Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

1978. DECEMBER St.. VASÁRNAP Ellent ét es hírek a sah sorsáról Khomeini ajatollah vallási vezető egyik megbízottja pén­teken este azt közölte, hogy a sah elhagyta Iránt. A teherá- ni császári udvar ezt a jelen­tést szombaton reggel határo­zottan cáfolta. Washingtoni nagykövetsége útján a monar­chia elutasította azokat a hí­reszteléseket, amelyek szerint az uralkodó elfogadta volna az ellenzék követelését, hogy ideiglenesen elhagyja az or­szágot, s egy régens tanácsnak adja át a hatalmat. Más hírek szerint a sah családjának egy része már az Egyesült Álla­mokba menekült. Pénteken a teherán! rádió szerint valamennyi nagyváros­ban folytatódtak az összecsa­pások, a monarchiaellenes tün­tetések résztvevői és a hadse­reg egységei között. A csatáro­zásoknak legkevesebb 10 ha­lálos áldozata volt. A legfrissebb hírügynökségi Jelentések szerint a vallási el­lenzék által a „gyász napjá­nak” nyilvánított szombaton, a reggeli órákban, tüntetés kezdődött a teheráni bazáme- gyedben. A kivezényelt kato­nai alakulatok tüzet nyitottak a tüntetőkre. A Fehér Házban pénteken délután (helyi idő) rendkívüli ülést tartottak az iráni hely­zetről a Pentagon, a Nemzet­biztonsági Tanács szakértői­nek részvételével. Az Egyesült Államok — hi­vatalosan meg nem erősített jelentések szerint — utasítást adott arra, hogy a hetedik flotta Constellation nevű re- pülőgép-anyahajója a Fülöp- szigeteken levő támaszpontjá­ról négy torpedóromboló kísé­retében induljon el az Indiai­óceán felé. Fejlődő indiai—vietnami kapcsolatok Befejezte Indiában tett hi­vatalos látogatását Nguyen Duy Trinh, a VSZK külügy­minisztere. A vietnami politi­kus megbeszéléseket folytatott Morardzsi Deszai indiai mi­niszterelnökkel, AtáZ Bihari Vadzspaji külügyminiszterrel és több más vezető személyi­Vietnam visszautasítja a kínai lenyegetődzést A vietnami rádlő pénteken erélyes hangú kommentárban utasította vissza a legutóbbi pekingi fenyegetőzéseket. Kí­nai részről a napokban olyan kijelentések hangzottak el, hogy amennyiben „Vietnam folytatja területsértő akcióit”, Peking megbünteti. Ezzel egy­idejűleg az Üj Kína hírügy­nökség ismertette országa kül­ügyminisztériumának állásfog­lalását, amely szerint a Sprat- ley-szigetek Kínához tartoz­nak. A hanoi rádió válaszában rá­mutatott, hogy Peking nagy Suarez rádióbeszéde A parlamentet feloszlató és a választásokat kitűző kor­mányrendelet után Adolfo Suarez kormányfő pénteken este rádió és tévébeszédet mondott az ország lakosságá­hoz. Mint ismeretes, a parla­menti választásokat március 3-án, a községtanácsi választá­sokat pedig április 3-ra tűzték ki Spanyolországban. A miniszterelnök a döntést indokolva kijelentette, a lépés­re az új alkotmány értelmé­ben került sor, s csak így le­het a helyzet megkövetelte erős kormányt megteremteni az országban. A Spanyol Kommunista Párt végrehajtó bizottsága pénte­ken este kiadott nyilatkozatá­ban bírálta a kormány dönté­sét. erőket tömörít a két ország határán, s eközben Vietnamot vádolja területsértéssel, Kína biztonságának szabotálásával. A vietnami rádió kommen­tátora demagóg kampánynak nevezte a kínai rágalmakat, egyszersmind a leghatározot­tabban visszautasította a Viet­nammal szembeni durva fe­nyegetőzést. séggel. Mint a hivatalos sajtó­közlemény rámutat, a felek a kétoldalú kapcsolatokról és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről cseréltek véleményt és elége­detten állapították meg, hogy a két országnak a szolidaritás és a kölcsönös előnyök elvein alapuló barátsága és együtt­működése sikeresen fejlődik. Megtárgyalták a sokoldalú együttműködés fejlesztésének lehetőségeit is. A megbeszélések során meg­vitatták a Dél- és Délkelet- Ázsiában kialakult helyzetet, hangsúlyozva, hogy meg kell teremteni ezekben a térségek­ben a békét és a stabilitást NTCOLAE CEAUSESCU meg­hívására 1979. január 18—20. között hivatalos látogatást tesz Romániában Valéry Giscard d’Estaing francia köztársasági elnök. Csak röviden... A BELORUSZ SZSZK ÉS A BELORUSZ KOMMUNISTA PÁRT megalakulásának 60. évfordulójáról emlékeztek még Minszkben a Belorusz KP Központi Bizottságának és a köztársaság legfelsőbb taná­csának együttes ünnepi ülésén. Pjotr Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságának pót­tagja, a Belorusz KP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, ünnepi beszédében mél­tatta a jubileum jelentőségét és vázolta a Belorusz Szovjet Szocialista Köztársaság hat évtizedes fejlődését. A GÖRÖG LAPOK Nicosiá­ból érkező tudósításai szerint Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár január második felében ter­jeszti majd elő a két ciprusi közösség tárgyalásainak fel­újítására vonatkozó tervét. A hírt a ciprusi kormány szóvi­vője jelentette be, aki egyút­tal megcáfolta azokat a koráb­bi értesüléseket, hogy Rolan- disz külügyminiszter hamaro­san New Yorkba utazik, s ott újabb tárgyalásokat folytat majd a világszervezet főtitká­rával. A BASZK FŐTANÁCS által összehívott baszk parlamenti képviselők pénteken Guerni­cában ratifikálták a tartomány önkormányzatára vonatkozó tervezetet. A hé! kérdései A politikában nincs ünnep SALT-hajrá — Olajválság Iránban — Fordalat Nyugat felé HÉTFŐ: Vance beszámolt Carter elnöknek a sikertelen amerikai— egyiptomi—izraeli tárgyalásokról. — Törökország tizenhárom tartomá­nyában rendkívüli állapotot rendeltek el a karamanmarasi zavargások után. KEDD: Az Izraeli kormány rendkívüli minisztertanácsi ülésen vitat­ta meg a brüsszeli tárgyalások kudarca utáni helyzetet. — Vietnam tiltakozik a kínai provokációk ellen. SZERDA: Változások a kínai kormányban. — János Károly király aláírta Spanyolország új, demokratikus alkotmányát. — Cjabb tünteté­sek Teheránban a sah ellen. CSÜTÖRTÖK: Bumedicn elnök halála után Rabatt Bitat, a népi nemzetgyűlés elnöke lett Algéria ideiglenes államfője. — Iránban telje­sen leállt az olajexport. PÉNTEK: Eredménytelenül végződött az amerikai—tajvani alkudo­zás. — Gazdasági csúcstalálkozó Jamaica szigetén, a fejlett tőkés­országok és a fejlődő országok közül hétnek az állam- és kormányfője az „észak—déli” ellentéteket vitatta meg. SZOMBAT: Teheránban ellenzéki politikust kért fel a sah kor­mányalakításra, Amerikából híre jött, hogy felkészült egy repülőtér az USA-ba távozó sah repülőgépének fogadására. — Bejelentették, hogy január 1-én mégsem lép életbe a Közös Piac új valutáris rend­szere. — Washingtonban bezárták a tajvani nagykövetséget. Az ünnepek alatt lassabban forgott a világ kereke, de azért azok, akik hivatásból foglal­koznak a világ dolgaival, vál­tozatlanul azt találgatták: mi lesz a folytatása a genfi Gro- miko—Vance találkozónak? Irán is, Törökország is a mo­hamedán világhoz tartozik, így aztán karácsonykor ott nem lévén ünnep, nem volt, ami enyhítse a belső válságot Irán­ban van súlyosabb helyzet, jo­gos a kérdés: nem jutott-e már döntő szakaszába a tehe­ráni válság? Kína szánté minden héten szolgáltat kisebb-nagyobb szenzációkat, most a párt köz­ponti bizottságának előző heti ülése után végrehajtott sze­mélyeserék utaltak a hatalmi harc folytatódására. De azért is figyel Kínára a világ, mert január elsején lép életbe a kínai—amerikai diplomáciai vi­szony helyreállításáról szóló megállapodás. Mik a kínai ha­talmi harc kilátásai? MI LESZ A FOLYTATÁSA A GENFI GROMIKO—VANCE TALÁLKOZÓNAK? __________ Az amerikai sajtó karácsony előtt olyan hangulatot igye­kezett kelteni, mintha „zsi­nórban” történhetnének egy­más után döntő megállapo­dások a világ fontos és vitás ügyeiben. Vance genfi útját is úgy harangozták be, hogy meglesz a teljes megállapo­dás a SALT dolgában, ezt kö­vetően már a Brezsnyev— Carter csúcstalálkozó helyét és időpontját is közölni fog­ják. Carter képviselője ezután pedig úgy megy Brüsszelbe, hogy ott meg az egyiptomi mi­niszterelnök és az izraeli kül­ügyminiszter között hoz létre kompromisszumos megegye­zést. Ami a Közel-Keletet Illett, a Vance—Khalil—Dajan alku­dozás Brüsszelben nem hozott eredményt. Arról, ami Gromá- ko és Vance között elhangzott, szűkebb információs csatorná­kon át kaphatott tájékozta­tást a külvilág. A szovjet saj­tó azt hangsúlyozta, hogy a hadászati támadó fegyverek korlátozásáról megkötendő új egyezmény ügye a befejező sza­kaszába érkezett, nem kell újabb külügyminiszteri talál­kozó a SALT—2 még vitás kérdéseinek tisztázásához. Vance hazatérve közölte, hogy „elvi megállapodás” szü­letett egy szovjet—amerikai csúcstalálkozóról, az időpont­ról még nem döntöttek. Min­denesetre az amerikai lapok már nem januári időpontról közölnek találgatásokat, ha­nem februárt emlegetnek. A héten Genfben ismét ta­lálkoztak a szovjet és az ame­rikai SALT-küldöttségek ve­zetői, még nem hozták nyil­vánosságra. mikor ül össze a teljes ülésre a két SALT-kül- döttség. DÖNTÖ SZAKASZÁBA JU­TOTT-E MÁR A TEHERÄNI VÁLSÁG? ____________________ A k ívülálló számára is hosz- sz/únak tűnik már. ahogyan hónapról hónapra húzódik az iráni válság... Most éppen az olajjal kap­csolatos megfontolások kerül­hetnek előtérbe, hiszen — az iráni válság döntő, utolsó sza­kaszának elkövetkezőét jelez­ni látszó módon — az olajku­tak termelése abbamaradt, az export leállt Természetesen, a belső helyzet szempontjából az sem közömbös, hogy magá­ban az országban is olaj hiány lépett fel. Fontosabb azonban, hogy Irán egész sor országnak szállít — Nagy-Britanniától Ro­mániáig. A jelek szerint a teheráni császári palotában is felmér­ték, hogy a jelenlegi katonai kormány nem tud eleget ten­ni feladatának, nem tudja helyreállítani a rendet Annak is jelei mutatkoznak, hogy a hadsereg, amely pedig eddig hű maradt a császárhoz, most már lelkiismereti válságba bo­nyolódik és bizonytalankodni kezd, ki ellen is fordítsa fegy­verét. Amerika is előbb-utóbb dön­teni kényszerül: továbbra is kitartson-e Mohammed Reza Pahlavi mellett, vagy most már hozzájáruljon az ellenzék hatalomra kerüléséhez. Wa­shingtonban mindmáig azt haj­togatják a hivatalos nyilat­kozatokban, hogy a sah mel­lett állanak, de már elismerik, hogy a franciaországi szám- kivetettségben élő Khomeini­val és az iráni Nemzeti Front vezetőivel egyformán kapcso­latba léptek. Alighanem amerikai nyomás eredménye, hogy a császár most már az ellenzéknek aján­lotta fel a kormányalakítást. MIK A KÍNAI HATALMI HARC KILÄTÄSAI? A kínai párt központi bi­zottságának karácsony előtti ülése után az államtanács — ez a kormány hivatalos elne­vezése — összetételében vál­tozásokat hajtottak végre, ame­lyek Teng Hsziao-ping és cso­portja befolyásának újabb nö­vekedését eredményezik. Teng és hívei, akik közül sokan fél­re voltak állítva, vagy üldöz­tetést szenvedtek a „kulturá­lis forradalom” idején, egyre inkább szembekerülnek Hua Kuo-Feng elnökkel és azokkal, akik Mao Ce-tung mellett a hatalom napfényében sütké­reztek. Kínában a hatalmi harc mindig is kompromisszumos és átmeneti fordulatokat hozott. Most is kirajzolódni látszik a két csoport — Teng és Hua hí­vei — közt ez az alku: elmé­letileg és szavakban igazol­ják az eddigi maoista vona­lat, még a „kulturális forradal­mat” is. viszont a gyakorlat­ban egymás után rehabilitál­ják azokat, akiket Mao alatt eltávolítottak a hatalmi pozí­cióból. Teng vonala látszik érvé­nyesülni abban, ahogyan Kína egyre inkább a Nyugat felé fordul. Január 1-én a kínai— amerikai kapcsolatokban új helyzet jön létre a diplomáciai viszony helyreállítása nyomán. Ugyancsak január 1-én szű­nik meg a diplomáciai kapcso­lat az USA és az eddigi véden­ce, a Csang Kaj-sek-ista Taj­van között. Pálfy József Kuba nemzeti ünnepén Magyar vezetők üdvözlő táviratai Dr. Kdei Castro Ráz elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa elnökének, a Minisztertanács elnökének. Havanna Kedves Kdei Castro elvtársi A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a forradalom győzelmének 20. évfordulója alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága, - a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Mi­nisztertanácsa és egész népünk nevében forró elvtársi üdvöz­letünket és szívből jövő jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottságának, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsának, a testvéri kubai népnek. A magyar kommunisták és népünk nagy megbecsüléssel tekint a kubai kommunisták és nép forradalmi vívmányaira és sikereire. Ezek elválaszthatatlanul összeforrtak a szocialista országok népeinek és más haladó erőknek a társadalmi ha­ladásért, a békéért és biztonságért folytatott világméretű har­cával. Kuba internacionalista külpolitikája, töretlen szolidari­tása az imperializmus agressziói ellen küzdő erőkkel, a kubai kommunisták harca a nemzetközi kommunista és munkás- mozgalom egységéért méltán élvezi a világ összes haladó erői­nek megbecsülését Meggyőződésünk, hogy az el nem kötele­zett országok 1979. évi havannai csúcskonferenciája kiemelke­dő jelentőségű esemény lesz a mozgalom imperiaiistaellenes céljainak valóraváltásáért folyó küzdelemben. örömmel tölt el bennünket hogy pártjainknak és népeink­nek a marxizmus—leninizmus és a proletár internacionaliz­mus elvein alapuló testvéri barátsága napról,napra mélyül és együttműködésünk az élet minden területén eredményesen szolgálja a magyar és a kubai nép, az egész szocialista közös­ség érdekeit Szívből kívánjuk önnek, a kubai kommunistáknak és a kubai népnek, hogy további kimagasló sikereket érjenek el hazájuk felvirágoztatásában, közös ügyünk, a béke és a szo­cializmus javára. ^ Budapest, 1978. december 30 Kádár János. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnöke Lázár György, a Minisztertanács elnöke Az évforduló alkalmából Apró Antal, az országgyűlés elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Bias Roca-nak, a Kubai Köztársaság Népi Hatalmi Nemzetgyűlése elnökének. Táviratban köszöntötte kubai partnerszervezetét a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács és a Magyar Nők Országos Tanácsa. „Kuba az Antillák gyöngye” — hirdették évtizedeken át a turistacsalogató prospektusok a természeti szépségekkel va­lóban bőven megáldott karib- tengeri szigetországról. A ku­baiaknak azonban évszázado­kig vajmi keveset jelentett a természeti szépség: az őslakó­kat, a karib indiánokat a spa­nyol gyarmatosítók száz év leforgása alatt szinte mara­déktalanul kiirtották. Az Af­rikából odahurcolt rabszolgák „élettere” pedig alig terjedt túl a fcukornádültetvényeken. Többször is összefogtak a gyarmatosítók elleni harcuk­ban a lázadó rabszolgákkal. A múlt századi szabadsághar­cosok küzdelmét a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom győzelmének hatására megala­kult Kubai Kommunista Párt folytatta századunk húszas- harmincas éveiben az ameri­kai érdekeket kiszolgáló báb­rendszerek, diktatúrák ellen. A forradalmi hagyományok folytatójaként alakult meg az ötvenes években a július 26-a mozgalom, amelynek hadserege több éves harc után, 1959. ja­nuár 1-én végleg győzedelmes­kedett, s a kubai nép maga vehette kezébe sorsa irányítá­sát. Azóta ismerik és emlegetik Kubát „Amerika első szabad földje” néven. Nem mintha korábbi elnevezése, a „Karib- tenger gyöngye” alaptalanná vált volna, — sőt, a kubaiak számára azóta nyert igazi ér­telmet. „Kubát ismerd meg először, ne a külföldet” — hangzott Saborit, a politikai dalénekes hatvanas években slágerré vált szerzeménye. S meg is volt rá a mód: a lu­xusszállók és -üdülők elérhe­tővé váltak a dolgozók számá­ra. Persze nem ez volt az első és messze nem is a legfonto­sabb tényező, hiszen a népi Kuba nemcsak forradalmi ha­gyományokat, hanem súlyos gazdasági-társadalmi gondo­kat is örökölt. A szocialista építés útjára lépett ország­nak legelőször ezekkel kellett felvennie a harcot. Mint minden intenzív fejlő­dési folyamatban, a kubaiban is adódtak gondok. 1970-ben, a „Tízmillió tonna évében” nem sikerült elérni a kitűzött célt, a tízmillió tonnás cukorter­melést. „A balsikert változtas­suk sikerré!” — adták ki a jelszót még az év derekán Ku­bában. S a leszűrt — elsősor­ban szervezési hiányosságokra utaló — tapasztalatok haszno­san szolgálták a kubai fejlő­dés újabb, azóta is töretlen szakaszának megindítását. Ku­ba még az öröklött gondokkal birkózva hozzálátott, hogy fo­kozatosan eleget tegyen a for­radalmi változások nyomán járó fejlődés követelményei­nek: felülvizsgálták a pénz gazdasági szerepét, az ár- és bérviszonyokat, az erkölcsi és anyagi ösztönzés formáit és helyes arányát. Kidolgozták — már a KGST tagjaként és a komplex programba bekap­csolódva — az első ötéves ter­vet, amely 1980-ig tart. „A forradalom átmeneti idő­szaka lezárult, szocialista álla­munk megteremti végleges formáit” — mondotta egy al­kalommal Fidei Castro, s ez a megállapítás összecseng azzal az útmutatással, amelyet a Kubai Kommunista Párt 1975- ben megtartott I. kongresszu­sa adott — az elért eredmé­nyek elemzése alapján — a további teendőkre. Ennek már megvalósult legfontosabb állo­másai: az új, szocialista alkot­mány, a tanácsrendszer és az állami vállalatok új gazdálko­dási rendjének létrehozása, amelyek az 1977-es „Intézmé­nyesítés Évében” kezdtek át­lépni a „kísérleti szakaszból” az általános gyakorlati alkal­mazás útjára. Még nem tudjuk, hogy mi lesz 1979 elnevezése, egy azon­ban bizonyos: Kubában a for­radalom győzelmének husza­dik évfordulóján kezdődő új esztendő a szilárd alapokra helyezett fejlődés talán nem látványos, de következetes folytatása lesz. Haszonits István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom