Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

KOZELET Losoncai Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke pénteken fogadta Mario Armando Amador rend­kívüli és meghatalmazott nagykövetet, a Mexikói Egye­sült Államok új magyarországi nagykövetét, továbbá Abul Ahsan rendkívüli és meghatal­mazott nagykövetet, a Bangla­desi Népi Köztársaság új ma­gyarországi nagykövetét, akik átadták megbízólevelüket. A megbízólevelek átadásá­nál jelen volt Garai Róbert külügyminiszter-helyettes. Lázár György, a Miniszter- tanács elnöke táviratban üd­vözölte Masayoshi Ohirat, Ja­pán miniszterelnökévé történt megválasztása alkalmából. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának veze­tője az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására december 7—8-án látogatást tett Bácsben. Berecz Jánost fogadta Franz Muhri, az OKP elnöke. Négyezer vagenos tüzeíőkészlet Folyamatosan szállít a T&MÉP és az ÁFOR PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI« EGYESÜLJETEK! "\ A realitásokhoz igazodva A z időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájé­koztatót hallgatta meg az MSZMP Központi Bi­zottsága december 6-i ülé­sén, s megtárgyalta az 1979. évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveit, tudatja az a közle­mény, amelyet a lapok, így lapunk is, december 8-i számukban közöltek. A > népgazdaság idei, várható eredményei, s ismeretes gondjai adták a kiinduló alapot a vezető párttestület számára, hogy megjelölje azokat a főbb pontokat és irányokat, melyek a jövő évben az építőmunka kere­teit megszabják. Ha som­más megfogalmazással élünk, akkor azt írhatjuk, hog; a Központi Bizottság minden tekintetben a rea­litásokhoz igazodva hatá­rozta meg a tennivalókat. S e realitások lényege, hogy a szocialista építőmunka folyamata töretlen, de rit­musán, tartalma némely elemén, s egyes részcéljain módosítai kell. Megmaradva a szflkebb körnél, a megye gazdasági tevékenységénél: nem kell a rossz esztendők közé so­rolni az idei évet, ha a szokványos követelmények teljesítését tekintjük mér­cének. Hiszen a szocialista ipar termelése növekedett, a termelékenység javult, a mezőgazdaságban is a leg­több területen sikerült bő­víteni a hozamokat. Pon­tosan ott a gond, hogy túl­ságosan is megszoktuk e szokványos követelmények mindenhatóságát, s a szük­ségesnél kisebb érzékeny­séggel, kisebb gyorsasággal ismertük, ismerjük fel, hogy csupán ennyi nem elég. A döntő kérdéssé az lép elő, hogy a növekedés milyen körülmények között megy végbe, együtt jár-e a fő gazdaságpolitikai célok megközelítésével és eléré­sével, avagy a növekedés megtartja, esetleg fokozza az egyensúlyi gondokat, konzerválja a termelési szerkezet változtatásra érett elemeit s így tovább. A Központi Bizottság ülése nagy felelősséggel elemezte a népgazdaság helyzetét, s rámutatott: az eredmények ellenére sem sikerült több fő célunkat elérni, a nép­gazdaság egyensúlyi hely­zete nem javult, a csere­arányok számunkra kedve­zőtlen változását továbbra sem tudtuk hatékonyabb munkával semlegesíteni. K ettős körben kell te­hát szemlélni doli- gainkat. A szűkebb körben kétségtelen eredmé­nyeink sorakoznak, a tá- gabb kör viszont azokat a célokat öleli át, amelyek elérhetőek, de amelyekhez még nem sikerült eljut­nunk. Ebben része van ob­jektív gazdasági adottsá­gainknak — a termelési szerkezetnek például —, de annak szintjén, s nem ki­sebb mértékben, hogy még mindig csak követelmény a szervezettebb munka, a fe­gyelmezettebb cselekvés, a Központi Bizottság ülése az okok mindkét csoportját figyelembe vette, de így is joggal állapítható meg, le­hetőségeink seregét hagy­juk veszni, s ennek követ­kezményeit az egész társa­dalom viseli. Szembetűnő, a megyén belül is milyen eltérőek az azonos adottságok között gazdálkodó mezőgazdasági ____________________ üz emeli, az egyazon iparág­hoz, iparcsoporthoz tartozó vállalatok eredményei, ha a társadat mimunka-ráfordí- tásokat vizsgáljuk. Most már el kell jutni oda, hogy mindenütt belássák: nem a hozam mennyisége, a ter­melés árutömege a döntő, hanem az, milyen fajlagos ráfordításokkal állították mindezt elő. S itt a meg­hökkentő különbségek — van olyan gazdaság, ahol például a büza termelési költségei kétszer akkorák, mint a járás termelőszövet­kezeteinek átlaga —, a munka minőségében levő nagy eltérések arra figyel­meztetnek, hogy meglehe­tősen népes azoknak a ter­melőhelyeknek a csoportja, ahol az irányítás nem ké­pes megbirkózni az új fel­adatokkal, a változó köve­telményekkel. A vezető párttestület útmutatása ép­pen ezért indokoltan irá­nyítja rá a figyelmet a fe­lelősségre, a vezetés min­den posztján, vállalati és tárcaméretekben egyaránt. em szükséges különö­sebben bizonygatni: idén a nemzeti jöve­delem a tervezettnél kisebb növekedése — öt százalék helyett 4—4,5 százalék —, a kivitelnek a számítottól való elmaradása, a beruhá­zási kiadások túllépése a meghatározott kereteken, az egy főre jutó reáljöve­delem tervezettnél na- gyobb mértéke, ellentmon­dások hordozója. Ezek az ellentmondások égetően sürgőssé teszik a megoldást, s a Központi Bizottság ülése — a jövő évi népgaz­dasági terv irányelveinek elfogadásával — a gazdasá­gi növekedés szerényebb, de megalapozottabb tem­póját állította a fő helyre. Egyszerűbben szólva: in­kább valamelyest lassúbb haladás, de az egyensúly javítása mellett. A nemzeti jövedelem három-négy szá­zalékos gyarapítása, a reál- jövedelem kétszázalékos emelése, a beruházásokra fordítható 204—206 milliárd forint, külön-külön is, s együttesen még inkább jel­zi, hogy a minőség, a haté­konyság lép elő döntő té­nyezővé, s jogosan háttérbe szorul a mennyiség, a bá­zishoz mért haladás. Lényegesnek tarthatjuk, hogy a megye termelőága­zataiban már nem ritka, csupán kivételnek számító eset az, amikor maguk a kollektívák fedik fel gyen­geségeiket, gazdálkodásuk tartalékait. Ilyen szellem­ben dolgoztak például az idén a megye vegyipari és gépipari vállalatainak több­ségénél, s törvényszerű; az eredmények itt egybeesnek a társadalmi követelmé­nyekkel. a növekedés való­ban a hatékonyság javítá­sát szolgálta. A realitások­hoz igazodni kötelessége egy vállalati közösségnek éppúgy, mint az irányító szerveknek, de e kötelesség teljesítése sem itt, sem ott nem volt következetes, egyértelmű. Az igazodás éppen ezért elengedhetet­lenné tes£i a cselekvés egy­ségét, következetességét, minden szinten annak ér­vényesítését, hogy a nép- gazdasági feladatok egyben társadalompolitikai felada­taink is; a termelőmunka kívánt eredményei híján életszínvonalpolitikai cél­jainkat sem érhetjük el. pasztaltuk. A tüzelőolaj a fi­nomítóból a csepeli bázistele- • pünkre, valamint az ácsai, a ceglédi és a százhalombattai telepeinkre a vezetékeken fo­lyamatosan érkezik, így Pest megyében csak a piliscsabai és a gödöllői árusítóhelyeket kell vasúti kocsikkal feltöltenünk. Az ellátást tehát elsősorban az határozza meg, hogy az 571 tüzelőolajkúthoz — amiből Pest megyében 273 van — a vállalat és a megrendelők tu­lajdonában levő tankautók hogyan tudják a tüzelőolajat kiszállítani. Csütörtökön délután a MÁV Budapesti Igazgatóságán azt a tájékoztatást kaptuk, hogy — bár az üres vasúti kocsik száma a szükségesnél jóval kevesebb — az energiahordo­zók iránti megnövekedett ke­resletet a továbbiakban is folyamatosan ki tudják elégí­teni. B. Gy. XXn. ÉVFOLYAM, 290. SZÁM Mezögép-mérBeg Eredményes kooperációk Az őszi betakarítás idején is jól működött az országos gép­javító ügyeleti szolgálat, az esetek döntő többségében né­hány órán belül kijavították a földeken leállt traktorokat, kombájnokat és más gépi be­rendezéseket ; a gazdaságok gépészei folyamatosan dolgoz­hattak — ez derül ki abból az összesítésből, amely az őszi gépjavítás adatait tartalmazza. A szerelők 1059 alkalommal vonultak ki1 a helyszínre, és több mint 13 ezer óra javítást végeztek a két és fél hónapos ügyeleti szezonban. Mindkét szám kisebb a tavalyinál, a gépjavítások száma az elmúlt öt év átlagánál is kevesebb, ez azonban nem írható csakis az időjárás javára. Sokkal in­kább a jól szervezett munka és a programszerű gépkarban­tartások jártak sikerrel. Különösen jó szolgálatot tett a Mezőgép Tröszt társvállala­tainak kooperációja. Azokat a gépeket, _ amelyeket egy-egy vállalatnál készítettek, nem­csak a gyártóüzemben javítot­ták, hanem a megfelelő sza­kosodással a Mezőgép több társvállalata is bekapcsolódott a gépek „utógondozásába”. A szekszárdi gyár idén 1800 cu­korrépabetakarító gépet adott a gazdaságoknak, ezek közül 66 gépet kellett az őszi sze­zonban kijavítani. Ez azonban nem okozott gondot, mert a cukorrépagépek javítását to­vábbi hét Mezőgép vállalatra bízták. Ugyanígy közösen „gondozták”, az orosházi gép­gyárban készített 4000 kukori­cabetakarító adaptert. Ezeket 100 esetben kellett javítani, s ebbe a munkába az orosházi üzemen kívül bekap­csolódott a Rákoskeresztúri Gépgyár is. Ez az üzem 20 ta­gú szerelőbrigáddal segítette a kukoricabetakarító adapterek javítását. A veszprémi Mező­gép Vállalat szintén széles kö­rű együttműködést alakított ki a társüzemekkel. Az Élgépnél gyártott 500 Colman-típusú szárítógépet kiterjedt javítószolgálat tar­totta karban, ugyanígy a szol­noki gyárban készített Sirok­kó mintájú terményszárító be­rendezés felett is több válla­lat bábáskodott. A Mezőgép Tröszt gépüze­mei ősszel 54 ezer különféle felújított szerkezeti egységgel segítették a betakarítást; a ta­valyihoz képest ez is előrelé­pést jelent. Tájékoztató a Járműjavítóban. Balról Bakó Károly, Rónay Árpád, Pobrovits István, az üzem pártbizottságának titkára, Fullai Árpád, Cservenka Ferencné, dr. Mondok Fái. A nagyelemes javítóműhelyben Takács Lajos betanított mnkás- sal beszélget a miniszter. Középen Bősz József, a Járműjavító szak- szervezeti bizottságának titkára. Barcza Zsolt felvételei ,— Jövőre fejeződik be az a több mint tíz éve elkezdődött, csaknem 480 millió forintos beruházás, mellyel a MÁV Dunakeszi Járműjavító üzeme, hogy csak a legfontosabbakat említsük, 1500 adagos üzemi konyhával, 200 személyes munkásszállással, 150 új óvo­dai hellyel és nem utolsó sor­ban a hatalmas, 16 ezer négy­zetméteres C-szerelőcsarnok- kal gazdagodik. Egyebek között erről tájé­koztatták tegnap délelőtt az üzembe látogató Pullai Árpád közlekedési és postaügyi mi­nisztert. Ott volt Cservenka. Ferencné, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára és dr. Mondok Pál, a megyei tanács elnöke. A ven­dégeket Rónay Árpád, az MSZMP dunakeszi városi bi­zottságának első titkára fo­gadta és Bakó Károly, a Jár­műjavító igazgatója kalauzolta végig a 2500 munkást foglal­koztató gyárban. A vendéglátók beszámoltak nehézségeikről, a súlyos munkaerőhiányról, az aránytalanul nagyszámú, be­tegség miatt kieső munkana­pokról. Pullai Árpád az üze­met járva elbeszélgetett a munkásokkal, érdeklődött fi­zetésük, lakásviszonyaik, mun­kájuk felől. Amint kérdéseire elmondták, sajnos a gyárban elég nagy a fluktuáció, annak ellenére, hogy a vezetés, a városi tanáccsal együttmű­ködve, számos kedvezmény­ben részesíti az itt dolgozókat: lakással, kamatmentes kölcsö­nökkel, szociális létesítmé­nyekkel. A vendégek ezután a duna­keszi József Attila művelődési központtal ismerkedtek, meg­tekintették az újjáalakított szép színháztermet, a csak­nem 20 ezer kötetes könyvtá­rat. Az út innét a Duna-parti új lakótelep nemrégiben átadott korszerű, tizenkét tantermes iskolájába vezetett. Itt jelen­leg 650 gyerek tanul, egy mű­szakban, ám ahogy a 300 la­kásos telep teljesen felépül, 1200 kisdiáknak tudnak he­lyet biztosítani. A városi pártbizottság szék­házában Rónay Árpád és Metykó Gyuláné, a városi ta­nács elnökhelyettese tájékoz­tatta a vendégeket. Ismertet­ték a nagymúltú, ám mégis fiatal, hiszen alig egy éve vá­ros, Dunakeszi életét, örömeit, gondjait. A gondok közül el­sősorban természetesen azokat, amelyek a közlekedéssel és a postával kapcsolatosak, hiszen választ a legilletékesebbtől kaphattak. A jelenlevő Szath- mári Géza, a Budapest-Vidék Postaigazgatóság igazgatója nemcsak Dunakeszi, hanem egész Pest megye postai hely­zetéről képet nyújtott. Szó volt az áldatlan telefonállapotok­ról, a kézbesítés, a hírlapter­jesztés nehézségeiről. A több mint egyórás esz­mecsere végén, az egésznapos látogatás összefoglalójaként Pullai Árpád elmondta; a gon­dok, nehézségek nem ismeret­lenek. Ám ezeken változtatni, könnyíteni csak a lehetőségek keretein belül, mind szélesebb társadalmi összefogással!, egyre hatékonyabb gazdálkodással, a tartalékok teljes kiaknázásá­val, a termelékenység minél nagyobb növelésével lehet, A. Gy. 1978. DECEMBER 9., SZOMBAT Jávoré: Kevesebb utas, több áru a vasúton A hátralevő egy hónap ada­tait becsülve, az idén 308— 310 millió utas és 134,5 millió tonna áru elszállításával szá­mol a MÁV — tájékoztatta a Vasutasok Szakszervezetének elnökségét és a bizalmiak kül­dötteit a csütörtökön tartott együttes ülésén Szűcs Zoltán, a MÁV vezérigazgatója. A vasút idei munkáját ér­tékelve elmondotta, hogy az utasforgalom csökkent, ami elsősorban a gyenge forgalmú vonalak megszüntetésének és a magángépjármű-állomány vártnál nagyobb növekedésé­nek következménye. A nem­zetközi és a gyorsvonatokon utazók száma viszont kis mér­tékben az idén is növekedett — a MÁV várhatóan túltelje­síti magas áruszállítási tervét, de ez sem teljes siker, hiszen a tényleges igény jóval na­gyobb. A vezérigazgató beszámoló­ja alapján az együttes ülésen megvitatták a MÁV jövő évi legfontosabb tennivalóit is. Az igényeket figyelembe véve a vasúti személyforgalom to­vább csökken. A vezérigazgató a jövő évi tervek teljesítéséhez a szak- szolgálatok nevében kérte a szakszervezet segítségét, első­sorban az aktivahálózatok közreműködését a munkafe­gyelem megszilárdításához, a dolgozók felelősségérzetének növeléséhez. A budaörsi Meteorológiai Főállomáson december negye­diké óta egyre hidegebb napi minimum és maximum hő­mérsékleteket mérnek. Miklós napján pedig már az évszá­zad hidegrekordját is megkö­zelítette a hőmérséklet. S az előrejelzés sem ígér jót, hi­szen a prognózisok a szokatla­nul hideg időjárás folytatódá­sát ígérik. De mit jelez a TÜZÉP és az ÁFOR, a hirte­len jött hidegben mivel fo­gunk fűteni ? — Novemberben negyven Pest megyei telepünkre össze­sen 5 ezer 970 vagon szenet, brikettet, kokszot és tűzifát szállítottunk — tájékoztatott Ipacs László, a Budapest-kör- nyéki TÜZÉP vezérigazgatója. Ez azt jelenti, hogy telepeink jelenleg jól feltöltöttek. A bu­daörsi telepünkön például 194 vagon szenet, 107 vagon bri­kettet, 6 vagon kokszot és 41 vagon tűzifát tárolunk. A helyzet a városokban is jó: ceglédi telepünkön 10 vagon szén, 200 vagon brikett, 18 vagon kolisz és 41 vagon tűzi­fa, dunakeszi telepünkön pe­dig 28 vagon szén, 91 vagon brikett és 26 vagon tűzifa vár­ja a vásárlókat. Az azonban gondot okoz, hogy nincs elég lengyel szén és német brikett. A magyar bányák viszont fo­lyamatosan teljesítik igényein­ket, s ez arra is garancia, hogy a lakosság ellátása továbbra is zavartalan lesz. Legutóbb például érdi telepünkre érke­zett koksz,. dorogi brikett, len­gyel szén, a váci telepünkre dorogi és várpalotai brikett, ugyancsak lengyel szén. S de­cemberben a 'Pest megyei te­lepeinkre — az időnként je­lentkező szállítási gondok elle­nére is összesen mintegy 4800 vagon tüzelőt juttatnak el. Így ebben az évben telepeinken a tavalyinál 1500 vagonnal több fűtőanyag lesz. — Az utóbbi tíz napban — mondta Salamon László, az ÁFOR Középmagyarországi Központ jának kereskedelmi vezetője — a kereslet mintegy 30 százalékos emelkedését ta­Tájékozódás üzemlátogatással PuSBesi Árpád Dunakeszin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom