Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
1979. JANUAR 25., CSÜTÖRTÖK 'íyKWren KGST-évfordulón Találkozó SzázbbmbffáK Tegnap délután magyar— szovjet baráti találkozót rendezett Százhalombattán a népfront helyi bizottsága, a városi pártbizottság épületében. A találkozón a város számos műszaki, közgazdasági szakembere vett részt, ott volt Horváth György, a százhalombattai városi pártbizottság titkára, Kovács Antalné, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára. A találkozón Alekszandr Jer- sov, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének másodtitkára tartott vitaindító előadást arról, hogyan fejlődnek a szovjet—magyar baráti kapcsolatok a KGST megalakulásának harmincadik évfordulója idején. Az előadó részletesen beszámolt a műszaki-tudományos együttműködésről, a hozzászólók pedig arról, hogy a kölcsönösség a város — elsősorban a Dunai Kőolajipari Vállalat és a Dunai Hőerőmű Vállalat — szempontjából különösképpen fontos. A géppark orvosai Kétszázharmincmillió forint értékű gépparkja van a Pilisvölgye Tsz-nek. A műhelyekben átvizsgálják, előkészítik a gépeket a tavaszi, s az azt követő mezőgazdasági munkákra. A képen: a pilis vörösvári gépműhelyben befejezéséhez közeledik a mezőgazdasági rakodók javítása is. Bozsán Péter felvétele Äff kos admimsrtrádé ? Gyors, pontos információk A Pesff megyei iiieffményhixaffaiban — Tudja-e, mi egy ményhivatal munkája? — kérdeztem többeket. Néhány közgazdászon kívül nem akadt, aki akár megközelítőleg pontos választ adott volna. Ezt végül a legmegbízhatóbb helyről, Wallner Bélától, a Pest megyei Illetményhivatal vezetőjétől kapom meg: — Ha nagyon egyszerűsíteni akarom a dolgot, hivatalunk egy hatalmas bérelszámolási osztály. Egyik 'fő feladatunk (a többiről később), hogy a megye közalkalmazottainak munkabérét és egyéb illetményeit, családi pótlékait, táppénzeit, s egyebeket központilag bérszámfejtsünk. Ascota-konyve'és — Hány emberről és kikről van szó? — Mintegy 32—34 ezer azoknak a száma, akik vagy közvetlenül a tanácsi apparátusokban vagy azok irányítása alatt működő intézményeknél dolgoznak. így ide tartoznak például a tanácsi kórházak, rendelők alkalmazottai, orvosok, védőnők, ápolónők. A közoktatásban részt vevők : óvónők, alsó- és középfokú iskolák, nevelőotthonok pedagógusai; a közművelődés munkatársai : tanácsi könyvtárak, művelődési házak dolgozói, fűtőtől igazgatóig és így tovább. — Hogyan működik a hivatal mechanizmusa? — Ha valamelyik Pest megyei tanácsi intézménynél, városban, járásban, községben valakit alkalmaznak — értesítenek bennünket, természetesen pontos adatokkal. A többi már a hivatal dolga: az Asco- ta könyvelőgépeken készült hivatalos bérjegyzéket havonta egyszer megkapja a munkáltató, pontosan kiszámítva a dolgozóknak kifizetendő összeget. Ezt a pénzt OTP-n keresztül hivatalunk utalja át. Ha például egy városban ötven tanácsi intézmény van, ötven bérjegyzéket, ötven OTP-átutalást küldünk. Az iskolának, hivatalnak, tanácsnak nem kell bérelszámolót foglalkoztatni. — És ha valami változás történik? Fizetésemelés, betegség? — Erről havonta kapunk értesítést és természetesen megfelelően korrigálunk. — Tévedés kizárva? — Ezrelékekben fejezhető csak ki. Sajnos, ez a kis szám is több embert érint, akiknek sovány vigasz, hogy esetük illet-1 csak elenyésző hányada egy nagy egésznek. Bántja őket a hiba, jogosan, ök a legjobb ellenőreink, ezért is igyekszünk még jobban kiszűrni a tévedés lehetőségét. Szakszerű munka — Mi ennek a központosított rendszernek az előnye? — A legfontosabb: rengeteg manuális munka álól mentesülnek az intézmények. A kezdeti idegenkedés után (1967-ben alakult a hivatal), ezt hamar belátták. A másik: az illetményhivatal 106 dolgozója csak ezzel a munkával foglalkozik. így alaposan ismerik a bonyolult, nagy számú, bérrel, táppénzzel, SZTK- val kapcsolatos különböző jogszabályokat, munkájuk tehát igen szakszerű. A végeredmény: gyorsabb, pontosabb, egyszerűbb bérelszámolás. — Azok, akik eddig ezzel foglalkoztak, mondjuk egy