Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-28 / 23. szám

Szembesíteni az elveket a gyakorlattal Beszélgetés dr. Jakab Sándorral, az MSZMP Központi Bizottsága osztályvezetőjével a párt munkastílusáról # Az utóbbi időben sok szó esIk * párt munkastílusáról, Illesztéséi nek szükségess égéről. MiVei magya­rázható ez a megnövekedett figyelem? Gyökeres változás szükséges-e vagy inkább a mai helyzet követelmé­nyeinek megfelelő továbbfejlesztésről van szó? — kérdeztük bevezetőül Ja­kab Sándortól, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjétől. — Valóban, mostanában többet foglalkozunk a párt munkastílusát érintő kérdésekkel. Ez azonban nem azért van, mintha szükség volna ar­ra, hogy munkastílus unit' alapvető vonásait, legfőbb jellemzőit megvál­toztassuk. Olyanokra gondolok, mint a minden előítélettől mentes világ­szemlélet és magas fokú eszmeiség; az új iránti fogékonyság, a haladó felkarolása, a forradalmi magatartás a maradisággal, a konzervativizmus­sal szemben; elvekben való szigorú következetesség és nagyfokú rugal­masság a gyakorlati megoldások­ban; az elméleti igényesség és a gya­korlatiasság; az elvi-politikai irányí­tás és az operativitás; a kollektivitás és a személyi felelősség; az élcsapat­jelleg és a tömegekkel való szoros kapcsolat; a történelmi távlatok és a napi feladatok egysége, és még sok más. Úgy gondolom azonban, hogy ezek olyan fundamentális jegyei pár­tunk munkastílusának, amelyeket a jövőben is meg kall őriznünk, és még következetesebben szükséges érvé­nyesítenünk. Ez azt is jelenti, hogy a mai körülményeknek megfelelően al­kalmazzuk, vagyis a mai politikai feladatokkal összhangban továbbfej­lesztjük. Tehát a kérdés második fe­le fejezi ki a munkastílussal kapcso­latos mai törekvéseinknek valódi mozgatórugóit. 0 A válaszból egyértelmű, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdéseket nem szabad elvonatkoztatva vizsgál­nunk az időszerű politikai feladatok­tól, Levonhatunk-e ebből olyan kö­vetkeztetést, hogy a munkastílus mindig__alárendelt a politikához vi­szonyítva? — A köztük levő valóságos vi­szonyra talán jobban kifejező a köl­csönhatás, amiben feltétlenül a poli­tikáé az, elsődlegesség és a meghatá­rozó szerep. A kettő között megfele­lő összhangra van szükség. Bármi­lyen jó politikai vonalat eltorzíthat a rossz munkastílus, és nincs az a mun­kastílus, amely tartósan pótolni tud­ná a politika fogyatékosságait, kö­vetkezetlenségeit. Eleket pártunk története számtalan példával igazol­ja, s ennek tanulságait a mára és a jövőre nézve is kötelességünk szem előtt tartani. 0 Melyek azok a legfontosabb po- litikai követelményeit, amelyek nap- jainkban a munkastílus fejlesztése mellett szóinak? — Hosszúra nyúlna a megváltozott körülmények valamennyi, akár csak lényeges elemeiről szólni, valójában csak a legfontosabbakat lehet itt megemlíteni. Nagy általánosságban arról van szó, hogy a szocialista épí­tésnek mind belső, mind pedig külső körülményeiben olyan lényeges, új­szerű vonások tapasztalhatók, ame­lyek nemcsak összességükben, hanem bizonyos mértékig külön-külön is érintik a párt munkastílusát. Az utóbbi időben egyre gyakrabban hangoztatjuk, hogy bonyolultabbak lettek építőmunkánk feltételei. Ez mindenekelőtt azt a valóságos hely­zetet fejezi ki, hogy a nemzetközi életben, de belső viszonyainkban is erőteljesebb ellentétes tendenciák hatnak. A pozitív folyamatok erő­södésével egyidejűleg jobban fel­színre kerültek bizonyos negatív ten­denciák. Ami a belső társadalmi viszonya­inkat illeti, azt látjuk, hogy az ex- tenzív fejlesztés lehetőségeinek ki­merülése (amslj önmagában is a gaz­dasági fejlődésünk eredménye) min­den korábbitól élesebben veti fel az intenzív fejlesztés útjára való áttérés gondjait, nehézségeit. Ezt még in­kább bonyolítják a világgazdaság romló feltételei, nem utolsósorban a tőkés világgazdaság válságának ha­tásai. Az ellentétes tendenciák erő­teljesebb mozgása figyelhető meg a társadalmi viszonyok egyéb területe­in is. Például a fejlett szocializmus építésének körülményei között a szo­cialista termelési viszonyok uralko­dóvá válásával társadalmunkban na­gyon jelentős egységesülési folyamat bontakozott ki. A szocialista érdek- azonosság általánossá válásának ta­laján kiszélesedett és elmélyült a társadalom politikai egysége, meg- növekedett a közéleti aktivitás. Mind­ez kifejezésre jut szövetségi politi­kánk gyakorlatában, a szocialista, népi-nemzeti egységben. A politikai egység megerősödése, a fokozott tár­sadalmi aktivitás jobban felszínre hozza az ideológiai különbözőséget, az eltérő eszmék ütközését és har­cát. Nos, csak a legalapvetőbbeket említettem azok közül, amelyeket a munkastílussal kapcsolatban feltétle­nül tekintetbe kell vennünk. O Politikai munkánknak ezen álta- lános feltételei konkrétabban hogyan érintik a párt munkastílusát, milyen főbb jegyeit helyezik jobban előtéri be? Lehetne ezt néhány példával Il­lusztrálni? — Először is azt szeretném hang­súlyozni, hogy a munkastílus fejlesz­tésénél mindenekelőtt a politikai munka tartalmát kell erősíteni. Ettől soha nem szabad elvonatkoztatni, és a feladatot kizárólag öncélú szerve- zési, szervezeti működési formulákra redukálni. Tekintettel ama, hogy a két kong­resszus közötti időszak utolsó évébe érkeztünk, minden erővel a határo­zatok végrehajtására irányuló cse­lekvési egységre kell összpontosíta­nunk. Ez pedig a munkastílusnak olyan jegyeit állítja előtérbe, mint a szervezőmunka erősítése, a konkrét szakmai döntésekre, intézkedésekre való ösztönzés, mozgósítás azok meg­valósítására, az ellenőrzés stb. Ezzel párhuzamosan már most napirendre kerülnek a középtávú fejlesztés gond­jai. Fel kell mérni az előrehaladás szükségleteit, lehetőségeit, feltételeit stb. Ez viszont az adott terület va­lóságos viszonyainak alapos tanul­mányozását, a felmérő, elemző mun­kát helyezi előtérbe. / Egész politikai munkánk szempont­jából most a gazdasági feladatok, a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, megszilárdítása és a haté­konyság, mint ennek legfőbb eszköze állnak előtérben. A párt munkastílu­sának hozzáidomítása a megváltozott gazdasági fettételekhez egész politi­kai munkánk szempontjából döntő jelentőségű. Olyan munkastílust kell kialakítanunk, amely meghaladja a korábbi mennyiségi szemléletet és a gazdasági hatékonyságot tekinti a politikai megítélés alapvető érték­mérőjének. Ez előtérbe állítja a köz- gazdasági elemző munkát, a korsze­rűség követelményeinek érvényesíté­sét, a széles körű kitekintést, a világ- színvonal szem előtt tartásához. Olyan munkastílusra van szükség, amely ösztönzi a gazdasági vezetés bátor, a kockázattól sem visszariadó, ám a kalandorságtól mentes kezde­ményezését. Támogatja az öntevé­kenységet, a haladót, az élenjáró ter­mékeknek, technológiának az alkal­mazását stb. A hatékonyabb gazdálkodás kiala­kításának egyik lényeges feltétele a fokozottabb differenciálás az anyagi­erkölcsi ösztönzőkben, a gazdálkodás eszközeinek felhasználásában, a pre­ferenciák tekintetében stb. Számolni kell azzal, hogy az előnyösebb és ke­vésbé előnyös feltételek, az erőtelje­sebb differenciálás erősíti a konfron­tációt egyes dolgozó rétegek, vállala­tok, mn kásko 11 e k t í v ák között, sőt azokon belül is. Ezen a talajon fel­tétlenül várható a politikai élet spon­tán felélénkülése; a különböző vi­ták, szemléletek, magatartási formák élesebb összeütközésére számítha­tunk. A megnöveltedett politikai ak­tivitás, a mozgalmi élet spontán fel­élénkülése növeli a tudatos elem­nek, a pártszervezetek irányító mun­kájának szerepét. Még nagyobb fe­lelősség hárul rájuk a tömegek po­litikai vezetéséért. Folyamatosan kell reagálni minden spontán megnyil­vánulásra, hogy azokat a maximáli­san a szocialista tudatosság keretei közé terelhessük. Ez pedig a tömegek között végzett sokoldalú ideológiai­politikai és szervező munkát követel a pártszervezetektől, a tömegszerve­zetektől. Sorolhatnám tovább a gaz­dasági hatékonysággal összefüggés­ben felvetődő és a párt munkastílu­sával összefüggő feladatokat. Ennek kifejtésére itt kevés a lehetőség, ezért csak utalni szeretnék olyan fontos dolgokra, mint a dolgozók képzettsé­gének, műveltségének, általában a termelési kultúrának megnövekedett szerepe; a magas színvonalon kép­zett szakemberekre való fokozott tá­maszkodás jelentősége; a tudomány és termelés kapcsolatának új módon való kezelése; a napi termelési fel­adatok és a fejlesztés holnapi gond­jainak egysége, és egyidejű megoldá­sa stb. Ezek mind érintik az emberi viszonyokat, a legkülönbözőbb politi­kai tendenciákat szülik és hozzák fel­színre. Egyszóval lényegesen befolyá­solják a pártszervezetek politikai munkáját, tevékenységüknek sok te­kintetben új, sajátos vonást kölcsö­nöznek. 9 t?gy gondolom, ez a felsorolás Is eléggé meggyőzően __biz onyíTja a mu nkastílus továbbfejlesztésének szükségességét, és az elmondottak sok szempontbői iránymutatóak is. Mind­ezek tükrében még inkább egycríeí- mű a bürokratizmus káros itatása. A__pártszervezetek munkastílusában fe llelhetők-e bürokratikus jelenségek, és ha igen, milyen formában? Pártszervezeteink munkastílusára általában nem jellemző a bürokratiz­mus, sőt ellenkezőleg, a politikai- mozgalmi jelleg az uralkodó. Szá­molnak a különböző érdekekkel, és a dolgozók politikai vezetését az érde­kek összhangjának felismerése és tu­datos érvényesítése alapján szerve­zik. Tagadhatatlan azonban, hogy helyenként és időnl^nt a bürokratiz­mus is fellelhető. Ennek számos meg­nyilvánulása tapasztalható. Vala­mennyinek közös a lényege; a .dol­gozók politikai vezetésének felcseré­lése a dolgozók igazgatásával. A bürokratizmus nem a valóságos érdekviszonyokból indul ki, hanem főleg a felszíni megnyilvánulásokra fordítja a figyelmet, a jelenség itt lényeggé, a látszat valósággá lép elő. Az érdekek összhangjával szemben az egyes elkülönült érdekekre helye­ződik a súly. A bürokratizmus sokféle formában nyilvánul meg. Mindenekelőtt a po­litikai munka tartalmi jegyeinek háttérbe szorításában, lebecsülésé­ben és az üres szervezeti for'mák, rendezvények öncélú hajszolásában. Mindig magában hordja a bürokra­tizmus veszélyét az is, ha a pártszer­vezet nem a politikai, hanem a szak­vezetés feladatait látja el. Továbbá kifejezésre jut a felső pártszervek határozatainak mechanikus, megfe­lelő adaptációt nélkülöző alkalmazá­sában; a politikai elvek sablonos gyakorlati érvényesítésében vagy azoknak a formális jelszóként! vagy frázisszerű kezelésében. Meglehető­sen gyakori jelenség a konkrétság hiánya, a semmitmondó általánossá­gok túltengése az előterjesztésekben, a beszámolókban, határozati javas­latokban. Súlyos bürokratikus torzulások me­legágya az is, amikor a politikai ügyek a párttagság és az érdekeltek kirekesztésével, irodák és íróasztalok között intéződnek. Szólni kell az olyan jelenségekről is, mint az egyes emberek problémáival, gondjaival szembeni közömbösség, a közöny, az érzéketlenség a dolgozókat foglalkoz­tató politikai kérdések iránt; a ki­nyilatkoztató, ellentmondást nem tű­rő, u'tasítgató, a türelmes meggyő­zést nélkülöző vezetési stílus; a nagy látványos rendezvények túlhajszolá- sa, és az emberek közötti párbeszéd, közvetlen eszmecserék elhanyagolá­sa; a szükséges személyi kapcsolatok levelezéssel való pótlása; a túlzásba vitt adminisztráció, a felesleges, és a politikai munka szempontjából sem­mi értéket nem képviselő írásos munka stb. 4) Valóságos repertoár Jött össze. A bürokratizmus elleni harc alapvető mi Hti kai érdekünk, és ez megköve- tcli, hogy mindenfajta megnyilvánu­lása ellen fellépjünk, Pgy vélem, hogy a konkrétság hiánya, a kérdé­sek túlzott általánosítása külrtnös fi- gyelmet érdemel, mert a tartalmas politikai munkának ma ez egyik fő akadálya,' — A munkastílus szemszögéből nézve ez a megállapítás helyénvaló. Ezt nemcsak a negatív tapasztalatok támasztják alá, hanem az a sok jó példa is, amelyet éppen a kérdések konkrét kezelése nyújt számunkra. Ott, ahol a felső pártszervek hatá­rozatait, a politikai elveket nemcsak mechanikusan ismétlik, hanem rendszeresen szembesítik vele saját gyakorlatukat, ott nem okoz nehéz­séget a megfelelő politikai konzek­venciák levonása. Ilyen munkastílus mellett szinte kézenfekvő a politikai felelősség, annak megállapítása, hogy ki dolgozott jól és kit kell el­marasztalni, s milyen követelmé­nyek vannak a jövőben. A kérdések konkrét felvetése esetén nincs hiány a tartalmas, érdemi vitában és ennek eredményeként mindig reálisabb képre számíthatunk a helyzet megítélésénél, és a szüle­tendő döntések is jobban megfelel­nek a szükségleteknek. Az igazság kedvéért azt is meg kell mondani, hogy a konkrétság Házépítő Ferenczy Noémi szövött fálifcárpitja (Részlet) hiánya nem elsősorban alapszerve­zeti betegség. Itt is előfordul. Az élet azonban itt erőteljesebben kö­veteli, úgy is mondhatnám, hogy ki­kényszeríti a dolgok nevén nevezé­sét, a politikai felelősség személyes megcímzését. Sokkal inkább jellem­ző ez az irányító-közbeeső pártszer­vek munkastílusára, mint a fent-re. Bizonyos általánosítási készségre mindenütt szükség van, azonban úgy vélem, hogy ez nem vezethet a "konkrétság elvének mellőzéséhez. Gyakran egyes pártbizottságok elő­terjesztései, vizsgálati anyagai úgy hasonlítanak egymásra, mint két to­jás, és a legjobb szándék mellett sem lelhető fel bennük semmi, ami sajátosan az ő körülményeikre, konkrét feltételeikre utalna. A konkrétság elve a politikai munkának mindig alapvető követel­ménye. Szeretném azonban hangsú­lyozni, hogy a mai feltételek között különösen fontos következetesebben érvényesíteni. A pártnak a társa­dalmi élet minden fontosabb kérdé­sében világos elvi állásfoglalásai vannak. Ezekkel kapcsolatban teljes pártunkban az elvi egység, és szé­leskörű a társadalmi bizalom. Most az a feladat, hogy ez az egyetértés össztársadalmi méretű cselekvéssé teljesedjen. Márpedig minél köze­lebb kerül az elvek alkalmazása a gyakorlathoz, annál inkább jelent­kezik a konkrétság szükségessége. A hatékonyabb gazdálkodást segítő po­litikai munkában is csak úgy tu­dunk előrehaladni, ha az elvek pusz­ta formális hangoztatása helyett konkrétan számbavesszük teendőin­ket, ha számolunk a helyi körülmé­nyek és feltételek sokaságával, sajá­tos jellegükkel. O A párt munkastílusának tovább­fejlesztésével ___kapcsolatban sokféle kö vetelményről esett szó. Viszonylag kevesebb figyelmet Fordítottunk a ká­derfeltételekre. Vajon ilyen szempont« ból biztosítottak- e a fejlesztés lehető­ségei? — Általánosságban válaszolva ha­tározottan állíthatom, hogy igen. A vezetés különböző posztjain a poli­tikai munkát értő, megfelelő gya­korlati tapasztalattal rendelkező, el­méletileg is felkészült pártmunkások állnak. Pártunkban megtalálható a felnőtt lakosság mindhárom nemze­dékének színe-java, a politikailag- eszmeileg legelkötelezettebb része. A pártban uralkodó légkör — úgy vélem — kedvező feltételeket nyújt legjobb tulajdonságaik összeötvözé- sére. Ez a körülmény természetsze­rűen maga után vonja a munkastí­lus körülli vitákat, a különböző né­zetek ütközését, és mindenekelőtt a gyakorlat kritikáját. Azzal is számolnunk kell, hogy a szükségszerű cserék folytán (állami gazdasági, igazgatási, tömegszer­vezeti területről) állandó a káderek áramlása. Ez azzal a következmény­nyel jár, hogy magukkal hozzák az előző munkaterület sajátosságaihoz kapcsolódó munkastílus-jegyeket. Mindez nem feltétlenül rossz, sőt megfelelő adaptációval sok előny is származhat belőle. Am mechanikus továbbélésük sok hibának lehet a forrása. így a körülmények szüksé­gessé teszik, hogy a munkastílussal kapcsolatos kérdésekre a párt egész tevékenységében és ezen belül a ká- dermunkábaft megfelelő figyelmet fordítsunk. Van a kádereknek egy viszonylag nem nagy száma, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudják követni a munkastílussal kapcsolatosan válto­zó követelményeket. Gondoskod­nunk kell ezek átcsoportosításáról. Megfelelőbb munkakör megválasztá­sával, emberségesen, a pártszerűség elveinek betartásával kell rendezni ügyüket. Ilyen értelemben minden­képpen napirendre kerül új embe­rek beállítása is. Azt az elvet kö­vetjük, hogy minél több olyan párt­munkással szaporodjanak soraink, aki széleskörű áttekintéssel, a poli­tikai tömegmunkában nagy jártas­sággal, jó adottságokkal, készségek­kel rendelkezik. A kiválasztás felté­teleit azokkal a konkrét körülmé­nyekkel összhangban mérjük, ame­lyek azt a területet jellemzik, ahol a kádereknek dolgozniuk kell. A káderek és a munkastílus össze­függésének van egy másik oldala is. Nemcsak arról van szó, hogy az em­berek a munkastílus alakítói-for­málói. Az alkalmazott munkastílus­nak fontos szerepe van magában a kádernevelésben is. A bürokratikus munkastílus csak bürokratákat szül­het. Ahol viszont a politikai-moz­galmi jelleg az uralkodó, ott ked­vezőek a kádernevelés feltételei. Az ilyen gyakorlat nagy iskolája a po­litikai vezetőknek. Az interjút készítette: RÁKOS IMRE

Next

/
Oldalképek
Tartalom