Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

1978. DECEMBER 10., VASÄRNAP TT (1-1 r • -í Hangfelvételt készí. tiangtelvetel — fesztiválra te« * Magyar Rádió OJ J zenei főosztálya a Felszabadulás téri templom jó akusztikáját kihasználva. A pá­rizsi nemzetközi hangfcsztiválra Altenburg hét trombitára és ütőhangszerre írt koncertjét vették fel kvadrofon-techr.ikával, Várkonyi Péter felvétele TV-FIGYELŐ Szabó Ervin. A budapestiek' még csak tudogatják, hogy élt egyszer egy Szabó Ervin nevű férfi, akit bizonyára valami tudósféleként kell tisztelnünk, mert róla nevezték el a fővá­rosi könyvtárat. Am az ország első számú városának lakóin kívül már jóval kevesebben bólintanak a nevét hallván. Ezért aztán mindenféleképp dicséretes vállalkozás volt föl­idézni jeles személyét, és a legnagyobb nyilvánosság előtt, a tv—ben szólni róla, bő há­romnegyed órán keresztül. Személyes emlékezésekből, írásos dokumentumokból no meg a korabeli fényképekről kerekedett ki a Népszava, és a Huszadik Század című folyó­irat egykori munkatársának — ennek a ritka műveltségű és emberi mivoltában is igen tiszteletire méltó személyiség­nek — a portréja. Mint egy­kori munkatársai, ismerői, Duczinska Ilona és Madzsar Lili elmondották róla, nagy bátorságról tett tanúbizonysá­got, amikor szembe mert szállni pártjával, az MSZDP- vel — szakítását a választó- jogi vita váltotta ki —, s ugyanígy merész vállalakozása Volt Marx és Engels tanításai­nak hazai népszerűsítése. (Munkáikból — 1905-ben és 1909-ben — két kötetet is ki­adott.) Az a tény pedig, hogy — hallhattuk — Ady költé­szetének elismertetéséért is sokat fáradozott, csak mégin- kább növeli az iránta érzett tiszteletet. S persze mindenek­előtt szenvedélyes könyvtáros volt ő, aki nemcsak fölismerte az országos könyvtárhálózat megteremtésének szükségessé­gét, de meg is szervezte azt. Mindezt — írtuk — sok-sok forrás tanúsította, no meg egy, ezúttal egyáltalán nem zavaró keret játékféle telte igazán él­vezhetővé, amelyben egy fia­tal színész. Vándorfi László vette magára a megidézett alakját, s közvetítette gondo­latait — tisztelettel, fegyelem­mel. Közreműködése ettől lett igazán hatásos. Ti és Ffli. Hát megint túlju­tottunk a nők és fé.f.ak soros párharcán, amelynek színhe­lye ezúttal Pécs és Szeged volt. Míg legutóbb arról ír­tunk, hogy a két nem csetepa­téja némiképp megcsendese­dett, most megint csak arról szólhatunk, hogy a közvetítés némely pillanataiban ismét az egekig csaptak az indulatok. A nekiszabadult vehemenciát egyrészt a két délvidéki város leányainak és jfjainak nehe­zen mérsékelhető játékkedve magyarázza; másrészt meg az a sajnálatos tény, hogy a há­rom játékvezető — Antal Imre, Szilágyi János és Vitray Tamás — nemigen bírt úrrá lenni az indulatokon. De ho­gyan is tudott volna, amikor — nem először fordul elő ez közöttük — nyilvánvalóan ug­ratják, zavarba hozzák egy­mást. (Ügye emlékezünk még Antal Imre szúrós kérdésére, amely azt tudakolta: ugyan tényleg nem magyar ajkú az az idegenként felelgető pécsi leány, s ugyanígy Vitray vi­szontválaszára : Imre, jól vagy?!) És a pontszámlálások körüli hercehurcát még nem is említettük, már pedig eb­ből — tanúsíthatja a Ti és mi minden egyes nézője — ugyan­csak nem egy kínos magya­rázkodás fakadt, Egy szó mint száz; egy na gyón jól kitalált, igazán a pil­lanatnyi ötletekből sarjadó, egy-egy várost majd minden korosztályában és foglalkozási ágában megmozgató játqk ke rül elénk kéthetente, de — sajnos — úgy, hogy gyakorta gazdátlannak, kuszáltnak, szét esőnek tetszik. Ilyennek, mert — akárcsak most, pénteken — a kelleténél civileb bek, az il­lendőnél jópofáskodóbbak, no és hát ' figyelmetlenebbek a műsorvezetők. Szó se róla nehéz a dolguk, dehát az efféle túlfeszített légkörben kellene szordinósabban munkálkod diuk... Akácz László ^ A' ~A A HISTÓRIÁRÓL - CEGLEDEN Ismernünk kell történelmünket Cegléd közművelődési intéz­ményei egy sikeres előadásso­rozattal teszik .tartalmassá a téli estéket. Növekvő érdek­lődés kíséri aiz Ismerjük meg korunkatI című sorozatot, amelynek második előadója a minap a városháza nagyter­mében Nemeskiirty István író, irodalom- és filmtörténész, az irodalomtudományok kandidá­tusa volt, akinek a magyar történelem fordulópontjait fel­dolgozó kötetei élénk vissz­hangot váltottak ki mind a tu­dományos életben, mind szé­les olvasótábora körében. A közvélemény ellenőriz Ez alkalommal az előadása címéül választott kérdésre ke­resett választ: Miért jussa a népnek ismerni történelmét? — A nép ajkán éltek a ma­gyar nemzet történetével kap­csolatos szövegek már Anony­mus előtt, aki maga is a száj- hagyomány alapján írta meg a Gesta Hungarorumot. Előbb volt a magyar történelmi tu­dat, mint a történettudomány. A tudomány a népet szolgálja, és nem a nép a tudományt — szögezte le bevezetőjében Ne- meskürty István. — A nép fennmaradásának feltétele volt, hogy ismerje múltját. A közvélemény — meglevő is­meretei birtokában — ellenőr­zi és kiigazítja a történetírást, többnyire helyesen, Heltai Gás­pár, a XVI. század neves írója Hunyadi Jánosról nem Bonfini műve alapján írt, hanem 02 igaz história szerint, és azóta a történelemkutatás igazolta állításait. A nép, a nemzet, a közvélemény a saját történe­tét önmaga említi fel és szí­vesen hordozza. Bizonyos dol­gokat jobban tudni vél, mint bizonyos osztályszempontok és korszakok elbírnák. Az előadó itt Dózsa Györ­gyöt említette példaként, aki­nek történelmi alakját a ma kutatói próbálják hitelesen megrajzolni, ám rendkívül ke­vés a rendelkezésükre álló ab­szolút hitelű forrásanyag. — Ha a magyar nép nem őr­zi legendás emlékét, neve nem maradt volna fenn, mert rész­ben nem volt írásbelisége cse­lekedeteinek, részben megsem­misítették, ami volt. Példája bizonyítja, hogy a nép a saját hőseit mindig szentté avatja. Dózsát csak a néphagyomány tartotta életben, és a néptől Dózsa alakját a tudomány csak 1847-ben vette vissza, a forradalom küszöbén írta meg Eötvös József Magyarország 1514-ben című munkáját. Vállalták Dózsát Ehhez egy, a ceglédieket kü­lönösen érintő példát fűzött, Dózsa nevezetes beszédéről szólva: — Nincs tudományosan bi­zonyítható adat, hogy Dózsa a beszédet elmondta, még kevés­bé, hogy Cegléden, de három különböző forrásból fennma­radt. Történelmi tény, hogy Cegléd vállalja magára, hogy itt hangzott el, mert Cegléd­nek megvoltak a forradalmi hagyományai, amelyek során 1514-re a leghaladottabb szel­lemű magyarországi mezővá­rossá vált. A marxista elem­zés magyarázatot talál arra, hogy miért vállalta Cegléd Dózsát, miért egyesítette nevét Dózsáéval. Igen, gyakran a tudomány a néphagyomány és a regény nyomában kullog. Nemeskürty másik lényeges megállapítása így hangzott: — A történelem ismerete a mához szól, a mát tanítja, ál­lásfoglaláshoz segít dönté­seinkben. A jelen, mivel ta­nult a múlttól, elhatározott valamit a jövőre nézve. A múlt bűneinek tárgyilagos megvilágítása nemcsak a je­lenben segít, hanem egy er­kölcsi katartikus megtisztító erőt is jelenthet, és helyes fel­ismeréshez segít. A bűnökkel és mulasztásokkal nem szem­benézni a legnagyobb tra­gédia, amivel egy nép, egy nemzet, egy ország önmagát büntetheti. — Mindenki előtt mindig választási lehetőség van, és ez határozza meg minden ember és állampolgár történelemfor­máló politikai jelentőségét. Minden tettünknek felelősség- teljes súlya van. Akinek nincs döntési lehetősége, annak nincs felelőssége. Jussunk és kötelességünk A továbbiakban a történe­lem és az erkölcs összefüggé­seit vizsgálva Antonio Bánfi mondását idézte: — Akarva, akaratlan része­sei vagyunk ugyanazon törté­nelem egységes szemléletének. Ha akarjuk, ha nem, mind­annyian arra a kérdésre vála­szolunk, hogy mi dolgunk a világon? Aki nem válaszol, az Mesterművek — neves előadók A MŰVÉSZPORTRÉK SOROZAT ELSŐ ESTJÉNEK SIKERE SZENTENDRÉN Jó kezdeményezéssel próbál­kozik a Pest megyei Művelő­dési Központ és Könyvtár: a szentendrei és a környékbeli közösséggel a képzőművésze­tek és a színház után igyek­szik a zenét is megkedvelteim — az eddigieknél jobban nép­szerűsíteni. A Művészportrék sorozat el­ső találkozójának vendégei Moldován Stefánia érdemes művész és Simándy József Kossuth-díjas, kiváló művész voltak. Zongorán dr. Arató Pál zongoraművész kísért. A mű­sor vezetője, dr. Váradi György, a tv munkatársa, bevezetőjé­ben arra törekedett, hogy a művészeket közelebbről is megismerjék a hallgatók. Ter­mészetesen két híres opera­énekesünk neve nagy vonz­erőt jelentett. Telt ház előtt nyílt alkalma Simándy József­nek, hogy Schubert halála 150. évfordulója és a hozzá kap­csolódó Schubert-év kapcsán a dalköltészet legnagyobb alakjáról, műveiről, művésze­téről beszéljen: — Csodálatos zeneszerző volt. Fiatalság, derű, szépség, tavaszi napsugár árad dalai­ból, még a drámai pillanatok­ban is. Két percbe tudott sű­ríteni egy emberi életet. A Ze­neművészeti Főiskolán a nö­vendékeimtől azt kértem, mindegyikük két-két Schubert- dalt tanuljon meg. Nagyszerű iskola: a szép éneklés mellett a jó szövegmondást is meg­követeli. Hiszen, míg a szöveg az értelemre, a hang a szívre hát. Illusztrálásként két Schu- bert-dal következett, a Szere­nád és a Türelmetlen szerető. Az előadás finomsága és érze­lemgazdagsága aláhúzta a szóban elmondottak igazságát. Moldován Stefánia ugyancsak Schubert-dalokkal kezdte mű­sorát. A Hová? és a Pisztráng dallama a csermely tisztaságát idézte, végtelen bájjal. Ezután ismét Simándy Jó­zsef vette át a szót: életéről, pályájáról, a kezdet nehéz­ségeiről beszélt. A kiemelke­dés lázas, izgalmakkal telí­tett pillanatáról, amikor An- day Piroska, a világhírű, ma­gyar származású mezzoszoprán 1946-ban a szegedi vendégsze­replés után csak úgy volt haj­landó Budapesten a Carment elénekelni, ha az együttesben Don Jósé a fiatal szegedi te­norista, Simándy József. Az emlékezést a Virágária követ­te, Bizet Carmen című operá­jából. Moldován Stefánia pályája — könnyebb kezdet után — némi hasonlóságot mutat mű­vésztársáéval; szintén Szeged­ről került vissza magánéne­kesként a Magyar Állami Ope­raházba. — Életem első operai él­ménye Wagner Lohengrinje volt, a főszerepben Simándy Józseffel. Az előadást Feren- csik János vezényelte. Szívem legnagyobb vágya volt egyszer velük együtt fellépni. Sikerült. Puccini Bohémélet című is válaszol, mert szerinte a történelem a véletlen játéka. — Jussunk és kötelességünk, hogy morális tartalommal töltsük meg elidegeníthetetle­nül saját történelmünket. Az­zal az erkölcsi többlettel, fele­lősségérzettel, ami a szigorúan vett tudományból gyakran hiányzik. Ennek azonban fel­tétele a történelemtudomány ismerete. Nekünk, a népnek ügyelnünk kell arra, hogy a tudósok ne zárkózzanak be elefántcsonttornyukba, ne fagyjanak be a determinizmus gőgjébe. Ha a történelem tu­dását csak akkor hívjuk segít­ségül, aimikor az orvost, ha betegek vagyunk, elszegénye­dünk, és ezzel önmagunk őseink által ránk hagyott tu datát és jövőnket szegényít- jük. A történelem a miénk akik azt megéljük és parányi individuumunkkal (egyénisé­günkkel — a szerk.) naponta alakítjuk. Élnünk és ismer­nünk kell a saját történel­münket, hogy ezzel is szebb jövőnket tudjuk építeni. Tamasi Tamás operájából Mimi halála, az­után Musette keringője kö­vetkezett. A művésznő elő­adásmódja olyan természete­sen hatott, hogy hallgatósága érzelmileg tökéletesen azono­sulni tudott vele. Simándy József ősztől a Ze­neművészeti Főiskola tanára. Erről kérdezte dr. Várady György. — A pedagógus felelőssége hatalmas. A növendékek, akik nálam tanulnak, a sorsukat a kezembe tették. Bíznak ben­nem — és meg kell felelnem ennek a bizalomnak. — Hány Leonóra-szerepet énekelt, művésznő? — hang­zott a kérdés Moldován Ste­fániához. — Hármat. Verdi két hős­nőjét, a Trubadúrból és a Végzet hatalmából, valamint Beethoven Fidelióját. Most következik a negyedik: olasz vendégszereplésre hívta, Bee­thoven háromfelvonásos Leo­nórájának címszerepére. Operairodalmunk gyöngy­szemei következtek ezután, olyan áriák, amelyeket azok is ismernek, akik ritkán hall­gatnak komolyzenét: Lenszkij áriája, a Trubadúrból, Leo­nóra első felvonásbeli dala, majd Verdi Traviatájából az első felvonás kettőse hangzott el. A műsort Tosca imája és a Levélária zárta. A közönség a közvetlenséget és a művé­szi élményt fergeteges taps­sal viszonozta. Hajós Anna Januárban érkeznek a felvevő kamerák Fábri-filmet forgatnak Pest megyében Ócsán forgatják Fábri Zol­tán új filmjét, amelyet Balázs József Fábián Bálint találko­zása istennel című regényéből készítenek. Hosszas keresés után döntöttek a fővároshoz közel fekvő Pest megyei nagy­község, Ócsa mellett. Az akusztikájáról híres ócsai templom tőszomszédsá­gában — igaz, nem egymás mellett — található tucatnyi nádfedeles ház lesz a hely­szín magva. További tíz há­zat maszkírozással tesznek hasonlóvá, a foghíjas telke­ken pedig tizenhat nádfedeles házat, valamint boltot és is­kolát építenek fel. Az így ki­alakítandó faluközpontban előreláthatólag január köze. pén jelennek meg először a felvevő kamerák, hogy az 1918—20 között játszódó cse­lekmény első jeleneteit meg­örökítsék. A forgatás mind a négv év­szakban tart majd, s előrelát­hatólag novemberben fejező­dik be. A címszerepet Koncz Gábor alakítja. NÉVRE SZÓLÓ, NEM KÖTELEZŐ Tájak, korok, múzeumok PEST MEGYE: ABONYTÓL ZEBEGÉNYIG Amikor egy esztendeje út­jára indult a Tájak, korok, múzeumok mozgalom, önkén­telenül megcsóváltam a feje­met. Már megint egy újabb akció a közművelődésben — s vajon milyen sorsra jut? S egyáltalán, kell-e nekünk az, hogy a köz műveltségének gyarapítása érdekében oly sok akciót, mozgalmat szervez­zünk? A Múzeumi Restaurá­tor és Módszertani Központtól kapott tájékoztatás igencsak megnyugtató. A mozgalom szervező -bi­zottsága térképekkel illuszt­rált címjegyzéket jelentetett meg. Túlzás nélkül írom le: az érdeklődők számára ez lé­nyegében remek program- ajánlatot tartalmaz. Figyelemfelkeltő csillagok Ezt, a „Magyarország láto­gatható természetvédelmi te­rületei, műemlékei, múzeu­mai” című kiadványt érde­mes egybevetni az ugyancsak ez évben — az Országos Ide­genforgalmi Tanács gondo­zásában — megjelentetett „Utazás hazai tájakon” című prospektussal. A címjegyzék s az eligazító jelrendszer mindkét füzetben azonos. Ez utóbbiban ugyan nem jelzik külön az akcióba bekapcsolt objektumokat, azok azonosí­tási számát, viszont kék csil­laggal hívják fel az ország­járók figyelmét a nevezete­sebb helyekre. Három csillag jelentése: „megér egy uta­zást”, kettő: „megér egy ki­térőt”, egy csillag: „érdemes megtekinteni.” Amit külön nem jelöltek meg, azért ke­rült a tájékoztatóba, mert „ha idejébe belefér, érdemes megtekinteni.” Természetesen Pest megye nevezetességeit, látnivalóit is felsorolják a füzetekben, a szó szoros értelmében /--tói Z-ig, Abonytól Zebegényig. A listán a megye harminc­hat településének 67 látni­valója szerepel. A legtöbb nevezetességet — tucatnyit — Szentendre kínálja a látoga­tóknak. Értékek, nevezetességek A szakemberek felhívják a figyelmünket arra, hogy Bu- dajenön a Petőfi utcai teme­tőkápolna a XIV. században készült gótikus építmény, fa­lában románkori dombormű­vel. Az 1746-ban épített cso- bánkai görögkeleti templom­ra a barokk stílusjegyek a jellemzőek. Hévízgyörkön a XIII. századi templomromot érdemes megtekinteni. Nagy- börzsönyben egyebek közt az úgynevezett bányásztemplo­mot s az Érc- és Ásványbá­nyászati Múzeum bányászat­történeti kiállítását ajánlják az érdeklődők figyelmébe. A vácrátóti arborétum éppúgy szerepel a felsorolásban, mint ahogy számos helytör­téneti kiállítás is. Az égeres láperdők maradványait, az Öregfalut, a kopjafás teme­tőt, a pincesort őrző ócsai tájvédelmi körzet ugyan fel­ügyelet szempontjából a Kis­kunsági Nemzeti Parkhoz tartozik, de megyénk neveze­tességei, értékei között illő számon tartanunk. Sorolhat­nánk még... Zsámbék kimaradt Hogy mi maradt ki a fel­sorolásból? Az idegenforga­lom programokban szerepel például a zsámbéki temp­lomrom megtekintése, e füze­tekben azonban az ábécé a Z-betűvel (Zebegénnyel) zá­rul. A Múzeumi Restaurátor és Módszertani Központ — amely az Országos Idegen- forgalmi Tanáccsal együtt fő szervezője a mozgalomnak — nem talált Zsámbékon olyan embert, aki vállalkozott vol­na az akcióban részt vevők igazoló lapjának lebélyegzé­sére ... A bélyegzés egyébként ad­minisztrációval jár, de men­tes a bürokratizmustól. El­lenkezőleg: az akciónak azok a résztvevői, akik egy bizo­nyos pontszámot elértek, meg­kapják a bronz, ezüst, illetve arany fokozatot jelentő, sok­szorosított emlékplakettet, s mellé névre szólóan a követ­kező fokozat igazoló lapját. Ennek s minden hasonló jel­legű közművelődési akció­nak éppen ez ad értelmet és jelentőséget: a mozgalomba már bekapcsolódott kirándu­lókat név szerint „jegyzik”. Hallatlanul nagy felhajtó erőt rejthet magában az ilyen — mondjuk így — „testre szabott” akció. A Állandó program A mozgalomba bekapcsoló­dott felnőttek és gyermekek érzik: érdekes, hasznos sza­badidős-programok sorozatá­ról, tehát folyamatról, nem pedig mondjuk, a mindenkori múzeumi és műemléki hóna­pok eseményeiről van sző. Ehhez azonban kellett az is, hogy névre szólóan fordulja­nak hozzájuk. Az érdeklő­dőknek senki nem írja elő, hogy a mozgalomban részt kell venni; „csupán” segítsé­get kapnak a tudatosan szer­vezett kirándulások terveinek összeállításához. Több ez te­hát, mint egyszeri akció. Re­méljük, a kezdeti sikerek sem átmenetiek, s talán egy komoly és szép közművelő­dési mozgalom kibontakozá­sának lehetünk tanúi. Jenkei János

Next

/
Oldalképek
Tartalom