iskolában, kórházban — munka nélkül maradtak? — Természetesen nem. Túlnyomó többségük, például egy kis művelődési ház adminisztrátora, sok feladatot lát el. Azáltal, hogy mentesült a bér- számfejtés eléggé bonyolult, időt rabló munkája alól, több lehetősége, energiája marad a tartalmasabb, művelődési ügyekhez közelebb álló dolgokra. Ezt szolgálja az illetményhivatal másik tevékenysége is, melyet mar korábban említettem. — Mégpedig? — Már 1972-ben elkezdtük központosítani a tanácsi számviteli rendszert. Ma már, a bérekhez hasonlóan, az intézmények adatszolgáltatása alapján, a Számítástechnikai és Ugyvitelszervezési Vállalat IBM 360-as számítógépével könyveljük a megyei, városi és járási tanácsi szervek bevételeit és kiadásait. Idén már a községek is csatlakoznak ehhez a rendszerhez. Rövidesen átvesszük a beruházások számviteli nyilvántartását, az állóeszköz-nyilvántartást, adókönyvelést, vagyonnyilvántartást is. Célunk, hogy komplex költségvetési elszámolási hivatallá alakuljunk, mely mentesíti Pest megye mintegy 6—700 különböző tanácsi intézményét az ilyen feladatok alól. Egyszerűbben, gyorsabban — Az adatszolgáltatási kötelezettség megmarad. Enél- kül nem tudnánk dolgozni. De a könyvelést, nyilvántartást, az ezekkel kapcsolatos hatalmas adminisztrációt, a manuális munka gondjait levesszük az intézmények válláról. Azok, akik eddig ott ezzel foglalkoznak, jobb minőségű munkát végezhetnek, vagyis pontosabb, többszörösen ellenőrzött adatokkal szolgálhatnak. Ugyanakkor rengeteg információhoz jutnak, hiszen a központilag nyilvántartott, egységesített adatok az illetékesek számára bármikor hozzáférhetők lesznek. Az információk eddig csak lentről felfelé terjedtek, a rendszer kialakulásakor majd például egy községi vezető is tájékozódhat, gyorsan, pontosan, a megyei adatokról. Egyszerűbben, gyorsabban dolgozni tehát nemcsak az iparban, mezőgazdaságban Je- het. A sokszor elátkozott, bonyolultnak tartott, rengeteg erőt, energiát lekötő adminisztráció is könnyebbé tehető. Legyen ez példa ott, ahol úgy gondolják: a munka természete nem teszi lehetővé a hatékonyság növelését. A. Gy. Gémeskút SieSfdf hidreglóbusz Épíffésxet a mexöguxeióságban Még nem is olyan régen a magyar táj jellegzetes látványossága volt a gémeskút, a tájbasimuló, fehér falú tanyákkal, majorságokkal. Később a gémeskutat felváltotta a hid- roglóbusz, a tanyát a nagyüzemi mezőgazdasági telep. Vajon hogyan illeszkednek ezek a telepek a körülöttük elterülő tájba? Ugyanolyan harmonikus egységet alkotnak mint egykor a tanya és a gémeskút? Amikor környezetünk védelméért, megóvásáért világszerte harcot folytatunk, ez sem lehet mellékes szempont Hármas követelmény — Nem is az — mondja To- mory László, egyetemi tanár, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem építészeti tanszékének vezetője, a mezőgazdasági építészet jeles ismerője. — A szakembereket a világon mindenütt foglalkoztatják e kérdések. A különböző nemzetközi konferenciákon kicseréljük tapasztalatainkat, igyekszünk a legcélszerűbb, legkorszerűbb és leggazdaságosabb formákat megtalálni. Azt kell mondanom: egy jó épí-, tész számára nem különösebb bravúr egy jó és szép mező- gazdasági épület megálmodása. Ha a funkció, a szerkezet és a forma hármas egységét megvalósítja, s nem fél attól, hogy a követelményeknek, a korszerű téchnológiának megfelelő elemeket használjon, a táj is befogadja az új építményt. Nem az a cél, hogy beolvadjon a telep. Nem baj, ha a tájba illeszkedve megtöri annak egyhangúságát. Szavai igazságát nem nehéz belátni. Hiszen ki ítélné ma már oda nem illőnek az egykor talán újszerűségükkel meghökkentő, karcsú hidrogló- buszokat, silótornyokat, vagy az autópályák völgyeken átívelő ezüstszalagját, viaduktjait. Áz építőipar fejlődése nem maradhatott nyomtalan a mezőgazdasági épületeknél sem. A hagyományos vályogot, téglát felváltották az új anyagok. Előbb a vasbeton hódított, s az utóbbi években a könnyűszerkezetek viszik el a pálmát. Az állattartás, a takarmánytárolás változó módszereinek'ismerete is segíti az építészt, hogy céljának megfelelő és esztétikus telepeket tervezzen. Új technológia Amikor azt kérdezzük, hogyan hat a mezőgazdasági nagyüzem öninön környezetére hajlamosak vagyunk csak az új, a modern építményekre gondolni. Pedig a mintegy 150—200 milliárd forint értékű mezőgazdasági épület, telep nagy százaléka még hagyományos módon épült, vagy egyszerűen az új technológia a régi épületekbe költözött be. — Fel lehet-e ^ldani az ellentmondást? — Két lehetőség van arra, hogy az állat biológiai adottságainak megfelelő, az ember és a gép együttes munkájának lehetőségét megteremtő módon megszűnjék az ellentmondás. Az egyik szerint az épület csupán addig „él”, míg az adott technológia. Ennek elavultéval, az épület is nyugdíjba mehet. Ilyen volt a szerfás korszak az 1960-as években. Egyébként ez a módszer, ha korszerűbb formában is, egyes kevésbé kényes fajta tartásánál napjainkban visz- szatér. A másik változatban az épületet úgy alakítják ki, hogy az etetést, a gondozást segítő gépek, eszközök, köny- nyen kicserélhetők legyenek, ha a fejlődés úgy diktálja. A gazdaságok nagy része ezt a második megoldást választja. — Nincs tehát akadály^ annak, hogy a célnak megfelelő harmonikus, a magyar tájnak sajátos arculatot adó mezőgazdasági üzemek épüljenek? — Vannak szépen rendben tartott telepek, de sajnos, nemcsak a tervező tehet róla, ha esztétikailag nem nyújt tökéletes látványt egy-egy üzem. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok nem fordítanak kellő gondot az épületek karbantartására. Ismerek olyan másfél éves építményt, ami úgy fest, mintha a háború után hozták volna rendbe. A nagyobb renddel, a gépek, az épületek, a »berendezések felelősségteljesebb használatával megakadályozhatnák az idő előtti romlásit. Hol a helyük? Az építészet ma sokkal kézzelfoghatóbban kapcsolódik mindennapjainkhoz, mint a megelőző korokban. Az épület és a technológia összhangja egyre inkább megköveteli a tervezők fokozottabb felelősségét. De vajon kellően felkészültek-e fiatal építészmérnökeink ezekre a feladatokra? — Sajnos, a külföldi példák, kai ellentétben nálunk nem megfelelő az építészeti ismeretek oktatása a felsőoktatási intézményekben. Az óraszáma minimálisra csökkent, a legtöbb helyen összeolvadt más tárgyakkal. Ez nyilvánvalóan károsan hat majd a további telepek tervezésére, a beruházások megvalósítására. Az állattartó telepek tervezése magas szintű, összetett tudást igényel. A kellő erkölcsi és anyagi megbecsülés lehetővé sőt, kötelezővé tehetné a tervezési módszerek fejlesztését is. Több országban már matematikái módszereket is alkalmaznak a leggazdaságosabb módszerek kiválasztására. Fájó még az is, hogy a magyar táj arculatát meghatározó mezőgazdasági épületek közül, még egyet sem méltattak Ybl- díjra érdemesnek. Lehet, hogy azért, mert fel sem merült, hogy építészetileg is értékel-, jék ezeket az alkotásokat. Gáspár Mária Hatékonyabb ellenőrzés Évente 27—30 ezer vizsgálat a kereskedelemben A Belkereskedelmi Minisztériumban a kereskedelmi ellenőrzésről tartott tájékoztatót tegnap dr. Selmeci Lajosáé miniszterhelyettes. Elmondta, hogy a minisztérium, az országos és megyei kereskedelmi felügyelőségek szakemberei, a vállalatok saját munkatársai és a társadalmi íllenőrök képesek ellátni feladatukat. Évente 27—30 ezer vizsgálatot tartanak, s az esetek 18—20 százalékában felelősségre vonást alkalmaznak. A minisztérium irányítása alá tartozó 83 vállalatnál minden évben végeznek az egész szervezetet átfogó vizsgálatot. Nem kielégítő viszont a vállalati belső ellenőrzés színvoVállalni kell a kockázatot T&bb megyei agrártermékei exportálunk Nemrégiben adtunk hírt arról, hogy az Öbuda Tsz közös vállalkozásba fogott a MON- IMPEX-szel és egy ciprusi. céggel. A kezdeményezés út-! törő jellege akkor is nyilvánvaló volt, és jelezte külkereskedelmünk megújulási szándékát. Hogy erre szükség van, bizonyítja a tény, hogy ma még sok termelő nem reagál elég frissen a külpiaci változásokra, a belső árrendszer gyakran elfedi előlük a valóságos helyzetet. Közös társaságok Javíthatná pozíciónkat, ha a tsz-ek, állami gazdaságok kereskedelmi szervei — ÁG- KER, TSZKER — egy-egy terméket exportáló vállalat között közvetlenebbé válna a kapcsolat, a gazdaságok gyorsabban informálódnának az értékesítési lehetőségekről. Ennek a folyamatnak zöld utat adnak az érvényben levő jogszabályok. Nincs akadálya a különböző kereskedelmi társaságok létrejöttének, amelyek a viszonylag laza, csupán tevékenységüket koordináló együttműködésből kiindulva, fokozatosan válhatnának magasabb rendű gazdasági szervezetté. Ilyen és éhhez hasonló kérdésekkel foglalkozott dr. Lada Lajos, a Külkereskedelmi Minisztérium főosztályvezetője tegnap Pest megye vezető mezőgazdasági szakembereinek értekezletén, Budapesten a Kertészeti Egyetemen. A mezőgazdaság exportrészesedéséről elmondta, hogy a 23,5—24,5 százalék idén növekedni fog, hiszen a belső keresletet többé-kevésbé kielégítettük, a többlettermést ezért az országhatárokon kívül kell értékesíteni. Keresett az élő állat Dr. Lada Lajos kitért arra is, hogy a dollár elszámolású kereskedelmünkben elsősorban az élő állat és' az állati termékek 70 százalékot tesznek ki. Elismeréssel szólt azokról a Pest megyei gazdaságokról, ahol sikerrel próbálkoztak a nyúl, a galamb, és a csincsilla tenyésztésével. Ezek az állatok rendkívül kapásak, de a tapasztalatok hiánya miatt az átlagosnál nagyobb kockázatot is jelentenek a gazdaságoknak. A választék bővítése A tavalyi mezőgazdasági export elmaradt a tervezettől, ami az indokoltnál nagyobb takarmányfölhasználással, egyes állatfajok értékesítési nehézségeivel és a gyengébb gyümölcs- és zöldségterméssel magyarázható. Idei kilátásainkkal kapcsolatosan hangsúlyozta, szocialista partnereink változatlan érdeklődést mutatnak áruink iránt, de számolni kell a minőségi igények növekedésével, a tőkés piacokat a választék további bővítésével megbízható szállítással lehet megtartani. Dr. Lada Lajos előadását követően dr. Páles Gyula, a Magyar Nemzeti Bank elnök- helyettese az 1979. évi hitel- politikáról beszélt V. B. nala. Valószínűleg azért, mert a kereskedelmi vállalatok vezetői sem ismerték még fel e munka fontosságát, másrészt sok vállalati ellenőr nem rendelkezik megfelelő képzettséggel. Az ellenőri szakma egyébként sem népszerű, s így meglehetősen nagy e területen a fluktuáció. A minisztérium rendszeres továbbképzéssel, erkölcsi és anyagi megbecsüléssel igyekszik segíteni ezen a gondon. Naponta körülbelül ötmil- lióan fordulnak meg az ország üzleteiben és vendéglőiben. A vásárlók, vendégek észrevételeikkel, javaslataikkal segíthetnek feltárni a hibákat. Ezért a minisztérium, illetve a többi felügyeleti szerv rendszeresen figyelemmel kíséri azt is, hogy a vállalatok hogyan foglalkoznak a fogyasztók panaszaival, követi-e az észrevételeket valódi vizsgálat, vagy csak formális válaszok születnek. Kereskedők. vendéglátósok mondják (örülnek is neki), hogy a vállalati belső ellenőrökön kívül bizony csak nagy ritkán látnak más hivatalos vizsgálódót. De alátámasztja ezt a statisztika is: 55 ezer, úgynevezett kereskedelmi és vendéglátóipari egység van az országban, évente 27—30 ezer ellenőrzés, tehát a kereskedők csalásra hajlamos rétegének sem kell állandóan attól rettegnie, hogy rajtakapják a turpisságon. Maradunk tehát mi, fogyasztók, hogy megvédjük érdekeinket. De megvédjük-e igazán? Csák ritkán. Nem szívesen rontjuk el az esténket azért, mert néhány centtel kevesebbre mérték az italunk, mert hideg volt az étel, néhány dekával kevesebb a kenyér, udvariatlan, s pontatlanul számol a pincér. Tegyük gyorsan hozzá, semmiképpen sem akarunk általánosítani, de az is tagadhatatlan, hogy ma még sok bosszúságot okoz mindany- nyiunknak, ami elsősorban a vendéglátóiparban lelhető fel: a fogyasztók, a kereskedelmi vállalatok és az állam megkárosítása. Ezen két módon lehet segíteni: hatékonyabb el- 'enörzéssel, erre törekszik a Belkereskedelmi Minisztérium és saját érdekeink bátrabb képviseletével. Ez a mi dolgunk is: vásárlóké, vendégeké. Cs. A.
