Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

1978. DECEMBER 31., VASÄRNAP 3 Dunakesziről Az idén 4330 lakáshoz ele. ;endő panelt állítottak elé a iunakeszi Házgyárban. Halmágyi Péter felvétel« Koszorúzás! ünnepségek Dobi István születésének évfordulóján Dobi István, a magyar műn- kásmozgalom kiemelkedő sze­mélyisége születésének 80. év­fordulója alkalmából szomba­ton koszorúzási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti te­mető Munkásmozgalmi Pan­teonjában. Dobi István urnáját az MSZMP Központi Bizottsá­ga nevében Szentistványi Gyuláné és Péter János, a KB tagjai, az Elnöki Tanács kép­viseletében Pióker Ignác és Nánási László, az Elnöki Ta­nács tagjai, a Termelőszövet kezetek Országos Tanácsa és az Országos Szövetkezeti Ta­nács részéről Szabó István, a TOT és az OSZT elnöke, va­lamint Czimbalmos Béla, a TOT főtitkára koszorúzta meg. Elhelyezték a hála és az em­lékezés virágait hozzátartozói és volt harcostársai is. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be. Szőnyi Tiborra emlékeztek a panteonban Szőnyi Tibor, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége szü­letésének 75. évfordulója al­kalmából szombaton koszorú­zási ünnepséget rendeztek a Mező Imre úti temető mun­kásmozgalmi panteonjában. Szőnyi Tibor síremlékét az MSZMP Központi Bizottsága nevében Jakab Sándor és So­mogyi Sándor, a KB tagjai, az Egészségügyi Minisztérium képviseletében Medve László miniszterhelyettes és Pál György, a pártbizottság titká­ra, az Orvos—Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete ré­széről Bodnár Arpádné és Koncsek Aranka koszorúzta meg. Elhelyezték a hála és az emlékezés virágait a hozzá­tartozók, a volt harcostársak, a barátok, a munkatársak, vala­mint a nevét viselő intézmé­nyek képviselői. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival ért véget. Kampány végén — éjszaka Hatvanban, Pest megye aakergyárában Ezerféle változatban fo­gyasztjuk a cukrot Éléskam ránkban ott áll a polcokon barna tasakokban, színes do­bozokban a liszt, a só mel lett. Együtt esszük a süte­ménnyel, tésztával. Gyerme­keink gyakran rontják vele fogukat, ha az önkiszolgáló boltokban — minden nevelési tudományunkra fittyet hányva — iszkolnak előlünk a kijá­rat felé csokoládé drazséval, Duna-kaviccsal kezükben. Jut belőle borerősítésre, tiltott pá­linkafőzésre is, és ilyenkor karácsony táján szinte tobzó­dunk pocsékolásában. Pecüg ínségét még a mai S5 évesek is megsínylették; anyám is ízesítette tejeskávé­mat a pótlására rendeltetett szaharinhal Azóta Jó sorsom leszoktatott a párolgó bögre illatának él­vezetéről. A reggeli rohanás már csak egy csésze presszó­kávé fölhörpintésére hagy időt. Ha bőkezű vagyok is magam­hoz, három szem cukorral iszom. Partnerek voltak Másfél óra múlva kezdődik az éjszakai műszak a Mát- ravidéki Cukorgyárak hatvani üzemében. Sötét rámpák kö­zött botorkálunk kísérőmmel, Deák József műszakvezetővel. Csak a répával púpozott te­hervagonokat világítja meg itt-ott a reflektor fénye. Tá­volabb szökőárszerű vízsugár mossa a sebesen futó szállító- szalagra a fehérhúsú termést A teljesítmény a laikus szá­mára alig érzékelhető: 24 óra alatt 30 ezer mázsa. Megtisz­títják a sártól, óriási rakodók házmagasnyi prizmákba öm- lesztik. A gépvezérlőt nem lát­juk, csak figyelmeztető szavát hallani: — Vigyázat, indítom a gé­pet — kiáltja valahonnan a magasból, miközben meg­mozdul a föld alattunk: vagy 10 méterrel hátrább húzódik a répapiramist építő monst­rum, amelyen Deák Józseffel állunk Körülöttünk több he­lyütt gőz csap föl furcsa for­tyogó hangok verik föl az est csendjét, az ismeretlen ren­deltetésű tornyok fekete kör­vonalát rajzolják ki az olda­lukat megvilágító lámpák. Fé­lelmetes, mégis lenyűgöző az éjszakai ipari táj. — Ez a gyár a legnagyobb fogyasztója Pest megye gaz­daságaiban termesztett cukor­répának. Idén 6500 vagonnal vásároltunk — kezdi a beszél­getést Mérey Ernő, a répater­meltető osztály vezetője már az irodaház egyik csöndes szo­bájában. — Pest megye a hektáron­ként betakarított hozamait il­letően a földek gyengébb mi­nősége ellenére az országos középmezőnyhöz tartozik. Igaz kedvezett az Időjárás is: a cukortartalom ezért is ma­gasabb a tavalyinál, több mint 18 százalék. A kiemelkedő eredményben mégis a techno­lógiai utasítások fegyelmezett betartása játssza a főszere­pet. Mint ismeretes az idei ősz próbára tette a fuvarozás­ban résztvevőiket, a MÁV-ot, a Volánt és a gazdaságokat egyaránt. E vonatkozásban a Pest megyeiek pontos megbíz- ható partnereik voltak a kö­zösen megállapított szállítási ütemet mindvégig tartani tud- ták_— folytatja az osztályve­zető, aki 40 éve dolgozik a szakmában, ezért nem érzem udvariaskodásnak, amit üze­meinkről mond. Kisebb területen A gyár, amely majd száz­éves tapasztalattal rendelke­zik a feldolgozásban, egyben a termelés legfőbb integráto­ra. A talajelőkészítéstől min­den részfolyamatot figyelem­mel kísérnek a hatvaniak. Így már az év elején tudták, ki­elégítő a növények gyökérfej­lődése, egyenletes az állomány, hatékonyak voltak a gyomir­tó szerek Látták — a nyár eleji termésbecslések ezt mu­tatók — minden eddiginél nagyobb hozamot ígérnek a földek. De inkább örültek mintsem aggódtak az augusz­tusi, szeptemberi napos, me­leg, kissé aszályos időjárás­nak amely végül is inkább a cukorképződésnek mint a répatest növekedésének ked­vezett. A feldolgozók és e fontos ipari növény termesz­tői együttes munkájának érett be gyümölcse az idén: kitűnő minőségű és viszonylag nagy mennyiségű terméket takarí­tottak be a mezőkről. Az előbbit jellemzi például, hogy míg három évvel ezelőtt 9 kilogramm cukrot nyertek 100 kilogramm répából, most 12 kilogrammot sikerül előállíta­ni ugyanannyiból. A növénytermesztés iránt érdeklődők tudják, jövőre ki­sebb területre szorul a cukor­répa. Mi ennek az oka? — kérdezem eszmecserénkbe be­lemelegedve Mérey Ernőtől. — A mindenkori szükségle­tet ma már biztonságosan ké­pesek megtermelni a gazdasá­gok. Néhány üzemben azon­ban, ahol egy hektárról 300 mázsát sem tudnak össze­gyűjteni és ráadásul a tábla­méretek és a gépesítettség sem megfelelő, baj van a gazda­ságossággal. Ezekben a szövet­kezetekben jövőre fölhagynak a répa termesztésével. S eb­ben nincs is semmi új, tud­tuk ezt a hatvanas évek ele­jén is, igaz akkor éppen egy- harmada termést hoztak le ugyanakkora földről mint ma. Vasból gyúrt ember A gyár egyébként folyama­tosan korszerűsíti berendezé­seit, új gépeket vásárol, al­kalmazkodik a megváltozott viszonyokhoz. Az egyik leg nehezebb munkához, a rako­dáshoz sem kell ma már ké­zierő. Persze akad még erős fizikumot igénylő munkahely is. A legnehezebb dolga talán Popovai Jánosnak van, aki a 40 fokos melegben egy 4 méteres vaspálcára erősített kefével tisztítja az egyenként 580 csövet magábafoglaló tar­tályokat Afféle vasból gyúrt ember. Nyáron Szeged kör­nyékén dinnyével foglalkozik, s amikor októberben megkez­dődik a répaidény, ■ régi is­merősként tér vissza immár 16 éve hatvani munkatársai közé. Ha igaz, eddig hat na­pot volt betegállományban. Homloka most is izzadságtól gyöngyözik. — Jól megvagyok itt, és persze nemcsak ezt az egy­féle munkát csinálom. A vál­lalat elég rendesen fizet. Nyá­ron pedig a szabad levegőn á határban dolgozom. Csendesen beszél magáról a tagbaszakadt férfi, s látom, kedve lenne még a _ diskuráíáshoz, de hív­ják. Üjabb sürgős tennivaló akad valahol. Késő este van. Hazafelé me­net jólesik egy kávé, beté­rünk egy presszóba. A kiszol­gáló eldarálja a szokásos kér­dést: — Hány cukorral lesz? — és gépiesen rakja csészém mel­lé a vakító fehér kockákat. Valkó Béla Az új esztendő a gyerekeké írta: Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke A . . különös hónap, nem olyan, üecemaer mint a többi. S nemcsak azért, mert a számvetés hónapja. Különös va­rázsa is van. Talán mert olyan ünnepek ide­je, melyek elsősorban családi körben mele­gítenek igazán, melyek meghittsége erőt, biztonságot ad. Így volt és van ez az idén is. Könnyebb örömökkel feltöltődve átlépni az új esztendőbe, vállalni az újabb hétköz­napokat. Fenyőillatú napjainkat mindnyájan igye­keztünk emlékezetessé tenni. Ajándékokkal marasztalva az ünnep hangulatát, kedveseink arcán sokáig megőrizve az örömteli mo­solyt, vidámságot. Csak rajtunk múlik, si­kerül-e kiterjeszteni családunk, otthonunk karácsonyi, nyugodt boldogságát most a nem pirosbetűs napokra is; csak rajtunk múlik, sikerül-e tartóssá, másokra is kisugárzóvá termi. Mert a feltételek — az alapok — adot­tak. Országunkban béke van. Könnyű kimon­dani, leírni ezt a szót, de nem könnyű ki­vívni, megtartani. Európában immár több mint 33 esztendeje béke van. Népünk mint­egy felének nincs személyes tapasztalata a háborúról és azt akarjuk, ne is legyen. A béke megvédelmezéséért ki-ki a saját, le­hető legjobb munkájával teheti a legtöbbet. Országunkban — és a többi szocialista or­szágban — nincsenek olyan erők, amelyek­nek érdekében állna a háború, az emberi élet, az ember teremtette világ elpusztítása. ■,. . j. . hogy az imperialista országok- J9i tUCjílK, ban viszont még léteznek veszé­lyes, befolyásos erők, amelyek fenyegetik az egész emberiséget, mesterségesen szítják a fegyverkezés tüzet. A közelmúltban Budapes­ten megtartott IX. Magyar Békakongresszus határozottan állást foglalt a következetes harc mellett az enyhülésért és a helsinki zá­róokmány valamennyi pontjának betartásáért. Hazánkat világszerte békeszerető, a békéért tettekre kész országként ismerik — s erre büszkék lehetünk. Elsősorban azért, mert aki szilárd hittel és kemény következetességgel békét akar, egyben jövőt épít. S nemcsak ma­gának! E jövő örököse a ma felnövekvő ifjú nemzedék, gyermekeink, unokáink, akiket el­halmozunk szeretetünkkel és mindennel, ami­ben nekünk szülőknek nem volt, nem lehe­tett részünk. Nyugodtan elmondhatjuk, ma már olyan körülmények között nevelkedhet­nek, élhetnek gyermekeink, mint ebben az országban soha. Szocialista társadalmunk a folyamatosan emelkedő életszínvonalnak meg­felelően, mind jobb feltételeket teremt a gyermekek számára. Talán nem kell külön hangsúlyozni, hiszen már oly természetes, hogy mindez társadalmi érdek. Fiaink, leá­nyaink megfelelő gondozása, nevelése, sze­mélyiségük fejlesztése nem csupán a család feladata. Államunk a párt társadalompoliti­kájának alapján rendkívül sokoldalú anyagi és erkölcsi támogatással vállal részt ebből a feladatból. Elég csak megemlíteni, milyen nagy erőfeszítéseket teszünk azért, hogy megfelelő számú bölcsőde, óvoda, iskola, nap­közi otthon, kollégium álljon a gyermekek rendelkezésére. Több mint tíz esztendeje, hogy a fiatal anyák igénybe vehetik a gyer­mekgondozási segélyt. Természetesnek te­kintett juttatás a terhesgondozás, az ingye­nes egészségügyi ellátás, a családi pótlék, és még sorolhatnánk tovább. IS , ., a gyermekek 96 százaléka esa- Il3Z3rMÖ3rt Iádban nevelkedik, a többieket teljes mértékben az állam látja el. December­ben, karácsony táján különösen nagy gyen­gédséggel fordul feléjük a közvélemény. Fel­sorolni lehetetlen, hány szocialista brigád küldte el az idén is a nagy szeretettel készí­tett ajándékokat, hány patronáló család vette magához az ünnep napjain a szüleiket el­vesztett apróságokat. Az árva, a gondatlan Közös munkával, összefogással A gyermekévet előkészítő Pest megyei bizottság felhívása Pest megye felnőtt társadalma az elmúlt évtizedekben sok ál­dozatot hozott a gyermekekért — társadalmi összefogással bölcső­dék, óvodák, iskolák, játszóterek, sportpályák, tornatermek, úttörő­vasút és úttörőtáborok épültek, a társadalmi összefogás kiterjedt a gyermekekről való gondoskodás minden területére — de tenni­valónk azért bőven akad. A gyermekek nemzetközi évét előkészítő Pest megyei bizottság felhívással fordul ezért a Hazafias Népfront bizottságához, a taná­csokhoz, a KISZ-szervczetckhez, az üzemek és intézmények közös­ségeihez, a megye minden felnőtt állampolgárához: legjobb tudá­suk és akaratuk szerint munkálkodjanak azon, hogy a gyermekek nemzetközi évének nemes céljai valóra váljanak. Közös munkánk töltse meg tartalommal jelmondatunkat: Gyer­mekink jövőjéért — a jövő gyermekeiért! Helyi kezdeményezéssel, összefogással gazdagítsuk eddig elért eredményeinket, a nemzet­közi gyermekév megyei programját. A PEST MEGYEI ELŐKÉSZÍTŐ BIZOTTSÁG szülőktől elhagyott gyermek számunkra rend­kívüli eset. Figyelmeztető azonban, hogy szaporodik a válások száma, ebből fakadóan egyre több a csonka családban felnövő gyer­mekek száma. A gyermekeket egyedül nevelő szülőket gyermekszerető társadalmunk —• éppen a kicsinyek érdekét szem előtt tartva — külön is támogatja. Általánossá vált szemlélet ma már: a gyer­mek nélküli család nem teljes. Társadalmunk nem csupán szólamokban biztat a gyermek, sőt több gyermek vállalására. A párt nő- és népesedéspolitikai határozata, a különböző törvények, rendeletek — az ifjúsági, a család­jogi, az egészségügyi, a közművelődési tör­vény — mind-mind a felnövekvő nemzedék érdekében születtek. A társadalmi keretek megteremtése azonban természetesen nem veszi le teljes mértékben a szülők válláról a gyermeknevelés gondját. Nem is ez a cél. Sokkal inkább az, hogy olyan feltételeket te­remtsünk, melyek mellett a szülők anyagi­lag, erkölcsileg eleget tudnak tenni a nemes, az emberhez legméltóbb kötelességüknek. Bg. . . . , . áthatja az alkotni, te­lläincennapiamat remteni vágyó szán­dék. Gyermekünkben új embert adunk a holnap számára. Nevelni soha nem volt könnyű feladat és valószínűleg nem is lesz az. Az örömök mellett minket, s a minden­kori szülőket kudarcok is érhetik, bánatunk is akad. Arról azonban soha nem feledkezhe­tünk meg — csak azért, mert a mi gyerme­keink már szorgalmas munkánk eredménye­ként, jó körülmények között élnek —, hogy léteznek még olyan országok, ahol a gyer­mekek éheznek, elnyomásban, faji megkülön­böztetésben, testi-lelki kínzásokban van ré­szük. Az apartheid nemcsak a felnőtteket érinti Dél-Afrikában, a fasiszta rezsimek nem kímélik a haladó gondolkodású emberek gyermekeit sem, a munkanélküliség, a lét­bizonytalanság őket is sújtja. Sőt talán őket — védteleneket — még inkább. A mi gyer­mekeinknek mindezt szerencsére nem kell átélniük. De érteni, tudniuk igen! S az, hogy mindezek megszüntetéséért küzdeni tudó felnőttekké váljanak, a mi dolgunk. A gyermekeknek — egészséges fejlődésük érdekében — a világon mindenütt különleges gondoskodásra és megkülönböztetett figye­lemre van szükségük — állapította meg az ENSZ 1959-ben a gyermekek jogairól szóló deklarációjában. E nyilatkozat elfogadásá­nak 20. évfordulóját, az új 1979-es esztendőt az ENSZ a gyermekek nemzetközi évének nyilvánította azzal a céllal, hogy felhívja a világ közvéleményének, a kormányoknak a figyelmét a gyermekek helyzetére, jogainak védelmére, azok teljes érvényrejuttatására. •Hazánk, híven a szocializmus eszméihez, tár­sadalmi rendünk humanizmusához, ma. gáévá tette az ENSZ felhívását. Megalakult a Nemzetközi Gyermekév Nemzeti Bizottsága, mely programjában célul tűzte ki: szocialista hazánkban tovább gazdagítsuk az okos gyer­mekszeretetei, ápoljuk a szocialista család­eszményt, javítsuk a gyermekek testi-lelki és szellemi nevelésének, egészségügyi ellátásá­nak feltételeit, erősítsük gyermekeink érde­kében a társadalmi összefogást. Munkálkod­junk továbbra is közösen azon, hogy gyer­mekeink képességei még teljesebben bonta­kozhassanak ki, hogy egyéni vágyaiknak, va­lódi képességeiknek, a társadalom igényeinek megfelelően választhassák meg életpályájukat Neveljük őket alkotó munkára, a munka sze- retetére, neveljük őket olyan felnőttekké, akik lelkiismeretesen dolgoznak és harcol­nak a Szocializmusért, a haladásért, olyan közösségi emberekké, akik vállalják nem­zetük, hazájuk sorsát és gondját így vezet­hetjük őket a teljesebb emberi élet útjára. l2 törekvésünk, hogy gyermekeink­nek növekvő lehetőségeink alap­ján még többet, még értékesebbet adjunk. Ez az egész társadalom, minden szülő érdeke, kötelessége. Tudatában vagyunk annak, hogy sokat kell még tennünk mind a szülői felelősség erősítése, mind a fiatalok családi életre nevelése érdekében. Mert miközben neveljük, tanítjuk őket, ők is .formálják, ala­kítják önmagukat, a családot és az egész társadalmat. t A Magyar Nők Országos Tanácsa magáévá tette a gyermekév nemzeti és nemzetközi programját. A Nemzeti Bizottsággal és a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetséggel ak. tívan együttműködve dolgozik a célok, a programok megvalósításáért, annak a meg­győződésnek az alapján, hogy ez a tevé­kenység is hozzájárul az egész világon a gyer­mekek sorsának javulásához, ahhoz, hogy Földünkön mindenütt nyugodt, békés, bol* dog ünnepek és hétköznapok legyenek. Alapvető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom