dani arról, miért éppen eze­ket a verseket választotta. Éppen csak néhány szót, s ez talán elég is lenne ahhoz, hogy többen odafigyeljenek. A jó irodalmat, jól „eladni” iga­zán nem szégyen. ZSEBRADIOSZINHÄZ. Hét­főn a Zsebrádiószínház bemu­tatója: Ady Endre egy jelene­tének rádióváltozata, A mű­helyben. A műhely a szer­kesztőség, egy napilap szer­kesztősége, ahol ugyanolyan lélekölő robot folyik, mint egy suszterműhelyben. Nem a kultúra felkent papjai dolgoz­nak itt, hanem álmaikat, vá­gyaikat kis pénzre felváltani kényszerülő hírlapírók, akik ifjúságuk nagy tervei, versek, drámák, nagy, igazmondó mű­vek helyett társasági pletyká­kat, üres vezércikkeket gyár­tanak, nap mint nap megtöl­tik a lapot mindazzal amit az előfizető hajlandó megvenni. A szerkesztő, aki egy pilla­natra szembekerül ifjúsága nagy hitével (mint Karinty csodálatos novellájában a fia­talemberrel, ifjúkori önmagá­val), kénytelen félbeszakítani a nagy drámáról való álmo­dozást, mert csörög a szer­kesztőségi telefon: a bank- igazgató úr telefonál, hogy megérkeztek a húsvágó-gépek, s erről azonnal írni kell. A Zsebrádiószínháznak már sok „fölfedezést” köszönhetünk — az Ady jelenet rádióváltozata is ezek közé tartozik. Mosonyi Aliz

Next

/
Oldalképek
Tartalom