Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-14 / 11. szám

1979. JANUAR 14., VASÄRNAP x/Unap 3 Csebofarfev emlékezete G. F. Csebotarjev, a Szov­jetunió Hőse, a Szovjetunió tá­bornoka, 75 éves korában el­hunyt, aki Magyarország fel­szabadító harcának egyik pa­rancsnoka volt Battonyától Nemesmedvesig. Harcolt Pest megyében, a Cuna-Tisza kö­zén, Százhalombattánál a du­nai átkelést vezette. Érd és környékének felsza­badító parancsnoka volt. Osz- tyapenkó kapitány az ő sere­gében harcolt, ő választotta ki a németekhez küldendő par­lamenternek. Halálhírének vé­tele után indultait el Buda­pest felszabadítására. Csebo- tarjev a dunántúli oldalról vezette a 108 napig tartó súlyos és nehéz harcot. Magyarországi háborús em­lékeit a Béke katonái című könyvében örökítette meg, mely Magyarországon is megjelent felszabadulásunk 30. évfordu­lója tiszteletére. Többször járt hazánkban, legutóbb a 30. évforduló me­gyei ünnepségének vendége volt. Itt tartózkodása alkal­mával megtekintette a régi harcok helyét, találkozott fia­talokkal, régi harcosokkal, út­törőkkel, megyei dolgozókkal. Érd kopár fennsíkján 1971- ben a Béke és Barátság Liget első fáját ültette el Fax—béke felirattal, melyet a jövő szá­zadnak is szóló üzenetnek szánt. Parasztcsaládból származott, szülei korán elhaltak, árva gyermekként nevelkedett, a szovjethatalom tanította. Ka­tonaként mindig ott állt, aho­vá hivatása és a párt szólítot­ta. Részt vett a polgárháború­ban a kaukázusi terület kar­hatalmi egységparancsnoka­ként, majd a japán—kínai ha­tárterület parancsnoka volt a honvédő háborúig. A béke éveiben oktató, tanító volt, nyugdíjazásáig. Halálával pótolhatatlan vesz­teség érte nemcsak hazáját, hanem a magyar népet is, aki barátját, felszabadítóját, s a könyvéből megismert tanítóját vesztette el. Emlékét megőrizzük. Az MSZMP Pest megyei Bizottsága Helytálltak a közéletben is Munkásőr-egységgyűlés Százhalombattán Tetteinkkel szocialista ha­zánkért, a békéért — ez a jelmondat díszítette a Dunai Kőolajipari Vállalat színház- termét, ahol tegnap délelőtt tartották Százhalombatta vá­ros Ligeti Károly munkásőr- egységének ünnepi gyűlését. Az elnökségben foglalt he­lyet Barát Endre, az MSZMP Pest megyei bizottságának osztályvezetője és a város, párt-, állami és tömegszerve­zeteinek. üzemeinek vezetői. Ott volt Magyar Sándor, a DKV főművezetője, Százha­lombatta országgyűlési kép­viselője. Horváth Rezső, az egység parancsnoka értékelte a munkásőrök tavalyi munkáját. Elmondta: sikerült emelni a kiképzés színvonalát, a város és az üzemek irányítóinak se­gítségével eredményesen haj­tották végre feladataikat. Egy­re több vezető állású kommu. niista is megtiszteltetésnek ér­zi, ha viselheti a munkásőr egyenruhát. Előfordul azon­ban, hogy több munkásőmek három-négy társadalmi meg­bízatása is van. A jövőben pontos egyeztetéssel kell a feladatokat arányosan elosz­tani. A beszámoló után Balázs Gézáné, az MSZMP városi bizottságának első titkára, Kovács János, a Pest megyei Munkásőrség parancsnókhe- lyettese és Horváth Rezső há­rom munkásőrnek, a Kiváló parancsnok kitüntetést adta át. Kiváló munkásőr kitünte- tetásben heten részesültek. Balázs Gézáné köszöntőjé­ben elmondta, hogy a két éve alakult egység megtalálta he_ lyét a város politikai, társa­dalmi életében. A városi pártbizottság értékelése sze­rint a munkásőrök kiválóan oldották meg feladataikat. Kovács János, négy mun­kásőrnek a 10 éves, kettőnek az 5 éves Szolgálati Érdem­érmet adta át. Ezután négy új munkásőr tette le az esküt az egység­zászló előtt. Kelényi György. MÁV-állomásf önöknek, So- korai László, a DKV műszaki ellenőre, aki hétéves szolgá­lat után vonult tartalékállo­mányba, jelképesen átadta fegyverét. Ezt követően a városi Lige­ti Károly úttörőcsapat tagjai köszöntötték az egységgyűlést, mely az Internacionálé hang­jaival fejeződött be. A. Gy. Fejlőd® integráció A KGST-orsiágok együttműködése A szocialista gazdasági in­tegráció fejlődésével az utób­bi években együtt jár a KGST-országok termeléssza­kosításának és együttműkö­désének gyors növekedése. A tagállamok a szocialista gaz­dasági szervezet fennállásá­nak három évtizede alatt több mint száz sokoldalú és mintegy ezer kétoldalú meg­állapodást kötötték a ter- melésszakosításról és koope­rációról. Az 1971. évi 1,3 milliárd ru­bellel szemben 1977-ben 6,3 milliárd rubelt tett ki a gé­pek, berendezések, műszerek és szállítóeszközök kölcsönös forgalmazása. Magyarország 1,1 milliárd rubel értékben exportált 1977- ben a KGST más tagálla­maiba termelésszakosításban és együttműködésben gyártott termékeket. A Szovjetunió 211 két- és sokoldalú megállapodást kö­tött a termelésszakosításról és kooperációról a testvéror­szágokkal. Az ilyen alapon gyártott termékek exportjá­nak értéke 1,5 milliárd rubel, amiből 1,4 milliárd rubel a gépgyártás .termékeiből szár­mazik. A Szovjetunió ugyan­akkor a szocialista közösség legnagyobb vásárlója: 1977- ben mintegy 3,7 milliárd ru­bel értékű terméket, köztük 2,7 milliárd volumenűt a gép­gyártás területéről importált. Őrzi a vasutashecsiiletef Kaíauzkulcs. menetrend A vasútnak ezer új arca van. Ki emlékszik ma már a favázas szerelvényekre, a mindig zsúfolt harmadosztályú fapados kocsikra? Lassan a gőzmozdonyok is kiselejteződ­nek. A fűtőkből gépkezelők lesznek, a szénporos arcok ki­tisztulnak. A vasútnak ezer új arca van. Csak a kalauz munkája nem változott — Én inkább úgy fogal­maznék — kezdi beszélgeté­sünket Fazekas Ágoston jegy­vizsgáló —, hogy egyre ne­hezebb a kalauz dolga. Ré­gebben tíz kocsira három em­ber is jutott, most meg, egye­dül vagyok az egész vonaton. Ráadásul az utasforgalom a néhány évtizeddel ezelőttihez képesít jelentősen megnőtt, Fordított az arány: ameny- nyivel több jegyet kell kezel­nünk, annyival kevesebben vagyunk. Ügy látszik ez a szakma is elnéptelenedik. A fiatalok idegenkednek ettől a pályától. Tizenöt naponként — Harminckét esztendeje kerültem a vasúthoz. Rákos­rendezőn mint vonatfékező kezdtem. De voltam már ko­csirendező és vonatvezető is. A vizsgám megvan, olykor- olykor még ma is a mozdo­nyon szolgálok. Azért 1953 óta elsősorban a jegyeket keze­lem. Beszélgetésünk állomáson- iént megszakad. Fazekas Ágoston leugrik a vonatról — ti hinné, hogy már az ötödik \kszet tapossa? —, körülnéz, %ztán előre int: mehetünk to­pább! — Más időket éltünk ak­kor — idézzük újra a múl­tat — én még emlékszem a „bocipulmanokra” is! Tudja, akkoriban tehervagonokat ala­kítottak át személyvonatokká. Nem voltak akkor még expressz gyorsaságú munkás­vonatok. Ma pedig naponta utazom ezekkel a száguldó sze­relvényekkel. Különben nem­csak a Budapest—Sturovo vo­naton dolgozom. Már kívül­ről fújom a Balt-Orient nem­zetközi gyors, vagy a Tisza menetidejét egy-egy állomás között, és természetesen a megállóhelyeket is fejből tu­dom. Tizenöt napos fordában járok: két héten keresztül mindig más vonaton teljesítek szolgálatot. A jegyvizsgáló bibliája — Minden szerszámom itt van, ebben a táskában. íme a kalauzkulcs, a jegytömb. a különböző menetrendek. No — és a kilométermutató! A táblázatból az is kitűnik, hogy egy adott távolságra hány forintos viteldíjat kér­hetek. Nem túlzás, ha azt mondom: ez a könyvecske a jegyvizsgáló bibliája. — Persze, sok minden más is hozzátartozik ehhez a mesterséghez. Például az emberismeret és az udvarias­ság. Mert nem mindegy, ho­gyan bánunk az utasokkal. Sokat utazom a nemzetközi vonatokkal, ezért, hogy a külföldiekkel is megértessem magam, megtanultam oroszul és szlovákul. Csak úgy, mun­ka közben. Mert a szabad­időm az kevés. Ma is fél öt­kor keltem, hétkor már a Nyugatiban voltam. Nagyma­roson lakom. Átvettem a vo­natot: megnéztem akad-e rosz- szul záródó ajtó, kitört-e va­lahol az ablak, van-e egyéb rendellenesség. (Sajnos, egyre több a kár. Néhány garázda rendszeresen felvagdossa az üléseket, leszakítja az elsöté­títő függönyöket, kicsavarja a villanykörtéket. Mindezt je­lentenem kell még akkor is, ha a további hibákat koráb­ban csak a következő fordu­lónál tudják kijavítani. Ma éppen ötször járom meg oda- vissza a Budapest—Sturovo vonalat. A mostani fél kilen­cessel kezdtem, az utolsó sze­relvénnyel este nyolc után érünk Sturovóba. Ott alszom, aztán másnap — irány az újabb Útvonal­Holnap szolgalat — Bliccelők? Akadnak szép számmal. Manapság könnyebb is a helyzetük. Kevesen va­gyunk. Az élelmesebbek meg­figyelik, hogy a vonat melyik részén tartózkodom, s egy-egy állomáson eszerint cikáznak előre-hátra. Persze, van akit elkapok. Mi még úgy tanul­tuk: a kalauz a vasút bírája. Egy feledékeny utasnak én is kisebb bírságot számolok, mint annak, akiről látom, hogy szándékosan nem váltott jegyet. — Család? Egy fiam van, de nem lesz belőle vasutas. Talán azért, mert nem értem rá eleget foglalkozni vele. Ki tudja? Keveset vagyok ott­hon, olyankor aztán a kert­ben dolgozom és segítek az asszonynak a házimunkában. Igaz. a fejemben már akkor is a másnapi szolgálat jár. Hegyi Iván A beszámoló taggyűlések feladatai Pest megyeben a Központi Bizottság 1978. december 6-i ülésének határozatát is figyelembe véve, elkészítették és a városi-já­rási pártbizottságok ülésein elfogadták az 1979-es év gazdaságpolitikai cselekvési prog­ramjait. A megtartott városi-járási párbbizott- sági üléseik meghatározták az üzemi0, köz­ségi pártbizottságok, az alapszervezeteket irá­nyító pártvezetőségek 1979. évi feladatait. Most tartják üléseiket az üzemi, községi, intézményi pártbizottságok és pártvezetősé­gek, hogy jóváhagyják a cselekvési progra­mokat és konkrétan határozzák meg az ál­taluk irányított alapszervezetek 1979. évi fel­adatait. A beszámoló taggyűlések és az éves munkát előkészítő pártbizottsági ülések rend­je a kongresszus határozatainak megfelelően kialakult. Az 1979. évi beszámoló taggyűlé­seknek mégis a korábbiaktól eltérően né­hány sajátos vonása is van. Mindenekelőtt megkülönbözteti őket a korábbi évek be­számoló taggyűléseitől az, hogy félidőn túl vagyunk a XI. kongresszus határozatainak végrehajtásában, s az erről szóló értékelést a Központi Bizottság áprilisi ülése megadta. Másrészt az V. ötéves terv negyedik évében vagyunk, s ennek nemcsak a befejezés ma­radéktalan teljesítése, hanem a népgazdaság helyzetében kialakult körülmények miatt is döntő fontossága van. A párt gazdaságpoliti-1 kai céljait továbbra is a XI. kongresszus, a Központi Bizottság 1977. okt. 20-i és 1978. december 6-i határozatában megjelölt fel­adatok képezik. A népgazdaság elért eredményei mellett továbbra is — a népgazdasági egyensúly helyreállítása végett — központi feladat a hatékonyság javítása, a termelési szerkezet átalakításának gyorsítása és a gazdaságos­ság. A városi-járási pártbizottságok ülései és elfogadott cselekvési programjai mindenek­előtt arra irányítják a figyelmet, hogy a tag­gyűlések napirendjének középpontjában a Központi Bizottság 1978. április 19—20-i ha­tározatából, valamint az 1979. évi népgazda­sági tervből adódó helyi feladatok szerepel­jenek és mozgósítsanak azok maradéktalan végrehajtására. Az elmúlt evben Pest megye ipari, és mezőgazdasági üzemeiben összességükben is jó eredmények születtek. Számos vállalatnál, termelőszövetkezetnél kimagasló eredmé­nyekről adhatnak számot A Központi Bi­zottság decemberi ülésének értékelésében fel­vetett hiányosságok, lazaságok azonban ki­sebb vagy nagyobb mértékben a megye gaz­dasági egységeiben is fellelhetők. Ezért cél­szerű arra törekedni az alapszervezeti be­számoló taggyűléseken, mind a vezetőségek által beterjesztett beszámolókban, mind pe­dig a,vitákban ig, hogy az elért eredmények értékelése mellett a korábbi évek gyakorla­tánál nagyobb mértékben vessék fel és bírál­ják a fellelhető hiányosságokat, lazaságokat, mulasztásokat és tegyenek javaslatokat azok megszüntetésére. Nem önostorozásra van szükség, hanem arra, hogy a kommunisták nyíltan, őszintén és az eddiginél is következetesebban tárják fel a gondokat az alapszervezet működési te­rületén, és hogy az 1979-es évre nagyobb kö­vetelményeket szabjanak önmaguknak és munkatársaiknak. A beszámoló taggyűlése­ken is szerepeljen, hogy nem /a gazdaságpoli­tika megváltoztatásáról, hanem bizonyos pá­lyamódosításról van szó. Vagyis arról, hogy a kongresszuson elfogadott gazdaságpolitikai célkitűzés maradéktalan megvalósítása, az életszínvonal-politikai célkitűzések realizálá­sa végett következetesebben, helyenként na­gyobb fegyelemmel kell dolgozni a célok meg­valósításán. A két évvel ezelőtti tagkönyvcsere során és azt követően a pártszervezetek többször adtak számot a párttagok által felvetett javaslatok, észrevételek megvalósításáról. Többször mondták ki, hogy terősödött a párttagság esz- mei-politikaii, cselekvési egysége. Ezt a folya­matot 1979-ben magasabb szintre kell emelni, s ennek alapjait kell megteremteniük a beszá­moló taggyűléseknek. Ez csak akkor érhető el, ha a gazdaságpolitikai célkitűzések meg­valósítása közben sem csökken a pártszerve­zetek figyelme a párttagság eszmei-politikai képzése, fejlesztése iránt. Vagyis a taggyű­lések beszámolóiban feltétlen szólni kell ar­ról, hogy az alapvető pártpolitikai feladato­kat, gazdaságpolitikai célkitűzéseket milyen mértékben és milyen formában segítette az ideológiai nevelő munka. Általánossá kell tenni — s nemcsak a párttagok körében — azt a szemléletet, hogy a gazdasági fejlődést a hatékonyság javulá­sával mérjék. Vagyis: a gazdálkodás értéke­lésének alapja — és ezt érvényesítsék a gya­korlati munkájukban is — az, hogy miként szolgálja a népgazdaság egyensúlyának javí­tását. Ennek az elvnek érvényesülnie kell minden munkaterületen, az anyagi és er­kölcsi elismerés során is. A pártszervezetek a beszámoló taggyűlések során a feladatok megfogalmazásánál a gazdaságosság javításá­ra, a termékszerkezet korszerűsítésére, a mun­kafegyelem javítására tegyenek konkrét ja­vaslatokat és ezek megvalósításában a párt- szervezet kommunistái járjanak az élen. A beszámoló taggyűléseknek a megyében nemcsak kialakult tradíciói, hanem nagyon kedvező tapasztalatai is vannak. Évek óta azt tapasztaljuk, hogy ezeken a taggyűléseken az átlagosnál nagyobb a párttagság részvéte­le, aktivitása, vitakészsége és számos olyan észrevétel es javaslat hangzik el, amely hasz­nosítható a politikai és gazdasági életben. Az 1979-es évben különösen szükség van arra, hogy az irányító pártbizottságok és alapszervezeti pártvezetőségek megfe­lelő igényességgel és komolysággal kezeljék ezeket és kellő következetességgel dolgozza­nak megvalósításukon. Az .1979-es év a gaz­dasági célok feszítettebb körülmények között valósulnak meg. Ezért feltétlenül növekednek a követelmények és az igények a vezetőkkel szemben is. A szabályozó rendszer által támasztott új kör vetelményeknek csak akkor felelnek meg, ha a pártszervezetek vezetői kollektív testület­ként egységesen támogatják őket, s ugyan­ilyen segítséget kapnak a szakszervezetektől és KISZ-szervezetektől. Éppen ezért helyes, ha beszámoló taggyűléseken szólnak azokról a vállalati igazgatói utasításclkrcd, feladatoalha- tározásokról, melyeket az igazgatói tanácsok az 1979. évre meghatároztak. Azokban az intézményekben is beszámolj taggyűléseket tartanak, ahol nem folyik köz- vetlen termelő tevékenység. Itt is — a terve­ző vállalatoknál, kutató intézetekben — ma- gasabra kell állítani a mércét, összhangban a nemzeti jövedelmet közvetlenül létrehozó ipari és mezőgazdasági üzemek célkitűzései- vei. Az itt működő pártszervezetek tekintsék legfontosabb politikai feladatuknak a nép- gazdasági terv megvalósításával történő össz­hang megteremtését. Számos eset bizonyít­ja, hogy az említett intézmények kommu­nistáinak magatartásán, az ügyintézés gyor­sításán, a tervek határidőre történő előkészí­tésén és átadásán múlik a nemzeti jövedel­met közvetlen termelő vállalat kollektívájá­nak eredményessége, az export-tervek telje­sítése, az importanyagok csökkentése, a ter­melés gazdaságosabbá tétele, a kommunális beruházások megvalósulása. Tehát tevékeny­ségükkel, eddiginél pontosabb munkájukkal — a párt gazdaságpolitikai célkitűzéseinek megvalósítása mellett — nagyban hozzájárul­nak a lakosság életkörülményeinek gyorsabb javulásához is. . Az irányító pártbizottságok fordítsanak az eddigieknél nagyobb figyelmet a lakóterületi, városkörzeti pártalapszervezetek beszámoló taggyűlésednek előkészítésére. Pest megyében mintegy 1400 pártalapszervezetben tartanak beszámoló taggyűlést. Ebből több mint 209 a községterületi és városkörzeti pártalap- szervezet. E pártszervezetekben mindenek­előtt azok a kommunisták találhatók, akik több évtizedes becsületes munkát követően nyugdíjba vonultak és jelenleg így végeznek társadalmi munkát. Figyelemmel kell lenni a beszámoló taggyűléseken e pártalapszerve­zetek kommunistáinak véleményére. Indo­kolt ez azért is, mert a lakóterületen a lakos­ság mindenekelőtt ezektől a kommunistáktól vár választ a községfejlesztés, városfejlesztés, városépítés, szolgáltatás igényeinek kielégíté­sére. Ezek az elvtársak nagyon sok közvetlen hangulati elemmel találkoznak és fontos sze­repük van a lakóterületen a visszainformálás- ban is. E nyugdíjas pártszervezetekben lévő párttagok 75 százaléka korábban fizikai mun­kás volt. Döntő többségüknek gazdag élet- tapasztalataik vannak és ezeket megfelelően hasznosítják a lakóterületi politilcai munká­ban. Ezek az idős elvtársak közvetlenül vál­lalnak munkát a lakóterületen, a Hazafias Népfront szerveiben, a város- és községfej­lesztési feladatokban. Jelentős az itt dolgozó kommunisták közéleti tevékenysége, ta­nácstagként végzett munkája, a helytörté- neiti és munkásmozgalmi gyűjtőmunkában va­ló részvételük. Közvetlen kapcsolatuk nem minden esetben van volt üzemükkel, vagy a lakóhely gazdasági szerveivel. Ezért is fon­tos, hogy az irányító pártbizottságok megfe­lelő útmutatást, segítséget adjanak a soron- következő beszámoló taggyűlések megtartásá­hoz, feladataik meghatározásához. Meghatározó politikai jelentőségük van a beszámoló taggyűléseknek a megye párt- szervezeteinek életében is. Természetesen a gazdaságpolitikai cselekvési programok elfo­gadása mellett valamennyi pártszerv a párt belső életének olyan fontos kérdéseit is érté­keli, mint az esamei-politikai nevelőmunka tartalma, a pártépítő- és tagnevelő tevékeny­ség, a tömegszervezetek pártirányítása, az egyes párttagok pártmegbízatásainak teljesíté­se. Mindezek tárgyszerű értékelése és az 1979. évi feladatoknak a Központi Bizottság hatá­rozatával összhangban, a helyi viszonyoknak megfelelő elhatározása tovább erősíti a me­gye pártszervezeteiben a cselekvési és a po­litikai egységet. A tartalmában jói megszervezett beszámoló taggyűlések élő forrásai a megye 1979. évi gazdasági és politikai eredményeinek. ARATÓ ANDRÄS, az MSZMP Pert megyei Bizottságának titkára *

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom