Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
x/unap 1979. JANUÁR 28., VASÁRNAP Révészek a Dunán Napkeltétől - szü rkülefig A szokatlanul hosszúra nyúlt tél az elmúlt héten a fc-tyami átkelés menetrendjét is megváltoztatta. A váci révállomásról is elhajózott a Duna legnagyobb komphajója, a Toldi. Egyelőre szünetel a teherforgalom, csak a személyszállító kismotoros közlekedik napkeltétől szürkületigMás szerelem... A váciak szeretik a Dunát. Télen^nyáron módot találnak rá, hogy egy héten többször is lássák. Amikor a minap a parton jártunk, épp a jégzajlást figyelték. Még nagy, vastag táblák úsztak a vízen, időnként csörömpölve összeütődtek. A parti karéjon fázósan gubbasztottak a sirályok. Beljebb, a folyó közepén kis fekete pontok fürge mozgását figyeltük: vadkacsák százai lepték el a vizet ígérő hézagokat a jégtáblák között. Nemcsak vadkacsák, hanem szárcsák és vízicsirkék is vannak közöttük. Ritka jelenség, mondják erről a váci révészek. Ezek a madarak mostanában a városok mellett a csatornákból beömlő hulladékok között keresik maguknak a táplálékot A révészek is szeretik a Dunát, a táj évszakonként változó szépségét, de ez a szerelem más, mint azoké, akik szemlélődni járnak ide. Odaadásra, áldozatvállalásra van szükség ahhoz, hogy amennyire lehetséges, télen-nyáron zavartalanná tegyék a két oldal közötti összeköttetést a napi forgalmat. Dolgozó emberek járnak át mindkét ol- i dalra, s ha leáll a forgalom, j valakik hiányoznak a gépek i mellől, zavar keletkezik a hi- ' yatali ügyintézésben. A személyforgalomhoz alig kell több öt-hat embernél, fisak hárman szállnak vízre, a kormányos, a matróz meg a jegykezelő. Nyáron viszont egész hrigád dolgozik a Toldin, 12 órát töltenek szolgálatban, utána 24 óra szabad idő következik. A folyam Pest megyei szakaszán 24 óra szolgálat és 48 órás szabadnap az időbeosztás, de a váciak ezt nem vállalták, mert a csúcsforgalomban ennyi időt nem tudnának pihenés nélkül munkában eltölteni. Évente 370 ezer embert, megannyi gépjárművet visznek át a túlsó partra. Húszéves gyakorlat Balázs László állomásvezető irodájában sűrűn cseng a telefon. A bizonytalan átkelés miatt sokan előre érdeklődnek, jár-e a komp? — Szürkületig feltételesen, ha nem hízik a jég — hangzik a szabatos válasz. Mert ahogy lejjebb csúszik a hőmérő higanyszála, úgy vastagodnak a jégtáblák, mígnem összetorlódva befedik az egész víztükröt. Ezek most még csak 4—5 centiméter vastagok, és szerencsére Váccal szemközt a mederbe nyúló kőgát megváltoztatja a sodrás irányát, lelassul a sebesség és a nagyobb táblák széttöredeznek. A part mentén képződő karajjég viszont 20 centiméterre is megvastagszik és a partról leszakadva tovább úszik. Ha hajónak ütődik, kész a katasztrófa. Arra, hogy ez ne következzék be, Fábián István hajóvezető, kormányos biztos keze a garancia, aki húsz éve viszi-hozza át naponta minden órában a hajókat. Ismeri tehát az út minden négyzetcentiméterét. Társa a nyitott fedélzeten Szalai András matróz. A kikötésnél neki kell erősen megmarkolnia a vizes, jeges hajóköte- let. Jegelik a hajókat? Az irodában félkörben állva beszélgetünk, időnként kikinézünk a folyóra, mi a helyzet? Elindulhatunk-e? — Talán nyolc évvel ezelőtt lehetett ilyen komoly tél — emlékeznek vissza. — 1964 márciusában meg úgy befagyott a Duna, hogy az emb-eVadkmúk, szárcsák, vízicsirkék rek gyalog jártak át a szigetre. Deák János vonalszerelő, aki most a tizenhatodik telet tölti, már megszokta a hideget Ötödmagával, ellenőrzi a megye kishajóit, utazgat Döm- södtől, fel egészen Szobig. Ha kall, ilyen időben is lemennek a hajóra, szerelik a motorokat. Január elején a legna* gyobb hidegben épp Vácott akadt egy komoly munkájuk. — Meghűlés, betegség előfordul ? — Eddig még nem volt... — Ha beáll a jég, legalább pihenhetnek — mondom. — Dehogyis! Akkor kezdődik még csak a neheze. Dunakesziről, Vácról, Kismarosról és Szobról a Pokolcsárda alá vontatják a hajókat. A beállás után itt víztelenítünk, nehogy szétfagyjanak. Azután naponta mindegyiket körbe kell jegelni. — Jegelni? — Azaz — teszik hozzá magyarázatul — a hajók körül széttörjük a jeget, nehogy a nagy nyomástól összeroppanjanak. Ez két ember napi munkája addig, amíg a telelés tart. „ Hideg gyöngyök Indulás előtt forró teát iszunk. Amikor vízre széliünk, hideg fénnyel ragyog a téli nap, vakító fehér jégmezőnek tűnik a vízfelszín. Néhol, mint az üvegkristály csillan meg az összetorlódott jégdarabok éle. Csillogó, hideg vízgyöngyök csapódnak fel a hajó oldalánál. Az áramlás irányából felénk úszó jégszigeteket kerülgetve lassan a túlparthoz érünk. Kovács T. István A nagyhajók még pihennek A MAHART újpesti kikötőjében mintegy negyven hajó telel. Modellezők verseny előtt A Magyar Honvédelmi Szövetség rádiós klubjában mintegy százan készítenek repülő-, hajó- és auíómodelíeket. A tagok között több európai és országos bajnok dolgozik. Most a márciusban kezdődő versenyévadra építik az újabb modelleket. A képen papucshajókat látunk, az előtérben levő modellező a kis verseny- motoros hajtóművét mutatja meg. Lehet, hogy rekordsebességet ér ma jd el. Balaton József felvétele Szabálysértő taxik és teherautók Ajánlatos a defenzív vezetés A Közlekedésbiztonsági Tanács Pest megyei titkáránál Valóságos offenzívát indítottak nemrégiben a közlekedési szakemberek a járművezetők defenzívába vonulásáért S ez most nem játék a szavakkal. Az autós-motoros nyelvbe ugyanis évek óta szivárognak katonai kifej ezések, akaratlanul is azt sugallva: manapság az utak egyre inkább hadszínterekké válnak. Nem alaptalanul, hiszen évente csaknem másfél ezren vesztik életűket közlekedési balesetek során, tízszer annyian, mint emberölések áldozataiként. Az alkalmazkodást jelentős defenzív vezetés égető szükségességét hangsúlyozta minden más téma előtt dr. Dutka Antal, a Pest megyei Közlekedésbiztonsági Tanács titkára is, akivel aktuális közlekedési témákról beszélgettünk. Mßzsß dk és mélyrepülők — Most már a KRESZ-t többnyire ismerik, kevesebb a mazsola és a szabályoknak mindinkább eleget, tesznek a járművezetők. Ügy szoktuk mondani!: javult és tömörült a mezőny, s kezdenek eltűnni a végletek Jóval kevesebb mélyrepülő repeszt az utakon és ritkábban találkozni abszolút mazsolákkal is. Ennek köszönhető, hogy a balesetek száma nem nő arányosan a gépjárműpark gyarapodásával. Így a Munkaügyi viták Egy ápolónő tragikus halála Egy kórház fertőzőbeteg gyermekosztályának ápolónője a késő esti órákban észrevette, hogy egy másfél éves kisfiúnál, akit tüszős mandula- és gégegyulladássa.1 vettek fel, görcsroham és légzésbénulás lépett fel. Szájával nyomban mesterséges lélegeztetést alkalmazott, majd a gyermeket a gégeosztályra vitte. Közben a kicsi életfunkciója megindult, és a kiköhögött véres váladéka az ápolónő arcára is került. Három nap múlva a lelki- ismeretes ápolónő szolgálat közben hirtelen rosszul lett. Magas láz, hidegrázás, bőrvérzés lépett fel nála. A kórház felnőtt fertőző belosztályára került, két nappal később megoperálták, de nem tudtak rajta segíteni, a rákövetkező nap heveny vérfertőzés következtében, amit fertőző agyhártyagyulladás okozott, meghalt. Az elhunyt ápolónő férje a kórház ellen kártérítési pert indított, amelyben részben annak megállapítását kérte, hogy felesége üzemi baleset következtében, részben foglalkozási megbetegedésben halt meg. Mind az első-, mind a másodfokú bíróság elutasító ítéletet hozott. Ezt részben azzal indokolták, hogy a fertőzés nem tekinthető üzemi bal~ esetnek, másrészt a fertőző agyhártyagyulladás nem tartozik a kártérítési igényt adó foglalkozási betegségek közé. Ezenkívül nem állapítható meg, hogy a haláleset miatt a kórházat felelősség terhelné. Tény, hogy az ápolónő nagyobb fertőzési veszélynek volt kitéve, arra azonban nincs bizonyíték, hogy betegségét a kisgyerektől kapta volna el, bár a járványos agyhártyagyulladás esetleges fennállására a gyermekét nem vizsgálták, mert állapota ezt nem tette szükségessé. A jogerős ítélet ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság a következőket mondta ki: A vállalat a dolgozónak a munkaviszony keretében keletkezett kárért — vétkességére tekintet nélkül — teljes mértékben felel. Ugyanígy a munkával járó azokért a foglalkozási eredetű megbetegedésekből származó károkért is, amelyek a baleseti ellátásra igényt adó foglalkozási megbetegedések jegyzékében szerepelnek. Eszerint ilyen betegségnek minősül a fertőző bajok által okozott idült egészségkárosodás, ha az a munkával kapcsolatban keletkezett. Az eljárt bíróságok a per adatainak nem megfelelő mérlegelésével jutottak arra az álláspontra, hogy az ápolónő halálát nem a munkahelyén, betegek ápolása közben kapott fertőzés okozta. Az Egészségügyi Tudományos Tanács igazságügyi bizottságának felülvéleménye szerint az ápolónő halálának oka a fertőző agyhártyagyulladás kórokozója által előidézett álta- nos vérfertőzés (szepsis) volt. Ezt . a boncolás is megerősítette és kimutatta. Ma már nem állapítható meg, hogy az a kisfiú, akinek életét a tragikus sorsú ápolónő önfeláldozóan, a fertőzés veszélyével nem törődve megmentette, vagy más beteg volt-e a baktérium törzshordozója. Az Egészségügyi Tudományos Tanács, az igazságügyi orvosszakértő, valamint az Országos Munka- és Üzemegészségügyi Intézet szakvéleménye egybehangzóan az volt; bár a gyermek által történt fertőzés orvosilag nem bizonyítható, azonban nagyobb a valószínűsége, hogy a kisfiú ápolásánál fertőződött, mint a munkahelyen kívül. Tehát — mondta ki a Legfelsőbb Bíróság — megnyugtató bizonyossággal lehet következtetni arra, hogy az ápolónő fertőzöttségét foglalkozása gyakorlása közben szerezte. A Legfelsőbb Bíróság még rámutatott arra is, hogy az eljárt bíróságok törvénysértéssel utasítottál» el a keresetet. Téves álláspontjuk miatt nem foglalkoztak azzal a kérdéssel, hogy a férj milyen jogcímen, milyen összegű kártérítésre tarthat igényt. Ezért ítéletük megalapozatlan. A Legfelsőbb Bíróság mindkét alsófokú ítéletet hatályon kívül helyezte és az első fokon eljárt bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. KBT feladata is változik, hiszen eddig elsősorban a szabályok sulykolására volt szükség. Napjainkban viszont egyre fontosabb finomítani a vezetési ismereteket. Mert a közlekedés nyilvánvalóan nem csupán a KRESZ-paragrafusok és útjeizések által kötött improvizáció. rögtönzés. Az autósoknak, motorosoknak nem uralniuk kell a pályát, hanem alkalmazkodni az úthoz és a többi járműhöz. S ezért az alapvető szabályokon túl a forgalmat, a burkolat minőségét, a látási viszonyokat, sőt még önnön lelkiállapotát is figyelembe kell vennie a vezetőnek s csak ezek után választhat tempót vagy manővert. Vagyis. ajánlatos megismerni a defenzív vezetést, de ez nem jelent totyogást vagy tétovázást az utakon. — A rendőri intézkedéseken kívül — amelyek többnyire a durva hibák esetén szükségesek —. hogyan befolyásolható a járművezetők magatartása? Bsvontaiott autároncsómsnek — Üjabb és újabb formákat kell keresnünk a bevált pótszerek (rádióműsorok, sajtó- közlemények, különkiadvá- nyok, vetélkedők) mellett. Engem jelenleg az foglalkoztat, hogy időnként talán szükség lenne negatív példák gyakoribb bemutatására is. Saját rendőri praxisomból tudom, hogy egy súlyos közlekedési baleset utón, óvatossá, higgadtabbá válnak a vezetők, mert a szerencsétlenség hatása alá kerülnek. Jugoszláviában és Bulgáriában például erre alapozva a kiemelkedően veszélyes útszakaszokon kint hagynak egy-egy ronccsá zúzódott autót. Alig pár száz méterre a bolgár határtól egy összetört Alfa Rómeó fogadja a turistát. Az óva- intésnek ezt a módját nálunk — alighanem joggal — elvetették, s több éve bevontatták a régi balatoni úton kitett autóroncsot is. Ma már olyan figyelmeztető táblát is csak néhol — például a ráckevei HÉV-végállomáson vagy a visegrádi Duna-parton — találni. amelyen adatszerűén szerepel, hányán vesztették életüket a helyszínen. Efféle ómenekkel telerakni az országot azonban valóban nem látszik túl szerencsésnek, ám a szomorú tragédiák részletesebb, elemzése a lapokban alighanem tanulságos lenne. Halszemoptikás sofőrök — Milyen rétegeket kíván szolgálni propagandaakcióival a KBT? — Elsősorban az iskolások és a hivatásos gépjárművezetők oktatásában, illetve továbbképzésében kívánunk részt vállalni. Az eredmény azonban a profiknál sokhelyütt igen csekély. pedig a közlekedési morált a hivatásosak jelentősen befolyásolják. Mégis — ezt mindenki tudja — a fővárosban a taxisok, a falvakban pedig a teherautósok követik el — rutinjukra, illetve erőpozíciójukra alapozva — a legtöbb szabálysértést. — És a gyalogosok? — A gyalogosok közlekedését is befolyásolja, hogy az utóbbi hat esztendőben 340 ezerről 800 ezerre ugrott a személyautók száma. Robbanásszerűen megnőtt tehát a forga lom, s ez a járókelőkből is fokozott figyelmet kívánna, ám jelenleg éppen nő vétkességük aránya a baleseti statisztikák alapján. Különösen a lelassult reflexű idős emberek kiszolgáltatottak, az ő életük háromszor akkora veszélyben van az utakon, mint a fiatalabb generáció tagjaié. S noha jogos erkölcsi követelmény, hogy az erősebb járművezetők fokozottan figyeljenek, mégis tény, hogy nekik sokkal bonyolultabb a feladatuk, s valósággal halszemoptikával kell figyelni minden irányban. Féktechnike... — A közelmúltban megnyitott M3-as autópálya ismét felveti a kérdést, milyennek látja a szakember a sztrádákat? — A sztráda — a forgalomhoz viszonyítva — a legbiztonságosabb út. Hazai adatok szerint egymillió járműkilométer- re az autópályán. 0.65 személyi sérüléssel járó baleset jut. A kereszteződéses autóutakon ez a szám már 2,11, míg a főközlekedési utakon 3,88. De még a sztrádán is sok baleset elkerülhető lenne, ha a vezetők tisztában volnának néhány vezetéstechnikai ismerettel. Például a legtöbb autós- —..persze nerpcsak a sztrádán —, ha baj van, fékez. S minél nagyobb a veszély, annál inkább nyomja a fékpedált. Néhányan közben kormányozni próbálnak, legtöbbször síi kertelenüL Ez természetes, hiszen — mint az egyik kiadványunkban részletesen is elemezzük — a biok kóló kerekekkel csúszó kocsi többnyire kormányozhatatlan. A két manővert ugyanis felváltva kell végrehajtani. Fékezés után a fékpedált felengedve kormányozni kell, majd újra fékezni. Az autópályán ugyanis szinte mindig van egy biztos menekülési lehetőség, ahova a kocsit ki lehet vezetni. S ez a leállósáv... Ám ez már vezetéstechnikai részlet- kérdés, amely égetően fontos egy autósnak, de itt most nem érdemes tovább elemezni Figyelmeztető levelek — A KBT ősszel felhívta a megyei gyalogosait és járművezetőit, hogy levélben írják meg, milyen baleseti gócokat fedeztek fel lakóhelyükön és környékén. Milyen eredményt hozott az akció? — Több száz levél érkezett, elsősorban a főváros környéki településekről. Sokan zebráit, záróvonalak felfestését, táblák elhelyezését sürgetik. Számos hasznos információt kaptunk, viszont az igazsághoz tartozik, hogy a levelek többnyire csak az egyik fél, a gyalogosok érdekét tükrözi. Pedig egy-egy átjelzést csak az érdekek egyeztetése után helyezhetünk el, így például nem tehetünk minden kereszteződésbe egy zebrát, mert az rendkívül lelassítaná a forgalmat. Ezzel együtt a gyalogosok érdekeinek megismerésében igen nagy segítségünkre vannak ezek a levelek, kérjük áprilisig küldjék be észrevételeiket a megyei kapitányságra mindazok, akik segíteni akarják a közlekedés ügyét. Babus Endre
