Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

Lesz-e holnap energiánk?

A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 20/1978. számú határozatával — a Pest megyei Tanács v. b. kezdeményezésére — Kerepes- és Kistarcsa községek egyesítését rendelte el, Kerepestarcsa néven, valamint 23/1978. számú határozatával több Pest megyei község közös tanáccsá szerverséről intézkedett. Ezek szerint Monort és Péterit Monor Nagyközségi Közös Tanács néven és székhellyé], Ráckevét, Lórévet és Makádot Ráckeve Nagyközségi Közös Tanács néven és székhellyel, 1979. január 1-1 hatállyal közös tanáccsá szervezték. A határozat értelmében ugyanakkor Márianosztra Szob Nagyközségi Közös Tanácshoz, Kőspallag pedig Verőcemaros Nagyközségi Közös Tanácshoz csatlakozott társközségként.

Plvarcsik József megpróbálja, forog-e még a kerék:

Meglepetéssel szolgált az új esztendő azoknak az autósoknak, akik nem ismerősek errefelé, csak a térkép után tájékozódnak ezen a tájon. Áthajtva Budapesten, a 3-as számú főközlekedési úton, a fővárost elhagyva, Kistarcsa volna a legközelebbi lakott terület, ám olyan helységnévtáblával találkoznak, amit térképük nem jelöl: Kerepestarcsa. Hogy is van ez? Eltévedtek? Nem. Mindössze olyan változásról van szó, amit a kartográfia néhány tollvonással elintéz majd. Ám ez a változás Kerepes és Kistarcsa lakossága számára sokkal többet jelent.

Kerepes területén rézkori eszközöket találtak a régészek, tehát ezen a vidéken már az ősidőkben éltek emberek. Írásos emlékek a XII. században jelölik először, mégpedig 11. Géza királyunk 1148. évi oklevelében. Három évszázaddal később János váradi püspök birtokaihoz tartozik, majd a török idők alatt elnéptelenedik, 1690-ből származó források szerint egy árva lélek sem lakik a faluban. A XVIII. század elején szlovákokkal települ be újra, hogy Grassalkovich-é legyen, sorsa ezután a gödöllői birtokkal együtt alakul. Ennek a történetnek utolsó szakaszaira sem emlékeznek már a községben, ködbe veszett a hajdani uradalom, mindössze a Templom téren idézi a volt tiszttartói lakás és magtár épülete, melyben a mi időnkben már művelődési ház működött.

Az utóbbi esztendők eseményei annál inkább foglalkoztatják az itt lakókat. Kár volna tagadni, öt éve több volt a keserűség, mint az öröm. Most a templommal szemben beszélgetünk egy fiatalasszonnyal. Kezében bevásárló szatyor, tejeszacskó csücske kandikál ki belőle, kó- lásüveg, alatta, ki tudja, mi lehet még, nehéz azt látni. Vidáman meséli:

— Amikor közös nagyközségi tanácsunk lett Kistarcsával, azt mondta a nagyanyám, majd meglátjuk, a mi falunknak még a neve is elvész, hogy így odacsatolták Tárcsához. Ki- semmiznek bennünket, még a térképről is letörölnek. Meghalt azóta, nem tudja, nem vált be, amit megjövendölt.

A község szélén árva kerekeskút. Ott találkoztunk Pivarcsik József nyugdíjassal, aki az Alföldi utca 29- ben lakik.

— Működik még a kerék — s be is mutatja —, de már két éve nem jó ez a víz arra, hogy igyanak belőle. Hogy mit szólok az új nevünkhöz? Mindegy az már énnekem, csak jól menjenek tovább is a dolgok. Nem az számit, mi van kiírva.

Nem vált be a jóslat------Azért hozzáteszi, utalva az előbb is idézett sérelemre, hogy nana a kerepesiek jártak föl a tárcsái dombra százötven évig templomba, hanem onnan jöttek az emberek ide. De hát annak is oka volt:

— Kistarcsa területén is éltek emberek már az Árpád-házi királyok korában, de lényegében a XV. századig önálló településként nem létezett. Akkor vált ki a tárcsái Csik család birtokából (a mai Nagytar- csából), hogy a Péczeliek uradalmaként élje életét. Neve előbb Felső-, majd Kistarcsa lett. Sorsa a török idők \után azonos Kerepesével, any- nyiban, hogy néptelen határát Pusz- tatarcsaként említik a korabeli források. Később újra betelepült, s a váci püspök birtoka lett. Saját temploma korábban — mint szomszédjának, a régebbi falunak —nem is lehetett. Egyes kutatók véleménye szerint templom itt 1880-ban épült

Ám sokkal lényegesebb mai lakói számára, ami az utóbbi időkben történt. Erről beszél Vicsotka Gyuláné is, immár Kerepestarcsa nagyközség tanácselnöke:

— A két község tulajdonképpen napjainkig jelentős részt egybeépült, együttesen mintegy 14 és félezer lelket számlál. A nagyközség igazgatási területén jelenleg nyolc nagyüzem működik, van tehát munkalehetőség. A közlekedésben jó szolgálatot tesz a HÉV, a kerepesi részszel Volán helyi járat is teremt ösz- szeköttetést, aminek bővítése azonban mindenképpen indokolt. A településeket ellátja jó ivóvízzel a Kistarcsa és Környéke Víz- és Csatornamű Társulat, a felszíni és a szennyvíz elvezetésére már épülnek

A karcsú szárú betonkehely ivóvizet ad a nagyközségnek

a csatornák. Az új kórház révén Kerepestarcsa rövidesen Pest megye jelentős egészségügyi centrumává válik, ezzel szoros kapcsolatban a lakásépítésben, egyéb kommunális igények kielégítésében, közművesítésben is meggyorsul a fejlődés, a kerepesi és kistarcsai részt illetően egyaránt. Anyagi és szellemi erőinket azóta állítjuk közös céljaink szolgálatába, mióta közös tanácsú nagyközség lettünk. Ám az Elnöki Tanács legújabb határozata soha nem volt lehetőségeket nyitott számunkra: az egyesítés révén korszerűbb és tervszerűbb fejlesztésre adódott módunk, épppen az egységes elképzelések megteremtése alapján. Nyitva az út Kerepestarcsa előtt a városias fejlődés felé.

Tíz esztendő múlva

A két település politikai, gazdasági, földrajzi és településhálózati szempontból egységes. A két falugyűlés döntése — kisebb, nem alapvető kérdéseket érintő vitáktól, kétkedéstől eltekintve — szintén egységes igen volt, amikor arról folyt szó, az Elnöki Tanács elé terjesszék-e az egyesítésről a javaslatot. Megszületett hát Kerepestarcsa. Neve pontoson megfelel anyanyelvűnk nyelvtani és hangtani szabályainak, az országunkban kialakult szokásoknak, illeszkedik számos más magyar helységnév sorába: Köröstarcsa, La- dánytarcsa, ökröstarcsa, Nagytarcsa.

És tiszteletben tartja a két régi település ősi nevét is: szerepel benne Kerepes, éppen úgy, mint Tarcsa.

Az egységes fejlesztési elképzelések sem valósulhatnak meg természetesen máról holnapra. A törekvéseknek azonban szemmel látható bizonyítéka például az, hogy a 3-as számú főútvonal mentén még ebben a hónapban befejeződik a közvilágítás korszerűsítése, a nagyközség teljes hosszában. A kerepesi részen ugyancsak az idén elkészül az ösz- szesen tizenkét tantermes iskola első üteme, két foglalkoztató teremmel bővítik az óvodát, Szilasligeten új óvodát építenek. A kistarcsai részen befejezik az óvodát, a kórházi lakótelep nyolc tantermes Forfa iskolát kap az idén. És mindez csak néhány

példa a nagyközség, Kerepestarcsa ezévi terveiből.

Akik tehát a falugyűléseken igennel szavaztak, nem csalódnak. Akik pedig kétkedve figyelik az egyesült két község sorsát, még az idén meggyőződnek majd arról, hogy fölösleges volt az aggodalom. S tíz esztendő múlva? Nem is emlékeznek már arra, hogy valaha is aggódtak.

BÁLINT IBOLYA

Szónoki kérdésként hangzik, ám a válasz megalapozottságától milliók sorsa függ. A tavalyelőtt tartott X. energiai világkonferencia — Isztambul volt a helyszíne —, meglehetősen zord képet festett az energiaforrások hasznosításának jövőjéről, hacsak... Hacsak nem sikerül ésszerűbb korlátok közé terelni mindazt, amire összefoglalóan azt mondják, energiakérdés. S erre, tervgazdálkodásuk szilárd keretein belül, a szocialista országoknak igazán jók a lehetőségek

Például a vízijácint

Gazdag hírcsokor tanúskodik naponta arról, a világ minden táján keresik — egyre nagyobb tudományos apparátussal és anyagi ráfordításokkal — az új energiaforrásokat, a célszerűbb energiafelhasználást lehetővé tevő megoldásokat. Hír: a következő másfél évtizedben a KGST-országokban száznál több — különböző kapacitású — atomerőmű- vi áramtermelő blokkot, blokkcsoportot helyeznek üzembe. Hír: egymillió méter kutató-feltáró fúrást végeznek szénhidrogének után hazánkban az ötödik ötéves tervben. Hír: az Egyesült Államok legnagyobb energiacégednek egyiike, az United Gas több mint 13 millió dollárt költ azokra a biztató eredményű kutatásokra, amelyeknek célja vízijá- cint-telepek termelte metángáz hasznosítása. Szélmotorok, napelemek, ár-apály erőmű.

Találomra és önkényesen választott példáink érzékeltetik: az energia valójában az emberiség fejlődésének, létezésének kulcskérdése, hiszen híjával egyik percről a másikra megbénulna az élet. A teendő súlya magyarázza: hatalmas ösz- szegeket adnak mindenütt az állami költségvetésekből az energiaiparnak, kutatásokra, fejlesztésekre.

Futás, hosszú távon

Nagy étvággyal ül minden fogyasztó ahhoz az asztalhoz, amelyre menüként a különféle energiahordozókat, energiákat tálalják. Tavalyelőtt 4850 új traktor került a mezőgazda- sági üzemekbe; másfél évtized alatt megháromszorozódott az egy ipartelepre jutó hajtóerő; a benzin fel- használása egy évtized alatt — 1971 és 1980 között — megháromszorozódik, azaz 800 ezer tonnáról 2,5 millió tonnára nő. Gépeink, eszközeink hajtóanyagot kívánnak, s mert eddig nem volt különösebb fennakadás abban — szemben a más országoknál tapasztalhatókkal —, hogy meg is kapják ezt az egyre többet, nem csináltunk nagy gondot abból, mi, miként lesz holnap, holnapután.

Pontosan az energiaellátás jellegéből következően azonban, ha valahol, akkor itt kell hosszú időre, s előrelátóan tervezni. Egy-egy jelentősebb energiaellátási beruházás kivitelezésének munkái hat-nyolc esztendőre terjednek. S a költségek! A 750 kilovoltos távvezeték, mely az ukrajnai Vinnyicát és Al- bertirsát köti össze — pontosabban újabb, s egyben legerősebb szállal a szocialista országok energiarendszerét —, csak a magyar területen levő szakaszának építése 4,6 milliárd forintba kerül. Az ország legnagyobb kőolajfinomítójának bővítése — évi

5,5 millió tonnás feldolgozó kapacitással — 6,6 milliárd forintot emésztett fel. S ez csak a lista eleje. Hosz- szú távú futás zajlik itt fejlesztés és igények között, s utóbbiakkal a lépéstartás mind nagyobb kiadásokat követel.

Nyílva az út a városias fejlődés felé

Barcza Zsolt felvételei

Fő irányt jelölő meghatározás az, amit az MSZMP XI. kongresszusán elfogadptt programnyilatkozatban így olv\'hatunk: Az ország energia- termeíéiiben jelentős szerepe lesz az atomerőműveknek. A hazai szénás lignitbázison új, nagy kapacitású erőmüveket létesítünk. Óriások az energiaellátásban: távlati prognózisok szerint az ezredfordulón az erőművek termelésének felét atomerőművek szolgáltatják a világon. Hazai előrejelzések szerint négy-ötezer megawatt — öt-hat Gagarin Hőerőmű! — atomerőművi kapacitás épülhet meg 1990-ig. S lássunk most törpéket. Egy évben 69 ezer tonna fűtőolaj megtakarítását teszi lehetővé, ha egy százalékkal csökken az erőművekben a villamos áram előállításához felhasznált tüzelőanyag;« lakosság zavartalan ellátása megköveteli, hogy tízezer kilométer hosz- szúságú közép- és' kisfeszültségű elosztóhálózat rekonstrukcióját hajtsák végre egyetlen középtávú tervidőszakban. i

Tények, adatok, tervek végeérhetetlen sorban; nincs megállás, ahogy a cselekvésben sem lehet, mert abban a pillanatban aritmiás zavarok mutatkoznának a termelőágazatokban, a lakossági energiafelhasználásban. Itt jelentősége %an minden apró mozzanatnak, lépésnek vagy megtorpanásnak. A nyolcvanas évek elején már a lakások háromnegyedében égetnek majd — vezetékes; vagy palackos — gázt; gázüzemekről, -palackozókról éppúgy idejében kell gondoskodnunk e cél elérése érdekében, mint a megfelelő szállítójárművekről, cseretelepekről. Csipetnyi abból, amit az energiaellátás feltételrendszerének neveznek a szakemberek. S ha tetszik, ha nem, ezeknek a feltételeknek a megteremtésére a népgazdaságnak egyre nagyobb összegeket kell kiadnia; az energetikai beruházások aránya fokozatosan növekszik az összes ipari befektetésen belül. S ennek ellenére, pontosabban, ezzel párhuzamosan növekszik az import jelentősége is; energiaigényeinknek több mint a felét ezen az úton elégítjük ki, döntő mértékben szovjet forrásokból.

Ésszerű korlátokkal

Manapság ritkaságnak számít az energiaellátás olyan zavartalansága, melyet hazánkban élvezhetünk. Ám ennek tudatában sem feledhetjük, hogy némely tekintetben eléggé hátul állunk a sorban. A Német Demokratikus Köztársaságban például kétszer akkora az egy fizikai foglalkoztatottra számított villamos- energia-felhasználás az iparban, mint nálunk — ami a termelési szerkezetnek éppúgy következménye, mint a gépesítettség színvonalának —, s hogy az egy lakosra vetített villa- mosenergia-fogyasztásnak azt a meny- nyiségét, amit Csehszlovákia 1970- ben mutathatott fel, mi 1980-ban érjük el.

Vannak tehát adósságaink — mert a hatékonyabb termelőmunka elválaszthatatlan az energiafelhasználás emelkedésétől — de igyekezetünk csak akkor célszerű, ha észszerű korlátok között zajlik. Minden tekintetben megfelelő fedezetet kell teremtenünk a növekvő energiaigények kielégítéséhez, exportálható árukban, beépíthető eszközökben. infrastruktúrában. Ezért kellemes és kellemetlen lépések együtt járnak; például háromszorosára bővítik a kőolajipar tárolótereit, hogy zavartalanul kiegyenlíthetőek legyenek az értékesítésben a szezonális ingadozások, de ugyanakkor rendelkezések szabályozzák az évente forgalomba hozható olajkályhák meny- nyiségét. A többségi érdeknek itt igazán elsőbbsége van a kisebbségi érdekkel szemben, ezért kapcsolódik a haladás és korlátozás szorosan egymáshoz. Ezért, azért tehát, hogy ne egyszerűen csak legyen, hanem az indokolt mennyiségben, összetételben, helyen legyen holnap energiánk.

MÉSZÁROS OTTÓ