Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-03 / 285. szám
4 "kMüov 1978. DECEMBER 3., VAS ABN AP BUDAÖRSI GYERMEKRAJZOKKAL Olvassatok DIÁKKÖRI KONFERENCIA GÖDÖLLŐN Daloló abc VERSEK ÉS MONDÓK AK Az r-betűhöz tartozó rajz és a mellette levő kotta szövege: Sán-ta ró-ka, ki, ki, ki, Majd mcg-fog-lak i-de-ki! A fák világos- és haragoszöldek, a virágok meg úgy bóklásznak a mezőn, mintha a kék égboltról sütő nap csak rájuk vetítené arányló sugarait. -E valóságot megidéző rajz egy kottáskönyv címoldaláról köszönt a böngészőre, s hogy mennyire képes megidézni a gyermekvilág látásmódját, annak elgondolkodtató példájaként érdemes szemügyre venni a Daloló abc többi képtábláját is. Persze, nem különválasztva a kötetben közölt huszonnégy magyar gyermekdaltól és mondókától, amelyek az abc rendjében sorakozó betűkhöz kapcsolódva hang és vonal, szín és ritmus egymásra hatását illusztrálják. Az összeállító Forrai Katalin vállalkozása nem újkeletű a könyvkiadásban. Módszere azonban eltér az eddig megjelent kiadványokétól. Számolva azzal, hogy az iskolába kerülő apróságoknak milyen nehézségeket jelent megismerkedni a környező világ jeleivel — adott esetben a hang rögzítésével : a betűvel és a kottával —, a kettőt összevonja, sőt képileg még tovább is fokozza: a rajzi megelevenítés látványt megidéző módjával próbálja könnyíteni az elsajátítás bonyolult műveletét. A dalok és mondókák adottak, évszázadok kialakult szokásait őrzik. Maiakká úgy válnak, hogy a megértéshez, befogadáshoz hozzásegítő rajzok már a saját korunk látás- és gondolkodásmódjának szellemében fogantak. A h-betű- höz tartozó rajz már nemcsak térélményt nyújt, hanem játékot; szórakozást is felidéz, tehát máris könnyebb elsajátítani mindazt, ami vele kapcsolatos. Az s-betűhöz tartozó (a Szólj síp, szólj! kezdetű gyermekdalt idézi meg) még ezen is túltesz, a tárgyak mellett fogalmakat is képes megeleveníteni. Minden képtáblán a gyermeki rajzkészség csodája van jelen. Valamennyi rajzot a budaörsi óvodások készítették. Mindenekelőtt a beleérző képességnek az a kialakítása, amely úgy tartja meg sajátos léptékét, hogy nem merül el a kicsinyeskedő látszatmegoldásokban. Mondhatnánk, szerencséjük van a budaörsi óvodásoknak, hogy Füzér Ferencné és Szekeres Judit értő irányításával magukénak vallhatják ezt a szemléletmódot. Hiszen hang, szín és vonal különválasztása nélkül már az óvodás és iskolás években természetessé válik a gyermekek számára a komplexitás élménye. Nem szeletenként ismerik meg környezetük részeit, hanem egy- másrahatásuk teljes egészében. A Zeneműkiadónál megjelent Daloló abc-nél maradva: hallásuk és vizualitásuk egyszerre fejlődhet. A könyv közreadásával remélhetőleg nemcsak egyedi példaként, hanem másutt is, ahol a pedagógia a kötelességek mellett azt a pluszt is tartalmazza, hogy az új ismeretek elsajátítása érdekében a kulcs mellé külön fogódzót is nyújtson. M. Zs. mindennap Ma kezdődik a gyermekkönyvhét Olvassatok mindennap — ez az idén először megrendezendő országos gyermekkönyv, hét mottója. A gazdag eseménysorozat már ma, december 3-án várja a fiatalokat: vasárnap, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése, az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Fővárosi Művelődési Ház rendezésében műsoros vetélkedőt rendeznek az általános iskolák felsőosztályos tanulóinak. Az országos ünnepélyes megnyitót december 4-én, Óbudán, az Ilku Pál általános iskolában rendezik, s ugyancsak Óbudán, a San Marco utcai úttörőházban nyílik kiállítás a gyermekkönyv kiadás fejlődéséről. Európa fővárosai Térképes, metszetes bibliográfia Az új év első felében nyomdába került az Európa fővárosai című levéltári útmutató, amelyet — Budapest kezdeményezésére — nemzetközi összefogással szerkesztenek fővárosunkban. A szerzők — 26 európai főváros levéltárai — egy kivételével már elküldték a közös kiadvány fejezeteit. A megállapodáshoz híven ismertették fővárosaik történetét, fejlesztésének tervét, jelentős építményeit, illetve az azokról szóló forrásművek jegyzékét. Római-kori lelet Egy villa maradványai kerültek napvilágra Üjabb római-kori emlékek — egy feltehetően a II—III. században épített villa, valamint a hozzátartozó kisebb építmények maradványai — kerültek elő a Fejér megyei Sárosdon az őszi mélyszántás közben. Az ekevas különös formájú, díszes köveket fordított ki a földből, s a gyors tájékozódó kutatás során kiderült, hogy egy harminc méter szélesre, negyven méter hosszúra becsült római villa maradványai rejtőznek a földben. Az épületet sűrűn borítják a tetőcserepek, kerámiatöredékek, díszes kőfaragvá- nyok. Dolgozatok az életnek, a gyakorlatnak Az agráregyetemisták évek óta panaszkodnak, hogy tudományos dolgozataik rendre a fióikiba kerülnek, pedig túlnyomórészt a gyakorlatban közvetlenül hasznosítható témákkal foglalkoznak. Az idén mintha változna a helyzet, legalábbis erre enged következtetni az a tény, hogy a Gödöllőn megrendezett diákköri konferencián nagy számban vettek részt a nagyüzemek vezető szakemberei. Az előadótermet zsúfolásig megtöltő hallgatóságot — diákokat, oktatóikat dr. Cselőtei László, az Agrártudományi Egyetem rektora köszöntötte. Érdeklődő szakemberek A meghívottak között idén először voltak ott az egyetem gyöngyösi főiskolai karának hallgatói, de eljöttek a külföldi társintézmények: a varsói, wroclawi, nyitrai, prágai, újvidéki felső agrár iskolák diákjai is. A munka színvonalát jól méri egyébként, hogy tavaly az országos vetélkedőn, csupán a mezőgazdasági tudományi kar tizennégy benevezettjéből hárman értek el első, hárman második helyezést, és egy hallgató harmadik lett. A diákok nyolc szekcióban tartották meg előadásaikat A referátumokat az. alaposság, a logikus érvelés jellemezte, még akkor is, ha néhányan el- fogódottan kezdtek hozzá A lámpaláz érthető, hiszen a fiatal kutatók bírálói között neves professzorok, ismert gyakorlati szakemberek ültek, akik kérdéseikkel bizony gyakorta hozták nehéz helyzetbe a dolgozatok szerzőit Tej — jövedelmezően A diákok közül kitűnt napjaink gazdaságpolitikai kérdéseiben való tájékozottságával a Nagykátán lakó Szabó István ötödéves gazdász hallgató, aki a Sárvári Állami Gazdaság tehenészetének jövedelmezőségét, és a gazdálkodás egészének összefüggéseit elemezte. Mint ismeretes, az utóbbi két évben a tejtermelésüket dinamikusan növelő nagyüzemek jelentős állami támogatást kaptak. Ez a dotáció volt a sárváriak 1200-as szakosított telepének anyagi bázisa is, és eredményezte az ágazat nyereségessé válását.1 Olyannyira, hogy a szarvas- marhatartás adja a gazdaság jövedelmének felét. A termelés fokozása azonban ötezer literen felül nem lehetséges a korábbi ütemben, így szép lassan a tej prémium forrása elapad. Az a furcsa helyzet áll elő, hogy a lemaradó, kétezer literes tehenenkénti átlagot produkáló — üzemeket az állam nagy összegekkel segíti, az 5 ezer 400 literes tehenészet pedig lassan ráfizetésessé válik. Célszerű üzemeltetés » Időszerű népgazdasági probléma volt Bősze András ötödéves hallgató előadásának témája Elmondta, hogy új sertéstelepek építése túl sokba kerül. A jelenlegi pénzügyi lehetőségek között célszerűbb rekonstrukciót végrehajtani; magyarán, belső átalakításokkal, új technológia bevezetésével, korszerűbb gépi berendezések felszerelésével növelni a telepek befogadóképességét A rekonstrukció azonban annyiféle, ahány üzem van, hiszen már a meglevő létesítmények adják az újjáalakítás alapját. E sokféleségből adódó hátrányt küszöböli ki a lineáris programozás, amely figyelembe veszi a számtalan változó tényezőt. A rekonstrukció ilyenfajta tervezése csökkenti a költségeket, és fokozza a hatékonyságot. Gyakorlati alkalmazásának hasznához nem fér kétség. Horváth Lajos ötödéves gé- pészhallgató a nagy teljesítményű traktorok célszerű üzemeltetését gazdagította új gondolatokkal. Tasi Julianna negyedéves gazdász a gyepek és a műtrágyázás kapcsolatát elemezte. De szinte vég nélkül sorolhatnánk a sok-sok hasznos ötletet, tudományos eszme- futtatást Tény azonban, hogy gazdag termést hozott az idei gödöllői diákköri tanácskozás, ★ A konferencia egyébként a késő délutáni órákig tartott és ünnepélyes eredményhirdetéssel fejeződött be. Összesen 55 díjat osztottak ki. A különböző témakörökben első helyezést értek el: a mézőgazdaság- tudományi karról Anthony Esiemokai IV. éves, Tasi Julianna IV. éves, Nguyen Kim Anh Thu V. éves, Németh József III. éves, Szabó István V. éves és Szabó Gergely III. éves hallgató, a gépészmérnöki karról Krausz Károly V. éves és Barakonyi Péter V. éves hallgató. Valkó Béla TV-FIGYELŐ Balett. Amikor híre jött, hogy a Szovjet Televízió estjének főmpsoraként egy olyan balettfilmet mutatnak be, amelyet a G. B. Shaw Pygma- lionja nyomán készült My Fair Lady című musical ihletett — bizonyára sok néző tűnődött el azon: miképpen is lehet a nyelvtudós meg a kis virágáruslány beszéd- és illemtanóráit elpiruettezni, illetőleg el- bokázni. Most, hogy a remekbe sikeredett piruettezést és bokázást végiggyönyörködtük, immár tudhatjuk, hogy az oktató és az oktatott bájos idill- je némiképp átalakult. A kancsal beszédű hölgy helyett egy esetlen mozgású leányzó idegesét finomítgatta az a balerina mód spiccelő, csudaügyes táncmester. Így, az artikulációs gyakorlatokat derék- és végtagedzésekre átváltva elevenedett meg tehát a közismert história, amely igyekezetét leg, alább annyi humor fűszerezett, mint a Shaw megírta tanmesét. Hogyne, hisz’ igazán vidámító dolog volt látni az utcasarokról fölszedett kis Eliza csetlését-botlását — a remek leningrádi balerina, Jekatyerina Makszimova ritka tehetséggel mímelte elénk e bárdolatlan kacsázást —;, no meg a kackiás tartású ér svédszőkén rideg Higginr (Marisz Liepa) túlfegyelmezeti lábfeszítgetésejt sem * volt rossz mulatság megfigyelni. Mire pedig az ötvenöt perc letelt, bátran elmondhattuk^ megtörtént a kettős csoda. " Egyrészt a maga teljességében, minden hiányérzet hátrahagyása nélkül meséitetetl el a görög monda nyomán született londoni történet; másrészt meg bebizonyosodott hogy a szóbeszéd bátran mellőzhető a híradó utáni műsoridőben. LENGYEL SZÍNHÁZI NAPOK Varsói vendégjáték j j-v .. varsói vem A Danton-ugy a Vígszínházban z Tíz napon át lengyel színházi és x zenei rendezvénysorozat zajlik hazánk- = ban. Több fővárosi és vidéki színház § tűzött műsorára lengyel szerző darab- x ját, s játsszák a továbbiakban is. Ez 5 alkalomból budapesti vendégszerep- | lésre érkezett a Vígszínházba a neves = varsói Powszechny Színház, r Pénteken és szombaton a világhírű 5 Andrzej Wajda rendezésében mutat- | ták be Stanislawa Przybyszews- 5 ka: A Danton-iigy című drámáját. § Ma, vasárnap este Makszim Gorkij = drámáját, a Barbárokat adják elő. jV óimképpen a véletlen is hozzá- ' járult ahhoz, hogy a varsóiak bemutatkozása sajátos színházi különlegességet jelentsen Budapesten. Az egyébként sikeresen Kielégített érdeklődésnek természetesen elsődleges for/ása magának a színháznak a jóhíre, amelynek társulatából filmről már több művészt volt alkalmunk korábban megismerni. Nem is szólva Andrzej Wajdáról, kinek mindig nálunk is eseményszámba menő filmrendezései után, most először volt a hazai közönségnek lehetősége színházi rendezőként találkozni munkásságával. Az említett véletlent — mely ezúttal művészeti érdekességgé emelkedett — az jelentette, hogy (mint tegnapi lapunkban már a kritikát láthatták olvasóink) a Nemzeti Színház hasonló témakörben mozgó darabot játszik. Ott Georg Büchner Danton halála című drámája ugyanúgy e nagy történelmi személyiség utolsó napjait viszi színre, elemzi a Robespierre és közte lezajlott végzetes összecsapás indítékait, mint itt a lengyel írónő A Danton-ügyben. E helyen szükségtelen és lehetősége sincs az egybevetésnek, mégsem érdektelen egy valamiről ködösen szólni. A két szerző között éppen egy évszázadnyi különbség áll, így tehát szemléletük nyilván sok mindenben már csak ezért is eltér egymástól. A lényegesebb azonban az, hogy (az egyébként ugyancsak fiatalon és nehéz sors után elhunyt) Stanislawa Przybyszewska műve is már csaknem ötvenesz- tendős. Fokozott szerepe, jelentősége van tehát a rendezőnek, hogyha nem irodalom-, illetve színpadtörténeti leletet akar előadatni, hanem némiképp a ma emberéhez is szólni kíván. Különösen ilyen témájú műnél, s olyan ötven esztendő után, mint amilyen a mi századunknak ez az öt évtizede volt. A ndrzej Wajda nem magyaráz bele a darabba, még kevésbé változtatja meg a szerző eredeti koncepcióját, amely eltér vagy legalábbis más a történelmileg megszo. kott és irodalmi alkotásokban földolgozott Danton—Robespierre képnél. Az írónő (mint tudjuk: Albert Mathiez történettudós befolyására) a jakobinus diktatúra vezetőjében, Robespierre-ben tragikus hőst igyekszik láttatni, aki csak kényszerből, mondhatnánk szándékai, akarata ellenére fordul a guillotine-hoz. Érzelmeivel a szerző a jakobinusok oldalán áll, s Danton bukását e monumentális műben mintegy szükségszerűnek mutatja, emberi gyengeségeit, személyiségének jegyeit eléggé el is túlozva, az ellenszenvességig fokozva. Nem száll tehát Wajda vitába sem az Írónővel, sem a történelemmel, de a szikrázó szópárbajok tüzeiben — melyek robbanó hajtóerejét jelentik a darabnak — finoman érzékeltet korunk történelmi tanulságaiból. Nem idegen testként a darab szövetében, sőt mindvégig mintegy második vonulatként, de mégis jelenlevőén. Hangsúlyaival nyilvánvalóan a nézők értelmi-érzelmi világára, személyes történelmi-tudati élményeire is építeni kíván. Ezért egyebek között bármily taszító vonásokkal ruházza is föl a szerző Dantont, akivel szemben mást nem is várhatunk, mint a jakobinus forradalmárok legerélyesebb föllépését, mégis megdermed a levegő, látva, miként , manipulálja Robespierre a bírósági tárgyalást. Hosszás tépelő- dés, vívódás előzi ezt meg ugyan, minthogy az írónő a magyarázatot, a fölmentést keresi, de itt és most ez más irányt vesz: nemhogy mentené, hanem még világosabban aláhúzza az efféle módszerek zsákutcáját. A fő mondanivaló természetesen nem erre épül az előadásban, de bizonyára a ma emberének történelmi tudatában ilyen motivációk miatt is rezonál másképpen ez a mű, mint alighanem annak idején, amikor 1931-ben és 1933-ban első bemutatásakor közönybe fulladt. Üjjászületésének dátuma 1967 Wroclawban. Azóta már tíznél több színházban követte siker, közéjük tartozik Wajda rendezése. ILI őst egyébként a rendező nálunk kevésbé ismert arculatával ismerkedhetünk meg, a tőle megszokott expresszív hatásokkal, látványosságokkal, hang- és fényeffektusokkal kevésbé él. A szó legszorosabb értelmében közvetlenül a szövegre, a dialógusokra és a belőlük kibomló jellemekre kívánja irányítani a figyelmet. Ezt azonban igen feszes, határozott és erőteljes színészvezetéssel, tömören formált jelenetekkel. (Bár ez teljes egészében inkább a második részre vonatkozik, az elsőben mintha túlságosan tiszteletben tartotta volna a szerzőnek — mi tagadás — kissé hosszabbra nyújtott helyzetfölvázolását.) Sajátos atmoszférában zajlik mindvégig áz előadás. Noha már Budapesten is találkoztunk hasonló rendezéssel, amikor nézők is ülnek a színpadon és szereplők foglalnak el nézőtéri helyeket, mégis itt hatásosan funkcionál ez a megoldás. Ahogy a fejünk fölött, az emeleti sorokból, oldalról, hátulról kiáltozások hangzanak, valóban idegeink-, kel is jobban beleérezzük magunkat a párizsi konvent és a Danto- nék ellen folyó tárgyalás légkörébe. Mindehhez egyszerűségében is nagyvonalú díszletet tervezett a rendező közösen Krystina Zachwa- towicz-csal. Az állandó keretben néhány gyorsan, jól mozgatható berendezési tárggyal érzékelteti a sokféle helyszínt. A hangulatot pedig már kezdetkor megteremti a nézőtéri erkélysorok szürke leples bevonatával, s óriási méretű francia trikolórokkal. jp’rzéklétes, világosan megfogalma- _ zott, nagyméretű alakítást nyújtott a két főszereplő: Bronislaw Pawlik (Danton) és Wojciech Pszo- niak (Robespierre). Igaz ugyan, hogy Pawlik kissé túljátszásrá is kényszerült az írónő sajátos, már említett eltúlzott szemléletmódja folytán, de így is érezni lehetett a vérbeli művészegyéniséget. Akárcsak Pszoniaknál, aki tépelődései, belső küzdelmei fölött hangszínében, arcának rezdüléseiben egy percre sem feledtette a pengeélességű hideg célratörést. Mellettük is sokak nevét kellene még följegyezni, mint a többi között Wladyslaw Kowalski (Saint-Just), Andrzej Szalawski (Fouquier ügyész), Franciszek Piecz- ka (Westermann), Ogierd Lukasiewicz (Camille Desmoulins), Edmund Fettig (Philippeaux). Valamennyiük, a Teatr Powszechny egész társulatának föllépése magasszínYonalú játékkal marad emlékezetes. Lőkös Zoltán Egyetlen kópia, a szovjet tv-est másik nagy élménye a táncfilm után levetített Egyetlen kópia című dokumentumfilm volt. Ehhez fogható szalag valóban nincs sehol másutt, mert az élet végletes pillanatainak riportgyűjteményét még nem fűzte így össze senki. Az élet végletes pillanatait említettük — noha igy is fogalmazhattunk volna: a lét és a nemlét, a fegyverek erőszakával megnyilatkozó politika megannyi, celluloidra rögzített másodperce sűrűsödött itt össze egy nehezen feledhető drámává. Igen, azé a reakciós, sőt fasiszta politikáé, amelynek hol civilben járkáló, hol egyenruhában támadó képviselői oly könnyen terítik le azokat, akik ellenük szólni merészelnek, de éppen így azokat is, akik megpróbálják rögzíteni a protestá-1 lást. E bizonyítékoktól való félelem okozta a Chilében fo- tografáló operatőr, Henriksen halálát ugyanúgy, mint több más pályatársáét a még diktatúráktól szorongatott országokban, világtájakon. Muzsika. A fölkavaró képsor után — s ettől vált igazán tökéletessé az est szerkesztése, így is mondhatjuk: dramaturgiája — a Moszkvai Központi Televízió zenekara játszott, mégpedig az ifjú Sosztakovics — a nagy zeneszerző fiának — vezényletével. Az elhangzott három mű közül alighanem a műsor végén fölcsendülő Brahms-mű, a széles hullámzású Magyar táncok ajándékozta meg az előfizetőket a legkellemesebb percekkel. Utolsó akkordja után immár nem volt nehéz elnyugodni... Akácz László
