Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-12 / 292. szám

1978. DECEMBER 13., KEDD Csívigiz Ajtmatov ötvenéves Tl/l ár ötvenéves? Még csak XTJ- ötvenéves? Jogos mind­két kérdés, hiszen nem oly rég, hogy a fiatal szovjet író­nemzedék egyik legkiválóbb tehetségeként tűnt fel. Néhány év múltán már világhírnév övezte, s ritkán adatik meg, hogy valaki a fiatal írólétet átugorva, rögtön klasszikus le­hessen. Harmincévesen írta a Dzsamila szerelme című kis­regényét, amelyet Aragon a huszadik század legszebb sze­relmi történetének nevezett. Harimncöt évesen Lenin-díjat, újabb öt év múlva Állami­díjat kapott. Majd minden műve megjelent magyarul is. Ajtmatov művészete sok mindenre lehet példa. De leg­inkább talán az irodalom kü­lönleges hatalmát példázhatja: akár egyetlen mű is képes olyan teljes és igaz képet ad­ni egy nép történelméről, je­lenének legfontosabb kérdé­seiről, tehát jövőjéről is, hogy ezáltal ez a (nép érzékletesen megjelenik más népbeli olva­sók tudatában. Ajtmatov nem­csak önmagát, hanem a kirgiz népet is beemelte a világiro­dalomba. Az író helyzete különleges. A kirgiz irodalmat fél évszá­zada még csak az élőszóban terjedő népköltészet jelentet­te. Az októberi forradalom győzelme teremtette meg a le­hetőségét annak, hogy áttérj e­A nemzeti hagyományok a kirgiz népnél egy ősi, félig- meddig nomád életformát és ennek megfelelő közösségi szokásokat és erkölcsöket je­lentenek. E hagyományok a ■forradalmian újba nem min­dig tudnak békésen átnőni. A megszüntetés és a megőrzés, az életformaváltás tragédiát és győzelmet egyaránt jelent­het az egyénnek, de a közös­ség történelmének csak győ­zelmet. Ezek a kérdések a leg­teljesebben talán A versenyló halála című regényben fogal­mazódnak meg, de az egész életmű létalapját jelentik. Ugyanakkor a kirgiz nép sor­sa a sajátos, a különös ebben az írói világképben. Mintegy példája annak az általános igazságnak, hogy a szocializ­mushoz minden nép, bármi­lyen akadályon keresztül meg­találhatja az utat. Aki olvasta Ajtmatov regé­nyeit, nehezen feledheti hő­seit. Mint a történelemben, a művekben is összesűrűsödtek a döntésre, állásfoglalásra késztető, az egyes ember, az egyes közösségek arculatát megmutató helyzetek. Az em­ber felnőhetett a történelem szintjére: hőssé vált vagy el­bukott. Attól függően, hogy miként felelt a történelem szólítására. Ajtmatovnál a történelem sohasem elsze­mélytelenedett, kiismerhetet­len és befolyásolhatatlan alak­zatként jelenik meg, hanem emberek alkotta, emberek ál­tal befolyásolt történések so­rozataként. írásaiban a konf­liktusok mindig ember és em­ber között feszülnek, s így különös súllyal vetődhet föl a felelősség kérdése, a szemé­lyes helytállásé. Ajtmatov epikája a szocia­lista realizmus állandó meg­újulási képességének, realiz­mus, népiség és pártosság ter­mékeny szintézisének a példá­ja. S ennek a ténynek a rög­zítése a születésnapi számve­tés legtartósabb és legméltóbb öröme lehet. Vasy Géza nek az írásbeliségre, hogy megszülethessen a kirgiz iro­dalom. Ez a helyzet magya­rázza, hogy Ajtmatov művei­ben a népköltészet kitörölhe­tetlenül jelen van. Hiszen ez az egyetlen nemzeti irodalmi hagyomány, amelyre támasz­kodhat, de ha nem támasz­kodna erre, gyökértelen len­ne. Ez a kapcsolat természe­tesen ugyanannyira tartalmi is, mint formai. Legáltaláno­sabban nyilván arról a tartal­mi változásról van szó, amely a kirgiz nép életében az el­múlt féí évszázadban lezajlott. Ajtmatov a társadalmi forra­dalomnak úgy tud hű króni­kása lenni, hogy mindig lát­ja és láttatja a lényeget. A LEGFONTOSABB CÉLÉRT Budapest és Pest megye együttélése gazdagabb és szorosabb, mint a főváros és a többi megye kapcsolata. En­nek számtalan tényezője kö­zül csupán egyet emeljünk most ki: azt a 200 ezer em­bert — a fővárosi munkásság jelentős részét —, aki napon­ta jár dolgozni Budapest üze­meibe. De további sok ezer azoknak a száma is, akik csak a hétvégeken utaznak haza családjukhoz. Az ingázás so­kat emlegetett egyik hátrá­nya, hogy ezeknek az embe­reknek kevesebb idejük, s még mindig kevesebb lehető­ségük is adódik a művelődés­re. Szerződés alapján E gondok enyhítésére ke­resve a lehetőséget még ta­valy tavasszal együttműködé­si szerződést kötött a Főváro­si Művelődési Ház és a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár. A budapestiek és a szentendreiek közös munká­jának célja segíteni a mun­kásművelődést, s ezen belül is a bejárók és a munkásszállá­son lakók közművelődését. Munkájuk eredményességét — közgazdasági fogalommal: hatékonyságát — természete­sen csak hoszabb távlatokból lehet értékelni. Arra azonban már másfél év is elegendő, hogy keressük: mif tett a két intézmény? A reális helyzetből kiindul­va mindenekelőtt a népmű­velők alapképzését és tovább­képzését kezdték meg, az oktatásba bevonták az ama­tőr művészeti együttesek ve­zetőit, valamint a munkahelyi és ifjúsági klubok munkájá­nak irányítóit is. Ennek jelen­tőségét akkor mérhetjük fel igazán, ha meggondoljuk, hogy a Pest megyében dolgozó nép­művelők többsége képesítés nélküli, De talán ennél, is fon- tosaob volt, hogy munlcaérte- kezleteket, egész pontosan alapfokú tájékoztatóidat szer­veztek a munkásszállások kul­turális megbízottainak. Nagy Az érdi kísérlet Bizonnyal módszertani je­lentősége lesz az úgynevezett érdi kísérletnek, amely a be­járó dolgozók művelődésé­nek lehetőségeit a gyakorlat­ban méri fel. Ebben a mun­kában az együttműködés ki- szélesítésével próbálkozik a két intézmény: az Érdről be­járó közelítően 17 ezer em­ber lakóhelyi és munkahelyi művelődési lehetőségeinek ösz- szehangolása a cél. Ezért a nagyközség művelődési köz­pontjának dolgozói rendszeres és intenzív kapcsolatot létesí­tettek mindazokkal a XI. és XX. kerületi vállalatokkal ahová érdiek járnak dolgozni. Nem csupán az összehangolt lehetőségeket ismertetik meg a dolgozókkal, hanem „bejáró fórumokon” véleményüket is kikérik. Ezek figyelembevéte­lével szervezik a további ren­dezvényeket, programokat. A siker kulcskérdései közé tar­tozik az is; mennyire veszik figyelembe a reális igényeket. Közös pályázatok A közművelődés egyik leg­nehezebb és éppen ezért leg­izgalmasabb színterei kétség­telenül a munkásszállások. A Pest megyei Művelődési Köz­pont is bekapcsolódott a Mun­kásszállásokon a közművelő­désért című pályázat meghir­detésébe, amelynek határideje csak 1979-ben jár le. Ezzel — minden bizonnyal — tekin­télyes módszertani anyag gyűlik össze a leghasznosabb és a legsikeresebb tapasztala­tokból, illetve felhasználható ötletekből. Néhány érdekes elképzelés — ha kísérletképpen is —, de már megvalósult. Több buda­pesti és Pest megyei mun­kásszállón rendeztek az ér­deklődési körökhöz alkalmaz­KIÄLÜTÖTER MEK BEN Aktivista hagyaték és cserépgrafika PEST MEGYEI IFJÚ ALKOTÓK _ REMSEY ILMA TÁRLATA RÁCKEVÉN = Ruttkay György emlékkiál- = lítása a miskolci Nehézipari E Egyelem üvegtermében decem- E bér 22-ig várja látogatóit, = ugyaneddig tekinthető meg = Remsey Ilma tárlata a rácke- E vei Ady Gimnáziumban. Az Al­ii kotó Ifjúság pályázatra beér- = kezeit müveket a budapesti E József Attila Gimnáziumban = nézhetik meg az érdeklődők E december 15-ig. Egy irányzat nagy pillanata Emlékezünk az őszirózsás forradalomra, de azokra a művészeti áramlatokra is, me­lyek érlelték és kísérték 'a tár­sadalmi progressziót. Az akti- vizmus viharos gyorsaságú születése után, tartama az 1918—1919-es megújulásra korlátozódik. Irányítója Kas­sák Lajos, és egyik, maradan­dó festői értéket felvonultató tagja Ruttkay György volt. 1893-ban született Vágsellyén, most lenne nyolcvanéves. Először liptói tájakat festett posztimpresszionista stílus­ban, később a harctérről Kas­sáknak küldött rajkai, így az Ütközet is kubista, futurista elemeket ötvöz erős szerkesztő energiákkal. Itt és ekkor ért a csúcsra, amikor a társadalmi haladás. Horthy rendszere az aktivizmustól megtagadta lét- jogosultságát. Kassák Bécsbe, Uitz a Szovjetunióba emigrált, Ruttkay jogász lett; módosult áz aktivista műhely lényege és lehetősége. Ruttkay György Kassán, később Miskolcon te­lepedett le, művészete sze­cessziós elemekkel ötvöződött, több egyéni kiállítása nyílt Debrecenben ás Miskolcon, az ország számos városában. Bár műveit ismerik Münchenben, Milánóban is, itthon még nem fedezték fel elég­gé jelentőségét. Ezt szolgálná a Nemzeti Galéria, ha a tisztelet je­gyében Uitz és Berény életműve után bemutatná Ruttkay György munkásságát is. Értéke így válhat­na közkinccsé a nemzeti tudatban. Bőség és lelemény Csupa cserép, ezt a címet adta vá­sárhelyi kiállítá­sának Szabó Iván. Köztudott, hogy emlékművei, szob­rai mellett évti­zedek óta ottho­nos a grafikában azzal, hogy rajz­ra fogant gondola­tait cserépre írja. Az ő esetében arról van szó, hogy rendre telí­tődik új elemekkel képzelete, s ez nem vész el; feljegyzi cse­répre. Ez a csupa cserép ma­ga a szabóiváni bőség és lele­mény, a megmentett belső gazdagság. így, ha minden álma nem is lehet plasz­tika, de cserép igen. Fenn­marad valahány lényeges ál­ma, eszméje e vonzó, izgal­mas cserépgrafikában, mely növényekről, állatokról, évsza­kokról, Kodályról, Nagy Lász­lóról, Radnótiról, szerelemről és költészetről készült napló. Ezt példás szorgalommal és el­Remsey Ilma: Farsang hivatottsággal Szabó Iván írja nemzedékének és az utókor­nak. Többet érdemeltek Az Oktatási Minisztérium szervezésében nyílt meg az évenként ismétlődő tárlat, amely ezúttal is több ifjú te­hetség munkáját, alkotását vonultatja fel. Az ember csak alkotva válik alkotóvá, vallot­ta Coménius. Társadalmunk gyakorolja ezt a helyes elvet, tápot ad fiatalságunk nemes Nemzetközi kollokvium Drámaírók, rendezők és más színházi szakemberek, a ma­gyar színházi élet és több mint húsz ország képviselői — tanácskoznak a drámaíró és a színpadi alkotás témájáról az MTA kongresszusi termében hétfőn kezdődött kollokviu­mon. Mátrai-Betegh Béla a Nem­zetközi Színházi Intézet ma­gyar központjának alelnöke nyitotta meg a háromnapos kollokviumot. Vitaindítóként Szakonyi Károly drámaíró az író és a színház együttműkö­désének fontosságáról szólt. Gyárfás Miklós drámaíró a színpad és az írói alkotás vi­szonyáról beszélt. A kollokvium a továbbiak­ban vitával folytatódott. A Pszichológiai Társaság ju bileuma A pszichológia hozzájárulá­sa a szocialista társadalom építéséhez nem korlátozódhat konkrét gyakorlati problémák megoldására az egészségügy, ben, a munkaszervezésben, a közlekedésben, az oktatásban vagy a pályaválasztásban. A tudománynak jelentős részt kell vállalnia a közművelődés­ben, az életmód alakításában, a társadalmi tudat formálá­sának legkülönbözőbb terüle­tein. Állapították meg egye­bek között a Magyar Pszicho­lógiai Társaság és tudomá­nyos folyóiratának, a Magyar Pszichológiai Szemlének 50 éves jubileuma alkalmából hétfőn rendezett emlékülésen a Magyar Tudományos Akadé­mián. Az emlékülésen adták át a jubileum alkalmából alapított emlékérmet Gegesi Kiss Pál, Mátrai László és Ádárn György akadémikusoknak. TV-FIGYELŐ ambícióinak. Szép lesz térítők, vázák révén a környezetünk, de velük, általuk a lelküle­tűnk is. Impozáns az anyag. Érdi, fóti, aszódi, váci fiatalok kaptak oklevelet. A fóti fest­mények föltétlenül díjat érde­meltek volna. A vonalak se­bes körforgalma szinte Hincz Gyula mesteri invencióját jut­tatták eszünkbe e küzdő for­mák láttán. A feladat az, hogy Pest megye általános és közép­iskolái a jövőben több anyagot küldjenek. Bábok és festmények Remsey Jenő, a gödöllői sze­cesszió nesztorának jelenlété­ben nyitották meg Remsey Il­ma tárlatát a ráckevei Ady Endre Gimnáziumban. Remsey Ilma, miközben emberré és képzőművésszé nevelte Flóra lányát, a maga csöndszigetén készült a műre. Ezzel lepte meg kortársait. Univerzális je­lenség. Bábjaival már eddig is országos elismerést szerzett, érzékeny költeménye két írt, s Gulácsy hajós álomvilágának folytatójaként különös tekin­tetű portrékat fest nőkről és Don Quijote lovagról. Bennük a magányt és a tiszta ember­séget láttatja, képei elsősor­ban nem leírások, hanem val­lomások. Törvényei jegyében alkot, életműve most bontako­zik ki igazán. Eszméit alakítja művekké a bábok, versek, ké­pek közegében. Hármas út előtt áll, választania kell. Nem kétséges, hogy a képzőművé­szet mellett dönt, hiszen a me­setájakat rögzítő bábok és a festmények csoportjában a költészet is feléled. Hogy mi­lyen erős és reális távlata van festészetének, arról a Buda­pestről, Szentendréről és Gö­döllőről is nagy számban ér­kező közönsége is bizonyságot adott. Újra és egyre magabiz­tosabban országos kiállítóhe­lyiséggé avatta a ráckevei gimnázium auláját. Losonci Miklós Viscgrád. Pest megye jeles történelmi helységéről, Vi- segrádról is bőven esett szó a tv kitűnő históriai sorozatá­ban, amelyet A magyarok elődeiről és a honfoglalásról címmel vasárnap délutánon­ként vetítenek. Hogyne, hisz’ a Kárpát-medencében meg­települt őseink várszervezeté­nek egyik igen fontos /— ha nem a legfontosabb — láncsze­me volt az ottani erősség, amelyet a híres Sibrik-domb római kori erődjének helyén emeltek. Várszervezetet írtunk, és ez a minősítés — Györffy György professzor hosszan szólt er­ről — egyáltalán nem túlzó, mert a legújabb kutatások egyértelműen bebizonyították, hogy Géza fejedelem, majd István királyunk uralkodása alatt nem is egy, de kétféle erődítményrendszer óvta, véd­te a magyarságot. Az egyik, a belső — s ehhez tartozott Vi- segrád is — a nemzetségfők lakhelyeit foglalta magában; míg a másik, a külső a hatá­rokat biztosította. Mint a Szabolcson föltárt földvár oly ékesen bizonyítja, nemcsak a lovak futtatásához, a kalandozásokhoz értettek eleink, de bizony ahhoz is, hogy a gerendák közé dön­gölt talajból ilyen bevehetet­len falrendszereket építsenek. Még az Ural-vidéki, dél­oroszországi tartózkodásuk alatt ismerkedtek meg ezzel a mesterséggel és amikor a mostani hazánkba betelepül­tek, itt már maguk választot­ták ki azokat a kedvező fek­vésű folyókanyaroltat, ame­lyek ívében aztán védte ké­szítőit s riasztotta az ellensé­get a szerény eszközökkel el­készített, de annál tartósabb földvár... Mindezt jólesően nyugtázott újdonság volt megtudni, mi­ként azt sem volt rossz do­log tapasztalni, hogy a soro­zat soros adása megjelenési­ben is letisztult, s a riportké­peket immár nem zavarta semmi formai játék, figyelem- felajzó művészkedés. Koráb­ban ugyanis — s ezt már többfelé szóvá tették — alkal­mankint egy-egy, a tárgyhoz csak alig kapcsolódó képsor, aféle túlrendezett etűd is be­becsúszott ezekbe a három- negyedórákba, inkább zavar­va, i mintsem az okulásunkat szolgálva. Most — szerencsé­re — sem ilyesmi nem ke­rült a szemünk elé, sem pe­dig a tudós előadók nem kényszerültek arra, hogy ért­hetetlenül kijelölt, olykor méltatlan helyzetekben szólja­nak. Reméljük, nem lesz ez másként a még hátralévő foly­tatásokban sem! kíiveczxy lIoilA. Vasárnap esti műsorcsemegének szán­hatták a Házigazda-sorozat legújabb jelentkezését, amikor is a híres-neves bártáncosnő, Medveczky Ilona felelgetett Vitray Tamás kérdéseire. Aki végigfigyelte ezt a harmincöt percet — s ilyenek bizonyára nagyon sokan voltak —, az föltehetőleg rábólint, ha azt mondjuk: ez a megnyilatkozás nem sikeredett valami élveze­tesre. Nem, mert néhány köz­helynél többet akarva sem tu­dott kicsikarni beszélgető- partneréből a láthatóan ked­vetlenül, sőt feszélyezetten tudakolózó Vitray. Míg más­kor — főképp az emlékezetes ötszemközt sorozat adásaiban — oly megkapó őszinteséggel tárulkoztak fel neki az asz­taltársak, most a hol mosolyos, hol könnyfakasztó önelszámo­lásnak még halvány nyoma sem volt. Ráadásul az időnkint beját­szott filmbetétek sem emel­kedtek túl a pillanatnyi néz­nivaló gyöngécske színvona­lán, és egyáltalán nem ser­kentettek arra, hogy a házi­gazda emlegetett nagy sze­repálmának (álmainak) meg­valósulásáért magunk is szur­koljunk. Enyhén fogalmazva is; a most emlegetett sorozat adá. sai nem egészen így szoktak sikeredni. Eddig még mind' egyikből a nézőbe vésődhetett — ha nem több — egy na­gyon őszinte gesztus, egy szí­ven találó félmondat. Ezúttal egyik sem rebbent, illetőleg hangzott felénk... Akácz László kár, hogy a szerződésben nem határpzták el ezeknek a ta­lálkozóknak a rendszeressé­gét. Koncen trált erők, lehetőségek PEST MEGYE ÉS A FŐVAFiOS EGYÜTTMŰKÖDÉSE kodó, valamint az időszerű po­litikai, gazdasági és társadalmi eseményekhez is igazodó is­meretterjesztő vitaköröket. Az első tapasztalatok meglehető­sen eltérő eredményeket mu­tatnak. A fővárosiak kezdeményezé­sére, a megyei művelődési köz­pont is bekapcsolódott a Munkáskultúra, munkásmű­velődés című pályázat lebo­nyolításába. így a vizuális művészeti hónap keretében ta­vasszal már több Pest megyei amatőr képzőművész, fotós és filmes szerepelt budapesti ki­állításokon. A tervek szerint a pályázatra érkezett munkákat a megye településein is kiállít­ják majd. v ...és kiadványok Az együttműködés eredmé­nyeként már' több kiadvány látott napvilágot. Ezek közül kiemelkedik a Szocialista bri­gádoknak ajánljuk című kö­zösen szerkesztett füzet, amely a legszínvonalasabb budapesti és Pest megyei rendezvénye­ket tartalmazza. Az elképzelé­sek szerint jövőre kiadják a bejáró dolgozók közművelődé­sének eredményeit és érdi ta­pasztalatait összegező mód­szertani füzetet is. A szerződés alapján végzett munkának csupán egy nagy területét emeltük ki ezúttal, éppen azért, mert valamennyi közművelődési intézmény szá­mára társadalmi fejlődésünk­ből adódóan, a legfontosabb cél: a munkásművelődés ered­ményességének fokozása. Ugyanakkor számottevő kí­sérlet, hogy a közművelődési törvény értelmében a főváros és Pest megye igyekszik kon­centráltan felhasználni az anyagi és a szellemi erőket. Kriszt György

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom