Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. DECEMBER 3., VASÁRNAP x^ürmt) 5 Fegyelmezett munkával betarthatók a határidők Százhalombattán Szakemberek már egy év­tizeddel ezelőtt hangoztatták: napjaink növekvő energiaéh­sége mind nagyobb szerephez juttatja a szénhidrogéneket. Magyarországon tíz évvel ez­előtt a szénből nyert energia volt az uralkodó. A szénhid­rogének részaránya az ener­giatermelésben ekkor 22 szá­zalék volt. Ez az arány 1975- ben már mintegy 60 száza­lékra növekedett. A külföld­ről Magyarországra érkező kőolaj túlnyomó része a Ba­rátság I. és a Barátság 11. távvezetéken jut hazánkba a Szovjetunióból. Olaj az Adrián át A fejlődő ipar, az urbani­záció okozta energiaigényeket tartotta szem előtt az Állami Tervbizottság is, amikor 1976- ban jóváhagyta a legnagyobb hazai kőolajfeldolgozó kombi­nát, a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat bővítését. A beruházás célja a koráb­ban elkészült üzemrészeknek olyan teljes termelési rend­szerré alakítása, amely javítja a termékek minőségét is, job­ban megfelel a környezetvé­delmi szempontoknak. A be­ruházás befejezése után éven­te 1 millió tonnával növek­szik majd a DKV kőolajfel­dolgozó kapacitása is. Egy évvel később, tavaly júliusban a Minisztertanács — az előzőekhez hasonló szempontok alapján — jóvá­hagyta az Adria kőolajveze­ték magyarországi szakaszá­nak építését, amely a Közel- Kelet és Észak-Afrika orszá­gaiból juttatja el a kőolajat Jugoszlávián át a magyar és a csehszlovák finomítókhoz. Az egyik legfontosabb építési fel­adat a százhalombattai szi­vattyúállomás és tartálypark kialakítása, amely nemzet­közi összefogással valósul meg. A két párhuzamos beruhá­zás népgazdasági érdek, amely, nél néhánynapos határidő-el­tolódás is milliós károkat je­lent. Márpedig, amint az a DKV-t építő Dunai Kőolaj­ipari Beruházás pártvezetősé­gének és szakszervezeti in­téző bizottságának legutóbbi együttes ülésén elhangzott, baj van a határidőkkel. Ma már világos, hogy a DKV III. beruházásainak részhatáride­je nem tartható be, módosítot­ták is azokat. Ennek oka el­sősorban az építőipari kapa­citáshiány, s a külföldről vá­sárolt import berendezések késői érkezése. Ugyancsak le­maradás van az Adria kő- olajvezeték százhalombattai fogadóállomásának építésé­nél is. Itt az ok az anyagszál­lítás késedelme és rendszer­telensége, s a nem kellően egyeztetett építészeti és gépé­szeti tervek. Elérhető célok Ennyit a tényekről. A be­ruházás dolgozói azonban vallják, s ebben az említett ülés résztvevői (üzemvezetők, pártvezetőségi tagok) is egyetértettek: a végső 1979 végi és 1980-as határidők tel­jesíthetők. Ehhez azonban a munkások fokozott erőfeszíté­sére, a mostaninál nagyobb fegyelmezettségre van szük­ség. Százhalombatta — napfény­ben csillogó lepárlótornyaival, tartályaival, kusza csőrend­szerével — nemcsak Pest megye, hanem az ország ipar- fejlődésének jelképévé vált. Az emberek szemléletének fejlődése azonban lassúbb fo­lyamat. A százhalombattai be­ruházások összetettségét — ebből a szempontból is — legjobban néhány számadat érzékelteti. Az építkezések tervezésében, a szállításban, a kivitelezésében több, mint száz vállalat vesz részt. A hely­színen három építő, négy sze­relőipari generálvállalkozó dolgozik. Jelen van két cseh­szlovák szerelőipari vállalat és több alvállalkozó is. Szemléleti kérdés A beruházáson 1500—1600 munkás dolgozik, többségük az ország különböző részéből ér­kezett ide. Az építkezésen, a szereléseknél jelentős törzs­gárda alakult ki. Mégis gondot okoz a munkaerőmozgás. A ki- és belépők száma, az át­helyezésekkel együtt 3354 volt 1977-ben. Számos esetben megtörtént, hogy az adott vállalat illetékes vezetője el­felejtette, vagy csak hetek múltával jelentette a beruhá­zást irányítóknak, honnan, hány embert és hová vezé­nyelt. A munka ellenőrzését az is befolyásolja, hogy a 44 órás munkaidőt — eltérő na­pi kezdet és befejezés mellett — kirendeltségenként másként osztják be. Van olyan válla­lat, amelynek a helyszínen dolgozó egységében hivatalo­san is több munkarendet ala­kítottak ki. A teljesítmény­rendszert is az indokoltnál kevesebb helyen alkalmaz­zák. Apróságnak tűnik, olykor alig venni észre: az építkezé­sekre teherautóval érkezők közül nem is egy embernek cigaretta parázslik az ujjai között. Aki ott fenn ül a teherautón — még ha álmá- bpl ébresztik is — tudja: egy- egy eldobott, vagy elejtett ci­garetta beláthatatlan kárt, sőt katasztrófát okozhat. És, ha már a munkába jövetről van szó!? Ne szóljon meg senki érte, ha azt állítom: egy késés bocsánatos bűn, ám amikor busznyi (!) ember ér­kezik menetrendszerűen kés­ve, s indul buszokkal (!) munkaidő végezte előtt haza, az már gond. És akkor még nem szóltunk a hétfőről és a péntekről, amely sokszor fél­nap, az ebédidőről, vagy azok­ról a hegesztési engedélyekről, amelyeket csak fél nyolc­nyolc között adnak ki a be­ruházáson, noha a munkaidő korábban kezdődik. Jobb légkörben Kis dolgok, amelyek összes­ségükben azonban sok eset­ben tetemes kárt okoznak. Így foglaltak állást az értekezle­ten a beruházás pártvezetőségi tagjai, a szakszervezeti inté­ző bizottság jelenlévő képvise­lői és az üzemvezetők. Mi­szerint, először mindannyiuk- nak a saját háza táján kell széttekinteniük. A nagy cé­lok, az 1980-as határidő egy­re inkább sürgetnek. Olyan légkört kell kialakítaniuk a párt- és tömegszervezetek, a szocialista brigádok tagjainak segítségével, amely kedvezően hat a szervezési feladatok megoldására, segíti az új kez­deményezéseket, a problémák feltárását, a tartalékok kiak­názását. Az 1980-as határidők teljesíthetőek. . V. F. Vadászat — puska nélkül Az Alföld vadásztársaságai az elmúlt napokban meg­kezdték az élő nyúl befogását. A külföldi piacon rendkívül keresett mezei állatból idén a Duna-menti Vadásztársaság elő­zetes tervek szerint mintegy háromszáz darabot szállít i MAVAD-nak. Matusz Károly felvétele Időtérkép Óránként kétezer adat Az Országos Meteorológiai Szolgálat a hét végétől — egy esztendeig — naponta ötven­ezer adatát továbbítja a Me­teorológiai Világszervezet moszkvai és washingtoni adatközpontjába, ahol — to­vábbi 147 ország adataival együtt — áttekinthető térkép és adatgyűjtemény készül az időjárás változásait alkotó té­nyezőkről, azok összefüggésé­ről. A Magyar Meteorológiai Szolgálat jó előre felkészült arra, hogy sikeresen vehessen részt a világprogramban. Át­tért az adatok számítógépes értékelésére, anhely nemcsak meggyorsítja, hanem ponto­sabbá is teszi az információ- gyűjtést, a számítógépen kiér­tékelt adatokat küldik tovább a nagyszabású kísérlethez. A számítógépbe az országos hálózat 22 állomásának infor­mációi érkeznek. A magyar meteorológusok adatait a világprogramban az Alpok és a Kárpátok légáram­lásmódosító szerepének meg­ismeréséhez hasznosíthatják. Dunabogdányi változások Százéves kapukövek alatt A Visegrád felé igyekvő au­tós turista aligha áll meg éD- pen Dunabogdányban, ha szusszantásra, esetleg némi frissítő elfogyasztására vágyik. Egyrészt, mert mindkét do­logra alkalmat talál már Szentendrén, Leányfaluban, Tahitót faluban, másrészt, mert a községen átvezető országút mellett itt nem csábítják kor­szerű éttermek. Ahogyan Varga József tanácselnök is mondja, elavult a vendéglátó­ipari, kereskedelmi hálózat, ráférne a községre legalább egy kis ABC-áruház. Elnézem később a főutca zsúfolt zöld- ség-gyümölcs üzletét, a kor­szerűtlen ..raktárhelyiséget,. s- rhagarpban .fáhóUntok az el-, hangzottakra. , ■■■■■. Ennek ellenére sokat veszít /Mészégetők lankákon, völgyekben Lassan a hó és a fagy biro­dalma lesz a természet. A Piliscsaba melletti völgyek­ben — dacolva a hideggel, sű­rű füstöt eregetve — még pi­pálnak a mészégető kemen­cék. Három is áll egymásmel­leit, közel a tízes úthoz. Lán­goló katlanjuk szinte vonzza a kíváncsi pillantásokat. Két tűz között Az első kemencénél Tállay Imre szorgoskodik. Az össze­sült salakot húzza le a rostély­ról a stélungon, a kemence be­rakónyílásán át. Arcát a tűz hevíti, hátát az eső veri. Nyá­ron sem könnyebb a munkája, ilyenkor két tűz közé szorul: a nap sugarai sem pátyolgatják a kormos kemencék munká­sát. Tállay Imre évtizedek óta táplálja, szítja a lángot —né­ha egyvégtáben huszonnégy- negyvennyolc órát is eltölt a kemence mellett. Egyre keve­sebben űzik ezt a mesterséget, mind kevesebben váLlalják á nehéz fizikai munkát. Keksz és tea mellett nem lehet a kö­vet törni, a kemencét etetni — mondja. A csonkakúp alakú óriásban ezerháromszáz-ezerhatszáz fo­kon izzik a kő. egyszerre négyszáz mázsa. Nyolcvan óra is beletelik, amíg mésszé érik. Közben figyelni kell a felső berakónyílás ablakán át az anyag színét, meg azt. elvált-e már a tűztér falától? Ezek a jelek tájékoztatnak. Az égetés az a turista, aki nem szánja rá magát, hogy a községgel egy kicsit közelebbről is meg­ismerkedjen, hogy az útról felmenjen a hegyre, ahol a fe­hérre meszelt parasztházak ritmusát itt-ott modern csa­ládi házak törik meg, ahol a százéves kő kapuoszlopok mö­gött virágzó kertek lejtenek a Duna felé. Az út egyik kanya­rulatában majd’ két és fél év­százados barokk szobor (párja az egyik hangulatos téren), odalent, a művelődési házban helytörténeti gyűjtemény köti össze a múltat és a mát, a fő­út mellett modern orvosi ren­delő. Lelkiismereti kérdés Ideje attól is függ, hogy mi­lyen ügyes kezek rakták egy­másra a mészköveket, hogyan építették a tűzteret. Ha nem figyel eléggé a fűtő, több sze­net ad a parázsnak, azonnal észre lehet venni a mész minő­ségén. Ahogy a mészégetők mondják: grizes lesz, mit sem ér. Parázson, hamuban — Ha az ember ellenséget szerzett annak idején, akkor különösen résen kellett lenni — meséli Tállay Imre. — Ha meghintették sóval a kemen­cét, akkor ugyan nem vette észre, mikor égett ki a kő. Tüzelőanyag veszett kárba, használhatatlanná vált a mész. Sok történetet hallani a mészégetőik gazdagságáról. Beszélik, hogy van olyan mes­ter, akinél a ládafia pénzzel van tele. Vajon igaz-e a szó­beszéd? Tényleg olyan köny- nyen gyűlnek a bankók, ha nem is a mesebeli ládában, ha­nem a betétkönyvek lapjain? A lángok friss szenet ropog­tatnak, a hamuban kolbász és krumpli piruL — Fejedelmi csemege — mondja Tállay, és felém nyújt­ja a nyársra tűzött sercegő kolbászt. Kitűnő a zamata, saját zsír­jában lett ilyen. Hát még a hamuban sült krumpli! Kérges lesz a tenyér — Igaz, hogy gazdag egy- egy ürítés — mondja a füstös képű mészégető. — Húsz-har- mincezer forint értékű meszet húzunk ki égetés után. De eb­ből le kell vonni a kő, a szén, a szállítás költségeit, az adót kifizetni. Amikor a kemencét töltjük, bizony, nagyon meg­izzadunk, A megpakolt talics­ka súlya eléri a két-három mázsát. Hamar kérges lesz a ten'tér a kőtörő kalaoács nye­létől. Kevesen maradtak még itt azok közül, akik megiri­gyelték a meszesek kánaánját. Kemény munka. Ha valaki arra a pénzre vágyik, tegye fel magában, a kérdést: bírná-e erővel ? Mert a kemencék gyomra sohasem koroghat. Nagy Ferenc — Kicsi a község, kétezer- kilencszáz lakosa van, a ta­nácsi költségvetés nem enr :- di, hogy egymagunkban nagy dolgokat csináljunk. Megyei támogatással lépésről lépésre haladunk előre. A fejlődést persze annak is köszünhetjük, hogy szorgalmas emberek laknak Bogdányban, a köz­ség építését, szépítését lelki- ismereti kérdésnek érzik. Harminc évvel ezelőtt alig jártak el dolgozni a település­ről, ma a keresőképes lakos­ság fele eljáró, a többiek fő­leg a kőbányában, az Úttörő Tsz-ben, az Áfésznél dolgoz­nak. A társadalmi munkában főleg azok vesznek részt, akik helyben találtak munkát, a szocialista brigádok például utcarészek, parkok gondozását vállalják. A Dunakanyar In­téző Bizottság községépítési és rendezési akciójában ebben az évben Dunabogdány lett az első. Szebb, rendezettebb lett a Duna-part, virágok kerültek a főutcára, gépkocsi parkol ót építettek. A társadalmi mun­ka értéke az első félévben négyszázhúszezer forint volt. Közösségi összefogás — és tanácsi szervezés — eredmé­nye, hogy az Ivóvíz Társulat 1967-ben megalakult, hogy a vízvezeték az udvarokig kí­gyózik, s ma már alig épül fürdőszoba nélküli ház. Az egyik feladat megoldása a másikat követeli: a házi de­rítők után a szennyvizet elve­zető csatornarendszert kellene építeni. Itt kezdődnék azok a gondok, amelyek csupán a I község erejével nem szüntet­hetők meg. Önerőből, segítséggel Mert igaz ugyan, hogy két évvel ezelőtt 2,2 millió forint beruházással a község saját erejéből építette fel az új or­vosi rendelőt, de ha a tanács­elnöktől azt kérdezem, ho­gyan, mikor készül el az új napközi otthon, válaszában nem sok jóval biztathat. Egye­lőre persze. Az új napközi otthonra égető szükség len**, ugyanígy tornateremre, s az ezekhez kapcsolódó vízművek­re. A Pest megyei Tanácsi Tervező Vállalat el is készí­tette a kiviteli terveket, tizen- négymillió forintot azonban a község nem tud előterem­teni. Megyei támogatásra vi­szont — mondja a tanácsel­nök — csak a következő öt­éves tervben számíthatnak. Nem mintha mostohagyere­kek lennének, hiszen ebben az ötéves tervben négy célcso­portos lakás építésére kaptak támogatást. Ebből két orvosi lakást a szentendrei járási Áfész az év végére — egy hó­nappal a határidő után — át * is ád, a másik két (szolgálati) lakás a következő két évben épül fel. Segítséget kapott a község az útépítéshez is. Du­nabogdány külterületén talál­tak ugyanis megfelelő helyet, amelyen a járás északi részé­ben levő községek szemétszál­lítását, lerakását megoldják. A megyei út- és hídépítő vál­lalat most ad át 1200 méter hosszú utat. A Kert utcában viszont a községfejlesztési alapból, társadalmi munkával építenek utat, támfalat. Az idén 650 ezer forint áll ren­delkezésünkre — mondja az elnök — s ilyen kis összegű beruházáshoz manapság ne­héz kivitelezőt találni. A hegy ajándéka Sétálok a hangulatos kis ut­cákon, ahol a kövön, a hegy ajándékán kívül alig van más építőanyag. A járdákon, uta­kon is inkább kockakő, mint beton. Valóban ajándék a kő: nemcsak olcsóbb itt, mint más építő-, burkolóanyag, hanem természetes is, a környezetből került ide: tehát szép. Az ut­cák szintje egyre emelkedik, a bejáratoknál vagy lefarag­nak a talajból, hogy a fölső, vízszintes kapukő alatt belép­hessenek, vagy egyszerűen le­emelik e felső, évszámos kö­vet. Legtöbb helyen azonban ott tartják jól látható helyen az épület mellett az új házakban Is. Van ebben valami jelké­pes, ha maga a gesztus talán nem is szándékos. Jelzi, hogy a szorgalmas, törekvő elődök példáját ma is őrzik, követik. A következő években telep­szerű építkezés kezdődik Du- . nabogdányban. OTP-segítség- gel, házi kivitelezésben épül fel a tervek szerint kezdetben hatvanöt-hetven lakás. A tá­jékoztató jellegű ülésen a na­pokban harminc jelentkező vett részt, tehát a vállalkozás iránt van érdeklődés. És bár még eltelik néhány év, amíg az első lakásokba beköltözhet­nek a lakók, én máris mind­egyik háztömb mellé képze­lek egy-egy ilyen, az állandó­ságot és a megújulást egy­szerre jelképező kapukövet. P. Szabó Ernő i Kis és nagy dolgok Pipálnak a pisi kemencék

Next

/
Oldalképek
Tartalom