Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

•• Összehívták az országgyűlést A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az alkotmány XXII. paragrafusának (2) be­kezdése alapján az országgyűlést 1978. de­cember 20-án, szerda délelőtt 11 órára össze­hívta. A kormány javasolja, hogy az ország- gyűlés tűzze az ülésszak napirendjére a Ma­gyar Népköztársaság 1979. évi költségvetését, valamint a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot. Gabcikovo—nagymarosi vízlépcső építése Sikeres első év után PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP'PEST M E G Y E 1M IZQ TT SÄ G A ÉS, A M É GY El' TÁN A C S L A P J A XXII. ÉVFOLYAM, 291. SZÁM ÁM 1 FORINT 1978. DECEMBER 10., VASÁRNAP K edves, lelkes, tájéko­zott fiatalokkal be­szélgettem Gödöllőn, olyanokkal a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola tanulói kö­zül, akik a tudás fejében — remélhetően nem csupán a bizonyítvány reményében — vállalják a napról napra bejárást az iskolába lakó­helyükről. A szóbanforgó fiatalok súlyát jól érzékel­teti, ha leírjuk: az iskola tanulóinak fele bejáró, nem gödöllői lakos tehát, s lelni olyanokat is, akik más megyéből érkeztek a tekintélyt parancsoló falak közé. Harnari okoskodás­sal könnyen vélekedhet­nénk úgy, magánügy, ki hol jár iskolába, milyen körül­mények közül, s milyen kö­rülmények között jut el na­ponta az osztálytermekbe. Ez a magánügy nem ma­gánügy; közügy, s nem a csekély jelentőségűekből kiemelt Csupán ízlelgetve a fia­talok sorolta tényezőket: van, aki háromnegyed órát gyalogol a vasútállomásig, s mert szárnyvonalon la­kik, ahol ritkábbak a vo­natpárok, mint másutt, jó­val korábban érkezik Gö­döllőre, s jóval később ha­za, mint ami szükséges, in­dokolt lennne. Apró ténye­ző, de ha figyelembe vesz- szük, hogy napról napra hat ha még azt is hozzá­számítjuk, hogy a gyér vi­lágítás, a zsúfoltság miatt az utazás alatt tanulni képtelenség, akkor máris készíthetünk egy időmérle­get, mely szóbanforgó if­júnkat sok-sok olyan árá­tól fosztja meg, ami a többieknek rendelkezésük­re áll. Folytassuk azzal a tertep fölmérését, hogy a túrái kislány húszezer kö­tet között válogathat lakó­helye könyvtárában, amíg akadt gyerek, aki azt pana­szolta, még a kötelező ol­vasmányokat sem leli meg odahaza a könyvtárban, nemhogy más, friss olvas­nivalókat, folyóiratokat böngészhetne. S ez csu­pán a környezet tágabb köre, amitől elválaszthatat­lan a szőkébb kör, a család, a közvetlen lakóhelyi kör­nyezet. Hiszen nagyon hal­kan mondotta az egyik — másodikos — gyerek, hogy nekik otthon nincs egyet­len könyvük sem ... R ész jellemzőkről, rész­adatokról beszélünk, s bár ezek önkénye­sen kiemeltek — pontosab­ban a fiatalok ezekről szól­tak, eírt ítélik lényegesnek —, valójában mégis arról írunk, amit általában hely­zeti előnynek neveznek, il­letve helyzeti hátrányként szemérmesen a gátló okok közé sorolnak. Ezeknek a hátrányoknak egy le nem becsülhető csoportja már akkor hat, amikor valaki — szülei — lakóhelyet vá­laszt. Mert tényként kell elfogadnunk, hogy vala­mennyi fiatal, akivel be­szélgettem, sokkal hátrá­nyosabb lakóhelyi környe­zetet tudhat maga körül, mint gödöllői illetőségű társaik. Egyik csoport sem tehet arról, hogy ott lakik, ahol lakik, ám nem erőlte­tett kérdés: vajon társadal­milag is természetesként kell-e elfogadnunk az ilyen és hasonló különbségeket? Azt például, hogy akad gyerek, akinek otthonában az összes komfortot a vil­lanyvilágítás adja, s aki nagymosáskor „legalább öt­V _____________________ ve n vödör vizet” húz fel a kűtból. Mi köze ennek a tanulás­hoz? Ügy gondolom, na­gyon sok köze van hoz­zá. Éppen ott a baj, hogy gyakran a közvélekedés az oktatásban és a nevelésben nem lát mást, mint szűk iskolai feladatot, tananya­gok különböző mennyiségé­nek elsajátítását, s teljesen elkülönítve kezeli azt. a kö­zeget, amely a tanuló gyer­meket átfogja, mintha ez utóbbinak semmiféle kap­csolata nem lenne a fel­nőtté formálódással, a mű­veltséggel. Ha szabad pro­fán hasonlattal élni: igaz, hogy a futónak meg kell ismernie a szögescipő hasz­nálatát, ám az sem szorul bizonygatásra, hogy szö­gesben sokkal gyorsabb lesz azoknál, akik mezítláb vagy egyszerű tornacipőben indultak mellette. I lyen és hasonló tények támasztják alá azt a jogos társadalmi kö­vetelményt, hogy fokoza­tosan és folyamatosan mér­sékelni kell az azonos te­lepüléskategóriába tartozó települések közötti különb­ségeket, s erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében is, hogy a különböző szerep­körű települések eltérései az ellátottsági színvonalban ne haladják meg az indokolt, az elfogadható mértéket. (Mert hiszen az kézenfek­vő, a város Gödöllő min­denkor többet nyújt majd lakóinak s az oda érkezők­nek, mint Mogyoród vagy Verseg.) Ez az elv a gya­korlatban nem könnyen valósítható meg, mert a felgyűlt gondok, az égető teendők miatt elsősorban a városokra s a kiemelt al­sófokú központokra jut a figyelem. Vannak ennek társadal­milag szükségszerű elemei, de akadnak közöttük olya­nok is, amik a kellő mérle­gelés, súlyozás hiányáról tanúskodnak. Nagy hiba lenne elfeledkezni arról, hogy a megyében az összes település egyharmada a te­lepüléshálózaton belül nem visel semmiféle rangot, nem lát el ilyen vagy olyan szerepkört, azaz egyéb be­sorolás alatt tartják nyil­ván. S ezen egyszerű oknál fogva elsikkadni látszik né­melykor, a szóbanforgó községekben több mint 107 ember él! S ennek a nagy seregnek mindennapjaira meghatározó erővel nyom­ja rá bélyegét az, hogy hol lakik, s még inkább igaz ez gyermekeik jelenére, jövő­jére! Ezen nem lehet rövid idő alatt változtatni, de azt, hogy változtatni kell, senki sem vitathatja. Változtatni azonban szívós munkával, évről évre tapaszfalható következetességgel sikerül­het, mert ahogy a kerék egyszer felfelé, egyszer le­felé viszi abroncsát, s így gurul folyamatosan, a te­lepülésfejlesztés tervezésé­nek is e metódust kell kö­vetnie. Igaz, amikorra a gödöllői diákok felnőttek lesznek, sok minden meg­változhat ilyen tekintetben is. Most azonban e gyere­kek közül azok, akik nem nagyobb településen lak­nak, úgy vélekedtek, ha befejezik tanulmányaikat, nem akarnak falujukban megmaradni. Fiatalos köny- nyedség? Lehet. S ha még­sem? Ki marad akkor ott ezekben az egyéb közsé­gekben?! Mészáros Ottó | meder széléig, 2400 méter hosz- szú ideiglenes út, amelynek építéséhez 140 ezer köbméter kavicsot használtak fel. Meg­kezdték az ideiglenes út épí­tését, amely 6—8 méter ma­gasságú gáton húzódik majd. Az építkezéseken bevezet­ték az éjszakai műszakokat, oszlopokat fektettek le, ame­lyekre erős fényű lámpákat szereltek. Az áramot aggregá­torokkal fejlesztik. A munkák mérete egyre növekszik. Lesznek olyan idő­szakok is, amikor több ezren dolgoznak majd az építkezé­seken. Csak a magyar oldalon mintegy 17 millió köbméter földet kell megmozgatni és mintegy 4—5 millió köbméter követ beépíteni. A hatalmas mennyiségű kő helyszínre szál­lításához valóságos flottát vonnak össze. Az építkezés színhelyére betongyártó és egyéb üzemek telepünek. A fő vasúti kirakodó állomásnak Mosonmagyaróvárt jelölték ki. Onnan azután gépkocsikkal szállítják majd a helyszínre az anyagot. Ezért a Mosonma­gyaróvártól Dunakilitibe ve­zető kanyargós utat átépítik, korszerűsítik. A munkák nemcsak a ma­gyar oldalon, hanem a Duna túlpartján, a csehszlovák ré­szen is lendületesen folytatód­nak. Csökkennek a veszteségidők Szervezési kísérletek — a Taurusban, Vácott Megszépült a Taurus váci gyára előtti környék. Gépko­csi parkolókat, járdát és autóbusz megállót létesítettek. A nagytestű járművekben utazók sem rázkódnak már göröngyös úton, mielőtt rá­kanyarodnak az országúira. Rendeződött és tiszta be­lül a gyárudvar is, a hajdan volt hatalmas hulladék hegye­ket és szeméttelepeket eltün­tették, helyükön pázsit terül el. Fák, bokrok tisztítják a levegőt. Palotás László igazgató nem titkolja, hogy kinevezése után egyik legfőbb feladatának az emberek nevelését tekintette. Arról szeretett volna hain- denkit meggyőzni, hogy a gu­migyártás nem feltétlenül jár együtt a rossz levegővel és a rendetlenséggel. — Munkámhoz jó társakra találtam, ha látogatók érkez­nek üzemünkbe, már nem kell szégyenkeznünk — mondja. — Az első lépést természetesen Burkolatot kap a meder Az alsógödi Vác környéki víztársulat dolgozói duzzasztó patakot építenek Göd belterületén. Jelenleg a meder burkolá­sát végzik, amelyet december 20-ra befejeznek. Halmágyi Péter felvétele második és harmadik követ­te. Pontosabban: azt is felül­vizsgáltuk, miként lehetne rendet teremteni a termelés­ben is, milyen szervezési in­tézkedésekkel érhetünk el a tavalyinál lényegesen jobb eredményeket. Mivel a gyártástechnológia korszerűsítésére, illetve a műszaki színvonal emelésére idén nem Volt a gyárnak anya­gi fedezete, járható útnak a veszteségidők csökkentése lát­szott. — Tavaly 47 millió forint értékű mezőgazdasági padlót gyártottunk, s már ekkora mennyiségnél is kevésnek bi­zonyult a présgépek teljesítő- képessége — magyarázza az igazgató. — Megduplázni a termelést tehát csak úgy tud­tuk, hogy pontosan megszer­veztük az anyag áramlását és a belső szállítást, valamint üzembe állítottunk néhány kis gépet. Sokat számított az is, hogy új prémiumrendszert ve­zettünk be az ott dolgozók­nak. Be is vált az anyagi ösztönzés, az emberek min­dent megtesznek, ami rajtuk múlik. Első tapasztalataink igen kedvezőek. Nem több a termeléskiesés, mint ameny- nyi a technológiából természe­tesen következik: mintegy fe­le a korábbinak. És hadd tegyem hozzá, hogy a minő­ség sem romlott, az üzem összes termékét tőkés piacokon értékesít­jük. Ha meghibásodik egy be­rendezés, kezelője tehetetle­nül áll mellette. Teszi, amit lehet, szól, hogy javítsák meg. Az, hogy minél rövidebb idő alatt megindulhasson újra a termelés a gépen, létfontossá­gú a gyárnak. Hiszen nem igé­nyel bizonygatást, mennyi kárt okoz a nagyteljesítmé­nyű berendezések hosszabb- rövidebb ideig tartó kénysze­rű állása. — Teljes karbantartási rendszerünket átszervezzük, célunk a gépek állásidejének csökkentése — folytatja Pa­Meghatározók az alapellátásba!? A Budai Járási Áfész küldöttközgyűlése lotás László. — Addig, míg korábban többízben vita volt a termelő üzem és a javító szakemberek között, most le­hetetlen egymás hibáztatása.' Döntésünk alapján ugyanis mindenegyes üzemrészben egy. karbantartó dolgozik, aki személy szerint felelős azért, hogy megelőzze a gépek meg­hibásodását, illetve, hogy minél rövidebbre csökkentse a javítási időt. Alapbérük mellé olyan ösztönző prémium szabályzatot dolgoztunk ki számukra, amely alapján min­den percnyi állásidő közvetlen keresetveszteséget okoz. Egy­úttal megteremtettük a szak­szerű ellenőrzés lehetőségét és a karbantartás gyári szintű koordinálását is. Bár még csak néhány hetes tapasztalattal rendelkezünk, mérhető az in­tézkedések haszna. Mintegy harminc százalékkal kevesebb lett az állásidő. A szervezések sorában egy érdekes, egyedi is akad. A termeléshez látszólag alig van köze annak, hogy a gyár vezetői, a fizikai dolgozókat kivéve, valamennyi alkalma­zottjával új munkaköri leírásit készíttet. Nincs tévedés, min­denkinek magának kell össze­állítania, mivel foglalkozik melyek a kötelességei, meddig terjed a hatásköre, mit kell el­lenőriznie. Ezt azután — egyet­értés esetén — a közvetlen fe­lettes hagyja jóvá. S hogy mit vár ettől a felső szintű veze­tés? Az eddiginél világosabbá válik: kinek mi a dolga, miért vonha­tó felelősségre. Várhatóan nemcsak a terme­lés irányítása javulhat, az is feltérképezhető, kikre jut ke­vesebb munka. — Az ötletet, természetesen nem fogadták egyforma lelke­sedéssel — állapítja meg az igazgató. — Ez azonban nem szegi kedvünket. Ahhoz ugyanis, hogy idei tervünket, teljesítsük — 495 millió fo­rint értékű terméket kell elő­állítanunk — és a jövő évi, mégnagyobb követelmények­nek eleget tehessünk, új uta­kat kell keresnünk. S ez csak­is összefogással lehetséges. Idén másodszor hívták össze a 24 község ellátásáról gon­doskodó Budai Járási Afész küldöttgyűlését, melyen a résztvevők 11 ezer szövetke­zeti tagot képviseltek. Budaör­sön, a MEZŐGÉP Tröszt dísz­termiében rendezett tanácsko­záson megjelent dr. Szlamenic- ky István, a SZÖVOSZ elnö­ke, Osztás János, a budai já­rási pártbizottság titkára, Molnár István, a megyei párt- bizottság gazdaságpolitikai osztályvezető-helyettese és Tü­zet Sándorné dr., a MÉSZÖV elnöke. Hegyi János, az áfész igaz­gatósági elnöke ismertette a szövetkezetek belső ellenőrzé­séről szóló minisztertanácsi rendeletet, valamint az ezzel kapcsolatos központi és MÉSZÖV-irányelveket. Az elnök beszámolt az áfész idei mozgalmi és gaizda- dasági munkájáról is. Rámuta­tott, hogy idén 290 új taggal gyarapodott a szövetkezet, a részjegy állomány 70 ezer fo­rinttal növekedett. Fontos szö­vetkezetpolitikai feladatunk­nak tekintjük körzetünk la­kosságának jobb ellátását — hangsúlyozta a továbbiakban a beszámoló —, s ebben sike­rült is előbbre lépnünk. Hoz­zájárult a fejlődéshez az áfész keretében működő 14 szakcso­port. Az is biztató, hogy a fel- vásárlási ágazat árbevétele az idén jóval meghaladta a tava­lyit. A szövetkezet kiskereskedel­mi forgalma az idén 460 millió forint körül alakul, ami több mint tíz százalékkal jobb a tavalyinál. Tovább korszerűsí­tették a ma még sok helyütt elavult bolthálózatot, s az el­következendő hónapokban újabb egységeket adnak át: a törökbálinti raktárvárosban például üzemi konyhát és ét­termet. Terveik között szere­pel, hogy az eddiginél nagyobb gondot fordítanak a kis tele­pülések — így például Pusz- tazámor, Tinnye — ellátására. A gondokról szólva az elnök rámutatott: a nagykereskedel­mi vállalatok sokszor késve vagy egyáltalán nem szállítják ki a boltokba az ígért árut. Ez a gyakorlat pedig sürgős vál­toztatásra szorul, hiszen az agglomerációs övezetben a szövetkezet meghatározó az alapellátásban. Bejelentette azt is, hogy a megyei pártbi­zottság feladatterve alapján az MSZMP budai járási bi­zottsága rövidesen megtár­gyalja a háztáji és a kisegítő gazdaságok termelési rekonst­rukciójának feladatait, s prog­ramot ad e fontos kérdésben az áfész munkájához; Az elnöki beszámolót köve­tően felszólalások következtek. Szóba kerültek eredmények és problémák egyaránt, a fiata­lok beilleszkedésétől a bérsza­bályozókig. Dr. Szlamenicky István — aki egyébként maga is tagja a járási áfésznek — felszólalá­sában felhívta a figyelmet ar­ra, hogy csak tervszerű és szervezettebb munkával tehet eleget a szövetkezet a megnö­vekedett követelményeknek. Fokozni kell a tagság érde­keltségét, hatásosabban mun­kálkodni a kistermelés fellen­dítéséért. A gazdálkodás haté­konyságának növelése legyen mindenki szívügye — hang­súlyozta a SZÖVOSZ elnöke. Ősztás János többi között arról beszélt, hogy a jobb áru­ellátás egyik feltétele a ház­táji gazdaságok féjlettsége. Tehát feltétlenül meg kell ta­lálni korszerűsítésük módját. Ebben sokat segíthet a gépe­sítés, az összehangoltabb tá­mogatás. Hegyi János foglalta össze a vitát, majd határozathozatal következett. Végezetül a kül­döttgyűlés személyi ügyekben döntött. K. I. D. Gy. Ilija Volkovval, a KB szer­vezési osztálya helyettes ve­zetőjével az élén, az MSZMP Központi Bizottságának meg­hívására, december 4. és 9. között látogatást tett hazánk­ban a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkás küldöttsége. A küldöttséget fogadta Rácz Sán­dor, a Központi Bizottság tag­ja, a KB közigazgatási és ad­minisztratív osztályának ve­zetője. Luigi Poggi érsek, pápai nuncius és Munos F. Sainz, nunciatúrai titkár — a de- I cember 4—9?e közötti magyar- országi tartózkodásuk alkal­mával — találkoztak dr. Lékai László bíboros-érsekkel, a ma­gyar katolikus püspöki kar elnökletével és a püspöki kar több tagjával A vatikáni diplomatákat hi­vatalában fogadta Miklós Im­re államtitkár, az Állami Egy­házügyi Hivatal elnöke. A megbeszélések során a két felet érintő időszerű kérdések­ről folytattak eszmecserét. Kerék Sikeres volt az első év a I Oabcikovo-nagymarosi erő­mű és vízlépcső építésén. A Szigetközben, ahol a duzzasz- ' tomuvek épülnék, január óta 200 hektárnyi területről irtot­ták ki az ártéri erdőket. El- I készült a Duna-töltéstől a fő-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom