Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-24 / 303. szám
1978. DECEMBER 24., VASÄRNAP "k/6.gioft 3 Made in Pest megye Sokezerféle Made in Hungary feliratú áru öregbíti szerte a világon hazai iparunk, mezőgazdaságunk hírét. Közülük sok száz készül részben vagy teljesen a megye vállalaíaiban, szövetkezeteiben. Felsorolni őket aligha lehetne, mint ahogy az is fogas kérdés, hány országba jutnak el termékeink. India és a Közel-Kelet országaiban függenek a Forte plakátjai, Afrikában s Amerikában is világítanak fénycsöveinkkel, Nyugat-Európában is keresik a piacokon a bernecebaráti és a nagymarosi málnát, a Csepel Autógyár alvázaira szerelt buszok már Dél-Amerikában is futnak, a Mechanikai Művek festékszóróit a Szovjetunióban használják, a nálunk készült pulóvereket, ingeket szerte a világon viselik. Több millió műszert készítettek az idén a Ganz Műszer Művek gödöllői Árammérőgyárában. Termékeik java külföldre kerül. Miért jók a gödöllői árammérők? Mert precíz technológiával, fegyelmezett munkával készülnek, s évről évre korszerűbbek. Az export egyik leggazdaságosabb, legkorszerűbb módját választotta a Mechanikai Művek, amikor a világszínvonalú festékszóró berendezések gyártását szovjet vállalatokkal közösen kezdte el a nyáron. Így nagy sorozatban, tehát viszonylag kis költséggel készülnek a berendezések, a hazai építőknek és exportra is jut belőle. Amerikai licenc alapján épített üvegcsőgyárat, saját maga fejlesztett magas színvonalú szerelősorokat az Egyesült Izzó, s így szeptembertől Vácról már százezerszámra indulnak a világ minden tájára a magyar világítótestek. Már a jövő évre is megérkeztek a megrendelések. Megsokasodik az ára, a haszna a zöldségnek, gyümölcsnek, ha feldolgozva, s nem úgy adjuk el, mint amilyennek a természet nevelte. A Nagykőrösi Konzervgyár, egyik legkorszerűbb feldolgozó üzemünk az év első 9 hónapjában 400 millió forint értékű zöldséget, gyümölcsöt szállított feldolgozva, üvegekbe, dobozokba töltve a szocialista, 250 millióért a tőkésországokba. Barcza Zsolt felvételei Mezőgazdaságunk idei mérlege és feladatai írta: ér. Romany Púi, mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter A mezőgazdaságban nincs két egyforma esztendő. Hogyan is lehetne, amikor nemcsak az emberi munka alakítja, nem csupán az alkalmazott gépek, vegyszerek, növény- és álllatfajták, felhasznált anyagok formálják eredményeit, hanem — szó szerint — a szél, a fény, az eső, a nem szabályozható hőmérséklet is. Földünknek ezen a táján pedig ez utóbbiak is nagyon változékonyak. Hogyne örülnénk, tehát annak, ha azt látjuk, hogy a mező- gazdaságban fáradozó ember szorgalma, találékonysága ismét győzött: többet adott a föld, mint egy évvel előbb, jobb a termés, nagyobb a jószágállomány, több jut a raktárakba, üzletekbe is. Igaz, a nagyobb árumennyiség nem mindig növeli az előállító gazdaság, vagy az ország jövedelmét, de ez már egy nagyon szerteágazó, másik kérdés. Másik, de ezzel is foglalkozni kell, mert a választ nem bízhatjuk az időre. Kíegyensuiyoroít ______ te ljjesífmény A mezőgazdaság alapvető fogyasztási igényeket elégített ki mindig, indokolt ezért, hogy először a termelési teljesítményeket vegyük sorra. Az 1977. évi jó termés után előirányzott 3,9 százalékos növénytermesztési és 1,2 százalékos állattenyésztési növekedés nem volt csekély. Azzal számolt a terv, hogy az állami szektor 3,1 százalékkal növeli a teljes mezőgazdasági termelést, a szövetkezetek 4,5 százalékkal, míg a mezőgazdasági kistermelés lényegében szinten marad. Így vált tervezhetővé a mezőgazdasági termelés országosan 2,5 —3 százalékos növekedése. A Központi Statisztikai Hivatal csak a mérlegek lezárása, a számadások elvégzése után összegez, de az látható,, hogy a mezőgazdaság teljesítménye a tervnek megfelelő lesz. Mégpedig úgy, hogy a növénytermesztésnek a tervezettől való elmaradását, az állattenyésztés, hizlalás, állatállománynövekedés többlete pótolja, kiegyenlíti. Búzából, kukoricából még soha nem termett ennyi egy hektáron, mint az idén. Vágóállatot — vágósúlyban számolva — csaknem másfélszer annyit állítottak elő az országban, mint 1970-ben. Tavaly csupán a hízottsertés 11,2 millió mázsa volt, ami az 1970. évi kétszerese. Az idén várhatóan több lesz. Mezőgazdaságunk így tehát eleget tud tenni alapvető belföldi szállítási-ellátási kötelezettségének. Az ország 10 és félmilliós lakossága, az idelátogató mintegy 16—18 millió turista ebben az évben is erről győződhetett meg, Mezőgazdaságunk nyersanyagot ad a feldolgozóiparnak, a könnyűiparnak és az üzlethálózatoknak és más fogyasztóknak. Annak a nagy feladatnak a teljesítéséből is kevés maradt el, amit az 1978. évi, a 62,6 milliárd forintot kitevő tervezett összes agrárexport képvisel. Kisebb lesz az export a tervezettnél, az agrártermékek importja pedig — ide számítjuk a déligyümölcsöt, a kávét, de a fehérjetakarmányként használt szóját is — a tervezett körüli értékben valósul meg. Az ország fizetési mérlegének egyenlegét így kisebb mértékben tudja javítani a mezőgazdasági áruforgalom, mint ahogyan azzal a terv számolt. Amit az exportpiac követel Az országos kép ezernyi részlete természetesen nagyon különböző. Termelési költségeink megnőttek, de több esetben indokolatlanul drágán termelnek, abrakot használnak olyankoí is, amikor olcsóbban is lehetne takarmányozni. A termésátlagok sem csak a talaj minősége, vagy az időjárás alakulása szerint változnak, hanem a munka minőségét, a vezetési munka alakulását is tükrözik. Azonos természeti feltételek mellett nagyon is különböző termelési eredményekkel találkozhatunk. Ahol egy héttel később vetettek, sokszor mázsákkal mérhető átlagtermésveszteséggel fizettek olyan késedelemért, amely más, jobb időjárás mellett esetleg fel sem tűnt volna. Hasonlóak a tapasztalatok a fajtaválasztásnál is. Az idei időjárás, a késői tavasz, a csapadékos, hűvös nyár más érésidejű fajtákat jutalmazott, mint tette volna egy „átlagos” időjárású évben. A mezőgazdaság mindig olyan műhely volt, ahol szabad ég alatt folyt a termelés. Ennek megfelelően megvolt a maga kockázata is, hol nagyobb, hol pedig — az agrártudományok fejlődésével — kisebb és valószínűleg mindig meg Is lesz. Nem várhatunk mást jövőre sem az időjárástól, de mást, többet kell kívánnunk önmagunktól. Az 1979-es esztendőben mezőgazdaságunk fokozott feladatokat kell hogy vállaljon, nemcsak az ország lakosságának eddig is megszokott színvonalas élelmiszerellátásában, hanem külkereskedelmi mérlegünk egyensúlyának helyreállításában is. Kell-e mondanom, hogy az idei évnél nem könnyebb külgazdasági viszonyok mellett, azaz nagy nemzetközi versenyben. Az agrárexport mintegy 12 százalékos növelését tervezzük jövőre, de úgy, hogy a termelési eredmények csupán mennyiségi növelése helyett a hozam- és ráfordítások ésszerű, kedvezőbb viszonyát helyezzük előtérbe. Gyorsan változó világban élünk, ahol a nemzetközi kereskedelem zajló porondján napról napra változik a helyzet. A mi mezőgazdaságunk „export- orientált” gazdaság, akármit teszünk tehát, nem saját kívánságunkból és vágyainkból kell kiindulnunk, hanem azt kell cselekednünk, amit az exportpiac megkövetel. Akkor is ezt kell tenni, ha begyakorlott, eddig bevált kényszer- pályákat kell feladnunk, ha kénytelenek vagyunk más szemmel nézni néhány olyan termékünkre, amelyeknek gazdaságosságához évtizedekig nem fért kétség, ám, ezt változó körülmények most megkérdőjelezték. Várhatóan olyan technológiákon, módszereken is változtatnunk kell, amelyeket még öt évvel ezelőtt ideálisnak tartottunk. A tartalékok mozgósításával Hangsúlyozni kívánom azonban azt, hogy szocialista mezőgazdaságunk fejlődésében nincs szó semmiféle új, vagy másfajta helyzetről, hanem „csak” ötéves tervünk időarányos, egyenletes végrehajtásának követelményéről. A mezőgazdasági termelés 1979- re tervezett 3—3,5 százalékos növekedése úgy valósítható meg, ha az állami szektor gazdaságai legalább 6 százalékkal, a szövetkezeti szektor gazdaságai pedig legalább 4 százalékkal növelik a bruttó termelési értéküket. A mezőgazdasági termelés szerkezetének kialakításánál a nagyüzemek azt vegyék figyelembe, hogy az összes termelésen belül 1979-ben a növénytermesztés termelési értéke nagyobb mértékben növekedjék, mint az állattenyésztésé. Ez, az idei esztendő tanulságait is figyelembe vevő célkitűzés megalapozná az állattenyésztés bővebb és megfelelő összetételű takarmánybázisát, valamint exportfeladataink teljesítését. A kitűzött célt — ez sem új, de nagyon sürgető — jórészt belső tartalékaink mozgósításával, a hatékonyság sokat emlegetett növelésével tudjuk és kívánjuk elérni. Beleértve az üzemi adottságoknak leginkább megfelelő, az üzem- és munkaszervezés oldaláról is legkedvezőbb faj- és fajtaösszetétel megválasztását, az anyagokkal, energiával, takarmányokkal, eszközökkel és munkaerővel való ésszerű takarékosságot is. El kell érnünk, hogy a hozamok — főleg a fajlagos mutatók terén meglevő — üzemek közötti és az egy üzemen belül az évek közötti szóródás mérséklődjön, a technológiai fegyelem javuljon. Nagy feladat az is, hogy a mezőgazdasági nyersanyagból mind értékesebb, jobb áron eladható terméket állítson elő élelmiszeriparunk. A felszabadulás óta két megyényi területet vontunk el a mezőgazdasági műveléstől, hektárban kifejezve ennyi „veszett” el. Azért írom idézőjelben, mert ez a föld nem veszett el a szó szoros értelmében, csak éppen a termelésből vontuk ki általában szükséges célokra, utakra, lakótelepekre, gyárakra. Csak egy példa: ha megépül az M3-as autópálya, amit sokan nagyon várnak, közel egy állami gazdaságnyi terület esik ki ismét. Tudjuk, természetesen, hogy a mezőgazdaságilag művelt terület más okokból is csökkenni fog. A terv félszázalékos csökkenéssel számol, amit népi szabad túllépni. Ezer szállal az iparhoz Ha van hol termelni, akkor is jobban, mint eddig, szükség lesz a termelés megfelelő anyagi-műszaki megalapozására. A hetvenes évek mezőgazdasága más, mint a 15—20 évvel ezelőtti volt. Ezer szállal kötődik más iparágakhoz, amelyek gyártmányai, szolgáltatásai, átvételi készsége, vagy információi nélkül gyakorlatilag a manapság elvárt színvonalon nem tudna működni a mi agrártermelésünk, amely már maga is helyenként ipar, vagy ipari jellegű. Mindez kölcsönösséget tételez fel a mezőgazdaság szerteágazó ágazati kapcsolatain keresztül, nemcsak kap, hanem ad is. Jogos *az igény, hogy szállításai hasonló módon pontosak jó minőségűek legyenek. Nem érdektelen talán elmondani, hogy sok külgazdasági nehézségünk ellenére is el tudtuk érni, hogy a mező- gazdaság 1979. évi gépberuházási előirányzata az ez évi szinten alakuljon. A tőkés országokból származó importgépbeszerzés azonban csökkenő értékű lesz. A hazai gépgyártás- és importlehetőségeket figyelembe véve 1979-ben 7500 traktor, 4000 tehergépkocsi, 7000 pótkocsi, 2000 kombájn, 800 önjáró szá- lastakarmány-betakarító gép beszerzésére nyílik lehetőség, összességében — úgy tervezzük, hogy növényvédő szerekből is a kívánt mennyiségben, megközelítőleg a kívánt összetételben el fogjuk tudni látni a mezőgazdaságot. Ebben is a hazai vegyiparé és a szocialista országok szállítóié a fő szerep. Mezőgazdasági nagyüzemeink, erdő- gazdaságaink fő feladata most az, hogy a tervben előirányzott termelésnövekedéssel 10 százalékos nyereségnövekedést valósítsanak meg 1979-ben. Ebben az esetben az 1980-ban felhasználható saját fejlesztési források az V. ötéves terv. ben előirányzott körül alakulnak, ami lehetővé teszi a termelésfejlesztés zavartalanságát. Közösen a házfápvaS Jövőre és a későbbi években is kamatoztatni kell tudnunk a mezőgazdasági kistermelés szervezésében az elmúlt esztendőkben szerzett tapasztalatokat. Mindenki tudja, hogy a ház körül, kevés befektetéssel — bár sok és kemény munkával — az ország számára fontos és a termelőnek is megérdemelt hasznot hozó termékeket lehet előállítani. A nagyüzemektől nem szívesség, hanem pártunk agrárpolitikájától diktált kötelesség ennek a törvényes keretek között végzett munkának segítése, feltételeinek szervezése, beleértve a szükséges szakismeretek nyújtását is. Ez utóbbiban ilyentájt különösen indokolt lehet a nagy hagyományokkal rendelkező Téli esték felhasználása. A hagyományos — nem régimódi. Keressék állami és szövetkezeti nagyüzemeink továbbra is annak a módját, hogy integrációs szervezési tevékenységüket megerősítve — ahol lehet, új területekre kiterjesztve — fejlesszék a munkamegosztást, együttműködést a közös és a háztáji között. Hozzájárulva ezzel is ahhoz, hogy mezőgazdaságunknak csakugyan minden meglevő termelőeszköze mindannyiunk javára működjék is. Határozat, hosszú távra Az esztendő vége az embert — különösen a mezőgazdaságban dolgozó embert — akaratlanul is számvetésre, visz- szatekintésre készteti, arra, hogy mérlegre tegye a gazdasági évet jó és rossz napjaival együtt. Országszerte készülnek már a zárszámadásra, dolgoznak a mérlegbeszámolókon, megvonják a mérlegeket, de nemcsak a termelőüzemekben, hanem az ágazati irányításban is. Rendszereznünk kell az esztendő tapasztalatait, hazai és nemzetközi tanulságait. Országosan is fontos feladat ez, de a gazdaságokban, vállalatoknál, a brigádokban is. Hasznosabb, eredményesebb munkát kell végezni jövőre mindenütt. Agrártermékeinknek állni kell a versenyt árban, minőségben, szállítási meghízhatóságban minden piacon. Pártunk két évtizede bevált agrárpolitikája, a munkásosztály és a parasztság történelmi szövetsége változatlanul sikereink záloga. Teendőinket hosszú távra megszabják a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1978. márciusi határozatában foglaltak. Közös erőfeszítéseink bizonyára eredményesek lesznek az elkövetkezendő 1979- es esztendőben is.
