Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-10 / 291. szám

%/űríim 1978. DECEMBER 10., VASÁRNAP Irán hosszas ostromállapotra készül A kétnapos vallási ünnep előtt az iráni helyzetet az idegesség jellemzi: a polgári repülőtéren hosszan kígyózó sorokban várakozó amerikai, nyugatnémet családok között egyre több iráni kísérli meg elhagyni az országot. A nagy többség pedig, aki marad, mintegy hosszas ostromálla­potra készülődve próbál kel­lő mennyiségű élelmiszert, fű­tőanyagot, sőt ivóvizet besze­rezni. A kormány pénteki — vá­ratlan és láthatóan kétségbe­esett kapkodás jegyében fo­gant — bejelentése, amely szerint engedélyezi a vallási megemlékezéseket és ígéretet tesz arra, hogy a katonaság nem fogja megakadályozni a több évszázados hagyományok szerinti rítusokat, a kommen­tátorok szerint nem elég egy­értelmű. Nem derül ki ugyan­is, hogy a katonaságot eltá- volítják-e az utcákról, vagy a helyükön maradnak, s ezál­tal — puszta jelenlétükkel — összetűzéseket provokálhat­nak. A rendszerellenes megmoz­dulások mellett pénteken Irán több városából érkezett hír amerikai hivatali épületek, il­letve amerikai állampolgárok otthonai ellen elkövetett me­rényletekről. Isfahánban egy amerikai cég négyemeletes irodaházát felgyújtották a tüntetők: az akcióban négy személy életét vesztette. Az épületet az iráni légierő 2000 helikopterét karbantartó ame­rikai, légitársaságok egyikének adott otthont. Nemcsak ame­rikai, hanem más nyugati, el­sősorban katonai szakértők ellen is követtek el merény­leteket. Más nyugatiakat név­telen levélírók és telefonálók szólítják fel arra, hogy hagy­ják el az országot, „mert aka­dályozzák az iráni nép forra­dalmát”. Sariat Madari Ayatollah, a síita vallás otthon élő legfőbb vezetője, fogadta a Magyar Televízió forgatócsoportját és nyilatkozatban összegezte a sahhal szembenálló ellenzék politikai követeléseit. Az ellenzék legfőbb politi­kai célkitűzése az iráni dik­tatúra megdöntése, a hatalom átadása a nép kezébe, egy de­mokratikus állam és igazságos iszlám rendszer kialakítása. „Az iráni nép ne legyen a ko- lonializmus és a kizsákmányo­lás tárgya. Ez a mi fő cé­lunk” — mondotta Ayatollah. Terjed a kambodzsai Heng Samrin, a Kambod­zsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságának el­nöke, ellenőrző látogatást tett a kambodzsai forradalmi fegyveres erők egységeinél — jelentette a Front hírügynök­sége, az SPK. A Front elnö­ke felszólította a meglátoga­tott egységet: teljesítse kül­detését, s a nép egészéhez csatlakozva döntsék meg a Pol Pót—leng Sári klikket, se­gítsen visszaállítani az ország békéjét, függetlenségét és sza­badságát. A hírügynökség egy másik beszámolója szerint a Pol Pót— leng Sary rendszerrel szem­beni felkelés tovább terjed Kompong Cham tartományra, a fővárostól, Penhtől észak­keletre. A forradalmi erők eredmé­nyeitől felbátorodva, a helyi lakosság erősíti a falvak vé­delmét, hogy szembe tudjon szállni a Pol Pót—leng Sary rezsim esetleges megtorlásai­val. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén a namíbiai kérdés vi­táján Hollai Imre nagykövet, Magyarország állandó ENSZ- képviselője elítélte a dél-afri­kai szuronyok árnyékában megrendezett egyoldalú namí­biai választásokat, amelyek ellentétesek az érvényben le­vő ENSZ-határozatokkal. Rámutatott, hogy Dél-Afrikát a nyugati hatalmak mester­kedései segítik Namíbia meg­szállásában, most pedig egy bábkormány létrehozásában. Ezzel az utóbbival kapcsolat­ban elítélte a Biztonsági Ta­nács öt nyugati tagállamának namíbiai rendezési tervét. Leszögezte, hogy a Magyar Népköztársaság ezután is kö­vetkezetesen támogatja a na­míbiai nép harcát. Lezárulta választási komédia Namíbiában befejeződött a terület felett törvénytelenül hatalmat gyakorló dél-afrikai hatóságok által megszervezett választási színjáték. A szava­zatok összeszámlálása hétfőn kezdődik, és az eredményt várhatóan egy héten belül közzéteszik. A hét három kérdése A NATO nem válaszol Drága fegyverkezés — Növekvő gazdasági Hagyományos szovjet—afgán kapcsolat HÉTFŐ: Kambodzsa felszabadított területén megalakul a nép- ellenes rendszer ellen küzdő nemzeti egységfront. — Egyiptomi pro­vokációk a bolgár diplomaták ellen. — Folytatódnak az iráni tün­tet<KEDD: Moszkvában aláírják az új szovjet—afgán barátsági szer­ződést. — Venezuela új alelnöke az ellenzéki Rqrrera Camplpos. — Berlinben ülésezik a Varsói Szerződés honvédelmi miniszteri tanacsa. SZERDA: Spanyolországban jóváhagyják az új, demokratikus alkotmányt. — Szovjet—amerikai gazdasági tárgyalások. — Brüsszel­ben nem sikerül létrehozni a kilencek pénzügyi unióját. CSÜTÖRTÖK: Megkezdődik a NATO-tanács téli ülésszaka. — Az új japán kormányfő, obira. — ENSZ-határozatok a közel-keleti kér­|i*SpENTEK: Tiltakozás a dél-afrikaiak által szervezett namíbiai lát­szatválasztások miatt. — Kínai csapatösszevonások India határán. SZOMBAT: Az amerikai külügyminiszter elindul közel-keleti út­jára, hogy újabb ösztönzést adjon a kiilöntárgyalásoknak. — Mem­phisben tanácskozik a demokrata párt kongresszusa. December első napjaiban minden esztendőben sor ke­rül a hagyományos atlanti nagyhétre: a NATO Tanácsa ilyenkor tartja meg Brüsz- szelben téli ülésszakát. Az idén, a szokásosnál is nagyobb fi­gyelem kísérte a megbeszélé­seket. Az atlanti tanácskozást ugyanis alig néhány nappal előzte meg a Varsói Szerző­dés Politikai Tanácskozó Tes­tületének ülése, amely je­lentős kezdeményezéseket tett, széles körű programot vázolt fel Európa és a világ békéje érdekében. A válasz sora tehát a NATO oldalán van s jogos a kérdés: mit akarnak és mit tudnak ten­ni az atlanti tömb országai. MIRŐL TÁRGYALT A NA­TO TANÁCS BRÜSSZELBEN? A brüsszeli sorozat tulaj­donképpen a Közös Piac or­szágainak összejövetelével kezdődött: egy új, közös — a dollártól viszonylag füg­getlen — pénzügyi rendszer kialakítására törekedtek. Ez csak részben sikerült. Olasz­ország, Nagy-Britannia és Írország — egyelőre — nem vállalta a pénzügyi uniót. Vagyis a kilencek hatan ma­radtak, — ezzel az egész el­képzelés zátonyra juthat. Míg a közös piaci megbeszé­léseken a belső problémák voltak előtérben a NATO ösz- szejövetelétől mindenki azt várta, hogy a világ nagy kér­dései felé fordulnak s meg­fogalmazzák a moszkvai fel­hívással kapcsolatos álláspon. tokát. Természetesen senki­nek sem lehettek különösebb ábrándjai, de az atlanti ha­talmak brüsszeli magatartása messze elmaradt még a reális várakozásoktól is. Miközben a Varsói Szerződés tagállamai Moszkvában bejelentették, hogy hajlandók — a kölcsö­nös biztonság alapján — bár­mely leszerelési témát meg­vitatni a NATO egyszerűen válasz nélkül hagyta ezt. Ne­hezen is mondhatott volna va­lamit, hiszen éppen a tava­szi, washingtoni ülésszakon, fogadták el a fegyverkezés fo­kozásának tervét, most el­sősorban azt ellenőrizték, ele­get tettek-e a tagállamok az évi három százalékos „tiszta” emelésnek. Így a miniszterek többet foglalkoztak a kétmil­liárd dolláros AWACS- (légi kémlelési rendszer) bevezeté­sével, mint az enyhüléssel és a leszereléssel. MILYEN LEHETŐSÉGEI VANNAK A SZOVJET—AME. RIKAI GAZDASÁGI KAP­CSOLATOKNAK? Az enyhülés egyik fontos építőköve lehet a nemzetközi kereskedelem. Ezért az öt év­vel ezelőtt alakult szovjet— amerikai gazdasági és keres­kedelmi tanács moszkvai ülé­se messzemenő érdeklődést keltett. Négyszáznál több ame­rikai üzletember érkezett Moszkvába, köztük a kor­mány két tagja, akiket Leo- nyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin is fogadott. A szovjet—amerikai keres­kedelem, szinte hőmérője a két nagy ország kapcsolatai­nak. 1971 és 1975 között — az előző ötéves időszakhoz ké­pest — megnyolcszorozódott a kölcsönös áruforgalom értéke, ami 4,2 milliárd rubel volt. 1974-ben a Jackson szenátor által kezdeményezett disz­kriminációs javaslatra a ke­reskedelem a felére csök­kent. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy az idén az Egyesült Államok úgy kísé­relt -meg beavatkozni a Szov­jetunió belügyeibe, hogy le­állított különböző elfogadott rendezéseket. Washingtonban azonban tudomásul kellett venni, hogy ilyen manőve­rekkel nem sikerül akadályoz­ni a szovjet gazdaság fejlő­dését. Ugyanakkor a szállítá­sok leállításával, 1,6 milliárd dolláros .közvetlen Jsárt rPkjKf tak az amerikai üzleti élet­nek, 400 ezer munkahelyet vesztettek. A lehetőségek ugyanakkor sokkal nagyobbak lennének. Egyetlen példa: az Armand Hammer veterán üzletember vezette Occidental Petroleum húsz évre szóló húszmilliárd dolláros üzletet írt alá szov­jet cégekkel — a megvalósí­tás sikeresen folyik. Hasonló együttműködésre más terüle­teken is mód nyílna, de ah­hoz komoly amerikai elhatáro­zás szükséges — hosszú távú, a kölcsönös előnyöket figyelem­be vevő diszkriminációtól mentes összAiunkára. MI A JELENTŐSÉGE A SZOVJET—AFGÁN BARÁT­SÁGI SZERZŐDÉSNEK? Martinus Steyn, Namíbia fő­kormányzója a szavazás befe­jeztével azt állította, hogy az azokon való részvétel 72,8 szá­zalékos volt. A dél-afrikai ha­tóságok a mintegy 900 ezer lakosú Namíbiában mindössze 40 ezer, kizárólag a rezsimet támogató lakos számára tették lehetővé a szavazást. Az egy­oldalúan elrendelt választási komédia a namíbiai nép igazi érdekeiért küzdő SWAPO képviselői nélkül zajlott le. Csak röviden... BEFEJEZŐDTEK Tito ju­goszláv köztársasági elnök és Mengisztu Haile Mariam etió- piai állam- és kormányfő, va­lamint közvetlen munkatár­saik hivatalos tárgyalásai a két _, ország . .együttműködésé^ nek fejlesztéséről és időszerű nemzetközi kérdésekről. TÍZMILLIÓ AMERIKAI volt novemberben munka nél­kül, illetve kényszerült arra, hogy részfoglalkoztatottként dolgozzék — közölte az ameri­kai munkaügyi minisztérium. A teljesen állásnélküliek szá­ma 5,9 millió, s 3,2 millióan voltak kénytelenek rövidített munkaidőben dolgozni. Castro sajtókonferenciája Havannában megtartották a kubai kormány és külföldön élő kubaiak között) párbeszéd keretében zajló tárgyalások második fordulóját. Fidel Castro sajtókonferen­cián közölte: a tárgyalások folyamán megállapodásokat írtak alá, amelyekben a ku­bai kormány kifejezte készsé­gét, hogy nagy számban sza­badon bocsát olyan foglyokat, akik Kuba biztonsága ellen elkövetett bűncselekményekért töltik börtönbüntetésüket. Azoknak a kubai családok­nak a problémáival kapcso­latban, akiknek tagjai rész­ben külfödön élnek, Fidel Castro elmondta: a külföldön élő kubaiaknak december vé­gén, január elején engedélye­zik a beutazást Kubába és a találkozást hozzátartozóikkal. A kubai—amerikai kapcso­latokat rossznak mondotta. Ennek egyik oka — mutatott rá —, hogy a Carter-kormány­zat fenntartja az elődeitől örö­költ Kuba-ellenes blokádot. Carter belső ellenzéke sokallja a fegyverkezést A Tennessee állambeli Mem­phisben tartja az amerikai De­mokrata Párt kongresszusát. Carter a megnyitó ülésen mondott beszédében kijelen­tette: az Egyesült Államok szünet nélkül tárgyal a Szov­jetunióval az új SALT-egyez- ményről. Remélem — mon­dotta — hamarosan aláírha­tunk olyan egyezményt, amely erősíti az Egyesült Államok biztonságát, pontos ellenőrzést biztosít, és lényegesen csök­kenti a nukleáris háború ve­szélyét. Az elnök a küldöttek segít­ségét kérte, hogy az egyez­ményt a törvényhozás is jóvá­hagyja, ami egyelőre bizony­talan. Arról beszélt, hogy a nukleáris fegyverkezési ver­seny egyre költégesebb, és hogy egyik fél sem nyerheti meg, ugyanakkor növeli az összecsapás veszélyét. A kö­vetkező mondatban viszont Carter az USA katonai erejé­nek jelentőségét méltatta, és emlékeztetett országa, vala­mint a NATO további fegy­verkezésére. Beszédének túlnyomó részé-* ben az elnök belpolitikai kér­désekkel foglalkozott. Nincs más választása, mondotta, mint az infláció elleni harc, és rövid távon mindenkinek áldozatokat kell hoznia. A kongresszuson képviselt liberális csoportosulások már az ülés előtt határozati javas­latokat fogadtak el, amelyek­ben tiltakoznak az ellen, hogy a kormány mintegy 19 Wl- liárd dollárral többet költ fegyverkezésre. Az „új demok­ratikus koalíció” szerint feles­leges a Pentagon kiadásainak emelése. „Ezeket az összegeket a szegényektől veszik el” — mondja a határozat. A párt néger tagozata találkozót kért Cartertől, hogy személyesen is tiltakozzanak ígéreteinek meg­szegése ellen. A demokrata párt kongresz- szusa szombaton munkabizott­ságokban ülésezett, ahol egye­bek között a kelet—nyugati viszony és a SALT-egyezmény kérdése is napirendre került. Uj konkordátum születőben Űj konkordátum van szüle­tőben az Olasz Köztársaság és a Vatikán között. Tíz évi türelmes egyeztető tárgyalások, jogi viták, bürokratikus hu­zavona után, a jobboldal po­litikai ellenállása közepette, a jelek szerint sikerül új doku­mentummal felváltani a Mussolini és XI. Pius pápa ál­tal 1929-ben kötött konkordá­tumot. Andreotti olasz miniszterel­nök az olasz szenátus elé terjesztett beszámolójában rá­mutatott, hogy az új konkor­dátumban többé nem kíván­ják államvallásnak elismer­ni a katolikus vallást és meg­szüntetik a klérusnak nyújtott kiváltságokat is. Elkülönítik az olasz és az egyházi hatósá­gok hatáskörét, az egyházi bí­róságok ítéleteit „külföldön hozott jogi aktusként” keze­lik majd. Olaszországban megszűnik a hittan kötelező oktatása. A fiatal szovjet állam volt az első, amely elismerte Af­ganisztán függetlenségét. Az első szovjet—afgán barátsági szerződést — Lenin javaslatá­ra — 1921-ben írták alá A szovjet—afgán viszony azóta is példája lehetett a különbö­ző társadalmi rendszerű or­szágok lehetséges jó szomszé­di kapcsolatainak, a békés egymás mellett élésnek. Nyolc hónappal ezelőtt az afgán népi forradalom új fe­jezetet nyitott az ország tör­ténetében. A Szovjetunió — az egész haladó világgal együtt — természetesen nagy rokonszenvvel kísérte az af­gán fordulatot. Moszkvában határozottan hangsúlyozták: minden külső beavatkozás ki­zárásával biztosítani kell, hogy Afganisztán a maga vá­lasztotta úton haladhasson to­vább. A kapcsolatok elmélyí­tését jelenti a szovjet—afgán barátsági, jószomszédsági ás együttműködési szerződés, amelyet a héten Leonyid Brezsnyev és Mohammed Nur Taraki írt alá. A kétoldalú kapcsolatokon túl ez az okmány nagy jelen­tőségű Ázsia békéje és biz­tonsága szempontjából is, minthogy egyes imperialista erők, valamint a pekingi ve­zetők — saját törekvéseik ér­vényesítésére — igyekeznek minél törékenyebbé és inga­tagabbá tenni az ázsiai viszo­nyokat. Réti Ervin Elmélet és valóság (1.) Emberi jogok Nálunk és náluk Az emberi jogok fogalmát azonban jóval élőbbről ismer­jük. Amióta ember él a Föl­dön, harcol jogaiért. A termé­szettel vívott küzdelme pél­dául a megmaradás jogának érvényesítése volt. Később pe­dig már nemcsak a természet­tel, hanem a társadalom erői­vel is meg kellett küzdenie. Az alapvető állampolgári jogok eszméje első, tételesebb megfogalmazásának gondola­ta a polgári forradalmak kez­detén, a kapitalizmus hajna­lán vetődött fel a középkori viszonyok, a feudalizmus elő­ítéleteinek, kiváltságainak ta­gadásaként. A feltörekvő polgárság em­beri jog elméletének megala­pozója, előfutára, a természet­jogi elmélet megalapítója Hu­go Grotius holland jogfilozó­fus volt. Ő fejtette ki 1625- ben megjelent könyvében az ember veleszületett, elidege­níthetetlen, természetes jogai­ról szóló elméletet. Magyarországon a reform- torban, 1825-től 1848-ig fel­vetődött az alapvető állampol- ;ári jogok eszméje: a jobbágy- 'elszabadításról, a köztehervi­selésről, bizonyos fokú vallás- szabadságról, az elemi iskolai oktatásról, sajtóról és esküdt­székről. De e jogok sajnos, hosszú ideig nem valósultak meg, sőt törvényes kifejezést sem nyertek. A magyar tör­vényhozás ugyanis elmaradt a fejlett polgári államokétól. Az osztrák—magyar kiegyezés után az alapvető jogok eszmé­je lekerült a napirendről, egyetlen törvény sem foglalko­zott még a gondolatával sem. Jóllehet, a Horthy ellenforra­dalmi korszak kormányai minduntalan hivatkoztak az „1000 éves alkotmányra”. Népünk történetében az emberi jogok törvénybe ikta­tásához és valóságos érvénye- ; sítéséhez 1945, a felszabadulás l nyitotta meg az utat. Az em- j béri jog első törvénybeli dek- i munkához való jog 55. § (1) A Magyar Népköz- < társaság biztosítja állampolgá- j '•ainak a munkához való io- 1 got, valamint a végzett mun* i ta mennyiségének és minősé- j gének megfelelő díjazást. j A munkához való jog: az larálása a köztársaságról szóló 1946. évi I. számú törvény volt. Ez használta először ezt a kifejezést. Népköztársaságunk 1949. évi alkotmánya népünk .rténetében az első írott al­kotmány, amely részletes fel­sorolást tartalmazott az alap­vető állampolgári jogokról. 1972-ben, alkotmányunk mó­dosításával az emberi jog, mint kifejezés is bekerült az alkotmányba. „A Magyar Nép- köztársaság tiszteletben tartja az emberi jogokat” (54. §.) — ez egyben utalás a nemzetközi normák, szerződések elisme­résére is. A televízió, a rádió, az új­ságok híradásaiból naponta ta­pasztalhatjuk, hogy az embe­ri jogok követelése világszer­te egyre erőteljesebb. Az alábbiakban ízelítőt adunk arról, hogy az emberi jogok hogyan érvényesülnek nálunk, vagyis Magyarorszá­gon, és mennyire nem érvé­nyesülnek náluk, azaz nyuga­ton. egyik legalapvetőbb emberi jog. A szocializmus nagy vív­mánya, történelmi győzelem, hogy természetessé, emberi joggá tette a munkához való jogot. Hazánk a felszabadulás előtt Mint tegnapi lapunkban hírül adtuk, minden évhen a mai napon, december 10-én az emberi jogok napjára emlékezünk. Az ENSZ 1948-ban ezen a napon fogadta el az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom