Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

ISn -é/y V Kfimtm 1979. JANÜÄR 14., VASÄRNAP Tervek, sorozatok Az Európa Kiadónál lát napvilágot Minden korábbinál maga­sabb az Európa Könyvkiadó idei terve: míg tavaly 228 mű szerepelt a listán, az idén 251 kötet közreadását terve­zik. A szovjet irodalom könyv­tára sorozatban a soknemze­tiségű jelleget ukrán, észt, litván, kirgiz művek és ve-, gyes antológiák tükrözik. Az NDK-beli Jurek Becker, új regénye, A bokszoló cím­mel jelenik meg, s a könyv­üzletekbe kerül Augustin Buzura kortársi román szer­ző Gőg című könyve is. A Tanácsköztársaság 60. év­fordulójáról dokumentumkö­tettel emlékezik meg a kiadó. A világirodalom remekei sorozat 8. évfolyamát a ter­jesztők javaslata alapján megújult tipográfiával jelen­tetik meg. A kiadó útjára bocsátja a marxizmus klasszikusainak képes dokumentumokat tar­talmazó könyvtárát. Ebben az első mű Engelstől A mun­kásosztály helyzete Angliában. Üj sorozat a klasszikus törté­neti esszéket tartalmazó Clio is, amelyben eljut az olvasó­hoz Josephus Flavius A zsi­dók története és Macaulay 'Anglia története című műve. Az örökségünlc című könyv­füzér művelődéstörténeti és történelmi könyvtár: ebben egyebek között megjelenik az a mű, amely Orbán Balázs válogatott néprajzi írásait tar­talmazza. Nehéz terepen Alapfeltétel az általános iskola Szakszervezetek a művelődésért — a megye építőiparában Építkezések, cementgyár, kavicsosztályozó, kőbánya. Pest megyében is sokféle ar­ca van az építő- és építőanyag­iparnak. Ahány ágazat, any- nyiféle sajátos jegyeket vi­selő embercsoport. Ezt kell szem előtt tartanunk. Ezek­ről beszélünk Ambrus Lász­lóval, az Építő-, Fa- és Épí­tőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete Pest megyei bizott­ságának agitációs és propa­ganda vezetőjével, mielőtt az iparági művelődés fő vonalait áttekintenénk. A bizottság 22 szakszervezet munkáját irá­nyítja, ennyi üzem, vállalat tartozik az iparághoz Pest megyében, 12 ezer 500 dolgo­zóval. Komplex tervek Ahhoz, hogy a közművelő­dés céljairól és alkalmazott formáiról beszéljünk, látszó­lag kerülőt kell tennünk. Azo­kat a tényeket kell szemügy­re vennünk, amelyek az újabb és újabb tennivalókat; meg­határozzák. Az iparág kézmű­ves jellegének folyamatos megváltozása a szakmai mű­veltség átalakítását, az új is­meretek gyarapítását is szük­ségessé teszi. Az iparágban 4400 bejárót és 2040 munkás- szálláson lakót tartanak. szá­mon. Az itt vázolt körülmények között törekednek a munka­helyi szakszervezeti bizottsá­gok a tagság szakmai, általá­nos és politikai művelődése feltételeinek megteremtésére. — Eredménynek tekintjük — mondja Ambrus László —, hogy tavaly minden vállalat­nál végrehajtották a SZOT és az Országos Közművelődé­si Tanács közös határozatát, létrejöttek a vállalati mű­velődési bizottságok. Ezzel a vállalatok megteremtették a munkahelyi művelődés szer­vezeti, személyi és koordiná­ciós feltételeit. Bár itt kell megjegyezni, hogy a bizottsá­gok úgynevezett komplex ter­vei még nem minden eset­ben konkrétak, nem tükrözik eléggé a közösség valódi szük­ségleteit és igényeit. Kiscsoportos munka A szakszervezeti agitációs és kulturális munka sajátos for­mája a szakszervezeti politi­kai oktatás. A tanfolyamokat csaknem négyezren, többnyi­re szocialista brigádtagok lá­togat ják. Szinte minden vál­lalatnál rendeznek ismeretter­jesztő előadásokat. Közéleti személyiségek, pedagógusok, értelmiségi szakemberek a munkásszállások esti vendégei. Néhány helyen a kiscsoportos művelődés egyéb formái is kezdenek kialakulni. A Pest megyei Tanács Építőipari Vál­lalatának színjátszói nemrég országos harmadik helyezést értek el az Építők Szakszerve­zete fesztiválján. A DCM-ben irodalmi színpad létrehozását tervezik. Megélénkült az ér­deklődés a fotóművészet iránt is. A szakszervezeti mozgalom legjelentősebb hagyományai közé tartozik ■ a könyvtárak létrehozása, az olvasás meg­szerettetése. Dossziék, statisz­tikai ívek kerülnek elő az iratszekrényből, ezekből tud­hatjuk meg, hogy a 22 szak- szervezeti bizottság birtokában jelenleg 34 ezer 364 kötet szépirodalmi és társadalomtu­dományi, alapfokú műszaki és természettudományi könyvet tartanak nyilván. Az állandó olvasók száma 2 ezer fölött van és körülbelül 10 ezer kö­tet kölcsönzéséről érkeztek be a jelentések. Arról, hogy va­lójában mégis mennyien for­gatják a könyvet a Pest me­gyei építőmunkások közül, ezekből az adatokból még nem kaphatunk reális képet, mert a lehetőség adott, hogy a te­lepülések tanácsi könyvtárait is rendszeresen látogassák. A műveltség folyamatos gya­rapításának alapfeltétele a nyolc általános iskolai osz­tály elvégzése. Ezért a mun­kásművelődésben ez az egyik TV-FIGYELÓ Soroksár. Alkonyégö? Ha jól füleltünk, valami ilyesmit em­legettek a Tv-híradS csütörtök esti adásának egyik riportjá­ban, amely híradás az ener­giatakarékosságról szólt. És ez a szokatlan, de amúgy igen tetszetős nevű szerzemény nem másutt vált az árammal való gazdálkodás jelképévé, mint éppen itt, Soroksáron, ahol a helybeli termelőszö­vetkezet megannyi épületén al­kalmazzák. Ügyes kis dolog lehet ez a masina, ha már így ország­nak, világnak bemutatták, s ugyanígy ügyeseknek mond­ták azokat is, akik e szerkeze­tet minden arra alkalmas hely­re odaillesztettéik. S persze, nemcsak ezzel az alkonyt kör­tével mentik a megmenthető elektromosságot Soroksáron, hanem megannyi más hason­ló berendezéssel, jól kigondolt szabályozással, szigorúan vett elrendeléssel. S mindezt oly sikeresen, hogy — a tv jóvol­tából — a takarékoskodás péí- dájává váltak. Így kell ezt csinálni —mond­ta róluk az energiadolgosban járatos szakember, aki egyéb­iránt nem sok jót szólt más gazdaságok, termelői egységek spórolási szokásairól. Sajnos, igen sokfelé fölöslegesen szaladgál a drága áram, s ugyanígy minden ok nélkül pusztítódik a motorokba való üzemanyag. Hiába a kérés, sőt, a szigorú figyelmeztetés — a Soroksáron már olyannyira megszokott és bevált takaré­koskodás, csak nem akar ál­talánosan elterjedni. Márpedig annak országos divattá kell válnia, hisz’ — s magyaráz­zuk-e ezt hosszabban is? —, másként csak igen nehezen vé­szelhető át az energiaellátás­nak ez a mostani zordabb idő­szaka. Két riport. Hivatalosan meg­hirdetett verseny ugyan nem serkenti jó s még jobb kép­sorok termelésére két vidéki tv-stúdiónk — a pécsi meg a szegedi — munkatársait, ám akik a képernyő megszállott­jaként figyelik a Baranyából és Csongrádból érkező műso­rokat, tapasztalhatták, hogy bi­zony van valami ilyen műsor- gyártói ki mit tud. Hosszú időn át —■ s ezt több illetékes fórumon is hangoz­tatták —, a pécsiek tüstén­kedtek jobban: nemcsak jelent­kezéseik számát tekintve, de úgy is, hogy amivel kirukkol­tak, az ügyes valami volt, ele­venen pergett — a néző iga­zán kedvét lelhette benne. Ám mostanában a i szegedi tv-s műhely is éledezni lát­szik! S így éledezvén, egyre- másra olyan témákba vágja — már elnézést e képzavarért! — a kamerát s a mikrofont, amelynek feszegetése messze nemcsak országrésznyi érdek. Legutóbb két nagyon jó anyaguk pergett le. Az egyik a világhíres makói hagymáról szólt, amely — sajnos —, ma már korántsem olyan híres, mint volt hajdanán. Egyrészt e föld alatti tápanyagraktáro­zó hajtások minősége hagy kí­vánnivalót maga után; más­részt meg az a furcsa gazda­ságszabályozói rendszer, amely szerint jobb, ha — kevesebb gumó terem. Ennek megérté­se nem az egyszerű dobozgaz­dákra tartozik, ám az értéke­sítőknek az a kijelentése, mi­szerint: ha nem terem elég hagyma Makón, majd megte­rem másutt —, már a kevéssé tájékozott előfizetők kedélyét is fölborzolhatta. Mert, hát, az a makói íz. s zamat, csak ma­kói, s ily könnyedén lemon­dani erről a márkás mező- gazdasági termékről —. kissé megalapozatlan döntésnek tet­szik. A maiik. — ugyancsak di­csérni való — szegedi híradás a házgyári építkezésekről szólt, és elsősorban azt bizonygat­ta: nemcsak a magasba ka­paszkodó toronyházak össze­rakására jók azok a házgyári elemek, hanem sok más egyéb célt szolgáló épületekhez is. így a sokkalta alacsonyabb óvodák, iskolák, stb., stb. fel­építéséhez is alkalmasak, csak megfelelő sablonokba kell be- lecsorgatni azt a kavicsos ke­veréket. Ehhez persze, némi vállalkozói kedvre is szükség van, no. meg ugyanígy arra. hogy kiváltsák és élesztgessék ezt a vállalkozói kedvet. A Tisza partján ez már megtör­tént — bár így alakulna ez másutt is... Akácz László legnagyobb feladat. Mit mutat erről a statisztika? Segítő aktivisták — A vállalatoknál folyama­tosan szervezik a hiányzó is­kolai bizonyítványok meg­szerzésére hivatott oktatást — tájékoztat Ambrus László. — Tavaly a DCM és a Pest me­gyei Közúti Építő Vállalat ki­helyezett általános iskoláiban érték el a legjobb eredménye­ket. Aztán kimond egy számot: a negyven éven aluli korosz­tályból összesen 1400 dolgozó­nak nincsen meg a nyolc ál­talános iskolai végzettsége. Gondjaik vannak tehát az építőiparban is a kulturális élet irányítóinak. Nehéz te­repen kell dolgozniuk, de se­gítenek a társadalmi aktivis­ták. Főfoglalkozású népműve­lőt csak négy helyen alkal­maznak: a megye állami, illet­ve tanácsi építőipari vállala­tánál, a DCM-ben és az épí­tők szakszervezete megyei bi­zottságán. Ezért várnáik sokat a válla­latok közművelődési bizottsá­gaitól. I Kovács T. István Rádiós órák diákoknak Az ifjúsági rovat a 3. műsorban osztályosoknak szóló 15 rész­ből álló sorozatot készítettek a rádió munkatársai. Céljuk, hogy a kevésbé divatos szak­mák bemutatása mellett né­hány népszerűbb pálya — mint például az óvónői —ku­lisszatitkaival is megismer­tessék a tizenéveseket. A különféle mesterségeket bemutató adások mellett rendszeresen jelentkezik a pályaválasztási posta. A má­sodik félév első adásában, január 22-én szó esik a pá­lyaválasztással összefüggő rendeletekről. Ismertetik az új kiadványokat, a pályavá­lasztással kapcsolatos irodal­mat és tájékoztatást adnak már a nyári munkalehetősé­gekről is. A tanév végéig hétfő reggelenként a 3. prog­ramon elhangzó műsorokban szó esik olyan kevésbé nép­szerű szakmákról, mint az épületbádogos, az asztalos, a szűcs. Ezenkívül néhány, ma már ritka mesterség, például a hangszerkészítés szépsége­it is ismertetik. Ugyancsak keddi napokon a 3. adón az esti órákban meg­ismételnek néhány az elmúlt tanévben sugárzott pályavá­lasztási műsort, s az első fél— Az egyetemre jelentkezők felkészülését az idén is segí­ti a rádió: a biológiából fel­vételizők számára készítettek sorozatot az ifjúsági rovat munkatársai. Az előző évekhez hasonló­an, stúdióbeszélgetéseken ta­lálkoznak a tanárok a felvé­telire készülő diákokkal. A harminc perces rádiós órák lehetőséget adnak a felmerülő problémák megvitatására, egy- egy bonyolultabb feladat részletesebb elemzésére. Alkalmanként egy-egy. az emberi testtel kapcsolatos kérdéskör lesz az óra tárgya. A május végéig havonta je­lentkező műsor első, január 30-i adása 'az anyagcsere szervrendszerének összehan­golt működését és szabályo­zási folyamatait tárgyalja. A továbbiakban az ember moz­gásszerveinek, a ' központi idegrendszer működésének, az életfolyamatok sejten belüli megjelenésének tanulmányo­zása, valamint a fajok átala­kulása, keletkezése és pusz­tulása okainak, törvénysze­rűségeinek elemzése kerül napirendre. A programokat keddi na­pokon, a 3. műsorban követ-, hetik nyomon az érdeklődők. I évben elhangzott pályavá­Tudom én már, mit csinál- lasztási postákat is újból hall­jak címmel pedig a 7—8.1 hatják az érdekeltek. Ketten a közös Látogatás egy művészliázaspárnál Meredek úton lépdelek • föl­felé — óvatosan, mert egyszer­re kell figyelnem a pilisbo- rosjenői járda egyenetlenséged­re és az újra és újra szembe­támadó szélre. Fiatal művész­házaspárhoz igyekszem: Ta- káts Zoltán kovácshoz és fele­ségéhez, Bartha Ágnes ötvös­höz. Néhány héttel ezelőtt a Magyar Optikai Művek mű­velődési központjában ren­dezett oriszágos népművészeti vásáron találkoztunk. Most megkerestem őket. Utak a művészethez Odajfönt a gyönyörű hegy­oldalon már nem is fúj, in­kább sír‘a szél. Zörgetésemre Bartha Ágnes jön ki a kapu­hoz, eltanácsolja a zajongó kutyákat, s bevezet a hosz- szú parasztházba. Hellyel kí­nál — s rá kell jönnöm, hogy a műhely legalább három ta­gú: a székeket, mint sok más tárgyat is, Takáts Zoltán öcs- cse, szintén fiatal népművész faragta. — Honnan is kezdjem? — Szerb-horvát nyelven A Pest megyei Lórév község lakóinak hatvankét százalé­ka szerb-horvát anyanyelvű. A községben ezért szerb-horvát nyelvű általános iskola és óvoda is működik. Nemrég elkészült az új könyvtár is, a kötetek eev része is szerb-horvát nyelven íródott. kérdez vissza Bartiha Ágnes. — Én szinte beleszülettem a művészetbe: nagyapám, Kará­csonyi Gyula szobrász volt, az első világháborúig Marosvá­sárhelyt, Nagyváradon dolgo­zott. Édesapám, édesanyám festő. Én viszont diákként az iparművészet iránt érdeklőd­tem, mert a mai festészet, szobrászat társadalmi felada­tait, s azt, hogy igény van rájuk, nem éreztem eléggé. Érettségi után fél évig segéd­munkásként dolgoztam egy öt­vösüzemben, majd négy hó­napig Engelsz Józsefnél tanul­tam. Ennyi volt a hivatalos tanulóidőm. Tizenkilenc éves koromban felvettek a Képző- művészeti Alap tagjai közé. Persze, további tíz év kel­lett ahhoz, hogy az ötvösséget igazán megismerjem. Kezdetben Takáts Zoltán is ötvösséget tanult a képzőmű­vészeti gimnáziumban. Itt szerette meg a vasat is, az­után Kelemen Sándor pécsi patkoló- és kocsikovácsmester műhelyében ismerkedett a mesterség fogásaival. 1970-ben felszabadult, rövid ideig lánc­kovácsként dolgozott. — Akkor már ismerték egy­mást ? — Igen, 1970 óta. Párizs és Borosjenő A megismerkedés története is a közös munkához kapcsoló­dik. Bartha Ágnes 1969-ben hosszabb tanulmányútra in­dult Franciaországba, Olaszor­szágba, Ausztriába, Svájcba, s hazatérése után több kiállítási ajánlatot kapott. A követke­ző évben együtt készítették elő a párizsi bemutatót — ez hoz­ta össze őket. Azóta számuk­ra szinte csak két sarka van a világnak. Az egyik Párizs. Franciaországban közös kiál­lításuk is volt. A legutóbbi né­hány évben persze más is történt. Üjabb és újabb be­mutatkozások itthon és kül­földön; a feleség nagyméretű faliképeket készített, a férj megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. A sikeres mun­kák megszületésének helye, a világ másik sarka, Pilisboros- jenő, a régi parasztházhoz ta­pasztott ötvösműhely és a hosszú, meredek sziklafalig húzódó kertben felépített ko­vácsműhely. Off tanulni, itt megcsinálni — mondják. Végigmegyünk a szőttesek­kel, bokályokkal és természe­tesen kovácsoltvas lámpákkal hangulatossá tett szobákon a műhelyek 1 felé. Bartha Á'gnes zománcozott ékszereket mu­tat, melyeken a zománccal — igen nehéz feladat — a fém. a megmunkált rézlemez mind­két oldalát díszítette. Azután reprodukciókat, fényképeket nézegetünk: a pécsi Pannónia Szálló falára került nagymé­retű kép vidám vásári jelene­teit; egy másik munkát, ame­lyet a bécsi kereskedelmi vál­lalat rendelt meg; bibliai je­lenetekkel díszített ereklyetar­tót — A kovácsműhely — bár a vasat 8—900 fokon munkál­ják meg, s a Takáts Zoltán­nal tanuló Bartos Dániel most is dolgozik — ilyenkor télen barátságtalanul hideg. A for­ró levegőt ugyanis éppen a kellő hőfok elérése érdekében csak a megmunkálandó vasra irányítják. ősi technikával készül itt minden, a különbö­ző darabokat tűzihegesztéssel — a felhevített vas összekala- pálásával — kapcsolják egy­be. A tárgyak így anyagsze- rűak maradnak, szépségük tö­mörségükben, szilárdságukban, sötét Színükben rejlik. Hagyományos és modern — A szamarat nem akarja megnézni? — kérdezik, s én nem tudom, tréfálnak-e? Az­után kiderül: nem. Valóban van egy csacsijuk is, sőt, mi­után visszatérünk a szobába, egy negyedik kiskutyát is lá­tok. Alvás közben néha fel­nyöszörög, s lábaival úgy tesz, mintha megiramodna. — Igen, álmában futni sze­retne — mondják —, hiszen ébren nem tud: bénák a hátsó lábai. Időközben még egy alkotó kerül elő: a kisiskolás Marci. Eltűnődik, mutassa-e most a rajzait, azután inkább a be­szélgetésre figyel. A népmű­vészetről folyik a szó, nem közvetlen hatásáról, hiszen az ötvösmunkákon ilyet nem fe­dezhetünk fel,, a kovácsoltvas tárgyak is inkább rusztikus- ságukkai, meg a készítés mód­jával kapcsolódnak hozzá. Bartha Ágnes a művek egye­diségéről, személyes jellegé­ről beszél, Takáts . Zoltán ar­ról, hogy a hagyományos for­mavilág nemcsak illik a mo­dern környezethez, hanem ki­egészíti, értékesebbé, szebbé teszi, tehetné azt. Szó esik még készülő mun­kákról, a hamarosan megnyíló frankfurti kiállitásról. Én azonban búcsúzás közben ezen — a hagyomány és a mai értékek összekapcsolódá­sán — gondolkodom. És még valami. Ott tanulni, itt meg­csinálni — mondták vendégiá. tóim. Azt hiszem, e faluszéli parasztház, a természettel, népművészettel való közvet­len kapcsolat, az itteni min­dennapos együttgondolkodás számukra nemcsak munkahe­lyet, hanem megtermékenyítő hatást is jelent. P. Szabó Ernő

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom