Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

Fordított időszámítás

Egy műszakban estétől reggelig

Kamasz suhancként serényen jártam az erdőt, mindenféle nyári örömök reményében. Figyeltem a fák ágain röppenő madarakat, melyeknek fészkéből cimboráimmal nemegyszer tarka tojásokat emeltünk el. Akkor azt hittem, hogy a szélcsendben rezzenéstelen fák és bokrok között végtelen és abszolút a csend, amely üvegburaként fog körül.

Legényforma ember voltam már, amikor Sándor bátyám egyre-más- ra meghívott tanyájára. A dél-alföldi falutól kilométerekkel távolabbra eső portán esténként letelepedtünk a vályogfalú ház előtti pádra és nagyokat hallgattunk. Akkor és ott viszonylagosnak tűnt az erdei csend végtelensége. Amíg meg nem szoktani, nyomasztott a tanyavilág éjszakai némasága, melyet szinte hallottam, amelyet szinte bőrömmel, szememmel, fülemmel érzékeltem.

Sivár, fekete, mély, sötét — rendszerint ilyen jelzőkkel illetjük az éjszakát. Az alkony, az est az elmúlás jelképe fogalomvilágunkban, mint ahogyan a reggel, a hajnal, a virradat a születésé, a megújulásé. Nem is gondolnánk, hány ember életében fordul meg az időszámítás. Emberek sokasága számolja másként az órák múlását; aki éjszaka dolgozik, ilyenkor keresi meg kenyerét, nem ideig-óráig, vagy váltott műszakban, hanem éveken át mindig ugyanakkor, kitartással.

______Valamit valamiért

Eg

y órával az éjszakai műszak vége előtt, hajnali ötkor nehezebben telik az idő, csakúgy, mint a műszak kezdetén. Ám az új, a nagy teljesítményű esztergagépek rendíthetetlenül soványítják a fémet, szükség van a figyelemre. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának esztergaműhelyében ismerős fejek és vállak hajolnak a masinák fölé. Az éjszakai műszak munkásainak 80 százaléka évek óta mindig ugyanabban a napszakban — este 10-től reggel 6 óráig — dolgozik.

Varga Ferenc esztergályos, harmincegy éves, másfél éve állandóan éjszakás.

— Amikor beiratkoztam a szakközépiskolába, akkor döntöttem így — mondja. — Hetente kétszer beülök az iskolapadba, így jut csak időm arra, hogy a konzultációkon hallottakat otthon megfelelően elsajátítsam. A műszak végeztével két órát tanulok. Tevékenykedem a ház körül. Délután 2—3 óra között lefekszem és este nyolcig alszom. Ha jó műsor van a televízióban, megnézem, persze addig, hogy még időben beérjek a gyárba.

— Családja van?

— Egy gyerekem, de a feleségem neveli őt. Elváltam. Most a szüleimnél élek Érdligeten. Higgye el, meg lehet szokni az állandó éjszakázást. Édesanyám évek óta így dolgozik Budapesten, de itt a műhelyben is van olyan ember, aki több mint tíz éve éjszaka áll be a masinák mögé.

— Mivel tölti a nappalokat?

— Egyik fontos elfoglaltságom az építkezés. Említettem, hogy a szüleimnél élek, ott építek magamnak egy szobát.

— Kereset?

— Nem panaszkodom, jól keresek. Havonta összejön az 5500—5600 forint. Szükségem van az éjszakai pótlékra. Tudja hogy van. Gyerektartás, építkezés, most, hogy újra legényember lettem, öltözködöm is.

— Szórakozás, tervek? Meddig csinálja még?

— Szórakozást egyelőre csak a televízió és hét végén esetleg a mozi jelent. Máá komolyabb dolgokat kizár az éjszakázás. Ha befejezem az iskolát, szeretnék tovább tanulni, de egyébként sem hagynék fel már az éjszakázással. Kell a pénz, a nappali szabad idő.

Bognár Gyula művezető másként vélekedik, bár ő is azok közé tartozik, akik önszántukból vállalták az éjszakázást.

— Az élet hozta úgy, hogy megfordult az időszámításom — szólal meg. — Most negyenkét éves vagyok. Nagyon szerettünk volna a feleségemmel egy gyereket. Tizenhat évi házasság után született meg a kislányom. Közben a feleségem felelős megbízatást kapott, a járási párt- bizottság tagja. Elkezdett tanulni, beiratkozott a gimnáziumba. A gyerek miatt döntöttünk az állandó éjszakai műszak mellett. Szerintem ezt nem lehet megszokni.

Alkalmazkodó életritmus

Az ember átlagéletkora fokozatosan meghosszabbodik. Ám az évek múlásával mind többször kerül önmagával szembe. Belső és külső érdekek szövevényében kell megkeresnie a megfelelő döntést. Az állandó éjszakázás hatásairól így vélekedik dr. Bálint István pszichiáter:

— Ezeknek a dolgozóknak a tevékenységére az afiziológiás, vagyis élettanirendszer-ellenés kifejezést használjuk orvosi körökben. Bizonyított tény, hogy az emberi szervezet működésének nappali és éjszakai ritmusa között különbség van. Éjszaka — különösen 2—3 óra között — alacsonyabb a szervezet aktivitási szintje. Alacsonyabb ilyenkor a légzésszám, a vérnyomás, a pulzusszám. Függetlenül attól, hogy az ember dolgozik-e vagy alszik. Ma már nemzetközileg elfogadott, hogy a szervezet alkalmazkodni tud a váltott műszakhoz, az állandó éjszakázásra az átállási idő még ennél is rövidebb. Sok egyéb tényező is kedvezőbbé teszi az éjszakai munkát. Ilyenkor a legnyugodtabb az üzem, a Statisztikai Hivatal felmérése szerint például ekkor történik a legkevesebb baleset...

— Bonyolítja azonban a helyzetet, hogy az embereknek meg kell tanulniuk a nappali alvást, amelynek a megszervezése manapság nem kis dolog. Generációk élnek együtt, s ezért a legtöbb esetben nincs meg az alváshoz szükséges nyugalmi állapot. A munkásnak legalább hétórányi alvást kellene összehoznia, ami mind időben, mind minőségben egyenértékű az éjszakai pihenéssel. Olyan esetekben, amikor ezek a feltételek hiányoznak, bizonyítottan több neurotikus megbetegés fordul elő. Más esetekben a családi élet sérül meg. Felmérések szerint nagyobb a neurózisok száma azoknál a több műszakos, vagy éjszakás üzemekben, ahol túlsúlyban nők dolgoznak.

Éjszakás asszonyok

A Mezőgép Vállalat érdi gyárának kapuján sietve lépnek ki és indulnak hazafelé a délutános műszakosok. Csendes a gyárudvar. A műhelyek közötti úton egymás mögött sorakoznak az éjszakára beállított teherautók, a már elkészült termékek. A kovácsműhely lesújtó légkalapácsának tompa puffanása árulkodik arról, hogy ott ilyenkor is van élet. A műszaki gumigyártó üzemben öt asszony dolgozik — ki hosz- szabb, ki rövidebb ideje — állandóan éjszaka.

— Néhány évvel ezelőtt a vállalat vezetése meg akarta szüntetni az éjszakai műszakot — magyarázza Gelencsér Sándor művezető, aki tizenöt éve dolgozik az üzemben. — Az asszonyok-tiltakoztak, mondván:' másként nem vállalhatnak munkát; Sokan azt mondták: elmennek, ha nem dolgozhatnak állandóan egy műszakban, éjszaka. Levelet írtak a központhoz, s a kényszerhelyzetben megkapták az engedélyt. Nézze, maga is tudja, hogy o többgyermekes családokban úgyszólván minden százas be van táblázva, nem beszélve az asszonyok nappali szabad idejéről.

Farkas Sándorné betanított munkás három éve jön éjszakánként. Tárnokról jár be naponta az érdi gyárba, otthon első és második osztályos gyermekét neveli.

— Elsősorban a család miatt vállaltam ezt a munkát. Minden gond

nélkül elláthatom a gyerekeimet, és a háztartásbeli teendőket. Szerintem meg lehet szokni az állandó éjszakázást, ha az embernek van hozzá elég kitartása.

— Hogyan vélekedik erről a férje?

— A férjem szállítómunkás a Rákosvölgye Termelőszövetkezetben, állandóan délelőttös. Közösen döntöttünk így. Délután jön haza, s estig együtt vagyunk.

— Eljárnak olykor közösen valahova?

— Ügyszólván sohasem. Csak hét végén jutna rá idő, de valamikor pihenni is kell.

— Hogyan telik a napja, ha hazamegy a gyárból?

— Otthon felkeltem a gyerekeket, elkészítem a reggelijüket. Ha elmentek — körülbelül fél nyolckor — az iskolába, lefekszem. Alszom délig, s akkor bevásárolok, takarítok, dolgozgatok a kertben, hozzálátok a főzéshez. Miután a gyerekek hazajöttek, megetetem őket, foglalkozom velük. Ha nagyritkán marad rá idő, alszom egy-egy órát délután is. Indulok azután a gyárba. Mint mondtam, elsősorban családi okokból, másodsorban a pénzért vállaltam így a munkát. Két évig bizonyára kitartok még.

Az öt asszony közül megkérdeztem még kettőt: Barna Jenőné és Szabó Lászlóné betanított munkásokat. Mindketten kisebb-nagyobb eltéréssel, de hasonlót válaszoltak. Vagyis a főbb okok: a pénz, a család, a nappal szabad idő.

Nem választhat

Friedrich von Hardenberg, íróiköltői nevén Novalis, a német romantika egyik legnagyobb képviselője írja a XVIII. század végén a Himnuszok az éjszakához című ciklusa bevezető soraiban: Van-e olyan gondolkodó lény, aki körös-körül a tág tér valamennyi tüneményénél ne szeretné jobban a drága napvilágot — színeivel, sugaraival és felhőivel; ahogy mindenütt jelen van, mint ébresztő nappal. Mint az élet legbensőbb lelkét lélegzi be a sosem pihenő csillagok óriás-világa, amint kék árjában úszik, lélegzi a szikrázó, a sosem mozduló kő, az érző, nedvszívó növény és a vad, izzó, sokformájú állat...

A valóságban azonban az élet nem mindig enged választási lehetőséget. Kovács Károly, a Csepel Autógyár műszaki ellenőre harminckilenc éves. Tizennégy évesen, gyerekfejjel került az üzembe, itt cseperedett munkássá. Kezdetben kifuLIzemben

Jócsa János olajfestménye

tógyerek volt, elvégezte a szakmunkásiskolát, hosszú ideig esztergályosként dolgozott. Két év óta állandóan éjszakás.

— Nem szeretek éjszaka dolgozni, de más választásom nem volt — kezdi. — A fiam betegen született. Most tízéves, de mikor már nem járt ki hozzá a tanárnő, megsokasodtak a gondok. Viszem az iskolába, és hozom az iskolából, mert nem tud rendesen járni. A társak nem veszik rossz néven az éjszakázásomat, bár tavaly óta magas — 40 százalék — a műszakpótlék. A legtöbb ember ennek ellenére sem vállalja. Nem tudom, meddig tart még, de csinálom, ameddig csak kell.

Joó Istvánná hat éve dolgozik az éjszakás műszakban, a szerszámkiadóban. Lányával él, s életét betölti a gyár. Dunaharasztiból jár be az üzembe, rendszerint fél kilenckor elindul, bár a műszak csak 11 órakor kezdődik.

— Véletlenül kerültem a szerszámkiadóba — mondja, miközben munkahelye színes virágokkal díszített asztalához ültet. Éjfél is elmúlt már, mégis friss, közlékeny. — Évekkel ezelőtt megkértek, hogy helyettesítsem az egyik társamat, Végül ittragadtam. Nappal otthon is van elég tennivaló, éjszaka pedig nyugalmasabb, nem olyan nagy a sürgés-forgás a műhelyekben. Ha az egészségem engedi, a nyugdíjkorhatárom elérése után is tovább dolgozom, állandóan éjszaka. Egy évem van addig ...

Pest megye állandó éjszakai dolgozóiról a közelmúltban nem készült semmiféle statisztika, amint arról a megyei tanács ipari osztályán értesültem. Akikről ez az írás szól, olyan vállalatoknál dolgoznak, amelyek az illetékes miniszteri tárca irányítása alá tartoznak. Nem szóltunk azokról, akik munkájuk jellege miatt (ilyenek például a vendéglátóipar egyes dolgozói, az éjjeliőrök, egészségügyiek és még sokan mások) indulnak a késői esteken munkahelyeikre, őket a hivatásuk, emezeket az akaratuk köti az éjszakához y

Romlik az arány

A több műszakos s az állandó éjszakai munka népgazdasági érdek, s különösképpen fontos azokban az üzemekben, amelyek folyamatosan termelnek. A dolgozók érthetően elégedetten fogadták a tavaly bevezetett műszakpótlékot, amelynek eredményeként Pest megyében egy év alatt mintegy 11,1 százalékkal növekedett az érintett munkások átlagbére. Az állandóan éjszaka dolgozók fizetésük 40 százalékát kapják pótlékként. Az elmúlt egy esztendő változásairól Kator István, a Szak- szervezetek Pest megyei Tanácsának osztályvezetője tájékoztatott:

— Huszonnégy vállalat huszonkét- ezer munkásának helyzetét vizsgáltuk meg a közelmúltban. Jövedelmük a műszakpótlék bevezetése óta 5,3—8,3 százalékkal emelkedett. A vizsgált időszakban Pest megyében a szocialista ipar termelése — meghaladva az országos átlagot — 8,9 százalékkal növekedett. A termelés fejlődésének 86 százalékát a termelékenység javulásával értük el. A megye ipari munkásai munkaidejük 70 százalékát délelőtt, 19,7 százalékát délután, 10,3 százalékát éjszaka dolgozzák le.

— A műszakpótlék bevezetésével a nagy teljesítményű gépek jobb kihasználását kívánták segíteni. A vizsgált üzemek többségében (kivéve a PEMÜ-t, a PEVDI-t, a PENOMAH-ot és az Észak-Dél. Pest megyei Sütőipari Vállalatot) nem javult a helyzet. Problémát okoz több esetben az egy műszakban dolgozó kvalifikált munkások és a több műszakos, alacsonyabban képzett dolgozók között létrejött konfliktus, melynek oka: észrevehetően csökkent a jövedelmük közötti különbség. Bonyolítja a helyzetet az, hogy nem egy vállalatnál még mindig romlik a váltott műszakban dolgozók aránya. A munkások többsége még így is inkább az egyműsza- kos munkahelyeken helyezkedik el szívesebben.

VIRÁG FERENC